2011. február 4., péntek

Az elmúlt napok képileg

Lili a zenés-mondókás foglalkozáson. Ebben a teremben van a dévényes tornája is, az imádott korlátokkal és labdafürdővel. Úgyhogy amikor zenésmondókálni megérkezünk, a kiscsaj sprintel is a korláthoz felkapaszkodni, alig lehet elcsábítani onnan.
Barnus napjában kismilliárdszor küld felém és Feri felé ilyen telipofis tündéri kacajokat. És emellett képes sikítani :)
Alig lehet megállni, hogy az anyaember ilyenkor ne gyömöszködje meg :)
Lili-féle bilizős kipakolás. A lila dobozt az anyaember odahúzza biliző lánygyermeke mellé, hogy ne unatkozzon, ő pedig szétpakol, így, szolidan. (Itt éppen nincs Lili-féle lábfellendítés, de az csak a véletlen, anélkül szerintem bilizni sem lehet.)
Barnus egyedül ül, és rájött, hogy a doboz szélében tud kapaszkodni, míg előre hajol. Ez nagy szó ám kis manónál. Okosügyes (és szép is)!
Kész vagyok ettől a pofitól! És ő ilyen élőben is. Mekkellzabálni... :-)
Kismanóm
Apuka csukott szemmel babysittel.
Lili élvezi a gravity assisted létet. (Kata, látod a vállfás megoldást? Nem?)
Akkor itt egy másik kép :) (Lili végképp kinőtte a rucit, többet már nem tudjuk belepasszírozni, még cipőkanállal sem.)

1 megjegyzés:

Judit írta...

A vállfás megoldás sokkal jobb, mint a domanos párnás! Én is áttérek!
Sajnálom, hogy a ruhák kicsik lettek.
Anyukám hétfőn ki tudja neked bővíteni, megnagyobbítani pár centivel. Legalább lesz feladata. :-)