Gyerekmunka

Hát, nem lehet elég korán kezdeni. Barnus biztos elörökölte Feri horoszkópikusan predesztinált tisztaságmániáját, és elege lett a morzsákból, porcicákból, így a tettek mezejére lépett. Megragadta a célszerszámot és vérkomoly ábrázattal nekiesett a feladatnak. Az senkit ne zavarjon, hogy nincs bedugva az eszköz, mert Barnust sem zavarta. Reméljük, ezen perverziója a későbbiekben is megmarad és bizton számíthatok majd rá! Így legyen!

Tilitolitaliga

Azért is jó olvasgatni mások blogját, mert az ember rendszeresen elirigyel valamit és olyannyira beleszerelmesedik az adott valamibe, hogy sürgető vágyat érez annak megszerzése iránt...most így jártam én külhonba szakadt Zsülike taligájával (http://nostromonchichi.blogspot.com/2011/07/szobatisztasag-mikortol.html), ami mellesleg csak pár sorban van említve, képpel, de rögtön villogott a lámpa, hogy ez bizony kell. Még szerencse, hogy jól oda volt írva, hogy ikeás a cucc, így gyorsan meglett (http://www.ikea.com/hu/hu/catalog/products/40060836), valósággá meg pestremenetelünkkor vált. (Közelharcos szitu kerekedett ki belőle, lévén utolsó darab volt. Én ippeg toligáltam a bemutatódarabot Barnussal, Feri meg utántöltötte az éltető vizet Lilkó cumisüvegébe, amikor az eladó szólt, hogy egy közli tárolóba leteszi nekünk az uccsó példányt, mert mennie kell. Ok. Egy pinduri pillanat sem telt el, máris egy unszimpatikus pár markolászta a MI taligánkat, méregette, forgatta, mustrálta. Majdnem rájuk ordítottam, hogy "teszed le!". Aztán erőltetett kedvességgel közöltük, hogy azt ott pont ne akarják, mert mienké. Különben meg a csaj még kezdődő pocakos volt, úgyhogy amúgy is ráér még azzal a taligával - de ezt azért nem vágtam a fejéhez.) Szóval lett vala taligánk.
Hogy miért pont ez kellett nekünk? Van egyebár egy kocsikánk (melyről volt kisfilm is, ahogy Barnus tolja), Mónikáéktól kaptuk ajándékba. Az az egy probléma van vele, hogy a kerekei olyan gyorsan kipördülnek, hogy szerintem csak olyan gyerek tudja használni, aki már biztonsággal jár, a bizonytalanok elvágódnak vele (mint Barnuska is tette a felvételen ugye). Az egyéb zenés-villogós funkcióit viszont szeretjük, főleg Lili. Láttam, hogy a Chicco is árul ilyet, kb. 16 ezer ruppóért. Szuperjó állítható a kereke, racsnisan, azzal meg az árán kívül olyan probléma adódott, hogy alacsony nagyon Lilkónak. És bár az eszközt Barnusnak szántam, titkon reméltem, hogy Lili is szeretni fogja - szóval kell a magasság. 
És miért is jó ez a taliga? A kerekeit meg lehet húzni, hogy ne pörögjenek, állítható. A keréken gumi van, nem műanyag, szépen tapad. A fogójának a magassága Lilinek is megfelel és szintén állítható (két állása van csak). Van egy tárolórésze, amiben jelenleg könyveket hurcolászunk. Ugyanis ez lett Lili számára a vonzerő: visszük a könyvet A pontból B-be és B-ben olvasunk mesét. Picit könnyű a szerkezet, és Lili szereti is rátámaszkodni, úgyhogy ilyenkor megbillen, de ha az ember jól megpakolja könyvvel, akkor nincs ilyen gond.
Legnagyobb meglepetésemre, nem kellett nagyon Lilit győzködni, hogy szeresse. Barnust annál inkább. Szerencsére azért mindkét gyerek eltologatja, kisebb-nagyobb segítséggel (pl. kanyarodni nem tudnak vele).
Örülünk neki!
Lili előadásában pedig így néz ki egy bicebócás tilitolitaliga:

Ja, és aktuálisan meg Szirkáéktól irigyeltem el a Numicon nevű játékot :) (http://szirkababa.blogspot.com/2011/07/numicon.html)

Barna úr művészkedik

Kezemben volt a tolltartó és próbálgattam, hogy mely tollak használhatóak még, melyeket kell kidobni. Ölemben meg kisporonty ült, a fiúgyermek. Mit ült, ficánkolt! Adogattam hát kezébe bőszen az írószerszámot. Ő meg megalkotta élete első műremekét (szerényen próbálva nagyanyó nyomdokaiba lépni). A színválasztás tehát az enyém volt, de a koncepció az övé. Erőteljes vonalvezetés, határozott kézmunka. A tollak mindkét kézben voltak, talán a balban kicsit többet. Ebből még nem kell levonni semmilyen messzemenő következtetést mint pl. jövőbeni balkezesség. Jussanak eszünkbe mélyen imádott egykori neurológusunk (nem megboldogult, csak leváltott) szavai, aki szerint két éves korig nem alakul ki a domináns kéz, és az a jó, ha a gyermek a két kezét felváltva használja. Hát ő nagyjából így tett. Tessék, íme a MŰ (mivel a művész úr nem árulja el a kép címét, ezért erre pályázatot fogunk kiírni):

Szemészeten...

jártunk ma. Engem elsősorban az érdekelt amellett, hogy időszerű volt a kontroll, hogy esetleg kell-e Lilinek szemüveg, mert (már több mint fél éve) egyszerűen képtelen vagyok ráimádkozni a szemüveget, így feladtam. Kiderült, hogy jó döntés volt nem erőltetni :) A szemüvege kezdetben +6-os volt, és amikor legutóbb +4-esre mérték a szemecskéket, akkor még azt az útravalót kaptuk, hogy hordjuk csak a szemcsit, ha közeli dolgokat néz a leányzó. Hát, jelenleg +1, ill. +1.4-re javult a két szem! Örülünk, mert javul a dioptria és már egyáltalán nem kell szemüveg, másrészt egy olyan hírnek is örültem volna, ha kiderül, hogy egy megfelelően megválasztott szemüveggel jelentősen javulhatna a látásteljesítmény...
Amit ezenkívül megtudtunk, hogy
- a nisztagmus jelentősen lecsökkent, ami még van, azt ellentétes fejmozgással próbálja kompenzálni Lili (és tényleg van neki egy jellegzetesen Lilis fejmozgatása :))
- a perifériáján néz, és így is csak átsuhan dolgokon...A doktornő demonstrálta is nekünk a helyzetet. Előrefelé nézve ha valaki egy könyvet elmozgat tőlem jobbra, akkor elég jól be tudom azonosítani a mozgást, azt is, hogy az egy könyv volt, és elég pontosan érte is tudok nyúlni. Én azt is megnéztem, hogy olvasni így hogyan lehet: jelentem, nehezen :( De állítólag 4-5 centis betűket megtanulhatnak ilyen látással a gyerekek elolvasni...Jajj, és az olvasástanításra is kaptunk tippet! A szókép jó dolog, mert gyors lehet a siker (igen? :), de jobb vagy mélyebb, alaposabb tudás a betűs...ott nehezebb a szemnek összerakni, hogy mit is lát, míg a szóképeket megjegyzik a gyerekek egy idő után. Montessorinak van betűs módszere, meg kéne azt is nézni. Ha már a Doman nem nagyon akar működni...(akkor miért gondolom hogy az fog? hm? nemtom, csak kipróbálom!:))
- Lili megtanulja, hogy amit mutatunk neki, az micsoda. Tehát ő pontosan ugyanazokat a dolgokat képes felismerni, amint megtanulja őket. De a hasonlóakat nem. Ez teljesen egybevág azzal, amit én tapasztaltam. A saját könyveiben felismeri már, hogy mi merre van a könyvben, simán néven nevezi a dolgokat, a nagyobbakat meg is mutatja, de ha ugyanazt a valamit egy másik könyvben mutatjuk meg neki, már nem megy. A doktornő szerint viszont ez az, ami ésszel szintén tanulható. Lilinek az első ilyenje a napocska. Akár ismeretlen könyvben is megnevezi. Sikerült általánosítania gondolom, hogy a sárga kör-valami a nap lesz... (Az egyik könyvében egy csirkecomb van eltúlozva, és bizony Lili kapásból rávágta, hogy napocska, és elég sokáig kellett mondani neki, hogy nem, az nem napocska...)

Nagy kérdés, hogy az éleslátás helyén miért nem lát Lili, miért kell a perifériát használnia (OK, azon túl, hogy ez alap szembetegségének egy sajátossága is akár). Felmerült, hogy érdemes lenne egy alaposabb vizsgálatot megejteni. Ott helyben is megcsinálták volna, csak ahhoz még három ember kellett volna, hogy lefogják Lilit, hogy hosszasan bele lehessen nézni a szemeibe, ami óriási ordítással járna és a doktornő szerint azután az életben nem lehetne szemészetre elcipelni, ezért ő ennek nem híve :) Decemberre-februárra időzítsünk ehelyett egy bódításos vizsgálatot. Maszkos bódítósat. Hm. Minden bódítástól félek...de választ kapnánk erre. Plusz arra, hogy megfelelően fejlődik-e a szemfenék, a csapok hogy vannak (felmerült kérdésként, hogy Lili lát-e színeket. A színtanítási metódusaink ugyanis sorra kudarcot vallanak, egy bíztató jel van: a Boribon könyvek hátuljáról meg tudja mondani, hogy mi a könyv címe. A könyvek hátulja pedig csak a színükben különböznek...), a nisztagmust is csekkolnák, ill. a dioptriát, mert hát ezen az egyszerű vizsgálaton is Lili alakított rendesen, dobálta magát, semmi nem volt jó és sírt (ésszerű magyarázat: egész nap nem aludt semmit, cserébe utazott és délután ötkor a szemébevilágítgatnak...), úgyhogy nem árt egy ellenőrzése a dolgoknak. Állítólag a fejlesztések irányára is pontosabb választ kaphatunk.

Hát az a helyzet Lilkócával.
(Öccse szeme tökéletesen rendben. Tudtuk, de minden megerősítésnek nagyon örülünk. Persze ő is alakított. Mindenképpen a váróba akart visszamenni, mert ott ikeás kisvasút figyelt a kisasztalon, meg billentyűzet csak úgy magában, amit lehetett gyepálni, úgyhogy "klasszikus seggemet popómat a földhöz verem" előadással gyönyörködtette a dokinőt és asszisztensét, forte üzemmódban. Majd nem akart lábra állni, összecsuklott, ha meg felvettük karba, akkor ki akart ugrani konstansul a kezünkből. Szerencsére egy reklám szóróanyagtól nagyon boldog lett, sikerült a szedálás. Huhhh. Akarata az van neki!)
(Jaj, és még egy zárójeles: voltunk ám máshol is ma, pl. a húgomnál (aki nagyon hiányzik - zárójeles a zárójelesben), ahol a délutáni pihi lett volna, ha nem pörögtek volna fel kis manóim...meg pl. az ikeában is, ahol vettünk Barninak (és talán Lilinek is? - még egy zárójeles a zárójelesben) egy járástanító taligát :) Majd külön posztja lesz annak, hogy bevált-e vagy sem. Ez egyelőre a jövő zenéje...)

Happy Meal?

Se én, se Feri nem gondoltuk volna, hogy valaha önszántunkból visszük majd a gyerekeinket Mekibe. Aztán mégis. Nekünk enni kellett, kézenfekvő, és leginkább gyors megoldásnak tűnt. Barnusnak persze bébikaját raktam be, amit szépen meg is melegítettek nekünk, jó fejek voltak. Lilinek meg megszavaztuk az első Happy Mealjét. Nem volt túl jó döntés. Először is: a kis dobozkában van egy adag krumpli. Ez frankó is lenne, ha nem ugyanaz a szétsózott cucc volna, amit bárki más is megkap kis sült krumpli gyanánt. Vajon a gyerekeknek miért nincs sómentes, vagy legalábbis mérsékelten sós verzió? Aztán volt egy viszonylag széles üccsiválaszték, az már csak a mi hibánk, hogy lányunk nem iszik mást, csak vizet, így ennek sajnos nem állt módunkban örülni. A főfogás meg hambi vagy sajtburger vagy nuggets. A legkisebb rossznak a nuggetszet ítéltem meg. 4 darabot kapott Lili, szósz is járt hozzá. Szósznak rosszat választottam, nem ízlett neki (édes-savanyú), aztán meg egy darab nuggets elfogyasztása után kiderült a leányzó számára, hogy az mégsem ízlik neki...Amikor megkóstoltam, hát kiderült, hogy pikánsan fűszeres. Szóval a problémám ugyanaz: nem gyereknek való. Se a főfogás, se a krumpli. A kis autós játéknak viszont Barnus nagyon örült, de szegény Lili így éhen maradt. (Kapott mást, nem mekiset.) Úgyhogy rossz választás volt ez a gyerekeknek szóló, ám mégsem nekik való Happy Meal. Valami salit kellett volna Lilinek venni, grillhússal, de leginkább elkerülni a helyet. Korai volt. És még jó sokáig az is marad.

BB alakít

BB ülve halad, itt mérsékelten, de akár veszett tempóban is. Meg játszik a szintin, riszálja magát és rém büszke előadására, majd tovahuppangat hátsóján. (A felvétel maga nem olyan jó, kivételesen nem a tömörítéssel volt gondom. Sajnos.)

És a tegnapi nap híre: este felállt a kiskobold a kiságyában. Nagyon sírt, benéztem hozzá, és mint valami táncoló manócska, egyik lábáról a másikra helyezve a testsúlyát, a rácsba kapaszkodva panaszkodott. Nagy hurrá-t neki!

Van olyan,

hogy 2:2-re ők nyernek. Tegnap este összezártuk megint zsebterroristáékat egy szobába. A csodálatos üvöltések után (valamint Lili barnifegyelmezésre után) viszonylag hamar elaludtak a drágák. Aztán amikor mi vonultunk el Ferivel fürcsimürcsizni, az felriasztotta a kisebbiket, ami láncreakcióként aktivizálta a nagyot. Volt sírás-rívás. A vége az lett, hogy ki kellett menekítsük kiscsimpit a gyerekszobából, az újfent Lili-szobává vált, majd közénk vettük a főkolompost, aki mosolyogva és nagyot sóhajtva konstatálta, hogy visszaállt a status quo és így már lehet is aludni. Lilit hosszabban lehetett csak megvígasztalni, mélyen sérelmezte, hogy betolakodó öccse felriasztotta legszebb álmából, melyben minden bizonnyal Boribonnal autózott. Úgyhogy mondom, ilyen az, ha 2:2-re ők nyernek. Persze lesz még visszavágó, nem is olyan nagyon soká, hehe!

Akinek két anyja van...

...az a Barnus. Mély meggyőződéssel hívja jóapját és engem is oly módon, hogy 'anya'. És nem, nem lehet lebeszélni róla. Anya és anya - ez így van rendben, így kerek. No és persze csudavicces :)

Itt van az ősz vagy mifene

Kaptam egy kis ízelítőt abból, hogy milyen az, ha ránk köszönt majd az október és az eső visszafogja a szabadtéri programjainkat. Mert nagyon rászoktunk a menésre... Délelőtt is, és akár délután is. Még szemerkélő esőben is nekiindultunk, no de ami most van, az már több annál. Kicsit félek. Mármint a két haramiától, szinkronban, bezárva. A "kulturáltan játszik" műsorszám csak pár perc erejéig működik. Lecke fel van adva!

Kamukisasszony

Jött hozzánk Marcsi, hogy tudjak főzni, takarítani.
Lili meg beindult, kamuzott nyakra-főre. Marcsi kérdezte, hogy kik voltak itt az elmúlt hetekben, majd elkezdték sorolni a rokonokat. Végére értek, aztán egyszer csak Lili hozzáadja a listához dédimamát. Marcsi rá is kérdezett, hogy tényleg, dédimama is itt járt? Lili nyomatékosított, bólintott, és mondta, hogy dédimama. De lebukott, mert én ezt éppen hallottam, és hát nem, dédimama nem járt nálunk...
Aztán délutáni lefekvéskor Lili közölte, hogy mesét kér az ágyba, mintha az mindig is úgy menne. Pedig nem, az ő kiságyában irtó ritkán van mese, szinte soha.
Végezetül kérte Marcsit, hogy Sári babáját adja neki oda. Ezzel csak az az egyetlen kis probléma, hogy Lilinek nincsen Sári nevű babája...
Más gyerekek is szoktak kamuzni? Én ismerek olyanokat, akik igen, de ez szükségszerűen van így?

Amúgy meg nyár van,

lustizás. Mármint a fejlesztőhelyek részéről. Ugyanis ezek oktatási intézménynek minősülnek, így itt a VAKÁCIÓ. Lili sem fejlesztődik különösebben. Mármint hogy itthon sem nagyon. Tervbe van véve egy intenzív tornahét, vagy kettő, de még nem most. Jó most így nekünk. Sokat próbálunk sétálni és egyre jobban nyitja az értelmét is a drágám. A szemészeti kontroll után folytatjuk az olvasósdit, most abban is szünetelünk. De hiányolja a szókártyáit, mert megkeresi őket minden nap, és akkor egyszer-egyszer csak végig kell lapozzuk őket. (De a találati arány továbbra sem jó.) A családi napközi is hiányzik. Oda most azért nem mehetünk, mert a hely nyári táborokat hirdetett meg, és megszállták őket. Teltházasak.
El is merengtem azon, hogy vajon mibe fáj családi napközit elindítani. És vajon meggátolna-e bármilyen szabályozás engem abban, hogy a saját két gyerekemnek csináljak családi napközit? Jönne hozzánk valaki délelőttönként, meg felvennénk az állami normatívát, de csak magunknak csinálnánk :) Vagy rögtön Montessori ovit kellene szervezni inkább? Ááááá, nem tudom, hogy legyen. Mindenesetre van egy évünk, míg Lili óviba megy. Vagy kettő, ha nem vennék fel egy év múlva még. Erre a két évre kellene valami szuperjó megoldás. Mert az, hogy attól függően mehet Lili családi napközizni, hogy éppen hányan vannak a héten, az azért eléggé elkeserítő és tervezhetetlen és nem optimális megoldás. Ezen még pörgök jópárat...

Paleo álom

Kiolvastam a paleo étrendes könyvet, bújom a netet a témában. Még sosem követtem semmilyen étrendet sem. De tudni véltem sok okosságot az egészséges teljes kiörlésű gabonákról, a csírákról, a mézről, az "élet, erő, egészséges tejről", a bifidusos joghurtról és kaukázusi kefírről, koleszterinről, húsról, zsírról, margarinról, zsírsavakról...ez a könyv meg fogja magát és sokmindent megdönt...tudom, hogy sokan támadják, de ezzel együtt ez az első alkalom, hogy késztetést érzek rá, hogy kipróbáljam, hogy fussak vele legalább egy próbahónapot. Az tuti, hogy úgy kezdődik, hogy az egy hónapot megtervezem előre (olyan szinten, hogy reggeli - tízórai - ebéd - uzsi - vacsi - köztes rágcsák), összeállítom a recepteket, a bevásárló listát és ha ez megvan, akkor jön a hajrá. Persze még akkor sem tudom, hogy menni fog-e. Hogy lesz-e erőm esténként megfőzni. Merthogy napközben erre nincs lehetőségem, az tutkó...
Nem sietem el. Egy szeptemberes célkitűzés talán reális (...khm...). De nagyon szeretném! Jajjj, legyen mától egy nap minimum 30 órás!!!

Barna ilyeneket is tud

Le kell írni, hogy nyoma legyen.
Szóval, ma kiderült, hogy ez a mosolygombóc tud kúszni. Eddig jól titkolta, mert hanyagolta a témát. De ma láttam. Sokáig nem művelte, mert meglett a kiszemelt tárgy, de nagyon előadta magát. Hogy lássuk csak, hogy ő milyen profin kivitelezi a mozdulatsort. Majd' szétröhögtem magam.
Amúgy meg úgy közlekedik a lakásban, hogy ülve ugrálva halad előre. Ezt tudja nagyon gyorsan is, ami szintén eléggé muris.
Olyat is tud, hogy felül, bárhonnan, ügyesen.
Aztán beszél. Messze nem olyan ügyesen, mint anno Lili, de hát látjuk mi ezt, ő másban penge. De tud olyat, hogy ANYA! Meg olyat, hogy ANYA!GYERE! Üvöltve természetesen. Olyat is mond, hogy NEM. És apa, ami továbbra is inkább ava, és sokszor az apa megszólítása is anya. Lili pedig Lele. Ez érdekes, mert anno Lili saját magát hívta így. Van baba és mama szavunk is. Asszem ez a teljes szókincs :)
És integet, megmutat dolgokat képeskönyvekben. Ha kérem, táncol. Ha nem mondom neki, de ritmusos zene megy, akkor is táncol. És mutogat. Nemcsak a saját ujjával, hanem sokszor az enyémmel. Marokra fogja a mutatóujjam, és azzal mutogat.
Kedvenc hobbija az önmaga sétáltatása. Bárki megfelel a célnak, akinek el lehet kapni az ujját, fel lehet rajta húzódzkodni és jöhetnek a kilóméterek! Olyat már tud, hogy csak egyik kezét fogva vezetjük. Kis bicebóca. Ellenben hosszan bírja és tök gyors! Édes.

Hülye vagyok

Az milyen már, hogy megírok egy megjegyzést a blogra, posztolom, majd látom a frissítéskor, hogy van egy új megjegyzés, és gyorsan odakattintok, hogy megnézzem, hogy mit írtak?????????????????????????????????

Szösszenetek á la Lilkó

Lili egy halom könyvkupac tetején olvasgat fennhangon. Az öccse jellegzetes ülveugrálásával odahuppangat mellé. Lili ráfekszik annyi könyvre, amennyire csak bír és közli Barnival:
- Ez a Lilikéé. Ne nyúlkáljál oda!

Lili ül a WC-n, intenzív érdeklődést mutat a WC-fedő iránt. Próbál hátraflé forogni, odanyúlkálni.
- Lili, ne piszkáld! - mondom neki.
- ...mert ez anyáé és apáé. - fejezi be a kisasszony, de fogalmam sincs, hogy ezt a dumát honnan veszi, mert tőlünk tuti nem.

Sétálunk a Deseda partján. Az egyik horgászbácsi odaköszön nekünk, miután Barnus csak úgy ontja a mosolyait felé.
- Köszönjél Lilike te is a horgászbácsinak! - próbáljuk noszogatni, hogy köszönjön ő is. Nem akar. Már éppen továbbindultunk volna, amikor csak megjegyzi:
- Szia! Hasadra süt a nap!

Ügyvédnél vagyunk, van egy finom peres ügyem, periratot készítünk elő. Feri foglalja le a gyerekeket, elég ügyes velük. Egyszer csak Lili hangosabb lesz, jókedvében.
- Lilikém, kicsit halkabban, fontos dolgot beszélünk meg az ügyvéd bácsival! - mondom neki.
Erre ő:
- Lári-fári!

:)))

Anyaszomorítók

Tudom, hogy csak a vihar tehet az egészről, meg a frontok és egyéb időjárási nyavalyák, de akkor is. Ha a 24 órából levonjuk azt az időt, amikor éppen kevéskét alszom, és leginkább azt, amit a földszintes anyaszomorítóim kikövetelnek maguknak, akkor negatív számhoz jutunk...
Tegnap előtt Lili a menetrend szerinti 8 órás lefektetés után nem sokkal olyan hacacáréba kezdett, hogy ki kellett menekítsük az ágyából, hogy a ramazurit a nappaliban folytassa, mindannyiunk legnagyobb örömére. Ferit éjféltájt elküldtem aludni, amikor már az összes Boribont többször is kiolvastuk, megtanultuk a Szeleburdi kiskutyát, a Hogyan készül a kenyér címűt, illetve a Szorgos-dolgos méhecskét (utóbbit 0 db segítséggel elmondja, van vagy 10 versszaka...), de Kisvakondoztunk is, és a jó ég tudja, hogy még mit össze nem olvastunk. Aztán vacsorakiegészítettünk, mert a kisasszony újból megéhezett. Kiköltöztem vele a nappaliba. 3:30-kor lett vége a mókának, akkor már erősen simogattam a buksiját, amit a kis kéjenc végtelenül élvez, így álomba szenderült. Egészen fél 6-ig. Szerencsére a 7 órás reggeliig sikerült rábeszélnem, hogy inkább még egy kicsit aludjunk, minthogy nem.
Aznap este pedig az öccse döntött úgy, hogy az az este full az övé, hát belehúzott. Szerencsére, nővéréhez képest kispályás, így éjfél előtt már horkolt. Aztán ma megint Lili volt a soros, délután. Nem akart aludni, szívszaggatóan bömbölt az ágyában, amit azonnal abbahagyott, ha rányitottunk és harsányan felpattanva a rácsokhoz napsugaras pofival közölte, hogy "szia". Úgyhogy erős félórás bömbölés után megszavaztuk neki, hogy nem kell aludni. Cserébe megnéztem vele a VUK rajzfilmet. Egészen pontosan 38 percig bírta a feszült figyelmet. Többször meg is nézte, hogy mit is nézünk :), de leginkább hallgatta (sokszor megkérdezte, hogy "mi történik?") a filmet is, és az én kiegészítő mesémet hozzá. Aztán persze késő délután meg bekómált az autóban, amikor ügyintéztünk, de szerencsére rendben le tudtuk tenni aludni 8-kor. Kicsit félek valami drasztikus hajnali ébredéstől...ja, és nincs ám vége, babakorú BB eddig (22:40) anyaszomorított. Lefektettük este rendeltetésszerűen, de nem akarta az igazakét, csak sírt-rítt, bazi erősen. Felült az ágyikójában és panaszosan, könnyesen mondta a magáét. Úgyhogy társaságot nyújtottam számára...
Eddig ennyi. És lassan közeleg a hajnal...

Nagyanyó fest...

...már régóta. Hobbiként űzi, de egyre erősebb benne. Egyre jobban elismerik. Vannak kiállításai, járja az alkotótáborokat, és neves oktatóktól tanul.
Akinek van facebookja, szerintem láthatja az albumot néhány kiválogatott képéről, itt: http://www.facebook.com/?ref=home#!/media/set/?set=a.169437103125036.42395.100001762424838 (de szerintem majd én is csinálok egy menüpontot neki, ide a blogra!)
Nagyon büszke vagyok az én anyumra! :)

A gyámügyisek biztosan összevonnák a szemöldöküket,

ha látnák Lilikét...
Elkezdett a kisasszonyka ugyanis izgő-mozgó kukacoska üzemmódba átkapcsolni, amolyan vagányan előadva. Két nap alatt sikerült három sérülést is összeszednünk...
Van egy konyhás jelenetünk, széken hintázós, önmagát asztaltól eltolós. Hát nem felborult az a fránya szék?!
Aztán ugyanazon a napon WC-n ülve sikerült valamit olyan erősen néznie lefelé a földön - miközben a jó édesapja ott guggolt mellett -, hogy fejest ugrott arccal előre, apja mellett. Bal szemecske horzsolódott, megdagadt. Végül (és remélem, tényleg vége a pechszériának) másnap fogja magát a leányzó, és a laptopos asztalkája mellől olyan szerencsétlenül állt fel, hogy előre dőlve lefejelte az asztalt. Itt meg anyuka volt a leányzó mellett, oszt mégis...Fel is repedt a szája, több helyen is. Ezúttal még vérzett is szegénykém :( Nagyon kis zúzott a pofija :(
És ez most jó hír vagy rossz? Jó, hogy végre vagányan beindult, vagy rossz, hogy ennyire kis ügyetlenke, koordinálatlan?

Bécsben

Az úgy kezdődött, hogy húgom eljött hozzánk látogatóba Barnus szülinap apropóján és anyukám is (és papáék is voltak ugye, melegváltás történt.) Aztán húgom felvetette anyunak, hogy nem látogatja-e meg őt Bécsben, és hoppáka, esetleg mi a gyerekekkel nem megyünk-e. Volt huzavona, nyűglődés a témában, hogy akkor ez most hogy, de végül hétfőn, ebéd után csak nekiindultunk. 3 nő, egy kisnő és egy kispasi - Feri maradt itthon dolgozni. A nagy autó természetesen légkondiból elégségesen vizsgázott, hűtővízfelforrás állandó téma volt, így a menettempó is trabantosra sikeredett, volt százezer fok és a gyerekek viszonylagos nyűglődése, Lili folytonos vízkérése és pisispelusa mellett. Amikor meg megállhattunk lábmozgatni, no, akkor meg pont szakadt egy jót az eső. Hogy egyszerre ne tudjunk bemenni a méregdrága marchéba (MOL kút prémiumkategóriás kajáldája), azt meg garantálta a csomagtartó zárja: egyszerűen nem lehetett a kulcsot ráfordítani...Kb. négy és fél óra alatt amúgy abszolváltuk a távot még ilyen nehezített körülményekkel is, torokfájással, fáradsággal és fenti izémizékkel. Aznap már csak szabadprogramoztunk egy jó Hoferes (ottani Aldi) bevásárlás után. Ezt azért teszem csak szóvá, mert húgomnak sikerült összeválogatnia egy közel tízezer forintos árumennyiséget, amiért kb. 2500 forintnak megfelelő összeget fizetett. A kosárban volt szép paradicsomfürt, igazi ananász, magmentes szőlő, de joghurt és háromféle felvágott is...Csak így jelzésképpen: ennyivel olcsóbb odaát élni...és ennyivel jobb, ha az ember a zárás előtti fél órában érkezik, mert olyankor minden romlandó átmegy féláras kategóriába és lehet habzsidőzsizni...
Húgomék egyébként a helyi T-Mobile székházhoz (jobban mondva T-Centerhez) közel laknak. Ez meg azért volt számomra mosolygós, mert én meg oda jártam kiskosztümösen-magassarkúsan tárgyalni, magenta világot megváltani stratégia témában és hasonlók. (Hú, Ódri, emlékszel, hogy mit össze nem kóvályogtunk mi a környéken az ótóval, hogy leparkoljunk?:))
Bécsről most az a benyomásom volt, hogy nagyon színes. Irtó sok népséget hallani lépten-nyomon. Szembetűnő a sok-sok kendős török, az arabok, a középkelet-európaiak (ezt főleg a sok ilyen rendszámtáblán láttam), de még orosz csajokat is hallottam egymással beszélni. És nem, nem túristáskodókról beszélek: ezek a népségek ott élnek. Elég régen jártam amúgy osztrákéknál így nyitott szemmel, és ilyen erősen ezt én még nem érzékeltem. Húgom úgy emlékezett, hogy ők maguk ezt az "idegenarányt" 20% körülre teszik, az én mintám messze magasabb százalékot észlelt...El is gondolkoztam rajta, hogy vajon jó-e ez így, a kultúrák ilyetén keveredése. Valószínűleg mindaddig nincs ezzel semmi baj, míg az ember a saját kultúráját meg tudja ismerni, abban meg tud erősödni. Hogy legyenek gyökerei. Hogy később valamihez képest tudjon esetleg világpolgárrá válni - már ha erre igénye van. Aztán ez a gondolatom szülte a következőt: anno Csernus könyvét olvasva ledöbbentem azon a számára is döbbenetes mondaton, hogy milyen sok nő mondja azt, hogy a nőt valójában a férfi teszi nővé (arra a kérdésre választ adva, hogy mitől nő a nő.) Szerinte és szerintem is, egy nőnek nem valamihez vagy valakihez képest kell nőnek lennie, hanem önmagában is nőnek kell lennie. Hm. Most meg itt relatíve akarom megélni magyarságomat, vagy mi van? Nem értem én magam sem már. Biztos a meleg miatt, elvette az eszemet is. Mert kint is nagyon meleg volt...
Kevésbé izgalmas téma, hogy osztrákéknál meg fülhallgató-divatot láttam kiteljesedni, gondoltam megírom nektek. Mert vicces. Nagyon kacifántos példányok vannak, a lényeg, hogy menjen az ember ruhájához színben és jó nagy bumszli párnái legyenek. Ha meg történetesen az ember nem hallgat vele zenét, akkor hanyagul a nyakba lehet tenni az egész szerkezetet, ami meg azért vicces, mert a két nagy párna a nyaknál sokszor zavarja az emberek állát, nem fér el egészen egyszerűen. Láttam fehér ruhás, fehér szőrös csizmás csajt fehér szőrös fülhallgatóval a fülén, vagy rózsaszín felálló galléros faszit (te jó ég, ez még mindig divat?) erős rózsaszín fülhallgatóval, vagy szafari ruhás csajt, terepmintással, aki a nagy fülpárna miatt fennhordta az orrát és a többi, és a többi...annyira viccesek tudnak lenni a divathóbortok, ha az ember nem részese a dolognak. Vagy egyszerűen öregszem. Ez a másik verzió.
Mi meg amúgyan tök jól elvoltunk, bár hulla fáradtan. Voltunk pl. játszótéren. No, kolbászból volt a kerítés! Ellenben volt kosz. (Húgom szerint még így is kevesebb, mint Budapesten.) Viszont a kisgyerekeknek külön játszóterük van ám a nagyoké mellett, csak az övékénél vannak padok, kút és az egész körbe van kerítve kerítéssel. Pihenősre ez a program sem sikeredett viszont, mert Barnus egész végig sétáltatta magát, Lili anyumat úgyszintén...(Még ismerkedtünk is kutyasétáltató bácsikkal - Wie heißt er? Barney? Schöner Name! :), akiknek nem esett le, hogy magyarok vagyunk, illetve szomszéd nénikkel, akik azt gondolták a gyereksírásból, hogy lengyelek vagyunk és adtak a gyerekeknek ajándékba 1-1 matchboxot, hogy akkor majd hátha nem sírnak majd a porontyok. Ja, és van még valahol Bp-en olyan társasház, ahol a wc a folyosón van? Mert tesómék amúgy nagyon szuper albérletében a házban többeknek is. Szerencsére nekik nem.)
Aztán volt erőltetett menet is: elmentünk délután sétálni, vacsizni. Jól félreértette a húgom azt a mondatom, hogy "fárasszuk le egy parkban a gyerekeket, és menjünk utána vacsizni, és remélem, sokáig nyitva vannak a vendéglők." Ebből lett az, hogy n8-re értünk kb. a vendéglőbe a Mariahilferen úgy, hogy anyuka és nagyanyó is hulla lett a sok sétától, gyerekek kezdtek nyűglőni, az egyik tricikli meg felmondta a szolgálatot, irányíthatatlanná vált. De a sushi bazira feldobta őket. Persze se wasabit nem kaptak, se gyömbit, csak egy minimális szójaáztatást a makiknak, aztán tolták a finomat, bár leginkább csak a rizst ették. A végén meg kaptunk szerencsekekszet. Liliében az volt, hogy "mától minden megváltozik". Hm. Enyémben meg az, hogy "pozitív változások jönnek". Barnusnak meg olyasmi, hogy "ötleteivel mindenkit lenyűgöz". Persze, halálfejet senki nem kap, de azért különös jelentőséget mégsem tulajdonítottunk a dolognak. A süti viszont fini volt, a gyerekek kétpofára tömték. Aztán este hazabumszliztunk még, metrón, amit Lili különösen élvezett és azóta is emleget.
Ja, és még egy érdekesség osztrákék életéből: korán, f7-kor (vagy 7-kor?) MINDEN bolt bezár. Ha nem tudtál melóból elszabadulni (ami azért ritkaság, mert erre nagyon figyelnek a munkáltatók, hogy ne legyen nagyon túlóra, és munkahősök, mint itthon), akkor megszívtad, esetleg nem tudsz bevásárolni. Nincs más hátra, mint a vendéglőzés (plusz a majdnem minden sarkon található török talponálló vagy cukrászda). Igen-igen: nagy kultúrája van a vendéglőzésnek, valszeg emiatt is. Észre is vettük: amint záródtak a munkahelyek kapui, megjelentek a vendéglők előtt a sorok...Nekem ez nem tetszik. Már többször kimondottan jól esett, hogy a Tesco éjjel-nappal is fogad...
Este végigkapcsolgattam a tévét, rájöttem, hogy évek alatt sem változik a műsorkínálat, itt sem, így olvasgattam. Vittem magammal a paleo szakácskönyvemet, nemsokára kiolvasom. Hát, egyre jobban magamévá teszem a gondolatot, hogy ebbe az irányba kellene táplálkozásilag változnunk! Valszeg a döglődő napimenüs blogomat is átalakítom majd valami paleós kísérleti bloggá :)
Szóval, jó volt nekünk Bécsben. Jó volt kimozdulni, a változatosság jól esett és imádom a húgomat :)
A hazaút már kellemes volt, gyors, 4 óra alatt itthon is voltunk úgy, hogy a gyerekek majdnem végig aludtak és nem kellett egyáltalán megállnunk. Megyünk máskor is! (Rékus, ez nem fenyegetés, hanem ígéret!:))

Merengő

...csak elmerengtem azon, hogy az a 2 személy, akik a google-be azt írták be, hogy "csajok kakilnak" és a google meg jól a blogomra irányította őket, vajon mit kerestek?

Lili Barnus szülinapján

Nos hát kérem szépen, Liliről is készült kép Barnus szülinapján, nem lesz ő sem itt elhanyagolva. Íme:

"Víz. Csináljuk a hullámokat!"

Pont ennyi ujjam van

 Elgondolkodóban

 Még jobban elgondolkodóban

 P(APÁ)-val

 Fürcsi most nyáron mindent visz...

 Városban sétálunk

 Ilyen már volt, de a téma örök

 Egymás mellett, közös hobbival.

 Nem lehet vele betelni

 Vízcsend

Lányom a húgommal

Barni 1. szülinapi képregénye

Jön a tortám!!!

Ez most tényleg frankón az enyém?

Nagy királyság ez a gyertya dolog!

Nézd, apa! Érted te ezt?

Ezt jól elfújtuk, apa! Férfimunka volt!

Van még valami más is?

Ez meg anyué, szintén szülinapos, csak nem az ehető fajta. A jobboldalit kapta papiéktól és nagynénéméktől, a baloldalit aputól. Apu szokás szerint innen rendelte meg a csokrot: http://mohaespafrany.eu . Szép ugye? (Amúgy lehet, hogy ehető, még nem próbáltam.)

Tortarecept kis variálással innen lett levadászva: http://szirkababa.blogspot.com/2011/03/vannak-vilagban-joemberek.html (ez valami közkincses torta, mert már Szirkáék is vették valahonnan, megnéztem azt az oldalt is, és ők is vették valahonnan és így tovább...) Ja, és nem két éves lettem, csak 1, de a viaszfigurát is meg lehetett gyújtani, nemcsak a gyertyát, így megtettük. Ezt csak a félreértések elkerülése miatt írom.

BB homokozóban

Tescós-praktikeres homokozó beüzemelése a teraszon - még a homok nélküli stádium

Nagylányok WC-be pisilnak-kakilnak, vaaaaaaagy...

...a medencébe...
Az úgy volt, hogy Lili felébredt, benyomott egy szép őszibarit, és vártuk Barnust, hogy megvágjuk a szülinapi tortáját és hát addig nem akartam Lilit WC-re vinni, hogy majd utána, ha rendesen evett. Ekkor kint álltunk a teraszon a babamedence (Lili hívja így) mellett és annyit mondott a nagylány, hogy "szóljál anyának" és húzott a víz felé. Nála a "szóljál anyának" annyit tesz, hogy pisilni kellHET, de ebben az esetben félreértelmeztük, mert annyira húzott a medence felé, így fogtuk és beletettük. Örült neki. Imádja a vizet a kiskacsám. Aztán egyszer csak Feri csatafelkiált, ugyanis izé, de tele lett kakidarabokkal a fürdővíz...

Ilyen jó WC-n ülni és közben Boribont olvasni hangosan. Lehetőleg nagyon hangosan, hogy visszhangozzon :)

Szárítógép?

Tudom, hogy az embernek lehetne fontosabb problémája is, de a mai nap problematikája kimerült nálam annyiban, hogy vajh' egy szárítógép kiváltja-e a vasalást. Egyrészt nincs rá időm, másrészt sajnálom rá az időt, mert annyi minden sokkal hasznosabb dolgot művelhetnék helyette...Van pár ismerősöm, aki esküszik e technikai csodára, de gyanut fogtam, így jól megkérdeztem a facebook-os ismerettségeimet is, és hát az a helyzet, hogy nem tűnik olyan nagyon igaznak e hőn áhított hír. Úgyhogy ha valaki rendelkezik pozitív tapasztalattal, kedves blogolvasók, az ne hezitáljon, valljon (milyen márka, mi a titka, ilyesmi). Annyira szeretném... :)

Júliusi zsufi

Apu elküldte nagyapám (gyerkőcök szegedi dédipapája) köszöntőjét, íme:

Igen, nálunk ilyen zsufi a július. És júniusban is volt történés, ill. augusztusban is lesz. Sőt, ez a júliusi lista sem teljes, csak szűk kiccsaládunké, ha a tágabbat vesszük, akad még kettő ünnepelnivaló.
(És ez azt is jelenti, hogy megint tortareceptet keresek, ezúttal Barnusszülinaposat. Egyszerűet, babának valót, minimális tejtermékkel.)

Egy újabb búcsú

Már egy ideje nosztalgikusan gondoltam szoptatás közben is magára a szoptatásra. Éreztem, hogy itt a vég. Csak még az nem volt kristálytiszta, hogy mikor is zárom el a csapot. Annyit tudtam csak, hogy egy éves korán túl nem szeretném Barnust szoptatni, szerintem az már nem való. Nekem. Ettől más csinálhatja, engem nem zavar más. Még nem volt olyan, hogy belecsimpaszkodott volna a pólómba, vagy felhúzta volna, amit magam is láttam másoknál, és amiről több sokáig szoptató anyuka is mesél. Megmondom, hogy picit féltem attól, hogy hogyan is fogom ezt lezárni. Az íve megvolt. Először elhagytuk az ebéd utáni szopit, majd a reggelit, végül az estit. A közteseket már jó ideje elhagytuk.
Ez volt a második esténk teljes szopi nélkül. Azt hiszem, hogy ha nem esik be nagyon hirtelen agyamba a megvilágosodás a vigasztaló pózról (lásd néhánnyal ezelőtti bejegyzés), akkor nem ment volna ilyen könnyen. Tegnap szépen bealudt a pózban, ma nehezebben ment a bealtatás, de 10 perc alatt ma is megvolt a kómázás egy jó nagy feszítős sírás után, de hát ez ugye még mindig messze jobb szintidő, mint az eddigi másfél-két óráink...Előtte este meg ivott a drágám, vizet. Végre. Még messze nem eleget, de haladunk.
Nekem meg máris hiányzik. Mindig is a nap fénypontja volt Barnusnak a cicizés, de az utóbbi időkben különösen. Amikor összebújtunk este az ágyban, és rajta volt már az izgalom, hogy mindjárt jön valami jó, mire én felhúztam a pólóm, és ő meg széles tátottszájú mosolyban tört ki, és ezerrel kepesztett a cici felé. Tündéri pofi volt! Még akkor is, ha az eleje döcögve indult az ismételt szájpenészekkel, mely azért hát nagyon nem kellemes egy érzés, anyának sem. De semmiképpen sem ez, hanem az a csodás összebújás marad meg emléknek és most éppen még kissé szomorú vagyok, hogy ezzel le is zártunk egy időszakot, de olyan nagyon nem, mert bízom benne, hogy csupa szépség és móka vár ránk eztán is! :)
(Búcsúfotót ide nem teszek be, az a pár szopizós képünk nem közszemlére való.)
És ennek örömére már ittam is egy kis pohár bort Feri szüleinél, szülinapos előköszöntésem gyanánt, illetve este kakaót, itthon. Szomorúan konstatáltam, hogy nem  ízlett a kakcsi. Pedig ugye azelőtt, két bögrével is lement, reggel és este is. Most valahogy nem ízlett, olyan "tehénízű" volt :)
És hát a visszakapott kis darab szabadság is az enyém, újból. Ez meg tök jó. Szóval a mérleg ide és oda is billen. No és ugye terv szerint lesz még egy köröm egyszer... :) 

Lili te, hallod-e?

Lili elmondja nekünk Petőfi Sándor Arany Lacinak c. költeményét. Fáradtan, bilin ülve, közvetlenül lefekvés előtt. Tudja jobban is, itt a végefelé kicsit szétcsúszik, és vált Boribonra :) Segítségül bemásolom a szöveget, mert néhol nem teljesen tisztán mondja a kisasszony :)


Laci te, Hallod-e? Jer ide, Jer, ha mondom, Rontom-bontom, Ülj meg itten az ölemben, De ne moccanj, mert különben Meg talállak csípni, Igy ni! Ugye fáj? Hát ne kiabálj. Szájadat betedd, S nyisd ki füledet, Nyisd ki ezt a kis kaput; Majd meglátod, hogy mi fut Rajta át fejedbe... Egy kis tarka lepke. Tarka lepke, kis mese, Szállj be Laci fejibe. Volt egy ember, nagybajúszos. Mit csinált? Elment a kúthoz. De nem volt víz a vedebe', Kapta magát, telemerte. És vajon minek Merítette meg Azt a vedret? Tán a kertet Kéne meglocsolnia? Vagy ihatnék?...nem biz a. Telt vederrel a kezében A mezôre ballag szépen, Ott megállt és körülnézett; Ejnye, vajon mit szemlélhet? Tán a fényes délibábot? Hisz olyat már sokat látott... Vagy a szomszéd falu tornyát? Hisz azon meg nem sokat lát... Vagy tán azt az embert, Ki amott a kendert Áztatóba hordja? Arra sincsen gondja. Mire van hát? Ebugattát! Már csak megmondom, mi végett Nézi át a mezôséget, A vizet mért hozta ki? Ürgét akar önteni. Ninini: Ott az ürge, Hû, mi fürge, Mint szalad! Pillanat, S odabenn van, Benn a lyukban. A mi emberünk se rest, Odanyargal egyenest A lyuk mellé, S beleönté A veder vizet; Torkig tele lett. A szegény kis ürge Egy darabig türte, Hanem aztán csak kimászott. Még az inge is átázott.. A lyuk száján nyakon csipték, Nyakon csipték, hazavitték, S mostan... Itt van... Karjaimban, Mert e fürge Pajkos ürge Te vagy, Laci, te bizony! 

Lili könyvet válogat

Lilivel megpróbálom felismertetni a könyveket. Itt a kezdőoldalakat látja, de ha a hátoldallal mutatom, úgy is képes a Boribon-sorozat megkülönböztetésére, színük alapján :)

Barni kitol magával

Szóval: kúszni csak hátra, mászás nem megy, felállni egyedül nem tud, de egész nap csak menne és menne...

Könyvmolyhölgy

Ííííííííííííííígy szereti a könyveket!
Jön majd a vigyeó, ha hajlandó lesz a tömörítő program másra is, mint hogy kis gondolkodás után kiírja, hogy "nem válaszol" grrrrrrrrrr

Rejtőzködő ősanya késve kopog

Nem, nem izlandi művészfilm címe, hanem én volnék. És semmi izgi írás, úgyhogy nem ősanya típusok iziben lapozzanak tovább izgibb blogokra.
Csak annyi a történet, hogy ma délelőtt fogtam Barnust, és amikor nyűgi volt, ölbe kaptam, magammal szemben, lábait szét a derekam köré, buksit cicire hajt, karjaival tetszőlegesen átölel, és kevés szipogás után megnyugodott, békésen és kellőképpen kómásan nézett kifelé a fejéből, majd elaludt. Én csak ringattam, de volt, hogy még telefonáltam is mindeközben. Második felvonás: este. Barnus sír. Az ágyamban felpolcoztam a párnákat, nekidőltem, Barnust a délelőtti poziba behelyeztem. Először menekült, majd elfogadta, kevés szipogás után meg jött az ütemes légzés, elájult.
Hogy hogy a francba nem fedeztem fel magamnak még ezt a pózt, miért is nem?!?!?!
Pedig láttam ám más anyukáknál kismilliószor, és még arra is emlékszem, hogy én magam voltam így e gyerekkoromban...
Hogy miért jó? Csak néhány ok:
- szoros kapcsolat, jó érzés rejtőzködő ősanyának, Barnusnak
- a cicin nyugodva Barnus hallja a szívverésem, lélegzésem, amire olyat szokás mondani, hogy felrémlik az anyaméhbeli paradicsomi állapot emlékérzete (már ha ott tényleg jó volt, és teszem azt B.B. nem klausztrofóbiától küzdött ott konstansul.)
- érzi a bőröm illatát
- a hasa össze van nyomódva, azaz nem fáj poci
- anyuka hőn áhított enyhe előre-hátra ringásban kezdhet, ami hasizomedző! Hosszú távon pedig rém fájdalmas a gyakorlatlan tornából felmentetteknek
- a póz alkalmas arra, hogy egyik kézben könyv/mobil figyeljen, ha amúgyan édesanya kiélvezte a közelség adta jóérzéseit és mást is cselekedne fiúgyermek imádatán kívül
Szóval elég későn fedeztem fel magamnak ezt a nagyszerű álomba merítő pozitúrát! Ezt azoknak írom elsősorban, akik babavárás előtt még, főleg B-nek :)Persze aztán lehet, hogy ez lesz a legkevésbé működő másnál, nálam 5 percen belül hatott ma kétszer is.
Ja, és ma így nem volt szopizás sem. Elindultunk a lejtőn vagy mi, Barnus serdül :)