http://egykislanynagymutete.freeblog.hu
Érdemes végigolvasni az elejétől (egy óra alatt megvan). Mindenkinek. Nem csak a "problémásoknak". Bár, ha jobban belegondolok, valójában mindenki "problémás", és mindenkinek megvan a maga problémája.
2011. szeptember 22., csütörtök
Megint a büszkeség beszél belőlem
Lilike ma egyhuzamban, a délutáni alvás után 87 taposást művelt a taposógépén a teraszon (ha mindkét láb lent volt egyszer-egyszer, az számít egynek!). Tapsot neki! :)
Hogyan járjunk?
Kitaláltam, hogy összegyűjtöm azokat az okokat, melyek miatt Lilike feltételezhetően nem jár, és mindegyikhez megpróbálok megoldást keresni. Ti is aktívan beszállhattok az ötletelésbe :) Fontossági sorrendet nem tudok, így olyan sorrendben írom a dolgokat, ahogyan éppen eszembe jutnak.
HIPOTÓNIA
Laikusok szintjén elmagyarázva: Lilit olyan tartani, mint egy kis (inkább nagy, és súlyos :)) rongybabát, azaz szó szerint tartani is kell, amikor kezében fogja az ember, mert nem fog kapaszkodni, de még ha kapaszkodna is, semmi stabilitása nincsen, szinte lefolyik az ember karjából ha nem vigyáz...
Ellenszere: ?
IZOMGYENGESÉG
Ez nem azonos a hipotóniával, egyáltalán nem. Egy hipotón gyereknek is lehet ereje! Kitűnő példa rá a kisasszony, aki olyanokat tudott rúgni régebben pelenkázáskor és néha még most is, hogy rendesen megérezte az ember! A tegnapi neurológusnéni mondta, hogy Lilinek nincs is izomgyengesége, merthogy van ott kraft! :) Érdekes, mert majdnem mindenki a gyenge izmokat okolja legfőképpen azért, hogy Lili nem indul el...
Miket teszünk ellene:
- feláll-leül gyakorlat
- taposógép használata
- T-SMT feladatsor (most hanyagolva van...), benne pl. a mackójárás, gördeszkás rúgó gyakorlatok
- sétáltatás kézen fogva vagy a taligával (újabban a taliga nem barát :()
NEM/ROSSZUL LÁTÁS
Nyilván, ha az ember nem vagy rosszul lát, bizonytalan. Mint este, amikor a sötétben kell kivánszorogni WC-re :) A látás javulása önmagában ösztönzi a mozgást és viszont!!!
Mit teszünk ellene:
- Lilike konduktora, Kata nagyon ügyes. Ma pl. egy hullahopp karikát tett Lili köré, a kisasszony abba kapaszkodhatott, és Kata csak két ujjal tartotta, Lili meg ment előre. Persze nem vidáman, fürgén, felszabadultan, de elég régóta ezek voltak a legönállóbb lépései.
- tolható eszközökkel való közlekedés (taliga, kisautó)
EGYENSÚLYPROBLÉMA
Sokszor azt gondolom, hogy a legnagyobb probléma, hogy Lili imbolyog, amit semmi másra nem tudok visszavezetni, mint hogy nem tud rendesen egyensúlyozni. Valaki osztja ezt a véleményem, de nem mindenki.
Mit teszünk ellene:
- a T-SMT feladatsorok szuperek rá, mint a labda-gyakorlatok
- hintázás a tér minden irányába, pörgés
- billenőzés
- uszoda (HRG)
- lovaglás (3 év alatt nem foglalkoznak itt Lilivel)
KÖZÉPAGYI FEJLŐDÉSI RENDELLENESSÉG
Hát, az csak úgy van Lilinek, nochdazu. Igazából senki nem tudja, hogy mit ad hozzá (vagy mit vesz el). Korábbi felmérésekből tudni, hogy azon gyerekek, akiknek ilyenjük van, azok bizony van, hogy késve kezdenek mozgásfejlődni. Mások később beszélnek. Megint mások mentálisan is sérültek lesznek. Kinek mit dob a sors.
Mit kezdünk vele:
- fejlesztjük az agyat. Az egy adottság, hogy Lilikének ez a középső régiója vékonyka, de attól még a neuronok kapcsolódási számát feltornázhatjuk! :) Ez pedig a tanulás, fejlesztés révén fog megtörténni.
TÚLSÚLY
Izé, picikét duci a leányzó, de leginkább pocitájon. A többi rész szerintem belefér az elfogadhatóba.
Mit teszünk ellene:
- nagyon nem szeretnék változtatni a táplálkozási szokásainkon. Vagyis de, szeretnék főzni, paleos irányzatút, de be kell lássam, nem rövid távon fog e vágyam megvalósulni. És elég faramuci a helyzet, mert a túlsúly kérdése megoldódna, ha Lili mozogna, de a mozgás gátja viszont a túlsúly is lehet...
INAK LAZASÁGA
Ez egy újabb felvetés, tegnapról.
Mit teszünk ellene:
- kapunk mozgó ortézist 3 hét múlva és megpróbáljuk hordani. Vagyis kipróbáljuk :)
Nos, rajta, be lehet kapcsolódni! :)
HIPOTÓNIA
Laikusok szintjén elmagyarázva: Lilit olyan tartani, mint egy kis (inkább nagy, és súlyos :)) rongybabát, azaz szó szerint tartani is kell, amikor kezében fogja az ember, mert nem fog kapaszkodni, de még ha kapaszkodna is, semmi stabilitása nincsen, szinte lefolyik az ember karjából ha nem vigyáz...
Ellenszere: ?
IZOMGYENGESÉG
Ez nem azonos a hipotóniával, egyáltalán nem. Egy hipotón gyereknek is lehet ereje! Kitűnő példa rá a kisasszony, aki olyanokat tudott rúgni régebben pelenkázáskor és néha még most is, hogy rendesen megérezte az ember! A tegnapi neurológusnéni mondta, hogy Lilinek nincs is izomgyengesége, merthogy van ott kraft! :) Érdekes, mert majdnem mindenki a gyenge izmokat okolja legfőképpen azért, hogy Lili nem indul el...
Miket teszünk ellene:
- feláll-leül gyakorlat
- taposógép használata
- T-SMT feladatsor (most hanyagolva van...), benne pl. a mackójárás, gördeszkás rúgó gyakorlatok
- sétáltatás kézen fogva vagy a taligával (újabban a taliga nem barát :()
NEM/ROSSZUL LÁTÁS
Nyilván, ha az ember nem vagy rosszul lát, bizonytalan. Mint este, amikor a sötétben kell kivánszorogni WC-re :) A látás javulása önmagában ösztönzi a mozgást és viszont!!!
Mit teszünk ellene:
- Lilike konduktora, Kata nagyon ügyes. Ma pl. egy hullahopp karikát tett Lili köré, a kisasszony abba kapaszkodhatott, és Kata csak két ujjal tartotta, Lili meg ment előre. Persze nem vidáman, fürgén, felszabadultan, de elég régóta ezek voltak a legönállóbb lépései.
- tolható eszközökkel való közlekedés (taliga, kisautó)
EGYENSÚLYPROBLÉMA
Sokszor azt gondolom, hogy a legnagyobb probléma, hogy Lili imbolyog, amit semmi másra nem tudok visszavezetni, mint hogy nem tud rendesen egyensúlyozni. Valaki osztja ezt a véleményem, de nem mindenki.
Mit teszünk ellene:
- a T-SMT feladatsorok szuperek rá, mint a labda-gyakorlatok
- hintázás a tér minden irányába, pörgés
- billenőzés
- uszoda (HRG)
- lovaglás (3 év alatt nem foglalkoznak itt Lilivel)
KÖZÉPAGYI FEJLŐDÉSI RENDELLENESSÉG
Hát, az csak úgy van Lilinek, nochdazu. Igazából senki nem tudja, hogy mit ad hozzá (vagy mit vesz el). Korábbi felmérésekből tudni, hogy azon gyerekek, akiknek ilyenjük van, azok bizony van, hogy késve kezdenek mozgásfejlődni. Mások később beszélnek. Megint mások mentálisan is sérültek lesznek. Kinek mit dob a sors.
Mit kezdünk vele:
- fejlesztjük az agyat. Az egy adottság, hogy Lilikének ez a középső régiója vékonyka, de attól még a neuronok kapcsolódási számát feltornázhatjuk! :) Ez pedig a tanulás, fejlesztés révén fog megtörténni.
TÚLSÚLY
Izé, picikét duci a leányzó, de leginkább pocitájon. A többi rész szerintem belefér az elfogadhatóba.
Mit teszünk ellene:
- nagyon nem szeretnék változtatni a táplálkozási szokásainkon. Vagyis de, szeretnék főzni, paleos irányzatút, de be kell lássam, nem rövid távon fog e vágyam megvalósulni. És elég faramuci a helyzet, mert a túlsúly kérdése megoldódna, ha Lili mozogna, de a mozgás gátja viszont a túlsúly is lehet...
INAK LAZASÁGA
Ez egy újabb felvetés, tegnapról.
Mit teszünk ellene:
- kapunk mozgó ortézist 3 hét múlva és megpróbáljuk hordani. Vagyis kipróbáljuk :)
Nos, rajta, be lehet kapcsolódni! :)
2011. szeptember 21., szerda
Vegyes érzésekkel
tértünk haza Budapestről. Azért mentünk, hogy egy olyan neurológussal találkozzunk, akinek a szakvéleményére anyagi támogatást kaphatnánk Lili egy általunk kinézett lengyelországi terápiájához az OGYEI-től.
Sokat még nem írtam erről, most sem fogok. Legyen elég annyi most, amennyi a lengyel cég honlapján magyarul elérhető: http://www.olinek.com.pl/hungary/index.php, illetve annyi, hogy több, a témában jártas anyukától is olyan értesülésünk volt, hogy a terápia a legalkalmasabb azoknak, akik a)hipotónok, b)járás előtt állnak. Mint Lili. Nagyon leegyszerűsítve.
Először is újfent szembesültünk az egészségügyi intézmények színvonaltalan külsejével, a kosszal, mocsokkal...volt játszókuckó, de olyan dzsuvás volt az egész, hogy féltem, rögtön valami pestist szedünk össze. Természetesen úgy kellett lennie, hogy Barnus mindent végigtapizott, és még a földre is ledobálta magát...tényleg nagyon nagy volt a kosz, nem túlzok, talán ez volt a top az összes hely közül, ahol jártunk.
Aztán az időpont tartás: nem megy. Ez csak azért érdekes, mert ugyanazon orvosokat ha az ember magánrendelésen látogatja meg, akkor nincs vagy minimális a várakozási idő, ha kórházba kell menni, ez valamiért nem akar menni soha...Sikerült vagy másfél órát csúsznunk, ami csak azért komoly, mert eleve f11-re mentünk, ami sejtette, hogy belekarcolunk az ebédidőbe, de így meg nagyon is az történt...
De mindez annyira nem is érdekelt volna, ha Ferinek nincs munkahelyi kalamajkája, nekem meg farkaséhségem, gyerekekkel viszonylag jól elvoltunk.
Ezzel a háttérrel kerültünk a doktornéni színe elé. Aki elöljáróban szimpatikus volt, kedves, és Lilivel is kedvesen, aranyosan bánt, semmilyen sírás nem is volt, inkább nevetgélés, viccelődés, csikizés, mondókázás és olvasás.
Aztán újfent jött az, amit a magyar egészségügyben rühellek: nincs idő a gyerekre. Megismerni a kortörténetét, elbeszélgetni a szülőkkel, és megvizsgálnia gyereket. Rohamtempóban persze ledarálják ezt, de hogy milyen alaposan, az persze naaaagy-naaaagy kérdőjel. Természetesen van olyan hely, ahol mindezt alaposan megteszik, 2.5 órát sem sajnálva a vizsgálatra, majd elkérik a 30-40 ezres zsetont...
Aztán kimondatott az ítélet: Lili nem lesz támogatva, de azért el lehet menni Varsóba, persze. :)
Verbálisan két ok lett megnevezve:
1.) Lili látássérült, és emiatt a járástól fél, mert nincs meg a biztonságérzete közben. Ez egy olyan faktor, amit nem lehet edzéssel, terápiával megoldani, siettetni meg pláne nem kell, mert csak fokozzuk a félelmet az ismeretlentől.
2.) Lilinek az ínai (vagy izületei vagy mi - most meg nem nézem a papírt) piszkosul lazák, és ez eléggé kihat arra, hogy a leányzó nem megy. Erre megoldás egy mozgó ortézis, amit járáskor kell felvenni, ami segít tartani a bokát járás közben, biztonságot nyújtva, de akár egész nap is a gyereken lehet. 3 hét múlva kész is lesz, mintát vettek a kisasszonyka lábáról.
Fú, én meg annyira szeretek ellenkezni, és a gondolataim felét sem tudtam elmondani, mert a nagy rohanásban nem volt rá idő, meg hát egy csomó minden ott helyben nem ugrik be az embernek...
De majd most! :)
1.)
Mi több látássérülttel is beszéltünk, illetve gyógypedagógusokkal, tiflósokkal. Ők mind olyat mondtak nekünk, hogy a látássérültek jelentős elmaradásban nem voltak az átlagos, normális fejlődésű gyerekektől a mozgásfejlődés terén azért, mert nem látnak (jól). Meglépték ugyanazokat a mozgásfejlődési stádiumokat, hasonló időben. Én ennek kicsit pontosabban is utánajártam, amikor már látszódott Lilin, hogy ez nem lesz rá igaz. Egy USA-beli 98'-as tanulmányt küldtek nekem a Los Angeles-i gyerekklinikáról (akik ONH/SOD-ra specializálódtak, ami Lilinél is diagnosztizálva vala a szemecskéjére), mely egy igen komoly, kiterjedt kutatás eredményeit összegzi, és kiterjed erre is (pontos forrás a képen lent). Igaz, hogy USA-beli gyerekekről szól, de valszeg nincs nagy különbség egy amcsi és egy magyar látássérült között ebben...A "walks without support 10 feet" sort kellene nézni, ami annyit tesz, hogy "önálló járás - 10 láb megtétele". Normális fejlődésű gyerekek átlagban 13 hónaposan jutnak el ide, egy látássérült 19 hónaposan, és egy olyan látássérült, akinek egyéb sérülése is van, átlagban 26,6 hónaposan jár. Azaz pusztán a látássérülés miatt tényleg van eltérés, de átlagosan csak fél év! Ezt tényleg érezhette az a sok ember, akikkel beszéltünk, hogy nem olyan jelentős. Fél éves késés ugyanis még benne lehet azoknál a gyerekeknél is, akik valamiért kicsit később indulnak el, és az égvilágon semmi bajuk...Lili egyébként pont a mai napon pontosan 28 hónapos...
Én tehát úgy gondolom, hogy igen, jogos feltételezés, hogy egy látássérült félhet "belelépni a semmibe" és emiatt bizonytalan, de mindez nem indokol ilyen mértékű "megcsúszást".
Ennél a pontnál még a "siettetés" kapcsán is nézeteltérésünk akadt...A doktornő szerint az nem jó. Szerintem meg igenis jó. Természetesen ésszel, erőszakolni nem fogom, mindenáron nem csinálom. De az szerintem egyértelmű, hogy valami mást kell csinálnunk már, mert az eddigi módszerek, amiket követünk, és használunk, mára kifújtak, legalábbis nem adják meg azt a lökést, amitől Lili elindulna. A dokinő szerint türelem, mert a Dévény jó, a T-SMT jó, a HRG jó, a konduktív torna jó. Igen, szerintem is, de most egyik sem fogja azt a szikrát megadni, amire Lilinek szüksége van. Ha minden igaz, a therasuit kecsegtet ilyennel...meg kell adni neki a lehetőséget...
És én pedig siettetek. Mert szeretném, ha a járás által Lili világa kinyílna. Mert szeretném, ha tudna rendes oviba menni, ahova így nem fog tudni. Mert szeretném önző mód, ha lehetne még egy gyerekünk, de addig nem vállalom, míg Lili nem jár, így meg fennáll a veszély, hogy túl késő lesz (a nagy család szerintem Lilinek is javára válik, csak hogy mégse legyek olyan nagyon önző)...És mert szeretnék dolgozni is, hogy kicsit más területen feltöltődve, megújulva, nagyobb erővel és lendülettel foglalkozhassak a gyerekekkel. A doktornéni szerint ezek nem Lili érdekeit szolgálják, Lilinek csak türelemre, időre van szüksége a meglévő terápiái mellett.
Valamilyen szinten a túlfejlesztés is szóba került, bár pontosan ez a szó nem lett kimondva, csak annyi, hogy ha egy gyereket nagyon fejlesztenek azon a területen, ahol jó (ami helyes a dokinő szerint is - lásd nálunk az olvasástanítás), az elvesz kapacitásokat vagy agyterületeket más elől, ami lehet, hogy esetünkben a mozgás. Itt ellent kellett mondjak neki. Emlékeztettem, hogy az agy kapacitását nemigen használjuk ki, legjobb példa rá a gyerekek, aki többnyelvű családban nőnek fel. Ők ugyanannyi idő alatt, mint az egynyelvű gyerekek, kettő vagy három nyelvet sajátítanak el, mindennemű nehézség nélkül, tök természetesen, és érdekes mód, a mozgásfejlődésük nem szenved kárt...A dokinő szerint igen, viszont csak jóval később kezdenek el beszélni. Erre nem tudtam mit mondani. Azóta megtudtam már, hogy ez ebben a formában nem igaz, mert a "fő" nyelvüket igenis ugyanakkor kezdik, mint a többi, csak a második/harmadik nyelv csúszik meg és az sem feltétlenül...
2.)
Az inak - boka, csukló jött szóba. Lehet, hogy genetikus örökség. Kérdeztem, hogy nem-e az általános hipotónia az, amit érzékel. Azt mondta, nem, ez más. Ezzel viszont én nem tudok vitatkozni. Még soha senki nem mondta mondjuk, pedig páran már látták Lilit, de ettől persze még lehet igaza. Kérdeztem, hogy akkor a mozgáselmaradás nincs is kapcsolatban Lili középagyi fejlődési rendellenességével? Lehet, azt mondta a dokinő, de még az is hozzátehet. Mert a lánynak az izomereje megvan. Hm. Ilyet sem mondott még senki, eddig arról volt szó, hogy izomtömeget kell fejleszteni, építeni, mert az kell a járáshoz...
És akkor itt ez az ortézis-kérdés. Még nem akarok vele foglalkozni, csak azt tudom, hogy általánosan sokan ellenzik (Doman, Dévény és a saját anyukám is:)). 3000 Ft-ért gyártják le nekünk, aztán majd ki kell találni, hogy akarjuk-e mi azt, vagy sem. Azt megígérem, hogy kipróbáljuk, és utána fogok kérdezni, nyomozni, járni. Ha jó lesz Lilinek, használjuk, egyelőre nagy a kérdőjel az én fejemben. Pl. hogy nem szokik-e túlságosan Lili hozzá, hogy van egy ilyen "mankója" és majd nem lehet elvenni tőle, illetve nem épül-e le nagyon az izomzat, ahol ez a cucc tart? Majd még tuti lesz más kérdésem is...
+1: elhangzott egy olyan mondás, hogy kicsit túl sok Lili repdeső mozdulata, ill. az ismétlés, fejrázás. A mentális képességeket nem ártana feltérképezni, és mikor is látta pszichológus utoljára a lányt? Merthogy ez belefér a látássérültek általános sztereotíp viselkedésébe, de azért jó lenne tudni, hogy nincsen mentális érintettség. BUMM. Az általános tesztek látássérülteknél nem működnek, spéci teszteket kell csinálni, amire nekünk azt mondták, hogy 3 éves kor előtt nincs értelme. Majd ha oviba megy a leányzó, úgyis meg kell csinálni...Ebben maradtunk...
Szóval volt pozitívum is (ha kitartunk eddigi terápiáink mellett, előbb-utóbb Lili menni fog, ha már nem fél, ill. használja az ortézisét, 4-5 évesen, de leginkább nem lehet megmondani, hogy mikor :)), de fent leírt negatívumok melletti nagy negatívum, hogy nem kapunk pozitív szakvéleményt a támogatáshoz, azaz ha megyünk Varsóba a Therasuit terápiára, azt csak saját zsebből... (És még annyit, hogy a doktornéni döntése mögött egyéb gondolatok is meghúzódtak, melyek nem erre a blogra valók, mert semmi közük a szakmai megfontolásokhoz, de eljutott a híre hozzánk :( ...)
A jó hír meg az, hogy én egy makacs nőszemély vagyok. Mivel a terápia házhoz jön ősszel, Budapestre, oda elmegyünk, saját zsebből (arra nem is lehetne egyébként támogatást kapni), nem lesz olcsó. És ha egy kicsit is azt látjuk, hogy használ Lilinek, akkor elő lesz teremtve az a pénz, hogy Varsóig is eljussunk! Ha meg nem használ, keresek tovább. Én nagyon szeretném, ha Lilkóka minél hamarabb elindulna, és őszintén hiszem, hogy ez az ő érdeke és hogy képes rá!
Sokat még nem írtam erről, most sem fogok. Legyen elég annyi most, amennyi a lengyel cég honlapján magyarul elérhető: http://www.olinek.com.pl/hungary/index.php, illetve annyi, hogy több, a témában jártas anyukától is olyan értesülésünk volt, hogy a terápia a legalkalmasabb azoknak, akik a)hipotónok, b)járás előtt állnak. Mint Lili. Nagyon leegyszerűsítve.
Először is újfent szembesültünk az egészségügyi intézmények színvonaltalan külsejével, a kosszal, mocsokkal...volt játszókuckó, de olyan dzsuvás volt az egész, hogy féltem, rögtön valami pestist szedünk össze. Természetesen úgy kellett lennie, hogy Barnus mindent végigtapizott, és még a földre is ledobálta magát...tényleg nagyon nagy volt a kosz, nem túlzok, talán ez volt a top az összes hely közül, ahol jártunk.
Aztán az időpont tartás: nem megy. Ez csak azért érdekes, mert ugyanazon orvosokat ha az ember magánrendelésen látogatja meg, akkor nincs vagy minimális a várakozási idő, ha kórházba kell menni, ez valamiért nem akar menni soha...Sikerült vagy másfél órát csúsznunk, ami csak azért komoly, mert eleve f11-re mentünk, ami sejtette, hogy belekarcolunk az ebédidőbe, de így meg nagyon is az történt...
De mindez annyira nem is érdekelt volna, ha Ferinek nincs munkahelyi kalamajkája, nekem meg farkaséhségem, gyerekekkel viszonylag jól elvoltunk.
Ezzel a háttérrel kerültünk a doktornéni színe elé. Aki elöljáróban szimpatikus volt, kedves, és Lilivel is kedvesen, aranyosan bánt, semmilyen sírás nem is volt, inkább nevetgélés, viccelődés, csikizés, mondókázás és olvasás.
Aztán újfent jött az, amit a magyar egészségügyben rühellek: nincs idő a gyerekre. Megismerni a kortörténetét, elbeszélgetni a szülőkkel, és megvizsgálnia gyereket. Rohamtempóban persze ledarálják ezt, de hogy milyen alaposan, az persze naaaagy-naaaagy kérdőjel. Természetesen van olyan hely, ahol mindezt alaposan megteszik, 2.5 órát sem sajnálva a vizsgálatra, majd elkérik a 30-40 ezres zsetont...
Aztán kimondatott az ítélet: Lili nem lesz támogatva, de azért el lehet menni Varsóba, persze. :)
Verbálisan két ok lett megnevezve:
1.) Lili látássérült, és emiatt a járástól fél, mert nincs meg a biztonságérzete közben. Ez egy olyan faktor, amit nem lehet edzéssel, terápiával megoldani, siettetni meg pláne nem kell, mert csak fokozzuk a félelmet az ismeretlentől.
2.) Lilinek az ínai (vagy izületei vagy mi - most meg nem nézem a papírt) piszkosul lazák, és ez eléggé kihat arra, hogy a leányzó nem megy. Erre megoldás egy mozgó ortézis, amit járáskor kell felvenni, ami segít tartani a bokát járás közben, biztonságot nyújtva, de akár egész nap is a gyereken lehet. 3 hét múlva kész is lesz, mintát vettek a kisasszonyka lábáról.
Fú, én meg annyira szeretek ellenkezni, és a gondolataim felét sem tudtam elmondani, mert a nagy rohanásban nem volt rá idő, meg hát egy csomó minden ott helyben nem ugrik be az embernek...
De majd most! :)
1.)
Mi több látássérülttel is beszéltünk, illetve gyógypedagógusokkal, tiflósokkal. Ők mind olyat mondtak nekünk, hogy a látássérültek jelentős elmaradásban nem voltak az átlagos, normális fejlődésű gyerekektől a mozgásfejlődés terén azért, mert nem látnak (jól). Meglépték ugyanazokat a mozgásfejlődési stádiumokat, hasonló időben. Én ennek kicsit pontosabban is utánajártam, amikor már látszódott Lilin, hogy ez nem lesz rá igaz. Egy USA-beli 98'-as tanulmányt küldtek nekem a Los Angeles-i gyerekklinikáról (akik ONH/SOD-ra specializálódtak, ami Lilinél is diagnosztizálva vala a szemecskéjére), mely egy igen komoly, kiterjedt kutatás eredményeit összegzi, és kiterjed erre is (pontos forrás a képen lent). Igaz, hogy USA-beli gyerekekről szól, de valszeg nincs nagy különbség egy amcsi és egy magyar látássérült között ebben...A "walks without support 10 feet" sort kellene nézni, ami annyit tesz, hogy "önálló járás - 10 láb megtétele". Normális fejlődésű gyerekek átlagban 13 hónaposan jutnak el ide, egy látássérült 19 hónaposan, és egy olyan látássérült, akinek egyéb sérülése is van, átlagban 26,6 hónaposan jár. Azaz pusztán a látássérülés miatt tényleg van eltérés, de átlagosan csak fél év! Ezt tényleg érezhette az a sok ember, akikkel beszéltünk, hogy nem olyan jelentős. Fél éves késés ugyanis még benne lehet azoknál a gyerekeknél is, akik valamiért kicsit később indulnak el, és az égvilágon semmi bajuk...Lili egyébként pont a mai napon pontosan 28 hónapos...
Ennél a pontnál még a "siettetés" kapcsán is nézeteltérésünk akadt...A doktornő szerint az nem jó. Szerintem meg igenis jó. Természetesen ésszel, erőszakolni nem fogom, mindenáron nem csinálom. De az szerintem egyértelmű, hogy valami mást kell csinálnunk már, mert az eddigi módszerek, amiket követünk, és használunk, mára kifújtak, legalábbis nem adják meg azt a lökést, amitől Lili elindulna. A dokinő szerint türelem, mert a Dévény jó, a T-SMT jó, a HRG jó, a konduktív torna jó. Igen, szerintem is, de most egyik sem fogja azt a szikrát megadni, amire Lilinek szüksége van. Ha minden igaz, a therasuit kecsegtet ilyennel...meg kell adni neki a lehetőséget...
És én pedig siettetek. Mert szeretném, ha a járás által Lili világa kinyílna. Mert szeretném, ha tudna rendes oviba menni, ahova így nem fog tudni. Mert szeretném önző mód, ha lehetne még egy gyerekünk, de addig nem vállalom, míg Lili nem jár, így meg fennáll a veszély, hogy túl késő lesz (a nagy család szerintem Lilinek is javára válik, csak hogy mégse legyek olyan nagyon önző)...És mert szeretnék dolgozni is, hogy kicsit más területen feltöltődve, megújulva, nagyobb erővel és lendülettel foglalkozhassak a gyerekekkel. A doktornéni szerint ezek nem Lili érdekeit szolgálják, Lilinek csak türelemre, időre van szüksége a meglévő terápiái mellett.
Valamilyen szinten a túlfejlesztés is szóba került, bár pontosan ez a szó nem lett kimondva, csak annyi, hogy ha egy gyereket nagyon fejlesztenek azon a területen, ahol jó (ami helyes a dokinő szerint is - lásd nálunk az olvasástanítás), az elvesz kapacitásokat vagy agyterületeket más elől, ami lehet, hogy esetünkben a mozgás. Itt ellent kellett mondjak neki. Emlékeztettem, hogy az agy kapacitását nemigen használjuk ki, legjobb példa rá a gyerekek, aki többnyelvű családban nőnek fel. Ők ugyanannyi idő alatt, mint az egynyelvű gyerekek, kettő vagy három nyelvet sajátítanak el, mindennemű nehézség nélkül, tök természetesen, és érdekes mód, a mozgásfejlődésük nem szenved kárt...A dokinő szerint igen, viszont csak jóval később kezdenek el beszélni. Erre nem tudtam mit mondani. Azóta megtudtam már, hogy ez ebben a formában nem igaz, mert a "fő" nyelvüket igenis ugyanakkor kezdik, mint a többi, csak a második/harmadik nyelv csúszik meg és az sem feltétlenül...
2.)
Az inak - boka, csukló jött szóba. Lehet, hogy genetikus örökség. Kérdeztem, hogy nem-e az általános hipotónia az, amit érzékel. Azt mondta, nem, ez más. Ezzel viszont én nem tudok vitatkozni. Még soha senki nem mondta mondjuk, pedig páran már látták Lilit, de ettől persze még lehet igaza. Kérdeztem, hogy akkor a mozgáselmaradás nincs is kapcsolatban Lili középagyi fejlődési rendellenességével? Lehet, azt mondta a dokinő, de még az is hozzátehet. Mert a lánynak az izomereje megvan. Hm. Ilyet sem mondott még senki, eddig arról volt szó, hogy izomtömeget kell fejleszteni, építeni, mert az kell a járáshoz...
És akkor itt ez az ortézis-kérdés. Még nem akarok vele foglalkozni, csak azt tudom, hogy általánosan sokan ellenzik (Doman, Dévény és a saját anyukám is:)). 3000 Ft-ért gyártják le nekünk, aztán majd ki kell találni, hogy akarjuk-e mi azt, vagy sem. Azt megígérem, hogy kipróbáljuk, és utána fogok kérdezni, nyomozni, járni. Ha jó lesz Lilinek, használjuk, egyelőre nagy a kérdőjel az én fejemben. Pl. hogy nem szokik-e túlságosan Lili hozzá, hogy van egy ilyen "mankója" és majd nem lehet elvenni tőle, illetve nem épül-e le nagyon az izomzat, ahol ez a cucc tart? Majd még tuti lesz más kérdésem is...
+1: elhangzott egy olyan mondás, hogy kicsit túl sok Lili repdeső mozdulata, ill. az ismétlés, fejrázás. A mentális képességeket nem ártana feltérképezni, és mikor is látta pszichológus utoljára a lányt? Merthogy ez belefér a látássérültek általános sztereotíp viselkedésébe, de azért jó lenne tudni, hogy nincsen mentális érintettség. BUMM. Az általános tesztek látássérülteknél nem működnek, spéci teszteket kell csinálni, amire nekünk azt mondták, hogy 3 éves kor előtt nincs értelme. Majd ha oviba megy a leányzó, úgyis meg kell csinálni...Ebben maradtunk...
Szóval volt pozitívum is (ha kitartunk eddigi terápiáink mellett, előbb-utóbb Lili menni fog, ha már nem fél, ill. használja az ortézisét, 4-5 évesen, de leginkább nem lehet megmondani, hogy mikor :)), de fent leírt negatívumok melletti nagy negatívum, hogy nem kapunk pozitív szakvéleményt a támogatáshoz, azaz ha megyünk Varsóba a Therasuit terápiára, azt csak saját zsebből... (És még annyit, hogy a doktornéni döntése mögött egyéb gondolatok is meghúzódtak, melyek nem erre a blogra valók, mert semmi közük a szakmai megfontolásokhoz, de eljutott a híre hozzánk :( ...)
A jó hír meg az, hogy én egy makacs nőszemély vagyok. Mivel a terápia házhoz jön ősszel, Budapestre, oda elmegyünk, saját zsebből (arra nem is lehetne egyébként támogatást kapni), nem lesz olcsó. És ha egy kicsit is azt látjuk, hogy használ Lilinek, akkor elő lesz teremtve az a pénz, hogy Varsóig is eljussunk! Ha meg nem használ, keresek tovább. Én nagyon szeretném, ha Lilkóka minél hamarabb elindulna, és őszintén hiszem, hogy ez az ő érdeke és hogy képes rá!
2011. szeptember 20., kedd
Büszkeségem
B.B. határozottan megy. Ma többször is körbenyargalta a lakást. És láttam felállni a semmi közepén mindennemű segítség nélkül, önerőből. A taligát meg úgy tolja, mint egy őrült. Kanyarodik is vele, és tolat Y-ban. Hogy kitől tanulta, azt nem tudom. Ez nekem egy nagyobb csodával egyenértékű esemény. Csak nézem, és alig hiszem! Rém büszke vagyok rá, pedig tudom, hogy ez a dolgok természetes rendje és valójában sok milliárd embernek sikerült már előtte a jó öreg homo erectus óta, de hát ugye akkor is!
És arra is büszke vagyok, hogy tud érvényesülni. A mai zenés foglalkozáson egy játékkonyhában ténykedő hároméves vén csotrogány csajszit nézett ki magának Barnus piszkálás céljából. Odament hozzá, és elkobozta a tányérjait. Persze a kiscsaj is egyéniség volt, úgyhogy egymásra találtak nagyon. Megfogták a tányérokat mindketten, és húzták. De olyan szinten, hogy mindkettő szépen bedőlt már. A kiscsaj vinnyogott, Barnus meg fapofával tartotta magát! Zseniális volt. Egy nálánál háromszor olyan idős nőszemélykezdeménnyel kezdett ki. Persze a kiscsaj anyukája azonnal ott termett, hogy leteremtse a lányt, így én is úgy csináltam, mintha rendre utasítanám a fiam :) Jól meg is simogattam a buksiját. Tivitől tudom, hogy ilyen attitűd kell az óvodai túléléshez, úgyhogy ezen a téren nem szorul segítségre a lelkem, olybá tűnik.
És arra is büszke vagyok, hogy tud érvényesülni. A mai zenés foglalkozáson egy játékkonyhában ténykedő hároméves vén csotrogány csajszit nézett ki magának Barnus piszkálás céljából. Odament hozzá, és elkobozta a tányérjait. Persze a kiscsaj is egyéniség volt, úgyhogy egymásra találtak nagyon. Megfogták a tányérokat mindketten, és húzták. De olyan szinten, hogy mindkettő szépen bedőlt már. A kiscsaj vinnyogott, Barnus meg fapofával tartotta magát! Zseniális volt. Egy nálánál háromszor olyan idős nőszemélykezdeménnyel kezdett ki. Persze a kiscsaj anyukája azonnal ott termett, hogy leteremtse a lányt, így én is úgy csináltam, mintha rendre utasítanám a fiam :) Jól meg is simogattam a buksiját. Tivitől tudom, hogy ilyen attitűd kell az óvodai túléléshez, úgyhogy ezen a téren nem szorul segítségre a lelkem, olybá tűnik.
2011. szeptember 19., hétfő
Lili be-beszól
Feri elvitte az étterembe az éthordót, ahonnan a kaját rendeljük, csak én meg elfelejtettem a rendelést hozzá mellékelni (nem hülyéz!), így nem jött délben kaja. Épp jöttünk hazafelé kocsival, amikor konstatáltam, hogy a ház előtt nincs éthordó. Felhívtam az éttermet, kiderült a dolgok mibenléte, és szóltam Lilinek (Barnus bealudt, ahogy szokott), hogy akkor most mégsem megyünk be a házba, ahogy előzőleg mondtam neki, mert elfelejtettem a papírt mellékelni, és satöbbi, satöbbi. Befejeztem a hosszas mesélést, mire Lilike hátulról komoly hangon megjegyezte:
- Anya elbénázta!
Nagyon nevetnem kellett. És Lili csak sokára kapcsolódott be a kibuggyanó kacajával, mert ő valszeg véresen komolyan gondolta, amit mondott.
Este fektettem le a leányzót, egy altatós mondókát suttogtam a fülébe:
- ... aluszik az ibolya, aluszik a rózsa, aludj te is Lilkóka, ...- és itt jött volna az, hogy csicsíja-babúja, amikor megszólal az én drágám:
- ...akkor csá!
- Anya elbénázta!
Nagyon nevetnem kellett. És Lili csak sokára kapcsolódott be a kibuggyanó kacajával, mert ő valszeg véresen komolyan gondolta, amit mondott.
Este fektettem le a leányzót, egy altatós mondókát suttogtam a fülébe:
- ... aluszik az ibolya, aluszik a rózsa, aludj te is Lilkóka, ...- és itt jött volna az, hogy csicsíja-babúja, amikor megszólal az én drágám:
- ...akkor csá!
Alakulunk (is)
programilag (is). Egész szép és teljes a heti órarendünk. Bár még nincs vége, mert a HRG óránknak még se híre, se hamva, csak annyi, hogy lesz. Pletykaszinten meg annyi, hogy péntek délelőtt. Ahhoz csak gratulálni tudnék. Merthogy a vízbe be kell menni a gyerekekkel, csoportóra lévén, no de akinek kettő van, az addig hova rejtse a másik gyermekét?! Hm. Remélem, csak rossz vicc. Mert a HRG-t (is) szeretném...
Képzeljétek, ma elmentünk egy baba-mama klubba a látásfejlesztés óra után. Nem a nagy városiba, hanem a Tüskevár városrészben levő könyvtárban tartott muriba. Az a fiatal csajszi tartotta, aki a kinézett családi napközit vezeti. Egy rövidke, 20 perces foglalkozás után kötetlen játszás, sok-sok játékkal. Hát, meg kell mondjam, elcsodálkoztam. Hogy ilyen tartalmas órát hogyan lehet nyújtani totálisan ingyen? Az én két gyerkőcöm a front és az akármicsoda miatt kissé nyűgölődött néha, Lilit pl. megszállta sokszor az olvashatnék, de összességében élvezték a programot. Ha tehetjük, el fogunk ide (is) járni.
Én meg kissé végkimerültem. Időnként rámjön ez a hülyeség. Már egy hete úgy alszom el, mint akit fejbevágtak, reggel meg alig látok ki a fejemből, de a vasárnapi vendéglátás, ami asszem azért elég jól sikerült, betette a kaput, és hosszú idő óta először le kellett hunynom a szemem ma délután. Ezt egyébként nem szeretem, nem vagyok délutáni alvás hívő, mert a nap további részében totál K.O. leszek, de nem tudtam mit csinálni, szinte beájultam az ágyba, amint lefektettem a gyerekeket a szobájukba. 14:25-kor ébredtem, és olyan kába voltam, hogy azt hittem, reggel van. Ránéztem az órámra, láttam, hogy mit jelez, azt nem hittem el, mert arra gondoltam, hogy talán az egész délelőttöt csak nem aludtam át?! :) Aztán felugrottam, ki a konyhába, hogy megnézzem, ott mennyi az idő, közben belém hasított, hogy hol is lehetnek a gyerekek, majd nagyon lassan rájöttem, hogy kb. egy órát aludtam csak, szó sincs arról, hogy reggelig, és a gyerekek még mindig húzzák a lóbőrt. Szóval, kicsit kész voltam. De már jól. Azért ma korán lefekszem, anyu! :) Legkésőbb 11-kor, OK? :)
Képzeljétek, ma elmentünk egy baba-mama klubba a látásfejlesztés óra után. Nem a nagy városiba, hanem a Tüskevár városrészben levő könyvtárban tartott muriba. Az a fiatal csajszi tartotta, aki a kinézett családi napközit vezeti. Egy rövidke, 20 perces foglalkozás után kötetlen játszás, sok-sok játékkal. Hát, meg kell mondjam, elcsodálkoztam. Hogy ilyen tartalmas órát hogyan lehet nyújtani totálisan ingyen? Az én két gyerkőcöm a front és az akármicsoda miatt kissé nyűgölődött néha, Lilit pl. megszállta sokszor az olvashatnék, de összességében élvezték a programot. Ha tehetjük, el fogunk ide (is) járni.
Én meg kissé végkimerültem. Időnként rámjön ez a hülyeség. Már egy hete úgy alszom el, mint akit fejbevágtak, reggel meg alig látok ki a fejemből, de a vasárnapi vendéglátás, ami asszem azért elég jól sikerült, betette a kaput, és hosszú idő óta először le kellett hunynom a szemem ma délután. Ezt egyébként nem szeretem, nem vagyok délutáni alvás hívő, mert a nap további részében totál K.O. leszek, de nem tudtam mit csinálni, szinte beájultam az ágyba, amint lefektettem a gyerekeket a szobájukba. 14:25-kor ébredtem, és olyan kába voltam, hogy azt hittem, reggel van. Ránéztem az órámra, láttam, hogy mit jelez, azt nem hittem el, mert arra gondoltam, hogy talán az egész délelőttöt csak nem aludtam át?! :) Aztán felugrottam, ki a konyhába, hogy megnézzem, ott mennyi az idő, közben belém hasított, hogy hol is lehetnek a gyerekek, majd nagyon lassan rájöttem, hogy kb. egy órát aludtam csak, szó sincs arról, hogy reggelig, és a gyerekek még mindig húzzák a lóbőrt. Szóval, kicsit kész voltam. De már jól. Azért ma korán lefekszem, anyu! :) Legkésőbb 11-kor, OK? :)
2011. szeptember 18., vasárnap
Ilyen egyszerű
(tartalmi fordítás németről magyarra egy réges-régi ismerősöm, kollégám facebookos faláról)
A gyerekszínházban a színésznő (Sz) megszólít egy gyereket (Gy) a közönségből:
Sz: És te? Van neked is kedvenc színed?
Gy: (hallgat)
Sz: Nincs kedvenc színed?
Gy: (rázza a fejét)
Sz: Ajándékozzak neked egyet?
Gy: (bólint egyet)
Sz: Melyiknek örülnél?
Gy: A zöldnek!
hát nem csodálatos? ;-)
A gyerekszínházban a színésznő (Sz) megszólít egy gyereket (Gy) a közönségből:
Sz: És te? Van neked is kedvenc színed?
Gy: (hallgat)
Sz: Nincs kedvenc színed?
Gy: (rázza a fejét)
Sz: Ajándékozzak neked egyet?
Gy: (bólint egyet)
Sz: Melyiknek örülnél?
Gy: A zöldnek!
hát nem csodálatos? ;-)
2011. szeptember 17., szombat
Unalmas napos őszi délelőtt a teraszon
Homokozok, énekelek, sunshine, ilyesmi, trallalaaaaa.....
A kölcsön-babataxin való vagánykodás (Barnust megint retroba öltöztettem, mert az én hacukám van rajta, amiben én nyomtam a gyerekipart tojáshéjasseggű koromban :))
A homokozás véresen komoly meló! És olyan kemények vagyunk, hogy még halálfejes formánk is van, és nem félünk használni!
Rohanááááááááááás!
Lilike elmélyülten, tudományosan és végtelenül kedvesen tud homokozni, imádom :)
Barnus segít főzni
Már amikor megfogta a tálcát, pontosan tudta, hogy le fogja vágni a földre és meg fogja taposni. Az ábrázata pont ilyen, minden hasonló komisz akciójánál, nem csak a fényképezés kedvéért...
2011. szeptember 16., péntek
Mérföldkő
Barnus eddig nem kapkodott azzal, hogy a nagykönyv szerint mozgásfejlődjön, ezzel nem kis aggodalmat okozva nekünk. Kúszni megtanult, párszor láttam pár másodperc erejéig, de egyáltalán nem vitte túlzásba a dolgot. Inkább forgott hason, mint az óra mutatója vagy tolatott. Aztán jött az, hogy mászás helyett a fenekén ücsörögve ugrálgatott előre, kezeit segítségül használva. Rém vicces mutatvány amúgy! És csúnya görbe közben a háta...A mászást viszont nem akarta/akarja! Fölülni szépen megtanult mondjuk, hasizomból, és aztán ennyi. Pontosabban egy kézzel vezetve elég stabilan megy. Húz minket, csupa erőből. És rohan. Ja, és hát meg-megállt már pár mp erejéig tök egyedül, erről már írtam.
Egészen a mai napig. Ma fogta magát és a kezében tartott kis vonattal elindult! Kb. 3 métert tett meg anélkül, hogy észrevette volna! Aztán egész délután a teraszon kiskocsit tologatott, egyedül futva, ill. babataxizott (most tanult meg haladni is vele, még elég bénácskán bár), majd míg Lili Dévény-tornán ügyeskedett (ma nagyon ment neki), Barnus megint csak ment. Futott, szaladt, ügyes volt - egyedül. Max. 10 lépés megy egyben, aztán kapaszkodni kell, de a hirtelen semmiből ez óriási dolog nekünk!
Édes pici fiacskám, gratulálok! :)))
Egészen a mai napig. Ma fogta magát és a kezében tartott kis vonattal elindult! Kb. 3 métert tett meg anélkül, hogy észrevette volna! Aztán egész délután a teraszon kiskocsit tologatott, egyedül futva, ill. babataxizott (most tanult meg haladni is vele, még elég bénácskán bár), majd míg Lili Dévény-tornán ügyeskedett (ma nagyon ment neki), Barnus megint csak ment. Futott, szaladt, ügyes volt - egyedül. Max. 10 lépés megy egyben, aztán kapaszkodni kell, de a hirtelen semmiből ez óriási dolog nekünk!
Édes pici fiacskám, gratulálok! :)))
Ijesztő
- Csrrr, csrrr!
- Csörög a telefon. Halló, ki beszél?
- Szervusz, Bandi. Itt Andi. Gyere el hozzánk, játsszunk egy nagyot!
- Máris indulok.
- Siess, jó? Most meleg a kakaó.
Így kezdődik Marék Veronika-Görög Júlia Játsszunk utazást! c. felelgetős könyve, amit a Pagonyból rendeltem, mert M.V. akció volt, és hát Lili nagyon eszi a munkáit (ja, szó szerint is, rágcsálja a jobb könyveket :)) E fenti rész után jön egy hosszú "eszmefuttatás" arról, hogy milyen közlekedési eszközzel megy át Andihoz Bandi, majd a végén közlekedéseset játszanak a gyerekek. Egyszerű sztori, ismétlődős mondatok, beszédes képek a 70'-es évek stílusában (nem véletlen, az első kiadása akkor volt) és mégis, megtanulható belőle, hogy milyen közlekedési eszközök vannak, melyik szárazföldi, légi, vízi. Pont Lilinek való. Na meg Barnusnak, akinek kis életének középpontjában a járművek állnak, illetve a kutyák, szinte megkattan tőlük, ha ilyeneket lát :)
És a lényeg számunkra: Feri tegnap este lefekvés előtt felolvasta Lilikének a könyvet. Az első pillanattól kezdve látszódott, hogy telitalálat, annyira nagyon tetszett neki! A kb. 22 oldalas mese után Lili elkunyizta a könyvet Feritől, és elkezdte. Na, és ekkor esett le az állam: a fenti párbeszédet 85%-ban visszaadta szó szerint, tartalmilag pedig tökéletesen...egyetlen felolvasás után mindezt. 21 oldal után még emlékezett a kezdő párbeszédre!
Büszke az ember egy ilyen teljesítményre, tényleg fantasztikus lehet Lili memóriája, de egyben ijesztő is. Nem hogy a kortársai nem képesek ilyesmire, de se Feri, sem pedig én nem emlékeztünk ilyen szinten arra, hogy hogy is kezdődött a sztori...
- Csörög a telefon. Halló, ki beszél?
- Szervusz, Bandi. Itt Andi. Gyere el hozzánk, játsszunk egy nagyot!
- Máris indulok.
- Siess, jó? Most meleg a kakaó.
Így kezdődik Marék Veronika-Görög Júlia Játsszunk utazást! c. felelgetős könyve, amit a Pagonyból rendeltem, mert M.V. akció volt, és hát Lili nagyon eszi a munkáit (ja, szó szerint is, rágcsálja a jobb könyveket :)) E fenti rész után jön egy hosszú "eszmefuttatás" arról, hogy milyen közlekedési eszközzel megy át Andihoz Bandi, majd a végén közlekedéseset játszanak a gyerekek. Egyszerű sztori, ismétlődős mondatok, beszédes képek a 70'-es évek stílusában (nem véletlen, az első kiadása akkor volt) és mégis, megtanulható belőle, hogy milyen közlekedési eszközök vannak, melyik szárazföldi, légi, vízi. Pont Lilinek való. Na meg Barnusnak, akinek kis életének középpontjában a járművek állnak, illetve a kutyák, szinte megkattan tőlük, ha ilyeneket lát :)
És a lényeg számunkra: Feri tegnap este lefekvés előtt felolvasta Lilikének a könyvet. Az első pillanattól kezdve látszódott, hogy telitalálat, annyira nagyon tetszett neki! A kb. 22 oldalas mese után Lili elkunyizta a könyvet Feritől, és elkezdte. Na, és ekkor esett le az állam: a fenti párbeszédet 85%-ban visszaadta szó szerint, tartalmilag pedig tökéletesen...egyetlen felolvasás után mindezt. 21 oldal után még emlékezett a kezdő párbeszédre!
Büszke az ember egy ilyen teljesítményre, tényleg fantasztikus lehet Lili memóriája, de egyben ijesztő is. Nem hogy a kortársai nem képesek ilyesmire, de se Feri, sem pedig én nem emlékeztünk ilyen szinten arra, hogy hogy is kezdődött a sztori...
2011. szeptember 14., szerda
Következtetés
Lili: Babóca katica.
Én: Igen.
Lili: A katica ember.
Én: Nem, a katica állat. Anya ember. Lili is ember. Kis ember. Barnus is kis ember.
Lili: Apa is.
Én: Igen, apa is ember. Meg Kati néni is. Meg Erika.
Hallgat pár másodpercig, majd megjegyzi:
Lili: Akkor mindenki ember!
És tényleg, igaza van: mindenki ember.
Én: Igen.
Lili: A katica ember.
Én: Nem, a katica állat. Anya ember. Lili is ember. Kis ember. Barnus is kis ember.
Lili: Apa is.
Én: Igen, apa is ember. Meg Kati néni is. Meg Erika.
Hallgat pár másodpercig, majd megjegyzi:
Lili: Akkor mindenki ember!
És tényleg, igaza van: mindenki ember.
Mennyi mindennek kell klappolnia,
hogy a rendes mederben haladjon az anyag - vagy hogy...
Mára hasmenésre ébredtem, így a kismama kommandózásnak annyi is lett, pedig nagyon rá voltam készülve ebben a jó időben. A gyomrom morog, tekeredik és igen-igen sűrűn nézegetem a wc padlóját...A délelőtt során Barnusra is ráköszöntött a rontás, Lili még tartja magát. Talán mert ő már volt szalmonellás, és ez a szervezetét bitang erőssé edzette?! Remélem, ezúttal valami enyhébb kórság szállt meg bennünket és távozik is olyan gyorsan, ahogy jött. Azért Bonolact és Normaflor és a vitaminspray-k segítségét bevetem...
A délelőtt nagy részében szabadfoglalkoztak a drágáim, én kóradoztam jobbra-balra, fetrengtem a játékrengetegben, nincs sok erőm. Azon járt az eszem, hogy ahhoz, hogy Lilivel rendesen foglalkozzak, mennyi mindennek kell jól működnie! Például az anyja legyen testben egészséges, jó, ha lélekben is. Plusz az öcsivel se legyen gond. És plusz Lilivel sem. Ha mindez stimmel, akkor tudunk fejlesztőleg működni. Hát, most pihi van és pici nyűglődés mindenki oldalán...megpróbálom délután Lilit tornára elvinni...
Mára hasmenésre ébredtem, így a kismama kommandózásnak annyi is lett, pedig nagyon rá voltam készülve ebben a jó időben. A gyomrom morog, tekeredik és igen-igen sűrűn nézegetem a wc padlóját...A délelőtt során Barnusra is ráköszöntött a rontás, Lili még tartja magát. Talán mert ő már volt szalmonellás, és ez a szervezetét bitang erőssé edzette?! Remélem, ezúttal valami enyhébb kórság szállt meg bennünket és távozik is olyan gyorsan, ahogy jött. Azért Bonolact és Normaflor és a vitaminspray-k segítségét bevetem...
A délelőtt nagy részében szabadfoglalkoztak a drágáim, én kóradoztam jobbra-balra, fetrengtem a játékrengetegben, nincs sok erőm. Azon járt az eszem, hogy ahhoz, hogy Lilivel rendesen foglalkozzak, mennyi mindennek kell jól működnie! Például az anyja legyen testben egészséges, jó, ha lélekben is. Plusz az öcsivel se legyen gond. És plusz Lilivel sem. Ha mindez stimmel, akkor tudunk fejlesztőleg működni. Hát, most pihi van és pici nyűglődés mindenki oldalán...megpróbálom délután Lilit tornára elvinni...
2011. szeptember 12., hétfő
Tengerészgyalogos...
külsőt kapott BB!
Feri nekiesett a kádba beállított, piszkosul ellenkező Barnusnak a nullással és elég szépen le is nyírtuk neki egyesült erővel a hajzatot, míg Lili a WC-n ülve olvasta fel nekünk a szeleburdi kiskutya kalandjait.
Persze lett belevágás, meg cikkcakk, úgyhogy vicces a végeredmény. Én elkezdtem híresztelni, hogy apja vágta, ami igaz is, és így engem felment a kontármunka alól (én tényleg csak fogó és csitító szerepet kaptam!) :)
Legközelebb azt hiszem fodrászhoz visszük! :)
Az eredménynek megfelelően a kép is kitakarós, legyen elég ennyi. És ezen Lili újabb attakjának nyomai sem látszanak szerencsére! És viszont sajnos, hogy az sem, hogy a fiatalember teljesen egyedül mászott fel a taposógépre és taposott. A mutatványt este megismételte. Egyelőre nagyon vicces számomra, hogy a valahol matató gyerekem egyszer csak hopp, ott terem a taposógép tetején, tapossa azt, és széles szájjal, büszkén rám vigyorog :)
Feri nekiesett a kádba beállított, piszkosul ellenkező Barnusnak a nullással és elég szépen le is nyírtuk neki egyesült erővel a hajzatot, míg Lili a WC-n ülve olvasta fel nekünk a szeleburdi kiskutya kalandjait.
Persze lett belevágás, meg cikkcakk, úgyhogy vicces a végeredmény. Én elkezdtem híresztelni, hogy apja vágta, ami igaz is, és így engem felment a kontármunka alól (én tényleg csak fogó és csitító szerepet kaptam!) :)
Legközelebb azt hiszem fodrászhoz visszük! :)
Az eredménynek megfelelően a kép is kitakarós, legyen elég ennyi. És ezen Lili újabb attakjának nyomai sem látszanak szerencsére! És viszont sajnos, hogy az sem, hogy a fiatalember teljesen egyedül mászott fel a taposógépre és taposott. A mutatványt este megismételte. Egyelőre nagyon vicces számomra, hogy a valahol matató gyerekem egyszer csak hopp, ott terem a taposógép tetején, tapossa azt, és széles szájjal, büszkén rám vigyorog :)
A tévé vajon mi?
Olvasás státusz
31. napja tanulja Lili a betűket. Egy hónapról beszélünk kvázi. És a kisbetűkről, 38 db-ról.
Készen vagyunk! Minden betűt bemutattam Lilinek! A ma esti teszt eredménye mind a 38 betűre 87% lett. Azaz nem nyugszunk még, van tökéletesítendő dolog. Még úgy is, ha figyelembe veszem, hogy este fáradt volt már a leányzó, meg a körülötte sündörgő öccsére figyelt közben, hogy nem akar-e esetleg túlságosan is beközelíteni, hogy esetleg harapni kelljen (más történet, de most már leírom itt: ma Lili újból, ugyanott a kis pofin megharapta Barnust :( És én ugyanúgy a WC-ről ugrottam...)
Most az a tervem, hogy egész héten a reggelinél, ill. a vacsinál lefuttatom mind a 38 betűt, és jegyzetelek: melyik megy, melyik bizonytalan, hol próbálkozik másikkal, és melyik az, mely totálisan nem megy. Majd a gyenge láncszemekre ráfekszünk megint.
Emellett jönnek majd a továbblépős feladatok is, melyek elmélyítenek, de még mindig nem olvasás.
Pl.1. sóval töltött tálcára három betűt teszünk (ne hasonlítsanak), majd a sóba beleírjuk az egyiket, a gyereknek meg ki kell választania a kártyák közül, hogy melyik egyezik meg azzal. A mi olvasatunkban ez a feladat úgy fog kinézni, hogy nem lesz sótálca, hanem símán Lili elé teszem a 3 betűt és megpróbálom rávenni, hogy emelje fel azt, amelyiket kimondom. Nem lesz egyszerű feladat, Lili ilyen szinten nem kooperatív. Ha megy, akkor egy sótálcás klónt megpróbálnék: monitorra vetítek majd betűt, úgy...
Pl.2. több betűt kell összehasonlítani...anyucinak van egy betűszettje, ill. a gyereknek. Anyuci kipakol 3 db betűt, majd megkéri a gyerekét, hogy keresse meg az ő szettjében ugyanazt a hármat...ezt egyelőre nem tudom, hogy csinálom, én nem fogok még egy szettet legyártani, az tuti :)
Pl.3. szóalkotás. Kell pár kép, és a képen szereplő dolgokat kell kirakni a betűinkből. Pl. halacska képe, amit megmutatunk a gyereknek, majd együtt megkeressük a hangzókat hozzá. Még nem tudom, hogy bezavarjak-e a képekkel vagy sem...de majd alkotunk, az tuti :) Már gyűjtöm is a rövid szavakat, melyeket Lili minden bizonnyal ismer. Egy ilyen játszásnál azonos magánhangzót kell használni. Pl. "a" esetében rakjuk ki a következőket: sas, pad, hal, nap, kacsa, kapa...A gyerek ütemében kell egyre több szót kirakni alkalmanként, amennyit ő szeretne. Ha kivégeztünk egy magánhangzót, akkor jöjjön csak a másik, és a legrövidebb szavaktól kell eljutni a leghosszabbakig.
...és csak ezek után jön az olvasás, a szóképekkel...de ez még odébb van, hejjjde!
Készen vagyunk! Minden betűt bemutattam Lilinek! A ma esti teszt eredménye mind a 38 betűre 87% lett. Azaz nem nyugszunk még, van tökéletesítendő dolog. Még úgy is, ha figyelembe veszem, hogy este fáradt volt már a leányzó, meg a körülötte sündörgő öccsére figyelt közben, hogy nem akar-e esetleg túlságosan is beközelíteni, hogy esetleg harapni kelljen (más történet, de most már leírom itt: ma Lili újból, ugyanott a kis pofin megharapta Barnust :( És én ugyanúgy a WC-ről ugrottam...)
Most az a tervem, hogy egész héten a reggelinél, ill. a vacsinál lefuttatom mind a 38 betűt, és jegyzetelek: melyik megy, melyik bizonytalan, hol próbálkozik másikkal, és melyik az, mely totálisan nem megy. Majd a gyenge láncszemekre ráfekszünk megint.
Emellett jönnek majd a továbblépős feladatok is, melyek elmélyítenek, de még mindig nem olvasás.
Pl.1. sóval töltött tálcára három betűt teszünk (ne hasonlítsanak), majd a sóba beleírjuk az egyiket, a gyereknek meg ki kell választania a kártyák közül, hogy melyik egyezik meg azzal. A mi olvasatunkban ez a feladat úgy fog kinézni, hogy nem lesz sótálca, hanem símán Lili elé teszem a 3 betűt és megpróbálom rávenni, hogy emelje fel azt, amelyiket kimondom. Nem lesz egyszerű feladat, Lili ilyen szinten nem kooperatív. Ha megy, akkor egy sótálcás klónt megpróbálnék: monitorra vetítek majd betűt, úgy...
Pl.2. több betűt kell összehasonlítani...anyucinak van egy betűszettje, ill. a gyereknek. Anyuci kipakol 3 db betűt, majd megkéri a gyerekét, hogy keresse meg az ő szettjében ugyanazt a hármat...ezt egyelőre nem tudom, hogy csinálom, én nem fogok még egy szettet legyártani, az tuti :)
Pl.3. szóalkotás. Kell pár kép, és a képen szereplő dolgokat kell kirakni a betűinkből. Pl. halacska képe, amit megmutatunk a gyereknek, majd együtt megkeressük a hangzókat hozzá. Még nem tudom, hogy bezavarjak-e a képekkel vagy sem...de majd alkotunk, az tuti :) Már gyűjtöm is a rövid szavakat, melyeket Lili minden bizonnyal ismer. Egy ilyen játszásnál azonos magánhangzót kell használni. Pl. "a" esetében rakjuk ki a következőket: sas, pad, hal, nap, kacsa, kapa...A gyerek ütemében kell egyre több szót kirakni alkalmanként, amennyit ő szeretne. Ha kivégeztünk egy magánhangzót, akkor jöjjön csak a másik, és a legrövidebb szavaktól kell eljutni a leghosszabbakig.
...és csak ezek után jön az olvasás, a szóképekkel...de ez még odébb van, hejjjde!
Az első nyaralás...
is megvolt. Egy péntek-szombat-vasárnap, és nem az igazi. Merthogy Feri pénteken este esett be, szombaton végig melózott, így csak a maradék időben voltunk együtt, mely igen vékonyka, ha hozzávesszük, hogy a vasárnap csak fél nap :( Én hullára lefáradtam elsősorban a szombati naptól, de az sem segített, hogy a szombat estét hajnalig beszélgettük végig a társasággal :) De ez már a naposabbik fele a történetnek: egy nagyon szuper kis csapat verődött össze, sok-sok gyerekkel. Balcsi, sunshine, hekk, séták, beszélgetések, fürcsi. Szerintem a gyerekek is élvezték a sok ingert, de én is.
És Lili is produkált egy "életében első"-t. Amikor uccsó nap csak heverésztünk a plédeken, közvetlenül hazaindulás előtt, hirtelen megszólal a leányzó:
- Odamegy Borihoz!
Majd fogta magát, feltápászkodott és odamászott a szomszédos takarón fekvő Borihoz. Itt közölte, hogy "leül" és ügyesen leült Bori mellé és végül összefoglalta a teljes eseményt:
- Idejött Borihoz.
Hogy nekem ez miért nagy szám? Mert előre közölt valamit, hogy mit szeretne csinálni, bejelentette, majd meg is csinálta. És ugye a tőle kb. 2 méterre (csendben) lévő Borit szúrta ki célnak!
Úgyhogy összességében nagyon örülök, hogy végül elmentünk!!! :)
És Ribizlifoto Kata kamerájából jöjjön egy lövés Barnuskáról, aki a tegnapi naptól viszont már nem ilyen loboncosan, hanem tengerészgyalogosan néz ki:
És Lili is produkált egy "életében első"-t. Amikor uccsó nap csak heverésztünk a plédeken, közvetlenül hazaindulás előtt, hirtelen megszólal a leányzó:
- Odamegy Borihoz!
Majd fogta magát, feltápászkodott és odamászott a szomszédos takarón fekvő Borihoz. Itt közölte, hogy "leül" és ügyesen leült Bori mellé és végül összefoglalta a teljes eseményt:
- Idejött Borihoz.
Hogy nekem ez miért nagy szám? Mert előre közölt valamit, hogy mit szeretne csinálni, bejelentette, majd meg is csinálta. És ugye a tőle kb. 2 méterre (csendben) lévő Borit szúrta ki célnak!
Úgyhogy összességében nagyon örülök, hogy végül elmentünk!!! :)
És Ribizlifoto Kata kamerájából jöjjön egy lövés Barnuskáról, aki a tegnapi naptól viszont már nem ilyen loboncosan, hanem tengerészgyalogosan néz ki:
a naaaagy lengőtekés (a golyót mondjuk nem volt hajlandó elengedni)
2011. szeptember 8., csütörtök
Napililiduma
Lili kedvesen rám mosolyog:
- Lilike gyönyörű anyukája!
(ilyenkor szétolvadok ugye:))
- Megyünk Kati nénihez az iskolába (korai fejlesztőbe). Mit mondunk majd neki? -kérdem Lilit mintegy felkészítőleg.
- Szia cicám! - vágja rá tök természetesen.
- Lili, mi van a szádban? - kérdem, mert látom, hogy valamit szopogat.
- Papír. - válaszol.
- Hogyhogy papír? - furcsállom a dolgot.
- Anya kérdezte...-válaszolja és nem érti az értetlenkedésem.
(Bundáskenyér kemény héja volt.)
Barnus gügyögve odamegy Lilihez. Erre Lili:
- Lári-fári, Barnuskám!
- Mehetünk WC-re, drágám? - kérdem Lilit a vacsora végén.
- ...vaaaaagy, eszel még (Nesquik Duo)golyót? - fejezi be a kérdésemet az ő szája íze szerint.
Nem bírja elharapni a péksüti kemény tetejét. Küzd vele, tépi a fogaival, vicsorog, majd mérgesen megjegyzi:
- Kiveszem a fogadat!
:) Hát, ez volt a mai termés!
- Lilike gyönyörű anyukája!
(ilyenkor szétolvadok ugye:))
- Megyünk Kati nénihez az iskolába (korai fejlesztőbe). Mit mondunk majd neki? -kérdem Lilit mintegy felkészítőleg.
- Szia cicám! - vágja rá tök természetesen.
- Lili, mi van a szádban? - kérdem, mert látom, hogy valamit szopogat.
- Papír. - válaszol.
- Hogyhogy papír? - furcsállom a dolgot.
- Anya kérdezte...-válaszolja és nem érti az értetlenkedésem.
(Bundáskenyér kemény héja volt.)
Barnus gügyögve odamegy Lilihez. Erre Lili:
- Lári-fári, Barnuskám!
- Mehetünk WC-re, drágám? - kérdem Lilit a vacsora végén.
- ...vaaaaagy, eszel még (Nesquik Duo)golyót? - fejezi be a kérdésemet az ő szája íze szerint.
Nem bírja elharapni a péksüti kemény tetejét. Küzd vele, tépi a fogaival, vicsorog, majd mérgesen megjegyzi:
- Kiveszem a fogadat!
:) Hát, ez volt a mai termés!
A DM-poén
az volt, hogy ma a kassza előtt ácsorogva észrevettem egy állványt, melyen leértékelt áruk figyeltek, és ottan volt kettő csomag olyan cumisüveg cumi, melyet én jó pár napja lélekszakadva kerestem, és mivel nem leltem, kénytelenek voltunk áttérni a kemény csőrös pohárra...hát, már nem vettem meg, nincs rá szükségünk, mindkét gyerek remekül iszik az ikeás csőrösből! Köszönjük DM, a termékkivezetés ezúttal a fejlődést szolgálta! :)
2011. szeptember 7., szerda
Hetirend
Nagyon lassan alakul a heti menetrendünk. Suliból még csak a látásfejlesztőnk, Lili imádott Kati nénije hívott időpont egyeztetés gyanánt, és meglepetésemre idén két órát is kapunk vele! Aztán a zenés-foglalkozásunk keddenként lesz, tegnap el is mentem a két gyerekkel, Lili régi családi napközijében volt. Több mint sokan voltunk...lehet, hogy a korai fejlesztőben idén is meg kell szervezzem a dolgot, hogy elkerüljük a tömegnyomort? Jajjj, nincs kedvem.
Igazából egyelőre ennyi is a dolog...de lesz még gyógytorna, meg HRG úszás, tutira.
Ma meg elmentünk délelőtt egy családi napközibe a kismamakommadózás helyett, mert nyílt napot tartottak. (Hogy miért mentünk? Az ok egyszerű: a régi helyünkön sajnos már nem fogadnak 1-1 órára gyerekeket. A nyári táborozások sikere úgy látszik, hogy teltházassá tette őket. Amit mondjuk megérdemelnek, mert jó kis hely az, Lili szerette és az embereket is, de így mi meg sajnáljuk a dolgot, mert kereshetünk más megoldást...) Megnéztük ezt az új helyet, embereket. Kedves kis hely, végtelenül kedves vezető csajjal (akit most vettek fel amúgy meg gyógypedagógiai képzésre:)). Nagyon fiatal, nagyon természetesen, szívből jövő kicsattanó jókedvvel és gyerekszeretettel. Tartott egy negyed órás foglalkozást a gyerekeknek, amiben volt furulya, éneklés, mondókázás, labdázás, mozgás. Lili élvezte. Barni szintúgy. Aztán a kertben folytatódott a játék és beszélgetés. Mivel mi 6 körül ébredtünk ma, Barnus a végét járta. Így spuri haza, autóban be is ájult... És a lényeg: 1-1 órára, akár kettőre is, mindkét gyereket szeretettel várják! wow! Lilit is. Sőt, utána járnak annak, hogy ha később, oviban gondolkoznánk, milyen feltételekkel tudnák a kis drágámat vállalni. Mert jelenleg sehogy (3 normál fejlődésű gyerek helyét veszi el egy sérült és ezt nem vállalják. Nyilván.) És hirdetnek foglalkozásokat is. Mozgásos-zenélőset, énekes-meséset és angolt. Az elsőhöz kellene tudni járni, így azt kihagyjuk. A másodikat kipróbáljuk, a harmadikat meg még nem siettetném. Hát ennyi. Folyt.köv. feltétlenül. Ha megmaradunk itt, megírom a "hol"-t :)
Igazából egyelőre ennyi is a dolog...de lesz még gyógytorna, meg HRG úszás, tutira.
Ma meg elmentünk délelőtt egy családi napközibe a kismamakommadózás helyett, mert nyílt napot tartottak. (Hogy miért mentünk? Az ok egyszerű: a régi helyünkön sajnos már nem fogadnak 1-1 órára gyerekeket. A nyári táborozások sikere úgy látszik, hogy teltházassá tette őket. Amit mondjuk megérdemelnek, mert jó kis hely az, Lili szerette és az embereket is, de így mi meg sajnáljuk a dolgot, mert kereshetünk más megoldást...) Megnéztük ezt az új helyet, embereket. Kedves kis hely, végtelenül kedves vezető csajjal (akit most vettek fel amúgy meg gyógypedagógiai képzésre:)). Nagyon fiatal, nagyon természetesen, szívből jövő kicsattanó jókedvvel és gyerekszeretettel. Tartott egy negyed órás foglalkozást a gyerekeknek, amiben volt furulya, éneklés, mondókázás, labdázás, mozgás. Lili élvezte. Barni szintúgy. Aztán a kertben folytatódott a játék és beszélgetés. Mivel mi 6 körül ébredtünk ma, Barnus a végét járta. Így spuri haza, autóban be is ájult... És a lényeg: 1-1 órára, akár kettőre is, mindkét gyereket szeretettel várják! wow! Lilit is. Sőt, utána járnak annak, hogy ha később, oviban gondolkoznánk, milyen feltételekkel tudnák a kis drágámat vállalni. Mert jelenleg sehogy (3 normál fejlődésű gyerek helyét veszi el egy sérült és ezt nem vállalják. Nyilván.) És hirdetnek foglalkozásokat is. Mozgásos-zenélőset, énekes-meséset és angolt. Az elsőhöz kellene tudni járni, így azt kihagyjuk. A másodikat kipróbáljuk, a harmadikat meg még nem siettetném. Hát ennyi. Folyt.köv. feltétlenül. Ha megmaradunk itt, megírom a "hol"-t :)
Testvéri szeretet - 8 napon túli...
Indulás előtt ma volt egy kikönyörgött mozizás Lili részéről, Bogyó és Babócás, mi más. Vuk, Mátyás kircsik, mint régi nagy szerelmek ejtve vannak. Aztán meg jött az, hogy Barnus túl sokat téblábolt a laptop és Lili körül, aki ezt nagy hirtelenjében megelégelte és hamm, bekapta öccse bal pofiját, de úgy rendesen. Látszik is a képeken, hogy Lili fogai hogy csúsztak le Barnus arcocskájáról...volt ordítás, sírás-rívás. Szegény Barnuka! Lili meg elégedetten nézte tovább a mesefilmet. És fennhangon harsogta a mese címét: Barátság (a "b" betűt mellesleg ehhez a szóhoz kötöttük.)
(alul nem sebes Barnus szája, csak csokigolyótól maszatos...)
2011. szeptember 6., kedd
Fiam
A "Fiam" amúgy meg hamarosan keresztnévvé válik. Lili ugyanis rendszeresen rákérdez:
- Mit csinál a fiam? - persze Barnira gondolva. Én mindig felhomályosítom, hogy Neki még nincs fia, Barnus az öccse. Erre a menetrend szerinti válasza:
- Anyának nincs öccse.
És akkor ezt így tisztáztuk is. Mondjuk napjában három-négyszer.
Na mi van a képen?
b) Gyerekszoba házkutatás után
c) Babakorú B. Lili, büntetlen előéletű kaposvári lakos ippeg olvasgatott
A helyes megfejtők között nem sorsolunk ki semmit. Főleg könyvet nem.
Arachnoélmények
Ezt csak ki kell írjam magamból, semmi sztori nem lesz. És mégis: csak erős idegzetűeknek!
Este láttam egy gusztustalanul nagy potrohos pókot a garázs előtt. Olyan rusnya volt, hogy gyorsan le akartam fotózni, hogy valakinek megmutathassam, hogy árulják már el nekem, mi a nyű ez...mert ez se nem cselőpók, se nem olyan fajta nem volt, mint szokott lenni, hanem relatíve hosszú, kampós lábú, ami szőrös és az ízek jól kivehetőek rajta, és ezekhez képest a pocija meg giganagy. Felrohantam az apparátért, de mire visszatértem, a pók arrébbvánszorgott. Ott nem voltak jók a fényviszonyok, így egy bottal arrébb akartam pöckölni. Nem nagyon félt, lomhán arrébbszedelődzködött. Akkor újból billntettem rajta, majd megint, és egyszer csak szétrobbant az egész hasa és vagy 50 minipók izgett-mozgott belőle kifelé...Komolyan, egy horrorfilm nem sikerülhetett volna jobban. Megbabonázva néztem a jelenetet. A kispókok persze nem voltak rémisztőek, de belegondoltam, hogy egyszer ezek is megnőnek olyan nagy rusnyává és vagy 50-en lesznek itt szerteszét a házunk körül, így nyakon öntöttem őket a kezem ügyében lévő ásványvízzel. Lehet, hogy meg se nyikkant nekik, nemtom. De a szétrobbanós látvány elég mélyen belém vésődött...
Este láttam egy gusztustalanul nagy potrohos pókot a garázs előtt. Olyan rusnya volt, hogy gyorsan le akartam fotózni, hogy valakinek megmutathassam, hogy árulják már el nekem, mi a nyű ez...mert ez se nem cselőpók, se nem olyan fajta nem volt, mint szokott lenni, hanem relatíve hosszú, kampós lábú, ami szőrös és az ízek jól kivehetőek rajta, és ezekhez képest a pocija meg giganagy. Felrohantam az apparátért, de mire visszatértem, a pók arrébbvánszorgott. Ott nem voltak jók a fényviszonyok, így egy bottal arrébb akartam pöckölni. Nem nagyon félt, lomhán arrébbszedelődzködött. Akkor újból billntettem rajta, majd megint, és egyszer csak szétrobbant az egész hasa és vagy 50 minipók izgett-mozgott belőle kifelé...Komolyan, egy horrorfilm nem sikerülhetett volna jobban. Megbabonázva néztem a jelenetet. A kispókok persze nem voltak rémisztőek, de belegondoltam, hogy egyszer ezek is megnőnek olyan nagy rusnyává és vagy 50-en lesznek itt szerteszét a házunk körül, így nyakon öntöttem őket a kezem ügyében lévő ásványvízzel. Lehet, hogy meg se nyikkant nekik, nemtom. De a szétrobbanós látvány elég mélyen belém vésődött...
2011. szeptember 5., hétfő
Apróságok
...ömlesztve, ahogy az eszembe jut.
Lili
- Megvan az első dolog, amire Lili vágyik. Egy kosárkára. :) Egy mesében szerepelt, hogy a kiscicákat cicamama kosárba teszi, és ahogy odaérünk a könyvben e részhez, mindig vágyakozóan megkérdi: "Szeretnél? Kosarat. Szeretnél?" Megzabálom. Veszünk majd neki egyet.
-Új nevem is van ám, úgy hív, hogy anyuka. És ez az ő szájából olyan édesen hangzik. Persze Feri meg apuka. Én olvadozok, amikor megkérdi: "Anyuka mit csinál?"
- Egyre súlyosabb a könyvfalási tehetség: ma Marcsi vigyázott délelőtt a gyerekekre, míg én a fodrásznál megszépültem, és a Kiskakac ezüst félkrajcárjának egy változatát meg is tanulta ez idő alatt...
- Olvasás? Nehéz, lassan haladunk. Még 6 betű van hátra az ábécéből, de ez sajnos már nem 3 napot fog jelenteni, hanem sokkal többet, mert az ismétlésre sok időt kell szánni.
- Voltak kedves vendégeink a hétvégén. Még mindig úgy viselkedik Lili, mintha senki sem lenne ilyenkor nálunk...nem megy oda hozzájuk, hanem bújja a könyveit. Vagyis inkább elvonul.
- Van két "furi" megnyilvánulása. Az egyik az öröm. Megzabálom persze ilyenkor, de látványilag lehet, hogy majd módosítani kell rajta a környezet miatt, ugyanis ha a leányzó örül, ökölbe szorítja a kezecskéit, szinte beleremeg, úgy, és nagyon-nagy nyitott szájas, szembecsukós vigyorgó grimaszt vág. Úgy gondolom, hogy ez furcsa lehet másoknak, még gyerekeknek is. A másik a frusztráció. Ha valaki bántja (az is bántás, ha egy gyerek, akár Barnus átöleli szeretetből), püfölni kezd az adott valaki irányába, és megpróbálja megharapni. Sokszor sikerül is (szegény Barnus...de már én is kaptam.) Ha nem sikerül, akkor saját magán kell levezetnie a dolgot, kajdiból megharapja saját kis kezét :(
- Iszik a kemény csőrös pohárból! Sk. Egy gond van még: ivás után szereti lóbálni a cuccost, és olykor jól összevizezi magát, úgyhogy résen kell lenni.
- Két kedvenc szava manapság: punktum és huligán. Óriásikat tud kacagni, ha kimondom ezeket! :) És a nyikhaj is dobogós, de attól már nem buggyani ki a röhögés - annyira.
- Folyamatosan tudósítani kell, hogy Barnuska éppen mit csinál :) Főleg, ha hangot ad ki, és nem tudja Lili mire vélni. Ha Barni sír, Lili bömböl. Ilyenkor több időt kell azzal töltsek, hogy Lilit megvigasztaljam, mint amennyit Barni igényel :)
- Szokjuk a tapintást...fura, de nem megy Lilinek. Mintha fizikai fájdalmat érezne, amikor meg kell fogni pl. egy testrészemet kérésre. Most viccesen játékosra fogtam, és "bi-bip"-et mondok, ha hozzáér a nózim hegyéhez. Szemlátomást nagyon küzd, hogy megcsinálja...de a "bi-bip"-bet meg szereti, dolgozik a témán...
Barnus
- Már meg-megáll. Pár másodperc erejéig, de egyre több az a pár mp! :)
- Látszik, hogy második gyerek, mert még egy fránya csattja sincsen :) Állandóan Lili csattjaiért nyúlkál, vagy az enyémeket akarja. És elég morcos, hogy ő nem kap. Ma reggel is panaszkodott, míg Lili haját csináltam. Amikor befejeztem, határozottan rámmordult. Így megfésültem őuraságát. Ennek nagyon széles vigyorral örült. De hogy még egy hajgumit sem kapott?!!
- Szegénykémnek a popója nagyon sűrűn sebes, kiütéses. Pedig a nagyterméket azonnal kikapom, nem ücsörgünk rajta. Valamit kezdeni kellene vele, csak az eddigi gyerekdokis trutyik nem jöttek be, de a Sudocremünk is megbukott a témában. Hogy emiatt-e vagy amúgy is négykezes lenne, azt nem tudom. De egy óriási harc bepelenkázni a gyereket. Hogy lefogjam, még zúzódásokat is okoz, tiszta kék-zöld a combija. Hallottam én már ilyen gyerekekről, de hogy az enyim is ilyen legyen!
- Ja, és én meg felügyelet mellett intézem a wc-s dolgaimat. Ugyanis Barnus kíváncsi és jön. Ha kizárom, dörömböl az ajtón. Ezt majd 20 év múlva rém cikisnek fogja tartani, de ez van, drágám! :)
- Hát, ha Lili szereti a zenét és van érzéke hozzá, akkor Barnusnak duplán van. Amint meghall valami ritmusosat, máris rázza magát, esetleg tapsol és mosolyog. Nagyon vicces! :)
- Lámpakapcsolók, távirányítók, laptop billentyűk, mobilok - ezek mind veszélyben, mert Barnus igencsak kedveli őket.
- Ja, és azt írtam már, hogy kijavít, ha becézem? Ő Barna és kész :)
- Akaratos és hisztis. Ma olyan szinten dobálta magát a kezemben, állásból, hogy aztán csontra hátravágta a fejét és jól belevágta a parkettába. De iszonyatosan. Mert nem akarta éppen, hogy összepatentoljam a pizsijét. Hasonló horderejű dolgokkal úgy fel tudja húzni magát és olyan jelenetet rendez, hogy szinte félek, mi lesz később...
- De azért a legjobb, hogy ő bújik. Ugye Lilkóka ilyet nem művel, így Barnustól nagyon-nagyon jól esik :)
- Imádja Lilit. Ha Lili nevet, ő is. Ha Lili sír, iszonyat rémült fejet vág. És követi nővérét mindenhova. Néha még a könyvekre is ráfanyalodik. Sokszor viszont csibész, mert azt veszi el, amit a nővére olvas. Lili meg ilyenkor ugye...
- Ügyesen eszik villával. Ha éppen van türelme a lecsúszó barackot vagy banánt visszahelyezgetni. Lili sajnos még nem olyan ügyi.
Lili
- Megvan az első dolog, amire Lili vágyik. Egy kosárkára. :) Egy mesében szerepelt, hogy a kiscicákat cicamama kosárba teszi, és ahogy odaérünk a könyvben e részhez, mindig vágyakozóan megkérdi: "Szeretnél? Kosarat. Szeretnél?" Megzabálom. Veszünk majd neki egyet.
-Új nevem is van ám, úgy hív, hogy anyuka. És ez az ő szájából olyan édesen hangzik. Persze Feri meg apuka. Én olvadozok, amikor megkérdi: "Anyuka mit csinál?"
- Egyre súlyosabb a könyvfalási tehetség: ma Marcsi vigyázott délelőtt a gyerekekre, míg én a fodrásznál megszépültem, és a Kiskakac ezüst félkrajcárjának egy változatát meg is tanulta ez idő alatt...
- Olvasás? Nehéz, lassan haladunk. Még 6 betű van hátra az ábécéből, de ez sajnos már nem 3 napot fog jelenteni, hanem sokkal többet, mert az ismétlésre sok időt kell szánni.
- Voltak kedves vendégeink a hétvégén. Még mindig úgy viselkedik Lili, mintha senki sem lenne ilyenkor nálunk...nem megy oda hozzájuk, hanem bújja a könyveit. Vagyis inkább elvonul.
- Van két "furi" megnyilvánulása. Az egyik az öröm. Megzabálom persze ilyenkor, de látványilag lehet, hogy majd módosítani kell rajta a környezet miatt, ugyanis ha a leányzó örül, ökölbe szorítja a kezecskéit, szinte beleremeg, úgy, és nagyon-nagy nyitott szájas, szembecsukós vigyorgó grimaszt vág. Úgy gondolom, hogy ez furcsa lehet másoknak, még gyerekeknek is. A másik a frusztráció. Ha valaki bántja (az is bántás, ha egy gyerek, akár Barnus átöleli szeretetből), püfölni kezd az adott valaki irányába, és megpróbálja megharapni. Sokszor sikerül is (szegény Barnus...de már én is kaptam.) Ha nem sikerül, akkor saját magán kell levezetnie a dolgot, kajdiból megharapja saját kis kezét :(
- Iszik a kemény csőrös pohárból! Sk. Egy gond van még: ivás után szereti lóbálni a cuccost, és olykor jól összevizezi magát, úgyhogy résen kell lenni.
- Két kedvenc szava manapság: punktum és huligán. Óriásikat tud kacagni, ha kimondom ezeket! :) És a nyikhaj is dobogós, de attól már nem buggyani ki a röhögés - annyira.
- Folyamatosan tudósítani kell, hogy Barnuska éppen mit csinál :) Főleg, ha hangot ad ki, és nem tudja Lili mire vélni. Ha Barni sír, Lili bömböl. Ilyenkor több időt kell azzal töltsek, hogy Lilit megvigasztaljam, mint amennyit Barni igényel :)
- Szokjuk a tapintást...fura, de nem megy Lilinek. Mintha fizikai fájdalmat érezne, amikor meg kell fogni pl. egy testrészemet kérésre. Most viccesen játékosra fogtam, és "bi-bip"-et mondok, ha hozzáér a nózim hegyéhez. Szemlátomást nagyon küzd, hogy megcsinálja...de a "bi-bip"-bet meg szereti, dolgozik a témán...
Barnus
- Már meg-megáll. Pár másodperc erejéig, de egyre több az a pár mp! :)
- Látszik, hogy második gyerek, mert még egy fránya csattja sincsen :) Állandóan Lili csattjaiért nyúlkál, vagy az enyémeket akarja. És elég morcos, hogy ő nem kap. Ma reggel is panaszkodott, míg Lili haját csináltam. Amikor befejeztem, határozottan rámmordult. Így megfésültem őuraságát. Ennek nagyon széles vigyorral örült. De hogy még egy hajgumit sem kapott?!!
- Szegénykémnek a popója nagyon sűrűn sebes, kiütéses. Pedig a nagyterméket azonnal kikapom, nem ücsörgünk rajta. Valamit kezdeni kellene vele, csak az eddigi gyerekdokis trutyik nem jöttek be, de a Sudocremünk is megbukott a témában. Hogy emiatt-e vagy amúgy is négykezes lenne, azt nem tudom. De egy óriási harc bepelenkázni a gyereket. Hogy lefogjam, még zúzódásokat is okoz, tiszta kék-zöld a combija. Hallottam én már ilyen gyerekekről, de hogy az enyim is ilyen legyen!
- Ja, és én meg felügyelet mellett intézem a wc-s dolgaimat. Ugyanis Barnus kíváncsi és jön. Ha kizárom, dörömböl az ajtón. Ezt majd 20 év múlva rém cikisnek fogja tartani, de ez van, drágám! :)
- Hát, ha Lili szereti a zenét és van érzéke hozzá, akkor Barnusnak duplán van. Amint meghall valami ritmusosat, máris rázza magát, esetleg tapsol és mosolyog. Nagyon vicces! :)
- Lámpakapcsolók, távirányítók, laptop billentyűk, mobilok - ezek mind veszélyben, mert Barnus igencsak kedveli őket.
- Ja, és azt írtam már, hogy kijavít, ha becézem? Ő Barna és kész :)
- Akaratos és hisztis. Ma olyan szinten dobálta magát a kezemben, állásból, hogy aztán csontra hátravágta a fejét és jól belevágta a parkettába. De iszonyatosan. Mert nem akarta éppen, hogy összepatentoljam a pizsijét. Hasonló horderejű dolgokkal úgy fel tudja húzni magát és olyan jelenetet rendez, hogy szinte félek, mi lesz később...
- De azért a legjobb, hogy ő bújik. Ugye Lilkóka ilyet nem művel, így Barnustól nagyon-nagyon jól esik :)
- Imádja Lilit. Ha Lili nevet, ő is. Ha Lili sír, iszonyat rémült fejet vág. És követi nővérét mindenhova. Néha még a könyvekre is ráfanyalodik. Sokszor viszont csibész, mert azt veszi el, amit a nővére olvas. Lili meg ilyenkor ugye...
- Ügyesen eszik villával. Ha éppen van türelme a lecsúszó barackot vagy banánt visszahelyezgetni. Lili sajnos még nem olyan ügyi.
2011. szeptember 4., vasárnap
Bók
Ma elmentünk egy ún. babaexpóra kiccsaláddal, hogy
a) megtudjam, mi ez
b) vegyek néhány cuccot csimotáéknak, amiből hiányunk volt (overall, sapka, pulóver és body B-nek, hálózsák L-nek, úszós pelus)
Feri tartotta a frontot, míg végigszaladtunk a sorok közt: én válogattam, ő babakocsit tolt, benne a két erősen lejáró szavatosságú gyerekkel. Azaz volt nyűg rendesen ebéd előtt nem sokkal a melegben, tömegben...A sikerességi rátám majdnem 100%, úgyhogy rém elégedett vagyok az eseménnyel, de nem is ez a lényeg, hanem kedves férjem őszinte megjegyzése:
- Tudod-e, hogy benne voltál a top3-ban? Végignéztem a nőket a sportcsarnokban, és hát jól nézel ki, drágám!
Egy ilyen kijelentéstől ugye két gyerek és 30+ év (és 3 év házasság :) után) legyen boldog a kis asszonyka! De ez az asszonyka belegondolt a szituba: közvetlenül ebéd előtt voltunk a helyszínen, kvázi lestrapált, agyonhajszolt, az ebédre ezerrel visszasietős, leginkább egyedül és veszettgombamód rohangászó sminktelen, kopottfarmeres anyukák mezőnyében játszottam. Hát lenyomtam őket, nnnna! (diplomatikusan nem kérdeztem rá, hogy a dobogó hanyadik fokára is helyezett őférjem, de annyira nem is érdekel a dolog, a külső úgysem számít, mint mondjuk, belső szépségeim meg vitathatatlanok) :)
a) megtudjam, mi ez
b) vegyek néhány cuccot csimotáéknak, amiből hiányunk volt (overall, sapka, pulóver és body B-nek, hálózsák L-nek, úszós pelus)
Feri tartotta a frontot, míg végigszaladtunk a sorok közt: én válogattam, ő babakocsit tolt, benne a két erősen lejáró szavatosságú gyerekkel. Azaz volt nyűg rendesen ebéd előtt nem sokkal a melegben, tömegben...A sikerességi rátám majdnem 100%, úgyhogy rém elégedett vagyok az eseménnyel, de nem is ez a lényeg, hanem kedves férjem őszinte megjegyzése:
- Tudod-e, hogy benne voltál a top3-ban? Végignéztem a nőket a sportcsarnokban, és hát jól nézel ki, drágám!
Egy ilyen kijelentéstől ugye két gyerek és 30+ év (és 3 év házasság :) után) legyen boldog a kis asszonyka! De ez az asszonyka belegondolt a szituba: közvetlenül ebéd előtt voltunk a helyszínen, kvázi lestrapált, agyonhajszolt, az ebédre ezerrel visszasietős, leginkább egyedül és veszettgombamód rohangászó sminktelen, kopottfarmeres anyukák mezőnyében játszottam. Hát lenyomtam őket, nnnna! (diplomatikusan nem kérdeztem rá, hogy a dobogó hanyadik fokára is helyezett őférjem, de annyira nem is érdekel a dolog, a külső úgysem számít, mint mondjuk, belső szépségeim meg vitathatatlanok) :)
Testvéri szeretet
2011. szeptember 1., csütörtök
Felfedezéseim #10 - WC-matrica
Ma egy ismerős anyuka említette, hogy a kisfia elkezdett bilibe pisilni. Mondtam neki, hogy nagyszerű - mert nem gondoltam végig a dolgot... Látta rajtam, hogy elsiklottam a lényeg felett, így megjegyezte, hogy a kissrác állva pisil a bilibe...annak minden spriccelős következményével. Nem, WC-be nem hajlandó, mert attól fél...
Eszembe jutott az amszterdami repteres kísérlet a léggyel. A piszoárokba elhelyeztek egy légy-matricát, ilyet ni:
és lássatok csodát: a férfiak célbatalálási sikeressége 80%-kal megnőtt! :) Szerintem ezt a gyerekek még jobban kajolnák. A WC rögtön izgalmas hely lenne, mert lehetne célbalőni, ráadásul anyukának sem kell naponta körbefertőtlenítenie a WC-t és 2 méteres sugarát...(Mire Barnusnak esedékes lesz, kiderítem, honnan lehet ilyen matricát szerezni, vagy ha tudjátok, megírhatjátok!:))
Eszembe jutott az amszterdami repteres kísérlet a léggyel. A piszoárokba elhelyeztek egy légy-matricát, ilyet ni:
és lássatok csodát: a férfiak célbatalálási sikeressége 80%-kal megnőtt! :) Szerintem ezt a gyerekek még jobban kajolnák. A WC rögtön izgalmas hely lenne, mert lehetne célbalőni, ráadásul anyukának sem kell naponta körbefertőtlenítenie a WC-t és 2 méteres sugarát...(Mire Barnusnak esedékes lesz, kiderítem, honnan lehet ilyen matricát szerezni, vagy ha tudjátok, megírhatjátok!:))
Barna, a színész
Nem is értem, hogy miért gondoltuk korábban azt, hogy Barnus politikus lesz, vagy akár azt, hogy bankár. Mostanra bebizonyosodott, hogy egyértelmű, hogy színész lesz. Esetleg bohóc. Tud olyat ugyanis, hogy áll velem szemben (én ülök), fogja a kezeimet vagy a térdeimet, majd megkérem, hogy engedjen el és kb. 5 mp erejéig megáll egyedül. Felteszi a karjait az égbe és legyezget, mint egy ázott pille és hozzá konstans vigyor. Ez az alapszitu. No de ha helyzet van! Ha van közönség, akkor szuggesztíve körbepásztáz, mindenkinek elkapja a tekintetét, közben lövi ki az egymillió dolláros mosolyokat, öreg nyanyák kenődnek a kenyérre (de az anyja is), ő meg túldramatizál, és túljátssza magát, így az értékes 5 mp 1-2-re zsugorodik, de erre hatványozottan büszke. Majd jön a repeta. Ilyenkor úgy fürdik a rajongói csodálatában, hogy majd' kiugrik a bőréből. Kvázi nem tudjuk megismételni a produkciót, BB ugyanis oly' büszke önmagára, hogy széjjeldagad a mejje neki és nem történik semmi produkcióügyileg, csak hajlong hátrafelé és örvend. Viszont édes. Alig győzöm megzabálni a kis huncut buksiját neki. Egyszer aztán meg majd talán állni is fog, rendesen. Akár van közönség, akár nincs.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)