Karácsonyi jókívánság minden kedves nézőnek és hallgatónak :)

Szabad a gazda,

akkor én megmondom, hogy volt.
Ez volt a kiinduló helyzet (segítek: anyuka sütit készítENE, de utódék szinkronsírnak): És íme a végállapot (segítek: szépséges karisütik by Duplaanya énem):
És ez úgy valósult meg, hogy először is tűzoltottam, mindkét gyereket szimultán vígasztal: Lilinek könyv és víz, Barnussal mély szemkontaktus, szerelmes nézések, mosolyok. Ugrálás a konyha és a gyerkőcök közt. Míg el nem készült a két tészta. Be a hűtőbe és elő sem vettem a témát estig.
Feri vadászott (újabb 5 fácán lett a sztori vége. Hely az nincs neki a hűtőben, nemtommilesz...és még olyan receptet sem találtam, amibe beleszerelmesedtem volna...). Szánkózás elmaradt, pedig tegnap este megjött a szánkónk (bótban nem volt jó, lőttünk egyet a netről. És még olcsóbb is volt, mint a nemjó boltiak, hehe), ugyanis a hó eltűnt. Remélem, idén még lesz!
Én délután elintéztem a bevásárlást, rendeltem holnapra husikat, megvettem az uccsó ajándékokat is, csak orrcseppet nem kaptam. Barnus ugyanis tüdőtáji beteg (konkrétat nem tippelt be a gyerekdoki, de arrafelé van a bibi), úgyhogy antibiotikum, köptető, estére köhögéscsillapító, orrcsepp, szükség esetén lázcsillapító. Szegény. Lili is még köhög, de ő sokkal jobban van. Ennek ellenére a sok dolog miatt kihagytuk a BHRG-s sorunkat. Már megint. Ejnye-burgum! És basszus. Ez utóbbi csak azért, mert kiderült, hogy elég sűrűn használom ezt a szót. Ugyanis Lili mint egy kis papagáj előszeretettel ismétli utánam, és ilyenkor rájövök, hogy hajajajj!
Este Feri elment apósomékhoz a fenyőfánkért, tőlük kaptuk. Én meg nekikezdtem a folytatásnak, sütigyár! Csak két formám volt, fenyőfa és csengő, így gyorsan a Power Pointot megnyitottam, és nyomtattam magamnak egy-egy csillag és szív sablont is :) Körbevágtam a papírokat, rátettem a tésztára és késsel végigkövettem a kontúrjaikat, kész! Szóval jól elvoltam. Még négy színt is gyártottam cukormáznak és elkreatívkodtam a csicsázással. Nagyon kellett, iszonyatosan jól esett. Mint kiskoromban a Tisza-parton, amikor sárból csöpögtettük a várat. Hogy az milyen jó! :) Szóval jó volt és kész vagyok vele. Tudom, hogy holnap meg lesz ennek a böjtje, amikor nem fogok tudni felkelni az ágyból, vagy akár hajnalban, amikor Lili kitalálja majd, hogy vizet de gyorsan, de legalább ma jó volt nekem (vagyis már holnap van.). Még lesz hókiflis süti, meg csokireszelékes golyó, amit én csinálok, a többit meg nagymamám küldi. Nyammm.
(U.I.: Ja, és hogy milyen ízű? Kit érdekel! A lényeg, hogy jól éreztem magam közben és szépséges a végeredmény. Max. desszertből átavanzsál dekorrá, ha annyira nem tuti. De ahogy én teszteltem a dolgot, azért nem olyan rossz ez...)

Valaki azt mondja meg nekem, hogy

hogy kell jó hangulatban és kedvvel szuperséges karácsonyi aprósütiket csinálni, miközben mindkét csimota úgy érzi, hogy kegyetlenül elhanygolom őket és ennek okán kánonban ordítanak???

Hav

"Esik kint a hav,
én meg téged lav."
(Egy gimis osztálytársném mondta hajdanán, azóta mindig ez az idétlenség jut eszembe, ha esik a hó...)

Ilyen, ha kinézünk a nappaliból. Gyönyörűséges. És még szállingózik-hömpölyög-gomolyog. 25 centis volt reggel. Most ment el Feri szánkót venni, hogy ha felébrednek a gyerkőcök, mehessünk egyet szánkózni. Jajj, de jó lesz! :-)

Itt a hómunkásom, saját. Alulról fotóztam, hogy még nagyobbnak nézzen ki :) És a hó vastagsága mellett tessék megtekinteni az arcszörzetet is. A drágám nem borotválkozik pár napja. Szerintem tök jól néz ki :)
Ennek a képnek az a címe, hogy "Anya ebédet főz". Feri a hókotrás után lefeküdt az utódok közé (derékövvel hátfájást megelőzendő), és frankón énekelt nekik a daloskönyvből. Lili bár háttal van, ő is nagyon élvezte, csatlakozott is párszor. Barnuska (akit pár napja csak Habtestű Hanyatthelybenfutónak hívok) nincsen túl jól. Nagyon megfázott, mert a kedves szülei nem vették észre, hogy egy lokális ciklon közepén feküdt napközben a nappaliban, amit szánunk-bánunk és arrébb is pozícionáltuk az uraságot (valami mocsok helyi huzat, de hogy honnan?). Szóval szüttyög és Darth Vader is megirigyelné. A még durvább dolog pedig hogy vérpöttyöket, majd pici csíkot találtunk a kakijában tegnap. Mint megtudtam, ez vagy 1)duci babáknál elő szokott fordulni, nyálkahártya sérülés, berepedés vagy 2)egy bizonyos típusú bélbaki vagy 3)tejallergia, méghozzá mert anyuka túlságosan is sok tejterméket fogyaszt, 4)durvaság, de annak lenne még más mellékzöngéje is. Hétfőn elmegyünk gyerekdokihoz, de addig is leredukáltam a napi 1 liter tejet, amit megiszok+2 joghurtot+Túró Rudit nullára, és annyi javulás előállt, hogy a mai kaki vérmentes volt. Szépséges is lenne, ha Barni tejallergiás lenne, basszus. Plusz akkor az is nyilvánvalóvá lenne, hogy nem hasfájós volt a kis Habtestű Hanyatthelybenfutóm az elmúlt kb. 4 hónapban, hanem símán nem bírta az általam bevitt mocskosul sok tejterméket...Ha ez megerősítést nyert, akkor ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ. Nos, hétfőn okosabbak leszünk remélhetőleg, addig is nagyítóval nézzük fiúgyermek minden egyes megnyilvánulását.

Ez meg már a lánygyermek, akinek odaszóltam, hogy várjon egy pillanatot, mindjárt megyek és pici katonákat csinálok az elépakolt sajtos kifliből. Ő úgy döntött, hogy egyrészt nem vár, másrészt dőreség, így is meg lehet enni a cuccost...és igaza volt!

Erről meg már meséltem, ez a "kétpofára tömni" kifejezés illusztrálása. A kifejezés helyesen úgy hangzik persze, hogy két kézzel egy pofára és pont így néz ki...

Foglalkozni fogunk!!!

Nnnna, összejött! Januárban kezdjük a zenei foglalkozásunkat, sikerült megszervezni, hangos hurrá!!! Úgy tűnik, megvan vagy 12 érdeklődő szülő gyermekestül, több nem is kell!
Úgy lesz, hogy páros és páratlan héten más-más lesz a program.
Az egyiken a fejlesztő iskolánk pedagógusai fogják az órát tartani. Mitegy négyen. Persze nem egyszerre, hanem rotálódva. A másik hétre pedig igent mondott a hölgy, aki a könyvtáras zenebölcsi foglalkozásokat tartja. :)
Az első hetes verzió lesz "gyógypedesebb", egy kis zeneterápiával megspékelve. A nagyszerű dolog benne, hogy van a sulinak egy "Soundbeam" nevű zeneterápiás eszköze, melyről majd írok akkor, ha már élőben is láttam, és melyet használni tervezünk a foglalkozásokon is. (Aki kíváncsi, az hamar megöregszik, és öregedés közben itt pl. olvashat róla: http://civilhirek.aspnet.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=589&Itemid=78 , kézzelfoghatóbb viszont a video: http://www.youtube.com/watch?v=DlHJ_3nAr3c (ez angolul, viszont millió másikat is meg lehet nézni a youtube-on)). De ezen kívül itt majd még élő gitározás is lesz és ki tudja még mi, mert a pedagógusok mostanság dugják össze a fejüket, én, hozzá nem értő szervező anyuka szabad kezet adtam nekik :)
A másik héten pedig már egy jól bejáratott program részesei lehetünk, zenebölcsis/ovis foglalkozást kapunk majd, viszont sérült gyermekekre testre szabva. Azaz lassabb lesz a menete, több lesz az ismétlés, nagyobb figyelmet kapnak az egyes gyermekek, jobban alkalmazkodunk hozzájuk (pl. kevesebb lesz a mozgás), a megismerés nagyobb teret kap (pl. jól megtapogatjuk a hangszereket) és nem csak a szülőkhöz szól a foglalkozás (mint ahogy az ilyen jellegűeknél általában kihangsúlyozzák), hanem egyszerre a szülőhöz és a gyermekhez is, valamint ugye kiscsoportos lesz a tömegnyomorral szemben. Hisszük azt, hogy azon túl, hogy feltehetően majd jól érezzük magunkat, fejlesztünk is a foglalkozásokkal. Zenei hallást, ritmusérzéket, szókincset, beszédészlelést, memóriát, fantáziát, érzelmi intelligenciát, egyensúlyérzéket, térérzékelést, finommozgást és még ki tudja mi mindent...
És meggyőztem egy dörmögős gyógypedagógust, aki amúgy autistákkal foglalkozik, (és Lili nagyon szereti), hogy vállalja el a "házigazda" szerepét. Ő páros és páratlan héten is velünk lenne, segítene a gyerekeknek, köszöntené őket, és az egyes "műsorszámokban" aktívan részt is venne.
Hát, ez lenne a vázlatos terv. A tartalom nagyjából megvan, már csak be kell járatódnia. Az anyagiakkal még kicsit harcolnom kell, mert bár a fejlesztő hely oly' jó fej volt, hogy terembérleti díjat nem kér, a pedagógusok karitatívan ingyen vállalnák a részvételt, de a "zeneovis hölgynek" tiszteletdíja van, amitől nem tud eltekinteni, hiszen ő ebből él. Azaz a közeljövőben megpróbálok támogatást felhajtani erre, pályázgatunk. Lehet, hogy kelleni fog hozzá egy alapítvány, de nem akaródzik alapítani, majd akkor keresni kell egyet, aki nevében pályázhatunk. Hjajjj, nem lesz eccerűűűűűűű...

Fent

Most Lilivel kapcsolatban erősek vagyunk. Mármint az alapproblémájával, nem a megfázás, fogzás és egyéb mindennapos bosszúságokra gondolok. Haladunk. Mitha egy lassított felvételt néznék, de akkor is látom a fejlődést. Beindult a mozgás, mászik. Féloldalasan, közben a sarkain ül, de halad. Majd lesz jobb! Néha elkezdi felemelgeti a lábacskáját közben, mintha fel akarna állni. Szeret állni, menni kevésbé, vagyis sehogy. Mocorog össze-vissza, egészen hosszan elvan egyedül is, főleg, ha zenei aláfestést kap hozzá. Felfedezi a játszószőnyegét, nehezen is merészkedik le róla. Be nem áll a szája! Mondja, mondja és mondja. Minden nap beleszeret 1-2 új szóba és széles vigyorral ismételgeti őket. Énekel. Versel, az ismert versek kedvenc szavait előre bekiáltja és csapkod hozzá. A látása talán pirinyókát mintha szintén javulna. Rengeteg dologért odanyúl, a könyveket meg egyenesen imádja nézegetni. Ismerős könyvből felismer állatokat, tárgyakat, mintákat. És erőszakos. Víz, kaja azonnal kell. Tökéletesen tisztába van ezekkel a szavakkal is, de a világért ki nem mondaná őket, csak nyafog. Ha dühös, csapkod, és türelmetlen. És természetesen nagyon-nagyon imádnivaló! :)
Így könnyű "fent" lenni, de nem mindig van ez így. Amikor nem jönnek az eredmények és az ember minden nap csak a monotonitásban él, azaz ezerrel hajtja gyermekével a fejlesztő feladatokat, egész nap egyedül, eléggé ki lehet fulladni. Csibe "Mostanában..." címmel írt erről (http://msara.freeblog.hu/archives/2010/12/09/Mostanaban/#comments ). Egyáltalán nem akarom magam hozzá hasonlítgatni, de az érzést ismerem ("Úgy érzem annyira már összelapátoltam magam, hogy "kilátszik a fejem a szarból" feljebb meg nem hiszem, hogy valaha is fogok tudni menni. De egyenlőre ennyi is elég, ha nem fulladok bele."). Azért is írok róla, azért is idézem, hogy tudjátok, milyen ez, voltam én is így, és csak remélem, hogy már nem leszek. Ha esetleg Lilike nem folytatná a gyönyörű ívű fejlődését, remélem akkor is leszek már annyira erős és egyensúlyban önmagammal és a világgal, hogy ne merüljek alá...

Idézném még néhány sorstárs anyuka gondolatát is ezzel az egésszel kapcsolatban, szerintem hasznos elolvasni azoknak, akik furcsa állatfajtként tekintenek a sérült gyermeket nevelő szülőkre (mert ismerek ilyeneket is...), de valójában mindenkinek ajánlhatom, mert vannak bennük általános érvényű gondolatok.

"nem szabad azt gondolni, hogy sose lesz jobb. muszáj, muszáj élvezni az életet, akármit is dob, mert mi a franc mást tudsz csinálni? bármi is lesz Sárából, az a fontos, hogy boldog legyen, ő is te is , mindhárman, nem az hogy hányig tud számolni, és tud-e egyedül enni. hány ember van, aki tud deriválni is késsel villával enni is, aztán mégis boldogtalan vagy tök hülye. vagy egészséges gyereke van és mégis boldogtalan esetleg üti veri is. nincs összefüggés aközött, hogy objektíve mit dobott az élet és hogy boldog vagy-e. ne ásd el a lehetőségét, hogy boldog lehessél, csak mert az alaphelyzet nem leányálomba illő." (fr)

"Igen a legnagyobb motiváció az, ha jönnek az eredmények ezzel 1et értek.
De az is fontos, hogy boldog legyél. Hogy legyen időd magadra is, azokra a dolgokra amiket Te szeretsz csinálni, amitől feltöltődsz, még akkor is, ha nem lesz meg az összes pipa.
És igen, vannak kérdések, melyek bosszantanak. Tőlem is ezerszer megkérdezik, hány hónapos Barbi. És? Ők abból ítélnek, amit látnak csak barátságosak szeretnének lenni. Csak tőled függ milyen íze lesz a beszélgetésnek. Intézet. Nem tudom én hányszor hallottam ezt. Csak egy sablonos gondolkodás eredménye, ami az, hogy sérült gyerekkel nem lehetsz boldog. Ez nem igaz. De ezt neked is hinned kell. :-)
Vannak jobb és rosszabb napok, de ez így van akkor is, ha egészséges gyereket nevelsz.
Sára pedig fejlődni fog. Kell neki. Nincs más választása." (Judit)

"Mindenek előtt az a legfontosabb, hogy belül találd meg önmagad, és az nem elég, hogy a fejed kint legyen a szarból, az nem segít sem rajtad, sem a kicsiden!!! Elfogadás, hit mindenek előtt ez a kulcsa mindennek. Természetesen a fejlesztések is létfontosságúak a mi gyermekeinknek, de a beléjük és az életbe vetett hit sokkal jobban előbbre visz. Az is nagyon fontos, hogy találj olyan valakit, akibe megbízol, hogy tud foglalkozni Sárával. Én minden nap áldom az eget, hogy hozzánk küldte Beát, aki rajtam kívül foglalkozik Baluval. Ő a napi 6-8 órából, csak 1,5 felett van itt, de az alatt én csak ülők és bámulom a gyerkőcömet, és észre veszem az apró pozitív jeleket, amin előtte átsiklottam:))
Bocs, hogy itt okoskodok, de én is keresztül mentem ezeken az érzéseken, és a kinezen (kineziológia) keresztül megleltem a lelki békémet. Most már nem bosszankodok azon, ha bárki megkérdi, hogy miért nem adom intézetbe Balut, hanem megköszönöm neki, hogy gondolt rám, és elmagyarázom neki ezt az "állapotot". Ő nem értheti, mert nincs benne, ő csak azt látja rajtad, hogy nyúzott és fáradt vagy. Az emberek többségében nem a rosszindulat, csak a helyzettel szembeni tudatlanság dominál." (Kinga)

Elnézést azoktól, akik úgy gondolják, hogy furcsa ez a bejegyzés az idézgetésekkel, de valójában ezt magamnak írtam elsősorban. Ha esetleg borulnék, legyen miből meríteni...
Köszönöm, lányok, így indirekte, én is; Csibe, Neked meg sok energiát még egyszer, találj vissza magadhoz, sokat gondolok Rád, Rátok!

Sok a jóból

Asszem szemet szúrt valakinek, hogy az este le mertem írni, hogy most jó nekünk. Hát, az éjszaka nem volt az. Gyakorlatilag Lili óránként fent volt, majd hajnali öttől nem lehetett vele mit kezdeni. Tekintve, hogy én hajnali egyig írtam Excelbe a kisasszony szavait az olvasóprogihoz, alvásból nem sok jutott. Először csak kitettük a nappaliba a játszószőnyegére a drágát, ott csendben lehet nemaludni, de negyed óráig bírta csak a játékhalom kellős közepén. Úgyhogy jött be mellénk az ágyba. (Tudom, így lehet elindulni a lejtőn elkapatásügyileg, de fáradtan nem láttunk más kiutat.) Lámpátkapcsol, mesét olvas, újságot lapoz, közben vígad, élvezkedik, kurjong. Megpróbáltunk besötétíteni, lefektetni, ebből óriási, igazi könnycseppes sírás lett, fej jobb oldala leizzad. Ez Lilinél a fogzás jele. Basszus. Ha foglalkozunk vele, nincs hiszti. Fene se érti ezt! Barnus picit mocorgott, de anyja típus, inkább fület becsuk és alszik tovább. Lilkó 7-kor már kaját követel, egyre erőszakosabban. "Hamma, hamma" besűrűsödik, majd felváltja azt az "Abéd". Kijavítottam, hogy maximum reggeli, de mintha a falnak beszélnék. Abéd az, én vagyok a hülye. Kihoztam, kábulatomban csak puhakekszet és alma-sütőtök pürét (természetesen az üveges bébikaját, mi mást) tudtam tálalni, miközben villámgyorsan életmentő kávét magamnak. És ekkor Lili megértette velem a kétpofára tömni kifejezés értelmét. Valójában az helyesen két kézzel, egy pofára lenne. Jobb és bal kézben tehát 1-1 kör alakú keksz, melyeket szimultán szándékozik a kisasszonka bekapni. Nem, még csak nem is leharapni belőlük, hanem bekapni. Írtó vicces, mert ő meg halálosan komolyan gondolja. Próbáltam képet róla, de a mobilom álmosabb volt nálam is, így ez most elmarad. Talán egyszer pótlom.
Ma Dévény-torna nap van, 11-től. Kíváncsi vagyok, addig egyáltalán ébren marad-e a lány. Gyanítom, hogy nem sok torna lesz, az is fáradt-sírós.
Éljenek az átvirrasztott éjszakák! Hogy nekünk ezidáig ilyen mókánk hogy nem volt?! Legközelebb asszem máshogy fogom fel. Kijövök a nappaliba, zenét be, oszt bulizunk egyet. Ha már muszáj, érezzük jól magunkat! (Csak aztán nehogy rendszer legyen belőle...)

Az milyen jó,

ha az ember férje éppen munkahelyet vált, és az új helyen csak januárban kezd, a régi helyen meg már felmentették a munkavégzés alól! Egész nap négyesben vagyunk és azt kell mondjam, nagyon élvezzük, még nem mentünk egymás idegeire sem :) Ide nekem a lottó ötöst, mert ezt az állapotot lehetne konzerválni! És egy percnyi unalom nem fér bele, így is temérdek a tennivaló!
Lilivel például elkezdtük a BHRG sort tegnap és egy műsorszámon kívül mindegyik tornagyakorlat sírás nélkül teljesíthető. Egy olyan gyakorlatnál sírt, ami fekvőtámaszos, és amikor a sort megkaptuk, eszembe sem jutott, hogy pont ennél fog majd eltörni a mécses! Ma megint csináltuk a sort, de közbejött egy technikai nehézség: a labda! Ugyanis a mi Bobath labdánkat helyettesítő céges magenta ajándéklabdánkat leányzó kinőtte. Négykézlábas rugózás már nem megy sehogy sem rajta...azaz holnap sürgős beruházást kell eszközölnünk, hogy tudjuk folytatni a feladatsort, nehogy kikapjunk, hogy már megint lógunk. Még ha már megint önhibánkon kívül is tennénk azt...
Aztán tervezem, hogy az evés terén előre kellene lépni. Lilinek és anyának, azaz nekem is. Lilit elkezdtem kanállal enni tanítani. Persze még sehogy sem áll a kezében a kanál, tök görcsös, de 5-6 kanalazásig érdekli a téma, majd ...(ismert a vég: elhajítja a csudába és ártatlan angyalkaábrázattal közli, hogy leesett. És akkor együtt sajnáljuk szegény kanalat, hogy már megint póruljárt...) A másik feladatunk Lilinél, hogy a cumisüveget kiváltsuk a csőrös pohárral. Az legalább nem csöpögne össze meg vissza, mert néha egy kis kacsaúsztatóban találom a lányom, ha a játszószönyegen történik az ivászat... (Meg egy ismerős javasolta, hogy éjszaka tegyünk be az ágyba 1-2 csőrös poharat, és ha megszomjazik a leányzó, kiszolgálja magát, nem ébreszt. Érdekes elgondolás. Valamit az éjszakai 3-4 ivászattal amúgy is kezdenünk kell, mert nem lehet bírni, és nem is hiszem, hogy normális. És a kétszeri peluscsere sem. Ha nem tesszük, átázik totálisan. Ahogy tegnap is. De legalább Lilinek lett megint egy új kedvenc szava: átázott.) Anyukának meg repertoárszélesítés a feladata, reggeli és vacsora témában. Mélyen magamba néztem, helyzetelemeztem és rájöttem, hogy azzal van az alapvető gond, hogy reggelire és vacsira mi nagyon beszűkülten eszünk Ferivel, így szükségszerűen Lilit is beszűkítjük. Reggelre corn flakes van, vacsira szalámi/parizer/sonka+sajt kenyérrel, zöldségek nélkül. Ritkán lekvár, méz, tojásrántotta, virsli. Nézegettem a Kismama babakonyhája c. könyvecskémet, amit anyumtól kaptam, de igazán dúskálni az ötletekben az alapján sem fogok tudni sajnos...
Aztán a zenés-mondókás foglalkozást még mindig szervezem. Nem egyszerű. Belefutottam egy olyan alapvető problémába, hogy ugye árkérdés. Szerintem 5-700 Ft-nál egy alkalomért nem fizetnének többet a népek (egészséges gyerkőcök kb. ennyit fizetnek hasonló óráért errefelé, de itt a városban még ingyenes hely is van...), és olyan 900 Ft-ra tudnám én ezt kihozni az eddigi tudásom szerint (ami mondjuk holnap finomodhat még). És ez is akkor áll csak, ha vagyunk legalább tizen, állandóra. Kvázi valahol le kell nyomjam az árat vagy fel kell hajtsak támogatást neki, el kell kezdeni kilincselni, nincs mese!
Lili szavait nem is említem, lassan haladok...
Barnuska meg kezd feltűnően lusta lenni, nem hajlandó megfordulni továbbra sem, csak a karjaival kavirnyál, de azt nagyon. Erika pénteken el is kapta és megtornáztatta kissé, volt sírás rendesen. És a kissrác alapból oly keveset mozog, hogy egy pirinyóka nyomás a bőrén azonnali óriási piros foltot eredményez. Kvázi nem létezik nála olyan, hogy vérkeringés. Pedig az jó dolog! Viszont szélesszájú kisbéka, mosolykirály és hasonlók. Meg elkezdett dumálni erőteljesen, ami bazi édes.
Orrokat még szívjuk, férj háta még nem az igazi, én jól.
Meg azt hiszem, összességében mindannyian azért. Közérzetileg biztosan! Fut a négyesfogat :)

BHRG-s meglepi

Feri jobban, éjjel találtam a gyógyszeres csodaszekrénykénkben elfekvőleg tárolt régi gyogyókat, beültem a net elé és kitanultam gyorsan mi micsoda, férj bevette, bekente, és működött! Persze arról szó sem lehetett, hogy másnap vele menjünk Bp-re a BHRG-be, így apósom vállalkozott a feladatra. Jó volt, hogy ő vezetett, mert én hajnali f4-kor még viszonylag éberen kenegettem a férjem hátát valami csodatrutyival és a százvalahány km/h-s szél is akkor tombolt az M7-esen. Szóval 15-20 perces késéssel, de megérkeztünk a központba. Lakatos Kati néni el volt ájulva, hogy Lili milyen élénk, figyelmes, kommunikatív és társas lény lett. Azt mondta, hogy szembetűnő a változás a korábbi találkánk óta, nagyon örvendetes. A tornánkat végignyomtuk - mármint azokat a feladatokat, melyeknek még volt értelme (mert sokat már meghaladtunk, kinőttünk), és megfeleltünk! Egyetlen nagy hibánk van, vagyis Lilinek, a forgásnál nem tartja a fejét oldalsó és hátsó pozícióban, csak hason. Úgyhogy az új sorunkba kaptunk is szépen ilyen feladatot. Már előre látom, hogy jó üvöltős lesz...Az új sor nehéznek néz ki összességében is, holnap, legkésőbb holnap után kezdjük.
Ami kis riadalmat váltott ki, hogy beszámoltunk a nem negatív EEG-ről, hogy bizony volt pár tüske a frontális lebenyben az elalvási fázisban, aminek Kati néni nem örült...Merthogy ugyanazon a területen történik a mozgás- és a beszédindítás is, azaz ha az az agyterület Lilinél "zűrös", arra ő nem szívesen adna stimuláló feladatokat. Ebből a szempontból jobb lenne, ha Lilkó gyógyszert szedne. Mondtam, hogy erről szó sem lehet. Ha lesz még egy lázgörcse, akkor sem. Ha másfajta rohama lenne, akkor maximum elgondolkozunk a dolgon és konzultálunk pár neurológussal. És nyugodtan adjon stimuláló feladatokat, ha baj lesz, nem csináljuk! Ennyiben maradtunk. És nem lesz baj!
A meglepi pedig: az óra végén kaptunk egy pinduri fenyőfaágat szaloncukorral és egy kis becsomagolt ajándékkal. Egy fára akasztható angyalka volt. Plusz az ágon a karácsonyi üdvözlet a BHRG Alapítványtól. Fogalmam sincs, hogy miért, de nagyon jól esett! (És közben ciki is volt, hogy mi meg elfelejtettünk vinni bármit is...de legalább eszembe juttatta, hogy a kaposvári fejlesztőknek valamit mindenképpen vigyek!)
Hazaérve anyósom mindent kivasalt (!!!) és a gyerkőcök is rendben viselkedtek. Szépen végigcsináltuk a napot, még ha hulla fáradt is lettem. Szeretem az ilyet!
Mellesleg a mai napot is jól elintéztük: anyósomék őrködtek a délben beájult kispupákok (Lili egyik új kedvenc szava) felett, mi meg 6-7 ügyet lerendeztünk a városban. Hatékonyságból ötös! Egy dolog nem tetszett a napban: Lili pofikáján piros szúnyogcsípés-szerű kiütések jelentek meg, jobbról és balról is. Nem tudom, mi lehet, de az biztos, hogy tűnjön a francba!

Irgum-burgum

most már, Lili megint beteg. Megfázott. Voltunk hétvégén vendéglőben mindenféle családi név- és szülinapokat megköszönteni, és hát hideg volt a terem. Az sem segített túl sokat, hogy a kocsiban, nyitott ajtónál kellett a kisasszonyt pelenkázni. Tüsszög, köhög, orrcsurog. Néha orrszívjuk-porszívjuk, amitől sikítófrászt kap, de muszáj. Nincs kedvem a fül-orr-gége osztályt is kipróbálni. El kell gondolkozni egy homeopata gyerekdoki felkutatásán és használatán, mert ez így nem megy tovább. A gyerekdokink - aki amúgy jó fej - mondta is Lili első megbetegedése után, hogy most már ez lesz 6 éves koráig, fel kell rá készülni. Apuci hazahozza a kórságot, a családon meg végigmegy. Nem gondoltam, hogy komolyan mondja...A keddi dévényes tornát fel is kellett függeszteni, mert annyira rátelepedett Lilire a betegség lehellete, azaz hőemelkedett. Spuri haza, szirupot neki, izgulni, a szokásos. Kezd kialakulni a rutin ilyenkor, mégis ott az adrenalin, a félelem egy újabb lázgörcstől. Kezdünk igazi szülők lenni az értelmetlen aggódásokkal, féltésekkel. Mi lesz ebből? :)
Keveset mozgatjuk most, nehogy kimelegedjen, viszont sokat olvasgatunk, verselünk, énekelünk. Majdhogynem tökéletes a ritmusérzéke Lilinek, és egyre határozottabban hasonlít a dünnyögése éneklésre. És szereti, nagyokat mosolyog, amikor észreveszi, hogy őt hallgatjuk. És szégyenlős olykor. A könyveiben több állatot felismer, mondja a nevüket helyesen, vagy a hangot, amit az adott állat kiad. Ha a könyv fejjel lefelé van, az sem gond. Rá is szóltam, hogy fordítsa vissza, mire Feri odaszólt, hogy hagyjam, Bush is úgy olvas :) Az általam gyártott mintás kis papírkák felét szintén tökéletesen beazonosítja Lilike. A nagyobb mintákkal van a baj, mint csillag, virág, szívecske. Ezek nem mennek. De a halszálkás papírra rávágja bezzeg, hogy vonalas. A beszédében pedig már tuti van egy konzekvensen művelt hiba: a "k" helyett "t" betűt mond. Ma vacsira például talácsot ettünk :)
Barnus szintén beteg, de jobban viseli, biztos mert még szopizik és a tejem véd (mert szupertej). Neki is orrszívunk-porszívunk, ő jobban is tűri. Csak megrémül, bevörösödik a bőr a szeme körül, de nem sír. És, a fiatalember 5 hónapos lett! Nem fordul még át azonban, csak meg. Nem kúszik, csak szexisen emelgeti a fokhagymapopóját. És buborékokat fúj a nyálával, berreg, illetve hangokat ad ki, rengeteget gőgicsél, mosolyog. Imádja az anatómiát, hosszú percekig forgatja a kezét a szeme előtt és nézegeti az ujjait csücsörítős szájjal. És a legjobb benne, hogy selyemcukorka illatú egy kis karamellel megspékelve. A tejtől meg cukros illatú, esetenként romlott tejes, de még azt is szeretem rajta. És a másik legjobb: talán elhagytuk a hasfájást!!! Igazi imádnivaló kiskrapek.
Apuka szintén beteg. Én internetes források alapján azt diagnosztizáltam, hogy közép-súlyos porckorongsérve van. Nagyon nagy fájdalmai vannak szegénynek :( Egyetlen pozitív hozadéka a bajnak, hogy könyvetfal, behozza az éves elmaradást és a családi átlagot is emeli. Holnap azért meglátogat egy ideggyógyászt, hátha az hoz egy kis könnyebbséget, mert a házidoki lazító injekciója után csak rosszabbodott a helyzet...
Anyuka nem beteg. És úgy határozott, hogy nem is lesz az. Pörög a hivatalos iratok kitöltésén (áááááááá), a zenés-mondókás foglalkozás szervezésén (halad!), a karácsonyi ajándékok begyűjtésén (közel a vég; én volnék az online vásárlások bajnoka...), Lilike új fejlesztőprogramján (jajj, sehogy sem állok...kéne egy önkéntes munkás elkészíteni ezt a tonna szókártyát...) és a lakás közel egyensúlyba tartásán (néha van rend is, de kosz is, a szokásos vasalnivalós téma pedig már megint olyan méreteket öltött, hogy anyósomtól kellett kérni egy kis segedelmet).
A hét eddigi meglepetése pedig, hogy a finn szemésznéni, aki Grazban vizsgálta Lilit, küldött egy karácsonyi pakkot nekünk, benne egy dvd-vel, amin okosságok vannak, hogy látássérült kisgyermeket hogyan kell tanítani erre-arra. Az a címe, hogy "Leo Learns by Doing", és Leo, egy finn kisfiú, kb. egyidős Lilivel, ugyanúgy optic nerve hypoplasias, mint az én drágaságom. Persze törvényszerű, hogy az első 5 perc után leállt a film, valami gond lehet a DVD-vel, de nem adom fel, addig ügyködök majd, míg valahogy csak megnézem! Merthogy már az első 5 percben volt használható újdonság számomra...(a brit neurológus meg már megint eltűnt. Nem értem én ezt. Lehet, hogy hagyni kellene?)
Már csak egy ötletsorozatra lenne szükségem, karácsonyi kaja témában. Nem, nem csak a Szentestére gondolok, az egész periódust valahogy meg kell oldanom úgy, hogy sok-sok családi vendégünk is lesz. Kéne pár egyszerű, gyorsan elkészíthető laktató és egyben ünnepi kaja. Sokat akarok? :)

Életfaságok

Már írtam, hogy van nekünk itt Kaposváron egy olyanunk, hogy Életfa (pl. ilyen szépséges: http://www.szoborlap.hu/2853_eletfa_kaposvar_gera_katalin_2005.html?f=photo&id=11134&vote ) Namármost, a gyermekek érdekében múltkorjában (és már azelőtt is sokszor) veszettül elhatároztam, hogy mi arra felkerülünk (név és születési idő adatokkal), mert az jó - és melyre amúgy alanyi jogon felkerülnek a kaposvári születésűek. Ezért írtam egy kedves, de szűkszavú mailt a polgármesterséghez, hogy mi lenne ha, és eddig miért nem, és a többi, de se kép, se hang...Telefont ragadtam. Ami kiderült: illetékes kartársnő sajnos beteg, így lássam be, nem lesz válasz. De kaptam egy még sokkal jobb e-mail címet, és ha arra írok, akkor hivatalból kell, hogy válaszoljanak, betegség ide vagy oda. A válasz pedig az lesz, hogy az Életfa betelt, megtelt, kész. Nem fér rá több név, újat kell csinálni. Jövőre kiírják a dolgot, talán meg is lesz a fa és akkor lehet jelentkezni. És hogy miért nem kerültünk fel eddig a kettő darab utóddal a fára, mikor jóval fiatalabbaknak már emlékplakettjük van? Az Okmányiroda hibájából - mutogatták ujjal. Nagyszerű. Lehet, hogy csimotáknak hamarabb lesz saját szobruk, mint életfás levélkéjük plakettal?
Amikor meg Szegeden voltam, akkor meg az Államkincstártól jött egy levél, hogy a nyilvántartásukban nem szerepel az adószámom, és az anyasági támogatás igénylésekor sem adtam le a fénymásolatát, így leszek szíves 15 napon belül pótolni, különben főbelőnek vagy valami hasonló. Annyira jó, hogy ők fénymásolták le bent a Hivatalban, hogy jól meglegyen és csak nyilván elkallódott. A 15 nap meg már lehet, hogy szépen le is telt... És ráadásul ugye ezért képesek levelet írni, postázni! Nem hogy elkérnék az APEH-tól (már ha nem találják meg mégis valamelyik fiókban jól learchiválva), esetleg küldhettek volna egy mail címet, hogy seperc alatt bepötyögjem nekik. De nem. Fénymásoljam le, és postázzam és a countdownig 15 nap! Ja és egy szépséghiba, hogy 2:0 legyen nekem: kérik, hogy hivatkozzak az ügyiratszámra. Ez történetesen nincs kitöltve a levélen. Köszönöm, hogy gondoskodtak számomra egy n+1-ik programról...
Aki meg még ezeken kívül jól benne van a bögyömben, az a Vidanet. Akik egy hónapon át elfelejtettek szolgáltatni internet ügyben és sticken voltunk kénytelenek netezni, ami kissé borsosabb áru ugye. Volt részünkről telefonos és mailes panaszbejelentés, de nem sok történt, bár többször előfordult olyan is, hogy itt voltak a szerelő emberek szétnézni. Ja és az elmúlt hónapok legaranyosabb beszólását is tőlük kaptuk: mentünk éppen Zalaegerszegre mazsolákkal és útközben a szétesés határáig laza szerelő felhív telefonon, hogy ő akkor 20 percen belül ott van nálunk. Így, hirtelen a semmiből. Mondtuk, hogy ez most nem fog menni, mert éppen távolodunk az ő céljától, mire flegmán megjegyzi: "Ha hozzám szerelő jönne, én azonnal hazamennék!" Hirtelenjében nem is tudtam eldönteni, hogy röhögjek vagy felháborodjak...No de aztán jött az a rész, hogy betelefonáltunk a Központba, hogy tudjanak róla, hogy részünkről nem lesz számlafizetés a nemszolgáltatásért. Ok, rendben, de várjuk meg, míg kiszámlázzák, majd akkor tudnak csak ők ügyintézni ezzel kapcsolatban - ezt mondták. Jött a számla, mi megint jelentkeztünk, hogy nem óhajtunk fizetni a semmiért, ugye emlékeznek. Aztán jött a következő havi számla, rajta az előző havival plusz késedelmi kamattal. Mert hát ugye mi nem fizettünk...áááááá. A sztori vége viszont még nincs itt. Feri morcosan begyalogolt a helyi Központba, ahol abban maradtak, hogy mivel mi "3 az egyben" csomagot használunk, ezért csak az Internet részét tudják elengedni a havidíjnak. Azt az apró dolgot nem vették figyelembe, hogy mi se a telefon részét a csomagnak, se a TV részét nem használjuk, anno azért szerződtünk erre, mert csupasz net nem volt a portfóliójukban...Szóval az internetet elengedik, de a késedelni kamatot sajnos nem tudják...újabb áááááááá...
Még olyan történet is van a tarsolyunkban, hogy a lakópark áramszámláját is be kellene fizessük a lelépett beruházónk helyett, hogy működjön a bejárati kapunk, de jogilag arra sincs lehetőségünk...
Az már szinte nem is gond, hogy GYED-et kellene most igényeljek, és a kérelmen olyan adatokat kellene megadjak, hogy mi a szervezeti egységem megnevezése, mi a személyügyi törzsszámom, stb. Hosszú percekig fogom én ezeket kideríteni, ők meg símán kitölthették volna, ottan figyelget az okos gépükben a tudás...
És ezek a dolgok annyira, de annyira bosszantóak! Az, hogy ezekkel foglalkozom, az élettől veszik el az időt! Többet nem is írok ilyenekről, de most az egyszer kikívánkozott belőlem. És sajnálom azokat, akiknek az a munkájuk, hogy ezekkel kapcsolatban velem kardoskodjanak. Szörnyű életek vannak! :)

...hétfőre:

Minden kedves idetévedő vagy szándékosan erre járó látogatónak nagyon boldog Miki ünnepet a mi két kis tündéri mazsolánkkal! Orsi & Feri

Itthon

A mai nappal hazaérkezett a kiccsalád. Féltem egy kicsit a megérkezéstől, hogy vajon milyen érzés lesz ennyi élmény után újból hazacsöppenni, de semmi gond nem volt. Jó volt a lakás szaga, és jó érzés volt körbenézni. Annak ellenére, hogy az őskáosz bizony tanyát vert, de majd egyszer úgyis felszámolom! Feri óvatosan meg is jegyezte, amikor a konyhában tébláboltunk, hogy a mosogatónál vigyázzak, mert bár 2-3 napja lecserélte a poshadt vizet az edényekről, de tuti irtózatosan bűzös lesz az ott így is...azt hiszem, a házi melók közül a mosogatással áll a legjobban hadilábon. A többit nagyjából műveli, sőt, van amiben kizárólagosságot is élvez! A viráglocsolás sem volt sikersztori, míg mi nem voltunk, aminek csak egy haszna van: az orchideám vagy mim az ablakban megint ontja a virágokat, mert víz nélkül ő ilyen. Szép!

Feri begyújtás után cókmókolt, hogy megy az éjszakába, szedik fel a cukorrépákat a megfagyott földekről. Én meg temérdek feladatot álmodtam meg magamnak. És már megint: én tervezek, valaki más meg máshogy gondolja...ezúttal Barnus. Kb. tegnap fogta magát és megfázott, és emiatt sehogy sem bírtam rávenni, hogy aludjon már végre. Majdnem éjfél lett, mire álomba zuhant. És közben persze pont az én testközelségemet akarta, játékmaci és egyéb huncutságok nem voltak jók. Úgyhogy nagyjából ennyit a tevőlegességi szándékomról. Nem kapkodunk, pedig volna mit...

Szegeden jó volt nagyon, szokás szerint, anyu rendesen elkényesztetett (négercsókok állandó fenyegető jelenléte...). A kórházas epizód persze nem hiányzott senkinek. A gyermekféltési hajlandóságomat sikeresen tovább is mélyítette az eset. Plusz gyötrődök ezerrel, hogy honnan a szalmonella. Tippek vannak, de biztosak nem lehetünk. A hűtőt is méregettem ma egy darabig, miután megérkeztünk, hogy bizony ezt is ki kellene sikálni, hátha ott laknak még szalmonelláék családjából páran, de a hűtő tisztes mérete elgondolkodtatott, ezt sem kapkodnám el...

Ja, és a szegedi szenzációs bejelentés: húgom fogta magát és egybekelt nagy titokban cseh barátjával, Bécsben! :) Nem kicsit döbbentek le szüleim! Persze csak a titokzatossági motívomtól, nem magától a ténytől. Így ők például virgácsot is kaptak reggel a Mikulástól, mi meg nem, mert mi rendesen házasodtunk anno és nem is vagyunk titokzatosak :) Úgyhogy lett egy cseh sógorom nagy hirtelen, akivel németül vagy angolul, esetleg e kettő keverékével lehet beszélni. (És ha gyerekük lesz majd, kapásból négynyelvű lesz, aztaaaaaa!)

És legyen itt pár képecske is:

Büszke apuka :)))))))) Hogy a harmadik csimota majd hova fér el? - az nagy kérdés. Lehet, hogy mire esedékes lesz, kinő a harmadik karunk. Mást nem nagyon tudok elképzelni... Mindenesetre imádtam őket így egyben :)

"Jól megnézem, hogy ki ez itt az útban!"
"De hisz' ez a Szöszi!"

"Ha már így, akkor meg is símogatjuk!" (Volt olyan kép, melyen a szemét próbálta kiszúrni a mutatóujjával, de 1)mivel a kép elmosódott, 2)nem jellemző az esemény, 3)nem sikerült neki, így innen az most kimarad. Amúgy nagy a szerelem és általában Lili nagyon gyengéd Szöszivel.)

"Látjátok? Állok, állok, Szöszikéhez bekukucskálok!"

A széntablettát fel kell oldani, fecskendőbe felszívni és megaügyesen belőni a szájba két mosoly közt. Ez nem mindig megy tökéletesen. Ilyenkor a fenti képhez jutunk. A kis bányászlány ül a bilin a kórházban :) ...

...és közben fejlesztődünk is. A különböző mintázatú papírokkal. Amik mennek (azaz megnevezi a mintát): fehér (világos), fekete (sötét), pepita, rácsos, vonalas. Ez pedig a csíkos. Néha mintha ez is ment volna! :) És amit a héten tökélyre fejlesztettünk: a hét napjait nagyszerűen el tudja mondani! Nem minden nap neve hangzik tökéletesen a szájából, de meg lehet érteni. Én már annak is örültem, hogy olyan okos, hogy 7 egymás után következő szót a helyes sorrendben vissza tud adni!

Már vagyunk páran, de még nem elegen!

Belelendültem a zenés-mondókás foglalkozás szervezésébe, ugyanis azt mondtam magamnak, hogy Barni fél éves korától már képesek leszünk ilyesmire is eljárni és az mindjárt itt van január elejével. Mármint nem kifejezett fejlesztésre, mégis fejlesztőleg ható foglalkozásra, vagy mi.
Van jópár segítőm, akik terjesztik az infót a lehetőségről, de még kevesen vagyunk sajnos. És eléggé feháborító, hogy több olyan személy, ill. intézmény, akiket és melyeket e-mailben megkerestem ezzel kapcsolatban, vissza sem böffentett...ha én ilyen jellegű levelet kapnék, és nem akarnék a témával foglalkozni, megírnám. Milyen jellemű az ilyen, aki még azt sem képes megírni, hogy menjek a francba?! ...
Azt hiszem, itt is a hólabda-effektus fog működni, a fejlesztő helyekre járó szülők adják majd tovább az infót egymásnak.
De van egy honlap is, ahova kikerültünk (köszönöm!), íme: http://kaposvar.imami.hu/hirek-ujdonsagok/zenes-mondokas-foglalkozas-serult-kis-csodamanok-szamara-4
Azt hiszem, pontosan tudom, hogy kik a kaposvári olvasóim :) de ha akad környékbeli, akinek van érintett ismerőse, kérem továbbítsa neki a fehívást erről az alakuló lehetőséget! Köszi!