Barni szerint olvasni jó. A mai könyvben a legjobb az volt, hogy anya ujját lehetett piszkálni rajta, a Lili után beleragadt kekszet úgyszintén, továbbá az árcímkét. Olvasni meg úgy kell, hogy elbújunk a könyv mögött, majd félve-vigyorogva kipislogunk, aztán házikót is lehet a fejünk fölé emelni, amit könnyűszerrel túl is emelhetünk, ahol a karunk már nem bírja a hátunk mögött, így a könyv puffan, esetleg fiúgyermek is. De talán a legjobb dolog a könyvet mobiltelefonnal püfölni. Rendeltetésszerűen véletlenül sem használjuk! De semmi gond, a könyv szeretetét így kell megtanítani. Gondolom. :)
Aztán az is van még, hogy anyuka nem bír leállni és tapsoltatja az gyermeket egész álló nap. Mert annyira jó látni, hogy felfogja a kérésemet (mutatni nem mutatom előre, csak kérem, hogy tapsoljon), és ki is vitelezi! Működik ez a gyerek és ez nekem nagyon tetszik! :) Lát, hall, tud tapsolni, ül veszettül, úgyhogy szerintem mehetünk színházba is vele!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése