Volt tornabemutató is délelőtt. Áll, mint a gyertyaszál. Néha fel is, egyedül, de ritkán.
Merengés Comfy-val játszás közben. Igen, kapott új szoftvert rá, szülinaposat :) mármint hogy az a témája. Szerencsére szereti Lili. Nagyon is!
És hogy ez miért nem baj? Hát mert remekül álldogál közben, szépen egyenesen, akár fél órán át is!!!, és...
...szemecskét is edzi! Ha valami érdekli, jóóóóóól odahajol, hogy megnézze, mi az! :)
Ilyen kis habcsók rucit is kapott Lilike, igazi tündibündi kislányka lett.
Ez pedig a torta. Szanditól kaptam a receptet, köszönöm! Nekem nem sikerült olyan szépen ám, mint neki :( Fincsinek finom volt, de én tennék bele még cukrot, ill. fahéjat is. A vanília puding sokat dobott rajta, fini volt azért. Először Lilinek nem tetszett, viszont másnap rendesen tolta :)! Aztán még olyan is volt, hogy itt volt apum, (P)APA, és együtt főztünk-sütöttünk vele a szülinap előtti éjjel, sokáig, sokmindent. Kitaláltuk, hogy a tortára jól ráírunk szülinapos szöveget is, amihez csináltam színezett cukormázat. Aztán amint elkészült, elégedetten toltuk be az egészet a spájzba. Én meg gondosan lefedtem még a tortát, hogy ne szálljon rá por. Hiba volt! Másnapra eltűnt az egész felírat...Mert a torta még picit meleg volt, lefedve meg a melegben szétfolytak a betűk :( Most már ezt is tudom! Úgyhogy reggel rákentünk egy kis máz, miután az írás valahogy nem akaródzott összejönni. Így nézett ki a remekmű, mint a fenti ábra is mutatja :)
Lili boldog arca. Imádom ezt a fejét (is). A kishernyós könyv a kezében, egy szerelem kezdete...
Sétáltunk a Deseda partján is, Lilit kétoldalról vezetve. Olyan ügyike! Csak még nagyon imbolyog a medencéje, úgyhogy szerintem dolgozni kell még az ügyön...de tök jó érzés, hogy már itt tartunk!
Családi hangulatkép :)
Ez meg a főharamia. A szeme sem áll jól, igaz? :)
És persze volt sokminden. Főleg ajándék. Fogalmam sincs, mikor tudom tálalni Lilinek mindazt, amit kapott :)
5 megjegyzés:
dejódejódejó! minden. :) a képek a történések, minden. :)
ééés a 2 oldalas sétánál engedi h fogjátok a kezét hosszasan? nekünk nagyon kéz fóbiánk van. pontosabban Lizinek. :S
Bámulatos! Az is, hogy már Lili 2 éves, meg az is, hogy ilyen ügyesen megy már! :-)
Menni fog a járás, menni fog! :) Ez az álldogálás gyönyörű. Hajrá Lili!
Kata, Lilinek is volt, sőt néha újból van is kézfóbiája. Általában működik az, hogy hirtelen elkapom a kis kacsóját, és lendületet adok a testének, hogy induljon, és akkor már arra figyel, hogy megyünk és nem arra, hogy fogom a kezét :) De néha ő is megmakacsolja magát, máskor meg szinte ő akarja, hogy végre sétáljunk már, és semmi ellenkezés nincs. Hangulatfüggő.
A helyzet amúgy nagyon picikét javult, mióta elkezdtük a járást, térdet nemrég óta hajlítja hozzá, sokáig ólomkatonásban nyomta :) De az egész teste nagyon imbolyog még, pont erre kaptunk viszont célzottan T-SMT-s feladatokat - majd lássuk, hogyan működnek!
Megjegyzés küldése