Agrártéma

A napokban rengeteget jártunk a földeken, néztük a repcéket, búzákat, mikor elég már a napból, kell-e még rovargyilkolni, mennek-e a gépek, melyek majd betakarítanak és társaik. Volt pár "búzakörünk" és Lili megismerkedett a kalásszal és a táblák szélén nyíló pipaccsal, szarkalábbal, kamillával. (És messzebb a bodzával, lapulevéllel.) Megbeszéltük, hogy lesz a búzából kenyér és kalács és egyéb nyalánkság (ill. a kamillából kamillatea), mi történik a malomban és ki az a pék. Sokat tanultunk. Aztán megismertük a kombájnt, és Lili nagy bátran beült a fülkébe és kombájnozott :) Félt is, és egyszerre élvezte is az egészet, félig kidugott nyelvvel kalimpált kézzel-lábbal. Barnus sajnos már nem kombájnozott, csak felült, mert hosszadalmas gépbeállítás következett eztán, mi meg elhagytuk a terepet. Persze nem volt nálunk fotóapparát, pedig lett volna mit megörökíteni. A legviccesebb talán az volt, amikor Barnit egy kicsit beültettük az álló kombájn kerekének a felnijébe :) Anyuka meg jól összeszurkálta magát sajnos, mert a levágott repceszárak bizony szúrkodnak, amint megy bennük az ember. A gyerekeket ez persze nem izgatta. Pedig igen, ők is mentek benne, ugyanis akartak. Szépen vezetgetni kell őket. Ma meg helikopteres permetezést néztünk volna, csak már késő volt, a gép mégsem szállt fel. Volt hozzá mesés égalja, giccses és szirupos, de piszkosul kontrasztos és valójában csodás. Még a gagyi mobillal fényképezett képem sem olyan nagyon rossz a témában:

Lilibe meg nagyon beépült, hogy a repce zöld, mert azóta is a füvet előszeretettel hívja repcének és nagyokat csodálkozik, hogy a mostanra kvázi szanaszét száradt barnás bokrokat miért hívom én repcének...
Folyt.köv. tutira. Majd viszek gépet. Jó móka ez!