Milliószor kértem már Lilit, hogy ne dobja el a cumisüvegét, ha már nem kell neki. Már a kézreütést is bevezettem, amit nagyon aranyosan utánoz, eldobja az üveget a francba, közli, hogy "leesett, szánt szándékkal, ejnye-bejnye", majd fogja magát és rácsap saját kezére, és bólogat hozzá, hogy igen, így minden rendben van.
Ma ebédnél is repült az üveg. Én felemeltem a hangom, és rákiáltottam:
- Lili! Nem szabad! Olyan sokszor kérte már anya, hogy ne dobd el a cumisüvegedet, ha már nem kell!
Erre a flegma válasz (miközben fenti állandó műsorát végezte):
- Hányszor?
:)
Na, kedves tapasztaltabb édesanyák, ilyenkor mi a helyzet?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Aha, ilyenkor próbálj nem röhögni a törpediktátoron. :-D (jobb tippem nincs, mi nagyjából 5,5 éve próbálkozunk a "hányszor mondjam, hogy ne ugrálj az ágyon" c. ópusszal, teljesen feleslegesen...)
Megjegyzés küldése