Nem nyert

Amikor mentünk aludni, Barnust bevittük a gyerekszobába (immáron nem Lili-szoba), és szépen, békésen aludtak gyermekeink. Egészen f1-ig, amikor Lili vizet kért. Bementem, adtam. Persze Lili jókedvű lett, rögtön hangoskodni kezdett, hogy "Csicsíja-bubúja" és "Budapesten volt egy bolt, abban..." :) Verselt :) Úgyhogy Barnus elkezdett nyújtózkodni, picinyke hangokat kiadni. No, és az volt a hiba: Lili megneszelte, közölte velem, hogy "Szól a Szöszi", megint közölte, egyre kétségbeesettebben közölte, majd sírás...
Stratégiailag annyit bírtam összerakni, hogy fiúgyermekkel most ki kell iszkolni, lánygyermek meg meg fog nyugodni seperc alatt. Megtörtént, csak hát fiúgyermek ha már fent volt, mosolyogva kérte a cicit. Na bumm, adtam neki. Majd vissza a közös gyermekszobába, betettem az ágyába és spuri ki. Még az ajtóban voltam, amikor a rémdráma elkezdődött. Megacéloztam anyai szívem, rájuk csuktam az ajtót, sajátunkat is, és hajrá! Egy órán át bírták (és mi is) az üvöltést, amikor feladtam. Bementem Barniért, szájba cicit, Lili megnyugodott, Barnit meg ott hagytam magam mellett az ágyban.
Azaz totálisan elhibádzott éjszaka. Nem szoktak össze, cserébe Barnus két extra szopit benyakalt, ami nem járt volna, plusz elkényeztettem a mellettem alvással... Különben nagyon édesen szipogott és túrta bele az arcocskáját a karomba :)
Ma este új menet. Védőnő ma itt járt (észrevehette, hogy Barni fél éves státusza nem volt még meg...), és szerinte nem kellene erőltetni még, hagyjuk. Szerintem meg csak rajtunk múlik Ferivel, hogy mennyire bírjuk az éjszakát erővel. Mert ehhez kell!