Fodrásznál

Több okból kifolyólag is jó fodrászhoz menni. Először is azért, mert a végeredmény annyira tetszik fiúgyermeknek, hogy harsány hahotába kezd, amint felismeri, hogy a tupírka az valójában a jó édesanyja. Aztán azért is, mert csodálatos átalakulások szemtanuja ilyenkor az ember. Például bejött egy nőszerű nő, és pillanatokon belül tüsihajú férfit csináltak belőle. Szegény. Aztán saját átváltozásom is merőben lekötött. Ez az én itteni fodrászom nem tud ugyanis megállni. Amikor elértük a tökéletes állapotot, megkérdezte, hogy milyen és én elégedetten mosolyogtam a tükörképemre, de ő akkor nem állt ám meg a művel, ahogyan én azt gondoltam volna, hanem jött a tupír. Frankón égnek állította az összes hajam. Olyan rémséges volt, hogy nem mertem odanézni, inkább lesajnálólag pillantgattam a férfivé változó nőre, miközben gondolom ő hasonlóan lesajnálólag pislogott át hozzám. A beállítgatások után valamelyest normalizálódott a helyzet, csak aztán valamiért úgy gondolta ez az én fodrászom, hogy biztosan jó az nekem, ha letakarja lazán félrefésült hajammal a bal szememet, mint néhány amblyopias gyereknek szokás a leragasztott szemüveggel. Persze nem akartam megsérteni, így amikor nem figyelt oda, egy gyors fejbiccentéssel hátraküldtem a szemfedő tupírozott hajnyalábom, de ő mindig gondosan visszaállította. Aztán kaptam még rá mindenféle lakkot, amitől szép páncélos lett az egész búrám, úgyhogy ha valaki a harmadikról egy kalapácsot ejtett volna rá, fémes koppanással tovapattant volna az...szerintem ha nem mosnám meg, hetekig fixen állna.
No de azért is jó volt fodrászhoz menni, mert magammal vittem három látássérültes füzetecskét, és kettőt jól kiolvastam. Az egyik az integrált ovikról szólt (azaz ahol vegyesen vannak sérült és egészséges gyerekek), a másik pedig arról, hogy kell étkezni tanítani a látásproblémás gyerekeket. Az első aktuális, képzeljétek. Egyik ismerősünk ugyanis a másfél éves gyermekét mostanság íratta be oviba, hogy legyen számára hely 2.5 éves korában, amikor is már lehet menni, amennyiben a szobatisztaság nem csak elméleti szinten van meg a gyereknél, hanem gyakorlatilag is profi a témában. Ééééés, már csak 4 hely maradt a csoportban, úgyhogy igazán nem lehet azt mondani, hogy elkapkodták volna a dolgot! Ezen kicsit bepörögtem, és megkérdeztem a védőnőt. Szerinte is célszerű már most nézelődni, beíratkozni, mert ráadásul 3-4 ovit be is fognak jövőre zárni a tervek szerint. Hát, több sem kellett nekem, elkezdtem utánajárni. Ki is alakult a fejemben egy terv, de még nem merem ide ország-világ szeme elé kibiggyeszteni. A lényeg, hogy segíteni kell a kiszemelt intézménynek, hogy integrált intézménnyé válhasson, mert jelenleg nem az, és már megint lesz egy körünk az Országos Látásvizsgálóhoz ezzel kapcsolatban valamikor - de ez nem sürgős szerencsére.
Az evéses könyv meg tök érdekes volt, voltak benne tippek, hogy a kajával kapcsolatos bizonyos félelmeket hogyan segítsünk a gyerekünknek levetkőzni. Az tetszett a legjobban, hogy kérjük meg a gyereket, hogy ő etessen bennünket a saját kajájából, ill. az evőeszközeivel. Ez még tuti nem menne Lilinek, pedig jó mókának ígérkezik! :)
Szóval ilyen jó dolog fodrászhoz járni, csupa élmény. A hazajövetel előtt azért még az ujjaimmal kifésültem a hajam, emós hajnyalábom kiszedtem a szememből, igyekeztem a tupírt lenyomogatni és egész szuper lett a végeredmény. És még a fiam is felismert! Király, máskor is megyek!
Amúgy meg úúúúúúútálok fodrászhoz járni, de legalább a több centis lenövésem normalizálódott és szépséges dögös szöszke lettem megint.