Szombat újratöltve

Újratöltve, mert a 2 héttel ezelőtti kisebb katasztrófába torkollott ugye: akkor jött a láz és Lili azóta gyakorlatilag antibiotikumon van...volt. Szombaton hát megint nekiindultunk, bandázás előprogi Eniékkel (+kis Tivi és nagy Tivi, és ezen a felsoroláson Lili mindig kuncog) Bejáéknál. Már sokkalta jobb volt, mint a múltkor, a pelenkázós megérkezős, elhelyezkedős eleje utána jött a felszabadultság, de nem sok, mert aztán meg a kölkök merültek ki, nyafi, satöbbi, ahogy kell. De nagyjából kihoztuk a maximumot a dologból, jól éreztem magam nagyon és Beja, naggggyon finomat főztél!!!
Aztán meg mentünk Lakatos Katihoz a BHRG-be. Két dolgot kell tudni:
1. nagyon rég tornáztunk már, mert Lili baja és Feri gerincbaja és anyuka bordaív alatti kényelmetlensége miatt nem ment. Több, mint 3 hét kimaradás...
2. kezdem azt hinni, hogy Lilinek már nem erre van szüksége. Eddig jó volt, de netovább! És nem azért, mert a 6. feladatsorunkat kaptuk. A bűvös hatodikat, melyre többen is azt mondták, hogy akkortájt jön el a vég, akkor szokás abbahagyni...Lilit most valamivel rá kellene ugyanis bírni, hogy fel akarjon állni, ezt ki tudja vitelezni és elinduljon. És ezekben a mi feladatainkban én ennek semmilyen nyomát nem láttam...
Amikor megérkeztünk, Lili kómásan éppen elaludt. Könyörtelenül le lett nyomva a torkán az 5. feladatsor...Az elején azt sem tudta, hogy mi van, hol van, úgy kellett tornáznia, nagyon sajnáltam. Aztán jött a sírás, ordítás, de mindennek ellenére jól teljesített nagyon. Azt mondta L.K., hogy nem is esett vissza úgy, amennyire szoktak ennyi kihagyás után. Hurrá! Nagyon sajnáltam Lilit, de közben egyre inkább pozitívan hatott rám a torna: Lili ügyes! Említést tettünk a beszerzett bordásfalunkról is, így az új feladatsorunkba kaptunk vagy 4-5 bordásfalas feladatot. Ennek már kimondottan nagyon örültem!
Úgyhogy nem szakítunk a T-SMT-vel, mégsem. Lett egy jó sorunk, mely asszem irtó nehéz, de tartalmaz olyan elemeket, melyek továbbvisznek minket.
Ja, és Lili beszólás is akadt. L.K. a bordásfalnál meg akarta nézni, mit alakít a lány, és mondta neki:
- Felállunk szépen a bordásfalnál. Most vagy soha!
Erre Lili:
- Soha! :)
Remélem, nem lesz ebben igaza!

Beújításaink

Először is: a laptopozás. Elsősorban a bebetv-t nézzük, hallgatjuk, anyuka erőteljes narrációjában. De erről már írtam. Ilyen pedig az, ha Lilike megbabonázódik általa:
Vasárnap de. pedig Feri felfúrta a bordásfalat a gyerekszobába. Lili pici fenékmegbilletésre fel is tolta magát állásba, ahogy kell. Persze unásig nem gyakorolta a feladatot, de anyuka majd gyakoroltatja. Napirendbe felvéve + T-SMT sor is tartalmaz nem is egy bordásfalas feladatot :)
Ez pedig a "virágom, virágom" c. projekt első számú beteljesülése. Jó dolgunk van nekünk, mert a két nagymama mellett Lilinek egy Emmája is van, aki kertészmérnök és jól megszakértette a helyzetet virágügyileg. Azt tanácsolta, hogy hibiscus rosa-sinensis-t vegyünk Lilinek szeretgetős virágnak, mely mályvarózsa néven fut magyarul, mert mint írta "bokorszerű, puha levelű, színes virágú, bírja a sok fényt, a meleget. Igaz nem illatos és sok tápanyagot kíván, de metszhető, ezért gyepálható is.". Fel is írtam Ferinek, amikor elment az Obiba, hogy akkor ez lenne a mi kiválasztottunk, helyette kapott egy Hibiscus China-t, amire azt mondták neki, hogy ugyanaz. Az a mázlijuk, hogy igazuk van, aki nem hiszi, járjon utána (angolul): http://en.wikipedia.org/wiki/Hibiscus_rosa-sinensis. A mienk sárga és pink virágú is egyszerre, ilyen:
Gyerekkel együtt meg ilyen:
Egyébként Lilinél nem volt meg a szerelem első látásra. Mondtam neki, hogy jöjjön, nézze meg a saját virágocskáját, mire a kisasszony odament a kis szobafához (előző kép hátterében látszódik) és azt kezdte el inspektálni. Aztán forszírozgattam a barátkozást, lett belőle kettő darab suhintás virág irányába, és annyi. Mára asszem ennyi elég is volt. Behelyeztem az ablakba és majd holnap folytatjuk az ismerkedést. Azt mindenesetre kimondta a lány, hogy hibiscus. Nem csoda, tegnap a dinoszauruszkatasztrófa ritka magyar szót tanultunk, ahhoz képest bakfitty.
Ennek a virágos projektnek majd lesz kettes fázisa is ám, akkor fűszernövényezünk majd. Azt meg már anyuka várja nagyon. Bár növényápolásilag anyukára is ráfér egy kis továbbképzés, pénteki vendégeink úgy gondolják például, hogy nem érzik jól magukat nálunk a virágaink. Szerintem ez nem így van egészen pontosan: ők jól éreznék magukat itt, ha hozzábbértőbb gondoskodójuk lenne, de anyuka gondoskodása a locsolásban kimerül, amit még hajlamos rosszul is csinálni :(
(Ja, és nem mellesleg pénteki látogatóinkat imádjuk. Először is Anett Doman kártyákat vagdosott, ragasztgatott Lilikének, nagyjából az első fázis összesét, amivel hihetetlenül sokat segített, másrészt anyuka egy bő órácskára beugorhatott a városba, míg itt voltak, amiért külön köszönet nekik! :) Meg amúgy is jó volt velük!)

Bilizés mesterfokon

Nekikészülődik, ééééééééésss...

"lazasááááááááág"

TV és rádió és még

Nekünk nincs tévénk már jó ideje, de ami fontos, azt mégis megnézzük. Szerencsére már minden adó a műsor után nem sokkal felteszi azt honlapjára és lehet nézegetni. Hírekből meg az ember a netről sokkal inkább képbe kerül, mint a kereskedelmi csatornák összevagdosásaiból. Bár én nem vagyok híréhes, ellenben Ferivel, aki hírfaló és mindig mindenből képben van, igyekszik elolvasni minden (politikai) oldal véleményét...Rádióval ugyanaz a helyzet, bár azt hallgatjuk, főleg autóban.
Ma belenéztünk a bebetv műsorába Lilivel, Barnussal. Játékos-pajkos zene van folytonosan, rövidke animációkkal, melyek mintha be lennének kicsit lassítva, duma nincs (ma nem volt legalábbis:)). Sok helyen el lehet érni a neten, "élő közvetítés módban" is. Pl.: http://www.livestream.com/bebetv. Értékelésünk: maximálisan jó. Lili imádta a zenéjét végig, ringott rá, hintázott, mikor hogy. Biztos, hogy a hangra figyelt, de tekintete sokszor a monitorra tévedt, és pásztázgatta ide-oda, egyszer-egyszer pedig rendesen közel hajolt, hogy megnézzen magának valamit. Én pedig gyakoroltam, amit mindig is mondanak látássérültek szüleinek: a beszédet. Folyamatosan meséltem, hogy mi történik, éppen mit látunk, ki mit csinál, milyen színűek, stb. Be nem állt a szám. Jó gyakorlás, komolyan. Ugyanis elég nehéz a mindennapi életben folyamatosan beszélni, főleg egy olyannak, aki inkább hallgat, ha nincs arra érdemes közölnivalója...Tuti, hogy máskor is "nézni" fogjuk, sőt, lehet, hogy lefekvés előttre beépítem egy negyed óra erejéig, mint kötelező napi elem:)
A Kölyökadót (rádió, http://kolyokado.com) már régebben hallgattuk, nem sokkal az indulás után. Azóta csak bele-belehallgatunk, hogy hátha épp elcsípünk valami jót, de pechesek vagyunk, pedig nagyon akarom én, hogy tetsszen...sosem sikerül igazi gyerekdalt kifognunk, legtöbbször valamilyen népies akármi megy, amit bár szoktunk szeretni, de nem ilyen mennyiségben. Meg volt olyan is, hogy a gyerekekhez nem is tudom, mi köze lehetett annak a fél órának, amikor hallgattunk :( no de még nem adtam fel, még nem is értékelek, inkább kivárok még egy picit.
És még az volt, hogy utolértük magunkat Doman olvasásban. Először sikerült a napi adagot teljesíteni! Mondjuk nem is voltunk ma sehol, még sétálni sem...Öt szettet mutattam, mindet háromszor (egy szettben van öt szó). Összesen kétszer mondta Lili hamarabb a kártyára írt szót, mint én, egyszer a saját nevénél, egyszer az apjáénál. :) És még egyszer mondom: számomra a lényeg, hogy ilyenkor fixál a szemével, és végtelenül imádja a szókártyázást, iszonyatosan boldog, ha előveszem. Ha nem tanul meg olvasni, abszolút nem baj, a lényeg, hogy amiért mi elsődlegesen csináljuk, az működik! :)

Az milyen már,

hogy most rendetlenkedik megint a nemlétező epehólyagom körül valami, a háziorvos beutalt ultrahangra és sikerült április 11-re időpontot kapjak! Gondoltam, hogy nem azonnal lesz az, hanem mondjuk a jövő héten, de hogy áprilisban?!?!?! Február 24-et írunk, kezit csókolom! Lehet, hogy meg kellett volna kérdezzem, hogy idénre gondol, vagy jövőre...
Ilyenkor gondolom azt, hogy lehet, hogy szívesebben fizetnék az egészségügyi ellátásért, minthogy ne álljanak szóba velem, amikor én azt igénylem, mert ők azt nem gondolják éppen sürgősséginek. Persze, nyilván nem az, mert nem fogok belehalni, a fura érzést a jobb bordaív alatt pedig elcipelem én áprilisig, de nem szívesen. Ebből alternatív utak lesznek, azt hiszem...Mérges vagyok!

Napi idézet

"A mesenézés jó dolog, de a szülőknek nem árt időről időre tudatosítani a csemetéjében, hogy Hófehérke meg a herceg a fehér lovon csupán a Grimm testvérek agyszüleménye, a történetnek valós alapja nincs. És ha Hófehérke rendesen tanult és dolgozott volna, sosem szorult volna arra, hogy előbb eltartsák a törpék, utána meg megmentse a herceg." (Dr. Marianne J. Legato, http://en.wikipedia.org/wiki/Marianne_Legato)

Ilyenek (is) vannak

A tegnap esténk szuperul sikerült. 3 körül volt egy Lili-itatás és peluscsere, amire Barnus épp hogy felébredt. Amikor én épp visszafeküdtem, észrevettem, hogy Barnus azért csak mormolgat, jobbnak láttam átvinni magunkhoz, szopi, majd egy szűk óra múlva visszavittem az ágyába. Onnatól kezdve szunyálás folyt. köv. Ma is ilyen éjszakát szeretnék! Úgyhogy a tegnap előtti estét ők nyerték, de ez a mienk volt! :)

Csináljuk a Doman olvasóprogit. Lili nagyon egyértelműen jelzi, ha nem akar olvasni. Ha akar, akkor viszont imádja. Majd próbálok róla képet csinálni, mert érdemes azt az örömpofit megnézni! Most 5 szettben 5 szót mutogatok. A szintidő nem túl jó, kb. 10 nap alatt abszolváljuk, amit 5 nap alatt kellene, de nekem így is megfelel. Az öt kategória most témákba van sorolva. Van olyan, hogy a család, testrészek, cselekvések, Lili tárgyai, állatok. Tudom, hogy még nem megy neki olyan szinten, hogy a szavakat megkülönböztesse egymástól, de amit művel, az meg azt mutatja, hogy eléggé okos a lány. Amikor egy szettből lemutattam már négy szót, az ötödiket mindig eltalálja. A kis eszes manó emlékszik rá, hogy mi az, ami nem volt még az adott ötösből, és tuti, hogy mindig eltalálja így az utolsót :) (Pedig a szavak sorrendjét ugye folyamatosan cserélgetni kell!) És látni kellene az arcát, amikor én rácsodálkozom. Két kis kezét ökölbe szorítva megrázza a karjait magasan, széles mosoly, és kuncog. Meg kell zabálni! :)

Ami nem tetszik, az meg egy olyan dolog, amit egyszer már levetkőztünk. A lábacskáit kapdossa felfelé, alig-alig akaródzik ráállni. A múlt héten pl. minden kaja után, amikor ő eszik egyedül kézzel, elmentünk kezet mosni. Vettünk magasítót az Ikeában, ráállt és kézmosi. Imádta, hogy a víz csurgott a kezére, alig lehetett rávenni, hogy törülközzön, mindig dugdosta vissza a kezét vigyorogva :) A héten nem megy a dolog. Nem bírom rávenni, hogy ráálljon a magasítóra, felkapja a lábait. De más esetben is ugyanez :( Ez a második hét, hogy nincs dévényes torna, mert a gyógytornászunk nagyon beteg. Ennyire számítana, vagy valami más van?
Amúgy is agyalok most sokat a mozgáson. Most, hogy a Therasuitosok azt mondták, hogy Lili még kicsi, várjuk meg, míg 2.5 éves lesz, próbáltam gyorsan nézni alternatívát, de nem nagyon lelek. Pedig megint az van, hogy kellene neki egy löket. Gyönyörűen elmászkál napközben a lakásban (jajj, ma megint evett virágföldet! és attól volt kiakadva, hogy kipiszkáltam a szájából, nem az ízén...:)), de a felállástól most mintha ezzel a lábfelkapdosással még távolabb kerülnénk...Mindenesetre itthon új módszert vezetek be, ma Feri meg is vette hozzá az eszközt: a bordásfalat! A fejlesztő helyen ugyanis egészen ügyesen húzogatja magát felfelé a három kis korláton, és ha zenés-mondókás foglalkozni megyünk ugyanabban a terembe, Lili akkor is teper oda ezerrel. Szóval, kipróbáljuk itthon. Meg majd nézek valami szuper kis cipőt itthonra, ami tartja a bokáját. Hátha az is segít.

Mai Liliduma

Lili vacsi közben ledobta cumisüvegét a földre. Épp rászóltam volna, hogy "Lilike,...", amikor közli:
- Leesett.
Visszakérdem: - Leesett?
Erre Lili: - Szánt szándékkal. - és ezzel párhuzamosan egyik kicsi kezével a másik kicsi párnás kezét gyengéden megpaskolja. :)
(Még apuék tanították neki azt, hogy "szánt szándékkal", merthogy Lilinél minden "leesett", még az is, amit kegyetlenül ő maga a földhöz vágott...most meg minden "szánt szándékkal" esik le :) A kacsórasuhintást meg nemrég vezettük be, ha a tálcájáról vagy a kis asztalkájáról ledob valamit, akkor kap egy pici suhintást a kézfejére. Mondanom sem kell, hogy le se szxrja, mint nevelési eszközt, ugyanúgy dobál le mindent, de most már önnevel és saját kezére csap fegyelmezőleg :))

Lilinek nyújtom át a metallofont, és mondom a hangszer nevét. Erre elveszi, odaemeli a szájához-füléhez és belebeszél:
- Halló, halló!
Így nyomatékosítottam: metallofon és nem telefon!

Barnus vidám kurjongatásait Lili továbbra sem viseli jól. Próbálkozom mindenféle aprósággal, hátha bejön. Legutóbbi ötlet az volt, hogy megtanítottam ejnye-bejnyézni, azaz mutató ujj kinyújt, többi ökölben, és enyhén rázogatva annyit mondunk, hogy "Ejnye-bejnye, Szöszi". Namármost, éppen ujjbábozáshoz készülődtünk, amikoris fogtam Lili egyik kacsóját, hogy kinyújtott mutatóujjára ráhúzzam a bábút, Juliskát. Erre Lili megszólal ujján Juliskával, azt rázogatva és nemtetsző arckifejezéssel:
- Ejnye-bejnye, Szöszi!
:)

Lili napja

Mindig elcsodálkozom azon, hogy hogy lehet ilyen szépséges, kedves, aranyos és okos és tündéri és drága és imádnivaló, stb. stb. kislányom! :)

Barnus napja

Délelőtti szunyi újból divat a kisebbnél. Ma egy kis hasfájást is produkált mellé feszítéssel, ahogy kell :( Csak nem a tegnapi 1 bögre tej ártott meg neki, amit benyomtam?! A szunyi helyszíne pedig már az új hely, a gyerekszoba. A gyerek meg nagyot nőtt, kezd a 74-es méret is passzentos lenni :)

Ezt a képet az arányok szemléltetése miatt készítettem. Apja és fia. Lesz ez még fordítva is! (No nem arányaiban, de Barnus még túl is nőheti az apját. Amekkora lába ennek a gyereknek van! - azt mondjuk pont nem látjátok :))

Itt meg délutáni alvás előtt szerelmeskedünk egy picit az ágyon. Tündéri ez a kis részeges manócska! :)

Nem nyert

Amikor mentünk aludni, Barnust bevittük a gyerekszobába (immáron nem Lili-szoba), és szépen, békésen aludtak gyermekeink. Egészen f1-ig, amikor Lili vizet kért. Bementem, adtam. Persze Lili jókedvű lett, rögtön hangoskodni kezdett, hogy "Csicsíja-bubúja" és "Budapesten volt egy bolt, abban..." :) Verselt :) Úgyhogy Barnus elkezdett nyújtózkodni, picinyke hangokat kiadni. No, és az volt a hiba: Lili megneszelte, közölte velem, hogy "Szól a Szöszi", megint közölte, egyre kétségbeesettebben közölte, majd sírás...
Stratégiailag annyit bírtam összerakni, hogy fiúgyermekkel most ki kell iszkolni, lánygyermek meg meg fog nyugodni seperc alatt. Megtörtént, csak hát fiúgyermek ha már fent volt, mosolyogva kérte a cicit. Na bumm, adtam neki. Majd vissza a közös gyermekszobába, betettem az ágyába és spuri ki. Még az ajtóban voltam, amikor a rémdráma elkezdődött. Megacéloztam anyai szívem, rájuk csuktam az ajtót, sajátunkat is, és hajrá! Egy órán át bírták (és mi is) az üvöltést, amikor feladtam. Bementem Barniért, szájba cicit, Lili megnyugodott, Barnit meg ott hagytam magam mellett az ágyban.
Azaz totálisan elhibádzott éjszaka. Nem szoktak össze, cserébe Barnus két extra szopit benyakalt, ami nem járt volna, plusz elkényeztettem a mellettem alvással... Különben nagyon édesen szipogott és túrta bele az arcocskáját a karomba :)
Ma este új menet. Védőnő ma itt járt (észrevehette, hogy Barni fél éves státusza nem volt még meg...), és szerinte nem kellene erőltetni még, hagyjuk. Szerintem meg csak rajtunk múlik Ferivel, hogy mennyire bírjuk az éjszakát erővel. Mert ehhez kell!

Gratulálok minden illetékesnek!

Kormányzati tétlenkedés miatt maradnak magukra a látássérültek
www.origo.hu/itthon/20110216-bezarhatnak-a-latasserult-rehabilitacios-kozpontok-a-penz-nelkul-maradas-hattere.html

A mai egy nagy nap volt...

... és a java még előttünk...
Ma Lilikénk felélénkült, bejárta a lakást -eddig csak a konyhában téblábolt, de ma! Full előszoba projekt, full nagyszobai könyvespolc lepakolással. Be a mi szobánkba, be a saját szobájába!!! Ez utóbbi azért érdekes, mert eddig mindig megállt a küszöbnél, és onnan visszafordult. Lehet, hogy köze van ahhoz, hogy történelmi pillanatként a mai nappal kivettük Lili szobájának ablakából a bedeszkázást? :) Megkapta a természetes fényét, hiszen már jó ideje úgysem fényeztük bent a szemét, mert nem láttuk értelmét. Vagyis ami keveset igen, azt sötétedéskor is el tudtuk intézni, mindenféle játék fényforrással. Szóval beömlött a fény a laborszobába, ahogy néha hívtam. Lassan virágot is választunk az ablakba :)
Barni történelmi pillanata pedig annyi, hogy újfent átfordult cici utáni veszett keresés közben, mint ahogy kb. 4 hónaposan is egyszer ezt már megtette (majd azóta semmi, egy kósza véletlen átboruláson kívül). Kíváncsi vagyok, ez is felvehető-e a véletlenek sorába, vagy lesz folyt.köv. Mindenesetre a hason lévő lábtempója nagyon ügyi, már szinte nem is kúszásba, hanem mászásba pakolja magát, csak hát a felsőtest sehogy sem passzol (önmagában mondjuk az sem rossz, csak a kettő együtt nem klappol).
És hogy miért nincs vége a napnak? Mert beköltöztettük Barnus ágyát Lilikéhez, a ma estétől együtt fognak alunni gézengúzék (vagy nem alunni)...Egyelőre a státusz annyi, hogy cicizés után Barnus bekómált a mi ágyunkon, de amint mi fekszünk le, visszük is be őuraságát új szobájába. Ja, és erről jut eszembe Lili tegnap előtti dumája:
Reggel nagyon nyöszörgött, de még túl korán volt, így nem ugrottunk be érte, hogy kihozzuk reggelizni, de mivel egyre hangosabb lett, végül is muszáj volt. Én álmérgességgel nyitottam rá az ajtót, megnyomva a nevét viccesen-haragosan:
- Berend Lili!
Úgy akartam folytatni, hogy "jó reggelt", de nem tudtam, mert a szavamba vágva ennyit vágott rá kicsattanó jókedvvel:
-...szobája!
:)
Szóval felkészülünk a legrosszabbakra, még egy mobil kiságyat is betettünk a mi szobánkba Barnus ágya helyére, hogy ha nem bírjuk a két gyermek friss összezártságát (vagyis ők egymást), akkor menekülőre fogjuk a dolgot és vissza a fiatalember...
Lili amúgyan meg jól van már, nincs láza szerencsére, a lázgörcsöt ezúttal megúsztuk. Volt egy remegős 10-15 perce egyik belázasodása alkalmával, de végig eszméleténél maradt. Felhívtuk az ügyeletet, hogy ez vajon mi, de megnyugtattak, hogy a gyors hőemelkedést reagálja le így az izomzat, ez nem lázgörcs és ha hűtjük+csillapítjuk gyógyszeresen, meg is úszhatjuk. Megúsztuk. A pisi sajnos még nem szép, úgyhogy antibiotikum kúra folyt.köv. :( de ő jó kedvű, energiabomba és mivel nem fertőz, így szerintem holnap zenés-mondókázunk is egyet:)
Mindenkinek jóccakát, reméljük, a mienk is az lesz! :)

Csodálatosak vagytok!!!

Hát akkor a helyzetjelentés "Van képed hozzá?" témában: 24 órán belül hogy elindítottam a lavinát,
- máris 9 ember küldött nekem képeket állatokról,
- közülük többen is szóltak, hogy szóljak, ha még kell :),
- ezen kívül van két nagy utazóm, akik átnézik képeiket és jelentkeznek,
- volt olyan, aki konkrétan lestoppolt egy-egy állatot, hogy azt ő szeretné :)
- és egy igazi fotós is jelentkezett, ki bár gyerekeket fotóz, de azt mondta, amint az idő jobb lesz, kimegy a szabadba fotózni nekünk pár állatot :)
Szóval, csak azt akartam mondani, hogy csodálatosak vagytok, azok, aki küldtek képek, azok, akik továbbküldték a levelem vagy a linket, és persze Fruzsi is, aki Jancsi honlapján promótálja a dolgot :) (itt: fejfeljancsi.blogspot.com/2011/02/keszul-egy-konyv.html)
(Ha most nézel furcsán, és nem tudod, miről van szó, akkor klikk ide: orsiferilove.blogspot.com/p/proba2.html)
Hát komolyan, mondtam már, hogy csodálatosak vagytok? :)

Testvéri attak

Ez a történet a féltékenységről szól. Friss a dolog, a féltékenységi rohamok egyik első megnyilvánulása. Tudom, lesz még több is...
Főszereplők:
Tádááááááá: Barna B., a jövevény, aki majdhogynem 8 hónapja jelen van, mégis, csak mostanában húzta ki a gyufát.
Lilkó főhercegnő, aki nemrég rájött arra, hogy van egy tesója, aki értékes "anyaidőt" rabol...
Békés játszadozás, egymással szemben. Barnus mint egy jó kistestvér, folyamatosan imádja nővérét, és igyekszik azt csinálni, mint ő. Ha Lili olvas, ő is, ha Lili lánccal játszik, ő is. Mint kispipi és kisréce (egyszervolt.hu/anim/content/kispipi-es-kisrece.html).
Lili ezt nem annyira szereti...Barnus meg nem érti, hogy hogyhogy nem lehet ezt szeretni...
Lili fegyelmezőleg odakap: "nesze!"
És attakban teljesedik ki: Barnus elszenvedett egy fejharapást (persze nem sikerült, mert anyuka azért ott volt, még ha fotózott is, így csak nyálas lett fiúgyermek kobakja.)
Aztán Lili úgy érezte, hogy amit véghez akar vinni, azt véghez is kell vinni, így próbálkozott újból. Az első pár próbálkozást Barnus érdeklődve nézte, megszeppenés nélkül, majd csak eltörött a mécses.
Aztán anyuka feloldotta a helyzetet: mindenki kapott saját játékot, kicsik ezek még a közösködéshez. Meg ahhoz is, hogy lejátsszák a meccset, eljön majd annak is az ideje...
Úgyhogy az eredmény egy Barnus, aki nem ért semmit, hogy "mit miért?", illetve egy
Lili, aki úgy érzi, hogy végre "rendet raktam", amúgy meg "nem én voltam".

Én meg mosolyogva imádom mindkettőt és egyelőre rém murisnak gondolom ezt az egészet. Majd rajtaleszek, hogy ne fajuljon el.

Van képed hozzá?

A képek alatti ÚJ! menüsor utolsó eleme (megvan?).
Mondtam, hogy dolgozok valamin. Néhányotoknak. Kezd kikristályosodni. Szükség lenne hozzá jó pár képre. Küldötök? Hogy hogyan, s mint és egyéb fontosság ott, azaz itt: orsiferilove.blogspot.com/p/proba2.html

Új menüsor

Felvettem egy ÚJ! menüsort, közvetlenül a képek alatt találjátok (megvan?). Egyelőre 3 elemből áll:
- Főoldal
- Liliputto
- Van képed hozzá?
A főoldal az alapeset, itt olvasható továbbra is a blog.
A Liliputto oldalon összegyűjtöttem pár mondatban, hogy mi az, amit Lilikéről most tudni lehet, segítve az új olvasókat :)
A "Van képed hozzá?" pont pedig az én kezdeményezésem, olvassátok, küldjétek tovább! :)

Virágom, virágom

Látássérült gyerekek esetében javasolni szokták, hogy legyen a gyerek felelős valamiért, mert az jót tesz a személyiségfejlődésének. Általában azt javasolják, hogy a kedves család vegyen fel a családtagok sorába egy háziállatot, és a gyerkőc feladata pedig annak teljes ellátása lenne.
Én nem szeretnék háziállatot befogadni (bár idővel lehet, hogy nem lehet majd ellenállni neki saját gyerekkoromból kiindulva), és szerintem Lili még kicsi is lenne egy állathoz, de az valahogy átsuhant a gondolataim közt, hogy mi lenne, ha az állatot növénnyel behelyettesítenénk? Úgyis azt beszéltük Ferivel, hogy Lili ablakának bedeszkázását megszüntetjük, mert már nem fényezünk úgy, mint régen, amit meg csinálunk, azt sötétedéskor is meg lehet tenni, és így az ablakba behelyezhetnénk egy csodás Lili-virágot.
És itt jöttök ti, kedves blog-olvasók: kérek tippeket a virágra! Ne legyen mérgező, mint a fikusz, bírja a strapát, legyen igénytelen mint egy kaktusz, de ő maga ne bántson! És legyen virágja is, jó lenne, ha sűrűn is virágozna és illata is legyen annak a virágnak, illetve szép erős színe. Ja, és a strapát olyan szempontból is bírja, hogy bizony Lilike megfogdosná valószínűleg, elég sűrűn. (Sokat akarok?)
Szóval? Tippek?

Felfedezéseim #5

Ujjbábok.
A mesés bejegyzéseim (orsiferilove.blogspot.com/2011/01/mese-meserol.html és orsiferilove.blogspot.com/2011/01/mese-meserol-ii.html) után gondolkodóba esék vala, hogy akkor most mi legyen. Aztán egyszer csak eltévedtem Szirka blogjára és egy képen megláttam, ami hirtelenjében megtetszett: valami, amit már láttam korábban (ajánlottátok is!), csak akkor úgy, abban a formában az nem tetszett, itt viszont megragadt a tekintetem rajta. Ujjbábok. Meg is kérdeztem Szirka anyukáját, honnan a cucc, aztán én mégsem ott vettem, de ugyanazt a típust, ilyeneket:
fakopancs.hu/advanced_search_result.php?kor=k_m&nem=n_m&categories_id=&keywords=ujjb%E1b&osCsid=a1068364a0cecaead8b2d4e7efc38202&search_in_description=0&inc_subcat=1&x=0&y=0
Pénzügyileg úgy alakult a dolog, hogy 26 darabot vettem, és szállítási költséggel + borravalóval 10000 forintot fizettem értük, ami 385 forintos darabárat eredményez, amire én azt mondom, nem rossz. És a figurák sem. Igaz, hogy felnőttnek kissé kicsik (három ujj helyett csak egy fér be, de úgy is lehet velük mókázni), gyereknek meg nagy, de valójában nekünk tökéletes.
Nyűgös Lilire rá is erőltettem az "Erdő szélén házikó" kezdetű dalocskát bábos verzióban, amire mondjuk ő magasról tett is, de hát rossz passzban volt, nem vettem személyeskedésnek :) Barnusnak viszont bitangul tetszett. Olyan "barnis" elnéző mosollyal nézte az anyját, arra gondolva, hogy na ez most szépen bekattant...
Egy nagy hibája azért akad: gonosz boszorkányuk nem volt (kisfiú sem asszem, de Pinocchio nálunk beugrott a kisfiú szerepébe.)
És már látom, hogy egy talpazat és hurkapálca segítségével állítható bábukká is átvariálhatók. Tetszik!

Paleo?

"Együnk ennivalót. De ne sokat. És főként zöldségeket. [...] Ne együnk olyasmit, amit az ükanyánk nem ismert volna fel ennivalóként." Michael Pollan (Forrás: http://konyves.blog.hu/2010/08/04/szendi_gabor_paleolit_taplalkozas_sz_o. Elolvasandó annak, akit nagyon érdekel vagy tud sokat olvasni.)

Na nem így, de majdnem.
Mindig is biztos voltam benne, hogy a gyermekeikkel otthon láblógató anyukák mind egy szálig bekattannak egyszer és elkezdenek bioanyaként viselkedni, biokölessel tömni a kölkeiket, és hiperegészséges ízetlen szxrokat főznek, és társaik. Szükségszerű, nem kivédhető. Most rájöttem, hogy miért. Ugyanis ott van az a gyerek, akit ugyebár etetni kell és csak úgy adja magát spontán is a kérdés, hogy ok, de mivel? Hogy jól megalapozzuk a jövőjét, a gyomrát, veséjét, máját ne tegyük tönkre már a kezdetek kezdetén...Aztán adva van anyuka, aki epeműtéten esett át, kvázi táplálkozásilag valamit nagyon rosszul művelt (szerintem a Nesquik kakaó a bűnös, irdatlan mennyiséget pusztítok belőle és csúnyán függő vagyok, tuti beletesznek valamit...), és adva van apuka, aki cukros. Az alapszitu megoldásért kiált, és mostanában értem el a bekattanás azon fokát, hogy cselekvési terven agyalok.
A környezetemben többen is a paleolit táplálkozás hívei, és amennyit én ebből összeolvastam, szimpi a dolog - de tegyük hozzá, hogy a kritikusok felvetései nálam is több kérdőjelet hagynak...
Hogy "ez mi ez?" - arról itt van pár leírás:
- www.wellnesstrend.hu/2010/02/vissza-a-kokorba-avagy-a-paleolit-taplalkozas
- Ez egy gyűjtőoldal: www.tenyek-tevhitek.hu/paleolit-taplalkozas.htm én még nem végeztem ki.
- www.origo.hu/tudomany/20100803-paleolit-taplalkozas-nalunk-is-egyre-divatosabb-a-kokori-etrend.html
Még nincs szilárd véleményem a témában. Azt hiszem, kezdem azzal, amivel mostanában szokás, Szendi könyvével. Meg azt hiszem, hogy elég az is, ha iránytűként használom. Valami útmutatóként, amit igyekszünk majd betartani, de ha nem megy, nem dől össze a világ.
(Kíváncsi vagyok, hogy ez a sok morfondírozásom a témában mikor billen át akciótervvé...)

Egy kis esti Glodoodle

"Rajzolj apa!" - és ez már egy mondat!

"Doktor bácsi" - reggel dokinál volt...:)

Valentin nap

Itt még nem látszódik, hogy az este katasztrofálisra sikeredett. Lilike fogzik, de gigaveszettül, közben lázas a vesemedence-gyulladása miatt. Nulla alvással abszolváltuk az estét. És sajna amikor ő sírt-rítt, Barnus is rázendített, hurrá!
No de itt még tündibündi, anyuka kedvenc kicsi fiacskája:)
Itt pedig apuka játszik Lilkóval a Glodoodle-ön, lesz majd kisfilm is!
Ó, és itt Valentin nap alkalmából a két testvér békésen megvan egymás mellett, ugyanazzal a játékkal. Mondjuk Barnus a csendes megfigyelőt alakította, Lilkó kiteljesedhetett. Ritka pillanatok, manapság.
Hát igen, ilyen az én két komisz haramiám :)
És a szerelmesek napja alkalmából csináltam estére császármorzsát meglepiből. Jól sikerült. Feri pedig tisztázta, hogy ő nem csak Valentin napon, de minden napon szeret. Ennyiben maradtunk :)

Díjat kaptam, lájf!

Kaptam egy blog-díjat Gyarmati Vikitől - akinek ajánlom honlapját, ill. blogját megtekintésre, csodás dolgai vannak, mint mesék, mesekönyvek, diafilmek, sok-sok ötlet és más, itt: www.gyarmativiktoria.hu és itt: gyermekszoba.blogspot.com.
A díjról nem sikerült sokat megtudjak, bár időm sem volt rá, hogy rendesen utánajárjak. A Google-ba beírva annyi azért kiderült, hogy jópáran már begyűjtötték.
És most ide jól be kell másoljam a szabályokat, mert ennek a díjnak olyanjai is vannak:
"- Írj egy bejegyzést, amelyben közzé teszed a Liebster-Blog képet, és másold be ezt az útmutatót.
- Linkeld be annak a személynek a blogját, akitől a díjat kaptad, és hagyj nála egy hozzászólást, hogy elfogadod a díjat, és add meg a bejegyzésed elérhetőségét.
- Ezután gondolkodj el, melyik az a 3-5 blog, amelyiknek tovább szeretnéd adni a díjat, linkeld be őket a bejegyzésedbe, és értesítsd őket egy hozzászólásban a jelölésről.
- Tehetséges kezdő blogolókat részesíts előnyben, ne olyanokat jelölj, akiknek több 100 követője van."
No és akiknek én továbbítanám a díjat (a "kezdő" definícióját nem tudom, és azt sem, hogy hány követőjük van, mindenesetre én rájuk gondoltam, mert őket olvasom rendszeresen. Talán nem sértődnek meg:)):
- balerina.blogol.hu
- msara.freeblog.hu
- sudve.freeblog.hu
Éljünk sokáig!

Nem túl jó most

nekünk. Lili drágám beteg. Épp akkor tört rá a betegség, amikor megérkeztünk Bp-re. Furcsa volt. Rásütött a nap a kocsiban az arcára, de ennek ellenére is túlságosan piros volt. Gyorsan beugrottunk a Brendonba, vettünk egy lázmérőt, hogy kiderüljön, hogy igen, lázas. Még szerencse, hogy lázcsillapító volt nálunk. Iszonyat régóta vágytam rá, hogy Eniékkel bandázzunk egyet, erre tessék! Na, plusz a BHRG kontroll. A bandázásból gyors evés lett (nagyon fini volt ám!), majd hűtőfürdő Lilinek...Ma reggel kiderült, hogy már megint a vesemedence-tágulat miatti baktériumfertőzés a ludas :( Antibiotikum. Valamit ki kell találni, hogy ne legyen több ilyen, azt a hülye tágulatot van, aki csak 6 évesen növi el...Már páran ajánlottak ezt is, azt is. Valamit szednünk kell megelőzésképpen, mert ez így nem lesz jó! Nem csak az antibiotikum miatt, hanem a lázgörcs fenyegetése is ott van.

Liliduma - már megint

- Lilike, megyünk vendégségbe Tiviékhez Budapestre. Eni, kis Tivi, nagy Tivi. Mondjad szépen: Tivi.
- Teve.
-Nem Teve, Tivi.
- Teve. Púpos.

:)))

Én: Lilike, köszönjél szépen!
Lili: Köszön.

:))

Lili nézi az újságot. Régen sokszor nénik voltak a magazinokban, melyeket nézegetett, így mindig mondtuk neki, hogy néni, ő meg összekötötte a kettőt: az újságban nénik vannak. Így hát meg is jegyezte, hogy néni. Mondom neki, hogy nem, ebben az újságban nincsen néni. Mire rávágja:
- Bácsi.

Zenélnek

Egy kis mindennapos életkép. Gyerekek zenélnek, míg ki nem dőlnek. Legalábbis az egyik :)

(És anyuka súlyos tárgyi tévedését korrigálandó: nem xilofonok azok, hanem metallofonok...)

Elirigyelve - megszerezve :)

Már bicebócás társak is ajánlották, de akkor még sokallottam érte az összeget. Aztán megláttam Katáék videoit (http://lizacica.blogspot.com/2011/02/apaval-rajzolgatos.html) és egészen egyszerűen elirigyeltem tőlük ezt a világítós csodarajztáblát! Ma apuka gyárlátogatós kiruccanásán beszerezte egy budaörsi játékboltból (ahova én előzetesen odatelefonáltam, félretetettem, nevemre, melyet lebetűztem nekik, megbeszéltük, hogy szombaton ott vagyunk legkésőbb, és ehhez képest: nem volt félrerakva semmi, se nevemre, se sehogy...)
Este ki is próbáltuk. Kicsit sok volt Lilinek az újdonságból, kitörő örömmel nem üdvözölte a dolgot. Viszont fogdosta, forgatta, majd húzogatta rajta a körmeit, próbálta a tollat is, de szerintem még nem rakta össze, hogy mit jelent rárajzolni. De a mi rajzainkat megnézte, egészen közelről. Majd még próbálgatjuk. Barnusnak tetszett és hát nekünk is :)

Valami van ott középen...
Ezt most jobban megnézem magamnak!
Pirosról zöldre váltok és most én firkálok!
Aztaaaaa, anya rajzolt egy kört! Ennél szebb kört még sosem láttam!
Én is firkálok valamit! Mindjárt ki is találom, hogy mit...
Na, add csak ide, majd én!
...és Barnus jól megmutatta, hogy kell megtapicskolni :)

Akit érdekel, Glo doodle (http://www.glodoodle.com) névre hallgat a cucc, és 8 ezer ruppó körül már meg is szerezheti magának...persze karácsony körül akciósan 7-ért is volt, csak én azt soknak tartottam...khm...okos anyuka a javából!

Hiperérzékeny

Lili ma kiakasztott. Hiperérzékenységével. Méghozzá a hangokra. És leginkább Szöszi hangjára.
Ha Barnus drága sír, Lili sír, bömböl. Ha Barnus sikítozik, Lili bömböl. Ha Barnus nevetgél, Lili bömböl. Ha a mosogatógép beindul, Lili bömböl. Ha anyuka utánozza Barnus ihaj-csuhaj jókedvét, Lili bömböl. És ez ment egész álló nap. Alig engedi magát ilyenkor megvigasztalni.
Ez egy ún. autisztikus vonás. Mint ahogy pl. a szemünkbe sem hajlandó nézni, vagy ha valaki közel akarna hajolni hozzá, ezer százalék, hogy elfordítja a fejecskéjét...
Van egy ún. Tomatis módszer, mellyel az ilyet kezelik, itt a leírás: www.trening-fejlesztes.hu/trening.html. A bazális stimuláció egy spéci fajtája.
Lehet, hogy be kellene neveznünk egy kúrára? Kaposváron nem hirdet neten senki ilyent :(

Csodák

Egy kerekesszékes fiú mesebeli története
http://www.rtlklub.hu/musorok/fokusz/videok/117479

Csoda történt a kétéves Julikával
http://www.borsonline.hu/news.php?csoda-tortent-a-keteves-julikaval&op&hid=38582

Álom

Kis bicebócás társaságunkban egyszer érintőlegesen volt pár levélváltás arról, hogy voltak, akik látták gyermeküket álmukban szaladni. Olyanokat, akik még az állással is megküzdenek...
Én még ezeket az álmokat is megirigyeltem, nekem nemigazán volt ilyenem. Vagyis egyáltalán nem.
Tegnap este viszont nagyon valóságos álmom volt. Lili nemcsak hogy állt, de vezetve szépen ment, majd szaladt! Mit szaladt? Szaladgált össze-vissza :)
Ez most jel?
Éppen egy terápián gondolkozunk Lilinek, hogy adjon egy új löketet mozgásilag. Felálljon, elinduljon, meglegyen a helyes lábtartás, ilyenek. Van is egy ötlet, amit már régóta nézek, de 2.5 éves kortól ajánlott csak: www.olinek.com.pl/hungary/index.php. Most kérdeznek utána nekünk, hogy mikor...Amúgy sem egyszerű: Lengyelország, kb. 3 hét, nagyon intenzív és persze sok pénz is, ha az OEP nem támogat.
Szép álom volt :)

Kisfilmek

Pepita? Szép!


Egyek vagy aludjak?

Véletlenül szívtelen anya lettem

mert hagytam sírni Lilit...
Az úgy volt, hogy szimultán megetettem a két gyerkőcöt, Barnus újfajta, üveges kaját kapott. Valami tészta paradicsomos mártásban. Kétszer is megnéztem, hogy 4 hónapos kortól ajánlott. Furcsállottam, mert a paradicsomot a "gyerekkiskönyv" elég soká ajánlja, a tésztánál meg még nézni kellene, hogy gluténmentes legyen, és erre nem volt ráírva. No, gondoltam egy bátrat, hogy hát 7 hónaposan már tuti "nem bánt" a 4 hónaposak kajája. Félig megette a jókedvű kismanó, Lili közben végzett, bilizett, bevittem aludni, majd pár percre rá Barni rákezdett. Iszonyatosan sírt, görcsölt a hasa, feszített. Közben Lili is rákezdett a szokásos "nem akarok aludni" műsorszámra. Ha Barni nincs rosszul, már mentem is volna be hozzá, hogy kihozzam, de így átgondoltam, és nem mentem, ugyanis kaja van a pociban, inni ivott, nem lehet semmi baja, maximum a foga, de leginkább csak az, hogy nem akar aludni...Barnus vagy fél órán át ordított, sehogy sem volt jó neki, már tiszta foltos lett a pofija az ordítástól. Majd kifáradt, és elaludt. Közben hallottam ám, hogy Lili is ordít, de inkább az internet előtt ültem, hogy gyorsan utánanézzek, mi lehet Barnus baja. Aztán Lili is elhallgatott, Barnit letettem, és gyorsan-csendben, pipiskedve belestem Lilkóhoz is, hogy nincs-e vele valami baj, de szerencsére békésen szunyókált. Így alakult végülis, hogy most mind a kettő manócska békésen szuszog, anyuka meg nyert egy kis szabadidőt.
(Anyuka, aki hajnalban fodrásznál járt, és újból szép asszonka lett :))
Ezt a paradicsom, ill. glutén témát meg még tesztelgetem...

Pár kép még

Szélesszájú kisbéka

Betörik a fény az ablakon

Ezt akarod, anya?

Tá-dááááááá!

Ezt pedig az én anyukám festette nekünk, még kariarinak kaptuk. És a mai nappal végre felkerült a falra. Csodaszép :) (A 4 tulipán mi négyen lennénk - egy kis szimbolika-magyarázat :))

Ez is anyutól, karira, csodás :)

Hasonlóság

Egy egér 3 agysejtje és a kapcsolataik, valamint az univerzum egy szimuláción. Észrevesztek valamilyen hasonlóságot?

Kifáradva

Hulla vagyok. Minden hétvége fárasztó, sokkal jobban, mint a hétköznapok. Szombaton még úszni sem tudtunk elmenni, mert péntekről szombatra Lilikének olyannyira fájt a foga, hogy nem maradt meg a saját ágyában, így bevittük hozzánk. Nem mintha nálunk olyan nagyon meg akart volna maradni...Szóval kínkeserves éjszaka volt, sok sírással Lili részéről, és kevés alvással mindenki részéről. Sokáig aludtunk másnap, így szóba sem jöhetett az uszi. Ezt Lili eléggé sajnálta, a hétvégén többször szóba is hozta, hogy "usziba, usziba" :) Helyette rohamtempóban lehetett készülődni a délutáni vendégségre, miközben kismanók ugye nem aludtak délben, merthogy reggel sokáig húzták...ááá...
Anginak ezúton is köszönöm a joghurtos-meggyes receptet, mert seperc alatt nagyon fincsi lett. Meg csináltam egy kiflit is, amitől nem voltam én speciel elájulva, de végül elég jól betermelték a népek. És az ámulat: Lili fogta magát, hirtelen belecsapott a kiflis tálba, kivett egyet, és bekapta. Pedig sosem fogott még korábban olyat: honnan tudta, hogy az ennivaló?
A kapkodásban, loholásban olyannyira beidegeltem magam, mint még soha, nem is ismertem magamra. Nem akarok ilyen lenni! Fáradság? Hormonok? Időjárás? Nem tudom mire kenni...remélem, elmúlt.
Ma pedig 10 db fácánpucolás, Feri nyúzta, én tisztítottam. Felraktam egyet levesnek, egyet bepácoltam, többit bezsúfoltam a mélyhűtőbe. Ma is csináltam egy joghurtos-meggyeset, mert volt még joghurt :) Feri babysittelt, de az a jó a mi házunkban, hogy egy légtér a nappali és a konyha: tulajdonképpen végig együtt voltunk. Szöszivel össze-összemosolyogtunk, Lilikével pedig végig verbális kapcsolatban álltam. Alvás immáron értelemszerűen megint nem volt. Kivéve a séta alatt, amit a belvárosban tettünk estefelé.
Fejlesztés a hétvégén nuku. De azt hiszem, ilyen napok is kellenek.
Kimerítő egy hétvége volt, az biztos, végre jönnek a hétköznapok! :)

Az elmúlt napok képileg

Lili a zenés-mondókás foglalkozáson. Ebben a teremben van a dévényes tornája is, az imádott korlátokkal és labdafürdővel. Úgyhogy amikor zenésmondókálni megérkezünk, a kiscsaj sprintel is a korláthoz felkapaszkodni, alig lehet elcsábítani onnan.
Barnus napjában kismilliárdszor küld felém és Feri felé ilyen telipofis tündéri kacajokat. És emellett képes sikítani :)
Alig lehet megállni, hogy az anyaember ilyenkor ne gyömöszködje meg :)
Lili-féle bilizős kipakolás. A lila dobozt az anyaember odahúzza biliző lánygyermeke mellé, hogy ne unatkozzon, ő pedig szétpakol, így, szolidan. (Itt éppen nincs Lili-féle lábfellendítés, de az csak a véletlen, anélkül szerintem bilizni sem lehet.)
Barnus egyedül ül, és rájött, hogy a doboz szélében tud kapaszkodni, míg előre hajol. Ez nagy szó ám kis manónál. Okosügyes (és szép is)!
Kész vagyok ettől a pofitól! És ő ilyen élőben is. Mekkellzabálni... :-)
Kismanóm
Apuka csukott szemmel babysittel.
Lili élvezi a gravity assisted létet. (Kata, látod a vállfás megoldást? Nem?)
Akkor itt egy másik kép :) (Lili végképp kinőtte a rucit, többet már nem tudjuk belepasszírozni, még cipőkanállal sem.)