Ferivel végignézegettük kincseinket Mikulás előtti este, miután kismanóékat letettük aludni, kiválasztottuk, hogy ki mit kapjon, és összekészítettük a motyót a kiscipőkhöz. Aztán nem sokkal később kezdődött a buli, ugyanis Lili bejelzett a nem hisztis, hanem inkább vészjósló hangján, bementem, és kiderült azonnal, hogy megy felfelé a láz. Már remegett. Kihoztuk a szobából, azonnal kúp, meseolvasás, de közérzetileg nagyon ramatyul volt a kis tündérem. A kúp nem volt olyan gyors, mint ahogy a láz ment felfelé, így hűtőfürdőzni is kellett. Nagyon vacogott a drága, de sehogy sem akart kijönni a vízből, élvezte. Én okosan tudtam, hogy max. negyed órát lehet ilyenkor a vízben, amit ki is használt Lili. Aztán bevittük az ágyunkba, és olvastam neki. Ekkor érkezett a lázgörcs. Olvastam én, hogy a leszálló ágban támad, de nekünk eddig egyszer volt ilyen (vagyis sokkal ilyenebb), és az pont a felszálló ágban ért minket. A korábbival összehasonlítva igen békés volt. Lili végig eszméleténél volt, de szabálytalan időközönként a fejecskéjét jobbra feszítette a jobb karjára, amit szintén befeszített kb. 2 mp-ig, majd elernyedt. Ez olyan 20 percen át ment, majd leállt. Amikor Feri maga mellé fektette, már jókedvű is volt, közölte, hogy imádja az apját, meg szereti (én meg anya-banya vagyok...), és elaludt köztünk. Az éjszaka során keresztbefordult, úgyhogy ő szépen, nyugiban aludt, mi Ferivel meg hánykolódva, folyamatosan felébredve. Reggelre meg nyoma sem volt a láznak, Lili majd' kicsattant a jókedvtől! :-)
Így bevállaltam a mikulásozást, a családi napközinkben! Jó volt nagyon. BB szokás szerint borzalmasan félt, nem lehetett odatuszkolni a Mikihez, aztán ölbe kaptam, úgy mentünk ki, és persze úgy már nagy volt a szája, még a csomagért is odanyúlt. Lili meg szokás szerint olvasott, nem akarta letenni a könyvet csak mert a Mikulás színe elé kell járulni! Fogtuk hát a könyvet, és úgy mentünk. Beletette Miki ölébe, majd fülezni kezdett és várta, hogy vajh' mi fog történni. A csomag nem kellett neki, viszont a pirosruhás hasát nagyon érdekesnek találta, ütögette, pofozgatta :-)
Ja, és hát a reggelünk, az is aranyos volt. Lilinek a Bogyó és Babóca Évszakos könyvet adtuk és zsírkrétákat, Barnusnak filctollakat és egy szerszámokról szóló mesét Marék Veronikától (húgomtól kap játék-szerszámkészletet karácsonyra, azt felvezetendő). No és pici csokis piroscsomagot, és a kettőnek egy virgácsot, hogy tanuljuk a kifejezést. Nagy volt a boldogság! Lili piszkosul örült Bogyóéknak, és azóta is mondogatja, hogy óriás könyvet hozott a Mikulás :) A zsírkrétákat viszont még csak meg sem fogta...Barnus a tollaknak örült nagyon, de azért büszkén hurcolászta a könyvet is, apjával elolvastatta. Úgyhogy remekül sikerült az első mikizés!
Tegnap este meg sógornőmék tettek a bejárati ajtónk elé csoki-Mikulásokat. Amikor mentem begyűjteni őket, Barnus követett, így a kezébe adtam az egyiket, hogy akkor ez az övé lesz. Én meg mentem a konyhába. Barnus követett, és bekapta a Miki fejét. Mondom neki, hogy nem, a csomagolást le kell róla venni, így nem szabad bekapni. Erre egy hirtelen mozdulattal egy nagy csomagolást lekapott róla, én meg rávettem, hogy dobja ki a szemetesbe, majd agyon dícsérgettem, amikor megcsinálta. Majd elkezdte nézegetni a kezében tartott Mikulást, odament a kukához és az egészet jól belevágta. Mondtam neki miután kiröhögtem magam, hogy nem, ezt meg lehet enni, nem szemét. Kivettük szépen, ő meg elvonult a konyhából. Én elvoltam a vacsi készítésével, amikor egyszer csak mit veszünk észre Ferivel? Pár apró darabka kivételével Barnus megette az egész Mikulást!!! Nem volt kicsi, az a közepes méretű volt...(de mázlink volt, evett még rá bundáskenyeret!)
Hát ez volt. Képek készültek a bölcsikében, majd biztos megkapjuk őket. Meg majd egyszer, ha végre lesz laptopom, a kamerában levőkből is megosztok párat!
