Kimenőn

Elmondanám nektek, hogy a hétvégén csak azért mentünk fel Bp-re, hogy talizzak Eni és Beja drágámmal (és Angival, de az sajna nem jött össze). Pasik nyomták a bébicsősz történetet, mi pedig beettük magunkat a Dürer kertbe (ahol láttam Magyarország legszebb női hangját, Harcsa Veronikát, éppen a színpadot mérte fel az estére vagy valami hasonló. Itt szerelmesedtem belé: http://www.youtube.com/watch?v=5ML1WCJLkcc&feature=related). Aztán puszipá, mi mentünk húgom lakásába éjszakázni, vagyis Feri és a 2 haramia, ugyanis a csajokkal jött a folytköv. :) Romkocsmából ki, romkocsmába be, hehe. Persze a szoptatás miatt inni még nem ihattam, de a hangulat nagyon ott volt! Lili születése előtt is ismertem egy-egy helyet, de most kiderült, hogy minden belvárosi (és nem annyira belvárosi) sarkon teremhet akár romkocsma. Persze elég egy kaptafára néznek ki, de hát kit érdekel? :) Meg Bp is átváltozott, hogy legutóbb jártam arra amúgy rendesen. Láttam egy csomó új épületet és forgalmi rendet. Úgyhogy van változás, és nem rossz irányú!!!
Másnap sajna elhatalmasodott rajtam egy arcüreg gyulladás, amim még sosem volt, úgyhogy olyan nagyon kellemes nem volt a cipő után kajtatás, márpedig nekem nagyon kell egy beleugrós sportos, de semmi siker. Cserébe Barnus kapott szandált, és mindenki jól lefáradt.
De nagyon jó volt ám! Tök jó, hogy Feri kitalálta ezt nekem! :)

Szülinapi képekből kevéske

 Volt tornabemutató is délelőtt. Áll, mint a gyertyaszál. Néha fel is, egyedül, de ritkán.

 Merengés Comfy-val játszás közben. Igen, kapott új szoftvert rá, szülinaposat :) mármint hogy az a témája. Szerencsére szereti Lili. Nagyon is!

 És hogy ez miért nem baj? Hát mert remekül álldogál közben, szépen egyenesen, akár fél órán át is!!!, és...

 ...szemecskét is edzi! Ha valami érdekli, jóóóóóól odahajol, hogy megnézze, mi az! :)

 Ilyen kis habcsók rucit is kapott Lilike, igazi tündibündi kislányka lett.

 Ez pedig a torta. Szanditól kaptam a receptet, köszönöm! Nekem nem sikerült olyan szépen ám, mint neki :( Fincsinek finom volt, de én tennék bele még cukrot, ill. fahéjat is. A vanília puding sokat dobott rajta, fini volt azért. Először Lilinek nem tetszett, viszont másnap rendesen tolta :)! Aztán még olyan is volt, hogy itt volt apum, (P)APA, és együtt főztünk-sütöttünk vele a szülinap előtti éjjel, sokáig, sokmindent. Kitaláltuk, hogy a tortára jól ráírunk szülinapos szöveget is, amihez csináltam színezett cukormázat. Aztán amint elkészült, elégedetten toltuk be az egészet a spájzba. Én meg gondosan lefedtem még a tortát, hogy ne szálljon rá por. Hiba volt! Másnapra eltűnt az egész felírat...Mert a torta még picit meleg volt, lefedve meg a melegben szétfolytak a betűk :( Most már ezt is tudom! Úgyhogy reggel rákentünk egy kis máz, miután az írás valahogy nem akaródzott összejönni. Így nézett ki a remekmű, mint a fenti ábra is mutatja :)

 Lili boldog arca. Imádom ezt a fejét (is). A kishernyós könyv a kezében, egy szerelem kezdete...

 Sétáltunk a Deseda partján is, Lilit kétoldalról vezetve. Olyan ügyike! Csak még nagyon imbolyog a medencéje, úgyhogy szerintem dolgozni kell még az ügyön...de tök jó érzés, hogy már itt tartunk!

 Családi hangulatkép :)

Ez meg a főharamia. A szeme sem áll jól, igaz? :)

És persze volt sokminden. Főleg ajándék. Fogalmam sincs, mikor tudom tálalni Lilinek mindazt, amit kapott :)

Gyerekkönyvek

Lili szülinapjára kapott sok-sok könyvet. Nem véletlen, az anyja vette neki, mert Lili egyenesen könyvfüggővé lépett elő. Olvassuk, olvassuk, majd szépen meg is tanuljuk őket. És imádjuk is őket. Olyannyira, hogy ha Barnusra rá kell szóljak, hogy ne akarjon darabjaira szétszerelni egy-egy Boribon könyvecskét, akkor Lili már meg is neszeli az eseményeket és elkezd sírogatni, de valódi könnyekkel, hogy vajh' az ő drága kis könyvecskéivel mostan akkor mi lesz... :)

Íme Lili 10 kedvenc könyve

1. Hápi első úszása. http://www.libri.hu/konyv/hapi-elso-uszasa.html . Nem rövid és nem egyszerű mondatok vannak benne. Pl.: "Tavirózsákat látott, békák napoztak rajtuk, szitakötők surrogtak a víz felett...de mi lehet az a négy farokféle, ami kiáll a vízből?" Lili kívülről fújja. És a toppok topja.
2. Boribon és Annipanni. http://www.pagony.hu/boribon-es-annipanni . Egyszerű történet, van benne ismétlődő motívum, ami nagyon tetszik Lilinek, és teljesen megérti az egészet. Több Boribont is szeret, befutó még a Boribon születésnapja, ill. a Jó éjszakát Annipanni. A 7 lufissal még csak most barátkozunk.
3. A tanyán. http://www.animakonyv.hu/index.php?BODY=BookInfo&OP=details&ID=95983 . Aranyos illusztráció, de rém gagyi történet a maciról, aki segít a tanyán. Van vagy 6 mondat az egész könyv. És mégis imádja...Anyukámtól kapta Lili még karácsonyra, sokáig pihentette, majd 1-2 hónapja totál rákattant...Ma megvettem neki az "A kertben" részt, ki sem lehetett szedni a kezéből. Még a kasszánál is hisztit rendezett, amikor odaadtam, hogy leolvassák az árát...
4. A telhetetlen hernyócska. http://www.pagony.hu/a-telhetetlen-hernyocska . Ennek korábban láttam a leírását, de csak legyintettem, hogy gagyiság, nem kell. Aztán az Alexandrában a kezembe akadt, és hát tök jó! Szülinapra megvettem, imádja ezt is! Kis hernyóról szól, aki kikel a tojásból, szétzabálja magát, bebábozódik, majd pillangó lesz belőle. Talán még érti is Lili, hogy hernyóból lesz a pillangó...és meg lehet tanulni belőle számolni, ill. a hét napjainak neveit. És szép, igényes, látássérülteknek is alkalmas nézegetésre. Én is szeretem :)
5. Micimackó és a méhek. http://book.hu/konyv/7871/Micimacko-es-a-mehek.html Vettem Lilinek egy memória játékot, és az Micimackós. Gondoltam, annál több kell hozzá, hogy szeresse, mint amit most tudunk róla, ez pedig annyi, hogy a Halász Judit-féle Micimackót néha meghallgatjuk. Úgyhogy keresgéltem. Egyszerű, érthető történet: Micimackó lufit szerez, hogy a fa tetején lévő méhekhez eljusson, mert ott tuti méz van. Van benne két dal-rész, ezeket énekelni szoktam Lilinek. Az ábrák nem szépek, a szokásos "micimacisak", de láthatóak látássérülteknek is szerintem. Ja, és azóta ettünk mézet is. Csak kicsit, kalácsra, a mese miatt :)
6. Lúdas Matyi (Rigó Béla verse). http://books.hu/ludas_matyi . Feri hozta haza a Tescóból Húsvét előtt. Először mérges voltam, hogy vajon mit csináltak a Lúdas Matyi sztoriból, de egészen jópofaság kerekedett ki belőle! Rímel veszettül, ami Lilinek nagyon tetszik. És tökéletesen tudja kívülről, csak sokszor kéreti magát.
7. Jancsi és Juliska. http://www.jatekfutar.hu/markak/napraforgo/9789639626492-ablakos_hazikok_-_jancsi_es_juliska .Ez már kezd kimerülőbe menni. Top favorit volt hónapokig, visszaesett, de még mindig OK. Ha jól emlékszem, 6 mondat az egész könyv, azok is elég gázok. Színes ábrás és tök jó ház formájú a könyv. Egy sorozat része, Lili most megkapta szülinapjára a többi mesét is, egyelőre még nem olvastuk őket (csak Barni :)) Ja, és van a könyvön egy Juliska mesefigura, kemény gumiból, amit elvileg meg lehet nyomni, és akkor csipog. Persze nem nagyon működik, alig lehet megnyomni, meg aztán mi értelme annak, hogy csipog egy Julis??? No mindegy...
8. A kisoroszlán. http://vitamia.hu/termek/a_kisoroszlan_-_pocakocskak.html . Pocakos könyv, azaz az oroszlán pocakját minden oldalon meg lehet tapintani, sárga és szőrös és ha az ember megnyomja, csipog. Egy kis időbe tellett, míg kitaláltam, hogy ilyenkor mit is mondjak Lilinek, mi a nyűnek csipog egy oroszlán hasa. Hát mert kacsa van benne! (és az miért csipog? franc se tudja, még nem kérdezte :)) A történet annyira nagyon nem bugyuta. Lili nagyon régóta kívülről tudja, talán az elsők egyike, melyeket megtanult. És ha suttogósan kell mondani, hogy a kisoroszlán anyukája fel ne ébredjen, akkor ő suttog is! :)
9. Legkedvesebb gyermekdalaink. http://bookline.hu/product/home!execute.action?id=79345&type=22&_v=Vass_Monika_illusztralta_Legkedvesebb_gyermekdalaink_CD_melleklettel . Ez is sokáig nagy favorit volt. Amúgy az első gyerekkönyveink egyike. Persze nem kemény lapos, így úgy néz ki már, mintha egy kutya szájából ráncigáltuk volna ki. Ez sokban Barnusnak köszönhető, de Lili is tett az ügy érdekében. Daloskönyv, 26 ismert gyerekdal van benne. Minden dal egy oldal, plusz kép. A képek elég jó színesek, kontrasztosak, kontúrosak. CD melléklet van hozzá, szerintem jó zenésítéssel, élvezetes sokmilliomodjára is. Lili általában lapozgatja, és már felismeri az ábráról, hogy mi a dal, és kezdi is énekelni. Édes :)
10. A három kiscica. http://www.libri.hu/konyv/vidam-mesek.html . Ez csak azért csúszott ennyire hátra, mert a legutóbbi szegedi látogatásunkkor otthagytuk anyánál, így jó ideje nem olvastuk. De ez is bőven toplistás. Jó történet, ismétlődő elemek, egyszerű ábrák. Szuper!

No, ez volt a Lili TOP10-e.
Most jöttök ti! Ajánljatok saját TOP-pokat. Kb. 2 évesnek. Csak hogy legyen a tarsolyomban tipp! Köszi!

Most már azt is megtanultuk,

hogy nem veszünk többet tépőzáras cipőt...
Fiúgyermek ugyanis egy séta során fogta magát és lerúgta azt a potom nyolcezres szandálkáját. Vagy leszerelte, a lényeg, hogy szülei nem lelék azt már meg sohasemnem míg világ a világ és még nyolc nap.
A továbblépés az lesz, hogy vagy szandál nélkül marad Szöszke, vagy kap valami rém olcsót, csak azért, hogy legyen a lábám valami. Lábdeformitást talán nem okoz, hiszen még nem járunk rajta.
Így jártunk, okosodtunk.
(és van egy darab szandálkánk. mitkezdjekvele?)

Mondtam már,

hogy Barnus mondott pár szót, melyek nem voltak túl egyértelműek számunkra, hogy azok csak véletlenül hangzanak úgy, ahogy mi ismerjük őket, vagy szándékosan?
Nos, egyik este megint megpróbáltuk a "gyerekek egy szobában altatása" projektet, és bevittük őket a gyerekszobába. Mosolygás, elköszönés, vigadalom, mi meg spuri ki. Ahogy csuktuk be az ajtót, Barnus szabályosan felsikított és azt sikította egyértelműen, hogy AAAAAANNNNNNYYYYYYYYYYAAAAA!!!!
Úgyhogy tuti a dolog, Barnus elkezdett beszélni úgy, hogy még mi is értjük! :)

És azt mondtam már, hogy Lili ilyet tud mondani: "mit mondtál? kis kancsóba fingottál?" És komoly hozzá, nem vigyorog. Nagyon vicces.

Kaposvári Kismama Kommandó

Kedves kaposvári és Kaposvár környéki anyukák!
Íme egy kezdeményezés részemről: http://kaposvarikismamakommando.blogspot.com (és a facebookon is megtaláltok!)
Gyertek, csatlakozzatok, találkozzunk, kommandózzunk együtt szerdánként, reggel 9-től!
Én ott leszek, hát ti? :)
(ja, és légyszi terjesszétek, hogy minél többen lehessünk)

Világvége meg egy nap

Nem jött el a világvége, ahogy jól megjövendölve vala 21-én, de eljött Lilike 2. szülinapja, így itt az ideje, hogy lezárjam a "Van képed hozzá?" fotós beküldős játékunkat.
Rengeteg kép érkezett több mint 30 embertől, úgyhogy lesz miből válogatni, köszönöm a lelkes fotózóknak a jelentkezést, felajánlást, ill. a hírverést. (Még egy kedves felajánlóhoz el sem jutottam (nem is fogok, de szerencsére Angi bevállalta a válogató és futár szerepét), az ő képeit még nem is ismerem, ráadásul ő az, aki több ezres nagyságrendben fotózott állatokat!)
Úgyhogy "eredményhirdetés" majd eztán, majd jelentkezem!
Mint ahogy szülinapos Lilike szülinapjáról is egyszer csak jól megírom az igazat, amint (P)APA hazaérkezik Szegedre, kipiheni az út fáradalmait és feltölti a képeket. Elöljáróban annyit: jó volt - és még az ajándékok felével nem is volt ideje megismerkedni a nagy kétévesnek :)

Csak mondja, mondja, és közben zabálnivaló

- De szép kaki! - közlöm Lilivel a bilizés végeredményét minősítve.
- Anya a szép! - mondja Lili ellentmondást nem tűrő hangon. 

és még egy a "szép" témából:
- Anya szép! - mondja Lili tündéri mosollyal.
- Lili a szép! - mondom neki.
- A legszebb! - teszi hozzá.
- Igen, a legszebb. - erősítem meg.
- Legszebb a világon! - fokozza szépségét kis tündérkém és közben szélesen és boldogan mosolyog.


Lili köszön: - Helóka nyalóka!
Nem, nem mi tanítottuk neki, de amikor először mondta, hangosan felröhögtem. És használja :)

- Jaj, de szeretlek, kis kincsem! - mondom Lilinek, amint épp előttem áll, enyhén átölel.
- Mondtad már! - közli tényszerűen.
(Olyat szoktam tőle kérdezni, hogy "Mondtam már ma, hogy mennyire szeretlek?" Innen szedte és alkalmazta helyesen.)

- Vizet! - kéri Lili a vizét, merthogy még mindig így szokja kérni...
- Tessék, itt a víz, parancsolj! - mondom neki és nyújtom felé a cumisüveget.
- Parancsolom! - mondja ő.

- Két éves... - ül a bilin és hangosan morfondírozik, ölében a Boribon születésnapja c. könyv.
- Igen, Lili két éves lesz. És Boribon hány éves? - kérdem én.
- Titok! - feleli Lili. (A mese szerint 3, de a történetben sokszor elhangzik a szülinapi meglepetés miatt az a szó, hogy titok. Lili épp jól alkalmazta, bár szerintem nem tudja pontosan, hogy mit is jelent :))

Tegnap Barnus ült a babakocsi hátsó székén, és folyamatosan előre nyúlkált, hogy megtépázza Lili hajzatát, komiszan, vigyorogva, és hiába szóltam rá, állandóan bepróbálkozott, szegény Lili meg csak sírt. Ma felcseréltem a két gyereket. Lili beült hátra, Barnust épp pakoltam be, amint mondom Lilinek:
- Most ez a kis haramia ül előre, hogy ne tépje a hajadat, mint tegnap.
Erre Lili édes-rekedtes hangon:
- Köszönöm!
(És ő nyúlkált előre, de nem gonoszan, csak felfedezően. Mondtam is neki, hogy Barnus fejét fogdosod, mire elkezdte simogatni. Olyan Lilikésen: kézfejjel.)

...és minden evés után ilyen megy, Lilike szájából
- Egészségedre kalácsot! Köszönöm. vagy
- Köszönöm reggelit, egészségedre!
:)

Google-ba ilyeneket írkáltok...

Azért az meglepő, amikor az ember megnézi, hogy milyen kulcsszavak beírásával találnak a Zemberek a blogjára. Elmondanám, hogy a blog nevének ilyen-olyan variációi után döbbenetes a másik két toplistás:

- Fogadalom legénybúcsúra
- Répakrém
Ha nem tudtátok volna, a legénybúcsú és a répakrém bazira jellemző a blogra. Nem mondom, hogy nem volt ilyen, de hát mégiscsak hoppácska...
Na jó, a mindenkori toplistás a blog neve mellett a VEP vizsgálat és a nászajándék. Fenti csak a havi stat.
Az ellenség megtévesztése végett majd lehet, hogy becifrázok ide pár kulcsszót, és akkor majd jól azt hiszik, hogy trallala, közben meg juhéjj! (No, eltettem magam holnapra.)

Beindulgatunk

- Lilike frankón le tud mászni az ágyunkról. És a kanapéról. Lecsúszik a lábacskáira és onnan jön az, hogy szól. ("Leül!" szolid felkiáltással.)
- Már volt, hogy engedte, hogy a kezeinél fogva vezessék. (Mi Ferivel kétoldalról szintén vezettük már 1-2 hete, nem is emlékszem, hogy ezt írtam-e már.)
- Készítettem Lili szülinapjára egy fekete-fehér képekből összeollózott kis gagyi füzetecskét, Öreg néne őzikéje sztorihoz. (Mellesleg rengeteg munkaóra pepecselés ráment erre a kis gagyira...) A képeket külön is elhelyeztem, 4-et egy A4-re (nem az autóra, hanem a lapra...), hozzátettem még párat, és összevagdostam. Azért, hogy mikor szombaton megkapja a füzetet, addigra ismerős legyen számára és duplán örüljön :) (A Boribon szülinapja c. könyvet is elővettem, olvasgatjuk, hogy Lili tudja, mi is lesz a szülinapjának a menetrendje. Én meg jegyzetelhetem ki...Lesz virág, torta, doboz ajándékkal, szép ruha felvétele. Azt nem tudom, hogy Bence kisfiút Szuszi kutyával honnan fogok szerválni :)) 6 kis képet tanítottam meg ma Lilinek. 3x mutattam meg őket, és este tökéletesen felismerte mindet, apukája tesztelte az utolsó bilizésnél :) Júliusban lesz a szemészeti kontroll, kíváncsi vagyok, mit mondanak. Illetve hogy tudunk-e még ezen javítani szemüveggel például.
- Elkezdtük a villával evést. Jobban megy, mint a kanalazás! juppije!
- Zabálja a könyveket és mindent megjegyez. (Most éppen a favorit duma - én mondtam neki, de harmadjára már tudta, és szokja is mondani: "Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, ki a legszebb a vidéken? Szép vagy, szép vagy, anya, de Lilike százszor szebb tenálad.")
- Fog is beindulgat, 2 napon át tartó 37.9-ig kúszó hőemelkedést okozva. Ma már visszatért a régi kerékvágásba a hő, normalizálódott.


Barni is beindulgat
- hason egyre jobban bírja
- leginkább mint az óramutató, úgy forog
- imád állni (tartani kell)
- dumál ezerrel, néha értelmes szavakat vélek felfedezni (mint áll, anya, labda), de ezeket még csak érzéki csalódásnak tudom be
- jön a foga neki is (nyáladzik)
- ma Erika behelyezte Z-be a lábacskáit, és nemcsak hogy tűrte, de úgy is maradt hosszú percekig
, majd négykézláb helyezte, és abban a pózban is benne maradt
- egyre rosszabb: imádja lenyúlni Lili dolgait (papír lapú Boribon könyveket, melyeket gyűr, tép, már úgy néznek ki, mintha kutya szájából kellett volna kiszedni őket).

És olyanom is van, hogy rövid távú céljaim. Lilivel nevezetesen, hogy le tudjon (merjen) ülni állásból, és olvassa azt a pár rövidke szót, melyeket tanítok neki (próbálom belőni a betűméretet, de még nem jártam sikerrel.) Barnival pedig egyrészt, hogy vegyen magához folyadékot az anyatejen kívül, másrészt hogy elinduljon a kúszás/mászás végre. Aztán jó lenne a sikeres érettségi :)

Angolul is beszél(ne)

Nem, még nem tanítjuk angolul. Párszor meghallgattunk már egy angol gyerekdalos CD-t, de még nem akarom. Amúgy sem vagyok biztos a mikor-ban. Azt tudom, hogy látássérülteknek (is) kritikus a nyelvtudás, különösen az angol (pl. számítógépes programok miatt). De örülnék, ha a világunkat ismerné meg minél jobban, melyben boldogulnia kell, hozzá az anyanyelvét, melyet a környezetében beszélnek, és ha már egy erős biztonságot szerzett ebben, akkor lépnénk tovább. Érdekes különben, hogy sok olyan ismerősöm és rokonom van, akik angol szakon végeztek, és tolmácsként, tanárként, fordítóként keresik a pénzüket, és egyik sem tartja fontosnak, hogy a gyereke korán kezdje az angolt. Szerintem úgy vannak vele, hogy ők is későn kezdték, és mégis megtanulták elég magas szinten. Sokan mondják, hogy de nem mindegy, hogy mennyi meló árán szedi fel az ember az új nyelvet. Kisgyerekként tuti könnyebb. Erre azt mondják a rokonok, ismerősök, hogy ez nem igaz mégsem. Méghozzá azért, mert akik kisgyerekként - akár csecsemőként - elkezdték az angolt, csak egy olyan szintre jutnak vele, amit a suliban kezdő társaik aztán 2 év alatt behoznak, onnantól pedig ugyanolyan melós. Valószínűleg az nyer sokat, azaz kevesebb szenvedés árán az jut el könnyebben a nyelvtudáshoz, aki nyelvterületre kijut, kb. általános iskolás korában, és később figyel rá, hogy nyelvtudását fenntartsa. Ez különben én lennék és a német nyelv. Mivel anno éltem családommal nyelvterületen, a gimit rögtön egy német nyelvvizsgával indítottam, és onnantól kezdve nem is kellett bejárjak órára. És csak egyetemen kellett újból leüljek németet tanulni, amikor a szaknyelvi vizsgát kellett letegyem. Aztán pedig elkezdődtek a munkás évek, és bár német érdekeltségű cégnél dolgoztam, mégis angol volt a belső nyelv, azaz német nyelvtudásom észrevétlenül halványult bele a passzivitásba. Emlékszem, hogy amikor még kislány voltam, anyu egyik barátnője, Rozika mesélte, hogy ő milyen nagyon szuper szinten beszélte egykor a németet, és az évek alatt teljesen elfelejtette. És akkor, ott, amikor ezt mondta, amellett, hogy csodálkoztam rajta, pontosan azt éreztem, hogy én is így fogok járni. És hát szomorúan konstatálom, hogy igen, így jártam. Szerencsére a köznyelv megértésével még nincsenek problémáim, de ha nekem kell megszólalni, háááát, eléggé dadogósra sikeredik. Na de nem is rólam szól ez a bejegyzés, szóval vissza Lilihez és a nemtudomhoz...még egy évig biztosan nem...aztán majd átgondolom...
Egy bizonyos Sütifaló bödönként (Cookie jar, a Fisher Price-tól), formaválogatós játékot, ami zenél, villog vettünk Barnuskának, hogy facilitálja a mozgását. Südve ajánlására tettük mindezt. Náluk nagy motivátor, nálunk "csak" játék maradt, annyira nem vonzó, hogy mozgást is kiváltson. Kétnyelvű, azaz a dumáit elmondja először magyarul, majd angolul. Két dolog derült ki e játéknak köszönhetően:
- Lilinek nagyon rossz az angol kiejtése :) (az "it's a square" mondatot úgy ejti valahogy, hogy "iccö szkí")
- nagyon gyorsan megtanulja az angol mondatokat is, ha azok játékos formában vannak és szereti is őket.
És a játéknak köszönhető a legújabb mondása, mely állandósulni látszik: odamegy a spájzajtóhoz és közli: "It's a spájz" (szépen ejtve: "icc ö spájz") :) Szóval, még el sem kezdtük az angol nyelv tanulását, a lányom máris keveri az angolt és a magyart! :)

A pisikaki történet

Elmentem titokban WC-re, de nem szóltam Lilinek, mert újabban mindig jön utánam és dolgom végeztével nagyon nehéz kinyitni úgy az ajtót, hogy ő térdel a túloldalán és két tenyerével tolja rám vissza azt :)
Egyszer csak hallom, hogy keres ("Anya, anya, anya!!!!") Kiszóltam neki, hogy "itt vagyok, Lilikém". Erre ő felkiált:
- Anya pisikakil!
Mondom neki:
- Igen, anya WC-n van.
Erre Lili:
- Hihetetlen!
:)))

Játék Comfyval

Lili így játszik Comfyval. Igen, ilyen közel kell néznie a laptop kijelzőjét. Több mint valószínű, hogy be kell ruházzunk egy új, nagy kijelzős monitorba vagy tévébe. Ami elé beülhet, a Comfy billentyűzetet meg kézbe kapja, és mehet a játék. Nem így ráfekvősen. Vasárnap eljutottunk végre Saláékhoz Zalaegerszegre, megnézni a kis Krisztiánt, aki nagyon ügyi egy babuci! És csodaszép szeme is van! Apukájának meg óriási tévéje, úgyhogy Lilit is elé ültettük, állítottuk, és tetszett neki, amit lát. Nyúlkált a kezecskéjével és közölte azt is, hogy "laptop" :)
Nem tudom, hogy ez a látás mire is lesz elég. Olvastam a tiflopedagógiai könyvben, hogy ezt orrlátásnak hívják (merthogy az orr súrolja a könyvet), gyakorlatilag használhatatlan az a látásmaradvány, ami ilyenkor előáll :( Persze meg kell nézzük, hogy mindenféle segédeszközzel (nagyító, lámpa) hogyan alakul a dolog, ill. még mindig változik az a szemecske! :) Azaz továbbra is dolgozunk rajta, még több olvasás, még több Comfy és társai! Hajrá Lilike!!!

Felfedezéseim #9

Pókriasztó
Volt egyszer egy ilyen bejegyzésem a pókjainkról: http://orsiferilove.blogspot.com/2011/03/stuart-fel-pokoktol.html (meg volt sok más is...)
Nos, letelt az egy hónap, azaz vége a kütyü visszaküldési garijának.
Tapasztalatok: kb. az üzembehelyezés utáni héten találtam két kisebb tébláboló pókot a nappaliban, ahol a kütyü működik. Mindkettő új pókica volt, serdülő, szerintem nálunk keltek ki valahol és próbálták eldönteni, hogy hogyan tovább. Aztán ennyit a nappaliról. Az előszobában pedig állatinvázió volt, mindenféle "dög" bejött valahonnan (ajtó alatt?), még egy nagyobb tücsköt is ki kellett billentsek! És egy nagyobb pókot. Nem tudta őkelme, hogy nálunk pókriasztó van üzemben, mert az előszobában nincs kitáblázva... Aztán még a mi szobánkba költözött be egy-kettő közepesebb, de már azoknak is vége.
A nappali abszolút átment a vizsgán. És pók pedig van a házban továbbra is, elég csak kimenni a lépcsőházba. Azaz ahol működik a kütyü, oda nem jönnek már.
A hanghullámoknak nem szabad akadályba ütközniük, arra kell vigyázni. Ilyen akadály bármilyen tárgy is lehet. Plusz elvileg van egy olyan opciója a riasztónak, hogy az elektronikus hálózaton is továbbadja a rezgést, így a házban ott is kifejti a hatását, ahol ugyanaz a vezeték van behúzva. Hát, nálunk nincs ilyen, mert külön körök futnak, de valakinél ez jól jöhet. Ezért is hirdetik úgy, hogy "riasztó a teljes háznak". Van rajta egy állítási lehetőség is, hogy random hangkiadásokat adjon, vagy állandó üteműeket. Azt írják, hogy az ember képtelen feldolgozni ezeket a hangokat, amikkel a kütyü dolgozik, így nem hat ránk, mégis, inkább a random beállítást választottam, nehogy az ütemes ismétlődés valamit beindítson...
Én semmi pénzért nem húznám ki a konnektorból! Így pókmentes az az életterünk, ahol a gyerekekkel a nap legnagyobb részét töltjük.
És a termék, ami nálunk is üzemel: http://www.primrose-hungaria.eu/p%F3kriaszt%F3-egesz-h%E1znak-p-10424.html?cPath=652

Birkanyírás

Hirtelen ötlettől vezérelve ma fürdés előtt ölbekaptam Barnust, Feri pedig fogta a hajnyíró majdnemnullás gépet és másfél centisre körbenyírtuk Barni fejét. Végeredmény:

Szerintem jobb hosszan, így nagyon kis golyófejű lett. Persze így is édes :)
És amikor szüleimnek elküldtem a kis mobilom képét az újfejűről (nem ezt), mindkettő kétségbeesetten hívott, hogy ugye nem Lilkó van a képen, mert annyira nehéz megmondani...:) Az biztos, hogy hasonlítanak.

Hajnali Lili-duma

- De szép ez a lány! - mondom Lilinek.
- Bizony ám! - mondja ő.

Lili reggel nagyon nyűgös, reggelit akar. Többször el is hangzik, hogy "reggeli", "anya megy", "kalácsot", "lassú" és ezek tetszőleges kombinációja. Mivel a reggel 7 még messze, beszélgetéssel próbálok terelni és időt húzni.
- Mondjad, drágám, mit álmodtál?
- Álmodtál. - mondja ő.
- És kiről?
- Apáról.
- És még?
- Anyáról.
- És mit csinált anya?
- Reggelit!
 :)

Kategóriák

Lili elkezdett kategorizálni. Három kategóriánk van: ember, állat, gép. Az állatot szereti a legjobban, oda próbál mindenkit elsőre bepakolni. Pénteken voltunk látásfejlesztésen, és Kati néni kiment egy pillanatra a teremből. Lili komolyan odafordult hozzám és megkérdezte, hogy Kati néni állat-e. Mondtam neki, hogy nem, Kati néni ember. Ezen okos fejjel elgondolkozott, majd elismételte a hallottakat. Utólag rájöttem, hogy már kb. 2-3 hónapja voltak ilyen próbálkozásai, akkor a tornáról és a zenés foglalkozásról ismert Gabót próbálta mindenképpen az állat kategóriába betuszkolni, de akkor még csak arra gyanakodtam, hogy valamit félreérthetett a lányom, és álfelháborodva mondogattam, hogy de hiszen a Gabó kisfiú. Most ha olyanja van, folyamatosan kategorizál. Tegnap előtt séta közben a motor, az autó és az autóbusz is sikeresen landolt a gép kategóriában és a galamb állat volt, anya és Szöszi pedig ember. Olyan édes :) A látásfejlesztőnk szerint meg bazi korai a kategorizálás, szerinte ezt 3 évesen művelik csak a gyerekek. Annyira nem érdekel, hogy valóban korai-e vagy sem, de igyekszem kielégíteni a kíváncsiságát és kategorizálunk :)

Megint felállt

Lili új szokás szerint szeret hajnali 5 körül felébredni és hopp, hirtelen ki is pattan szeméből az álmosság és köszöni szépen jól van, és bizony mindenki keljen fel vele együtt és vigadjon, mert az élet szép! Vagy valami ilyesmi elgondolás lehet a buksijába, de rém hangos, jókedvű, de ha sokáig nem osztozunk az örömében, akkor egyre panaszosabb lesz, hisztis, majd sírós. Én ezt annyival szoktam elintézni, hogy pelust cserélek neki, kap vizet, felhúzom az altatós zenét és elhagyom a szobáját. Persze miután Feri szólt, hogy a lány fent van, mert nekem olyan jó az alvókám, hogy bizony fel nem ébredek holmi hajnali vaklármákra. Nem úgy Feri! Szegény, totál kész van. Nem bír Lilitől aludni, úgyhogy a legtöbbször ilyenkor bemegy hozzá és gyakorolják a kiságyban a felállást, ugrálást, majd 6 körül ő is otthagyja a kisasszonyt, aki visszaalszik még egy órát, ha mázlink van. Feri pedig vagy vissza tud aludni, vagy nem. Én jelentem, simán. Persze kis koboldomat meg kell szoptassam, mert ő is felébred a rikkancs kisasszonyra, de általában gyorsan megvagyunk ezzel a műsorszámmal.
Ma reggel Feri már nagyon fáradt volt, így bement Lilihez kissé morcosan, közölte vele, hogy ennyi idősen már réges-régen fel kellene állnia a kiságyban, és a polcon ott vannak a könyvek, igazán levehetne magának egyet, és olvasgasson, ne ébresztgesse szeretett családját, amikor még a kakas se ugatja a napot. És rácsukta a leányra az ajtót. Mi meg próbálkoztunk a visszaalvással. Nekem sikerült is, amikoris arra ébredek, hogy nagy puffanás, lányunk meg kurjongat és nyüszög. Feri lassan és eléggé mérgesen már, de átcammogott Lilihez, aki állt az ágy sarkában, és a könyvespolcról lesodorta a könyveket:)
Ezennel abszolválta Lili a második kiságyas önálló felállást, újfent hálózsákos nehezítő körülmény mellett.

Amúgy meg jó sűrű napunk volt! Reggel vittem Barnust tornázni, aztán megfőztem a tojásos köménylevest, rizst kukoval, rántott husival, tartárral és csak azért nem csináltam pudingot a tegnap délután sütött palacsintához, mert elfogyott otthonról a tejci. Mindez fél-háromnegyed óra alatt, majd spuri az usziba, ezúttal két gyerekkel: Feri Lilivel úszott, én Barnussal. B. először volt medencében és HRG órán. A fél órának az első negyed óráját élvezte nagyon, még énekelt is nekem, majd irtó fáradt lett, úgy kellett tartani benne a szuszt, hogy ne akarjon elaludni! :) Délután olyan luxusban volt részünk, hogy a teraszunkra kiültünk, míg a gyerekek aludtak, csak azt hagytuk számításon kívül, hogy a nap, mint a meszes úgy tüzelt, és sikerült mindkettőnknek rákvörösre színtváltanunk...Késő délután séta a városban, végre találkozva miniBekivel is, aki Barnushoz hasonlóan az "összes titkok tudója" ábrázatot viseli még és nagyon cuki vele. Meg láttunk hármasikereket, már több is van ám a városban! Volt amúgy nagy majorette bemutató, meg katonazenekar és trallala, de csak a végét kaptuk el az egésznek, úgyhogy valójában fogalmam sincs, mi történt a városban. Ez azért vicces, mert már több listára is feliratkoztam, hogy jól informált legyek és ezt a mai nem kis eseményt nem jegyezte senki :(

No, ma ilyenek voltak. Szép napjaink vannak. Remélem, már megvolt a böjtje.
(Ja, és lottót elfelejtettem venni, úgyhogy ne izguljatok, nem lesz ötös, mert a tuti számok itten vannak nálam a fejemben :))

Lili szerint nincs olyan,

hogy aranyhal. Biztosan rosszul tudom. Merthogy ő határozottan tudja a választ, amikor a képet mutatom: ANYAHAL! Annak legalább van értelme! :-)

Rákattanva

A "tökéletes" szó után Lili felkapta azt is, hogy 'szép'.
Általában 'anya szép'. Erre én rá szoktam vágni, hogy 'köszi drágám, anya szép, de Lili a legszebb'.
Tegnap odáig jutottunk, hogy 'anya szép'. Nem folytattam a szokásos lemezt, hanem megkérdeztem tőle, hogy 'ki a legszebb?' Lili nyomott egy széles vigyort és jó hangosan rávágta:
'Annipanni a legszebb!'
Ennyit a Boribon-Annipanni őrületről...
Teljesen rá van nőve a témára! Boribon és Annipanni, no meg Hápi kacsa (első úszása), Döbrögi (Lúdas matyi). Kívülről fújja őket, és állandóan ezeket kell ismételgetni...
Dalban pedig a 'Kis kece lányom' és az 'Erdő, erdő erdő' kezdetű népdalok a menők. Orrvérzésig.
És dumál, mesél, párbeszédeket ad vissza és rém vicces. Pl. ilyet, egyhuzamban mondja az egészet:
"Feri. Ki a Feri? Apa a Feri." vagy sokkal hosszabban:
"Szakáll. Kinek van szakálla? Apának van szakálla. Papinak van szakálla. Maminak van szakálla. Anyának van szakálla. Anyának van szakálla? Anyának nincs szakálla. Arca van."

Barnus meg állna éjjel-nappal. Persze tartani kell, meg a popójánál tolom egy kicsit felfelé, hogy ne a gerincét terheljük. De nála meg ez a favorit. Ha sír, megnyugszik, ha unott pofi, felvidul. Amúgy kitartó egy baba: cumiból ivás még mindig nem pálya. Sőt! Haggyámá! Szopizás cool.

Itt vagyunk!!!

Visszatértünk, itt vagyunk! Köszönjük a jókívánságokat, aggodalmakat!
Valószínűleg racoon mumnak lett igaza, háromnapos láza lehetett Lilinek, mely nálunk négy napig tartott. Igen, van ilyen, magas láz és általában hozzá semmi, ha mégis, akkor orrfolyás, torokizé, hasmenés és a vége (3-5 nap után) a kis pöttyök megjelenése a testen, melyek nem viszketősek és másnapra elmúlnak. A gyerekek ilyenkor nem anyátlanodnak el, általában jókedvűek. Ez sokszor igaz volt Lilire is, de a hisztifaktor szignifikánsan megnőtt...Először azt hittem, hogy benyaltunk valamit, mert én is elkezdtem cifrán hasmenni, de Lilinél nem durvult el a helyzet, és jöttek a pöttyök is, úgyhogy diagnózis felállítva: háromnapos láz. Végig rezgett ám nagyon a léc a lázgörcs miatt, de megúsztuk! Volt, hogy 39.4 is volt az a hő, mert mire észbe kaptunk, láz pillanatokon belül az egekbe szállt! És itt gratulálok a lázcsillapító szirupok gyártóinak: mind úgy gondolja, hogy a gyermek az eperíz szerelmese, ami így is van, konkrétan a második napig. Aztán eljön a borús pillanat és herótja lesz a gyermeknek a trutyitól, anyja meg csak győzze belepumpálni...((P)apa jóvoltából tesztelhettük igazi piacos eperrel: szerencsére azt még szereti, a joghurt viszont már fekete listás lett...)
Lili rendben is, de az anyja kipurcant. Szó szerint lézengtem, fetrengtem, a gyerekekkel való foglalkozás arra redukálódott, hogy közéjük feküdtem, néztem ki a fejemből és néha olvastam nekik, ha bírtam. Ezoterikusan arra jutottam, hogy fizikailag kimerültem, vagyis azért merültem ki és lettem beteg, mert a testem azt akarja tudatni velem, hogy foglalkozzak vele is, azaz magammal.
Legendásan híres vagyok a nemalvásomról, huzamosabb ideig is sokszor elvagyok 4 órás alvásokkal is, és hát az utóbbi időben ha nem is négyóráztam, de sokszor 5-6 óráztam úgy, hogy Lilihez éjjel még keltem pelust is cserélni. És vagy öregszem, vagy be kell lássam, hogy ez már nem megy nekem (vagy mindkettő). Kell az alvás. Úgyhogy viszonylag rendesen alszom most. És nem nagyon érdekel, hogy mással meg úszom. Majd ha kialudtam magam, folytköv.
Egyébként ti mit csináltok, ha lemerült az elem? Szokják mondogatni, hogy egy wellness hétvégére menjek el egyedül vagy Ferivel, gyerekek nélkül. De kérdem én: az a 2-3 nap tényleg annyira feltöltene (miközben ugye folyamatosan azon pörög az ember, hogy a gyerekek vajon élnek-e még), hogy hosszú távon lehet abból táplálkozni? (Amúgy ez a téma egy kicsit még költői, mert a szoptatás röghöz köt.)Vagy mi másra gondolhat még az ember lánya?
Voltunk ám Szegeden is. Előző nap még hazahívtam Ferit a munkából, annyira rosszul voltam, és amint hazaért, én ágynak estem, de másnapra összeszedtem magam és egy jó kis sírós budapesti BHRG kontroll után irány Szeged! (Olyan feladatsort kaptunk, hogy hú meg ha, egyedül szerintem lehetetlenség is végigcsinálni, nagyon négykezes...) Készült kép is, teszek ide kettőt:

 Öltözés közbeni sunyítás a kamerának (lehet, hogy filmsztár lesz?)

Papánál bealvós kis kincsem

A rossz az egészben az volt, hogy anyum Bp-en tartózkodott, míg mi nála, mert karácsonyra kapott színházjegye épp esedékes volt, de szerencsére (p)apa sokszor ráért, így nem sokat voltunk egyedül, míg Feri Hódmezővásárhelyen tartotta a kiállításon a frontot. Bár én még mínuszban ugye...
Szombaton még ki is mentünk hozzá a kiállításra gyerkőcökkel, és a nap élménye az lett, hogy Lilivel bementem az állatsimogatóba és simogattunk veszettül :) Élvezte! Egy barit (meeee), egy bocit (múúúú), egy szamarat (i-á) és egy kecskegidát (mek-mek). És most erről nagyszerűen tudunk már mesélni, ha kérdezik :)
Tegnap meg már zenés foglakozáson jártunk itthon. Irtó vicces volt, mert jött látogatóba a tévé. Vagyis jött volna, ha valaha odaér :) Előtte persze telefonáltak nekem, én elkezdtem terjeszteni az igét, és volt olyan, aki úgy reagálta le a dolgot, hogy akkor ők nem is jönnek a foglalkozásra, ha tévé. Úgyhogy az igehintéssel leálltunk, azt beszéltük meg, hogy ha jön a tévé, akkor aki nem akar a felvételen látszódni, arra a pár percre meg lesz kérve, hogy hagyja el a termet. A pedagógusaink széles repertoárral készültek, volt minden, mint a bucsuban, de a tévé GPS segítség mellett sikeresen eltévedt valahol, úgyhogy felvétel ezúttal nem készült rólunk :)
Ja, és a hét "közhíre": írtam városkánk polgármesterének, miután láttam a honlapján, hogy mekkora hírverést gyártottak a könyvtárbeli zenés foglalkozásnak (hogy továbbra is ingyenes), hogy bizony létezik egy hasonló foglalkozás sérült babáknak is, és mi is nagyon örülnénk, ha megtámogatnák a fizetős részét, és képzeljétek el, kb. két hét átfutási idővel válaszolt nekem! Megírta, hogy melyik irodánál kell pályázni, ill. tárgyi ajándékokat is honnan igényelhetek a pedagógusoknak. Úgyhogy választ kaptam, kíváncsi vagyok, hogy pénzre konvertálható-e ez a válasz!

Mi még adásszünetet tartunk, addig nézzetek mást

http://www.youtube.com/watch?v=-XnSQzPCd60&feature=share

Betegen

Az a helyzet, hogy Hollandiában és Olaszországban (lásd előző bejegyzést!) egyaránt létezik olyan, hogy betegség. És mi benyaltunk valamit. Ez most nem a szokásos buzgóanyukás többesszám, hanem frankón én is. Fáj a gyomrom, és hasmegyek kegyetlenül. Lilire is ráköszöntött ugyanez a téma a láz, ill. felső légúti krikszkraksz mellé. Úgy sajnálom szegénykét! És megint megindultak a fogak is, ill. a sok szájbanyúlkálástól aftája is lett. Alig eszik, nem sokat iszik, kezdődik a veszekedés, hogy mégis. Úgyhogy sanszos, hogy a szegedremenetelből nem lesz semmi, pedig már nagyon rákészültem :(((
Szerencsére Barnuska olyan okos nagyfiú, hogy inkább visszább vesz magából, minthogy panaszos legyen, hogy ő most kicsit mellőzve van. Imádom. Remélem, neki nem adjuk tovább ezt a pokoli kórságot!
Szépen ezoterikusan majd el kell gondolkozni a miérteken. Egyelőre passz...

Hollandia: megtetszett

Isten hozott Hollandiában!

2011. május 02. hétfő, 01:01 | Írta: Emily Perl Kingsley 

 

Gyakran kérnek arra, hogy próbáljam meg leírni, milyen is felnevelni egy sérült gyermeket - azért, hogy segítsünk megérteni ezt az egyedülálló tapasztalatot azoknak, akik nem osztoznak benne, hogy el tudják képzelni milyen érzés ez. Nos, ilyen:

Amikor babát várunk, az ahhoz hasonlít, mint amikor egy csodálatos vakációt tervezünk, mondjuk Olaszországba. Megveszünk sok-sok útikönyvet és eltervezzük az egész gyönyörű utat. A Kolosszeum, Michelangelo Dávidja, Velence gondolái, stb. Még talán néhány hasznos olasz kifejezést is megtanulunk. Mindez nagyon, nagyon izgalmas.

Több hónap vágyakozással teli várakozás után végre eljön a nagy nap. Becsomagoljuk a bőrőndjeinket és elindulunk. Néhány órával később, a repülőgép leszáll. A légikísérő odajön, és mosolyogva közli: Isten hozta Önöket Hollandiában!


Hollandia?!? - nézünk értetlenkedve. Hogy érti, hogy Hollandia? Mi Olaszországba vettünk jegyet! Nekünk Olaszországban kellene lennünk! Egész életünkben arról álmodtunk, hogy Olaszországba megyünk!

Sajnos változás történt a menetrendben - közli. Ez a gép Hollandiában szállt le és nem is megy tovább. Önöknek itt kell maradniuk!

Nagyon fontos - bármennyire is csalódottak vagyunk - hogy a gép nem egy borzasztó, förtelmes, mocskos helyre vitt minket, ami dögvésszel, éhinséggel, leprával teli. Nem, ez egyszerűen csak egy másik hely a tervezetthez képest.

Szóval most neki kell látnunk, és el kell indulnunk új útikönyveket venni. És meg kell tanulnunk egy egészen új nyelvet. És találkozni fogunk az emberek egy teljesen új csoportjával, olyanokkal, akikkel előzőleg még sosem találkoztunk.

Ez csak egy másik hely! Talán lassabb iramú, mint Olaszország, esetleg kevésbé mutatós. Azonban egy kis idő múltán, amikor már újra levegőhöz jutunk, körülnézünk ... és elkezdjük felismerni, hogy  Hollandiában vannak szélmalmok, vannak tulipánok is. Sőt még Rembrandt képeket is találunk.

De minden ismerősünk Olaszországba jár és folyton azzal kérkedik, hogy milyen csodálatos volt ott! És egész hátralevő életünkben azt fogjuk mondani: Igen, ide szerettünk volna mi is eljutni! Ez az, amit eredetileg terveztünk!

És az efölött érzett fájdalmunk soha, de soha nem fog elmúlni, mert ennek az álomnak az elvesztése egy nagyon-nagyon jelentős veszteség!

Ugyanakkor tisztában kell lennünk azzal, hogyha egész életünkben amiatt bánkódunk, hogy  sosem jutottunk el Olaszországba, akkor sohasem leszünk képesek felszabadultan élvezni Hollandia rengeteg, nagyon különleges, igazán szeretni való szépségét.

Forrás: http://koraszulott.com/component/content/article/361-isten-hozott-hollandiaban.html

Kíváncsi lennék, hogy egy gyermekpszichológus

mit szólna ahhoz a dologhoz, hogy Lilike két kedvenc mesealakja a boszorkány (a Jancsi és Juliskából) illetve Döbrögi (a Lúdas Matyiból). Hogy hogy fajulhatott odáig a helyzet, hogy negatív szereplőket szeressen, azt nem tudom, de ez van. Biztos szörnyű anya vagyok, vagy rosszul olvasom a meséket, nem tudom...

Hétvégi terv dugában

Az odáig rendben is volt, hogy szombat és Balcsi, mert találkoztunk pár kedves emberrel és babával és beszélgettünk, amennyire a gyerekek engedték, és csak kicsit volt gonosz az időfelelőstől, hogy esőt küldött ránk, mert a házban is volt számunkra hely és sok finomság süti formájában. Aztán este a haramiák kisasszonkája fogta magát és belázasodott és mi meg annak rendje és módja szerint beparáztunk. És hogy ez miért is cifra? Mert május 1-én Badacsonyba készültünk, ugyanis olyannyira szentimentálisak vagyunk Ferivel, hogy minden egyes alkalomkor (ez lett volna a harmadik, khm...) visszakívánkozik szívünk a tett színhelyére, ahol először megpillantottuk egymást és szerelembe esénk vala. Reggelre Lili folytatta a lázasságot és az eső is pazarul esett, úgyhogy lestornóztuk rögtön az eseményt :( Lili még most is lázas. Én betippeltem a húgyúti krikszkrakszot, jó szokás szerint, de a doki legnagyobb meglepimre negatív eredménnyel tért vissza a kb. 1 órán át kiimádkozott pisimintával. Szerinte felső légúti krikszkraksz is lehet, de szerintem az alig, mert nózi jobban csurog olykor, ha az égvilágon semmi baja, mint most, és egy pirinyókát köhécsel csak. Egyáltalán nem mondanám betegnek...Láz meg csak van. Lehet, hogy a tőzegáfonya+echinacea tea és a C+Cink vitaminspray kigyilkolta a bacit? De akkor mi ez a láz? Már megint én aggodalmaskodom csak, doki szerint lázcsillapítsunk csak, csütörtökön meg telefon. Én azért tolom bele a teát. Hosszú idő óta ez az első folyadék, amit nem köp vagy csurgat ki a drágám. Két adagot főzök le neki egy napra és vízzel felhígitva egész nap azt kapja aztán. Ha meg túlleszünk ezen a hercehurcán is, most már tutkó, hogy veszek tőzegáfonya lekvár és csipkebogyeszt is, és minden nap enni fogjuk. Ezt a teát meg feljegyezzük, mert jónak minősítettem.
Amúgy meg kaptam csodaszép vörös óriásrózsát (tuti valami génmanipulált) a gyerekektől Anyák Napjára (az informatikusok meg a nyák napját ünneplik, tudtátok-e?). És mi sem bizonyítja jobban, hogy férjemmel együtt három gyermekem van, mint hogy rögtön három szálat kaptam :)
Meg még olyan szitu is van, hogy a terasz kezd trágyadombbá válni, mert valamilyen madárfajzat kezdi befészkelni magát a tető alá, és építgeti a fészkét. Ami meg lehull közben, az lehull, és nekünk gusztustalakodik a lábunk előtt, amint kilépünk a teraszra. Remek. Meg madárkaka is akad. Lődözés nélkül nem tudja valaki, hogy hogy lehet ezeket a csipogó madárkákat rávenni, hogy ne itt telepedjenek le nálunk?
No és hát ilyen napjaink voltak:

 Csupa bűbáj ez a gyerek - és akaratos és erős is - veszélyes kombináció...

 Hajgumit kapott és rém elégedett (és mintha pont a kamerába nézne...:))

 pózol a hajgumis fejével :)

 Apa építette nekem ezt a valamit, boldogságos, nagyon remek

 Szedem szét a valamit

 Laptopon okosodunk a fekete-fehér képekkel. Többnyire látja :)

Csapzott fejjel kunkorodik a hajzat. Tündibündi.