Problem child

... azaz problémás gyerek...
Akik nem most kisgyerekesek, azoknak fogalmuk sincs arról, hogy mi is az a családi napközi. Nekem sem volt, és igazából nem is törekedtem arra, hogy elmélyüljek a témában, csak amennyire szükséges. Szóval ezek a családi napközik (csana) élnek, burjánzanak, merthogy kevés az óvodai/bölcsödei hely, és jó picike létszámú, családias környezetet biztosítanak babáknak, gyerekeknek. Legtöbb esetben szülők alapítanak napközit, és így akár (nem) kis jövedelem-forrásra is szert lehet tenni - már ha az ember tolerálja a sajátja mellett a másik 6-13 gyerek sírását, kakiját, nyálát, nyűgjét...jobb esetben óvodapedagógus az ilyen, és akkor nincs ezzel semmi gond, sőt, csodálatos élmény lehet, hogy az ember munkája egyenlő a hobbijával és aktuális feladatával.
Kaposváron is van pár hely, szerintem sok is. Azokon kívül, akik a neten hirdetik magukat, van pár csendes versenyző is. Begyűjtöttem sok véleményt, megnézegettem pár honlapot (ami mondjuk annyira nem mérvadó, merthogy pénzzel hülye is tud jó honlapot csinálni) és elindultunk Lilinek helyet keresni.
Hogy miért?
Mert észrevettük, hogy nagyon szüksége van társaságra. Az, hogy én és a napi feladatok vagyunk neki, illetve az öccse, apja, az valójában szociális impulzus gyanánt édeskevés. Beszűkül teljesen. Akkor döbbentünk rá erre erősen, amikor egymás után több nagy társaság gyűlt nálunk össze, és Lili furán viselkedett: csak magában volt el, senkire nem figyelt, senkihez nem akart odamenni. Merthogy tudom, ebben a korban még nem kell, hogy érintkezzenek, nem fognak egymással huzamosabb ideig játszani a gyerekek, de érzékelik egymást, figyelnek egymásra, hogy ki mit, miért, hogyan csinálja, amit. Ezen kívül a környezetváltozás is fontos és az új emberek és azok szokásainak, viselkedésének megismerése. Igen, járunk látásfejlesztésre, egyéni órára, amit nem akarok én elhagyni, de egy csoportos műsorszám egészen más. Nem csak rá szegeződik a figyelem, nem csak az ő kívánságai fontosak, hanem csoportban kell gondolkozni, boldogulni.
Mindezt nem akarjuk még intenzíven, azaz egész naposan. Heti egy fél nappal kalkuláltam, most a "tanuló hét" után úgy gondolom, hogy kétszer 2 órára módosítok. Így ugye az állami bölcsi, mint megoldás szóba sem jöhet, csak a családi napközik, ahol 1-1 órát is lehet akár maradni.
No és mit lát egy családi napközi Liliből?
- Nem jár, nem fut, csak mászni tud, ill. ha járatják, tűrhetően odateszi a lábait.
- Ki tudja, hogy mit lát, de nem sokat, az tuti; azaz a figyelmét irtó nehéz lesz játékokkal lekötni.
Ez a negatív oldal. Nem vonzó csomag. Néha még harap is, ha a játékát le akarják nyúlni vagy piszkálják...
A pozitívum nem feltétlenül ellensúlyoz:
- verbálisan eléggé ott van a szeren, azaz jól dumál (meséket, verseket, mondókákat, énekeket tud kívülről)
- zenével, mesékkel, könyvekkel jól leköthető
- jó eszű, memóriája szuper
- kedves, szeretnivaló
- ha nem is szobatiszta, de kaki nem lesz a pelusban, az esetek 98%-ban, mert minden kaja után bilizik, és abba pakol. Kiszámítható.
Szóval igen, a végkövetkeztetés az, hogy törődni kell vele. Mert agyilag igényli az impulzusokat, még ha a teste meg is viccelte azzal, hogy korlátozottan mozog és nagyon rosszul lát...
Kinek kell ilyen gyerek? Nem kapkodnak érte. De úgy látom, egyértelműen elutasítani sem mernek.
Nem fogom a helyeket megnevezni, hogy merre jártunk már, merre nem. Most találtunk egy számunkra kedves helyet (nem az első ... ), jó lenne, ha befogadnák Lilit (volt kiutálós hely is...). Ő nagyon szeret oda járni. Egyértelműen utaltak ott rá, hogy nem biztos, hogy be tudják vállalni Lilit minden időben, csak ha megyek én is vele. Főleg akkor nem, ha felfut a létszám. Mert látják, hogy sok a dolog vele. Egészen egyszerűen nem éri meg a pénzét, ez van. No, ezt nem mondták így, de tudom, ez a helyzet. Közgazdász vagyok, de ehhez nem kell közgazdásznak lenni. Megyegetünk hát oda, ahogy fogadni tudnak bennünket. Ha nem, továbbállunk, keresünk mást. Ha nincs más, vagyok olyan szívós, hogy csinálok. Én ugyanis hiszek Liliben, és hiszem, hogy jó neki a napközi, szüksége van rá. Ép gyerekekkel, integráltan. Ahogy az ovit is tervezem és a sulit is.
Egy, max. két évről beszélünk. Oviba már államiba megyünk, 3-4 évesen, amint Lili jár. Már van is tippem, hogy hova :)
Úgyhogy nagyon remélem, hogy továbbra sem kell családi napközi témában kiokosodnom, és találunk befogadó helyet. Akik majd büszkék lesznek arra, hogy egy későbbi Nobel-díjas náluk kezdte "az iskoláit" :)