9. hónap

Barnus fejlődik. Szépen lassan. Mint holmi nagy, masszív lusti fiúbaba.
Van már 2 db foga is, bár még félúton sem járnak, de határozottan ott vannak lent, hullámosak és véletlenül sincsenek egy síkban. Fenti kettő is látszódik, hogy lesz, de nem siettetem. Ma reggel ugyanis a gyermek fogta magát és rágózni kezdett szopizás közben...Két kis fogkezdeménnyel sem volt kellemes, mi lesz majd ha több lesz neki!? Rá is szóltam, de olyan megszeppent tündibündi fejet vágott, hogy elröhögtem magam, szóval sikerült nevelésileg abba az irányba mozdítanom, hogy rágózni vicces, hajrá! Gratulálok, anyuka!...Az ebédes szopizás pedig rendhagyóra sikerült. Ugyanis Barnus egyszer csak elengedte a cicit és tapsolt egyet. Ő magánszámban ilyent még nem művelt. Nevettünk. Aztán megint, majd megint. Aztán tapsikoltunk jó 10 percet, majd álomba szenderült. No, ez is megvan, szakértőtől függően ugyanis 8-9 hónaposan tapsoljon az a baba! És én tényleg nagyon boldog voltam ettől, mert olyan okosan, tudatosan tapsikált nekem, lesve az én reakcióimat! Anyukát könnyű boldoggá tenni! Jaj, és majd elfelejtem: csúcsszuper dolog a kiszuperált mobiltelefonnal egyéb dolgokat, extrém esetben cicizés közben az inaktív cicit ütögetni! És állítólag vicces is. A legjobb persze a játéktelefonnal az igaz telefont püfölni! Mi lett volna régen, a mi időnkben ezzel a gyerekkel, amikor még nem voltak mobiltelefonok!...áhhhh, bele se merek gondolni!
Mozgásilag is elkezdődhetne már valami a tekergésen kívül. Mert most az a divat, olyan kifacsarodott testhelyzeteket művel, hogy elérjen valamit, hogy rossz nézni! Átfordulni smafu, csak a vissza a menő! Hason csak a wingbon van meg, azt szereti is. Kúszás persze ablakban, mászásról ne is álmodjon, anyuka, viszont az ácsorgás tetsző dolog. Persze nem visszük túlzásba, meg hónaljban tartom, hogy a gerincét ne terheljem. Ja, és Ülő Bika masszívan ül. Kepesztős helyzetben borulhat, rendszerint fejbeverőset. Szerencsére nagy koppanás után gyorsan vígasztalódik. Kap egy kis stimulát is a héten, beindulnak a Dévény tornák uraság számára is, mármint nem a Lili idejéből lecsípősek, hanem saját, 1 órás szenvedős órája lesz. Hogy kétszer is meggondolja ezt a nemmozgást! Na jó, nem, csak anyuka elkezdett izgulni...
Evésileg sem tiszta a kép. Tuti van valami ételallergiája a kis drágámnak. Sokat feszítve sír, általában délben. Én tippem a tej, de konzultáltam a gyerekdokival, és szerinte az kiütéses allergia, és olyanunk meg nincsen. Mindenesetre leredukáltam a tejtermékeket, magamnál is. Nem eszik ám nagyon sokat semmiből, össze sem lehet hasonlítani a nővérével. Ennek ellenére pufóka ugye. Na majd meglátjuk mi lesz, ha az anyatejet elzárjuk. Olvastam pár helyen, hogy nem kell izgulni amiatt, hogy nem tud még inni. Végre megnyugodtam kicsit. Vannak anyatejes babák, akik egészen egy éves korukig halál bénák, bármivel is próbálkoznak a szülők. Úgyhogy amióta ezeket az okosságokat olvastam, nyugi van. Mondjuk önmagához képest már fejlődött a drágám, a kemény csőrű csőrös pohár jön be neki, és 3-8 kortyig jók vagyunk. Aztán jön az, hogy kicsurgatja a lét a szája szélén.
Amúgy meg meseszép, mosolygós, jószagú. Maradhat! ;-)