Hihetetlen!

Tegnap olvastam Szirka blogját, és leltem bejegyzést Sue Buckley-ról és az ő módszeréről, mellyel olvasni tanít Down kóros gyermekeket (http://szirkababa.blogspot.com/2011/04/gondolkoztam-rajta.html). Elolvastam a leírását, és gondoltam egy merészet: előveszem a régi fekete-fehér képeket tartalmazó ppt-nket, melyeket először A4-es papíron kinyomtatva mutattam Lilinek, majd laptopon, aztán projektorral falra vetítve, végül UV-fényben az A4-eseket, de sajnos egyik megoldás sem tudott úgy működni, hogy az kielégítő legyen. Most egy A4-es oldalra 4 képet tettem, és csináltam ebből 20-at (5 oldalt). Ezt duplikáltam, hogy a képeket lehessen párosítani a leírásnak megfelelően. Ugyanis az olvasás tanítása először képek tanításával indul.
Első lépések, idézem:

"A PÁROSÍTÁS tanítása
A gyerekek a képek párosításával kezdenek. Válasszunk ki két, hétköznapi tárgyat ábrázoló képet. Mindkettőről teljesen egyforma képpárokra lesz szükségünk. ...A képpárok egyik felét tegyük a gyerek elé a padlóra vagy az asztalra, ahol jobban érzi magát. Adjuk oda az egyik kép párját és mondjuk ezt: „Itt van egy [cica, narancs, …]. Tedd rá a másik ugyanilyenre!” Vezessük a gyereket a helyes megoldásra, majd járjunk el ugyanígy a második képpel is.
A siker elsődleges fontosságú – ügyeljünk rá, hogy a gyerek minden alkalommal sikeresen oldja meg a feladatot: vezessük a kezét, segítsünk neki és dicsérjük meg! Ezt a technikát hibázás nélküli tanulásnak hívják (errorless learning) és meggyorsítja a tanulási folyamatot. Ha a gyerek következetesen a rossz válaszokat gyakorolja, ezeket nehéz lesz kijavítani." "Amikor a gyerek habozás nélkül tud párosítani két képet, adjunk neki egy harmadikat. Ha már ezt is jól tudja, egy negyediket."
"A KIVÁLASZTÁS megtanítása
Válasszunk olyan kártyákat, amelyeknek a párosítását a gyerek már jól megtanulta. Tegyünk le elé 2-3 ilyen kártyát és mondjuk ezt:
– Add ide a [cicát, narancsot, …]!
vagy
– Mutasd meg a [cicát, narancsot, …]!
A korábbiakhoz hasonlóan vezessük rá a helyes válaszra, hogy HIBÁZÁS NÉLKÜL tanuljon. Ha megtanulja átadni nekünk a kártyákat és rámutatni a lapokra, ezzel hasznos készségekre tesz szert, amelyeket más jellegű tanítási folyamatok során is használhatunk.
Ha két képet ki tud választani helyesen, adjunk hozzájuk egy harmadikat. Lassan emeljük a képek számát, míg helyesen ki nem tudja választani nyolc kép bármelyikét."
"A MEGNEVEZÉS tanítása
Mutassunk a gyereknek egy képet és kérdezzük meg:
- Mi ez? [Cica, narancs, …]? Hogy mondod, hogy cica?
Biztassuk a gyereket, hogy UTÁNOZZA a szót és ismételjük el utána újra. Ez segít javítani a kiejtését. Ismét alkalmazzuk a HIBÁZÁS NÉLKÜLI technikákat: vezessük rá a gyereket a helyes válaszra és segítsünk neki, míg gondolkodás nélkül ki nem tudja mondani a szavakat magától."
"OLVASÁS
Amikor a gyerek körülbelül 20 szót mond vagy mutat jellel, elkezdjük az olvasás tanítását szókártyákkal.
SZÓKÁRTYÁK
Az olvasás tanítását egy képolvasással elsajátított szókincs kialakításával kezdjük, amihez minden szónak elkészítjük a vastag betűkkel írt szókártyáját. A szavakat nyomtatott kis betűkkel írjuk, fekete színben és 2,5 centiméter magasságban. A gyerek ugyanúgy tanulja meg az első szókártyákat elolvasni, ahogy a képek megnevezését tanulta meg: Először megtanulja a szókártyákat PÁROSÍTANI, majd KIVÁLASZTANI, végül MEGNEVEZNI. Lehet, hogy ez könnyen megy a gyereknek, de az is lehet, több hetes türelmes gyakorlás kell majd hozzá. Ahogy a képekkel tettük, a szavak tanítását is két-három szóval kezdjük. Úgy tapasztaltuk, hogy a gyerekek gyakran szívesen tanulják meg először a családtagok neveit." (Forrás: http://www.uvonline.hu/private/szirka/texts/DSolvasas.doc)

És így tovább. Eddig kellene eljutnunk, majd folyt.köv....És most mondanék egy döbbeneteset. Reggel elkezdtem Lilivel, reggeli előtt-közben-után. Ebéd után is csináltuk és bilizéskor. 15 szónál tartunk. Élvezi. Érdekes, hogy az egyes lépés, a párosítás nem megy. Viszont kiválaszt és meg is nevez! Tökéletesen. Az egymáshoz hasonló ábrákat viszont téveszti. Pl. a pöttyös labdát és a mosolygós arcot. De ha a kettőt egymás mellé teszem, és úgy kérem, hogy válassza ki nekem az egyiket, úgy már jó a megoldása. És imádni való közben :) Felemeli az asztalról a kis képecskét, közel viszi a szemecskéjéhez, és tolja a választ :) Esetleg köszön neki :) Majd elkezdi az ujjacskái közt forgatni. Én kiveszem a kezéből, az asztalra teszem az új kártyát, és érdeklődve megint csak felkapja, szeméhez viszi, mondja és így tovább. Én ledöbbentem. Nemrég még észre sem akarta venni az ezeknél 4x nagyobb ábrákat!
Folytatjuk.
És azoknak, akik úgy gondolják, hogy ide-oda kapkodom, jelentem, nem hagyjuk abba a Domant sem. A képkártyáknál még semmiképpen nem ütik a módszerek egymást, a későbbieket még kitanulom. Viszont erőteljesen gondolkodom a Doman változtatásán. Hogy miért? Mert nem új érzés bennem, hogy Lilinek a szókártyák túl nagyok. Viccesen hangzik, mert látássérülteknél még növelnek is a betűméreten...De én azt vettem észre, hogy Lili a nagy kártyákat is közel vinné a szeméhez, a "hosszú szócsíkot" viszont nem tudja közel vinni a szeméhez. Pedig ő végigszkennelné a szót, ebben az esetben viszont ott a veszély, hogy útközben elfelejti, milyen is volt az eleje, hogyan is nézett ki. Azaz nem tud egy memórialenyomatot csinálni magában a szóról. Ez lehet az oka, hogy nem tudok Doman olvasás terén sikerről beszámolni. Szerintem megoldás lehet, ha a szavakat lekicsinyítem...azaz átláthatóvá teszem Lili számára. Nagyon eretnek ötlet, tudom. A méretet pedig még ki kell találni, hogy hol is a határ...rövid szavakkal fogok kísérletezni, mint apa, anya, Lili, Barni. A családtagok nevei amúgy is ajánlottak, mindkét módszernél.
Éljen az újabb lendület. Készítek majd kisfilmet, elég beszédes :)