Barátok

Azt hallottam egyszer, hogy 30 éves kor fölött már nehéz igazi barátságokat kötni. Akkor nem gondolkoztam el rajta, hogy vajon miért, most meg spontán rájöttem autóvezetés közben. Elmondom, de szükségem van hozzá egy idézetre (egy nagy klasszikusból):
"Shrek: Csak hogy tudd! Az ogrékban sokkal több van ám, mint hiszik.
Szamár: Például?
Shrek: Például. Az ogrék olyanok, mint a hagyma.
Szamár: Büdösek?
Shrek: Nem.
Szamár: Megríkatnak.
Shrek: Nem!
Szamár: Á, ha a napon hagyod őket, bebarnulnak, és fehér szőrük lesz!
Shrek: Nem, a rétegek! A hagyma több rétegű. Az ogre több rétegű, ahogy a hagyma. Érted már? Érted már, több rétegűek vagyunk."
Szóval. Kisgyerekként még nincsenek rétegeink, valaki piros kocka kisgyerek, más kék háromszög, megint más fehér trapéz. És a kék háromszögek szívesen barátkoznak egymással, mert szeretnek rohangálni és lepkéket gyűjteni naphosszat. A piros kockákkal nem foglalkoznak, mert azok könyvtárba járnak és énekkarosak. Kicsiként még kevés a meghatározó tulajdonság, érdeklődési terület, melyek alapján barátságok köttetnek. Aztán fogja magát az ember és fölnő. Növeszti a rétegeit az évekkel, egyre több dolog jellemző rá, egyre nehezebben talál olyat, aki hasonló. Alapszitu ugyanis, hogy a hasonló a hasonlóval barátkozik. Nincsenek kivételek. Ha valaki úgy érzi, hogy vannak, mégiscsak nézzen szét jobban, és megtalálja a közös alapot. A régi barátaink megmaradHATnak, hiszen emlékek kötnek hozzájuk bennünket és ha bizonyos aspektusokban a miénktől eltérő álláspontot képviselnek, úgymond megbocsátjuk nekik. "Hirtelen más zenét szeret, mint én? Nem gond. Ízlésficamos, de a barátom." Vagy: "hirtelenjében másra szavaz, mint én? Nem gond, mindig is hülye volt, de a barátom!" Persze dőlhetnek meg barátságok ilyesmin is, biztosan, de a lényeg, amit mondani akarok, hogy megengedőbbek, toleránsabbak vagyunk barátainkkal szemben. Összehasonlítva olyanokkal, akikkel még csak most ismerkszünk. Lehet, hogy valaki rossz ponttal nyit, csak mert másra szavazott, mint én. Vagy mert olyan ruhát vesz fel, amit én sosem tennék és a gyerekemnek kifejezetten nem engedném. Holott lehet, hogy az illető az én emberem, és ha megismernénk egymást, egész jól kijönnénk. Azt hiszem, nyitottabban kellene az emberekhez hozzáállnom, kevesebb előítélettel, nem hagyni a sztereotípiákat, hogy dolgozzanak.
De nehéz is új barátokat begyűjteni. A barátságok egyrészt élethelyzethez köthetőek, a gyerekkoriak biztosan. A legjobb barátom osztálytársam is egyben, hiszen ott a suliban egész nap együtt vagyunk, és kikerestem a piros kockák közül azt, aki a legjobb fej, és ő lesz az. Vagy a játszótéren, ahova suli után megyek. Esetleg a szakkörről. Később ez már nehéz. Élethelyzet (pl. nálam) a játszótér. Én kis illatos hagymácska odamegyek a játszótérre és összefutok a többi hagymácskával és piszkosul nem értjük meg egymást és csak a gyerekeinkről tudunk beszélgetni. Vagy lehet, hogy másról is, de közben biztosak vagyunk benne, hogy komolyabban barátkozni az életben nem fogunk. Mert ő másfajta rétegeket növesztett mint én. Senki sem rosszabb, csak más. Ezek a mostani élethelyzetek már nem hoznak össze. Valószínűleg célszerűbb lenne nem élethelyzetekben a barátokat keresni, hanem érdeklődési területre bazírozni. Lehet, hogy az ugyanis jó barátom lesz, aki hozzám hasonlóan szeret vitorlázni. És elnézném neki, ha közben más furcsaságai lennének.
Van aki könnyen gyűjt barátokat. Ezeket annyira nem értem én, aki nehezebben. Mély barátságokat nem lehet csak úgy pikk-pakk begyűjteni, mint a névjegykártyákat egy megbeszélés után.
Itt vagyok egy idegen városban és nincs időm barátkozni. Meg igazából az ilyet erőltetni sem lehet. (Tessék megnézni a Kábelbarát c. filmet!) Maradnak az élethelyzeti barátkozások. Az meg szerencse kérdése, hogy ezekből kipottyan-e valami.
A távolság azt is kideríti, hogy a régi barátságok milyen erősek. Azt is olvastam, hogy a legjobb barátságok is tönkremennek egy idő után, ha nincsen új, közös élményanyag. Szóval egy idő után egymás puszta meglátogatása, a múlt felelevenítése, és a kis beszámolók már a kapcsolat halálához vezetnek.
Még vannak barátaim.
És van sok ismerősöm is :)
Hogy egyáltalán minek kellenek a barátok, azt nem feszegetem. Majd ha megint autóvezetek és megvilágosodok, megírom! :)