Holnap kezdődik

a naaaaaagy torna Lilinek, a TheraSuit típusú.
Pár napig nem lesz bejegyzés. Amúgy se lenne hozzá kedvem, mert Lili a space billentyűt kitörte nekem, és elég nehéz így pötyögni...
Legyetek jók addig is!

Aki az óraátállítást kitalálta,

annak biztosan nem volt gyereke. Enyimek menetrend szerint keltek, csak akkor új idő szerint még csak f6 volt. És annyira nagyon nem voltak meggyőzhetőek és belátóak, hogy nekik bizony aludniuk kellene. A tízóraiból meg kénytelenek voltunk két darabot tartani ma, egyet 9-kor, egyet 10-kor...
Amúgy tök jó lenne, ha valami illetékes szerv frissítené a számításait, hogy vajon nemzetgazdasági szinten megéri-e ez az időutazás ide-oda. Zsigerből érzem, hogy nem. És amúgy meg tök gusztustalanság, de leginkább szemétség, hogy 16:37-kor fel kellett kapcsolni a világítást az étkezőben, mert sötét volt.
Kipuffogtam magam.

Benéztem ide is panaszkodni egyet

Az normális, ha a természetgyógyász szerétől viszketek, melegem van, és az arcomon konkrétan érzem, hogy ég? Drags Imun a neve, sárkányvér! Most visszafogtam a cseppeket. Ő tuti azzal jönne, hogy nagyon hat, meg dolgozik bennem az anyag, így megspórolom a telefont.
A gyerekek meg nem alszanak. A héten harmadszor. Tegnap nem volt gond. Mi van már megint?!
(Nagyon nem tesz jót a lelkemnek, hogy bejelöltem ismerősnek a gyulai Wellness hotelt, ahol utónászutaztunk nemrég Ferivel. Vágyakozva szoktam nézni bejegyzéseiket...)Na,megyek tovább...

Borsóház - reloaded

Csilla mindannyiunk nagy örömére újból elindítja a Borsóházat! Ezúttal Budapest szívében. Mi már nagyon várjuk! Még elkelne egy kis segítség, de hamarosan megnyitja kapuit! Ha tudsz, segíts te is!

Na, és ki az aki megtalálja Lilikét a kisborsók között?

Lázcsillapítók

Lehet, hogy nem szabad, de megteszem. A gyerekdokink adott egy kis papírkát, rajta a lázcsillapítók neveivel, hatóanyagaival, hogy tudja a kedves anyuka. Szerintem meg tök jó, hogy van ilyen, és itt megosztom. Meg azért is, mert a cetli elveszik, a blogspot meg örök. És ne kelljen senkinek!!!
Szóval, van 4 csoportunk, hatóanyag szerint. Ha lázas a gyerek, akkor variáljuk a hatóanyagokat, és akkor nem is kell betartani a 2 vagy 4 órát, ami általában az előírás, merthogy más hatóanyagra cserélve azonnal adható a másik szer, amint megy fel megint a láz.

1. Metamizol és származékai tartalmú - RECEPTKÖTELES
Algopyrin, Panalgorin, Algozone tabletták,
Supp. antipyr. pro infante 75 mg kúp

Supp. antipyr. pro parvulo 150 mg kúp
Germicid 100 mg kúp
Supp. noraminophenazoni kúp

2. Paracetamol tartalmú
Paracetamol, Rubophen, Panadol, Mexalen, Ben-u-ron tabletták, szirupok, Mexalen kúp

3. Ibuprofen tartalmú
Nurofen szirup, tabl. kúp,
Algoflex tabl.

4. Diclofenac tartalmú - RECEPTKÖTELES
Cataflam csepp/oldat/ (kisgyermekeknél gyakorlatilag csak ezt használjuk)
1 éves kor után

Mérföldkő

És akkor szóljon a Girl Power (http://www.youtube.com/watch?v=mrk2qQ0J-5Q), mert Lilike ma, konduktív óráján Katával csodát művelt:

3 darab lépést egyedül, segítség, fogás nélkül megtett!!!!

Aztán meg rájött, hogy egyedül megy, kezdődött a hiszti és összecsuklás. De sűrűn gyakorolni fogjuk, és sokat várunk a következő két heti Therasuittól! :)

Gyaloggalopp

Késő délután elmentünk családostól sétálni egyet. Elég hamar kikérte magának Barnusom, hogy neki babakocsiban kell ülnie, úgyhogy kivettük. Aztán egyszer csak Lili is számba adta a szavakat:
- Sétálsz anyával?
És akkor elkezdtük. Egyetlen kezét fogtam, ő meg lépkedett szépen ügyesen velem. És élvezte! Egyre ügyesebb lett, majd amikor sokat mentünk, érződött a menésén is, hogy elfáradt. És a döbbenetes:
kb. 400 métert tett meg velem, (egy) kézen fogva !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Akarat

jó értelemben :)
Lili egyre sűrűbben rendelkezik saját véleménnyel. Ezt régebben ingoványos területnek éreztem, de kezdünk kijönni belőle! Korábban nem volt véleménye, általában csak akkor fejezte ki nemtetszését, ha részemről befejeztük a kaját, de ő még evett volna. És a gondolatai is leginkább csak idézetek voltak. Ma azonban akadt két eset is, aminek nagyon megörültem.

Reggelizünk. Sokszor ilyenkor már megy a zene nálunk, ezúttal nem. Lili szól:
- Hallgassunk zenét! A Komatálat hoztam-at.
Édes. Én megyek a laptophoz, keresem neki a kért dalt, de nem lelem. Ő többször elmondja nekem, hogy "komatálat hoztam zenét", meg hogy "anya berakja". Sehogy sem találtam, gondoltam beteszek más népdalt, elindítottam. Lili egy darabig megáll a kajálással, elfordítja a fejét oldalra, mint aki nagyon figyel,majd megjegyzi nyávogós hangon:
- Ez nem a komatálat hoztam!!!
:)

Aztán ugyanúgy reggelinél két falat között közli velem:
- Apucika elment dolgozni autóval. Felhívjuk telefonon. Beszélsz apával!
(mármint ő beszél apával, de azt még egyelőre így mondja, hiába javítom ki mindig)

Tök jó, igaz?

Popeyek

annyira jó, amikor főzök valamit és aprónép meg piszkosul komálja! Nagyon élvezem ám! Ma spenótot csináltam főtt tojással. Megint próbálkoztam a közös tojáspucolás projekttel, de nem megy. Lili elutasítja, Barnus meg szétszórja a héjat, és a legjobban meg azt élvezi, hogy a kis ujjacskáját belenyomja a fehérjébe. Ma még ráadásként a héjából is evett. Nagyon nem tetszett neki, ropogott a foga alatt, de ki nem köpte volna!
És az ebéd: Barnus úgy falta, hogy nem bírtam tartani a tempóját. Lili meg közölte:
- Nagyon szereti a spenótot!
Tök jó, hogy más gyerekkel szétküzdik magukat a szülők, hogy egyék meg a zöld trutyit, enyimek meg ennyire szeretik!
(Uzsira meg összedobtam egy almás sütit, már előre elképzelem, milyen bitangul fognak cuppogni :))

Lendületben

Nem akarom elszólni magam, de mintha egy kicsikét jobban menne Lilinek a járás. Itthon rengeteget sétálunk lakáson belül és saját magától is sokszor szeret ácsorogni, nekitámaszkodva valaminek, ami legtöbbször vagy valamelyik tükör, vagy az íróasztal a laptoppal (amit aztán össze-vissza nyomogat). És megy a taposógépezés is. Ha a kis benti cipőcske rajta van, egy kézzel olyan jól lehet vezetni, hogy szinte nem is tartok vele semmit, csak a biztonság-érzet miatt kell fogjam. Annyira örülök neki, látványosan ügyesebb, mint volt!
Kedvenc Erikánk, Lili gyógytornásza pedig a legutóbbi órán mondta, hogy felmerült benne, hogy Lilivel a tapingezést ki kellene próbálni és hogy ennek már rég eszébe kellett volna jutnia. Hirtelen beugrott nekem is, hogy igen! tényleg! Hogy mi is ez? Infó itt, a mackórendelő oldaláról: http://www.mackorendelo.hu/Terapiak-gyerekeknek/kinesio-taping.html .
A jövő héten hát tapingezünk, utána meg már kezdődik is a TheraSuit terápiánk az utána levő két hétre.
Mekkora lenne már, ha mindez egy oly' orbitális lökést adna a kisasszonynak, hogy valami elindulna ott nála a "járásmodulban"!

Névnapi bejegyzés

mert ma van :)
És annyira jó volt, hogy amikor a WC-ből léptem ki, hirtelen előttem termett kiscsaládom, Barnussal az élen, aki kissé zavartan nyújtott felém egy kis csokor virágot :) Közben Feri próbálta Lilit is rábeszélni, hogy fogja meg a másik picike csokrot és adja át nekem, de sajnos nem akarta megfogni a drágám. Semmi áron. Hiába is próbálkoztunk. Ha sikerült is a kezébe tenni, nagy sikítások közepette elvágta a francba :) Ja, és persze Feritől is kaptam egy szép nagy vidám csokrot :) Olyan jó volt!
Aztán este, amikor tettük le a gyerekeket aludni, és már túl voltak az ivászaton, lekapcsoltuk a lámpájukat, épp búcsúzkodtunk, akkor Lilike megszólalt:
- Boldog névnapot! Boldog névnapot!
Olyan tökéletes befejezése a napnak! :)

(és köszönöm mindenkinek a köszöntéseket!)

Gyerekduma délelőtt

Lilike énekelget, majd egyszer csak meghallom a szöveget is:
Csipkefa wingbója kihajlott az útra... :)
(wingbo: az egyik hintánk, amiért apróságaink rajonganak. ilyen: http://www.wingbo.de)

Barnus elkezdett firkálni filctollal. Amolyan félrepofozott ellipsziseket, sokat. Kérdeztem, hogy mit rajzol. Erre gondterhelten rámnéz, kinyitja a szemeit óriásira, szemöldököt ráncol, már szétzabálnám, olyan édes, mire megfejeli az egészet válaszával:
- Apát.
Így. Jól érthetően, ragozva.

Áááááááááááááááá

Álltunk sokat, sétáltunk sokat, zenét hallgattunk. Csináltam kis foglalkoztatót is, gyurmáztunk. Barnus csak háromszor próbálta bekapni a kék színűt, nemtom, hogy ez a cseh gyerekgyurma mennyire gyerekkompatibilis, de ez van nekünk. Tudom, hogy csinálhatnék is, olyat, amit enni is lehet és hát fogok is, de most kéznél volt ez és kész. Persze Lili kiverte a balhét, hogy éppen nem olvasunk, hanem a kis műanyag asztalhoz telepszünk le. Volt vagy tíz perc, mire kisebb-nagyobb fellángolásokkal abbahagyta a hisztit...De aztán gyúrtunk Babócát, a katicabogárlányt és Bogyót, csigafiút. Lili meg idézgetett a meséből, de nem igazán akart hozzájuk nyúlni. Aztán filctollal rajzoltunk, na, az jobban ment. Ki találja ki, hogy mit kellett rajzoljak? Na? Természetesen Bogyót és Babócát...De legalább ő is fogta a tollat rendesen és hagyta, hogy vezessem a kezét és közelről meg is sasolta, hogy mi sikeredett. Barnussal alig kellett foglalkozni, remekül elvolt, firkált lapra, kézre, amit ért.
Jutalomként olvastam nekik. Próbálkoztam mindenfélével, de nem, csak egyvalami kellett. Bogyó és Babóca. A kanárifiókák mese. Rá van kattanva. Ha ül a wc-n, frankón végigmondja szó szerint. Aztán jöhetett 'Anna, Peti, Gergő' mese, majd Barnus kívánságára a traktoros és baglyos könyvek. Több mint fél órát meséltem nekik a szőnyegen ücsörögve. Aztán szóltam Lilinek, hogy el kell menjek pisilni. Erre ő:
- Utána mesélünk?
ÁÁÁÁááááááááááááááááááááááááááááááááááááá

Mai rövid

 Az összes eddigi tipp valószínűleg félrement: Barnusból király lesz, mindenki meglássa. A magasság mérő izét (nemtom mi a neve) kapásból palástnak nézte :)

 Duplaikrek :) Ilyen lenne, ha hármaska nem egyedül jönne... Konkrétan felmondanék. Amúgy meg megzabálom őket! :)

Lili ma sokat állt. Asztal mellett és a tükörnél. Meg csináltunk olyat, hogy szemben velem. És nem engedtem, hogy belém kapaszkodjon, mint máskor. Fogtam a derekát és kész. Ha próbálkozott, rögtön kértem, hogy tapsoljon, vagy emelje fel a kacsóit. Aztán elindultam a tenyereimmel, és a térdig jutottam. Úgy megáll Lili elég hosszan, hogy csak a térdét fogom és semmit mást! A kísérletezésnek mindig Barnus felbukkanása tett be: állatira féltékeny, jött közénk bújni :)
És a mai dumahelyzet:
Lili: Nagyon szeretek enni! :)
és
Barni: autó (mármint hogy kimondta, hogy autó. Érthetően. Még egy szót kimondott, de arra nem emlékszem. Nem tudtam rávenni, hogy megismételje őket.)
Illetve Lilinek mondtam, hogy számoljon. Csak így, bedobtam a kérést, minden előzmény nélkül. Ő meg határozottan elkezdte, majd kissé vontatottan folytatta, de befejezte, 1-től tízig minden gond és segítség nélkül elszámol! :) Meg rámszólt, amikor elege lett a furulyázásomból :)
Meg volt egy csomó minden vicces, hjaj, hogy miért nem írtam fel!!!

Palacsintaaaaaaaaaaaaa

Ha egyszer APA hazajön a melóból...

Napszemcsi

Barnus ma talált egy napszemcsit elfekvőben, a fiókban sok izgalmas egyéb dolog mellett. Hát, nagyon bejött neki, ahogy a mellékelt ábra is mutatja. Pózolt fenemód ez a fenegyerek! A felső középsőn külön a kamerának. Aztán mondtam neki, hogy uccu, lesse meg magát a tükörben, mire odarohant és frankón elkezdte méregetni magát. Szemlátomást elégedett volt a látvánnyal.
Politikus, bankár, színész - lassan már nem is tudom, hogy mi mindennek próbáltuk predesztinálni fiúgyermeket. Úgy tűnik, a modellkarrier sem áll túlságosan távol tőle...

Kész!

A kettes számú könyvem elkészült! Megálmodtam, megírtam, beformáztam, apum meg kinyomtatta, hogy kézzelfoghatóvá váljon. Lassan beindul a gépezet, keresem a kiadót, a konstrukciót hozzá. Meg lehet jegyezni ezt a dátumot, kíváncsi vagyok, mikorra manifesztálódik a dolog.
(Az egyes számú könyvet ne keressétek rajtam még, fiókban pihen. Amúgy kész, a fotók, melyeket sokan küldtetek, szintén majdnem 100%-ban megvannak, már csak az illusztrációk hiányoznak. Anyuuuuuuu! (ugyanis ő az, aki elköveti azokat :) Ja, és további terveim is vannak...)

Huhhh...

fel lehet lélegezni, ugyanis a mai nappal kiderült, hogy mehetünk a TheraSuit terápiára Bp-re Lilkó mackóval. Persze önköltséges, de még így is rezgett a léc, hogy beférünk-e. Befértünk. Így könnyebb azt mondani, hogy ennek így kellett lennie, mintha nem sikerült volna bekerülni. Remélem, megéri, hogy a bankszámlám jelentősen megkönnyebbült. Bár akár igen, akár nem, a lehetőséget sosem hagytam volna ki. Ha amúgy alakult volna, mehettünk volna Varsóig...most már csak jó egészségben kell kihúzzuk addig. Remélem, a természetgyógyász csodaszerei megteszik a dolgukat e téren is.

Hétvége

trallala, de jó volt nekünk.
Péntek: spuri Szegedre, Feri szabin. Ez utóbbi annyira nem látszódik, telefoncsörgés folyamatos, én vagyok az autós titkárnője :) Megérkezünk, örömködés, kaja, majd rohanás a természetgyógyászhoz. Beadtam a derekam, megyünk. Van kütyüje, de nem teszi fel Lilire, mert a gyerekek nem komálják. Helyette van varázspálcája, meg energiája, meg mindent érző keze. Ám legyen! Jól ki lettem elemezve, én, Lili szemlátomást túl nagy falat neki. Tovább is küld a mesteréhez. El is viszem a lányom, ha már belekezdtünk! Vettünk még jó sok pénzért jó sok szert (lásd: www.energyklub.hu) és jól be is fogjuk szedni őket ezúttal. És hiszünk bennük, akarjuk, meg ilyesmi!
Aztán gyerkőcöket szépen otthagytuk anyukáméknál és spuri tovább Gyulára, ide: www.wellnesshotelgyula.hu. Mióta megszülettek, most voltunk először kettesben!!! Semmi izgalomról nem tudok beszámolni: szimplán nagyon jól éreztük magunkat. Sokat pihiztünk, aludtunk, tévéztünk, sétáltunk, haszontalan újságokat olvastunk, vizesblokkoztunk jacuzziban meg egyéb medencében, meg masszázst is kaptam, én. És ettünk finomakat, és hú, de nagyon jó volt!!!
Vasárnap meg vissza Szegedre, még bepizzáztunk a Margarétában, mielőtt a gyerekekért mentünk volna, aztán csak összeszedtük őket, mert már nagyon hiányoztak, és irány Kaposvár.
Csudajó volt!

Lili cseles

Lili egész héten nem akart délután aludni. Én egy jó másfél órát hallgattam azért minden nap, hogy hogyan is próbál nemaludni, nem akartam azonnal kihozni, nehogy félreértések történjenek a délutáni alvást illetőleg. Barnust az előadás nem zavarja, bazi jól elalszik mellette. A műsor eleje nem is rossz: Bogyó és Babócát hallhatunk, aztán egy kis beszélgetést Fityesszel (az alvós babája), éneklést, majd kezdődik a nyűg, a próbálkozás a vízzel, meg hogy hol is vagyok és menjek és ilyesmi.
Az egyik nap a víznél tartottunk:
- Anya! Anyucika! Barátosném! Hol van anyucika? Vizet! Vizet! Kiszáll az ágyból! Kijössz?
Bementem hozzá, vittem vizet, mert sós volt az ebéd. Épp tartom felé a poharat, amikor majdhogynem kiveri a kezemből azt, és esze ágában sincs inni, inkább belémkapaszkodik tök erősen és közli:
- Kiveszi Ityókapityókát! Kiszállsz az ágyból.
Szóval, ilyen ez a lány. Tudta, hogy beviszem a vizet, ha nagyon hiányolja és akkor majd jól elkap. Hát, nem lehetett mit tenni, kivettem, ölelgettem. Már elhatalmasodott rajtam a nagy-nagy anya-lánya szeretet, amikor közölte velem a rideg tényeket: Olvassuk. Bogyó és Babóca segít. A kanárifiókák.................................

BB kalandjai

Lehet, hogy napi szintű állandó bulvárrovatot kellene vezessek Barnus kalandjairól. Ma kettő említésre méltó történt.
Olyat csinált itthon, hogy észrevette, hogy a fürdőszoba ajtaja csak be van hajtva, nincs csukva, belopózott, míg én Lilinek meséltem, és egyszer csak azt hallom, hogy csobog valami víz. Gondoltam, ez kizárt esemény, nem érhet el semmilyen csapot. Akkor hát mégis mit? Beloholok és mit látok? Kiskobold áll a magasítón és könyökig benne van a WC-csészében és csapkodja a vizet, és szerinte ez irtó vicces móka és persze hogy nem lehet mást csinálni, mint vele röhögni. Ehhez az akcióhoz csak az kellett, hogy a magasítót szépen bepozicionálja a WC elé, majd felnyissa a WC fedelét - merthogy azt meg egy ideje már mindig lehajtom, pont azért, amiért: Barnus elleni védelem :)
A másik dolga estefelé a belvárosi sétánk alkalmával történt. Fogta magát és kinézte magának a kínai boltot, hogy oda biz' jó volna betérni. Mondtam neki, hogy nem. De sajnos elbűvölte a fotocellás ajtó. Mondtam neki, hogy csá, megyünk, gyere, ha gondolod. Hát nem gondolta, csak tempósan lépkedett a bolt felé. Háromszor-négyszer visszanézett, majd eltűnt a kapuban. Óvatosan bekukucskáltam, hogy mit csinál. Esze ágában nem volt utánunk loholni, mint ahogy minden más rendes gyermek tenné, amikor otthagyják a szülei, hanem szépen határozottan belépett a fotocellás ajtón és széles vigyorral üdvözölte a két csodálkozó nénit, hogy ez a gyerek akkor most hogy így egyedül. No, ekkorra már utánamentem. Nehogy elkezdjen itt shoppingolni is a nagy fene önállóságában...Kivittem, letettem, megmutattam, hogy merre van az arra, de a kis szxros fogta magát és rohamtempóban megint be akarta venni a kínai üzletet. Ezúttal hamarabb elkaptam a grabancát és jól bekötöttem a babakocsiba. Nem igazán tetszett neki, de a következő 16.5 éve bizony ilyen szülői erőszakokba fog torkollani, ha az események jellege megkívánja. Remélem, aztán cserébe nem pakol majd ki valami lepukkant öregek otthonába majd annak idején...

Mai csoda

Van nekem egy peres ügyem. Kisember kontra nagy holding. Én úgy gondoltam, hogy igazságtalanság történt velem, de sajnos a helyzet úgy hozta, hogy nem minden fekete és fehér, ezért elkönyveltem, hogy ez az a per, amit végig kell csináljak, de sok kedvem nem volt hozzá, mert borítékoltam a buktát magamnak és már azon agyaltam, hogyan tovább, merthogy nem lenne szabad annyiban hagyni. Fogyasztóvédelem? Vagy merre? És akkor tessék, ma megjött a végzés postán: nagy holding eláll a pertől itt, a második forduló kapujában. Hihetetlen, hogy most hirtelen miért? Mindegy, lottót is veszek a hétvégén, most nagyon kemény vagyok! :)

Lili a sztár

Úgy el tudok ájulni dolgoktól, melyek másoknak tök természetes, hogy csak na. Ma először Lili kooperatív volt a kiválasztós játéknál! 16 állatkáról van egy-egy fa-kirakón képecske, ezeket már megismeri, meg tudja őket különböztetni. De kérésre még sosem akarta odaadni nekem egyiket sem. És ma tessék: tenyerembe vettem hármat és kértem, hogy a madárkát adja oda, ő meg okosan végigpásztázta tök közelről a lapocskákat, majd elmosolyodott és határozott mozdulattal megfogta, amit kértem. És sokszor egymás után is megcsinálta. És este Ferinek is. Annyira jó! Mai csoda kipipálva! :)

Délelőtt

úgy döntöttem, hogy süt a nap (ok, ezt nem én döntöttem el, de csatlakoznék), akkor hát irány a Kaposvári Kismama Kommandó (3K) őrület! Odáig rendben is ment a dolog, hogy leparkoltam az autóval a Berzsenyi parkhoz közel, de amikor a babakocsiba is bepakoltam és elrendeztem a gyerkőcöket, megszólított egy férfiember, hogy hát defektem van (nem nekem, a kocsinak). És tényleg. Ferivel megkonzultálva telefonosan a dolgot, az lett a döntés, hogy sétáljak csak aggodalom nélkül, a defekt megvár, ha rosszabbodik, hívunk segítséget, ha ilyen marad, séta után spuri a benzinkút, ahol előadhatom majd okos szőkés magánszámomat. Úgy alakult, hogy egy személyben képviseltem a 3K-t, más nem érezte úgy, hogy szerda reggel 9-kor sétálnia kellene gyermekével. Kár. Aztán a belsőségeim szintén erre szavaztak. Van nekem már egy ideje egy amolyan gasztroenterológiai valamicském, és az ott bent úgy döntött, hogy mókás dolog, ha séta közben hasmenéses ingerenciában teljesedik ki. A lényeg, hogy nem sokat sétáltunk, még a pékségig sem jutottam el, mert inkább visszavonulót fújtam, és pakoltam vissza bőszen a gyerekeket a defektes ótóba. Legalább négy emberke szólt be közben az ablakon, hogy defektes az autó. Annyira élvezem, hogy ilyen jó fejek az emberek :) (Meg jó megfigyelők is. Én nem nagyon szoktam az autók kerekeit nézegetni...) Aztán vészvillogóval eljutottam a benzinkútig, ahol jól megtöltöttük léggel a kerekeket, túlnyomva, hogy bizton hazajussak. Volt egy kisebb megizzadásom itt, mert a benzinkutas olyan lelkiismeretes volt, hogy a végére akart járni a dolognak, hogy meglelje az lyukat, de engem a szapora röpített volna ugye haza, úgyhogy lelkesedése annyira nem hiányzott (de neki is örültem amúgy, hogy ő is beállt a mai jófej emberek sorába). A lényeg, hogy hazaértünk mindenki legnagyobb örömére.
Délután felhívtam a dokinőt, hogy akkor mizujs, hogyan megyünk tovább ezzel az én kis valamimmel. December 1-re már kaptam is időpontot a szakrendelésre. No, itt ment el majdnem az agyvizem. És már megint. Nekem most van problémám (és egy jó ideje) és nem december elsején lesz, haló! Utálom ezt a kórházat ezekkel az átfutási időkkel. Vagy máshol is ez megy???

A megoldás

Barnus rákattant a wingbora. Nagyon sokszor kéri, hogy tegyem fel e hintára. Egy gond van vele, hogy a legtöbbször mégis olykor jut eszébe, amikor frissen kaja után vagyunk, ezen a hintán meg hason kell feküdni ugye. És igen, néha engedtem az erőszaknak és rátettem, de hiba volt, mert a joghurt nagyon büdösen bír fiúgyermekből kibukni...
Szóval történt ez ma is, én meg nem engedtem. Ő toporzékolt, én kitartottam. Ő olyat csinált, hogy ledobta magát a földre, de már van annyi esze, hogy tudja, fájhat, így lassítottfelvételszerűen hasizomból engedi magát hátra, nehogy nagyot koppanjon valamin, mint régebben. Okosodik :) És látá, hogy rendíthetetlen vagyok (jóhogy, nem akarok bűzös joghurtot törölgetni, ha nem muszáj).
Erre mit talál ki ez a kis manusz?
Fog egy ikeás papírdobozt, amiben a plüssállatokat tartjuk és odatolja a hinta alá. Méregeti. Rámnéz, fapofi. Majd fogja magát és elkezd rámászni. Azért magas ez a doboz, kb. a csípőjéig ér, megküzd rendesen. Ráül és próbál felállni. A doboz horpadozik, nem bírja a súlyát. Ő meg csak próbálkozik, nyög nagyokat, nyúlkál felfelé hőn áhított hintája felé, nagyon látványosan akar. No, itt már kénytelen voltam elkapni a grabancát és jól összepuszilgattam, olyan büszke voltam rá, hogy ezt kitalálta. Mert látta. Előző nap én nem értem el a tepsit a spájzban, odavittem a széket, felálltam rá, kiskobold meg végig nagyon figyelt mindeközben. Gondolom ezúttal meg az analógiát felismervén előhúzta ezt a tudást és alkalmazta. Azzal nem kell törődni, hogy esélye sem volt persze elérni a hintát. Azzal viszont már igen, hogy ha ilyen pindurinak ilyen megoldásokat kiagyal és végrehajt, akkor már megint itt a kérdés: mi lesz még?

Dumakörkép

Játszottam a gyerekeknek a metallofonon. Kérdem Lilit:
- Mi ez?
Válasz: Metallofon. Halló?

Mondogattuk neki, hogy Pampalini. Tetszett neki, mosolyog. Majd ő is:
- Pampalili!

Ebédnél morfondírozik (idéz egy meséből)
- Kinek nem hozott ajándékot a Télapó?
- Nem tudom - mondom én.
- Én tudom - és már hadarja is tovább a sztorit.

És a legnagyobb: Ityókapityókának hívja saját magát :) (Pl.: Ityókapityókát kiveszed az ágyból?) Valamelyik nap meg ezzel jön:
- Ityókapityóka. Mit jelent? Kérdezzük meg nagyanyót!

Barnus ezzel szemben egyre viccesebben mondja, hogy wingbo (nagyon halkan  és kb. úgy, hogy ngbu). Este meg berohant a konyhába, tett egy kört és közben elkiáltotta magát, hogy KONYHÁBA. És frankón, tisztán lehetett érteni. Hát, ilyenek vannak.

Egy újabb fejezet végéhez értünk

azzal, hogy lekerült a nappaliból a lejtő!!!!
Hihetetlen, hogy ezt is megértük! A hétvégén Feri fogta a sógorommal és lecipelték innen, be a műhelybe, átalakult munkapaddá.
A helyén próbálom kialakítani a "nappalibeli gyerekzugot", így előállt az a tiszta helyzet, hogy végre megint van nappalink - mármint gyerekjátékmentes, és a kanapé háta mögött meg gyerekzug. Szóval kezd pofásodni egy kicsit a kéró. Felnőttrész - gyerekrész. Annyira jó!

A csillagszóró madár

Lilinek bizonyos időközönként új mesekönyvet kell adni, mert egyszerűen igényli az újabbnál újabb meséket. Nagyon jó könyvre esett a választásom, ismét Marék Veronika :) Épp mondtam Ferinek, hogy lehet neki gratulálni, a lányunk minden típusú meséjét imádja, nagyjából első olvasatra...Nem tudom, hogy melyik a Kippkopp sorozat első darabja, én a Kippkopp és Tipptopp cíművel kezdtem. Irtó édes kis mese, és követi a Boribon könyvek jó szokását, bal oldalon a nagybetűs szöveg egy-egy színes hátterű lapon, jobb oldalon pedig a teljes lapot betöltő illusztráció az elmondottakhoz. Pont őszi mese és hangulatos, és van benne Lili számára tetszetős sok új szó, mint helikopter-falevél :) Csak ajánlani tudom 2.5-5 éveseknek.
És van benne egy csillogó tollú zöld madár, akit Lili kapásból csillagszóró madárnak hív, lévén az egyik Bogyó és Babóca mesében elhangzik az a szó is, hogy csillagszóró, és úgy tűnik, hogy izgatja a kisasszony fantáziáját :) No, majd karácsonykor megkapja! :)
(Jaj, Szilvi, és az egyik top könyv mostanság a 'Bogyó és Babóca segít', amit tőletek kaptunk:) Egymás után többször képes elolvastatni magának...)

Nincs is Télapó!

Ez Lilikém legújabb jelmondata :)
A Bogyó és Babóca DVD-n levő mikulásos mesében hangzik el. Bogyó, a csigafiú ugyanis olyan nagy ajándékot kapott a Télapótól, hogy nem fér el a csizmájában, ezért Gyedmaróz a szemközti ablakba helyezi el a piros csomagot. Ott viszont nem keresi Bogyó, így azt hiszi, nem is kapott ajándékot, és ezért kétségbe vonja a Télapó létezését is. Botrány! :) Aztán persze magával a pirosruhással is találkozik, meg az ajándék is meglesz, így nagy a boldogság. Ellenben elhangzik korábban, hogy "nincs is Télapó", ami mostanában a legváratlanabb helyzetekben bír Lilikéből kitörni. Boltban, séta közben, torna alatt, fürdéskor, stb. Ezek után győzködjem még, hogy igenis, van Télapó, majd pár év múlva megint, hogy "OK, csak vicceltem"? Áááááá, köszi, Bogyó! :)

50000

azt hiszem utoljára 20000-nél jeleztem, hogy hoppácska, megvan a 20000 oldallátogatás, és most csak így mellékesen: átléptük most valamikor az ötvenezres látogatást. Hurrá! :)

Kiírták

azt az állást, ami nekem való lenne. Szakmailag érdekel, kellőképpen vezetői is, de mégsem olyan nagy a felelősség, és két gyermek mellett tökéletesen végezhető lenne ingázva is, Kaposvárról, vagy távmunkázva, HA. Ha mondjuk Lilikém teljesen normális fejlődésű gyermek volna. Azaz napközben el tudnám vinni egy oviba, Feri délután érte menne. Még így, hogy nem normális fejlődésű a drágám, még így is bevállalnám, HA. Ha lenne olyan intézmény, ahova nyugodt szívvel beadnám, mert tudom, hogy fejlesztik, figyelnek rá, szeretetteljes környezetben van. De nincs ilyen :(
Nem tudom, hogy ezt az álláshirdetést miért most dobta elém a sors. Hogy itt piszkálja a fantáziámat? Hogy gyakoroljam a lemondást? Hogy szépen elengedjem ezeket a lehetőségeket magam mellett, merthogy nekem más feladatom van? Hjaj, de nagyon motoszkál bennem a 'miért'.

Két gondolat mára

"Mi az, hogy boldogság? Egy biztos: semmiképpen sem valami tartós állapot. A boldogság extázis, egy fölszikrázó pillanat az ember életében - ám ezek a fölszikrázó pillanatok nagyon hamar kihunynak. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor föllőnek egy rakétát, és az egy pillanatra bevilágítja a tájat, aztán kialszik, és megint sötét lesz. A boldogság pillanatai is bevilágítják az ember életét egy rövid időre. Ami tartós állapot lehet, az az elégedettség." Popper Péter: Lélekrágcsálók

„a halál a közös úticél, ami elől nincs menekvés. De ez nem baj, mert valószínűleg a halál az élet legnagyszerűbb találmánya. A tudat, hogy egyszer meghalok, segített meghozni az összes fontos döntést az életemben. Mert minden elvárás, büszkeség, félelem vagy hiba lényegtelenné válik a halál közelségében, és csak az marad hátra, ami igazán fontos. A halál az igazi segítség abban, hogy ne gondoljuk azt, vesztenivalónk van. Már most is meztelenek vagyunk. Éppen ezért nincs okunk arra, hogy a szívünkön kívül másra hallgassunk." Steve Jobs, 2005, Stanford (forrás: Index.hu)

Betegen

vagyunk már megint. A hétfői foglalkozáson beszedtünk egy kis nyavalyát egy tüsszögő orrfolyós kisfiútól, így most Lili és Barni is orrfolyik nem gyengén, tüsszög, köhög és hőemelkedik és nem alszanak délután és nyűgösek és az anyjuk ezt nem viseli túl jól...
úgyhogy a ma délelőttre tervezett kismama kommandót kihagytuk már megint, nehogy továbbadjuk a bajt, és elmentünk megnézni a vetést. Találkoztunk apával és nagyapival és remekül éreztük magunkat a traktorok, pótkocsik, vetőgépek és bácsik társaságában.

Itt Lili felszállt a pótkocsira, hogy megnézze, a zsákokban rendesen benne vannak-e a magok. Tök jól el tudja mesélni, hogy a traktor majd hogy jön a zsákért, hogy beletöltse a magokat a vetőgépbe :)

Énekeltünk is

és nagyokat rötyögtünk,

még több foggal

és bájjal pózolva

és nem bírtuk abbahagyni se.

Aztán Barnus is megvizsgálta fent a helyzetet, vagyis előbb ő

majd megmutatta, hogy bizony csurog a nózija és közben talajmintát vesz

 

és rémségesen büszke, hogy az apukája karjában van (az állán meg ott látható a jóság-folt, igen. A szegedi Széchenyi tér aszfaltjának közeli megtekintése miatt)

Újdonság erejével hat

hogy fiúgyermek felfedez.
Tegnap este büszkén loholt felém, kezében egy KÉSSEL. Frankón kinyitotta ugyanis a mosogatógépet, és kivette, amit éppen elért...Aztán szereti a konnektorokat (még nincs mind bedugaszolva). A WC-t tapizni és a WC-kefét emelgetni. Püfölni a laptopot. Kihúzogatni a fiókokat, és mondjuk megtalálni az ollót. Vagy a kint hagyott tárgyakat examinálja, mint vasaló. Úgyhogy nagyon kell vigyázzunk vele. 

Gyerekduma

Lilivel beszéljük, hogy melyik állat mit eszik. Kérdem tőle:
- Lilikém, melyik állat szereti a banánt?
- Barnuska! - válaszolja teljesen magától értetődően. (Barnus tényleg szereti a banánt.)

Bogyó és Babócás mesét idéz, a boszorkányos epizódot. Éppen nagyon belelovalja magát, amikor megnyugtatásul közlöm vele:
- Lilike, boszorkányok nincsenek ám!
- Meg kutyák sincsenek! - vágja rá azonnal.
(A kutyák nála minden rossz megtestesítői. Ha enni kell, és ő nem akar, akkor pl. rögtön azt mondja, hogy a kutyák esznek. Ennek ellenére nem fél a kutyáktól, sőt, elég hanyagul kezeli őket.)

És ez még Szegedről:
- Eljöttünk nagyanyóhoz Szegedre lakni.
És tök spontán tört ki belőle, semmilyen tanítgatás nem volt, nem is említettünk ilyesmit.

Barnus nem nagyon beszél. Szókincse a korábbiakhoz képest stagnál. Persze mindent ért, mert kérésre utánozza a halakat, odahozza a szandálját, tényleg bármit, de nem kommentál. Két nagy kivétel van:
1. tegnap este kimondta kétszer is, hogy wingbo, suttogva, nagyon halkan és vágyakozva nézett rá felfelé
2. és az egyik mesekönyvben mivel a bagoly azt mondja, hogy "uhu-aha", így Barnus szerint a baglyok azt mondják, hogy "aha". Nagy fejbólintással kísérve, mérgesen. Nagyon cuki közben, csak sajnos senki sem érti majd, hogy miért aházik a gyerek a bagolyra. Hülye mesekönyvek!

Büszkélkedem

Nemcsak a porontyokkal, de anyukámmal is :)))

A Csongrád megyei tárlat (Országos Képző- és Iparművészeti Tárlat megyei tárlata) felhívására 80 alkotó 253 pályaművet nyújtott be. A tárgyakat Dr. Matits Ferenc és Pilaszanovics Irén művészettörténészek, valamint a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus részéről, az országos pályázat kurátora, Dóri Éva képzőművészeti referens zsűrizte és javasolta kiállításra. A zsűri a benyújtott munkákból 100 művet javasolt megyei kiállításra, melyből 8 tárgy továbbjutott az országos Esszenciatárlatra. A szakértők 13 alkotó munkáját olyan kiemelkedőnek ítélték, hogy alkotói díjazásra javasolták őket.
A kiállítás megtekinthető: 2011. október 14-ig, hétköznapokon 8-18 óráig, szombaton 8-12 óráig a Megyeházán Szegeden.

No, és ez miért érdekes?
Mert anyunak a 3 benyújtott képéből az egyik alkotói díjas lett, a másik alkotói díjas lett, plusz még megy az országos esszenciatárlatra is! Nagyon büszke vagyok!!!
És hát jöjjön a két kép (előre is erős sorry, mert a fotó nem igazán adja vissza az élő kép szuperségét...)

 Ez a "csak" alkotói díjas mű, egy a 13-ból :)

Osztálytalálkozó

A múlt szombaton volt a 15 éves gimis osztálytalálkozóm Szegeden. Ez azt is jelenti, hogy egy év múlva tarthatjuk a 20 éves ált.sulisat. Brutális ezt így leírni! És mégis: én egyáltalán nem érzem öregnek magamat! Ami meg tök jó! Bár egyre több testi nyavalya felmerül mint hipochondria ..., ami azért emlékeztet arra, hogy bizony öregszem, de szimplán nem kell ilyenekbe belegondolni, oszt minden rendben. Éljenek az érett nők! :)

Nem, nem fogok az osztálytalálkozóról írni, csak egy gondolat erejéig. Lilike. Olyan nehéz róla pár mondatban beszélni másoknak... Hogy azért benne legyen az információ, megértsék, hogy mi a szitu, de ne legyen terjengős, csak azok számára, akik tényleg kíváncsiak a részletekre, meg ne sajnáljanak, meg ne gondolják máshogy a dolgokat, mint ahogy vannak, és a többi. Megint nem ment rendesen. Tudom, hogy akik hallották, azokat max. az érdekesség szintjén érdekli a dolog, de amikor plenárisan beszéltem róla, szinte rossz volt magamat hallanom. Gyorsan le akartam tudni a Lili-epizódot...Jaj, még hányszor kell elmeséljem, hogy pörgősen, rutinosan, magamon nem fennakadva menjen...No mindegy, majdcsak megtanulom, ahogy múlik az idő. 

Egy mondás kilőve

méghozzá a nemlátásból eredő félelem miatti nem járás :)

Első eset:
Lilivel sétálunk Szegeden a Klauzál téren, a drágám egyszer csak lenéz a földre és megszólal: tégla! És tényleg: téglaburkolata van a térnek!

Második eset:
Anyu lakása környékén sétálgatunk, családi házas övezetben, gyerekek babakocsiban, bealvás előtti bebólintás közeli állapotban. Egyszer csak Lilikém oldalra fordul, fülét morzsolgatva unottan megszólal: "téglakerítés". És tőlünk kb. 1 m-re tényleg téglakerítés volt.

Azt hiszem, ha a kisasszony ilyen távolságokból meg tudja mondani, hogy téglát lát, akkor lát annyit, hogy ne féljen a "nekiindulástól", azaz nem hiszem, hogy ő a "nagy semmibe" lépne bele...Szóval ez a mondás már nem állja meg a helyét, az ismeretlentől való félelem nem létezik!
Majd szép sorban húzzuk is ki a többi gátat. Impossible is nothing! :)