Lilit felállítottam a kádban, pár másodpercig önállóan áll. Én szétdícsérem:
- Lilike, gyönyörűen állsz. Szuper szépen állsz, drágám!
Erre ő:
- Mint a részegek!
Ezen én nagyot nevetek, ő meg megtoldja:
- Vicceltem.- és kuncog tovább....
Akkor is kuncog, amikor közli velem, hogy "Anya-banya". Többször is kértem, hogy ne mondjon ilyet. Erre ma:
- Anya-banya...- és vigyorog már. Éppen nyitnám ki a számat, amikor folytatja:
- Nem, nem anya. Banya.
Szépen nézünk ki :(
És egy aranyos:
mondom Lilinek, hogy két kicsi kincsem van, egyik a Barni kincs, a másik a Lili kincs. Erre megszólal:
- Meg apa kincs.
Én elmosolyodok, felveszem Feri is a listába, és még egyszer végigmondom:
- Anyának két kicsi kincse van: Barni kincs és Lili kincs, meg apa.
Erre Lili:
- Meg nagyanyó.
Mondtam neki, hogy OK. És megkérdeztem tőle, hogy van-e még valaki. Erre gondolkozóba esik, majd közli:
- Pannika (unokatesója, a hétvégén találkoztak, friss az élmény, na!).
Aztán kezdtük előről az egészet, de a lista már nem bővült. Barni kincs, Lili kincs, apa, nagyanyó és Pannika. Lili szerint ők az én kincseim :)
2011. november 29., kedd
Adventi program
Készülök az adventre. Nem gyertyával (ha megtalálom végre a koszorúmat tavaly előttről, az is lesz), hanem verssel, mondókával. Anyu az egyik évben vett egy adventi kalendáriumot, A3-as méretű kb., zsákanyag a hátulja és kis piros zsákocskák vannak rávarrva, meg némi illusztráció. Gondolkodtam, hogy hogyan is tudnám ezt használni, mert aranyos, de a zsákocskák méretüknél fogva eléggé alkalmatlanok arra, hogy bármit is tartalmazzanak. Ma, amikor idén először loptam a délelőttünkbe karácsonyi tartalmat vers és zene révén, beugrott. Hát 24 kis versecske, mondóka vagy dal kerül a 24 zsákocskába! És minden nap szépen megtanuljuk az aktuálisat. Mindjárt írkálom is fel őket, nagyon jó lesz! :-)
Ja, és hát vettem csokit tartalmazó adventi kalendáriumot is, kinder márkájút (mert az biztos kevésbé káros, höhöhö), hogy megkezdődjön a jóra szoktatás - vagy elrontás...
Remélem, lesz öröm!
Ja, és hát vettem csokit tartalmazó adventi kalendáriumot is, kinder márkájút (mert az biztos kevésbé káros, höhöhö), hogy megkezdődjön a jóra szoktatás - vagy elrontás...
Remélem, lesz öröm!
Megtáltosodott
lehet, hogy a TheraSuit most kezd hatni???
Lilinél szemlátomást alakul valami. Valami pozitív dolog.
Amiket látok:
- élénk, de nagyon. Sok alvóidőt kihagy (amikor meg nem kéne, pl. a hétvégi csoportos heppeningen, Tapolcán, akkor belehúz), tegnap éjjel is sokat fent volt nagy vigadalomban. De napközben is nagyon mondja és sokat mozog. Közvetlenebb, felfedezőbb. Ismeretlenekkel is közvetlenebb, bár még nagyon messze van a "normálistól".
- próbálgatja a mozgásokat és ügyesedik bennük. Szeret felállni olyan helyen is, ahol mondjuk nehezebb, mert nem tud olyan ügyesen kapaszkodni és sokszor is áll fel. Bátrabban ül le egyedül, már nem sokszor kér segítséget. Szeret gugolni, ami újdonság, mert nem nagyon ment a gugolás eddig. A hétvégén vízben szétgyakorolta magát Ferivel széles vigyorok közepette. És a fétnypont: ma 7 db lépést tett meg tök egyedül. Éppen egyensúlyoztunk (pelenkázás után simán felállítom magam előtt, én terpeszben ülök előtte), amikor elengedtem mindkét kezét, ő meg hosszú másodpercekig megmaradt, állva. Én szépen lassan elkezdtem hátrafelé tolatni, erre Lili elkezdett felém jönni. Úgy, hogy nem fogtam!!! Aztán 7 lépés után előre görnyedt, letette lassan a kezeit a földre és már ment is valamelyik könyv után :) Annyira szuper volt!
- megjött az izomtónusa! Rongybabaám átalakulóban: ha felemeljük a hóna alá nyúlva, már nem kapja fel a karjait, hanem megtartja magát rendesen. Olyan nagyon rendesen, hogy Barnusnak nincs ilyen tartása!
Nagyon várjuk a januári TheraSuitot, ill. kíváncsian nézzük, hogy vajh' mi fog még itt alakulni! :)
(Memóriából még mindig brilliáns: Az állatok világa c. könyvben az állatok 2/3-át már felismeri, mondja a nevüket, mindezt 2 napnyi könyvvel való ismerkedés után...)
Lilinél szemlátomást alakul valami. Valami pozitív dolog.
Amiket látok:
- élénk, de nagyon. Sok alvóidőt kihagy (amikor meg nem kéne, pl. a hétvégi csoportos heppeningen, Tapolcán, akkor belehúz), tegnap éjjel is sokat fent volt nagy vigadalomban. De napközben is nagyon mondja és sokat mozog. Közvetlenebb, felfedezőbb. Ismeretlenekkel is közvetlenebb, bár még nagyon messze van a "normálistól".
- próbálgatja a mozgásokat és ügyesedik bennük. Szeret felállni olyan helyen is, ahol mondjuk nehezebb, mert nem tud olyan ügyesen kapaszkodni és sokszor is áll fel. Bátrabban ül le egyedül, már nem sokszor kér segítséget. Szeret gugolni, ami újdonság, mert nem nagyon ment a gugolás eddig. A hétvégén vízben szétgyakorolta magát Ferivel széles vigyorok közepette. És a fétnypont: ma 7 db lépést tett meg tök egyedül. Éppen egyensúlyoztunk (pelenkázás után simán felállítom magam előtt, én terpeszben ülök előtte), amikor elengedtem mindkét kezét, ő meg hosszú másodpercekig megmaradt, állva. Én szépen lassan elkezdtem hátrafelé tolatni, erre Lili elkezdett felém jönni. Úgy, hogy nem fogtam!!! Aztán 7 lépés után előre görnyedt, letette lassan a kezeit a földre és már ment is valamelyik könyv után :) Annyira szuper volt!
- megjött az izomtónusa! Rongybabaám átalakulóban: ha felemeljük a hóna alá nyúlva, már nem kapja fel a karjait, hanem megtartja magát rendesen. Olyan nagyon rendesen, hogy Barnusnak nincs ilyen tartása!
Nagyon várjuk a januári TheraSuitot, ill. kíváncsian nézzük, hogy vajh' mi fog még itt alakulni! :)
(Memóriából még mindig brilliáns: Az állatok világa c. könyvben az állatok 2/3-át már felismeri, mondja a nevüket, mindezt 2 napnyi könyvvel való ismerkedés után...)
2011. november 27., vasárnap
Pályáztam
Volt már egy kezdeményezés részemről, amikor is sikerült összehozni a zenés-mondókás alkalmainkat, elsősorban a korai fejlesztőnk gyerkőceivel és testvérekkel, szülőkkel. Akik olvasták a blogot akkortájt, olvashattak erről. Idén nem indítottam el, nem öltem bele energiákat. Nemrég viszont rátaláltam egy kiírásra, Nescafe 3in1 - Effekt névvel fut, és 5*max. 1 millió Ft-ot lehet nyerni olyan pályázatoknak, ötleteknek, melyeket anyagi vagy egyéb okok híján a megálmodó nem tud kivitelezni. Nem titok, hogy én anyagilag buktam azon a féléven, amikor beindítottuk a foglalkozást, pedig nem volt terembérleti díj, és a pedagógus csapatnak még fizetnünk sem kellett...persze lehet mondani, hogy kevés pénzt kértem el részvételi díjként, de az embernek nincs pofája nagyon sokat elkérni, ha hasonló tartalmat totál ingyenesen is megkaphat a gyerkőce, pl. a városi könyvtárban...
De most adott a lehetőség, és úgy döntöttem, hogy megnyerjük. Én megírtam a rövid szöveget hozzá, a képekből (melyeket köszönök a szülőknek, annak is, aki későn küldte, és már nem került fel) összeállítottam szemléltetőset :) és innen már Ti jöttök! Aki szívesen hozzájárul szavazatával ahhoz, hogy megnyerjük az díjat, az ne hezitáljon, hanem szavazzon ránk! :-)
Itt: http://nescafe3in1-effekt.hu/projekt/87d828b617
A mihamarabbi nyerés reményében köszönettel! :-)
De most adott a lehetőség, és úgy döntöttem, hogy megnyerjük. Én megírtam a rövid szöveget hozzá, a képekből (melyeket köszönök a szülőknek, annak is, aki későn küldte, és már nem került fel) összeállítottam szemléltetőset :) és innen már Ti jöttök! Aki szívesen hozzájárul szavazatával ahhoz, hogy megnyerjük az díjat, az ne hezitáljon, hanem szavazzon ránk! :-)
Itt: http://nescafe3in1-effekt.hu/projekt/87d828b617
A mihamarabbi nyerés reményében köszönettel! :-)
2011. november 25., péntek
Közvéleménykutatok
A bal oldali sávban találtok egy kérdést, a látogatottság alatt közvetlenül. Nagyon örülnék neki, ha minél többen válaszolnátok rá! Előre is nagy-nagy köszönet!
Te kiért futsz?
Nem vagyok jó futó, de szerettem futni. Még Pesten Bejával, a szigeten, azért csak-csak előfordulgattunk minden héten, volt, hogy többször is! Vagy ha már hűvös volt, mentünk a Gold Crownba, gépre, majd szauna, kaja - de jó is volt az! :-)
Kaposváron már elmaradozott a futás, mindig volt indokom, hogy miért ne. Szerintem tavasszal nekiveselkedem újból. Hiányzik. Nekem is furcsa, de tényleg.
Evelyn és Péter facebookos oldalán láttam egy belinkelést róluk, egy blogból. Annyira jó volt olvasni és olyan inspiratív! Itt elérhető: http://utunkultraba.blog.hu/2011/11/25/te_kiert_futsz
És annyira szépek Péter szavai: ""
(Bocsi srácok, de poszt lett belőle!)
Kaposváron már elmaradozott a futás, mindig volt indokom, hogy miért ne. Szerintem tavasszal nekiveselkedem újból. Hiányzik. Nekem is furcsa, de tényleg.
Evelyn és Péter facebookos oldalán láttam egy belinkelést róluk, egy blogból. Annyira jó volt olvasni és olyan inspiratív! Itt elérhető: http://utunkultraba.blog.hu/2011/11/25/te_kiert_futsz
És annyira szépek Péter szavai: ""
(Bocsi srácok, de poszt lett belőle!)
Gyomortükrözés és biopszia
Na, ez is megvolt. Az első és egyben az utolsó! :-) Ha kell még, akkor kiizzadjuk a fizetős verziót, ami bódításban történik.
Nem, nem fáj, csak nagyon-nagyon szxr. Én készültem, olvastam róla előzetesen. Volt olyan fórum, ahol egy csajszi azt írta, hogy inkább megszül még egy gyereket, mint ez. Ezt azért én nem mondanám, messze nem. A fájdalom rosszabb, mint a kellemetlen érzés és ez gyorsan meg is van (három mintát vettek, ez azért eltartott vagy 10 percig, de ha csak körülnéznek biopszia nélkül, az megvan 3-5 percen belül). (Itt minden jól le van írva: http://gasztroenterologia-kozpontok.hu/gasztroenterologiai-szolgaltatasaink/gyomortukrozes)
És a saját tapasztalat: nem, nem a cső letuszkolása a szxr. Bár elsőre nem sikerült jól nyelnem, de nem pánikoltam rá, mert elolvastam a fenti linket, biztosan tudtam, hogy így kell, még egyszer. Sikerült. Persze nem kellemes, de nem is olyan nagyon vészes. A rossz az, amikor levegőt fújnak be, hogy minden jól kitáguljon odabent, jól lehessen látni a dolgokat. No, arra már rápánikoltam. Úgy feszítette a gyomrom, a beleimet, a nemtommimet, hogy öklendezni kellett, és szó szerint böfögtem, de nem gyengén. Doki szólt is, hogy ezt minimalizáljam, mert ezzel kimegy a levegő, amit ő befújt, újat kell fújnia és az megint idő, de hiába érti az ember ésszel és elhatározza, hogy megpróbálja, egyszerűen nem akart menni. Önuralomból megbuktam... Végül a nővér nyugtatgatott, beszélt hozzám, mondta, hogy milyen ütemben vegyem a levegőt, és foghattam a felsőkarját, ami megmondom, nagyon jól jött. Aztán a három minta vétele is idő volt, amíg egymás után letuszkolták a cső belsejében a drótokat, amiknek a vége vette a mintát, majd kihúzták őket, új levegők, brrrrrr.
Én magamnak úgy könyveltem el, hogy túl lehet élni, de többet ilyet nem akarok. Önuralom fejlesztésére biztosan jó :-) És olyan vicces, hogy még az elején a váróban azon szenvedtem, hogy egy hajszálat kikapjak a számból, és sehogy sem ment, aztán egy centis csövet kaptam még a hajszál mellé :-)
Eredmény 3 hét múlva, időpontom meg már csak jövőre van.
Nem, nem fáj, csak nagyon-nagyon szxr. Én készültem, olvastam róla előzetesen. Volt olyan fórum, ahol egy csajszi azt írta, hogy inkább megszül még egy gyereket, mint ez. Ezt azért én nem mondanám, messze nem. A fájdalom rosszabb, mint a kellemetlen érzés és ez gyorsan meg is van (három mintát vettek, ez azért eltartott vagy 10 percig, de ha csak körülnéznek biopszia nélkül, az megvan 3-5 percen belül). (Itt minden jól le van írva: http://gasztroenterologia-kozpontok.hu/gasztroenterologiai-szolgaltatasaink/gyomortukrozes)
És a saját tapasztalat: nem, nem a cső letuszkolása a szxr. Bár elsőre nem sikerült jól nyelnem, de nem pánikoltam rá, mert elolvastam a fenti linket, biztosan tudtam, hogy így kell, még egyszer. Sikerült. Persze nem kellemes, de nem is olyan nagyon vészes. A rossz az, amikor levegőt fújnak be, hogy minden jól kitáguljon odabent, jól lehessen látni a dolgokat. No, arra már rápánikoltam. Úgy feszítette a gyomrom, a beleimet, a nemtommimet, hogy öklendezni kellett, és szó szerint böfögtem, de nem gyengén. Doki szólt is, hogy ezt minimalizáljam, mert ezzel kimegy a levegő, amit ő befújt, újat kell fújnia és az megint idő, de hiába érti az ember ésszel és elhatározza, hogy megpróbálja, egyszerűen nem akart menni. Önuralomból megbuktam... Végül a nővér nyugtatgatott, beszélt hozzám, mondta, hogy milyen ütemben vegyem a levegőt, és foghattam a felsőkarját, ami megmondom, nagyon jól jött. Aztán a három minta vétele is idő volt, amíg egymás után letuszkolták a cső belsejében a drótokat, amiknek a vége vette a mintát, majd kihúzták őket, új levegők, brrrrrr.
Én magamnak úgy könyveltem el, hogy túl lehet élni, de többet ilyet nem akarok. Önuralom fejlesztésére biztosan jó :-) És olyan vicces, hogy még az elején a váróban azon szenvedtem, hogy egy hajszálat kikapjak a számból, és sehogy sem ment, aztán egy centis csövet kaptam még a hajszál mellé :-)
Eredmény 3 hét múlva, időpontom meg már csak jövőre van.
Gerilla sérült művészek
A héten a postaládánkban találtam egy névre szóló vastagabb borítékot. Felbontottam, és karácsonyi képeslapok és ajándékkártyák, ill. egy naptár pottyant ki belőle. Jó sok. A mellékelt levél szerint a Szájjal és lábbal festők kiadója lepett meg e csomaggal, ami 1500 körüli pénzbe kerül. De persze nem kötelező megvennem.
Huhhh. Hogy is mondjam...Ezeket a gerilla módszereket úúúútálom. A kéretlen ajánlatot, ami egyszer csak ott van. És ugyan mit csináljak a csomaggal, ha nem érdekel a dolog? Postázzam vissza? Saját pénzen? Vagy egyszer csak majd csenget valaki érte? És szemét is az egész elgondolás, mert az emberek többsége belegondol, hogy jaj, szegény művészek, szájjal és lábbal festenek, biztosan nem tudnak máshogy pénzt keresni, adni kellene...sajnálatra építik az egészet stratégiát. Nem mocskos egy elgondolás? Persze, értem én, jó sokan befizetik a csekket, és még örülnek is maguknak, hogy támogatták a szegény sérült művészembereket, és milyen jó kis képeslapokat kaptak ráadásul, pedig ugye amúgy eszükbe nem jutott volna megvenni a csomagot, ha nem a képükbe tolják bele!
Vagy a cél szentesíti az eszközt? Nem tudom, de irtózatosan unszimpatikus dolognak tartom. Amúgy persze szépek a lapok, és nagyon ügyesek, akik szájjal és lábbal ilyet tudnak festeni. Ha nem tudom, hogy ilyen módon festették őket, a képek nagy része akkor is tetszene. És igen, valószínűleg utalom az összeget, de nagyon mérges vagyok rájuk ezért a gerillamódszerért! Jó hogy nem már porszívót hoz a postás, amit megváltozott munkaképességűek szereltek össze...
Huhhh. Hogy is mondjam...Ezeket a gerilla módszereket úúúútálom. A kéretlen ajánlatot, ami egyszer csak ott van. És ugyan mit csináljak a csomaggal, ha nem érdekel a dolog? Postázzam vissza? Saját pénzen? Vagy egyszer csak majd csenget valaki érte? És szemét is az egész elgondolás, mert az emberek többsége belegondol, hogy jaj, szegény művészek, szájjal és lábbal festenek, biztosan nem tudnak máshogy pénzt keresni, adni kellene...sajnálatra építik az egészet stratégiát. Nem mocskos egy elgondolás? Persze, értem én, jó sokan befizetik a csekket, és még örülnek is maguknak, hogy támogatták a szegény sérült művészembereket, és milyen jó kis képeslapokat kaptak ráadásul, pedig ugye amúgy eszükbe nem jutott volna megvenni a csomagot, ha nem a képükbe tolják bele!
Vagy a cél szentesíti az eszközt? Nem tudom, de irtózatosan unszimpatikus dolognak tartom. Amúgy persze szépek a lapok, és nagyon ügyesek, akik szájjal és lábbal ilyet tudnak festeni. Ha nem tudom, hogy ilyen módon festették őket, a képek nagy része akkor is tetszene. És igen, valószínűleg utalom az összeget, de nagyon mérges vagyok rájuk ezért a gerillamódszerért! Jó hogy nem már porszívót hoz a postás, amit megváltozott munkaképességűek szereltek össze...
Könyvek megint
1. Marék Veronika továbbra is tartja magát, Kippkopp, hol vagy címűjét nemrég adtam Lili kezébe, és hát imádja! Az a rész nálunk kimaradt mondjuk, amikor Kippkopp és Tipptopp összeházasodnak, ebben a könyvben meg nekem le sem esett, hogy ezek a kipikopik az ő gyermekeik (rájöttem, hogy azért, mert nem szólítják a szüleiket anyának és apának...), azt hittem, valami kommunáról van szó, Feri világosított fel, hogy ez egy család...khm...
2. Végre megvan a régóta áhított Az állatok világa c. könyv, amit még Csilláéknál láttunk. Akciós volt a Libriben. Nagyon jópofa. Minden jobb oldalon egy állat egész oldalas fotója van, bal oldalon meg infók róla. Érdekesek, hasznosak, nem sok. Élőhely szerint vannak csoportosítva az állatok, az élőhelyről is van infó mindig.
3. Kisvakond mágneses könyv. Lilinek vettem, neki nem kellett. Három év felett ajánlják, de Barnus frankón célcsoport lett. Együtt csúsztatgattuk a könyvben a helyére a vakond kis haverjait, majd gondolva egy merészet, odamentünk a hűtő elé, és a mélyhűtőn játszadoztunk a mágneses lapkákkal. Barnus nagyon-nagyon élvezte!
És hát az old favoritok továbbra is favoritok, mint Bogyó és Babóca, a mindent vivő, vagy Anna, Peti, Gergő, vagy a jó öreg Szutyejev (a Szeszélyes cica most éppen). Ja, és hát Cerceruska is tartja magát, meg az Itt van az ősz, nagyanyónktól, valami cseh mese. Aztán van olyan kedvencünk még, hogy Micimackó, az Egmont kiadó sorozatának egyike. Tuti még veszek ebből a sorozatból! Akartam venni klasszikus mesés mesekönyvet, pl. Hófehérkét, mert a témát feldolgozva Kati nénik olyan szuper órát tartott a héten Lilinek, hogy ilyet még nem láttam (!), de az összes könyvesbolti verzió szemét átírat hülyeségekkel, torzításokkal. Rajta vagyok a témán, csak a kínálat nem akarja...
Karácsonyra is kap Lili egy kisebb könyvhalmot, én már nagyon várom! Fel kell jól frissíteni a könyvállományunkat új darabokkal (pedig ugye így is rengeteg van). És hogy Lili hogy fog örülni neki :-)))
2. Végre megvan a régóta áhított Az állatok világa c. könyv, amit még Csilláéknál láttunk. Akciós volt a Libriben. Nagyon jópofa. Minden jobb oldalon egy állat egész oldalas fotója van, bal oldalon meg infók róla. Érdekesek, hasznosak, nem sok. Élőhely szerint vannak csoportosítva az állatok, az élőhelyről is van infó mindig.
3. Kisvakond mágneses könyv. Lilinek vettem, neki nem kellett. Három év felett ajánlják, de Barnus frankón célcsoport lett. Együtt csúsztatgattuk a könyvben a helyére a vakond kis haverjait, majd gondolva egy merészet, odamentünk a hűtő elé, és a mélyhűtőn játszadoztunk a mágneses lapkákkal. Barnus nagyon-nagyon élvezte!
És hát az old favoritok továbbra is favoritok, mint Bogyó és Babóca, a mindent vivő, vagy Anna, Peti, Gergő, vagy a jó öreg Szutyejev (a Szeszélyes cica most éppen). Ja, és hát Cerceruska is tartja magát, meg az Itt van az ősz, nagyanyónktól, valami cseh mese. Aztán van olyan kedvencünk még, hogy Micimackó, az Egmont kiadó sorozatának egyike. Tuti még veszek ebből a sorozatból! Akartam venni klasszikus mesés mesekönyvet, pl. Hófehérkét, mert a témát feldolgozva Kati nénik olyan szuper órát tartott a héten Lilinek, hogy ilyet még nem láttam (!), de az összes könyvesbolti verzió szemét átírat hülyeségekkel, torzításokkal. Rajta vagyok a témán, csak a kínálat nem akarja...
Karácsonyra is kap Lili egy kisebb könyvhalmot, én már nagyon várom! Fel kell jól frissíteni a könyvállományunkat új darabokkal (pedig ugye így is rengeteg van). És hogy Lili hogy fog örülni neki :-)))
Évfordulás
már megint házassági évfordulónk lesz a jövő héten, juhéééééééééé! 3 éves. Bölcsis lett a kapcsolatunk (vagyis házasságunk - ami majdnem ugyanaz :))!
Megnéztem, milyen ajándékötletek dívnak angolszászéknál, ahol ez frankón ki van dolgozva. Hagyományos ajándék a bőrből készült cucc, modern pedig a kristály/üveg. Ezek hülyék! Jobb lesz, ha elmegyünk vacsizni egy romantikusat, ha sógornőm tudja vállalni a bébicsőszséget aznap este. Az úgy akár tökéletes is lehetne!
Megnéztem, milyen ajándékötletek dívnak angolszászéknál, ahol ez frankón ki van dolgozva. Hagyományos ajándék a bőrből készült cucc, modern pedig a kristály/üveg. Ezek hülyék! Jobb lesz, ha elmegyünk vacsizni egy romantikusat, ha sógornőm tudja vállalni a bébicsőszséget aznap este. Az úgy akár tökéletes is lehetne!
2011. november 24., csütörtök
Megfenyegetett
Egyik este korán végeztünk a fürdéssel, így pontosan 6 mese fért bele lefekvésig az időbe. Amikor befejeztem, Lili hisztizni kezdett, még kért mesét. Mondtam neki Ferivel szinkronban, hogy felejtse el, ivás, hálózsák, puszik és alvás. Erre megszólalt:
- Ezt még megbánjátok!
:-)
(Idézet, persze hogy az. Az egyik Bogyó és Babóca mesefilm epizódban hangzik el. De legalább egész jó kontextusban használta!)
- Ezt még megbánjátok!
:-)
(Idézet, persze hogy az. Az egyik Bogyó és Babóca mesefilm epizódban hangzik el. De legalább egész jó kontextusban használta!)
2011. november 22., kedd
Az élvezeten túl
önérdekből is jó, ha sok gyereke van az embernek :-)
Ma reggel voltam vérvételen, kb. 35 ember volt előttem, úgyhogy igazi dobozoshering fíling volt a központi labornak nevezett kis lepusztult viskóban. Lefelé húztam az átlagéletkort, rengeteg idős bácsi és néni volt, és frankón ácsorogtak a sorban. Szegények páran, elég nehezükre eshetett...Ráadásul voltak a protkósok, meg az ott dolgozók, meg a kismamák és a sürgősek, akiket szépen mind előre kellett engedni. Mielőtt én mentem volna be, hatan előztek be ilyen-olyan soronkívüliségükre hivatkozva. Épp azon morfondíroztam, hogy ha még egy bepofátlankodik, balhét indítok, és megkérdem, hogy miért is nem hozzák létre a soron kívüliek sorát...mint anno az egyetemen. Akik a vizsgaidőszak végefelé csak az indexet akarták a tanulmányi osztályon leadni, azok a soron kívüliek sorába álltak, az UV-csekkért sorbaállók és egyebek meg alkották az alapsort. Aztán végül csak nem kellett okoskodjak, bemehettem.
Volt egy nő, aki idősek otthonából hozott 4-5 emberkét a kórházba, kísérőjük és terelgetőjük volt, mindenki mappája a hóna alatt és mondogatta, melyik nénike és bácsika merre menjen, mit csináljon. Az egyik idősebb néni beszélgetni kezdett a mögöttem állóval és azon sopánkodott, hogy oda került. Mármint az idősek otthonába. És olyan nagyon szomorú volt! Hogy ő ezt sosem gondolta volna, hogy ott fog kikötni a végén...
Arra gondoltam, ha az embernek van jó sok gyereke és azokat megfelelően neveli, akkor ilyen nem fordulhat elő. Valamelyikhez majd biztosan el lehet menni csövezni :-) Úgyhogy mondom is majd Ferinek, hogy lassan izzíthatjuk a 3. gyerek projektet :-) (a hangsúly mondjuk a "lassan"-on van :-))
Ma reggel voltam vérvételen, kb. 35 ember volt előttem, úgyhogy igazi dobozoshering fíling volt a központi labornak nevezett kis lepusztult viskóban. Lefelé húztam az átlagéletkort, rengeteg idős bácsi és néni volt, és frankón ácsorogtak a sorban. Szegények páran, elég nehezükre eshetett...Ráadásul voltak a protkósok, meg az ott dolgozók, meg a kismamák és a sürgősek, akiket szépen mind előre kellett engedni. Mielőtt én mentem volna be, hatan előztek be ilyen-olyan soronkívüliségükre hivatkozva. Épp azon morfondíroztam, hogy ha még egy bepofátlankodik, balhét indítok, és megkérdem, hogy miért is nem hozzák létre a soron kívüliek sorát...mint anno az egyetemen. Akik a vizsgaidőszak végefelé csak az indexet akarták a tanulmányi osztályon leadni, azok a soron kívüliek sorába álltak, az UV-csekkért sorbaállók és egyebek meg alkották az alapsort. Aztán végül csak nem kellett okoskodjak, bemehettem.
Volt egy nő, aki idősek otthonából hozott 4-5 emberkét a kórházba, kísérőjük és terelgetőjük volt, mindenki mappája a hóna alatt és mondogatta, melyik nénike és bácsika merre menjen, mit csináljon. Az egyik idősebb néni beszélgetni kezdett a mögöttem állóval és azon sopánkodott, hogy oda került. Mármint az idősek otthonába. És olyan nagyon szomorú volt! Hogy ő ezt sosem gondolta volna, hogy ott fog kikötni a végén...
Arra gondoltam, ha az embernek van jó sok gyereke és azokat megfelelően neveli, akkor ilyen nem fordulhat elő. Valamelyikhez majd biztosan el lehet menni csövezni :-) Úgyhogy mondom is majd Ferinek, hogy lassan izzíthatjuk a 3. gyerek projektet :-) (a hangsúly mondjuk a "lassan"-on van :-))
2011. november 20., vasárnap
Először orálisan,
aztán lehet, hogy alsó betekintés áldozata leszek...
A kilégzéses H2 teszt eredményem negatív, tehát nem tejcukor-bontási defekt. Ittam is utána egy jó erős kv-t, tejjel! :) Úgyhogy új hipotézis: lisztérzékeny leszek. Gyomortükrözés még a hvg előtt. Lehet irigykedni...
A kilégzéses H2 teszt eredményem negatív, tehát nem tejcukor-bontási defekt. Ittam is utána egy jó erős kv-t, tejjel! :) Úgyhogy új hipotézis: lisztérzékeny leszek. Gyomortükrözés még a hvg előtt. Lehet irigykedni...
Séta kötéllel
A kezdetek
Már rutinosan...
...de még messze az öneállóság...
és igen, a nappalinkban keresztben most 6-7 méteren két gumiskötélpár van kifeszítve, folyton át kell lépegetni. De mint láttátok, már Barnus is tanul...:-)
Már rutinosan...
...de még messze az öneállóság...
és igen, a nappalinkban keresztben most 6-7 méteren két gumiskötélpár van kifeszítve, folyton át kell lépegetni. De mint láttátok, már Barnus is tanul...:-)
2011. november 16., szerda
Természetgyogyi
Képzeljétek, hogy ugyebár miután itt nyavalyogtam, hogy mindennemű nyűgöm van a természetgyógyász szerétől, lejjebb vettem az adagját drasztikusan. 10 csepp helyett 3-at nyomtam, azzal a tervvel, hogy majd fokozatosan visszaemelem. Anyu ajánlotta így. És mi történik, a visszavétel 2. napján beteg lettem...nemcsak én, hanem Barnus is (aki nem kap cseppeket). Egy nap elteltével úgy döntöttem, hogy visszaemelem az adagot, kb. 6-7 cseppre. És lássatok csodát, a trottyos-szuttyos náthás nyűg elvonult. Már csak a nózimat fújom (azóta is, mert tartalom az van, dögivel), de az égvilágon semmi bajom nem volt már másnaptól. Azért ez elég szép, nem? És Lilkó meg majd' kicsattan, semmi baja! Részemről most 1 hét szünet van, Lilinek meg a jövő héttől, aztán a második programra térünk rá. Hm.
Cerceruska és ilyesmi
Az ex-szembeszőke Ódrikával sikerült találkoznom, míg Bp-en voltunk. Egyszer egy röpke vizit erejéig a Lurdyban, egyszer meg Eni-Tiviéknél. Ott kaptunk tőle ajándékot is, ami vér ciki volt, mert nekem meg nem jutott eszembe, hogy Gellértjének én is vigyek ajándékot, (aki csak picit, 2 héttel idősebb Barnusnál,) merthogy annyira csak a vendéglátókra koncentráltam...Nodeszóval, Lili kapott vala egy mesekönyvet. Én úgy voltam vele, hogy szépségeset, de mivel hosszú mesék vannak benne, eltesszük későbbre. Benedek Elek meséinek átiratai amúgy, A4-es lapon, kevés illusztrációval. Aztán egy napon egyszer csak úgy döntöttem, hogy teszek egy próbát, megnézem, hogy meddig bír Lili a mesére figyelni. Rögtön kezdtem a 6 oldalas első mesével, Cerceruska a címe. Végigolvastam. Az érdeklődés végig megvolt... Ez egy délelőtt volt. Aznap a torna után, amikor hazajöttünk, kérdeztem Lilit, hogy no akkor, mit is meséljünk. Hát nem rávágja, hogy Cerceruska??? Mostanság meg már idézget is belőle. Vannak benne szaftosabb, mívesebb szófordulatok is, amik nagy örömömre beépültek Lili szavajárásába. A "de bizony!" elég előkelő helyen áll, de csak úgy simán eprezni menni az erdőbe is elég vágyott foglalatosság lett a mese óta :)
Egyik nap a Petőfi Quimby napot tartott. Én mindig mondtam Lilikének, hogy Quimby bácsi énekel, amikor ezt tette. Ő meg élvezettel hallgatta a számokat. Aztán gondolom eluntam magam, nem kommentáltam már a dolgot. És amikor a következő szám jött, Lili megszólal:
- Pingvin bácsi énekel! :)
(ezt meg már a facebookra megírtam, de naplóba való, úgyhogy másolom:
Egyik nap a Petőfi Quimby napot tartott. Én mindig mondtam Lilikének, hogy Quimby bácsi énekel, amikor ezt tette. Ő meg élvezettel hallgatta a számokat. Aztán gondolom eluntam magam, nem kommentáltam már a dolgot. És amikor a következő szám jött, Lili megszólal:
- Pingvin bácsi énekel! :)
(ezt meg már a facebookra megírtam, de naplóba való, úgyhogy másolom:
)
2011. november 15., kedd
Összkép
Barnus elmélyülten lapozgatta a Mátrixszámítás könyvem. Itt meg is mutatja, hogy tényleg...
Ilyen alváspózok is vannak ám! Lehet utánozni!
Baloldalt mind másodunokatesók ám! :) Mert Bp-en velük is találkoztunk. Jobbra meg szokásos Barnus kobold-pofi integető helyzetben, hintán.
Lilike tök egyedül üli meg a rugós kutyát. Bírta sokáig, élvezte!
Megzabálom!
Anna és Lili. Másodunokatesók együtt olvasnak a játszótéren a napsütötte padon.
Barnus közösségi élményben: a játszótéren el lehet venni mások bekészített nasiját. A lila-kabátost Lénának hívják, ő is másodunokatesó, és igen, ebben a műsorszámban ő is jó volt :)
Nincs is jobb annál, mint ébredés után szétszerelni a kis autót, amit előző nap kapott ajándékba Eni-Tiviéktől... :)
Családi olvasás. Barnus részéről balhé-szagú: tesóra büntetlenül nem lehet csak úgy rátelepedni...
2011. november 14., hétfő
Második hét
Itthon vagyunk ám mindahányan vagyunk, csak hát sok lett a dolog. Képzeljétek, kiadó téren alakul valami, de nem mondok semmit, mert babonás vagyok (valójában meg nem, de ami titok, az titok :-)). Aztán újból iskolás leszek, ha minden igaz, de erről sem mondok semmit még, trallala. Aztán meg simán hazajönni sem semmi, a sok takarítással, mosással, hajajajj. Meg lesz még ügyintézés, fodrász, allergia-kivizsgálás. Semmi panaszkodás, mert többnyire jó dolgok ezek, csak viszik az időt és kevés marad másra. Szóval kezdem az éjszakázásokat és igen, tudom, el vagyok maradva blogilag. Meg a fotók - páran reklamáltátok mailben...hamarosan (nincs sok kép különben és azok is főleg alvósok, mert valszeg amikor a kis drágáim alszanak, anyukának akkor van ideje fotót csinálni róluk :)).
Szóval második hét.
Jól ment ez is. Csoda továbbra sincs, csodavárás már nem is volt. Kasia továbbra is kedves és ügyes (és elment Budapestet nézni by night, a kis csapattal és elfelejtették felírni a címüket, ami csak az éjjeli taxirendeléskor derült ki, hogy hát hogyhogynem nem tudtak a taxisnak címet mondani - aki meg nem beszélt semmilyen más nyelven, csak magyarul...hehe. De meglettek végül, mert minden jó, ha a vége az.)
És hogy mi tetszett ebben az egészben nekem? Hogy hihetetlenül Lilire fókuszáltak abban a napi 2 órában, míg ott voltunk. Hogy adtak ötleteket és házi feladatot. Például itthon megépítésre fog kerülni egy kis pálya Lilinek: két derékmagasságban elvezetendő, egymással párhuzamosan kifeszített gumikötél közt megy majd a kisasszonyka, kacsóit a köteleken csúsztatva. Bp-en bemutattatott vala. Nem imádja, de csendben szitkozódva csinálja! :) És az is tetszett, hogy többféle módszer kerül vegyítésre: a mi terapeutánk Bobath-ot tanult, manuálterápiát, de használt konduktív elemeket is. Mint mondta, a csapatban mindenféle testrészre specializálódott valaki, és ha tanfolyam van meghirdetve, küldik a megfelelő embert, akinek a heti megbeszélésen szépen részletesen be kell számolnia arról, hogy mit is tanult. Nincs szakmai féltékenység. Mármint nem a csapat tagjai közt, hanem a módszerek tudnak ilyen szépen egymás mellett élni. Már írtam, de még egyszer: annyira jó volna minden nap 2 órában továbbra is ezt csinálni...
Januárban lesz a folyt.köv. Elég valószínű, hogy benevezünk. Ha valaki olvas bennünket és érdeklődik, és kérdése van, nyugodtan keressen, továbbirányítom a megfelelő személyhez!
Ja, és hát Kasiának sem tetszik az ortézis. Lilinek leginkább semleges. Még begyűjtök pár véleményt, aztán cselekszünk tovább.
Szép álmokat! (Főleg annak, aki a reggeli kávé mellől olvasgat! :-))
Szóval második hét.
Jól ment ez is. Csoda továbbra sincs, csodavárás már nem is volt. Kasia továbbra is kedves és ügyes (és elment Budapestet nézni by night, a kis csapattal és elfelejtették felírni a címüket, ami csak az éjjeli taxirendeléskor derült ki, hogy hát hogyhogynem nem tudtak a taxisnak címet mondani - aki meg nem beszélt semmilyen más nyelven, csak magyarul...hehe. De meglettek végül, mert minden jó, ha a vége az.)
És hogy mi tetszett ebben az egészben nekem? Hogy hihetetlenül Lilire fókuszáltak abban a napi 2 órában, míg ott voltunk. Hogy adtak ötleteket és házi feladatot. Például itthon megépítésre fog kerülni egy kis pálya Lilinek: két derékmagasságban elvezetendő, egymással párhuzamosan kifeszített gumikötél közt megy majd a kisasszonyka, kacsóit a köteleken csúsztatva. Bp-en bemutattatott vala. Nem imádja, de csendben szitkozódva csinálja! :) És az is tetszett, hogy többféle módszer kerül vegyítésre: a mi terapeutánk Bobath-ot tanult, manuálterápiát, de használt konduktív elemeket is. Mint mondta, a csapatban mindenféle testrészre specializálódott valaki, és ha tanfolyam van meghirdetve, küldik a megfelelő embert, akinek a heti megbeszélésen szépen részletesen be kell számolnia arról, hogy mit is tanult. Nincs szakmai féltékenység. Mármint nem a csapat tagjai közt, hanem a módszerek tudnak ilyen szépen egymás mellett élni. Már írtam, de még egyszer: annyira jó volna minden nap 2 órában továbbra is ezt csinálni...
Januárban lesz a folyt.köv. Elég valószínű, hogy benevezünk. Ha valaki olvas bennünket és érdeklődik, és kérdése van, nyugodtan keressen, továbbirányítom a megfelelő személyhez!
Ja, és hát Kasiának sem tetszik az ortézis. Lilinek leginkább semleges. Még begyűjtök pár véleményt, aztán cselekszünk tovább.
Szép álmokat! (Főleg annak, aki a reggeli kávé mellől olvasgat! :-))
2011. november 5., szombat
Első hét
Azért jó, hogy nincs nálam net, mert nem tudom így bő lére ereszteni hét közben a mesélést TheraSuitos hétköznapjainkról :) Most meg már késő van, én fáradtan, és van egy csomó dolgom, így csak lényegretörően:
jól érezzük magunkat Bp-en, a terápián!!! Jó volt, hogy anyum (nagyanyó) ott volt velünk az első három napban, aztán jött Feri és Szandiék (http://tunderbabadani.blogspot.com), majd Angikám, akit én sosem hívtam Angikának, de Lili rögtön ezt a formát választotta :) Ja, és ma hazajönni Kaposvárra szintén nagyon jól esett! Ágynak is dőltem, olyan fáradt voltam, és aludtam egy nagyot, amit már régen műveltem, szerencsére Feri profin tartotta a frontot.
Kasia a terapeutánk, és nagyon mosolygós, kedves lány. Szerintem ügyes is. Kásának kell ejteni a nevét, és Lili az egyik nap közölte a tényt:
- Szép.
Kérdem tőle, hogy ki a szép, erre rávágja:
- Kása szép! - és hozzá ábrándosan mosolyog. Nagy a szerelem. Mondogatja is minden nap, hogy a délután Kásáé :)
Két órán át tart a terápia. Az elején amolyan bazális stimuláció megy (mindenféle cuccal piszkálják Lili lábacskáit, talpát), majd jön a masszír, egész lábra, pocira, egyszer-egyszer géppel (amolyan picike masszázsgép, "bárki vehet boltban" típusú), de inkább kézzel, aztán jön egy kis nyúzás. Helyzetbehozós. Pl. a felállást tanulgatják, segítség, vagyis támasz nélkül. Vagy egyensúlyozni mindenféle eszközzel. Vagy a váltott lábazást ezerrel (volt hogy egy nagy ketrecbe került Lilkó, 8-felé volt kikötve pókokkal, alatta trambulin és ugra-bugra! Élvezte nagyon :)). Ilyesmi. Aztán jön maga a ruci, a Therasuit (http://www.suittherapy.com/therasuit%20info.htm) vagy a Theratogs (http://www.theratogs.com/PTA.aspx). És abban a gyakorlatok. Ezek lassabbak, általában csak lépkedni kell benne, labdát tolni, maga előtt vagy valamit, Kasia meg szépen pakolgatja közben a lábacskákat.
Lili meg konstansul bőgne kényelmetlenségében, HA....ha Kasia nem engedné közben az olvasást. De engedi. Pontosabban kéri, hogy tereljem el Lili figyelmét és olvassak :) Úgyhogy ezerrel olvasok közben, szerintem irtó vicces. Pénteken befeküdtem Lili mellé, míg Kasia masszírozta, fogtam a könyvet, és olvastam, majd Barnus szintén végignyúlt Lili másik oldalán. Kiterült a kiccsalád és meséltünk-tornáztunk! :)
Hogy mi lesz az eredménye, azt nem tudom. Első nap Lili nagyon álmos lett, 10 perccel korábban abba is kellett hagyjuk, mert nem volt értelme folytatni. Másnap már jól ment fizikailag is. Persze élénkebb, gyorsabb, jó kedvű. Ha kimozdulunk otthonról, maga a helyszínváltozás mindig okoz ilyen változást (most hogy hazajöttünk, szintén). Plusz szedi a természetgyógyász szereit. Plusz ugye a torna. Nem lehet tudni, hogy minek mi a hatása. De jó passzban van, az tutkó. Én örülnék, ha minden nap részese lehetne Lili ilyesminek, nemcsak erre a 2 hétre...
Ma meg voltunk a Bethesdában, vártunk vagy 2.5 órát, majd megkaptuk az ortézist, ami a dokinéni szerint nem lett jó, mert az egyik lábnál befér az ujja a cucc és a boka közé. Az eszközgyártó szerint meg jó. (Aki Tamás. És amikor a dokinéik szóltak neki kórusban, hogy jöjjön oda a rendelőbe hozzánk, Lili is becsatlakozott. És elkezdett fennhangon tamásozni. Olyan nagyon mókás volt. El is hallgatott mindenki, és hagyták, hogy Lili szólítgassa. Ő meg kieresztette a hangját és harsogta, hogy TAMÁÁÁÁÁÁÁS! :)) Abban maradtunk, hogy kipróbáljuk és jelentkezünk, ha bajunk van. Hm. Cipőt kell hozzá venni először is, mert csúszós a talpa és nagy is. Na, majd hétfőn visszük magunkkal Kasiahoz, kíváncsi vagyok, mit szól.
jól érezzük magunkat Bp-en, a terápián!!! Jó volt, hogy anyum (nagyanyó) ott volt velünk az első három napban, aztán jött Feri és Szandiék (http://tunderbabadani.blogspot.com), majd Angikám, akit én sosem hívtam Angikának, de Lili rögtön ezt a formát választotta :) Ja, és ma hazajönni Kaposvárra szintén nagyon jól esett! Ágynak is dőltem, olyan fáradt voltam, és aludtam egy nagyot, amit már régen műveltem, szerencsére Feri profin tartotta a frontot.
Kasia a terapeutánk, és nagyon mosolygós, kedves lány. Szerintem ügyes is. Kásának kell ejteni a nevét, és Lili az egyik nap közölte a tényt:
- Szép.
Kérdem tőle, hogy ki a szép, erre rávágja:
- Kása szép! - és hozzá ábrándosan mosolyog. Nagy a szerelem. Mondogatja is minden nap, hogy a délután Kásáé :)
Két órán át tart a terápia. Az elején amolyan bazális stimuláció megy (mindenféle cuccal piszkálják Lili lábacskáit, talpát), majd jön a masszír, egész lábra, pocira, egyszer-egyszer géppel (amolyan picike masszázsgép, "bárki vehet boltban" típusú), de inkább kézzel, aztán jön egy kis nyúzás. Helyzetbehozós. Pl. a felállást tanulgatják, segítség, vagyis támasz nélkül. Vagy egyensúlyozni mindenféle eszközzel. Vagy a váltott lábazást ezerrel (volt hogy egy nagy ketrecbe került Lilkó, 8-felé volt kikötve pókokkal, alatta trambulin és ugra-bugra! Élvezte nagyon :)). Ilyesmi. Aztán jön maga a ruci, a Therasuit (http://www.suittherapy.com/therasuit%20info.htm) vagy a Theratogs (http://www.theratogs.com/PTA.aspx). És abban a gyakorlatok. Ezek lassabbak, általában csak lépkedni kell benne, labdát tolni, maga előtt vagy valamit, Kasia meg szépen pakolgatja közben a lábacskákat.
Lili meg konstansul bőgne kényelmetlenségében, HA....ha Kasia nem engedné közben az olvasást. De engedi. Pontosabban kéri, hogy tereljem el Lili figyelmét és olvassak :) Úgyhogy ezerrel olvasok közben, szerintem irtó vicces. Pénteken befeküdtem Lili mellé, míg Kasia masszírozta, fogtam a könyvet, és olvastam, majd Barnus szintén végignyúlt Lili másik oldalán. Kiterült a kiccsalád és meséltünk-tornáztunk! :)
Hogy mi lesz az eredménye, azt nem tudom. Első nap Lili nagyon álmos lett, 10 perccel korábban abba is kellett hagyjuk, mert nem volt értelme folytatni. Másnap már jól ment fizikailag is. Persze élénkebb, gyorsabb, jó kedvű. Ha kimozdulunk otthonról, maga a helyszínváltozás mindig okoz ilyen változást (most hogy hazajöttünk, szintén). Plusz szedi a természetgyógyász szereit. Plusz ugye a torna. Nem lehet tudni, hogy minek mi a hatása. De jó passzban van, az tutkó. Én örülnék, ha minden nap részese lehetne Lili ilyesminek, nemcsak erre a 2 hétre...
Ma meg voltunk a Bethesdában, vártunk vagy 2.5 órát, majd megkaptuk az ortézist, ami a dokinéni szerint nem lett jó, mert az egyik lábnál befér az ujja a cucc és a boka közé. Az eszközgyártó szerint meg jó. (Aki Tamás. És amikor a dokinéik szóltak neki kórusban, hogy jöjjön oda a rendelőbe hozzánk, Lili is becsatlakozott. És elkezdett fennhangon tamásozni. Olyan nagyon mókás volt. El is hallgatott mindenki, és hagyták, hogy Lili szólítgassa. Ő meg kieresztette a hangját és harsogta, hogy TAMÁÁÁÁÁÁÁS! :)) Abban maradtunk, hogy kipróbáljuk és jelentkezünk, ha bajunk van. Hm. Cipőt kell hozzá venni először is, mert csúszós a talpa és nagy is. Na, majd hétfőn visszük magunkkal Kasiahoz, kíváncsi vagyok, mit szól.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)