Véletlenül szívtelen anya lettem

mert hagytam sírni Lilit...
Az úgy volt, hogy szimultán megetettem a két gyerkőcöt, Barnus újfajta, üveges kaját kapott. Valami tészta paradicsomos mártásban. Kétszer is megnéztem, hogy 4 hónapos kortól ajánlott. Furcsállottam, mert a paradicsomot a "gyerekkiskönyv" elég soká ajánlja, a tésztánál meg még nézni kellene, hogy gluténmentes legyen, és erre nem volt ráírva. No, gondoltam egy bátrat, hogy hát 7 hónaposan már tuti "nem bánt" a 4 hónaposak kajája. Félig megette a jókedvű kismanó, Lili közben végzett, bilizett, bevittem aludni, majd pár percre rá Barni rákezdett. Iszonyatosan sírt, görcsölt a hasa, feszített. Közben Lili is rákezdett a szokásos "nem akarok aludni" műsorszámra. Ha Barni nincs rosszul, már mentem is volna be hozzá, hogy kihozzam, de így átgondoltam, és nem mentem, ugyanis kaja van a pociban, inni ivott, nem lehet semmi baja, maximum a foga, de leginkább csak az, hogy nem akar aludni...Barnus vagy fél órán át ordított, sehogy sem volt jó neki, már tiszta foltos lett a pofija az ordítástól. Majd kifáradt, és elaludt. Közben hallottam ám, hogy Lili is ordít, de inkább az internet előtt ültem, hogy gyorsan utánanézzek, mi lehet Barnus baja. Aztán Lili is elhallgatott, Barnit letettem, és gyorsan-csendben, pipiskedve belestem Lilkóhoz is, hogy nincs-e vele valami baj, de szerencsére békésen szunyókált. Így alakult végülis, hogy most mind a kettő manócska békésen szuszog, anyuka meg nyert egy kis szabadidőt.
(Anyuka, aki hajnalban fodrásznál járt, és újból szép asszonka lett :))
Ezt a paradicsom, ill. glutén témát meg még tesztelgetem...