Napsugaras hétköznap

Nem emlékszem, hogy volt-e gyermekes (azaz már gyermekkel rendelkező) énemnek ilyen csodálatosan hétköznapi délelőttje valaha. Lilit elvittem a napközibe, Barnussal meg bevettük magunkat a városba húsvéti preshoppingolni, elsősorban apró ajándékokat a család számára. No meg a kölkök is megkapták a magukét, de elég jól fegyelmeztem magam és nem vásároltam fel a fél világot, csak a tervet teljesítettem (masszív önvállveregetés, mert nem semmi teljesítmény, sok csábulási lehetőséggel). Amúgy meg sütött a nap, kis kobold érdeklődött mint ahogy más gyermekek szokják rendesen, nem sírt, kekszet majszolt és bűvölte a járókelőket, lógósokat. Mér' nem dolgoznak, teringettét?. Úgyhogy végre nekem is kijutott egy unalmas csodálatos hétköznapi hétköznap, amit nagyon kiélveztem. Mégmégmég!!!