Agrártéma

A napokban rengeteget jártunk a földeken, néztük a repcéket, búzákat, mikor elég már a napból, kell-e még rovargyilkolni, mennek-e a gépek, melyek majd betakarítanak és társaik. Volt pár "búzakörünk" és Lili megismerkedett a kalásszal és a táblák szélén nyíló pipaccsal, szarkalábbal, kamillával. (És messzebb a bodzával, lapulevéllel.) Megbeszéltük, hogy lesz a búzából kenyér és kalács és egyéb nyalánkság (ill. a kamillából kamillatea), mi történik a malomban és ki az a pék. Sokat tanultunk. Aztán megismertük a kombájnt, és Lili nagy bátran beült a fülkébe és kombájnozott :) Félt is, és egyszerre élvezte is az egészet, félig kidugott nyelvvel kalimpált kézzel-lábbal. Barnus sajnos már nem kombájnozott, csak felült, mert hosszadalmas gépbeállítás következett eztán, mi meg elhagytuk a terepet. Persze nem volt nálunk fotóapparát, pedig lett volna mit megörökíteni. A legviccesebb talán az volt, amikor Barnit egy kicsit beültettük az álló kombájn kerekének a felnijébe :) Anyuka meg jól összeszurkálta magát sajnos, mert a levágott repceszárak bizony szúrkodnak, amint megy bennük az ember. A gyerekeket ez persze nem izgatta. Pedig igen, ők is mentek benne, ugyanis akartak. Szépen vezetgetni kell őket. Ma meg helikopteres permetezést néztünk volna, csak már késő volt, a gép mégsem szállt fel. Volt hozzá mesés égalja, giccses és szirupos, de piszkosul kontrasztos és valójában csodás. Még a gagyi mobillal fényképezett képem sem olyan nagyon rossz a témában:

Lilibe meg nagyon beépült, hogy a repce zöld, mert azóta is a füvet előszeretettel hívja repcének és nagyokat csodálkozik, hogy a mostanra kvázi szanaszét száradt barnás bokrokat miért hívom én repcének...
Folyt.köv. tutira. Majd viszek gépet. Jó móka ez!

Véget ért a zenés foglalkozás

Évvége. A zenés foglalkozás is véget ért. Fogalmam sincs, hogy vajon örökre vagy csak így az évvégi kényszerszünettel. Számunkra akadt alternatív megoldás is időközben, úgyhogy nem feltétlenül folytatjuk így, ebben a formában...
Még akkor se, ha az egyik kislány édesanyja igen őszintén köszönte meg nekem is, hogy összehoztam ezt az egészet (és kerültem tök zavarba, merthogy én csak az alapgondolatot hoztam, a többi nem rajtam múlt). Azt mondta, ez az első közösségi élményük és hogy milyen jó is ez. Hát nagyon átéreztem. Lilinek is az, párhuzamosan a családi napközis élményekkel. Nekik, valamilyen formában sérült gyerekeknek ugyanúgy szükségük van a közösségi élményekre, még akkor is, ha tudom, hogy ebben a korban még nem tipikus az egymással játszás, inkább az egymás mellett játszás a döntő. De nézik egymást, veszettül figyelnek egymásra, néha azért interakcióznak és hát együtt vannak.
És még polgármesterileg is jól alakult a dolog egy bosszantó intermezzo ellenére: az utolsó foglalkozás mégsem lett az egy belső félreszervezés okán, így mehettünk egy hét múlva újra záróbulizni (és a virágok elhervadtak, amiket vettem), de cserébe a polgármester által megbízott csapat is összekészíthette az ajándékcsomagokat pedagógusainknak (merthogy előző héten sajnos se kép se hang nem jött felőlük, pláne csomag). Nekem tetszett a csomag, volt benne sok apróság mellett két igen szép könyv is, gondoltam is rá, hogy vajon miért nem adtam le eggyel több nevet és akkor én is olvasgathatnám Pálffy kaposvári útikönyvét, ami belelapozva igencsak tetszett, vagy a művészképes albumot :)
Szóval, itt a vége, jó volt véle, de ez is már a múlt!

Vodafone Főállású Angyalai - és az én jelöltjeim

A Vodafone Főállású Angyalokat keres. Valakiket, akik egy mindannyiunkat érint(het)ő probléma megoldását szívügyüknek tartják. Aki nyer, egy éven át ennek az ügynek tudja szentelni magát, hiszen a Vodafone bruttó 400 ezer Ft-ot ad a jótettek fejében fizetés gyanánt. Június 30-ig lehet szavazni. A három legtöbb szavazatot gyűjtött pályázó és a zsűri által kiválasztott projektek gazdái mehetnek "állásinterjúra" a Vodához, akik közül végül hárman válhatnak Főállású Angyallá.
Hogy szavazhatsz? Először is jelen kell legyél a Facebookon (ha még nem vagy, ingyenesen bármikor tudsz regisztrálni). Ezután telepíteni kell egy alkalmazást: http://apps.facebook.com/foallasuangyal (vagy egy angyaljelölt már ismert linkjére kattintva is elkezdődik a telepítés.) Egy ember csak egy projektre szavazhat, úgyhogy jól gondoljátok meg!
És kik az én angyalaim? Íme a listám (a linkek van hogy nem nyílnak meg, de ha a Projektkeresőbe beírjátok a projekt nevét, meg fogjátok találni őket!)! (Nem árulom el, hogy én kire szavaztam :))

Másodunokatesóm Kriszti, akinek célja, hogy a tervezett gyermekek megszülethessenek Magyarországon. Hopp, és ez a mi célunk is :)
Projekt: Három királyfi, három királylány (A projekt célja olyan környezetet teremteni, melyben a tervezett gyerekek nagyobb eséllyel születnek meg. (Ma Magyarországon a fiatalok 2,4 gyereket terveznek, de ebből csupán 1,3 születik meg. http://apps.facebook.com/foallasuangyal/?request_ids=10150207734086997)  (Honlapjuk itt érhető el: http://haromkiralyfi.hu)

Benedek anyukáját egy levelező csoportból ismerem, ismerőseik nevezték be a kisfiút, akinek egy műtétre gyűjtenek. (Pontosan nem tudom, hogy a kiírásnak ez a pályázat hogyan felel meg, de nagyon szeretném, ha Benedeknek sikerülne lábra állnia...)
Projekt: Benedek (Benedek, ICP-s. Egy 6M forintos külföldi műtét tudja teljesen talpra állítani, mert önállóan nem tud járni. Nagyon szeretném, ha összejönne, az ÉLETMÓDJÁT változtatná meg. Nem az én fiam. http://apps.facebook.com/foallasuangyal/?request_ids=10150207734086997)

Vera nagy blogolvasónk és kommentelőnk, úgyhogy nagy hajrá Neki!
Projekt: RE-MELÓ (A pánikbetegek segítése, hogy betegségük elmúltával újra hasznosnak érezzék magukat. Célzott terápia és munkahelyteremtés. http://apps.facebook.com/foallasuangyal/?request_ids=10150207734086997)

És végül egy projekt, mely a Dévény-módszer fejlesztését, támogatását, oktatási rendszerének továbbfejlesztését tűzte ki célul. Lili pár hetes kora óta "dévényezik" Erikával, nem kérdés, hogy mi hiszünk benne.  
Projekt: DSGM-mel a teljesértékű életért (1. Az Alapítvány szakmai protokolljának és tudományos hátterének fejlesztése 2. Támogatók keresése – a. Új gondolatként legfőbb támogatóknak a módszerrel kezelt gyerekek elégedett szüleinek e mail-ben történő megkeresése, támogatásra való felkérése. b. Honlapon lehetőséget teremteni ahhoz, hogy ott egyszerűen, akár banki átutalással is lehessen támogatást küldeni. c. Multinacionális cégek figyelmének felhívása módszerismertető kisfilmmel. 3. A DSGM oktatási rendszerének továbbfejlesztése. Jelenleg az oktatás alapítványi keretek között történik. A módszer oktatásának egyéb , államilag elismert formájának megtalálása, arra való előkészítése. http://apps.facebook.com/foallasuangyal/?request_ids=10150207734086997)

Emlék 2008-ból

"Szentivánéjkor, mikor elfelejtett lenyugodni a Nap és a helyiek a tengerparton éjfél után bőszen sütögettek a félhomályban, avagy az óriási tábortűzeken ugráltak által, mi egy csendes partszakaszt választva egy padon ültünk szemben egymással, csendesen hullázott a tenger, világos volt az ég alja, lábunk köröket írt le a homokba, és egyszer csak Feri megkérte Orsi kezét :)" (Baltikumi élménybeszámoló 2008-ból, "előnászút" :))

A tengerparti óriási tüzeket és a fiatalokat, akik nemcsak aznap ünnepeltek, hanem az akörüli napokban már, nem tudom elfelejteni, olyan csodás és félelmetes látvány volt az egész, ahogy a homályos partszakaszon kézenfogva átugrálják tölgyfaág(?)koszorújukkal fejükön az óriási lángnyalábokat...Valami olyasmit olvastam, hogy aki ezt megteszi párjával, azok örök életre együtt maradnak, akinek még nincsen párja, az meg egy éven belül talál magának...de persze ezt nem árt évente megerősíteni :)

A magyar hagyományokban is benne van az ünnep:
"„A magyar szokások szerint régen a június hónapot is Szent Iván havának nevezték. A nyárközépi tűzgyújtást, illetve a tűzcsóvák forgatását – népies nevén lobogózást – a történelmi Magyarország egyes területein, főleg Nyitra megyében Szent Iván napi dalok éneklése kísérte” – mondta lapunknak Hegedűs Vilmos kultúrakutató.

A tűz körül álló asszonyok különféle illatos füveket, virágokat füstöltek, s ezeket később fürdők készítéséhez használták fel. Hegedűs megemlíti még, hogy gyógyító hatást tulajdonítottak a tűzbe vetett almának is, mondván, aki abból eszik, nem betegszik meg. Baranya megyében a sírokra is tettek a sült almából, míg Csongrád megyében azt tartották, hogy a tűzbe dobott alma édes ízét az elhunyt rokonok is megízlelhetik.

Szerelmi praktikák és jóslások is fűződnek e naphoz. A szalmából és a többféle fából megrakott tűz fölött a hagyomány szerint a lányok átugráltak, amíg a fiúk azt figyelték, ki mozog közülük a legtetszetősebben. Az ugrások magasságából és irányából persze sokféle jövendölést lehetett kiolvasni."(http://www.fn.hu/magazin/20080620/szentivan_ej_magikus_ejszaka/)

El is határoztam, hogy majd csinálunk mi ilyen tűzátugráló bulit barátainknak, egyszer. Még nem jött el az ideje. Talán jövőre. Jó lenne!

Kis gyerek: kis gond, nagy gyerek: nagy gond?

...szerintem ez hülyeség. Ki csatlakozik? Én találtam már több embert is...
Szerintem a kicsik a nehezebbek. Fizikailag. Testileg. Az ember lemerül a kevés alvás, a gyereksírás és a sok tennivaló által. Kevés idő jut magára, pihenésre és arra, amit amúgy szeretne tenni. Ha nagyok, jönnek a más típusú gondok, de valamiért úgy érzem, hogy ha azok nem a testemet fárasztják, hanem az agyamat edzik meg, az jobban fog nekem menni. Biztos lesz benne sok aggódás és éjszakákba nyúló fejtörés, de legalább nem 100%-os fizikai ottlétet fog igényelni, ami számomra sokszor kihívásos. 
Pár év múlva majd visszatérünk a témára :)

Szegedi képekből pár

 Lili nagyanyónál kisasztalnál eszik, két kanállal - az egyik az övé (rossz hatásfokkal operálva)

 Barnus a járdák királya

 Lili is triciklizni szeretne...mindig (és ellentmondást nem tűrő hangon közli, hogy Lilié...:))

 Nagyon figyel

 Vagy csicsereg vagy éppen kekszet vár

 Galambot stíröl (Szögediesen)

 Peckesen (Szögediesen pöckösen) üli meg a triciklit (magyarul háromkerekűt)

 Lilkó főhercegnő elmélázik

 Nappaliban együttevés

 Az élet minicsászára

 Élvezik, hogy hülye anyjuk bepakolta őket paraván mögé vicces fotót csinálni

 Lilkó jókedvében

 Szinkron eszik-nevet

Pusziözön (vagy ahogy Lili mondja: elcsattannak a puszik)

Montessori

Egy véletlen cikk terelt a Montessori módszer felé, amit korábban hallomásból már persze hallottam, láttam is méregdrága játékokat ilyen névvel, és emlékszem, hogy sokszor egy lapon emlegették a Waldorf módszerrel, de nem éreztem ezidáig még úgy, hogy elmélyedjek a témában.
Véletlenül akadt kezembe egy könyv, "Tanítsd meg, hogyan csináljam" címmel, melyben Montessori szemléletű gyakorlatokat gyűjtöttek össze 2-5 éves gyerekek számára. Rögtön beleszerelmesedtem. Amellett, hogy alapvető készségek fejlesztésére is súlyt fektetnek, vannak célzott feladatok a különböző érzékek fejlsztésére, a nyelvi fejlődés ösztönzésére, a számolási készségek megerősítésére és néhány "tudományos alapot" is lefektet.
Az alapvető készségekre példa a cipő felvételének megtanítása. És annyira szuper, hogy teljesen egybecseng azzal, amit az amcsi látássérültes könyvben olvastam! Fel kell bontani a tevékenységet részeire, azokat elsajátítani, majd összefűzni az egészet. Nekünk ez a rész is nagyon fontos!
Az érzékfejlsztéses rész foglalkozik mindegyik érzékkel, szuper gyakorlati feladatokkal a bazális stimulációhoz is, melyet már szintén műveltünk, és ki is fogytunk az ötletekből. Most újból neki tudunk rugaszkodni hála pár jobbnál jobb tippnek!
Hogy eddig milyen feladataink voltak, miket választottam?
- Tanuljuk az ellentéteket. Most nevezetesen a keményet és a puhát. Mintha már kapisgálná Lili, hogy melyik mi...
- Írunk naplót. Nap végén átbeszéljük az adott napot, én gyorsan lejegyzetelem a főbb pontokat. Eleve tök jó, ha az ember átismétli, hogy aznap mi is történt vele (felnőtteknek is ajánlom!), gyerekekkel jó, ha ezt kétszer is meg tudják tenni, pl. a vacsiasztalnál egyszer, illetve közvetlenül lefekvés előtt. Lili második mesélésre általában be is segít a történetbe egy-egy szóval :) Leírnni pedig azért kell, mert lehet a naplóban lapozgatni visszafelé, feleleveníteni, hogy mikor mi is történt a gyerekkel. Ugyanis még óvodás korú gyerekeknek sincs kialakult időfogalmuk, sokszor még akkor sem fogják fel ésszel, hogy mit jelentenek a tegnap-ma-holnap szavak, ha amúgy helyesen használják azokat. Állítólag kísérletekkel igazolták, hogy ez a fajta naplózás hihetetlenül gyorsan megérteti a gyerekekkel az idő fogalmát és a kronológiát.
- Csináltunk "könyvtárat". Az alacsony kis könyvespolcon a nappaliban két kis részt felaszabadítottam Lili mesekönyveinek. (Máshol is vannak azért könyvei, nem csak itt.) Ha szeretne mesélni, odamegyünk, szépen végignézegetjük, hogy mi a kínálat, és választunk. Szereti. (Könyvek szeretetének elsajátítása a cél.)
- Kézmosás. Ezt már elég jól műveljük, csak arra jöttem rá a leírásból, hogy nagyon én csinálok mindent, most azon leszek, hogy Lili akarja megmosni a saját kezét és ne csak mondja, hogy én éppen mit is csinálok vele.

Ma a durva és a síma közti különbséget fogjuk megtanulni különböző csiszolópapírok segítségével és csoportosítani fogunk különböző tárgyakat bizonyos tulajdonságaik szerint.

Hát, ilyenek. Egyszerű, de fontos és hasznos. Sokszor éri a vád a Montessorisokat, hogy bazi drága az eszközigénye, ami igaz is. Az oviknak és isiknek. Ez a könyv ellenben pont arra törekszik, hogy ne kelljen semmilyen extra cuccot megvásárolni a feladatokhoz, mindent otthon meg lehessen csinálni.

A könyvnek van egy párja, "Tanítsd meg, hogyan játsszak" címmel. Ebben 0-3 éves gyerekek számára vannak játéktippek, jelölve a kort, hogy mikor célszerű azokat játszani. Mondanom sem kell, hogy ezt is meg kellett vegyem borsos ára ellenére, mert hasznosnak ítéltem meg. Ebben is vannak az érzékek felfedezést szolgáló játékok, a koordinációt fejlsztők, kézműves foglakozások, mozgásos játékok, nyelvi játékok és szabadban űzhetőek.

Nem csoda, hogy ennyi szuperség után beleszerelmesedtem a módszerbe, és elkezdtem keresgélni. Sajnos Kaposváron nincsen Montessori óvoda, és országos viszonylatban is csak kevés akad. Iskola meg csak Budapesten. Pedig ideális lenne. Főleg, hogy még szeretik is a Montessorisok, ha a csoportban akad  egy-egy sérült gyermek...Majd megpróbálom kideríteni, hogy Kaposváron végzett-e valamelyik óvónő Montessori tanfolyamot, hátha. Vagy még van sok időm Lili isibemeneteléig: ki kellene deríteni, nem akar-e valaki ilyen osztályt... :)

Aki szeretne pár ilyen feladatot nézni, keressen az Okosbabán, több cikk is jelent meg róla.

Deákné nagyszerű "Anya, taníts engem" c. könyvét sem felejtettem el azért. Sőt, onnan is szoktunk magunknak feladatot választani. Nemrég olvastam el, hogy az író szerint mi mindent kell az ovikezdésig rendelkezésre álló egy évben egy gyermeknek elsajátítania. Hát nem semmi, fel kell kötni a gatyánkat! De nem is lehetetlen. És tudom azt is, hogy vannak olyan gyerekek, akik ennek a 60%-t tudják kb. mire eljutnak az oviig, de azért mi igyekszünk. Már csak azért is, mert e játékos feladatok révén talán mélyebben, alaposabban sikerül Lilikének megismernie a világot!

Lili mondta

Kezébe került egy füzet, amit még korábban sosem látott. Rácsodálkozik, majd megszólal:
- Hát ez meg?

Lehúztam az ágyneműket, így eltűntem a nappaliból, ahol csimotáék hesszeltek. Egyszer csak Lili megszólal kintről:
- Hol van Lilike anyukája?

Szeretgette az apukáját, majd leült játszani. Aztán csak elmorfondírozik:
- Lili szereti apát. Apa Lilié.

Pancsoltak a kis gyerekmedencében, amit a teraszra állítottunk fel. Jó hosszan, már félő volt, hogy átfáznak, így kivettük őket. Lilit épp letette Feri a törülközőre, amikor is megszólal a leányzó vágyakozva:
- Hiányzik a víz!

És a pancsi utáni felöltözésről:
- Lili, mindjárt hozok neked is egy pólót!
- A nagyszobában van! - veti oda okosan.

Kommandóügyi hírverés

Kapott a Kaposvári Kismama Kommandó egy kis hírverést a megyei napilaptól. Holnap a nyomtatott sajtóban is benne leszünk. Boldogságos :)
http://www.sonline.hu/somogy/kozelet/pelenkasok-a-kommandoban-kocsizo-alakulat-az-utcakon-385025

A boldogságról

"Minden szülőnek az a vágya, hogy gyermeke boldog legyen. Egy sérült gyermek nevelésekor félelmei abból adódnak, hogy minden hiányosság veszélyezteti a gyermeket boldogsága elérésében, megtartásában. Az azonban, hogy egy embernek miből mennyi kell a boldogsághoz, nagyon különböző. Az elfogulatlan szülő, aki nem képzeli el, milyen módon kell boldognak lennie gyermekének, ha boldognak látja őt, függetlenül a boldoggá tevő állapot részleteitől, elégedett lehet, örülhet gyermeke állapotának. Szerintem, ha valaki képességei és igényei szerint félelem nélkül, szeretetben élhet, akkor jó úton halad a boldogság felé. Lehetséges az a szülői hozzáállás, hogy a gyermekünk egy ilyen gyermek, segítettük, ahogy lehetett, a maga módján jut előre, és boldog. Ő is a miénk, elfogadtuk ilyennek, és a többi mieink meg másként ilyenek. Nem a mi alkotásaink, vendégek a háznál. Őket bízták ránk. Senki nem ígérte meg, hogy gyermekvállaláskor vágyaink, esetleg elvárásaink maradéktalanul teljesülnek. A sérült gyermekek boldogságában a szűkebb és később a tágabb környezet a döntő."

Nemrég pingpongoztunk egy picit zsuzsával a boldogságról. Olvastam a múlt héten egy könyvet, Singer Magdolna - Szabolcs Judit: Sorsfordító gyerekek címmel. Fenti idézet a könyvből való, Dr. Trásy Gábor, körzeti gyermekorvos szavai. Nem olyan rossz szavak, még ha nem is 100%-osan értek velük egyet.

A könyvet ajánlom elolvasásra olyan családoknak, ahol sérült gyerek született. Van benne egy rész, melyben szakemberek vallanak a témáról, van benne sok elgondolkodtató, jó mondás. Persze nem egetverő okosságok, inkább jó ráérzések, attól függően, hogy ki hogyan viszonyul a saját és világa egyensúlyához, találhat benne fogódzót, vagy ötletet. (A többi rész annyira nekem nem tetszett.)

És csak egyetlen egy helyen röhögtem fel hangosan :)
Mindig szoktam mondani, hogy nem szeretem megismerni kedvenc íróim, zeneszerzőim, előadóim magánéletét (életrajzát), mert kiderülhetnek olyan elemek belőle, melyek esetleg unszimpatikussá teszik az illetőt és félek, nehogy befolyásolja véleményemet az alkotásáról. Ezért igyekszem én ezeket a művészeket, írókat nem megismerni.
Az egyik esszé írójának a könyvben sikerült egy igen szerencsétlen idézetet zárszónak megtennie, idézem: "...akik újabb megerősítést kaptak ahhoz a Hemingway által megfogalmazott gondolathoz, miszerint: "Szamárság feladni a reményt, és bűn is, azt hiszem."" És hogy ez miért szerencsétlen idézet? Történetesen éppen tudom, hogy Hemingway fogott egy vadászpuskát és jól fejbelőtte magát, így vetett véget életének, azaz ő feladta...(amúgy meg eléggé terhelt volt a család, anyja is öngyilkos volt, és még vagy négyen...) Néha mégsem árt ezek szerint, ha az ember tud egyet s mást arról, akitől idéz:) (Amúgy meg az esszé írója minden bizonnyal nagyszerű ember, hihetetlen munkát végez nagy odaadással!)

Fodrásznál

Több okból kifolyólag is jó fodrászhoz menni. Először is azért, mert a végeredmény annyira tetszik fiúgyermeknek, hogy harsány hahotába kezd, amint felismeri, hogy a tupírka az valójában a jó édesanyja. Aztán azért is, mert csodálatos átalakulások szemtanuja ilyenkor az ember. Például bejött egy nőszerű nő, és pillanatokon belül tüsihajú férfit csináltak belőle. Szegény. Aztán saját átváltozásom is merőben lekötött. Ez az én itteni fodrászom nem tud ugyanis megállni. Amikor elértük a tökéletes állapotot, megkérdezte, hogy milyen és én elégedetten mosolyogtam a tükörképemre, de ő akkor nem állt ám meg a művel, ahogyan én azt gondoltam volna, hanem jött a tupír. Frankón égnek állította az összes hajam. Olyan rémséges volt, hogy nem mertem odanézni, inkább lesajnálólag pillantgattam a férfivé változó nőre, miközben gondolom ő hasonlóan lesajnálólag pislogott át hozzám. A beállítgatások után valamelyest normalizálódott a helyzet, csak aztán valamiért úgy gondolta ez az én fodrászom, hogy biztosan jó az nekem, ha letakarja lazán félrefésült hajammal a bal szememet, mint néhány amblyopias gyereknek szokás a leragasztott szemüveggel. Persze nem akartam megsérteni, így amikor nem figyelt oda, egy gyors fejbiccentéssel hátraküldtem a szemfedő tupírozott hajnyalábom, de ő mindig gondosan visszaállította. Aztán kaptam még rá mindenféle lakkot, amitől szép páncélos lett az egész búrám, úgyhogy ha valaki a harmadikról egy kalapácsot ejtett volna rá, fémes koppanással tovapattant volna az...szerintem ha nem mosnám meg, hetekig fixen állna.
No de azért is jó volt fodrászhoz menni, mert magammal vittem három látássérültes füzetecskét, és kettőt jól kiolvastam. Az egyik az integrált ovikról szólt (azaz ahol vegyesen vannak sérült és egészséges gyerekek), a másik pedig arról, hogy kell étkezni tanítani a látásproblémás gyerekeket. Az első aktuális, képzeljétek. Egyik ismerősünk ugyanis a másfél éves gyermekét mostanság íratta be oviba, hogy legyen számára hely 2.5 éves korában, amikor is már lehet menni, amennyiben a szobatisztaság nem csak elméleti szinten van meg a gyereknél, hanem gyakorlatilag is profi a témában. Ééééés, már csak 4 hely maradt a csoportban, úgyhogy igazán nem lehet azt mondani, hogy elkapkodták volna a dolgot! Ezen kicsit bepörögtem, és megkérdeztem a védőnőt. Szerinte is célszerű már most nézelődni, beíratkozni, mert ráadásul 3-4 ovit be is fognak jövőre zárni a tervek szerint. Hát, több sem kellett nekem, elkezdtem utánajárni. Ki is alakult a fejemben egy terv, de még nem merem ide ország-világ szeme elé kibiggyeszteni. A lényeg, hogy segíteni kell a kiszemelt intézménynek, hogy integrált intézménnyé válhasson, mert jelenleg nem az, és már megint lesz egy körünk az Országos Látásvizsgálóhoz ezzel kapcsolatban valamikor - de ez nem sürgős szerencsére.
Az evéses könyv meg tök érdekes volt, voltak benne tippek, hogy a kajával kapcsolatos bizonyos félelmeket hogyan segítsünk a gyerekünknek levetkőzni. Az tetszett a legjobban, hogy kérjük meg a gyereket, hogy ő etessen bennünket a saját kajájából, ill. az evőeszközeivel. Ez még tuti nem menne Lilinek, pedig jó mókának ígérkezik! :)
Szóval ilyen jó dolog fodrászhoz járni, csupa élmény. A hazajövetel előtt azért még az ujjaimmal kifésültem a hajam, emós hajnyalábom kiszedtem a szememből, igyekeztem a tupírt lenyomogatni és egész szuper lett a végeredmény. És még a fiam is felismert! Király, máskor is megyek!
Amúgy meg úúúúúúútálok fodrászhoz járni, de legalább a több centis lenövésem normalizálódott és szépséges dögös szöszke lettem megint.

Beszólt ma a lányom

Lilivel éppen csináljuk az otthoni tornát. Gördeszkás feladat, tök ügyi a kiscsaj. Én jól belelkesülök, számolom, hogy mennyinél tartunk, de egyre nagyobb vehemenciával, jókedvvel. Erre Lili:
- Ne kiabáljál!
:))))

Az otthonlét elbutít?

http://dolgozomami.blog.hu/2011/05/25/az_otthonlet_elbutit

Néhány Lili-beszéd

- Lilike, hamarosan megyünk tornázni!
- Szia Erika! Azt fogom mondani neki, hogy szia Erika! - gondolkodott Lilike előre hangosan, hogy akkor hogy is fog majd Erikának köszönni, ha odaérünk.

Barnus sír.
- Mi a baja?- kérdem én költőien.
- Nincsen baja. - válaszol Lili.
másik verziója másik alkalommal:
- Elfáradt.
vagy ha valamilyen hanghatás kíséri a sírást:
- Eldőlt! (még ha nem is dőlt el)

Ha sétálunk, újabban minden alkalommal többször is elhangzik Lilitől:
- Mondjunk mondókát!
És ilyenkor nincs mese, mondókát kell rittyenteni.

Voltunk strandon, Ferit átöleli Lili.
- Adjál apának puszit! - kéri Feri.
- Uszipuszi- vigyorog a gyönyörűm és tolja a kis pofikáját, hogy ő kapja a puszit.

Sütöttem muffint (köszi Eni a receptet, naggggyon jó lett! :), így ez lett Lili első csokis sütije, amiből kapott (kivéve Eniét, mert abból is kapott és egy pilóta kekszet az állatkiállításon Hódmezőn). Meg sem mukkant, olyan élvezettel tömte magába. Majd amikor elfogyott, közli:
- Sütit! Anya sütötte Lilikének.
- Igen, de elfogyott.- mondom neki.
- Utána? - kérdi Lili, de nemtom mi után... :)

Lili amikor beteg volt, bekakilt a pelusba. Ilyet rendes körülmények közt sosem csinál. Akkor hosszasan elbeszélgettem vele, és elmondtam neki, hogy ha kakilni kell, szóljon nekem, hozom a bilit. Azóta, ha a kaja végéhez közeledünk - amikor is én mindig bilire teszem - közli velem tudálékosan:
- Szóljál anyának! Egészségedre reggelit (vagy akármit). Köszönöm!

Az milyen dolog,

hogy babakorú Barna tiltakozik a folyadék ellen, de a tegnapi zenés foglalkozáson a buborékfújó szappanos vagy mosószeres vizét benyakalta abban a két pillanatban, míg nem néztem oda?! Lett is bukás belőle!
Ma őurasága nem kért reggeli szopit. Az ebéd utáni szopi a harmadik napja marad ki (ezt kérne, de anyuci leépíti ippeg). Akkor már csak esti szopi van...illetve alkalomadtán buborékfújós víz...más továbbra sem kell...

Azoknak, akik ONH-s gyereket nevelnek

Mark Borchertnek és Cassandra Finknek megjelent egy új cikke arról, hogy az ONH-s gyerekek és az autista, valamint az autista jegyeket viselő gyermekek milyen közös tulajdonságokkal, viselkedési és leleti elemekkel bírnak. Bazi érdekes! Sajnos angol, majd egyszer megpróbálom lefordítani. Elérhető itt annak, akit ez nem zavar: http://www.afb.org/afbpress/pubjvib.asp?DocID=jvib050604
Pár elem kivételével mintha csak Liliről írnának...

Átlag

Már megint sokat gondolkozom. Nem kellene, de mindig akadnak triggerek.
A gondolatébresztő: Lili előrehaladása és a korosztályi átlag. Az elmaradás szembeötlő. Igen, még úgy is, hogy a fejlődés is.
Én meg akarok. Azt még nem tudom, hogy ő akar-e. De csinálja. Sokszor harcosan, ügyesen. Hogy mikor hozza be az átlagot, azt nem tudom. De gyanítom, hogy az ő világa bizonyos aspektusokból mindig kevesebb lesz, mint az átlagé. Más aspektusokból viszont lehet több. Ezt nem szabad elfelejtenem! Sajnálom, hogy bizonyos dolgok nála kimaradnak. Annyival is kevesebb. Élményben. Rá kellene feküdni arra a vonalra, ami cserébe a többet nyújtja. Vagy amiben ő otthon van, amiben erős lehet.
Viszont mindig oda lyukadunk ki, hogy boldogság. Ha az megvan, akkor mindegy, hogy mekkora az a világ, ami az övé? Ha egész nap feküdne a szobájában, morzsolgatná a fülét, én vinném a finom falatokat, és ő ettől boldog, az vajon elég? (És akkor mit számít a korosztályi átlag?) Hogy lenne már elég? és egyben: miért nem elég?
Az, hogy kitárom a világot neki "erőszakkal", és megkapja az én olvasatomat arról, az mennyiben viszi közelebb a boldogsághoz? Valakit a megismerés a boldogtalansághoz visz közelebb. Mi az, amit át kell adjak, mi az ami nem fontos? Mennyi az elég és hogyan tegyem? - Ezek a kérdések nyilván felmerülhetnek teljesen egészséges gyereket nevelőknél is. De érdekes, Barnus esetében ilyesmin nem rágódom...
És miért van rajtam állandóan az a belső kényszer, hogy az átlaghoz akarom Lilit közelíteni? Attól vajon boldogabb lesz? Úgy tűnik, én igen. Mi ez a hülyeség??? Talán a társadalmi berendezkedés és elvárások rendszerének való megfelelés? Amiből kipottyan az anyai féltés és aggodalom, amint messzebb az az átlag?
Nem tudom a válaszokat. Csak azt tudom, hogy szeretném, ha Lili minél boldogabb lenne most és felnőtt korában is! És szeretném, ha sose szorulna más segítségére. És sose nevessék ki a háta mögött és ne használják ki - még úgy se, hogy ő nincs annak tudatában...
Ezekbe nekem valahogy beletartozik az is, hogy "lássa", milyen szép színes a világ körülöttünk, és az is, hogy önellátó legyen, kvázi legyen egy tisztes szakmája, amiből jól megél, és amit szeret is. Ezekhez kell rohanni, ezért kell az átlag, mint támpont? És mi van, ha nem 24 évesen lesz szakmája, hanem 30 évesen, világvége? Talán nem...
Kicsit át kellene rendeznem a gondolataimat Liliről és az átlagról...


Olvastatok már Saramago-t? Néhány gondolat a Vakság c. regényéből:

"Ha nézhetsz, láss is. Ha láthatsz, figyelj oda. (Tanácsok Könyve)"

"(...) és derűs nyugalommal azt kívánta, hogy vak legyen ő is, átlépjen a dolgok látható külső felületén, behatoljon a mélyükbe, fénylő és megváltozhatatlan vakságukba."

"(...) Az én esetem, mondta a patikussegéd, egyszerűbb volt, hallottam, hogy sorra vakulnak meg az emberek, és arra gondoltam, milyen lenne, ha én is megvakulnék, becsuktam a szemem, hogy kipróbáljam, és amikor kinyitottam, vak voltam, Olyan, mint valami parabola, jegyezte meg az ismeretlen hang, ha vak akarsz lenni, vak leszel. Elhallgattak."

"már akkor vakok voltunk, amikor megvakultunk, a félelem tett vakká bennünket, és a félelemtől maradunk továbbra is vakok (...)"

Szivárvány

Ma láttunk szivárványt. Pont alatta terveztünk kocsival áthaladni, azaz a napocska pont a hátunk mögött volt a zuhogó esőben. És néztem, és néztem, és eszembe jutott, hogy én tizenévesen megtanultam a szivárvány színeit, és csak évekkel később tudatosult bennem, hogy nem 7, hanem csak 6 színt tanultam meg: a pirosat, a narancsot, a sárgát, a zöldet, a kéket és az ibolyát. Kiderült, hogy a kéket ketté szokás szedni, világosra és sötétre. Ezzel a mai szivárvánnyal pedig konkrétan előállt a helyzet: nem láttam a kék színt benne! Nemhogy világosat, vagy sötétet, de egyáltalán nem volt kék! A zöld és ibolya határára oda lehetett képzelni éppen egy kék vonalat, ha nagyon akarta az ember, de semmi sávot, mint a többi szín esetében. Hogy mik vannak?

És hogy mik vannak szivárvány témában?

Álmoskönyv:
"remény, új életszakasz kezdete, kreativitás, optimizmus, lelki béke"

Magyar Katolikus Lexikon:
"szivárvány: a távolabb hulló esőcseppen megtörő napfény keltette, körív alakú, többszínű fényjelenség az égbolton. - Ősi vallásos és mitológiai jelkép: híd 2 világ között. A sintoizmusban (→Japán) az istenek a ~on jönnek le a földre; másutt a ~ a →holtak országába vezető út; egy istenség fegyvere, íja, melynek nyílvesszeje a villám; a napisten nyelve, ill. maga a ~ magasabbrendű lény: a Napot kísérő szellem v. alvilági kígyó. A gör. mitológiában Héra istennő szolgálója és Írisz hírnöke. - A Ter 9,13 szerint a →vízözön utáni szöv. jele, Isten haragját és kegyelmét együttesen jelzi. Szt Ambrus a ~t, mint a kegyelem szimbólumát, nyílvessző nélküli íjnak mondja. A ~ mint a világot ítélő Krisztus trónusa a Jel 4,3 és 10,1 alapján szintén a harag és a kegyelem jele. - Az ikgr-ban →Jákob létrájához hasonlóan a ~ ég és föld összekötője, a béke és a Békesség Anyja (→Szivárványos Madonna) szimbóluma. A bizánci műv-ben Krisztus trónusa. Utolsó ítélet-képeken a ~ „a trón körül” jelenik meg; ha még egy ~ látszik, az az →új ég és új földet jelenti. 7 színe utal a →Szentlélek ajándékaira és a Szentháromságra (→szentháromságszínek). - A magyar néphagyomány szerint a ~ egyik vége vízbe, tóba, kútba, moldvai hiedelmek szerint tengerbe nyúlik, onnan szívja fel a vizet, s vele békát, kígyót, halakat; aki átjut alatta, lányból fiúvá, fiúból lánnyá változik. A ~t eget és földet összekötő hídnak is tartották, amelyen angyalok, tündérek közlekednek. A széles zöld csík jó búza-, a vörös jó bortermést (de háborút is) jelentett. **"

És egy hosszabb: http://www.iosephinum.hu/?page=cikkek&op=show&id=597

Változnak az idők...

Amikor az ember lánya még gyermektelen és utánakiáltanak az utcán, vérmérséklettől függően szégyenlősen pironkodva szemlesüt és már ott sincs, vagy kihívóan mosolyogva visszafordul, vagy e kettő között rögtönöz valamit. Ha viszont az ember lánya már gyermekeit tologatja, akkor célszerű az első kiáltásra megfordulni, mert tuti, hogy valamelyik porontya már megint lerúgta méregdrága cipőjét...

Van képed hozzá? - No még egy nekifutás :)

Én megírtam a könyvet, azaz válogattam, formáztam, szeretgettem, kész. Kértem képet, ti továbbküldtétek, kaptam. Rengeteget. Ma este a végére értem a válogatásnak. Van sok nagyon jó, melyek tuti befutóim, vannak, melyekkel nem vagyok kibékülve, de nincs más az adott állatra, és olyanok is vannak, melyekből egyáltalán nem kaptam, vagy olyat kaptam, melyről tudom, hogy nem akarom használni.
Szóval, íme a reményeim szerinti utolsó nekifutás!
Ezekhez az állatokhoz keresek továbbra is képet (feltételek, ill. leírás változatlanok):

• Bagoly
• Szarvasmarha: bika (vagy ökör)
• Bolha
• Csiga
• Csóka
• Disznó
• Dongó
• Elefánt
• Fecske
• Fülemüle
• Fürj
• Hangya
• Héja
• Holló
• Kakukk
• Kánya
• Katicabogár
• Kecske
• Pacsirta
• Pinty
• Pocok
• Rák
• Szarka
• Szúnyog
• Vakvarjú (bakcsó)
• Veréb
• Vörösbegy

Illetve ezekhez az állatokhoz is jó lenne, mert bár kaptam, de nem vagyok maximálisan kibékülve azokkal...

• Bárány
• Macska
• Nyúl
• Őz
• Páva
• Sün
• Szarvas
• Szarvasmarha: tehén
• Tücsök
• Tyúk

És a cím, ahova a képeket várom: liliputto kukac hotmail pont hu

Köszönettel előre is!

Valamiért

ma a 600 Ft-os pici eper sokkal jobban nézett ki, mint a 800 Ft-os nagy (már rohadásban levő felületekkel rendelkezvén, brrrr), úgyhogy nem értve a dolgot, de bevásároltam az olcsóbbikból. Nem volt rossz üzlet! :) Nem értem én ezeknek a gondolkodását, teljesen felfordult ez a világ !? :). Remélem, holnap is lesz! ;-)

Adásunkat megszakítjuk...

...hogy közöljem, Lili feláll a mai naptól kezdve nemcsak a kiságyában, hanem a nappaliban a kanapéknál is. Elindul oldalazva - mert ezt tanulgatja egy ideje Erikától tornán és szereti. Mondja is hozzá a szöveget: "tipp-topp-tipp-topp". Ha elfárad, akkor meg azt, hogy "leül!" Ez még nem megy. Az esetek negyedében vállalja be azt, hogy egyedül is megpróbál leülni és ezek a leülések inkább elesésnek néznek ki, de ez is haladás! :)

Reggelre egyébként csatatérré változott a szobája: a hibiscust leverte valahogy az ablakból (cserép nem tört szerencsére), és a könyvespolcról lesuhintotta a kisebb-nagyobb gyerekkönyveket az ágyába, ill. a földre, valamint a körforgóját leszerelte. Mi mindezt a hangzavart végigaludtuk Ferivel, csak a végeredmény felett örvendhettünk.

Délután meg hallom, hogy megy a ramazuri a kisasszonynál, lefektetés után kb. 10 perccel. Tompa puffanás és társai. Gondoltam, megnézem már a drágám, hogy miben mesterkedik. Benyitok, és a következő kép tárul szemeim elé: a függöny picikét elhúzva, félrehajtva, hogy bejöjjön egy kis fény; alatta a gyermekem begubózva az ágy sarkába, az ágyban könyvek össze meg vissza, egyet szorongat a kis kezecskéjében és lapozgatja. Tündéri volt. Nagy csodálkozva rákérdeztem:
- Hát te meg mit csinálsz?
Ő pedig a világ legtermészetesebb módján:
- Olvasok!
Rászóltam, hogy feküdjön le aludni most már, és zokszó nélkül lassított felvételes üzemmódban oldalára dőlt a könyvvel és még annyit közölt:
- Viszlát, holnap!
Még kijavítottam, hogy délután, nem holnap, de ő már aludt is :)

Barnus meg furcsa. Továbbra sem kér folyadékot, plusz elkezdett feszítgetni, dobálja magát és sír hozzá. Ezt a mutatványt a vacsihoz mellékeli és elalvásig, jobban mondva cicizésig tartogatja is nekünk. Én attól tartok, hogy kevés a folyadéka, így anyuka kezd aggodalmaskodni. Pedig tolom bele napközben, ma a javasolt minimális 400 ml helyett sikerült 50 ml-t (nem írtam el)! ááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá

Délelőttünk a kommandózás jegyében

http://kaposvarikismamakommando.blogspot.com/2011/06/elmenybeszamolo.html

(ez mekkora: egyik blogomba belinkelem a másikat! :) ugye nem vezet ez valamilyen masszív és visszafordíthatatlan személyiségzavarhoz vagy akármi? :))