Anyaszívmanipuláló haramia

Lili csak úgy a semmiből közli:
- ...nagyon!
Kérdem én:
- Mi nagyon?
Válasz:
- Nagyon szeretlek!
Anyai szív ellágyul, átölelem, és közlöm vele, hogy mekkora haramia is ő.
Erre eltol magától, beráncosítja a homlokát és közli:
- Apa haramia!

Dekázás

Lili 2 éves kora előtt 1 szűk hónappal 15 kg, pizsiben. Barnuska meg 10,7 kg, közeledve a 10 hónapos korhoz.
Nem picik, mint apjuk-anyjuk. Én meg bazi erős leszek vagyok, ahogy e súlyos popókat cipelem...

Világító bizbasz

http://www.vilagitojegkocka.hu
Már régebben is ajánlották nekem őket, most a facebookon talált meg engem egy hirdetésük.
Mindenféle világító bizbaszt lehet vásárolni náluk. Én a lufikra gyúrok, Lili szülinapjára. Merthogy - és már megint Boribon! - a 7 lufi c. Boribon mesét kapja többek közt a haramialány és olyannyira stílusos lenne hozzá 7 lufi, hogy csak na! Pláne ha világítanak ugye.

Felfedezéseim #8 - GYITE

Véletlenül tévedtem ide: http://gyite.barczi.elte.hu/, azaz a Gyógypedagógiai Info-technológiai eszközök oldalára. Rengeteg okosság és hasznosság található itt. Úgymint programok, publikációk, szakdolik. Elsősorban nagyobb gyerekeknek. Szerintem nem feltétlenül gyógypedeseknek, mert sok olyasmi van, amivel bármilyen gyermek szívesen eljátszadozik. És mindez ingyenes.
És ül a drót végén egy igen kedves, és együtt gondolkodó személy, Nádor László, aki ezt az egészet összehozta, és akivel bizony lehet beszélgetni is, és speciális kéréseket is örömmel teljesít, ha van rá kapacitása. És van.
Tessék kipróbálni, nézegetni, hasznos!

Szar ügy,

ha felborul a bili. Lánygyermekkel. Alatta takaró, húsvéti Boribon ajándékkönyv (a legkevésbé kedvelt szerencsére, de akkor is pótolni kell...), cumisüveg, kiscipő. Ááááá. Én éppen a fürdőszobában voltam, meghallottam a zajt, majd rohanok Lilihez, aki égben szétterpesztett lábakkal panaszosan ismételgeti: kocka elgurult, kocka elgurult :(
Szóval a rohadt zenélő kocka miatt lett egy negyedórás extra programom, mire kisuvickoltam a gyereket és a fél hálószobát a szxrból... Tuti utánakepesztett és borult. Ej!

A naaaaagy corn flakes látásteszt

Nestlééknek van egy olyanjuk, melyben barna és fehér golyócskák vannak és tejbe kell dobni őket és nyami. Na, előkaptuk és Lili kapott belőle, hogy megnézzük, hogy találja meg őket.
Az eredmény: ha sok golyócska van a tálcáján, akkor inkább kézzel keres, mert úgyis beleakad egybe, ha kevés, akkor már a szemét is használja.
Asszem fog még kapni ilyet bőven...
(A következő lépcsőfok az lesz, amikor ki kell szelektálnia, hogy melyik a barna, melyik a fehér, mint Csipkerózsikának. Majd ezzel a mesével szépen bevezetjük a feladatot, hogy rákattanjon. Gyorsan szerzek is egy lebutított verziót belőle...)

Szöszke Barnus is szelektál, hogy hova tegye a sült krumpli darabkáit: szájába, a földre, vagy maga mellé a székbe...?

----------------------------------------------------------------------------------
Most lettem helyreigazítva Eni által, hogy a Csipkerózsika nem Csipkerózsika, hanem Hamupipőke. És tényleg!

Helyreigazít

Átöleltem a kis drágámat és mondom neki:
- Kis macikám!
Erre ő kihúzza magát az ölelésből és helyreigazít:
- Apa kis macikája. Anya angyalkája!
:)

Ebéd után mondom Lilinek, hogy irány a bili. Nyúlok is felé, hogy felemeljem. Erre ő:
- Egészségedre az ebédet! Köszönöm!
(merthogy ezt elfelejtettem neki mondani...:))

Virágbaborulva

"Lili hibiszkusza" virágba borult veszettül. Gondoltam, megmutatom neki, elcsodálkozunk rajta, megszemléljük és örvendezünk majd a dolog felett... A nagy francokat! Vagyis inkább anyuka rosszul időzített, mert leányzó inkább Boribon kalandjaira volt kíváncsi és éppen ismételgette a kedvenc 3 sorát ("Kié lehet az ing? Nem tudom. Felveszem." - vagy valami hasonló:)) Úgyhogy hibiscus le sem lett tojva, vagyis...

...Barnus úgy döntött, hogy megvizsgálja. Ezt úgy kell, hogy kajdiból belecsapunk a növény közepébe, és mivel tudjuk már 9 hónaposan, hogy ezt nem kellett volna, így anya arcát fürkészve sunyin felnézünk és várunk. Ha anya vigyorog (és ilyen pofira nem lehet mást tenni), akkor szabad tovább csapkodni. Úgyhogy hibiscus és virágainak életét megmentendő, anyuka a virágot biztonságba tervezte helyezni, vissza az ablakba. És közben elgondolkozik vala, hogy mennyire jó, hogy nem kiskutyát kapott leánygyermek és annak testvére...

De még mielőtt visszatoloncolnánk hibiscust, leánygyermeknek megint felajánljuk megcsodálásra, aki a ne baszogassál már "na jó, megnézem, ha ennyire erőszakos vagy" ábrázattal érdeklődve megtekinti a csodát! Áh, ezek a gyerekek nem értenek ehhez! Pedig van még virágom, virágom, ilyenek:

Ez meg Lili látásfejlesztő virága, a bordásfalán: (Elég beteg, mert egy napocska van a közepén, annak szemén napszemüveggel. ??? A napnak ugyan mi égetné ki a szemét, he?)

Látásélesség tesztelése

Gondoltam, itt az ideje.
Anno Grazban beszéltük Lea Hyvarinennel, hogy 2 éves kor körül esedékes. Amilyen készségek kellenek hozzá, már 14-20 hónaposan kialakulnak...  
Megsasoltam hát a honlapján, hogy hogyan is kell nekiindulni. Rövid filmecske róla (finnül) és leírás (angolul) itt található: http://www.lea-test.fi/en/ped/23months_video/1.html. És a nagyon részletes leírás (online teszt lehetőséghez linkkel): http://www.lea-test.fi/en/vistests/instruct/lea3dpuz/lea3dpuz.html.
Eszközt én nem tudok fabrikálni, az online verzió kilőve, mert Lili pici még hozzá, nem érdekli, fel sem figyel rá, úgyhogy azt találtam ki, hogy a formaválogatós játékok formáit felhasználva csinálok valami hasonlót.
Ilyen az eredeti:

És ilyen 3 különböző papírkát vagdostam össze én (+ a formák):

És elindult a teszt.
Megbuktunk...
Lili megfogja a formát és szép ívvel megküldve eldobja azt a francba. Akármilyen szépen kérem, hogy ne tegye. Meg mutatom neki, hogy hogyan kellene, meg együtt csináljuk, de nem. Egyedül megküldi a formákat... Vagy a másik verzió: felveszi a papírkákat és gyűrögetni kezdi őket...
Gyakorolni fogjuk...ennél többre számítottam, na.

A nyúlon túl

Nekem már mindig csak a 'Gyalog galopp' fog a nyusziról eszembe jutni, megunhatatlanok! :) (http://www.youtube.com/watch?v=p9v5lh4rRX0)
Igen-igen, túl vagyunk a nyuszin. Jó volt nagyon. Anyukám itt volt velünk, húgomék is betoppantak egy villám-vizitre, Feri családja is és amúgy meg békességillat volt, pihi és harmónia. Sok képet nem is lőttünk, mert nyugalom szigetét fotózni uncsi, meg hát nem is jutott eszünkbe nagyon, hogy fotózni kellene. Azért készült kevéske:

Teremtettem giccses húsvéti vendégváró asztalkát is (mert jól esett), melyre a réti virágokat Lili szedte anyuval :) Tojást is festettünk, igen, én meg futószalagon sütöttem a sütiket. Locsolók viszont nem jöttek, csak a család. Jövőre már remélem lesznek, hogy Lili is megtapasztalhassa a bűzös parfümöket és a neoprimitív locsolóversikéket.

Vettem kölköknek mesekönyveket, beadtam a derekamat és Boribont olvasunk már mi is. Lili majdnem rögtön rákattant. Négy részt vettem meg, ezekből kettőt kaptak meg most. (Sógornőm pedig odaajándékozta nekünk a többit :)) És a durvaság: három könyvet mesélek ezekből most Liliéknek. Mindhárom különböző színű borítóilag. És ha megkérdem Lilit, hogy melyiket szeretné, mindig ki tudja választani ugyanazt, a kedvencét, az első részt. A könyvek hátulját szoktam felajánlani választásra. Közel ugyanúgy néznek ki, csak más színűek. Azaz: Lili látja a színeket???
Az első részben szó van egy megtalált kerek szalmakalapról, és hát gondoltam, hogy segíti a megértést, ha előkapom a mexikói kalapkámat (mely amúgy használhatatlan, mert nagy melegben bepállik és hőgutát okozhat). Megtapogattuk, felvettük és csináltuk a show-t. Mármint Barnus :)

Sombrerós tökmag, ölében a mesével

Produkció vége, kérem a garasokat, fabatkákat!

Lili meg úgy gondolta, hogy ez a kalaposdi totális elmebetegség, és kikéri magának, hogy a fejébe toltam, le vele! Így ez lett róla a legjobb kép! :)

Az az egy óránk...

Van nekünk az az egy közös óránk Barnussal, amikor Lili már alszik, de ő még nem, mert a délelőtti szunya miatt még nem álmos. Ma babaszámítógéppel (Comfy) játszottunk többek közt, vasaltam (azaz Barnus wingbozott) és még néhány apróság. Tojást nem festett, mert Lilivel elintéztem a dolgot, míg ő aludt, pedig lehet, hogy vele jobb lett volna. Ugyanis Lilit odáig érdekelte a dolog, hogy a tojások elmentek a lábasba fürdeni és megfőni és kész. A festés már nyűg volt, a matricázás meg kimondottan "haggyámá!". Na, majd jövőre! Én így is élveztem :)
No de vissza Barnushoz.

Szóval a kiinduló szitu: gyermek elunja a játékot, keresi az alternatív izgiséget

"Óóóóóóóóó, madzag, azt szeretem!" (Vezeték, kisfiam, vezeték!)

"Megkapargatom a matricákat egy kicsit, abból baj nem lehet!"

"Ezt itt meg kell húzni és akkor úgy rendben is lesz!"

(figyeljétek a nyelvét, nagyon erőből tolja, megakoncentráció! :))

"Na, az alján meg vannak kis tappancsok, azokat is megszerelem!"

Kár, hogy nem sikerült lekapjam az ezt megelőző pillanatot, mert az volt az igazi! Ezzel a mutatóujjas kézzel is ráfogott a kötélre a másik kéz mellett és úgy frankón olyan volt, mint Tarzan az indán vagy liánon vagy min.De ez a megmutatós sem olyan rossz! :)

Koszosan. És hanyatt helybenfutás még mindig napirenden. (Bal kéz ujjai oktávot fognak át, tessék megnézni!)

Ugye más gyerekek plüssállatkával alszanak, ez az enyém meg kiszuperált mobiltelefonkával. Alig lehet kifeszíteni az ujjai közül... :)

Rendkívüli bejelentés

Hallgatásomat rendkívüli közleménnyel szakítom meg.
Ma 13:19 környékén (alvóidőben) megelégeltem babakorú B. Lili sírásos hisztiét, mely nem hasonlított korábbi hisztihangjaihoz és úgy döntöttem, álmérgesen rányitok. Közben eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha leánygyermek állna ágyában és azért sír, mert nem tud leülni, aztán rájöttem, hogy ez irreál, mert ha ez a szitu forogna fenn, akkor ő azt ismételgetné, hogy "leül", nem pedig sírna.
Benyitok, kezdődő szülői álmérgemmel, és mit látok????
Kisírt szemű tündérke áll az ágyrácsnál, vagyis inkább hónaljból tartja magát, mint egy kis rongybábú és irtó panaszos. Ő nem értékelte úgy a helyzetet, ahogy én. Kirobbanó jókedvemben kikaptam az ágyból, össze meg vissza puszilgattam és táncoltunk és vigadtunk. Őt persze az egészből csak az érdekelte, hogy mikor kap már vizet.
Szóval Lili, nehezített, hálózsákos körülmények között a mai napon önállóan felállt a kiságyában! Tapsot neki!!!
:)))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))

Napsugaras hétköznap

Nem emlékszem, hogy volt-e gyermekes (azaz már gyermekkel rendelkező) énemnek ilyen csodálatosan hétköznapi délelőttje valaha. Lilit elvittem a napközibe, Barnussal meg bevettük magunkat a városba húsvéti preshoppingolni, elsősorban apró ajándékokat a család számára. No meg a kölkök is megkapták a magukét, de elég jól fegyelmeztem magam és nem vásároltam fel a fél világot, csak a tervet teljesítettem (masszív önvállveregetés, mert nem semmi teljesítmény, sok csábulási lehetőséggel). Amúgy meg sütött a nap, kis kobold érdeklődött mint ahogy más gyermekek szokják rendesen, nem sírt, kekszet majszolt és bűvölte a járókelőket, lógósokat. Mér' nem dolgoznak, teringettét?. Úgyhogy végre nekem is kijutott egy unalmas csodálatos hétköznapi hétköznap, amit nagyon kiélveztem. Mégmégmég!!!

Barnus naplójába

Ma délután kis koboldom megmozdult, a nappali tornaszőnyegén hátrafelé tolatott, forgolódott, haladt összesen vagy 2.5 métert. A gyerekszobában is hasra tettem, amikor Lilivel bordásfalaztunk, ott leginkább csak forgolódott, majd mérges lett, de nagyon. Hát ennyi, remélhetőleg lesz folytköv.
És ami édes: amikor valamit mutatni akar, és kéznél vagyok, akkor nem a saját mutató ujját használja, hanem megragadja az enyémet és azzal mutogatunk :) A nővére is nyúlkál a tenyeremért, mese közben általában a combocskáját simizem, és amikor elfelejtem, megkeresi a kezem, és ráteszi a sonkácskáira. Mekkelzabálni ezeket a porontyokat! :)

Lilinél nincs olyan, hogy ő nem tud valamit

Fogtam a képkártyákat és reggel megtanultuk az újabb adagot. Majdnem 100%-osan megvan a 20 szó képe. Lehet, hogy ront, ha felismerésről van szó, de ha párból kell kiválasztani, már tudja. És a legviccesebb, nincs olyan, hogy ő ne tudna.
- Mi ez?- kérdeztem az egyik kártyát elé emelve.
Hosszabb szünet, látszik, hogy ez most nem megy, majd felcsillan a szeme és jön a válasz:
- Papír! - és vigyorog.
Hát nincs igaza?! :)

Hihetetlen videó

Hihetetlen!

Tegnap olvastam Szirka blogját, és leltem bejegyzést Sue Buckley-ról és az ő módszeréről, mellyel olvasni tanít Down kóros gyermekeket (http://szirkababa.blogspot.com/2011/04/gondolkoztam-rajta.html). Elolvastam a leírását, és gondoltam egy merészet: előveszem a régi fekete-fehér képeket tartalmazó ppt-nket, melyeket először A4-es papíron kinyomtatva mutattam Lilinek, majd laptopon, aztán projektorral falra vetítve, végül UV-fényben az A4-eseket, de sajnos egyik megoldás sem tudott úgy működni, hogy az kielégítő legyen. Most egy A4-es oldalra 4 képet tettem, és csináltam ebből 20-at (5 oldalt). Ezt duplikáltam, hogy a képeket lehessen párosítani a leírásnak megfelelően. Ugyanis az olvasás tanítása először képek tanításával indul.
Első lépések, idézem:

"A PÁROSÍTÁS tanítása
A gyerekek a képek párosításával kezdenek. Válasszunk ki két, hétköznapi tárgyat ábrázoló képet. Mindkettőről teljesen egyforma képpárokra lesz szükségünk. ...A képpárok egyik felét tegyük a gyerek elé a padlóra vagy az asztalra, ahol jobban érzi magát. Adjuk oda az egyik kép párját és mondjuk ezt: „Itt van egy [cica, narancs, …]. Tedd rá a másik ugyanilyenre!” Vezessük a gyereket a helyes megoldásra, majd járjunk el ugyanígy a második képpel is.
A siker elsődleges fontosságú – ügyeljünk rá, hogy a gyerek minden alkalommal sikeresen oldja meg a feladatot: vezessük a kezét, segítsünk neki és dicsérjük meg! Ezt a technikát hibázás nélküli tanulásnak hívják (errorless learning) és meggyorsítja a tanulási folyamatot. Ha a gyerek következetesen a rossz válaszokat gyakorolja, ezeket nehéz lesz kijavítani." "Amikor a gyerek habozás nélkül tud párosítani két képet, adjunk neki egy harmadikat. Ha már ezt is jól tudja, egy negyediket."
"A KIVÁLASZTÁS megtanítása
Válasszunk olyan kártyákat, amelyeknek a párosítását a gyerek már jól megtanulta. Tegyünk le elé 2-3 ilyen kártyát és mondjuk ezt:
– Add ide a [cicát, narancsot, …]!
vagy
– Mutasd meg a [cicát, narancsot, …]!
A korábbiakhoz hasonlóan vezessük rá a helyes válaszra, hogy HIBÁZÁS NÉLKÜL tanuljon. Ha megtanulja átadni nekünk a kártyákat és rámutatni a lapokra, ezzel hasznos készségekre tesz szert, amelyeket más jellegű tanítási folyamatok során is használhatunk.
Ha két képet ki tud választani helyesen, adjunk hozzájuk egy harmadikat. Lassan emeljük a képek számát, míg helyesen ki nem tudja választani nyolc kép bármelyikét."
"A MEGNEVEZÉS tanítása
Mutassunk a gyereknek egy képet és kérdezzük meg:
- Mi ez? [Cica, narancs, …]? Hogy mondod, hogy cica?
Biztassuk a gyereket, hogy UTÁNOZZA a szót és ismételjük el utána újra. Ez segít javítani a kiejtését. Ismét alkalmazzuk a HIBÁZÁS NÉLKÜLI technikákat: vezessük rá a gyereket a helyes válaszra és segítsünk neki, míg gondolkodás nélkül ki nem tudja mondani a szavakat magától."
"OLVASÁS
Amikor a gyerek körülbelül 20 szót mond vagy mutat jellel, elkezdjük az olvasás tanítását szókártyákkal.
SZÓKÁRTYÁK
Az olvasás tanítását egy képolvasással elsajátított szókincs kialakításával kezdjük, amihez minden szónak elkészítjük a vastag betűkkel írt szókártyáját. A szavakat nyomtatott kis betűkkel írjuk, fekete színben és 2,5 centiméter magasságban. A gyerek ugyanúgy tanulja meg az első szókártyákat elolvasni, ahogy a képek megnevezését tanulta meg: Először megtanulja a szókártyákat PÁROSÍTANI, majd KIVÁLASZTANI, végül MEGNEVEZNI. Lehet, hogy ez könnyen megy a gyereknek, de az is lehet, több hetes türelmes gyakorlás kell majd hozzá. Ahogy a képekkel tettük, a szavak tanítását is két-három szóval kezdjük. Úgy tapasztaltuk, hogy a gyerekek gyakran szívesen tanulják meg először a családtagok neveit." (Forrás: http://www.uvonline.hu/private/szirka/texts/DSolvasas.doc)

És így tovább. Eddig kellene eljutnunk, majd folyt.köv....És most mondanék egy döbbeneteset. Reggel elkezdtem Lilivel, reggeli előtt-közben-után. Ebéd után is csináltuk és bilizéskor. 15 szónál tartunk. Élvezi. Érdekes, hogy az egyes lépés, a párosítás nem megy. Viszont kiválaszt és meg is nevez! Tökéletesen. Az egymáshoz hasonló ábrákat viszont téveszti. Pl. a pöttyös labdát és a mosolygós arcot. De ha a kettőt egymás mellé teszem, és úgy kérem, hogy válassza ki nekem az egyiket, úgy már jó a megoldása. És imádni való közben :) Felemeli az asztalról a kis képecskét, közel viszi a szemecskéjéhez, és tolja a választ :) Esetleg köszön neki :) Majd elkezdi az ujjacskái közt forgatni. Én kiveszem a kezéből, az asztalra teszem az új kártyát, és érdeklődve megint csak felkapja, szeméhez viszi, mondja és így tovább. Én ledöbbentem. Nemrég még észre sem akarta venni az ezeknél 4x nagyobb ábrákat!
Folytatjuk.
És azoknak, akik úgy gondolják, hogy ide-oda kapkodom, jelentem, nem hagyjuk abba a Domant sem. A képkártyáknál még semmiképpen nem ütik a módszerek egymást, a későbbieket még kitanulom. Viszont erőteljesen gondolkodom a Doman változtatásán. Hogy miért? Mert nem új érzés bennem, hogy Lilinek a szókártyák túl nagyok. Viccesen hangzik, mert látássérülteknél még növelnek is a betűméreten...De én azt vettem észre, hogy Lili a nagy kártyákat is közel vinné a szeméhez, a "hosszú szócsíkot" viszont nem tudja közel vinni a szeméhez. Pedig ő végigszkennelné a szót, ebben az esetben viszont ott a veszély, hogy útközben elfelejti, milyen is volt az eleje, hogyan is nézett ki. Azaz nem tud egy memórialenyomatot csinálni magában a szóról. Ez lehet az oka, hogy nem tudok Doman olvasás terén sikerről beszámolni. Szerintem megoldás lehet, ha a szavakat lekicsinyítem...azaz átláthatóvá teszem Lili számára. Nagyon eretnek ötlet, tudom. A méretet pedig még ki kell találni, hogy hol is a határ...rövid szavakkal fogok kísérletezni, mint apa, anya, Lili, Barni. A családtagok nevei amúgy is ajánlottak, mindkét módszernél.
Éljen az újabb lendület. Készítek majd kisfilmet, elég beszédes :)

Vallomás, csak úgy mellékesen

Vacsoraszitu.
Lili a megmaradt paradicsomokkal szemez, majd közli, hogy paradicsom.
- Szereted? - kérdi Feri.
- Szeretem a paradicsomot. - válaszol teljes egész mondatban Lilkó.
Lassan tömi a buksijába, majd pár pillanat múlva megszólal:
- Anya!
- Mi az, bogárkám?
- Szeretlek! - és fel sem néz a tányérkájából, tömi tovább a paradicsomot.
Én meg széles mosollyal imádom :)

Comfy - az új napirendi pontunk :)

Ez a videójátékos szemfejlesztés, melyről már sokat írtam, nem hagyott nyugodni. Külön menüpontban gyűjtöttem eddig a blogon a számítógépes babajátékokat, de felismertem korlátjukat: ez pedig a billentyűzet. Nem babaujjakra tervezték őket. Túl picikék és túlságosan arra ösztönöznek, hogy kifeszegessék az ebadták őket...Úgyhogy keresgéltem mást, és leltem valamit. A neve Comfy. Info itt: www.furfangos.hu. Írtam nekik, hogy van-e mód kipróbálni valahol a játékot, ők pedig kedvesen visszaírtak, hogy a www.minimano.hu játékboltban van egy kirakva, hajrá! Pár napig dédelgettem a gondolatot, hogy majd ha felmegyünk Bp-re, BHRG-re, megnézzük, hogy jó lesz-e, aztán rájöttem, hogy az eredeti ár kevesebb mint feléért lehet most a minimanóéknál a cuccost kapni. Egyéb csillivilli babajátékok is belekerülnek már egy tízezresbe, ezt én pedig gyógyászati segédeszköznek szántam :), így hát úgy döntöttem, hogy nem szeretnék lecsúszni az akcióról, bevásárolok belőle, kockáztatok (mert ugye mi van, ha Lilinek nem jön be?). Megrendeltem hozzá a magyarul kapható 3 szoftvert is (+egyet adnak a billentyűzethez. Ja, és tök sok nyelven be lehet tölteni a szoftvereket, nem csak magyarul! Majd jó lesz az angol tanulásakor :)). Másnap jött egy kedves levél, hogy nem csak egy szoftver akciós, hanem a másik kettő is, amivel darabonként újabb 4 ezer forintot spóroltak még nekem, úgyhogy végtelenül boldog vásárlót csináltak belőlem.

Még nincs mély véleményemen a dologról viszont. Egyelőre az első szoftver három pályájából az elsővel ismerkedünk. Ez gyakorlatilag a gombokat tanítja meg, hogy mik vannak, merre vannak a klaviatúrán. Azt hiszem, mondhatom, hogy Lili szereti (és Barnus is:)). 

Néhány kép is készült - mobillal:

 Lili elgondolkodóban, hogy melyik gombot is nyomja meg. Amúgy tök érdekes, mert mindig ugyanoda vándorolnak az ujjacskái, néhány gombot állandóan kihagy!

 Itt a "Comfy" gombot nyomta meg és az ilyen nevű kisfiú éppen bemutatkozik. Lili beleszerelmesedett :)

 Elmélázva...

 Figyeli a kijelzőt is!!!

Itt éppen a szín-gombokat tanuljuk, nagyon élvezi! Meg is paskolja a kijelzőt és közli, hogy "itt a narancssárga" :)

Egy darabig még szórakozunk a gombokkal, egészen addig, míg Lili meg nem szokja őket, és tudatosan meg nem keresni azt, amit akar. Minden nap játszunk vele, kb. 2x10 percet.
Aztán majd jön az igaz játék. Akkor majd megint beszámolok.
Egyelőre szeretjük! :)

Kultúrlegény

Barni szerint olvasni jó. A mai könyvben a legjobb az volt, hogy anya ujját lehetett piszkálni rajta, a Lili után beleragadt kekszet úgyszintén, továbbá az árcímkét. Olvasni meg úgy kell, hogy elbújunk a könyv mögött, majd félve-vigyorogva kipislogunk, aztán házikót is lehet a fejünk fölé emelni, amit könnyűszerrel túl is emelhetünk, ahol a karunk már nem bírja a hátunk mögött, így a könyv puffan, esetleg fiúgyermek is. De talán a legjobb dolog a könyvet mobiltelefonnal püfölni. Rendeltetésszerűen véletlenül sem használjuk! De semmi gond, a könyv szeretetét így kell megtanítani. Gondolom. :)

Aztán az is van még, hogy anyuka nem bír leállni és tapsoltatja az gyermeket egész álló nap. Mert annyira jó látni, hogy felfogja a kérésemet (mutatni nem mutatom előre, csak kérem, hogy tapsoljon), és ki is vitelezi! Működik ez a gyerek és ez nekem nagyon tetszik! :) Lát, hall, tud tapsolni, ül veszettül, úgyhogy szerintem mehetünk színházba is vele!

Bölcsikébe!

Lili imádja a családi napközit, ahova járunk. Heti egyszer jön össze a dolog, 2 órára.
Ha már régen voltunk, elkezdi pedzegetni, hogy "bölcsikébe!" vagy "gyerekekhez!"
És ha érte megyek, nagyon vidám, teli van energiával, majd' kicsattan és a kocsiban be nem áll a szája.
Egyértelműen jót tesz neki és szüksége van rá.
Örülök, hogy befogadták. Igaz, hogy mindig hétfőn oda kell telefonáljak, hogy megmondják, melyik napon menjünk, amikor kevesen vannak. De valójában ez őmiatta történik. Hogy tényleg tudjanak vele foglalkozni, odafigyeljenek rá rendesen.
És most csodaszép is a bölcsike utcája, mert virágba borult a japán cseresznye. Ilyen: (A képet a honlapjukról szedtem (forrás: somogytv), mert bár én is fotóztam, de mobillal és borult is volt az ég, úgyhogy közel sem lett ennyire jó.)

De jó lenne, ha Lili is látná ezt egyszer!

Barátok

Azt hallottam egyszer, hogy 30 éves kor fölött már nehéz igazi barátságokat kötni. Akkor nem gondolkoztam el rajta, hogy vajon miért, most meg spontán rájöttem autóvezetés közben. Elmondom, de szükségem van hozzá egy idézetre (egy nagy klasszikusból):
"Shrek: Csak hogy tudd! Az ogrékban sokkal több van ám, mint hiszik.
Szamár: Például?
Shrek: Például. Az ogrék olyanok, mint a hagyma.
Szamár: Büdösek?
Shrek: Nem.
Szamár: Megríkatnak.
Shrek: Nem!
Szamár: Á, ha a napon hagyod őket, bebarnulnak, és fehér szőrük lesz!
Shrek: Nem, a rétegek! A hagyma több rétegű. Az ogre több rétegű, ahogy a hagyma. Érted már? Érted már, több rétegűek vagyunk."
Szóval. Kisgyerekként még nincsenek rétegeink, valaki piros kocka kisgyerek, más kék háromszög, megint más fehér trapéz. És a kék háromszögek szívesen barátkoznak egymással, mert szeretnek rohangálni és lepkéket gyűjteni naphosszat. A piros kockákkal nem foglalkoznak, mert azok könyvtárba járnak és énekkarosak. Kicsiként még kevés a meghatározó tulajdonság, érdeklődési terület, melyek alapján barátságok köttetnek. Aztán fogja magát az ember és fölnő. Növeszti a rétegeit az évekkel, egyre több dolog jellemző rá, egyre nehezebben talál olyat, aki hasonló. Alapszitu ugyanis, hogy a hasonló a hasonlóval barátkozik. Nincsenek kivételek. Ha valaki úgy érzi, hogy vannak, mégiscsak nézzen szét jobban, és megtalálja a közös alapot. A régi barátaink megmaradHATnak, hiszen emlékek kötnek hozzájuk bennünket és ha bizonyos aspektusokban a miénktől eltérő álláspontot képviselnek, úgymond megbocsátjuk nekik. "Hirtelen más zenét szeret, mint én? Nem gond. Ízlésficamos, de a barátom." Vagy: "hirtelenjében másra szavaz, mint én? Nem gond, mindig is hülye volt, de a barátom!" Persze dőlhetnek meg barátságok ilyesmin is, biztosan, de a lényeg, amit mondani akarok, hogy megengedőbbek, toleránsabbak vagyunk barátainkkal szemben. Összehasonlítva olyanokkal, akikkel még csak most ismerkszünk. Lehet, hogy valaki rossz ponttal nyit, csak mert másra szavazott, mint én. Vagy mert olyan ruhát vesz fel, amit én sosem tennék és a gyerekemnek kifejezetten nem engedném. Holott lehet, hogy az illető az én emberem, és ha megismernénk egymást, egész jól kijönnénk. Azt hiszem, nyitottabban kellene az emberekhez hozzáállnom, kevesebb előítélettel, nem hagyni a sztereotípiákat, hogy dolgozzanak.
De nehéz is új barátokat begyűjteni. A barátságok egyrészt élethelyzethez köthetőek, a gyerekkoriak biztosan. A legjobb barátom osztálytársam is egyben, hiszen ott a suliban egész nap együtt vagyunk, és kikerestem a piros kockák közül azt, aki a legjobb fej, és ő lesz az. Vagy a játszótéren, ahova suli után megyek. Esetleg a szakkörről. Később ez már nehéz. Élethelyzet (pl. nálam) a játszótér. Én kis illatos hagymácska odamegyek a játszótérre és összefutok a többi hagymácskával és piszkosul nem értjük meg egymást és csak a gyerekeinkről tudunk beszélgetni. Vagy lehet, hogy másról is, de közben biztosak vagyunk benne, hogy komolyabban barátkozni az életben nem fogunk. Mert ő másfajta rétegeket növesztett mint én. Senki sem rosszabb, csak más. Ezek a mostani élethelyzetek már nem hoznak össze. Valószínűleg célszerűbb lenne nem élethelyzetekben a barátokat keresni, hanem érdeklődési területre bazírozni. Lehet, hogy az ugyanis jó barátom lesz, aki hozzám hasonlóan szeret vitorlázni. És elnézném neki, ha közben más furcsaságai lennének.
Van aki könnyen gyűjt barátokat. Ezeket annyira nem értem én, aki nehezebben. Mély barátságokat nem lehet csak úgy pikk-pakk begyűjteni, mint a névjegykártyákat egy megbeszélés után.
Itt vagyok egy idegen városban és nincs időm barátkozni. Meg igazából az ilyet erőltetni sem lehet. (Tessék megnézni a Kábelbarát c. filmet!) Maradnak az élethelyzeti barátkozások. Az meg szerencse kérdése, hogy ezekből kipottyan-e valami.
A távolság azt is kideríti, hogy a régi barátságok milyen erősek. Azt is olvastam, hogy a legjobb barátságok is tönkremennek egy idő után, ha nincsen új, közös élményanyag. Szóval egy idő után egymás puszta meglátogatása, a múlt felelevenítése, és a kis beszámolók már a kapcsolat halálához vezetnek.
Még vannak barátaim.
És van sok ismerősöm is :)
Hogy egyáltalán minek kellenek a barátok, azt nem feszegetem. Majd ha megint autóvezetek és megvilágosodok, megírom! :)

9. hónap

Barnus fejlődik. Szépen lassan. Mint holmi nagy, masszív lusti fiúbaba.
Van már 2 db foga is, bár még félúton sem járnak, de határozottan ott vannak lent, hullámosak és véletlenül sincsenek egy síkban. Fenti kettő is látszódik, hogy lesz, de nem siettetem. Ma reggel ugyanis a gyermek fogta magát és rágózni kezdett szopizás közben...Két kis fogkezdeménnyel sem volt kellemes, mi lesz majd ha több lesz neki!? Rá is szóltam, de olyan megszeppent tündibündi fejet vágott, hogy elröhögtem magam, szóval sikerült nevelésileg abba az irányba mozdítanom, hogy rágózni vicces, hajrá! Gratulálok, anyuka!...Az ebédes szopizás pedig rendhagyóra sikerült. Ugyanis Barnus egyszer csak elengedte a cicit és tapsolt egyet. Ő magánszámban ilyent még nem művelt. Nevettünk. Aztán megint, majd megint. Aztán tapsikoltunk jó 10 percet, majd álomba szenderült. No, ez is megvan, szakértőtől függően ugyanis 8-9 hónaposan tapsoljon az a baba! És én tényleg nagyon boldog voltam ettől, mert olyan okosan, tudatosan tapsikált nekem, lesve az én reakcióimat! Anyukát könnyű boldoggá tenni! Jaj, és majd elfelejtem: csúcsszuper dolog a kiszuperált mobiltelefonnal egyéb dolgokat, extrém esetben cicizés közben az inaktív cicit ütögetni! És állítólag vicces is. A legjobb persze a játéktelefonnal az igaz telefont püfölni! Mi lett volna régen, a mi időnkben ezzel a gyerekkel, amikor még nem voltak mobiltelefonok!...áhhhh, bele se merek gondolni!
Mozgásilag is elkezdődhetne már valami a tekergésen kívül. Mert most az a divat, olyan kifacsarodott testhelyzeteket művel, hogy elérjen valamit, hogy rossz nézni! Átfordulni smafu, csak a vissza a menő! Hason csak a wingbon van meg, azt szereti is. Kúszás persze ablakban, mászásról ne is álmodjon, anyuka, viszont az ácsorgás tetsző dolog. Persze nem visszük túlzásba, meg hónaljban tartom, hogy a gerincét ne terheljem. Ja, és Ülő Bika masszívan ül. Kepesztős helyzetben borulhat, rendszerint fejbeverőset. Szerencsére nagy koppanás után gyorsan vígasztalódik. Kap egy kis stimulát is a héten, beindulnak a Dévény tornák uraság számára is, mármint nem a Lili idejéből lecsípősek, hanem saját, 1 órás szenvedős órája lesz. Hogy kétszer is meggondolja ezt a nemmozgást! Na jó, nem, csak anyuka elkezdett izgulni...
Evésileg sem tiszta a kép. Tuti van valami ételallergiája a kis drágámnak. Sokat feszítve sír, általában délben. Én tippem a tej, de konzultáltam a gyerekdokival, és szerinte az kiütéses allergia, és olyanunk meg nincsen. Mindenesetre leredukáltam a tejtermékeket, magamnál is. Nem eszik ám nagyon sokat semmiből, össze sem lehet hasonlítani a nővérével. Ennek ellenére pufóka ugye. Na majd meglátjuk mi lesz, ha az anyatejet elzárjuk. Olvastam pár helyen, hogy nem kell izgulni amiatt, hogy nem tud még inni. Végre megnyugodtam kicsit. Vannak anyatejes babák, akik egészen egy éves korukig halál bénák, bármivel is próbálkoznak a szülők. Úgyhogy amióta ezeket az okosságokat olvastam, nyugi van. Mondjuk önmagához képest már fejlődött a drágám, a kemény csőrű csőrös pohár jön be neki, és 3-8 kortyig jók vagyunk. Aztán jön az, hogy kicsurgatja a lét a szája szélén.
Amúgy meg meseszép, mosolygós, jószagú. Maradhat! ;-)

Oka van annak, hogy Lilike ...

...verbálisan miért erős (az erősebbek közé tartozik).
Én ezt a hírt pár hete olvastam angolul, most végre magyarul is felkapták, íme az origo tolmácsolása:
http://www.origo.hu/tudomany/20110408-agykutatas-vakon-szuletett-emberek-agyaban-a-latasert-felelos-regiok-atvehetik.html
...mondjuk a szemdefektje (hypoplasia nervus optici) pedig ellene dolgozik, mert az ONH-soknál sok esetben a beszédközpont is alulfejlett. Kinél mi. Más meg későn kezd járni.
No de rajta vagyunk!

Végre a fiamra is figyelek...

...hát ez szégyenletes, de most raktam össze a dolgokat Barnus ebéd utáni sírásával kapcsolatban...a helyzet annyi, hogy ő 10 után pár perccel általában cicit kér (igen, még mindig nem fogad el teát vagy vizet semmilyen pohárból...) és bealszik. Alszik masszív másfél órát és jön az ebéd. Lili eszik, Barni eszik, anya eszik - egyszerre :) Lili tiszta sor, mert ezek után bilizés, alvósba öltözés és irány az ágy. Elvan. 3-f4 körül jön ki, akkor ébred. Kivéve, ha nem alszik el, mert akkor 2-kor ki kell hozzam, mert nem lehet tovább hallgatni és szenvedtetni. Akkor már hisztizik, nem kurjongat és jókedvében ordibál, ahogy az elején...No de Barnus. Ő ugye ilyenkor ebéd után jogosan nem álmos még. Hülye anyja meg mit csinált? Mindenképpen vissza akarta dugni az ágyába eddig. Cicizés újból, de utána nem jött az édes beájulás, nem, hanem indult a ramazuri, ami elég gyorsan sírásba, szenvedésbe csapott át, amivel engem is és saját magát is csak kikészített. Ma úgy látszik, megvilágosodtam. Elhatároztam, hogy ebéd után teljesen Barnusé leszek, csak rá figyelek, foglalkoztatom. Elővettem Deákné két könyvét (Anya, taníts engem, ill. Legkisebbek játékai) és hajrá. Olvastunk, játszottunk, feladatokat csináltunk a könyvekből, picit mozogtunk (most nem volt itt az ideje a nagy átmozgatásnak, mert a sírás felébresztené Lilit). 10-15 percig egy-egy tevékenységet. h2-kor már ásítozott, bevittem az ágyunkba, ledőltünk cicizni, ő pedig szépen belealudt. Elfárasztottam :) Hogy eddig hogy lehettem ennyire hülye, hogy nem figyeltem rá? Csak ennyi az egész! Egy órás foglalkozás, kettesben a fiammal, ez tök jó! És én sem fáradok ki a bömböléstől - mert az az egyetlen dolog, ami kicsinál. Szuper!

És ezerrel nyomjuk a C+Cink vitaminsprayt, mert ezeknek a gyerkőcöknek uszi után immáron menetrendszerint csurog a nózijuk...pedig Barnus nem is megy vízbe (majd a jövő héttől! :)). Persze nem tudok annyit fújni, mint kellene, de próbálkozom. Remélem, megállítjuk a bajcsírát!

A költészet napja

Nem akarom megcsúfolni a költészet napját, de ünnepléseképpen idebiggyesztek egy babáknak valót. Még Barnusnak írtam régebben.

Reggel a kiságyban

Forgolódok, mit sem látok

Kiságyamban, csak a rácsot.

Mégis izgalmas egy hely,

Zajok jönnek, s mennek el.

Kukurikú!

Giling-galang,

Tikk-takk,

Liccs-loccs,

Tikk-takk,

Bzzzzzzz...

...Kakukk, kakukk!

Szia drága kisbabám,

Csodálatos napot!

Hangok

Ezeket ma küldték jó emberek, tetszenek!
Hangszerek, hangjaik, zeneszerzők, műveik: http://www.dsokids.com/listen/instrumentlist.aspx  és http://www.dsokids.com/listen/composerlist.aspx
A természet hangjai (lehet mixelni): http://naturesoundsfor.me/
Nagggggyon király (köszi Fruzsi és Csilla)!

Lilkó képei az elmúlt pár hétből

 No, az én kislányom úgy döntött, hogy szépséges Lili helyett jobb dolog manónak lenni, mert olyat tud, hogy valahogy kipattintja a füleit és akkor azok így szépen beállnak, mint a képen. És ez most a favorit játék, ha nem így vannak a fülek, kezecskék azonnal elindulnak, hogy befixálják azokat a rakoncátlan fülecskéket. Borzalmas. Egész nap meccselünk. Én visszaállítom, ő beállítja :)

 Autó csomagtartójában nagyszerűen lehet bilibe pisilni az IKEA parkolójában (ölben a laptop)

 Szempillák

 Zenés foglalkozáson ismerkedés a gitárral. Más, mint apáé.

 Huncut

 Kimentünk Ferivel a földekre és jól megfogdostuk a búzát. Korábban meg a repcét is. Mezőgazdászlány lesz?

 Ilyen a csatom és ha nem állítom szét a füleimet. Csodálatos!

Nézzétek meg közelebbről is!

Szöszke Barna képei az elmúlt pár hétből

 Szegeden anyumnál a piros tenyérrel ébredésszituban.

 Arabosra vettük a formát és a jól bevált mufurc ábrázatot variáljuk a jóságos megbocsátó kalácsképpel

 Apukája gitározni tanítja. A mutatóujjas lefogás nagyon megy már!

 Tipikus: ebéd közben bealszik. Aztán meg győzzem kikurkászni a szájából a kaját, hogy nehogy félrenyelje...

 Büszke apa, imádataim. A nagy és a mini. A kicsi már tuti ágyban.

 Huncut haramia ülő bika.

 Míg Lili sétál, addig minimanó triciklizik egyet. Ő is szereti, mint látszik. És az is, hogy a lábikók a pedáltól sok-sok centi távolságban...

 Összemaszatolódva

Lilike hajcsatot kapott. Barnus nem bír napirendre térni fölötte. Többször is majd kigúvad a szeme, hogy akkor ez most hogy van, majd folyamatosan ki akarja kapni nővére hajzatából. Ez szerencsére nem sikerült neki!

Hárman (mert apa fotóz)

 Lili épp munkában, nem ér rá velünk fotózkodni :)

Ez meg olyan, mintha valami szerencsétlen menekültes művészkép lenne, pedig csak a BHRG-ben várjuk éppen, hogy Lili bemutassa, milyen ügyesen tud tornázni.

És ezeknél csak rosszabb hármas képeink vannak, úgyhogy maradjunk ennyiben :)