TV és rádió és még

Nekünk nincs tévénk már jó ideje, de ami fontos, azt mégis megnézzük. Szerencsére már minden adó a műsor után nem sokkal felteszi azt honlapjára és lehet nézegetni. Hírekből meg az ember a netről sokkal inkább képbe kerül, mint a kereskedelmi csatornák összevagdosásaiból. Bár én nem vagyok híréhes, ellenben Ferivel, aki hírfaló és mindig mindenből képben van, igyekszik elolvasni minden (politikai) oldal véleményét...Rádióval ugyanaz a helyzet, bár azt hallgatjuk, főleg autóban.
Ma belenéztünk a bebetv műsorába Lilivel, Barnussal. Játékos-pajkos zene van folytonosan, rövidke animációkkal, melyek mintha be lennének kicsit lassítva, duma nincs (ma nem volt legalábbis:)). Sok helyen el lehet érni a neten, "élő közvetítés módban" is. Pl.: http://www.livestream.com/bebetv. Értékelésünk: maximálisan jó. Lili imádta a zenéjét végig, ringott rá, hintázott, mikor hogy. Biztos, hogy a hangra figyelt, de tekintete sokszor a monitorra tévedt, és pásztázgatta ide-oda, egyszer-egyszer pedig rendesen közel hajolt, hogy megnézzen magának valamit. Én pedig gyakoroltam, amit mindig is mondanak látássérültek szüleinek: a beszédet. Folyamatosan meséltem, hogy mi történik, éppen mit látunk, ki mit csinál, milyen színűek, stb. Be nem állt a szám. Jó gyakorlás, komolyan. Ugyanis elég nehéz a mindennapi életben folyamatosan beszélni, főleg egy olyannak, aki inkább hallgat, ha nincs arra érdemes közölnivalója...Tuti, hogy máskor is "nézni" fogjuk, sőt, lehet, hogy lefekvés előttre beépítem egy negyed óra erejéig, mint kötelező napi elem:)
A Kölyökadót (rádió, http://kolyokado.com) már régebben hallgattuk, nem sokkal az indulás után. Azóta csak bele-belehallgatunk, hogy hátha épp elcsípünk valami jót, de pechesek vagyunk, pedig nagyon akarom én, hogy tetsszen...sosem sikerül igazi gyerekdalt kifognunk, legtöbbször valamilyen népies akármi megy, amit bár szoktunk szeretni, de nem ilyen mennyiségben. Meg volt olyan is, hogy a gyerekekhez nem is tudom, mi köze lehetett annak a fél órának, amikor hallgattunk :( no de még nem adtam fel, még nem is értékelek, inkább kivárok még egy picit.
És még az volt, hogy utolértük magunkat Doman olvasásban. Először sikerült a napi adagot teljesíteni! Mondjuk nem is voltunk ma sehol, még sétálni sem...Öt szettet mutattam, mindet háromszor (egy szettben van öt szó). Összesen kétszer mondta Lili hamarabb a kártyára írt szót, mint én, egyszer a saját nevénél, egyszer az apjáénál. :) És még egyszer mondom: számomra a lényeg, hogy ilyenkor fixál a szemével, és végtelenül imádja a szókártyázást, iszonyatosan boldog, ha előveszem. Ha nem tanul meg olvasni, abszolút nem baj, a lényeg, hogy amiért mi elsődlegesen csináljuk, az működik! :)