Az az egy óránk...

Van nekünk az az egy közös óránk Barnussal, amikor Lili már alszik, de ő még nem, mert a délelőtti szunya miatt még nem álmos. Ma babaszámítógéppel (Comfy) játszottunk többek közt, vasaltam (azaz Barnus wingbozott) és még néhány apróság. Tojást nem festett, mert Lilivel elintéztem a dolgot, míg ő aludt, pedig lehet, hogy vele jobb lett volna. Ugyanis Lilit odáig érdekelte a dolog, hogy a tojások elmentek a lábasba fürdeni és megfőni és kész. A festés már nyűg volt, a matricázás meg kimondottan "haggyámá!". Na, majd jövőre! Én így is élveztem :)
No de vissza Barnushoz.

Szóval a kiinduló szitu: gyermek elunja a játékot, keresi az alternatív izgiséget

"Óóóóóóóóó, madzag, azt szeretem!" (Vezeték, kisfiam, vezeték!)

"Megkapargatom a matricákat egy kicsit, abból baj nem lehet!"

"Ezt itt meg kell húzni és akkor úgy rendben is lesz!"

(figyeljétek a nyelvét, nagyon erőből tolja, megakoncentráció! :))

"Na, az alján meg vannak kis tappancsok, azokat is megszerelem!"

Kár, hogy nem sikerült lekapjam az ezt megelőző pillanatot, mert az volt az igazi! Ezzel a mutatóujjas kézzel is ráfogott a kötélre a másik kéz mellett és úgy frankón olyan volt, mint Tarzan az indán vagy liánon vagy min.De ez a megmutatós sem olyan rossz! :)

Koszosan. És hanyatt helybenfutás még mindig napirenden. (Bal kéz ujjai oktávot fognak át, tessék megnézni!)

Ugye más gyerekek plüssállatkával alszanak, ez az enyém meg kiszuperált mobiltelefonkával. Alig lehet kifeszíteni az ujjai közül... :)