Lassan már nem érdemes számolni,

hogy hány délután nem alszanak gézengúzék. A verbális ráhatás nem megy, magnéziumos ideglassításhoz valahogy nem fűlik a fogam. Szóval marad a nyavalygás anyuka részéről. Barnus még egy órácskára csak kiüti magát, de annyi, Lili meg estig Duracell-nyuszit alakít. Vajon lesz ez még másképp? Merthogy így egy szétzilált anyuka lesz a végeredmény, ami anyuka, és végső során a teljes család szempontjából hosszú távon nem egy álomszcenárió.
Nyavaly-nyavaly, panasz-panasz.
Holnap kezdjük a Doman olvasóprogit. Nem mondom, hogy kész vannak a kártyák, de folyamatban...

Lili megint mondja

Hétfőn ugye elmaradt a délutáni alvás, mint ahogy azóta minden nap...viszont elmentünk zenés-mondókás foglalkozni. A végére igencsak nyűgi lett. Én még beszélgettem, de ő csak hajtogatta mellettem, hogy "haza, haza, haza". Amolyan nyafogósan. Mondtam neki, hogy nemsoká, de ő csak hajtogatta. Aztán egyszer csak mérgesen megszólal:
- Orsolya! Haza!

Ma meg ebéd után nem sokkal - amikor szintén nem aludt - megszólalt:
- Ebéd!
Mondom neki, hogy soká lesz megint ebéd, mert most volt, legközelebb holnap. Erre ő:
- Türelem...

:)

Aki tudja, mondja,

hogy mit csináljak Lilkó főhercegnővel, aki 5 napja zsinórban szabotálja a délutáni alvászatot. Sőt, öccsét is felzavarja...Máktea, pálinkás kenyér és társai nem játszanak!

Anyuka költött

Im-im-im-im-imádlak,

karjaimba bezárlak,

nem engedlek soha el,

csak ha nagyon menned kell.

...és természetesen im-im-im-im-imádja! :)

Mit csináljunk, ha baj van II.

Szerencsére nem velünk - ezt az elején tisztázzuk.
Egy kedves olvasóm kapcsán merült fel bennem megint a téma, aki pár hónapja levélben fordult hozzám, segítségért. Megnéztem, október 25-én írt nekem először, 3 hónapja. És mi történt azóta? Próbál buldózerként előre törni, ugyanis a szakorvosok (szemészek) ide-oda lökdösik, de leginkább parkolópályára teszik, sőt, amikor visszahívják egy adott időpontra, szétteszik a kezüket, hogy náluk ilyen vizsgálatot nem is csinálnak, gyerek intenzív osztály hiányában. És a kisfiú csak néha, és akkor is csak pár másodpercre fixál, arcra nem néz, viszont tárgyakért nyúl és nystagmusa van (Lilihez hasonlatosan). Valamint a retinán sem "stimmel valami", de pont az a vizsgálat, mely erről közelebbit mondana, halasztódik...Semerre nem küldik tovább őket (talán még a neurológust is én ajánlottam), várjanak csak...
Írtam régebben egy bejegyzést arról, hogy merre érdemes lépni, ha felmerül a baj lehetősége, itt olvasható: http://orsiferilove.blogspot.com/2010/02/mit-csinaljunk-ha-baj-van.html. Van benne egy fontos rész (de nem fogom magam idézni:)), mely arról szól, hogy ki kell préselni a dokiból, hogy merre tovább. Nagyon fontos ugyanis, hogy a fejlesztés minél hamarabb elinduljon. És ha már a szakorvosok pingpongoznak az emberrel, azt hiszem, hogy a Látásvizsgálót kell ajánljam. Azt hiszem, anno nem voltam elájulva tőlük, de amiért mégiscsak célszerű őket is meglátogatni, hogy ők az országos szerv szakvélemény tekintetében. Azaz az általuk megírt szakvélemény jogosít fel arra, hogy utána egy gyerek korai fejlesztőbe kerüljön, és elkezdjenek foglalkozni vele. (Van mindenféle más szakértői bizottság is, én most a látásproblémásokéról írok.) A látásvizsgáló itt érhető el: www.latasvizsgalo.hu. Általában jó sokára tudnak csak fogadni. Gyógypedagógusok, pszichológus és szemész méri fel a gyereket, beszélget a szülőkkel, majd postázzák a véleményt, melyben kijelölik az intézményt, a fejlesztési súlypontokkal. (Aki előre készül a környékből, ahol lakik, kérheti magát adott intézménybe fejlesztésre, de persze ez később is megváltoztatható.)
Ezt csak azért írtam le, mert bosszant, hogy 3 hónapja pingpongoznak egy gyerekkel és még a fejlesztése sem tudott ezidő alatt elkezdődni. Örülök, hogy én tudok segíteni (ha tudok), de lássuk be, nem nekem kellene. És ez a szomorú, hogy mégis így van.

Anyaságról

Ne féljetek, nem lesz eszmefuttatás, csak kaptam a minap (szeretem ezt a szót, mókás) egy idézetet, megosztom veletek:
“Az anyaság: állás szabadság és túlórabér nélkül, ami csak azt bizonyítja, hogy ez tényleg vezetői pozíció.” (Ismeretlen)
Szerintem meg a legnehezebb meló (talán a kemény fizikaiak kivételével). És gyorsan hozzáteszem: a legcsodálatosabb is. :)

Na hol voltunk? :)

Lili lovon. Mert nem aludt délutánit. Immáron három napja...
Így elmentünk, megnézni a Lovasakadémiát. Hát, itt sem fog Lili lovagolni, le van fektetve dokumentumba (!), hogy 3-3.5 éves kor előtt terápia nuku. Mert nem sérült gyerek ráülhet a lóra korábban, valóban, de sérültnél nem vállalják a kockázatot...Vagyis ráülni Lili is ráülhet, de a boxból ki nem jöhettünk. Elsőre nem baj, Lili élvezte, bár eléggé megszeppentet játszott, semmi hangoskodás, semmi duma, hirtelenkedés.
A folyt.kövről még gondolkozom. Már hogy mennyire akarjam én ezt tényleg...

Gravity free állás - képek

Anyuka lányával, aki áll és élvezi, ill. nagy hasával, amit anyuka már egyre kevésbé élvez :(

Pacsi
Szégyenlősen somolyog
Egyensúlykeresés
Repülööööök, megy ez!
Anyuval táncolok
Jó, mi? Énisénisénis...

Lili áll (kis segédeszközzel)

Végre üzembe helyeztük a gravity free cuccost Lilkónak. A prototípust Barbitól lestük el és Judit közvetítésével kaptuk meg a méretre varrt rucit. Időközben Lili nagyot nőtt, úgyhogy igencsak passzentos a ruha, és sajnos hosszban, majd valami toldásban kell gondolkoznunk vagy mi. De ma belepréseltük a leányzót és álltunk, ugráltunk, kafa volt! Közben még kellett párat állítani a dolgokon, többek közt megszüntettük a sírás okát is (Lili fejét zavarta, hogy hozzáért a kötél.), így már teljesen kiegyenesedve is megy ez nekünk! A teljes gravity free környezetet nem biztosítjuk számára, csak arra az egy pozira koncentráltunk, ahol erős hiányosságaink vannak: az álló pozira. Jó volt állva látni őt! :)
Nézzétek ti is, íme a legelső pillanatok:

Jancsikából kiskirály

Kis bicebócás csapatunk újabb anyukája, Fruzsi jelent meg a blogtérben. Mi biztos olvasni fogjuk, itt: www.fejfeljancsi.blogspot.com (oldalra is kitettem a többiek közé). És hogy Ti miért olvassátok? Mert Fruzsi ötletgyűjt, kreatív segítséget gyűjt Jancsika fejlesztéséhez, azaz minden valószínűség szerint majd lelni fogtok ott ti is jobbnál-jobb ötleteket, ha beindul a gépezet.

Az Akaratosch és a Sírósch

Ez a bejegyzés csak a történelmi hűség kedvéért születik, dokumentálok.
Ezen a héten kiderült, hogy Lili hihetetlenül akaratos. Rácuppant a mobiltelefonra. Ha hívok róla bárkit is, már szélsebes tempóban vágtázik felém, kiáltja, hogy telefon (már egész szépen ejti ki), meg hogy háló, háló. És oda kell adjam neki. Különben ordít, és úgy sír, hogy tiszta nedves lesz az ábrázata, ujjait a szájába dugja és foltokban bevörösödik a feje. Úgyhogy titokban szoktam már telefonálni, kivéve, ha családtaggal kell, akkor néha engedem, hogy nyerjen a leányzó. Feri rendszeresített számára egy saját kis ezer éves Nokiát, amiben nincs SIM-kártya, ellenben akksi igen, úgyhogy lehet nyomkodni a gombokat és akkor felvillan a kijelző is, és van nagy-nagy boldogság. És ezzel hosszú-hosszú percekig elvan. Ezt úgy műveli, hogy elég gyors tempóban egyik kézből a másikba teszegeti át a készüléket, néha megnyomkodja a gombokat, néha közelről megnézi a kijelzőt, néha közel viszi a szájához és megpróbálja bekapni. És mondja még hogy szeret. Ha kérdem, hogy kivel beszél, legtöbbször a húgomat említi, aki Lili-nyelven Réta, esetleg papa. Ha mindkét készülék jelen van, akkor elvan a sajátjával, ellenben ha az enyémen valódi telefonálás is folyik, akkor már csörtet érte és erőből tépné ki a kezemből. Jó látni, hogy ennyire akar valamit, és egyben félelmetes is, hogy hát bizony kettőnk közül én lennék az anya, ezt rövidre kell zárni záros időn belül. De olyan aranyos is, mindig jókat mosolygok rajta :)

A másik meg sírós. Mondták nekem, hogy a hasfájós babák a kaják bevezetésekor újból hasfájósak lesznek, de azért ez rosszul érintett. Már éppen megszabadultunk ugye a hascsikaroktól, amikor is elkezdtem az almát, ill. a répát. És kismanusz kivan. Csak akkor nem sír, amikor eszik vagy fürdik vagy alszik. Lehet, hogy túl gyors a tempóm, és kisebb adagokkal kellene haladni? Jelenleg a tízórai és az uzsonna megy répa-alma trutyival (no és persze cici is dukál hozzá), a többi szopizás. Ma Lili délelőtti fejlesztő foglalkozása miatt szintén szopi volt a helyszínen, így jobban telt a nap, érezhetően. Úgyhogy akkor vegyem úgy, hogy jön egy újabb fél év hascsikar? Nem akarom!

Ez tetszik - Ugye nem talált?

Ez aranyos :)

Felfedezéseim #4

Fülgyertya tévhit.
Ferinek fájt ma a füle, így más megoldás hiányában előkaptam egy fülgyertyát. 2/3-át elégettük, amikor is Feri szólt, hogy nézzük meg, mi lett a belsejében. Fülzsírszerű valami. Tanakodtunk, hogy ez vajon a méhviasz, amivel ezeket általában bevonják avagy ténylegesen fülzsír. Abban maradtunk, hogy végzünk egy kísérletet: elégetjük a maradékot is (előzetesen kitisztítva azt), de nem fülben és megnézzük, lesz-e abban is valamilyen anyag. Képzeljétek, nem volt! Így levontuk azt a következtetést, hogy tényleg fülzsírt szív ki a fülgyertya... Persze nem hagyott nyugodni a dolog, mégpedig a nagy mennyiség miatt, amit előzetesen produkált a gyertya kürtője, így internetet ragadtam. Ezt találtam: "A fülgyertya kezelés befejeztével, a fülgyertya elégése után a gyertya csonkjában belül, alul összegyűlő sárgás - barnás, viasz - szerű anyag (egyébként hasonlít a fülzsírhoz) a gyertya égésterméke." (Mondjuk volt egy ilyen rész is: "Egyébként állításunk nagyon egyszerűen ellenőrizhető. A nem fülben végigégetett fülgyertya, a testtől távol végigégetett testgyertya, csakragyertya csonkjában is megjelenik a sárgás, viasz – szerű, továbbá egy fehér, por állagú anyag, ami tehát a gyertyák égésterméke." Úgyhogy a mi kísérletünk torzított, valszeg kevés volt az az 1/3-nyi gyertya.)
Aki nem hiszi, járjon itt utána: http://www.naturhelix.hu/tevhit.html

Önvállveregetés

Kész vagyok a szólistával!!!
2876 szót írtam össze. Ez egy olyan szókincs, amivel szerintem már lehet suliba is menni. Anno, amikor nyelvvizsgára készültem, azt hallottam, hogy a középfokú szint kb. 2200-2500 szót feltételez (majd kijavítotok, akik jobban értetek hozzá.)
Úgyhogy felosztottam őket négy kategóriába, és ezekben a következőképpen oszlik meg a 2876 szó:
- szavak, melyeket Lili most is tud, jól, valószínűleg nincs vagy minimális jelentéstorzulás: 221(8%)
- szavak, melyekről Lilinek valamilyen fogalma lehet: 437 szó (15%)
- szavak, melyek már most könnyűszerrel megtaníthatóak: 878 szó (31%)
- szavak, melyeket majd valamikor később fogunk elővenni: 1340 szó (47%).
Az első három kategória megtanulásával, jelentésük tisztázásával és elmélyítésével el szeretnék jutni ez év végére, azaz durván Lili 2,5 éves korára. Azaz a terv: a teljes szólista 53%-nak (1536 szó) elérése. Én reálisnak érzem.
A Doman olvasóprogramba az első két kategória szavait fogom felvenni, azaz 658 szót fogok kis kártyákra kiírni (Az első olvasóprogis próbálkozásunkból van pár kártyám már). Ezek tehát olyan szavak lesznek, melyeket Lili ismer, vagy melyek értelmével valamilyen szinten tisztában van. A papírokat megvettem, illetve a (12mm-es) tollat is, mellyel felírom őket. A nyomtatás túl melós (wordbe rendezés, optimalizálás, nyomtatás, kivágás, ragaszgatás...), a tollal írás meg nehézkes, mert a rostiront nagyon ügyesen kell vezetni, rányomni a papírra, hogy ne szálkázzon. Ferivel csináltunk egy-egy próbaírást, háááááááát, elég ronda lett mindkettőnké. Gyakorolni kell :( Remélem, továbbra is tartható a január vége, hogy végre belekezdjünk!
(Jaj, és a Doman olvasóprogi második lépcsőfokához, a szóösszetételekhez is találtam nagyszerű ötleteket a "Mindentudó óvodáskönyv" c. könyvben, 373 darabot :))
Megint lelkes vagyok! :)

Lili nevelés: 1:1

Lili általában hirtelen nyafogni kezd, ha szomjas. Régebben ugyanis ez megfelelő jele volt annak, ha szomjas. Régebben, amikor még nem tudta jobban kifejezni magát. Ma anyuci úgy döntött, hogy ennek vége, a gyerek tudja, hogy mi az, hogy víz, tudja, hogy mi az, hogy kérek, ki is tudja mondani ezeket, hát akkor nosza, használjuk!
Lelkiekben felkészültem a meccsre, edzettem magam, hogy ha sírni kezd igazi krokodilkönnyekkel, én akkor is kitartok...
Jött is a pillanat, Lili elkezdett nyávogni. Én kérdeztem, hogy mi az kislányom? Válasz: nyávogás. Ez aztán ment egy darabig, majd jöttek a könnyek, hisztivel. Én meg kérdezgetni kezdtem: Kislányom, kérsz vizet? Mondjad: vizet kérek!
Belevörösödött, annyira sírt, de meg nem szólalt volna.
Szemét anyuka erre odavitte a cumisüveget, teli vízzel, és így kérdezgettem tovább. Ez óriási bunkóság volt, mert Lili a cumisüveget látja, és elkezdett hadonászni az irányába, de én nem adtam.
Ekkor magamban már azt hajtogattam, hogy kitartás, kitartás, ha ő nyeri ezt a meccset, akkor hosszú időre bukjuk a témát, ki fog nevetni.
Aztán hüppögve hátat fordított nekem és elkezdte nyomogatni a laptopját, kelletlenül. Én erre úgy döntöttem, hogy otthagyom. No, ezt észrevette, és rázendített.
Ekkor már arra gondoltam, hogy ha csak megszólalna, úgy csinálnék, mintha azt mondta volna, hogy kérek vizet, megdicsérném, és odaadnám neki azt a hülye üveget.
És ekkor hirtelen a ködös semmiből megszólalt tisztán, érthetően a kis tündérke:
- Kérek!
Fúúúúúúú, megkönnyebbültem, nagyon boldog voltam :) Mondtam neki, hogy igen, anyu hallotta, ügyes tündérbogárbögyörő és ilyenek. De ő konkrétan leszxrt, biztos azt gondolta magában, hogy add a vizet, aztán hordd el magad és ne puszilgassál, mert így kevés lesz körülöttem az oxigén, különben is nagyok vagyunk vagy valami hasonló kedves!
Ki is itta mindet iziben.
És ekkor jött a második kör. Felek be a ringbe és kezdődött minden előröl.
Már ott tartottam, hogy ha kinyitja a száját és nem nyávogós hangot ad ki, én azt már értékelhető kérésnek beszámítom, amikor ez meg is történt hirtelen, kimondott egy halandzsát. Anyuka földöntúli boldogságban úszott, odaadta a cumisüveget, amikor kis agya összerakta a hangfoszlányokat és megértette, mit is mondott a lánya. Ez volt:
- Libikóka.
Fifikás huncut egy bestia! Ezt a kört ő nyerte!
No de hosszú távon jön még nyuszikára vadászpuska, csak ő ezt még nem tudja! Hehe

Felfedezéseim #3

Ez komolytalan lesz :)
Minden rendes alkoholista kedvenc állata a jávorszarvas. Hogy miért? Latin nevét sasoljátok: Alces alces :)
Talán nem véletlen, hogy a St. Hubertus is ezt az állatot választotta. (Na jó, nem pontosan ezt :))
No de latinul majd később tanulunk, inni meg egy darabig nem fogok...

-------------------------------------------------
Kieg.:
Latin ismerőseim meg most mondják, hogy olyan is van, hogy pica pica, magyarán szarka. Akármennyire is tetszik, asszem gyerekes dolog más nyelveken röhögni :)
Mondjuk azért vicces lehetett, amit az ezer éve az Ericssonnál dolgozó egyik ismerősöm mesélt. Ott ugyanis péntek délután mindig fika-kaka parti volt. Így. Fika kávét jelent svédül, a kaka meg egy svéd sütifajta.
Vagy a GE-sek vállalati e-mail címe, melyről hosszas egyeztetések árán sikerült csak meggyőzni a kp-i vezetőséget, hogy talán Magyarországon mégsem szerencsés azt a verziót használni, melyet a világon mindenhol. Ez pedig így nézne ki: gecis, vagyis: General Electric Capital International Services.
Én mégis gyerekes vagyok :) (Ja tényleg, van kettő is :))

Foglalkozásaink - reloaded

Kicsit félve mentem neki az uszinak, illetve a zenés-mondókásnak, mert ugye egy héttel korábban eléggé rosszul sültek el ezek és felmerült bennünk, hogy nem a túlfejlesztés tipikus jelei-e ezek a hisztik, sírások, nyűglődések. Én nem igazán hiszek abban, hogy a túlfejlesztének, mint fogalomnak van létjogosultsága, mint ahogy egy korábbi bejegyzésben ezt részletesen taglaltam is, de azért kissé sikerült meginognom.
Szerencsére a szombat és a hétfő rácáfolt. Simán fáradt lehetett a leányzó, vagy aktuálisan túl sok inger érte, esetleg a fogzás, vagy ezek tetszőleges kombinációja.
Szóval jelentem, jól vagyunk :)
A szombat úgy indult, hogy Feri elment vadászni, és egy haverja vállalta, hogy Lilivel szívesen bemegy a vízbe, mert régebben keresztfiával járt, szerette, ismeri, Lilit is ismeri és bevállalta a délelőtti apapótlást. (Őt a képeken kacsaként láthatjátok, nem akartam publikálni a beleegyezése nélkül, de így korrekt:)háp.)
Persze késéssel nyitottunk, mert anyuci egy rendőr szerint szabálytalankodott az autóval, megszegett egy kötelező haladási irányt és egy dupla záróvonalat egyben...A legjobb, hogy nem ott kapcsolt le a rendőr, ahol történt, hanem jó pár km-rel odébb. És nem is rendőrautóval jött. Elég fura volt az egész. Hallom, hogy szirénáznak, nem értem mi van, erre mellém jön egy kocsi és egy faszi hadonászik, hogy álljak le. Leálltam, és akkor vette fel a rendőr mellényét, sapkáját. Komolyan mondom, hogy ha egyedül vagyok a gyerekekkel, akkor nem állok meg, hanem megijedek tőle, hogy mi ez és beletaposok a gázba, hogy otthagyjam. Szinte sajnálom, hogy nem így történt, érdekes szcenárió lett volna :) A vége az lett, hogy ejnye-bejnye és mégsem büntet meg ezúttal, költsem inkább a pénzem a gyerekekre. (Gondolom nem volt bizonyítéka.)
Aztán csak odaértünk, Lili pedig jókedvű volt, énekelt, vigyorgott és sokat dúdolt.
Én meg megbántottam egy anyukát valószínűleg, aki megpróbált velem társalogni, de én nem igazán tudtam rá figyelni, mert Lilit néztem, hogy ezúttal hogy bírja az úszást, hogy viszonyul Feri haverjához, fotózgattam és Barnust is szoptattam. Mesélte, hogy a kislánya születésekor meghúzták a karját és lebénult az az oldala. Belőlem meg az az értelmes kérdés bírt kijönni, hogy "csak ennyi?". Persze azonnal magyarázkodtam, bocsánatot kértem és nagyon szégyelltem magam. Azt akartam kérdezni, hogy van-e más baja is, csak egy rossz formát választottam...Hasonló esetben a pillanatnyi lelkiállapotomon múlna, hogy hogy reagálnék én le egy ilyet, de maximálisan megértem, ha esetleg bunkónak könyvelt el magában...
És a képecskék:
Itt lovagolnak. Jobb szélén az én huncutkám.
Itt hullámoznak, egyensúlyoznak, ringatóznak. Középen drága Ducijucim
És a boldogságot ezúttal nem lehetett lemosni az arcocskájáról - szerencsére. Vigyori (Vagy ahogy Lili mondja: vidor)
"Adod ide azt a kamerát?! No pics, please!" Izzad, csurog a nyála, de rém elégedett, mert ölben van:)

És elérkeztünk a hétfőhöz: zenés-mondókás foglalkozás. Ezúttal a fejlesztő suli pedagógusai tartották az órát. Másmilyen volt, mint az előző hét, amikor "profi" előadónk volt, de ez is nagyon-nagyon jó volt. Meg merem kockáztatni, hogy ez talán jobb is volt Lilinek, de az is feltűnt, hogy volt olyan gyerek, akinek meg a másik fajta a testhezállóbb. Volt sok furulyázás, gitározás ismert és ismeretlen dalokkal. Volt mondókázás, kevés mozgás. És mindenki nagyon kedves volt. Hihetetlen, hogy emberek képesek a saját szabadidejük kárára, ingyen és bérmentve ilyen színvonalas foglalkozást tartani! Gondban is vagyok, hogy mivel tudjuk mi ezt meghálálni...
Ami Lilinek bejött nagyon, az a Soundbeam készülék volt. Nem a teljes gépet hozták be, csak a színes pedálokat, úgy emlékszem, ötöt. Ha a gyerekek megnyomták ezeket, különféle hangokat adtak ki. Egyszer harangozás volt beállítva, másszor állatok hangjai, majd természeti neszek. Van benne egy kis késleltetés, ezért a gyerekek nem igazán jöttek rá, hogy ők adják ki a hangokat a pedállal, mindenesetre a nyomogatást élvezték, a szülők meg az egészet :)
Itt adom oda Lilkónak a pedált nyomogatásra. Ő nagyon belelendült. Amikor a többi gyerek már a végén rég a labdafürdőben őrültködött, ő még mindig ezeket akarta nyomkodni :) (és nem ér lenőtt hajamat észrevenni!:))
Felfedezett. Mászkált össze meg vissza. Élvezte. :)
Barnus kevésbé. Végig kézben volt, különben világkatasztrófa állt volna elő. Így viszonylagos békesség. Ja, és most kapott cumisüvegből vizet életében először. Nem mondom, hogy tudta, mit kell csinálni, de vagy negyed órán át halálosan boldog volt, hogy rágcsálta a cumiját és közben szépen a nyakába csurgott a víz :)

Mese a meséről II.

Sokat gondolkozom a mesén, jobban mondva a kellékein. Én ugye kértem, hogy segítsetek báb, ill. figura ügyben és rengeteg javaslatot kaptam itt a blogon és sok-sok e-mailben is, melyeket ezúttal is köszönök. Aztán amikor odáig jutottam, hogy na akkor melyek legyenek azok a szerencsések, melyeket jól megvásárolok, azelőtt éppen mesélőset játszottunk Lilivel, az "Erdő szélén házikó" kezdetű dalt próbáltuk összehozni. Találtam itthon egy szép ikeás puha nyuszit, nem volt nagyanyó, így egy tescós bohóc helyettesítette azt, ill. háznak egy olyan "figura felismerős és bedobós" ház alakú valamit használtam. És akkor elkezdtem Lili fejével gondolkozni. Mit is gondol ő most a nyusziról? - ami egyébként eléggé hasonlatos az igazihoz. Ilyesmit: a nyúl kb. 20 centis puha szőrös valami. És mit a házról? Vannak lyukak a tetején, a tetőt fel lehet hajtani, nincs is ablaka, csak ajtaja, egy nyúl nem fér be, mert túllóg, és van egy fogó a tetőn, amivel az egészet fel lehet emelni és lehet lóbálni. No és a nagyanyó? Hát, az egy színes műanyag talpú fodros ruhás akármi, aki ki se fér a ház ajtaján, így a tetőn keresztül közlekedik.
Jajjj!
Rendesen látó gyereknél ez nem gond. Ugyanis nála működik az absztrahálás. Jártában-keltében lát sok-sok házat, és egy ilyen műanyag kis játékházban nagyszerűen felismeri a valós házat. Ha esetleg elbizonytalanodna, hogy akkor most a tetővel mi is a helyzet, hogyhogy ezt fel lehet emelni, gondolom rákérdez. De leginkább nem foglalkozik vele. Lili viszont megismeri a tárgyak bizonyos tulajdonságait, összeáll benne egy "kép" róluk és egy címkét köt hozzájuk, hogy ez a szőrpamacs akkor legyen mától a nyuszi...
Azt hiszem, nehéz dolgunk lesz.
Bár törekedni fogok, hogy minél valósághűbb dolgok kerüljenek a keze ügyébe, tudom, hogy ez nem fog menni. Ami viszont cél kell hogy legyen, hogy ha a kezébe adok tárgyakat, figurákat, együtt megbeszélhessük azok TIPIKUS tulajdonságait, fel kell hívjam a figyelmét ezekre. Ha az adott figura nem jó reprezentáns valamilyen tipikus tulajdonság megjelenítésében, akkor szóban kell elmesélni neki, hogy mondjuk egy tipikus nagyanyó, aki a mesékben szerepelni szokott kendőt hord a fején, a mi nagyanyónknak meg csak kontya van...Illetve az sem árt, ha ugyanabból a valamiből van két darab is otthon. Két nyuszi. Más méretben, más színben, más pozícióban, stb. Hogy megbeszéljük a különbözőségüket, de megállapítsuk együttesen, hogy ezek ellenére mégis mindkettő nyuszi.
Ezeket találtam ki irányelveknek.
Azaz a kesztyű- és ujjbábokat lehet, hogy el kell vessem és maradok a figuráknál. Azoknak van lábuk és esetleg még rá is lehet állítani őket. És olyanokat keresek, melyek a tipikus tulajdonságokat a legjobban hordozzák. Azaz egy királykisasszony legyen kecses, szép, csillogó, selymes ruhában, a fején legyen korona. Aztán később majd leromboljuk a sztereotípiákat. Egyelőre az a fontos, hogy a lehetőségekhez képest a legjobban leképezze kis drágám saját magában a valóságot. És azt is tudom, hogy még így is lesznek torz képzetei, melyek hosszú évek alatt fognak csak eltűnni, ha egyáltalán.

Én WB-m

Függetlenségem jelentős állomása volt a WB. Én bizony még kb. 3 éve is ott roptam :) Szerdánként, amikor a rewind partik mentek, illetve sokszor szombaton is. Szerdánként nem ritkán hajnali 3-4-ig ott tartózkodtam, majd haza, gyors alvás, még gyorsabb zuhany és spuri dolgozni. Kávé csak du. 2-3 magasságában kellett, de akkor nagyon. És jajj, ha unalmas megbeszélésen kellett ücsörögni! :) Gigantikus partihegyek voltak azok kegyetlen jó zenével! Az a WB valószínűleg már nem ez a WB. Akkor még a helyszín is más volt, bent a nyócker szívében, egy lebontásra ítélt régi házban, melyet átalakítottak, kibővítettek és egy jó kis partihelyet varázsoltak belőle. Amolyan hangulatos lepukkant romosat.
Sosem voltak kevesen...és nocsak, ki van a kép közepén szőke fejjel? Csak nem leendő kétgyermekes családanya??? :)
No és ilyenek is voltak a kertben. Mindig jó, ha van az embernél törülköző. Ezt már Douglas Adams is jól leírta :)
És a hely jellegzetessége (a két szőkén kívül, kik közül az egyik leendő kétgyermekes családanya és lehet, hogy a másik is az lesz) a lámpák. Nagyon jól néznek ki (mint ahogy a két szőke is), "IQ lamps" néven lehet megtalálni őket. Ikeás típus, de mégsem az (google-be beírod, hogy iq lamps, és képtalálatokat kérsz, rengeteg csodaszépet kapsz). És néha huncut népségek el-elloptak egyet-egyet belőle, főleg ha nászajándéknak szánják barátnőjüknek. Khm... :)
Ó, és ez csak egy sztori volt. Volt itt sok minden... Csupa gézengúzság, így harmincasként, vénségünkre. Szóval ez a hely nekem szép emlék. Néha még manapság is eszembe jut, hogy de jó lenne ott járni a táncot megint...
Most pedig megyek megnézem a szarvaspörköltemet, le ne égjen!

Felfedezéseim #2

Facebook új adatlap
Most a kis naíva szól belőlem. Vagyis inkább az, aki mindent utoljára tud meg. Történt az, hogy átléptem én is a facebookon az új adatlapra és nekiálltam kitölteni a zenei érdeklődésemre, filmekre, könyvekre irányuló részeket. Persze közel sem teljes, de megpróbáltam sokmindent felvenni a listára. És mi történik? Onnantól kezdve az adott témában az adott előadó (művész, író, stb.) minden híre megjelenik az én faliújságomon is! Ez lehet persze zavaró is, mert most már jó sok mindent át lehet nézni egy-egy feljelentkezéskor. De lehet elkápráztató is, amikor egyik kedvenc együttesem felhívja figyelmemet, hogy mikor lesz a következő koncertje, és merre; a másik, hogy megjelent új albuma és mielőtt a sajtónak megmutatnák hétfőn, én már belehallgathatok a facebookon péntektől, stb. Szóval ez a soha nem volt közelség művész és befogadója között szerintem szenzációs. Hiszen akármilyen világhírű is az a művész, személyesen tud hozzám szólni. És nem csak arra van lehetőség, hogy ő ír nekem (nekünk), hanem én is gondolhatok egyet, és írhatok neki. (Na jó, nem vagyok hülye, tudom, hogy a több ezer megjegyzést nem fogja személyesen átböngészni senki, esetleg egy megbízott adminisztrátor, de akkor is tetszik.)
A túl nagy személyeskedéssel viszont óvatosan kellene bánniuk. Míg az általam kedvelt "Moby" (révedezős: http://www.youtube.com/watch?v=XKw6MewhYz8 , szerelmes: http://www.youtube.com/watch?v=TbGUrNtoRC4&feature=related , pörgős: http://www.youtube.com/watch?v=ICjyAe9S54c&ob=av2nl )együttes naplementés képeiben gyönyörködhettem nemrég, vagy megtudtam, hogy "Murakami Haruki" (http://konyvmolyok.blogspot.com/2009/05/murakami-haruki-kafka-tengerparton.html ), egyik kedvenc íróm január 12-én ünnepli szülinapját (mint egyik barátom, Szabi, és innen jutott eszembe, hogy felköszöntsem), addig igenis félek az olyan megnyilvánulásoktól, melyek számomra nem tetszőek. Világnézetre, hitbeli kérdésekre, bizonyos kérdésekben való állásfoglalkásukat illetően. Én mindig is igyekeztem az általam kedvelt művészek személyét nem megismerni. Nagyon kiábrándító tud lenni, ha az :) Persze az egész irodalomoktatás arra épült anno, hogy először ismerjük meg adott író/költő életútját, mert az magyarázatot ad művére, de jajjj, ha az nem szimpatikus! Szóval ezért sem olvasgatok pletykalapot sem: egészen egyszerűen nem akarom a művészeket, előadókat nézegetni, hogy hogyan öltöznek, hogy pocakosodnak, merre laknak, milyen családi drámájuk van éppen. Jobb szeretem őket személytelenül és a műveiket szeretni, nem őket. De azért nagyon örülök ennek a facebookos lehetőségnek, jó lesz tudni, mikor van egy "Nouvelle Vague" (szép lassú: http://www.youtube.com/watch?v=-uZlvKXnYU4 , pörgősebb: http://www.youtube.com/watch?v=dbgvAp1_DvE ) koncert a közelben :)
(Na de az én belinkeléseim is kiábrándítóak lehetnek valaki számára, úgyhogy aki olyan, mint én, az meg ne nézze őket! :))

Zene és dopamin

Ha olyan zenét hallgatunk, melytől "feláll hátunkon a szőr", vagy csak tudjuk, hogy ilyen rész fog jönni, máris beindul a dopamin-termelés a szervezetünkben :) (Cikk: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/17148560 )
Néhány "zeneszakasz" a kutatásból (bele lehet hallgatni): http://www.zlab.mcgill.ca/home.html
És a teljes zenelista wordben: http://www.plosone.org/article/fetchSingleRepresentation.action?uri=info%3Adoi%2F10.1371%2Fjournal.pone.0007487.s001
Persze hogy kinek mitől áll föl (a szőr a hátán :)), az teljesen egyedi, ez csak egy tipphalmaz tehát.

És hogy mi is az a dopamin? Íme (részlet wikipediából):
A dopamint többnyire az agy örömközpontjával hozzák kapcsolatba, aholis élvezetet, örömet stimulál, hogy motiválja a személyt bizonyos cselekedetek végrehajtására, hogy így még több dopaminhoz jusson
A következő dolgokat jutalmazza agyunk dopaminnal:
1.étkezés
2.szex, szerelem kellemes érzete
3.bizonyos kábítószerek
4.semleges cselekvések, melyekhez az agy örömérzetet társít
Ez az elmélet sűrűn vita tárgyát képezi néhány kábítószer esetében (mint a kokain és amfetamin), melyek közvetlen vagy közvetett módon növelik a dopamin-koncentrációt az agy bizonyos területein, ahol is - rendszeres használat következtében - patológiai elváltozásokat okoznak, jóllehet a kokain és amfetamin egymástól független módon fejtik ki hatásukat.
(úgyhogy ezentúl a lista kiegészül a zenével, kivéve ha azt már a 4. pontba valaki beleértette, bár a kutatás úgy ír a zenéről, melyről még soha nem mondtak ilyet és maga az eredmény meg is magyarázza tehát, hogy a zenének miért is van olyan nagy jelentőssége az emberiség történetében).

A dícséret is dopamin növelést vált ki.
Tehát tessék csak dícsérni azt a gyereket és olyan zenét hallgattatni vele, melyet imád. Semmi kétség, nálunk az a Paff :)

Genetika és SOD

A HESX1 gén mutációja okozza a SOD-ot a betegek kevesebb mint 1%-nál. (http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/17148560 ) A SOD-ról egyébiránt a mai napig azt tartják, hogy nem genetikai eredetű betegség. (Vagy még nem találták meg azt a génszakaszt...) Ha egy testvérpár mindkét tagja SOD-os lenne, az közelebb vinne a megfejtéshez, keresik is az ilyeneket (és van is ilyen, egyik facebook-os közösségemben akad, pedig ritka mint a fehér holló).

Mese a meséről

Nem, vagy rosszul látó gyermekeknél javasolják, hogy mesemondás közben játsszuk el együttesen a mesét arra alkalmas figurákkal, bábokkal. No, ez utóbbi a bökkenő...Elkezdtem nézegetni az webes játékáruházakat játékfigurák után. No persze a Disney meséket rendesen el lehetne mesélni a kapható játékokkal, csillagászati összegekért. Minden szirszar kapható, csak győzze az ember fizetni. Én próbáltam olyan alap dolgokat beszerezni, hogy királyfi vagy királylány, boszorkány, hintó, sárkány, stb. Nehogy azt higgyétek, hogy van...Viszont lehet kapni magyarul beszélő hajszárítót. Kész szerencse! Meg hitvesi hálószobát. Vajon abban mit gyakorolnak a gyerekek??? No meg temérdek baromságot, melyekkel most nem is fárasztanék senkit, csak magamat sikerült az elmúlt egy órában. Többre nem érek rá. Ha esetleg valakinek lenne tippe, kérem szépen ossza meg velem!

Hozzátáplálás

Barnus hozzátáplálása, 6. nap. Mennyiség: fél alma/nap

Mondtam, hogy zabálnivaló :)

Túlfejlesztés?

No, erről sokat lehet olvasni itt is, ott is. Általában egészséges gyerekekre vonatkoztatva. A legáltalánosabb mondás velük kapcsolatban ugyanis az, hogy semmi szükségük semmilyen fejlesztésre, legyenek csak gyerekek: játsszanak, rosszalkodjanak, ahogy kell, ahogy a gyerek azt definíció szerint teszi - és pont ettől fog fejlődni az a gyerek. Nem tudom, hogy ha nekem tökéletesen egészséges gyerekem született volna elsőre, hogyan gondolkoznék erről. Nagy valószínűség szerint azonban homlokot ráncoltam volna holmi Doman olvasástanításra (http://doman.lap.hu/ , http://www.okosbaba.hu/ ), kivárnék a Helen Doron angollal (http://www.helendoron.hu/ ), csak ritkán mennénk zenés foglalkozásra (és azt is csak azért, mert gyerekként én is jártam, pl.: http://www.ringato.hu/ ), tornára (http://www.babatorna.hu/ ), egyebekre (www.gekkonet.hu ). Mert manapság sokmindenből lehet választani, és bár az ember érez egyfajta kényszert, hogy elcipelje a gyermekét ide vagy oda, mégis, sokszor győzedelmeskedik az eredeti gondolat: játsszon csak otthon és a játszótéren, mi is úgy nőttünk fel. Pont. Vagy? Nemrég az mr1-en hallottam egy műsort a témában, akit érdekel, itt belehallgathat (az egészben a legjobb a kislány az első pár percben): http://www.mr1-kossuth.hu/hirek/vendeg-a-haznal-tulkepzett-ovodasok-110107.html
De nálunk már más a helyzet, adott. Nem teljesen egészséges gyerek bizony fejlesztésre szorul. Hogy minél inkább önellátóvá váljék, ill. minél jobban behozhassa kortársait. Lili drága a következő (fejlesztő) órákban részesül:
- heti 2x Dévény torna
- heti egy látásfejlesztés
- heti 4x otthon végrehajtott T-SMT feladatsor apával, anyával
- heti egy HRG usziban
- heti egy zenés-mondókás foglalkozás anyuci szervezésében, de profik közreműködésével
- minden nap otthoni értelmi fejlesztés (célzott feladatok játékos formában, versek, mesék, énekek, zenék...)
Sok?
A következő félévtől belép még a sorba:
- Doman olvasóprogram
- heti-két heti egy lovaglás (mert nem mondtam le róla, hogy menjünk. Tudom, hogy max. 15 percig engedik rá a lóra, de fontosnak tartom ezt is. Különben meg hülyeség az, hogy csontdeformitást okoz és három éves kor alatt nem engedik. Feri említette a nomád népeket, akár a mai mongólokat is: a gyerekek hamarabb tanulnak meg lovagolni, mint járni, oszt mégsem hallani semmilyen deformitásról körükben...leellenőriztem, amennyire neten tudtam...)
- heti egy délelőtt családi napközi (ének-zene, tánc tematikus nappal)
- heti egy logopédus
(A konduktor kiesett, sajnos nem találok jót. És mindet ismerem itt Kaposváron, azt hiszem. Aki jó, az meg nem ér ránk :()
Sok?
Fogalmam sincs. Azt szokták mondani, hogy ha a gyerek sokat sír társaságban, idegen környezetben, vagy nyűgös, akkor bizony az lehet a túlfejlesztés jele. Van, aki nem hisz a túlfejlesztésben. Tessék megnézni a domanos babákat! Hihetetlen erőfeszítéseket tesznek nap, nap után, igazi kis hősök! És végig be van táblázva a napuk, sok esetben a hétvégéjük is. Hiszen Doman bácsi szerint a gyerek nem tudja értelmezni a hétvége fogalmát. Nem tudja, hogy heti 5 napon át miért tornázik, kettőn meg miért nem. Ráadásul még büntetésként is fogja fel, ha a szülők jól csinálják a dolgukat: hiszen a fejlesztés számára játék. Azaz heti két nap miért is nincsen játszás?
Akik szerint van túlfejlesztés, azok szeretik a fogalmat elméletben levezetni. Hiszen minden bizonnyal létezik olyan, hogy alulfejlsztés. Amikor egy gyermeket nem fejlesztenek igénye szerint, betegségéhez, állapotához igazodva. Akár mondhatjuk azt is, hogy elhanyagolják a fejlesztését ilyen-olyan meggondolásból. Vagy egy nálamnál okosabb tollából: "Ha egy gyereknek a külső fejlesztő ingerek mennyisége, erőssége, tartóssága nem elég ahhoz, hogy éretlen idegrendszerében változások induljanak el, illetve a fejlődés megszilárduljon, alulingerlésről beszélünk. Ezeknek a gyerekeknek több, tartósabb, tovább tartó fejlesztési ingerek szükségesek, s a megszilárdítás is sokkal tovább tart. " (BHRG Alapítvány) Ha pedig létezik alulfejlesztés, akkor kell hogy létezzen az ellenkezője is. Továbbiakban is á la BHRG:
"Elmaradt fejlődésű gyermek esetén küldő, célirányos, adekvát fejlesztő ingerek, ingerhelyzetek váltanak ki alkalmazkodási-javulási folyamatokat. E fejlesztő ingereket úgy kell összeállítani és kombinálni, hogy optimális/reálisan elvárható javulást hozzanak. Egyénfüggő az, hogy melyik gyerek hány évesen mennyire terhelhető és milyen fejlesztő ingereket milyen intenzitásban szabad nála alkalmazni.
Túlingerlésről akkor beszélünk, ha
- a gyereknek túl sokféle, egymás hatását nem erősítő vagy kisegítő terápiás/fejlesztő foglalkozása van,
- ha a gyerek nem tud annyit pihenni, hogy újra optimális "ingerfelvevő" állapotban tudná fogadni a következő ingert,
- az egyik ingerfajta túl sokszor érkezik, a gyerek pillanatnyilag "besokall",
- a gyerek egész nap utazik, mert a szülők az egyik fejlesztő helyről a másikra cipelik (ahelyett, hogy átgondolnák, mire is van aktuálisan szüksége, s mi ér rá 3 hónap múlva)
- a gyerek kétféle mozgásterápiában részesül (pld: konduktív pedagógia és TSMT, TSMT és alapozó terápia)
- a gyerek kétféle masszírozásban részesül (DSGM és Teng, vagy DSGM és sportmasszázs, vagy DSGM és Varga-Intézeti masszírozás)
- a gyerek háromféle logopédiai fejlesztésben részesül (mert ugye az integrált óvodában ingyen van, a Gekkóba vett a nagymama ajándék-bérletet, de járjunk a BHRG-be is logopédiára)
- a diszlexiás gyerek háromféle olvasástanulásban részesül (egyik az iskolai, másik a BHRG, harmadik a Nevelési Tanácsadóban ingyen…)
No comment. Kedves szülők! Gondolják át, Önök milyen hatékonyan tudnának megtanulni egy idegen nyelvet agyonfárasztva, állandóan utaztatva, egy időben 3-féle tanártól, 3-féle tankönyvből?"
Nem hiszem, hogy Lilire igaz lenne bármelyik is. Amit hiszek, hogy
- egyrészt még mindig túl érzékeny (régen méginkább az volt, azért is kellett vele a bazális stimulációt csinálni.). Erős, magas hangokra. Váratlan hangokra. Idegen hangokra. Ezen lehet változtatni. Símán ki kell tenni ezeknek a jövőben, fokozottan, de fokozatosan. Meg kell tanulnia megszokni ezeket.
- másrészt újdonságszámba mentek nála a programok. Hiszen rövid időn belül jártunk bölcsiben egy ismerkedős pár órára, usziban, ahol már nagyon régen voltunk utoljára, ráadásul másik helyen, ill. zenés-mondókás foglalkozáson, aholis bejött az érzékenység, a sok zaj.
- harmadrészt nem szabad elfejteni, hogy a fogzása meg-megindul, ami nagy fájdalmakkal jár. Ha ilyenkor nem kap odafigyelést (valójában figyelem elterelést), akkor jön a sírás, hiszti. Még 8 foga hiányzik.
Én nem a túlfejlesztésben hiszek (mint fogalom), hanem a pillanatnyi fáradságban, pillanatnyi túlingereltségben, mely nem hosszabb időn át fennálló állapot, hanem csak egy-egy alkalomhoz kötött. Legalábbis most ezt gondolom. (Mindenesetre az bíztató, ahogy Lili a legutóbbi vendégségben viselkedett. A mesekönyv kakashangjára míg legelőször pánikos sírásban tört ki, egyre jobban megszokta azt, végül ő kezdte el nyomogatni és utánozni a hangot, mosolyogva.)

Ja, és Barnus?
Ha továbbra sem hajlandó forogni, intenzívebb lesz a dévényezés is számára :( Lilike miatt pedig részesül majd a Doman olvasóprogiban is :) Illetve tervezem, hogy eljárok Ringatóra majd vele, amikor Lili a családi napközis délelőttjét élvezi. Anya és fia délelőtt lesz az :) Szerintem szüksége van rá nagyon. Második gyerek óhatatlanul kevesebb odafigyelést kap, összehasonlítva azzal, amit elsőszülött anno kapott. Ugye akkor ő ott egyedül volt, Barnuskánál meg már osztódik a figyelem. Pedig őt is mennyire, de mennyire szeretem! Ugyanúgy, csak máshogy :)

Édességek - hanggal!

Közel 20 hónapos Lilikém hintázik, versel-énekel - néha érthetően (ha rájön az ember, mit akar, már érthető is:))és anyuka már megint elforgatta a kamerát +"!!%!+//="Q==ZHBZW%NJ%Z+"

Csön-csön gyűrű együttes előadásban, tökéletes ritmusérzékkel

Csön-csön gyűrű egyedüli előadásban, Barnuska csöndben tűr :)

60

köröm levágva. 60! Nem gondoltam volna régebben, hogy ez is program, nem kevés idővel! Még szerencse, hogy Feri körmeit nem én vágom :)

Jó reggelt!

Ha nézem a világot
a világ visszanéz
azt mondom, összevisszaság
ő feleli, teljes egész.

Azt mondom, csupa valótlan
a semmiség ragyog
ő feleli, nézz meg jobban
a valóság én vagyok.

Azt mondom, merő idegenség
sok átsuhanó tünemény
ő feleli, nézz a tükörbe
amit ott látsz, az vagyok én.

(Weöres Sándor: Ha nézem a világot)

Feri ma korán ment dolgozni, felkeltem, mikor a búcsúpuszira odajött hozzám. Kávé és hopp le a gép elé. Este elmaradt, mert Barnus nagyon igényelt. 2-3 órán át szeretgettük egymást :) Csak annyi kellett neki, hogy mellette legyek, néha megsímogatott és rám mosolygott, de többnyire nem foglalkozott velem. Ha viszont kijöttem a szobából, rákezdett a sírásra kis felhergelés után. Hát maradtam, elálmosodtam, bekómáltam és elaludtam.
Egy csapatépítő tréningen volt egyszer feladat, hogy 3 érdekes dolgot meséljünk magunkról, vagyis jobban mondva kettőt, mert az egyiknek valótlan állításnak kellett lennie és a többieknek meg az volt a feladat, hogy kitalálják mindenkiről, hogy melyik a hamis állítása a három közül. Az én egyik ilyen állításom az volt, hogy szeretek hétvégén is korán kelni. A legtöbben betippelték, hogy ez a hamis állítás. Valójában pedig ez igaz! Az más kérdés, hogy nem igazán tudok, de ha felkelek ritkán, nagyon szeretem. Mint most. Még minden csöndes, sötét van, kortyolgatom a kávém, és "tökjó" (ahogy a 100 Folk Celsius és Lilikém mondja).
A postaládámban várt a fenti vers, a helyi programajánló e-mailjében volt, újévi köszöntés gyanánt. Nem ismertem, de megtetszett.
Jó reggelt!

Mai mérleg

Itthoni sok-sok tennivaló után utolért bennünket a dél, ami azért gázos helyzet, mert 2-re kellett Budapestre a BHRG Központba érnünk...12:24-kor még a kaposvári Mekiben vásároltunk egészséges és laktató szendvicseket, majd benzinkút, szóval a késés garantálva. Végülis negyed órát késtünk csak, és az előttünk levő még bent volt Lakatos Katinál, úgyhogy még mi meresztgethettük szemeinket nemtetszően, hogy mi ez a késés... :) A sorunkat végig kellett játszani, nem volt mese. Az eleje hangosan indult, Lili kifejezte nemtetszését, de aztán egyre jobban belejött, egyre kooperatívabbá vált. Néhány feladatnál olyan utasításokat kaptunk, melyek a betanításnál nem hangzottak el, így lesz, ahol Lilit majd egészen másra kell tanítanunk a jövőben...Illetve a legutálatosabb feladatot átírtuk, mert Lili azért állt annyira ellen neki, mert valójában még nincsen rá rendesen felkészülve. Így egy igen kellemes kis sorunk maradt :) És jól is vizsgáztunk, vagyis Lili, nagyon elégedett volt vele Kati néni. A mászása annyira tetszett neki, hogy dokumentálás gyanánt még fotó is készült róla :)
Hazafelé beugrottunk Feri egyik haverjáékhoz a Velencei tav környékére. A kis Csanád játékai maximálisan elbűvölték Lilit. Volt mini zongora, mely kissé eltért Lili szintetizátorától, de megfejtette a drágám! Aztán volt zenélő könyv az állatfarmról. A kakas kukorékolása ki is verte a biztosítékot Lilinél, így gyakorlásképpen újból megnyotuk a gombot, hogy kukorékoljon megint egyet. Egy kis ijedt sírás még mindig akadt, majd harmadjára már semmi. Úgy beindult végülis, hogy sportot csinált a nyomkodásból :)Aztán volt zenélő-villogó gitár, jó pár percre lekötötte a drágám figyelmét, de a legszuperebb a kis Fisher-Price autó vagy motor volt, melyen Lili elsajátította hogyan is lökje magát, hogy haladjon - először hátra, majd előre. Szóval Lili belecsöppent egy játék-paradicsomba, nagyon élvezte. Hazafelé az autóban sokáig nem is ment az elalvás, no de itthon!
Jóccakát!

Szeretet

Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő ércz vagy pengő czimbalom.
És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok.
És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból.
A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.
Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt,
Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal;
Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.
A szeretet soha el nem fogy: de legyenek bár jövendőmondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszünnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik.
Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás:
De mikor eljő a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik.
Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat.
Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem.
Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.

Pál Apostolnak a Korinthusbeliekhez írt első levele, 13. rész

Nem ismerem rendesen a Bibliát, nagyon ritkán veszem kézbe. De ez az ismert részek közül a legszebb számomra. Már rég ki akartam ide tenni, most hogy a gépemet tisztítottam, ráleltem egy fájlban. Hát gyorsan idemásoltam. Csodaszép!

Napi 3+1

Sűrű nap volt.
1
Voltunk bababoltban autósülést venni Lilkónak, övét pedig Barnus örökli. Muszáj volt, mert a mózeskosár már csak amolyan kényszerzubbonyos helyet engedett meg Barninak, rendesen be volt paszírozva, a lógó játékaiért alig ért fel. Na de most! Óriási rácsodálkozós ábrázata lett a kiscsávónak, hogy már az ablakon is kilát :)
2
Aztán írt a finn szemésznéni, aki Grazban vizsgálta Lilit. Hosszú levelet szokás szerint, ill. csatolta a német-angol vizsgálati jegyzőkönyvet - vagy hogy a nyűbe hívják az ilyet magyarul. Most már tényleg nem lettem okosabb, hiszen ott helyben is mindent megbeszéltünk. Talán annyi érdekessége volt az irománynak, hogy míg ott a helyszínen minden játéknak tűnt, addig egy táblázatos összefoglalóból kiderült, hogy az a sok-sok játék mind-mind teszthelyzet volt. Persze ezt tudja az ember, de most szépen le is írták, hogy mi mit vizsgált és miben kellene erősíteni. És a legviccesebb: kaptam kérdéseket. Először is, hogy a kis CD-t, amit postán kaptunk tőle (, melyen egy Lilihez hasonló korú kisfiún keresztül mutatják be a látásfejlesztés fontosságát) milyennek tartom, ill. hogy vázoljam fel, mióta nem találkoztunk, miben fejlődött Lili. Eszembe is jutott rögtön Judit, Barbóca anyukája, amikor Doman riportot készít és bár szenved tőle, hogy összerakja, de mégis, a végén mindig ott a meglepetés. Amikor folyamatában benne van az ember, nem veszi észre az apró változásokat, melyek aztán az idő múlásával egyre nagyobbakká nőnek...Lehet, hogy majd puskázok a blogból, hogy összeszedjem ezeket, de a legszembetűnőbb fejlődés mindenképpen a mászás megindulása, ill. látásilag a mintázatok felismerése. Plusz a duma. (Már előre kíváncsi vagyok, hogy amikor félévkor már logopédus is elkezd Lilivel foglalkozni, mit fog kitalálni, miben vagyunk lemaradva. Szerintem semmiben. Egy dolga lesz, kitisztítani a hangokat, mert ott azért van egy kis félreértési lehetőség, de igazából nem vészes. Meg hát másnak is van ilyen bibije. Amúgy meg brilliáns. Ma reggel egész gondolatsort közölt velem: "Anya. Jó reggelt! Jó napot! Süt a nap! Apa?") Jó, hogy a szemész néni nem felejtett el, nem felejtette el, hogy még ígért egy összefoglalót.
3
Aztán a hármas számú történés a legvegyesebb. Ma volt az általam tető alá hozott zenés-mondókás foglalkozás első alkalma. Lilivel együtt 7 sérült manócska volt jelen és három testvér (plusz szülők, nagyszülők, pedagógusok). Egy "profi" (http://www.bereserika.hu/ ) tartotta a foglalkozást, nagyon tapasztalt, nagyon lelkiismeretesen felkészült és nagyon ügyesen pörgősen, tényleg jó volt, sok-sok kellékkel (még igazi madárszárnyakat is tapogattunk). 50 percet ki is töltött, és a végén, amikor észrevétlenül átcsúsztunk szabad foglalkozásba, Feri meg is kérdezte, hogy most mi van - ugyanis ő úgy érzékelte, hogy kb. 20 perce megy még csak az óra :) És amiért azt írtam, hogy vegyes az érzés, az annyi, hogy Lili drágám már az elején kibukott. Megsértette magát egy hurkapálcával (csak kis karcolása lett), aztán talán egy fogzásos esemény is beüthetett, majd a magas és hangos énekekre olyan szinten kibukott, hogy zokogva könnyhullatósan sírt. Végig idegelte magát, alig lehetett megnyugtatni. Még szerencse, hogy ott volt Kati néni, aki a látásfejlesztője Lilinek és kissé félrevonult vele vígasztalni...de igazából nem lehetett...Barnussal meg megszívtam, mert későn sikerült elindulni, és bár almapépet adtam neki, míg Lili evett, de az indulás előttre tervezett szopi elmaradt. Úgy voltam vele, hogy majd a helyszínen. Igen ám, de ott Barni mindenfelé figyelt, csak a cicire nem. Éhes volt, sírt - mit sírt, bömbölt - de amikor cicire raktam, csak forgatta a szemeit, fejét...Ennek azért megvan a tanulsága, legközelebb tuti megtömöm...Úgy láttam viszont, hogy a többi gyerkőc jól elvolt. Vagyis remélem, hogy ők jól érezték magukat. Én végig stresszeltem az egészet a két gyerek miatt :( Nagyon bántott, hogy Lili ilyen érzékeny és valójában csak a saját kis világában érzi jól, kiegyensúlyozottan magát. Igazából egyáltalán nem voltak elvárásaim vele szemben a foglalkozással kapcsolatban (már régóta egyálatlán nincsenek), csak azt szerettem volna, hogy jókat énekeljünk, mondókázzunk, jól érezzük magunkat. A környezet adott volt hozzá, mégsem sikerült még ezt a kívánalmat sem teljesíteni. Már az is elvárás, hogy a családommal jól szeretném érezni magam? Eléggé lehangolódtam...Lehet, hogy azzal van a baj, hogy bizony Lilinek "gyógypedesebb" verziója kellene az ilyen foglalkozásoknak? Hogy még nem érett erre? Vagy ne is örlődjek rajta, majd megszokja? Majd megtanuljuk a magas és hangos hangokat is ha nem is megszeretni, de tolerálni? Annyira szeretném, ha tudná élvezni az ilyen foglalkozásokat! Mert tényleg jó volt! Két hét múlva folyt.köv.. A jövő héten pedig a suli gyógypedagógusai tartják az órát. Hallottam, hogy ők egész másfajta órát szerveznek, a Soundbeam-mel és egy kis gitározással. Én mondtam, hogy nem baj, sőt, a változatosság gyönyörködtet, imádom, ha valami sokszínű. Pont az lenne a cél, hogy az egymást váltó heteken más-más legyen a tartalom. Egészen biztos az is tud jó lenni és jó is lesz! Már várom! Talán egy olyan nyugisabb programon Lili is nyugodtabb lesz! Remélem. Most még szomorú vagyok. Uszáson is kibukik, ének-zenés-mondókáson is - mi történik? Hisz' ő szereti mindkettőt...
3+1
Hazaérve még játszottunk "négyen ágyon összebújunk" játékot, amibe Ferivel próbáltuk beépíteni, hogy Lilit "összehozzuk" a csőrös pohárral. Katasztrófa. Könnyhullatós, belevörösödős sírás lett. Csőrös pohárhoz nem mer a lány hozzányúlni. Ja, és újból csurog a nózija és elmélyült a hangja...Úgyhogy egy ilyen nap után imádott kis drágám belehullott az ágyba, én meg szomorkásan maradtam.
És holnap újabb próbatétel: BHRG kontroll. Remélem, jól fog esni neki utána, hogy aztán péntekig csend és béke és akkor is csak egy látásfejlesztéssel zárjuk a hetet. Így legyen!

Iszákos

Van egy problémánk: Lili sokat iszik. Azt a határt még nem éri el, amire az endokrinológus azt mondta, hogy olyankor jelentkeznünk kell (mert a szemproblémájának lehet egy ilyen endokrin vonzata). Az a határ 3 liter/napnál van, Lili tegnapi mérés szerint 2470 ml vizet ivott. Ebből 2-3-4*240 ml este történik, attól függően, hogy hányszor megyünk be hozzá az éjszaka során. Úgyhogy ha az esti-éjszakai ivászatokat valahogy le lehetne csökkenteni, egészen átlagos lehetne a helyzet. Viszont sajnos már elrontottuk, ha sír és bemegyünk, azonnal alapnak veszi, hogy ő vizet kap...Reggelig kétszer át is kell pelusozni, mert nincs olyan pelenka a földön, amelyik ezt az igénybevételt elviselné...
Van esetleg valakinek valamilyen trükkje, (ami nem túl drasztikus,) hogy javuljon a helyzet? Egyrészt félünk kicsit a nyártól, hogy ha télen ennyit iszik Lilkó, mi lesz 40 fokban...Másrészt ugye nem normális, hogy egyáltalán ennyiszer jelez, hogy menjünk. Az öccse ezerszer jobb alvó. És hjajjjj, hogy fogjuk tudni összepakolni majd a két gyereket egy szobába! Egyelőre még nem menne sajnos...

Uszoda

Tanév eleje óta a mai nap volt az első alkalom, hogy eljutottunk usziba HRG-re. Egyszer elfelejtettük, párszor egyéb programunk akadt, volt sok betegség és sok utazás is.
Katasztrofális volt.
Érthetetlen, hiszen Lili szereti a vizet és korábban, amikor a másik helyre jártunk és nem korai fejlesztésben kaptuk az órát, ott nagyon szerette ezeket az órákat. Még szerencse, hogy volt egy segítő, aki teljesen Lilire koncentrált, de elég nehezen tudta csak megvígasztalni, állandóan újrakezdte. Úgyhogy a feladatokat nem igazán csinálta a drágám sajnos, túlélésre játszottunk. Én a medence széléről szurkoltam Feriéknek, ölembe Barnus, aki szerencsére jól elvolt, de mindkettőnkről szakadt a víz, olyan meleg volt. Fúúúúúú, nagyon sajnáltam Lilit, rossz volt nézni. Feri fel is vetette, hogy kijönnek a vízből, de mondtam, hogy ne, mert időnként a segítő nő nagyon ügyesen megvígasztalta. Néhányszor Lilikó betömködte az öklét a szájába, és akkor leesett, hogy talán fogzás forog fent...
Öltözködéskor már minden kerek volt, még azt is megengedte imádott apjának, hogy megszárítsa a haját. Itthon megebédeltünk, majd alvás...lett volna, ha nem kezdte volna el megint...
Bekentem a fogínyét a fogzásos kencével, Feri pedig a homeo bogyókat akarta. Mondtam, hogy annak most pont semmi értelme, ha a mentolos kencére ráesszük a bogyókat. Szerinte dehogynem. Amióta homeobogyózunk, azóta nem sikerül vele megértetnem, hogy ezeknek a golyócskáknak más a működési mechanizmusuk, mint a gyógyszereknek úgy általában :) Aztán amikor a konyhát pakoltam, és a síró Lilihez bement Feri nem sokkal később, egyszer csak hallom:
- Most adok pár homeobogyót, gyere, anya úgysem hallja. :)
Jövő héten újra megyünk. Remélem, akkorra visszatér a régi, úszásimádó Lili.

Lili mondja

Barnust szoptattam a hálószobánkban. Ilyenkor nem szeretek beszélni senkivel, se telefonon, se pedig a lakás többi terébe átkiabálva, hogy Barnust ne zavarjam meg. Persze Lilike ilyenkor szokta a leginkább folytonosan azt tudakolni, hogy hol van anya, Feri pedig mindig türelmesen elmondja neki, hogy szoptat (így ezt a szót is tökéletesen mondja, bár szerintem fogalma sincs, hogy az mit jelent, hiába tesszük ugye mögé, hogy Szöszi eszik), mint ahogy fordított helyzetben én is milliószor ismétlem hét közben, hogy apa dolgozik. (Persze ilyenkor folytatja, hogy "apa?". Akkor mondom, hogy jön haza nemsoká. És erre elégedetten rávágja, hogy "délután". Ha igaz, ha nem :) Ezt hajnalban is képes eljátszani, amikor inni viszek neki.)
Szóval szoptatok, és egyre csak hallom, hogy "anya, anya, anya".
Feri lehet, hogy WC-n volt, vagy e-mailt olvasott, de nem szólt Lilihez.
Ő pedig egyre türelmetlenebbül:
- Anya! Anya! ORSOLYA!
:)
Megzabálom, ahogy mondja. Igyekszem filmezni majd.

Baby Barna nagy fiú lett

Tegnap este már nosztalgiával gondoltam a szoptatásokra...ugyanis a mai nappal Barnus fél éves nagy fiú lett, azaz kijárt neki a hozzátáplálás legelső próbálkozása. A délelőtti második szopi után kapott egy kis almareszeléket, üvegreszelőn széttrancsírozottat. Édes volt, mert vonzotta, mégis, folyamatosan kicsurgatta vigyori szájából. Úgyhogy kanalaztunk párat, kifolyt, én visszakanalaztam, ő kiröhögött, aztán pár perc után befejeztük. Ma még délután kap egy picit, aztán csak holnap folyt.köv..
Ezek szomorú dolgok. Én ugyanis imádok szoptatni. Nagyjából kiskorom óta rajtam volt azonban a para, hogy mi lesz, ha majd egyszer nekem is szoptatnom kell és a babám bekapja majd a cicimet és az ugye biztosan fájni fog és nekem az amúgy sem fog menni. A nagy ezoterikusok azt mondják, hogy a negatív gondolatok bevonzzák a bajt, és hát nekem elég borús gondolataim voltak e téma körül. Szülés előtt is vettem egy könyvet, csak és kizárólag szoptatás témában, hogy jól kitanulmányozzam azt, amitől annyira féltem, meg asszem anyutól is kaptam egyet. Elméletből remek is lettem. Aztán Lilike megszületett és a gyakorlat megmutatta, hogy az elmélet édeskevés. Volt vele nehézségem, de különösebb fájdalmam nem, aztán szépen belerázódtam. Nagyon megszerettem a dolgot, egyike a világ legcsodálatosabb élményeinek. Most Barnuskával újra átélhettem. Második gyereknél már lehet tudni, hogy mire számítson az ember, bátran készültem az újabb csodára. Persze új dolgokat is tanulhattam: például rájöttem, hogy Lilike mivel hypoton baba volt, ezért nagyon gyengéden szívott, és ezért is szopizott olyan nagyon hosszasan (és hogy ez senkinek nem szúrt szemet anno, hogy én állandóan 45 percen át szoptatok?! Nem értem. Nekik ezt tudni kellett volna, hogy nem normális...). Barnussal még gyorsan azt is meg kellett szokni, hogy egy életerős mohó ifjú milyen erősen tud szívni - jelzem, ez sem fáj, csak szokni kell. Aztán az állandóan visszatérő szájpenész, mely a mellre is átvándorol...aztán kb. Barnus 1 hónapos korára már csak a szuper érzés maradt. Hogy megint összegubózunk, egymásba fonódunk, én szorosan ölelem, betakarom, simogatom a hátát, hallgatom a szuszogását, a nyelését...majd elindult a kis keze, és azóta is folyamatosan simogat szopi közben. Imádom! Ezoterikuséknak ebben az esetben szerencsére nem lett igazuk!
Aztán meg eljött ez a nap, a hozzátáplálás első napja. Nem siettetem. Anno Lilivel sietni kellett, mert az új terhesség erősen megcsappantotta a tejem. Most majd kihúzom egy picit. De egy éves korán túl semmiképpen nem akarom. Amikor már az értelme kinyílik olyannyira, hogy odabotorkáljon hozzám a pólómat felráncigálva, hogy "cicit, cicit!", no az már nem jó, nem való. Szerintem. Úgyhogy elkezdődött a visszaszámlálás, próbálom kiélvezni ezt a pár szűkös hónapot, még ami ebből a csodás szopizásból nekünk marad!

Ilyen az én fél éves haramiám, vagy pupákom, ha jobban tetszik (Lilinek igen)

Bölcsiben

Elmentünk ma bölcsödébe Lilivel, pontosabban egy családi napközibe, ide: www.hegyinapkozi.hu . Csak elbeszélgetni a lehetőségekről, megismerni a helyet és egymást. Viszonylag későn értünk oda, kezdtünk belelógni Lili kajaidejébe, de ennek ellenére csak a végefelé lett egy kicsit nyafogós a leánykám, a többi időben kimondottan jól bírta. Négykézláb mászott a szőnyegen, kapott egy autót egy kisfiútól, azzal játszott, utánanyúlt egy repcsinek, lufinak is és felfedező volt. Nem mondom, hogy élénk, de meglepően nyitott. Volt három leányzó, egy kis körben játszottak és Lili frankón bemászott közéjük kiszimatolni, hogy mi járatban vannak :)
És a technikai: nem kell megvárnunk, míg Lili járni tud, így is beveszik. Maximum ha kimennek az udvarra, akkor valaki teljes időben rá fog figyelni, vele lesz. Bent meg elvan. Ezt mondták. Király! Már csak napot kell választanunk. Merthogy egy héten csak egy délelőttre visszük el és a napok pedig tematikusak. Valószínűleg az "ének-zene, tánc" napot fogjuk választani. (Van még testnevelés, vizuális nevelés, a környezet megismerése és matematika nap.) A beszoktatást még így is végig kell csinálni vele. Február vége-március eleje az esedék.
Én nagyon büszke voltam rá, hogy ilyen nagylányosan feltalálta magát. Mondták, hogy ugye azt tudjuk, hogy az egy nap "sokra nem lesz elég". Azaz önellátásilag, táplálkozásilag és még ki tudja mik voltak nem sokat tudnak rajta faragni. De hát mi ezt tudtuk. A fő célunk a szocializáció, hogy ki legyen téve más gyerekek társaságának, más környezetnek, szokja az ilyen típusú zajokat, hangokat. A minőségi változatosság. Remélem, bejön az elképzelés és a hely is!

Zsuzsa leveléből

Nemrég bemutattam Nektek Zsuzsát, a Kerülj közelebb kampány egyik arcát, itt: http://orsiferilove.blogspot.com/2011/01/ez-tetszik-kerulj-kozelebb.html
Kérdeztem tőle, van-e jó tanácsa arra nézve, hogyan neveljük Lilikét, mire figyeljünk oda, mit kerüljünk el, stb. Megengedte, hogy idézzek leveléből. Íme egy kis, szerintem nagyon is fontos rész:
"Fontos, hogy amit csak lehet mesélj el neki. hogy tudjon a létéről, a milyenségéről akkor is, ha az megfoghatatlan számára. Hasonlíts olyan dolgokhoz, amiket már ismer. Ezzel egyre bővíted azokat a dolgokat, amikhez az újabb, egyre bonyolultabb dolgokat lehet hasonlítani. modellezd ha szükséges. később nagyon fontos, hogy a rosszul képzelt és rögzült infok miatt ne nevesse ki senki. Nekem jónéhány barátom (vakok) nem meri elengedni a fantáziáját, annyira fél, hogy butaságot képzel egy tapintott tárgyról.
Van olyan vak is, - elég sok, - aki azt mondja, neki ezek a dolgok úgysem jelentenek semmit, élményt legalábbis nem, tehát minek vesződjön velük. Én azt gondolom, - bár nagyon kicsit látok még, - hogy sokkal szegényebb marad az, aki nem vesződik velük."

Technikás

Nem a képminőséget kell nézni, mert mobilos esti vaku nélküli bénázás, hanem amit szemléltet. A lányom eredeti és nagyon technikás. Bilizéskor mindig könyvet kér, kap is, csak hát nagy könyvet ölben tartani nem egyszerű, ki kell azt egyensúlyozni. Megoldás: bal lábat vízszintesig fellendít, könyvet lazán ráhelyez és lehet lapozni :) És ez a láblendítés már rutinná érett, már észre sem veszi, úgy műveli. Én hasat fogok röhögéstől, amint belekezd. Ja, és izomzattal jól bírja, tök sokáig megtartja. Csudabogár, én mondom!

Lili mondta

Uzsonnázott a drága, egyik tálba összevágott almát tettem elé, másikba banánt. Szépen ette, így otthagytam (egy légtérben maradtam vele, csak nem pesztráltam). Egyszer csak nagy köhögés, öklendezés. Megijedtem, elindultam felé, kérdeztem, hogy "mi az, drágám?" Tuti félrenyelt, mert könnybe lábadt a szeme, majd miután rendbe jött, megszólal, mintha az a legtermészetesebb volna:
- Alma.

Világnap

Tudtad, hogy a vakoknak csak a 10%-a ismeri Magyarországon a Braille-írást?
Ma van (volt) a Braille-írás világnapja. Kocc!
vilagnapjaink.blog.hu/2011/01/04/januar_4_a_braille_iras_vilagnapja

Lili tud

Eszembe jutott, hogy kisebb mérföldkövek azért csak vannak.
Megjelentek a mondatok. Még nem saját mondatok, hanem hallottak ismétlése, viszont az értelmükkel már mintha tisztában lenne. Reggel ébredéskor mindig mondja, hogy "Jó reggelt!", esetleg "Jó napot!". Utóbbi nagyon vicces, mert úgy hangzik, mintha azt mondaná, hogy lollypop, ami angolul annyit tesz, hogy nyalóka :) Két napja pedig "süt a nap", mármint Lilikének, mantrázgatja.
Udvarias. Mondja, hogy "tessék", "köszönöm". (Mondjuk ha kérem a labdát tőle, mindig hátrafelé dobja el, nem felém, viszont hozzábiggyeszti, hogy "tessék"). Ha valaki tüsszent, ő az első, aki mondja, hogy "hapci, tüsszentett" :) És ha netalántán valaki pukizott volna egy orbitálisat (tegyük fel, hogy ez nálunk csak Barnus lehet), akkor azt mondja Lilkó, hogy "pukk" :)
Megnevez dolgokat, melyeket felismer. Ebből viszonylag sok van. Ma reggel édes volt, mert amikor az ágya fölé hajoltam, felnyúlt a kezecskéivel a pólom felé, és közölte, hogy csíkos. És tényleg, ma fekete-fehér csíkos pólóban voltam. Majd délután azt is megjegyezte, hogy a nadrágom fekete.
Bemutatja a családját. Saját nevét mondja, de ezt már korábban is megtette ugye és tesójáét is. Továbbá tudja az én és Feri nevét vezetéknevestől :)
Engedi, hogy mutassunk neki új dolgokat. Régen nagyon elutasító volt. Ha vittem a kezét valami felé, azonnal elrántotta. Mostanság nagyon figyelmes, szívja magába a tudást, mint a szivacs. Ma a hangvillát ismertük meg. És igen, a kisasszonka is meg tudja szólaltatni, és minden igyekezetével azon van, hogy visszaadja az "A" hangot. Ez mondjuk nem megy neki, de irtózatosan édes, ahogy nagyon magas cérnavékony hangocskát megpróbál kitartani komoly pofival :)
Van, hogy kinyilvánítja, amit akar. Nem mindig. Például még nem jelzi, ha inni szeretne, csak azzal, hogy nagyon nyafka lesz, és ebből már én tudom...De nagyon tudja mondani, hogy "Paff" vagy "Száz"(Paff, a bűvös sárkány, ill. Hány lába van? c. dalokat tehetem is be de azonnal), vagy "olvass!", vagy "libikóka" (szinte érthetetlenül persze :)), vagy "Ház" (Erdő szélén házikó kezdetű dal), vagy "Télapó" (Télapó itt van...), vagy "Mótuta" (Mókuska, mókuska, felmászott a fára kezdetű nóta), stb.
Felfedez. Nem csak a virágföld evésre gondolok, de az is megvolt :) Hanem szép lassan elindul - négykézláb. Egyre messzebb merészkedik a kék játszószőnyegétől. Bátortalan és persze egy méternél messzebbre nem megy, de már ez is valami. Felkapaszkodik a kanapéra, asztalra, székre, és mondja, hogy "térdel", esetleg "áll". Utóbbi esetben elvárja, hogy segítsünk neki felállni, majd jelzi, hogy "leül". Nem ül le, hanem várja a segítséget. Ha közös erőből leültünk, akkor közli, hogy "leült" vagy "állt" - tökéletes múlt idő használat...
Kanalazunk. Tudom, hogy a korosztály jóval előrébb van, de én még ennek is örülök és félek kicsit, hogy lépünk tovább. Közösen hajlandó kanalazni, egyedül elrepül a kanál messzire, nem szereti. Akkor inkább kézzel. Úgy profi. (Az ivászat is problémás, nem akaródzik megszeretni a csőrös poharat :()
Elhasználtuk a lejtőt. Tudom én, hogy a lejtő már betöltötte funkcióját, nem kell tovább használni, de játéknak még megtartjuk egy darabig. A mai nap egészen konkrétan lentről mászott felfelé a leányzó egy nyavalyás jegyzettömbért csúszós nadrágban, anyjának legnagyobb örömére. Sikerült, jó szintidővel ráadásul.

Hát ilyesmik vannak. Örülünk, Vincent? Örülünk. :)

20.000

Újabb kerek szám: megvan a 20.000 látogatás! Gyertek holnap is :)

Életszerűtlen, pedig...

Talácson

Lili nyelven valahogy úgy hangzik a karácsony, hogy talácson. Nem tudom, hogy mennyit rakott össze a hangulatból, de igyekeztünk. Jövőre mindenesetre kerekebb lesz számára a történet, majd még inkább és így tovább.
Idén ilyenek voltak:
A sztori itt kezdődik, a bejárati ajtónál. A koszorút Juci készítette netről lopott elképzelésem alapján, aki az esküvői dekorációt is. Szépséges, ugye? :)
Lilkókánk főbb karácsonyi programjai: hintabálnázás, álldogálás, ill. laptoppal vígasztalódás, pihizés. A hintabálna egy libikóka, apumtól kapta ajándékba a leányzó. Még életemben nem láttam úgy hisztizni, mint amikor rátettük, meglöktük és a cucc megállt. Amig újból meg nem löktük, tombolt. Viszont elég gyorsan megtanulta azt, hogy önmagát hogyan lökje. Ennek ellenére úgy nem az igazi...Az álldogálás az bárhol jó, itt éppen a vasaló állványnál. Egyedül még nem megy a felállás, de határozottan kéri, hogy állítgassuk. Egyszer csak közli, hogy "áll", és akkor nincs apelláta, állítani kell :) A laptop pedig a nyugalom szigete, maga a megtestesült békesség :)

Sokszor kiizadt a lány, olyan nagyon melege volt. Én ilyenkor feltupíroztam nagy loboncát, hogy kiszellőzzön. A kis punkos tehát így néz ki, itt éppen kaja közben. Szerencsére apum és anyum nagyon élvezte az etetését, így nyertem sokszor sok kis negyed órát!

Lili munkában, azaz áll a kanapénál, majd kifáradva. Továbbra is piszkosul imádom :)

Ez az alak meg a másik, akit imádok! De tényleg: más se tud betelni a saját gyerekeivel? Rájuk nézek, és vigyorgok. Barnus itt éppen a vadállatokkal ismerkszik, apuci narrációjával.

Ez meg megszeppent Barnus, illetve jóságos püspök atyás Barnus. Hogy mi lesz végül is ebből a gyerekből, az nagy talány...

...Barnus tovább is van még (anyum levágta neki a csikóhaját)...

... és még tovább. Itt anyukámmal. Nagymama koromra én is szeretnék ilyen jól kinézni, mint anyum, remélem a génkészlet predesztinál.

Itt nagyapa eteti Lilkót, de amiért beválogattam a képet, az két háttérbeli dolog. Egy: a hűtőmágnes: gyerekekről csináltattunk, és ajándékba adtunk. Nagyon népszerű volt! Húgom pl. csak egy olyat kapott, melyen a két testvér volt rajta, de ő kitalálta, hogy neki kell külön Lilikés is. És ezt hogy oldotta meg? Hát lelopta a mi hűtőnkről a mi verziónkat! Teringettét! Nem elvitte? Akit érdekel, itt rendelhet sajátot: http://www.gemsonic.hu/msara/index.php?a=hutomagnes.php , amiben még ráadásul az a jó, hogy ezzel a kis Sára fejlsztését támogatod. A másik kafaság a képen a szekrényre akasztott szókártya tartó a Domanos olvasó progihoz. Az én nagymamám varrta meg Lilkónak Karácsonyra. Már nagyon várom, hogy végre használjuk is!

No és még mi volt?

Rengeteg finom kaja, anyu gyártásában. Én sütiket sütöttem, vagy ötfélét, egyik jobb lett, mint a másik, komolyan!

Rengeteg ember, rokonok, távoliak, közeliek.

Rengeteg ajándék.

A gyerekeknek a legnagyobb apumtól, a bálna. A legnagyobb nekünk Ferivel két festmény, anyum festette őket nekünk. Majd ha felkerülnek a végleges helyükre, fotót is mellékelek róluk. Nagyon büszke vagyok anyura, hogy ilyen csodálatosan tud festeni! (A gyerekeknek is festett aranyosakat, ha kitaláljuk, hogy hogy legyen a gyerekszoba majd ha Barnus átköltözik, azokat is fúrjuk felfelé, és akkor lesz fotó.) És amiből a legtöbbet kaptuk: az a ruhanemű a gyerekeknek. Húgom, Feri szülei, anyu, sógornőmék rengeteg mindent összevásároltak, így most tök jó, van mibe járatni csimotáékat. Mármint hogy szépbe, újba, nem örökölt darabokba (nem mintha az katasztrófa lenne). A leggondosabb gyűjtögetést pedig anyu végezte év közben, mert akármikor bement egy boltba és meglátott a gyerkőcöknek valami jót, megvette nekik, hogy majd jó lesz Karácsonyra. Úgyhogy tényleg el lettek kényeztetve mindenféle szuperséggel!

Én személy szerint kaptam jó könyveket, társasjátékokat, szépítő eszközöket (nem vettem célzásnak), övet, táskát, sálat, sapkát, jajjj, fel sem tudom sorolni őket...

És a férjemtől a legnagyobb ajándék: felfúrta az előszobai nagy tükör köré a fényképkereteket, ahogy elterveztem és most az úgy bazi jól néz ki, ill. a mai nappal abszolválta azt az ígérvényét is, hogy megcsinálja nekem a spájzomat, mert jelentem, kész! Azaz nem átláthatatlan halomban vannak a földön a dolgaim most már, hanem szépen, rendezettem polcokon! Annyira jó!

Gazdag talácson! :)

Ez tetszik: Kerülj közelebb!

"A látássérülteket három csoportba sorolhatjuk látásteljesítményük szerint: vak; gyengénlátó; aliglátó. Én születésemtől fogva aliglátó vagyok. Foltokat érzékelek, ami időnként félrevezető, hisz’ azt hiszem, hogy látok valamit, de az közben nincs is ott, vagy nem az, aminek látszik. Ha viszont megfelelőek a fényviszonyok azt is látom, hogy szemüveget viselsz-e, vagy nem. „Kettős peremhelyzetnek” mondják ezt: hiszen vaknak sok, látónak kevés ennyi látás. :))
Ismerem a színeket, de a poharat bármikor leverhetem az asztalról. Bár ez a saját konyhámban elég ritkán fordul elő."

Kroll Zsuzsa, ismerd meg őt itt: http://www.keruljkozelebb.hu/zsuzsa , a Kerülj közelebb kampányoldalon (www.keruljkozelebb.hu ).

Lilike azt hiszem ilyesmit láthat, mint Zsuzsa. A színeket még nem tudom, de a többi stimmel.

A vakok hangokkal álmodnak

Álmainkat hangok, szagok, ízek szövik keresztül-kasul, de az ébrenlét során elraktározott érzékszervi ingerek közül a képek elevenednek meg leginkább alvás során.

Álmainkat hangok, szagok, ízek szövik keresztül-kasul, de az ébrenlét során elraktározott érzékszervi ingerek közül a képek elevenednek meg leginkább alvás során.

Álmaink mintegy fele tartalmaz hangokat is, viszont kevesebb, mint egy százalékukban szerepelnek szagok, ízek vagy a tapintás érzékszerve által gyűjtött információk.

Az álmok ilyetén vizuális jellege miatt merül fel a kérdés az emberekben, hogy mit álmodik, sőt, egyáltalán álmodhat-e az, aki nem jut nap mint nap vizuális információk birtokába, valamint hogy van-e különbség egy születésétől kezdve vak és egy élete során megvakult ember álmai közt?

A válasz mind a két kérdésre igen.

A vak emberek természetesen álmodnak, csak nem ugyanúgy, mint a látók. Álmaik "képiségét" az határozza meg, hogy életük során milyen hosszú volt az az időszak, amíg láttak.

Ha valaki születése óta vak, vagy 5-7 éves kora előtt vesztette el a látását, akkor álmaiban egyáltalán nem szerepelnek képek, viszont az ízleléssel, szaglással és tapintással szerzett érzések sokkal erősebben jelennek meg, mint a nem vakok álmaiban.

Ha valaki nem teljesen vak, de látása erősen korlátozott, akkor azokkal a homályos kontúrú formákkal álmodik, melyeket nap közben lát maga körül.

Ezekben az álmokban, ellentétben a születésük óta vak emberekével, a színek is megjelennek. Ha valaki már nagyon rég vesztette el szeme világát, az álmaiban megjelenő képek gyakorisága és élessége az idő előrehaladtával csökken.

Egyszóval mindenki abból a tudásból álmodik, amit az érzékszervei segítségével ki tud szűrni a világból.

Forrás: Craig S. Hurovitz, Sarah Dunn, G. William Domhoff, Harry Fiss: The Dreams of Blind Men and Women: A Replication and Extension of Previous Findings, http://psych.ucsc.edu/dreams/Library/hurovitz_1999a.html
(és én ezt innen: http://www.eletforma.hu/szemelyiseg/mirol_almodik_a_lany...ha_vak.html szedtem.)

Szatáll

A finn szemésznéni javasolta, hogy apuka tegyen olyat, hogy az arca egyik oldalát leborotválja, másikat nem, és ezt jól mutassuk meg a rosszul látó leánygyermeknek. Hogy érzékelje, hogy apuci egyszer ilyen, másszor amolyan, mégis, állandó. Úgyhogy apuci szakállat növesztett, amibe Lilkó főhercegnő rögtön bele is szerelmesedett és elkeresztelte a dolgot "szatállnak". És imádá fogdosni. És ha történetesen velem hozta össze az alkalom, az én arcom után is nyúlkált, hogy "szatáll, szatáll", amitől én mindig megijedtem, odakaptam, hogy ugye azért nem...Most lánygyermek azt tanulja, hogy az arc továbbra is arc, nem kereszteltük át szatállá...A bilinülős tapicskolás viszont jó volt, észrevette kiscsaj, hogy apja arc itt ilyen, ott amolyan és fogdosgatta annak rendje és módja szerint. Apa pedig állandó. És csak egy van.

Ez tetszik - Young: A viskó

Nagyon régen írtam már "ez tetszik"-et. Ez azt jelenti, hogy régen olvastam...khmmm. Nem jut rá idő egészen egyszerűen, az van. De most itt volt a Karácsony, anyutól meg megkaptam ezt a tutiságot. Féltem tőle nagyon, nehogy olyan töménytelen hülyeség legyen, mint Rhonda Byrne "A titok" c. szemete, melynek lehet, hogy az elgondolása jó volt, mégis, a tartalom szóra sem érdemes...de tényleg.
Ajándékba kaptunk egy kis szabad időt (pl. anyutól, amikoris elmentünk Ferivel moziba, megnéztük az Üvegtigris 3-at, ami üzenem, hogy jóóó. Kb. 2,5 éve voltunk utoljára mozizni...), én meg leültem, nem kommunikáltam túl sokat a környezetemmel, hanem olvastam, olvastam és olvastam. Még szoptatás közben is olvastam, WC-n ülve is olvastam. Egyszerűen jó volt olvasni! :)
Szóval ez a Viskó könyv történetileg arról szól, hogy van egy sokgyermekes családapa, aki elviszi pár gyermekét egy természetvédelmi területre kirándulgatni, táborozni, és a táborozás során, amikor apuka éppen a kölköket menti ki a felborult kenuból, a sátornál rajzolgató legkisebb lányát elrabolják, majd megölik. Persze ez csak a könyv apropója, valójában az apa és Isten (pontosabban a teljes Szentháromság) beszélgetése. Számomra azért volt szenzációs, mert több olyan kérdésemet is feltette kérdésként az apa, melyek mindig is foglalkoztattak a Bibliával, Istennel kapcsolatban, és bár nem mondom, hogy mindig ad is választ, de sokszor igen. És többször elfogadható is a válasz, be tudtam építeni saját, igencsak sajátságos hitrendszerembe.
Szóval én csak ajánlom hitetleneknek, hívőknek, tobzódóknak. Érdekes olvasmány, érdekes felvetések, kérdések és csak kevésszer vontatott. Persze akadnak benne furcsaságok, de ezeken mindenki ugorjon át türelme és belátása szerint.
És akiknek annyira nem jött be a dolog, pl.: http://hitvedelem.blog.hu/2010/01/30/sipos_ete_zoltan_a_visko . Az ő hitrendszerük merevebb, intézményesült, sokminden hát nem férhet bele...

'11.01.01.

A nap meglepije: Feri meglelte a jegygyűrűjét, melyet pár hónapja elhagyott. Pontosabban tudta ő, hogy faháncs pakolás közben eshetett le és reménykedett, hogy az egyik zsák mélyén megleli, de ahogy fogyott a háncs, egyre bizonytalanabb lett. És ma kiderült, hogy valóban ott volt! Nem is tudom, hogy melyikünk örült jobban neki!
Lilivel nyomtunk ma is egy BHRG-s tornát. Az utolsó feladat annyi, hogy 30 ütemet kell mászatni a leányzót. Ezt úgy szoktuk elérni nála, hogy fogjuk a laptopját, és szépen lassan húzzuk előtte, ő pedig nagyon szívszaggatón sírva követi. Elég rossz hallgatni, de ugye a cél érdekében befogom anyai fülem és csöndben utálom a feladatot. Olvastam is több helyen, hogy ilyet még látó gyerekkel sem illik művelni, nem jól látóval meg aztán pláne tilos, mert megnehezítjük neki azt, hogy megtanulja helyesen bemérni a távolságokat...Lili pedig egyre jobban utálja a dolgot, egyre hangosabb a sírás és egyre kevesebbet hajlandó érte menni. Az egyik nap olyan gyors ütemben próbálta elkapni a laptopot, hogy orra esett, és az orra alatti vonal kissé felrepedt, vérzett is. Meglett az első mozgásos balesetünk...jegelni kellett, Lili meg azóta is néha közli velünk napközben úgy a semmiből előkapva a témát, hogy "elesett"...Ma Ferivel szinkronban könyörögtünk neki 2 méterről, hogy jöjjön oda hozzánk, összebújunk (amit amúgy szeret csinálni, ha mellettünk van és közben meg zabálnivaló). Nem és nem. Helyezgette a lábait jobbra-balra, mintha kéretné magát, de csak nem jött. Aztán egyszer nagy soká hopp, elindult, de félúton elkanyarodott balra, ahol két cserepes szobai virág volt a földön (kis faszerűek - és ez nem csúnya szó!:)), leült az egyik mellé és elkezdte a fás szárat símogatni. Aztán lenyúlt, megfogta a földet. Mi örömmel tanítgattuk neki az új szavakat, majd hirtelen hopp, föld marokba, marokból szájba, majd csodálkozás az ízen. Lili evett egy kis virágföldet! :) Mint holmi rosszcsont, világot felfedező gyermek. Megmondom az őszintét: jó volt látni, örültünk neki. Ebben olyan mint a többi! :)
Előző este, Szilveszterkor volt nálunk egy kisebb társaság, kb 12 felnőttel, 6 gyerekkel és hát azért csak kilógott Lili közülük viselkedésben. Nem, nem sírt, nagyon is jól elvolt egyedül, tudomást sem véve a környezetéről. A hangzavarról, a többi gyerekről. Csak ült és játszott a hangszereivel, lapozgatta a könyveit, mint máskor, amikor magunk vagyunk. Ha odament hozzá valaki, közölte vele, hogy "olvass!", azaz az illető olvasson neki a könyvéből, és akkor barátok voltak :) Néha térdelt egyet-egyet a kanapénál, ill. hintázott az új libikókáján, de nem hiszem, hogy észrevette volna, hogy a libikóka végén egy másik gyerek ül...na de hát ő ilyen és kész! És így imádnivaló. Csodamanó, no!
Barnuska meg csak nől és nől és az új év gyomorrontást hozott rá, ma kettőt is bukott, olyan hányásosat. Remélem, csak valami általam behabzsolt étel számlájára írható a dolog és nem lesz semmi baja. Már épp elég, hogy a szájpenész már megint visszatért, és a popója irtó rusnya. Szegénykém, hogy nem tud ettől a rondaságtól megszabadulni!!!
Amúgy meg BUÉK mindenkinek (vagy ahogy vadontaúj cseh sógorom mondja, "nagyon BUÉK", esetleg "boldog BUÉK!")! Bárki bárhogy is gondolja, ez az év a mienk lesz! Ilyen jó starttal, hogy meglett a gyűrű, meg Lili földet eszik, nem is lehet másképpen! :) Kívánságnak egészséget és boldogságot és akkor már minden más rendben lesz! Terveket még szövögetjük. Hirtelenjében annyit találtunk ki, hogy Lilit intenzívebben kell kitenni mások társaságának, azaz heti kb. 4 órában elvisszük majd bölcsizni egyet. Valami jó helyre, lassan utána is nézek, amint két éves lesz, mehetünk! :)
És mondok durvábbat: 2011 lesz az éve, hogy az új testvér projekten munkálkodni kezdjünk...Ugyanis egyrészt nem szeretnénk, hogy túl sok legyen a korkülönbség gézengúzék között, másrészt én sem akarok túl öreg lenni...Azt azért biztosan megvárjuk, hogy mindkét meglévő csimotánk biztonsággal járjon, mert ez is egy peremfeltételünk volt. Aztán üsse kő, hej tyúkanyó, jöhet Hármaska! :) (aki minden bizonnyal Bogláka lesz, ha meg kukis, akkor Bendegúz. Ha ikrek, akkor meg felmondok! :))
Újévi fogadalomnak meg csak annyit, hogy a januárt áldozom rá utolsó határidőként, hogy Lilivel elkezdjük az olvasó programot. A szólista megvan, mintegy 2500 szó, duplikációk kiszűrve, néhány még kategorizálva is van, papírokat vettünk, már csak nyomtatni kell és ragasztgatni. Ez persze hosszú napok eredménye lesz, de ráfekszem. Az eddigieknél komolyabban!