Szalmon Ella

Ellával van dolgunk, szalmonellával. Hogy hogyhogy és miképpen, azt ne kérdezzétek, fogalmunk sincsen...
Tegnap ebéd után hazajött Lili a kórházból, ma reggel még vérvételre vissza kellett menni, és ezzel vége is a kórházasdinak. Kaki és popó még csúnya, szenet, antib-t még szedni kell...amúgy jól.
Este anyu koncerten volt, Ferivel ketten maradtunk a két gyerkőccel. Rendeltünk pizzát és gyerekricsaj közepette fogyasztottuk el. Anyu meg palacsintát sütött mielőtt elment, direkt az évfordulónkra :) És még filmet is néztünk! Lili rendben beájult 8 körül, Barni viszont 1-ig boldogított. Hajnalban meg már Lili is csatlakozott hozzá. Szóval minden rendben! :) De legalább mégis együtt évfordulóztunk, még ha nem is úgy, ahogy elterveztük! :)

Kórházas vendgégszereplés

Szerdán hirtelen ötlettől vezérelve hazajöttem a gyerekekkel Szegedre kikapcsolódásképpen. Feri úgyis elhavazva melóval a földeken, illetve a haverokkal megbeszéltek egy kis sarazást, meg hát vadászat is közbejöhet. Remek alkalom egy kis feltöltődésre anyuékkal, hát hajrá.

Délután megérkeztünk, másnap Lili rosszul lett, délutánra már hőemelkedése lett, hányt, és a széklete is spricc...Ági barátném apukáját hívtam, aki gyerekorvos, javasolta, hogy folyamatosan lázcsillapítsak, ha baj van, irány a kórház, amúgy meg reggel látni akar bennünket. Péntek reggel bevittem a félhulla kisasszonyt, olyan kis összeesett volt, kómás. A fertőző osztályra fel is vették...

Azóta is ott vagyunk. Feri tegnap megjött Szegedre, apuval vetésforgózunk, hogy mindig legyen bent valaki Lilivel, anyu meg itthon tartja a frontot. Én meg rohangálok ide-oda, vagy boltba. Barnit meg háromóránként szopiztatni haza. Nem semmi!

Ferinek sem könnyű, mert az infúziózások után Lili feltöltődött újból energiával, és majd kicsattan az életerőtől, nehéz lekötni. Láz már nincs, de a kaki szörnyű. És a sok kakitól gomba is lett a popón...

Hogy mi ez az egész, azt nem tudják. A vírusteszt minden vírusra negatív lett, a vizelet rendben, vér rendben. Persze már megint össze-vissza lett szúrkálva, mert kiszáradt Lilin még nehezebb vénát találni, mint egészséges Lilin. Dokinéni (aki ötvenes) meg is jegyezte, hogy praxisa során nem találkozott még ilyen gyerekkel, akit ilyen nehéz megszúrni. (Aztán lehet, hogy mindenkinek ezt mondja...) Szegénykém, totál tűpárna...

Reméljük, nemsokára kiengedik, de a kaki alapján nem mostanában lesz az...

Ja, és ma van a házassági évfordulónk :)))

(Csak zárójelesen: tavaly azért nem voltunk együtt Ferivel az évforulón, mert Lili Szegeden hányt és nem mertem visszaindulni vele. Szóval, kiscsaj jubilál most...)

Még bágyadtan, de már mosolygunk...

Infúzióval alszik a drágaságom, kikötözve...

Girl power

MÁSZIK!
Még nem tökéletes, de HALAD!!! :) (A játszószőnyeg, amin átvonul 2m hosszú. És a kis kobak a háttérben Barnus. A végén meg lehet hallani, hogy Lili-nyelven hogy hangzik a 'telefon'. Segítek: 'telszetá' :))

És az örömködéshez ezt tessék meghallgatni, felállni a székből és ugrálni és ereszdelahajam :):

Lilkó főhercegnő

Fut a családnak a hasa

mindenkit elkapott a szapora, kit fent, kit lent, és szegény Barnuskát itt is, ott is. Kaptunk rá kikeverős kanalás orvosságot és én pedig egy napos lazázás után, amikor tünetmentes lett mindenki és azt hittem, vége, de nem, diétán tartom a családot. Krumpli, répa, alma. Kamilla tea. Felnőtteknek széntabletta. Lili jól van, Barnus gyenge. Majdcsak ezen is túlleszünk!

Rendeltem megint új könyveket Lilikémnek két helyről is. Az egyik helyről ezt a négyet: vak/rosszul látó gyermekeket hogy lehet mozgásra bírni, egyedül enni megtanítani, együtt játszani, és egyáltalán hogyan alakítsuk ki a kötődést. A másik helyről pedig két olyan könyvet, mely játékokon keresztül tanítja meg, hogy a mindennapi élethelyzetekben hogy lehet elboldogulni. Nagyon jópofa könyvek, várom őket nagyon, természetesen a nagy USA-ból jönnek majd. 0-3 éves gyerekekkel foglalkoznak a könyvek, ha valóban olyan jók, mint amilyennek gondolom őket, vesszük később a folytatást is!

Elkészítettem a "színtanítós" játékunkat, és már játszuk is. Van egy piros, egy kék és egy zöld kis vödröm, mindegyikbe jópár ugyanolyan színű elemmel. Lili egyelőre nem hogy a megfelelő színűt nem teszi a megfelelőbe, de egyáltalán arra képtelen, hogy beletegyen bármit is a vödrökbe. A kivétel megy, szépen el is dobja őket a francba (közben az ártatlan "leesett" csúszik ki a száján egy sóhajjal) és még az is megy, hogy összeütögeti őket ritmusra (közben mondja, hogy "tikk-takk" és akkor ezt el is kell verselni ám...), de beletenni bármit is vödörbe az nagy szentségtörés és csatakiáltást, ajakbiggyesztést von maga után...

Csináltam tíz kis fekete-fehér kártyát is, melyekkel a mintákat tanuljuk. Van a fekete, a fehér, a csíkos, a pepita, a vonalas, a (négyzet)rácsos, a szívecskés, a virágos, a pöttyös és a csillagos. Még nem volt meg a kellő számú ismétlésszám, úgyhogy nem ér tesztelni, de kíváncsi vagyok ám nagyon...

És, kinyomtattam jópár állat fekete árnyképét, ezeket UV-lámpás gyakorlatoknak szánom. Milyen jó lenne, ha ezeket is meg tudná Lilkó egyszer csak különböztetni!

Közben szervezkedem is.
Találtam egy új lovaglási lehetőséget, itt az egyetemen. Egy csajszit kellett felhívni, aki elsőre nem vett fel, de visszahívott. Ez a korábbi tapasztalatok ismeretében kellemes meglepetésként ért. Mondta, hogy azért nem javasolják 4 éves kor alatt a lovaglást, így a terápiát sem, mert csontdeformitást okozhat. De (és itt jön az, ami miatt nagyon szimpatikus előre is ez a dolog): lehetőség van már most ismerkedni a lovakkal és a környezettel. A jövő héten ezt meg is tehetjük. Hihetetlen, komolyan. Ide megyünk majd: http://www.lovasakademia.hu/portal/index.php Remélem, addigra elmúlik a kórságunk és nem kell kihagyni ezt a progit (mint pl. a mai úszást, amit borzalmasan sajnálok)
Aztán azt is kiagyaltam, hogy "megpiackutatom", hogy van-e egyáltalán érdeklődő a zenés-mondókás foglalkozáshoz, amit szervezni szeretnék. Úgyhogy készülnek majd a papírfecnik a leírással, elérhetőséggel. Remélem, nem csak én akarom ezt...
És veszettül írom a szavakat, készül az ezres-ezer párszázas lista...(ééééééés, dédi bevállalta, hogy a kártyáknak elkészíti, megvarrja a kártyatartót. Hiszen csúcsjáratban öt kártyaszettet kell mutatni egy nap alatt, mindegyik öt kártyát tartalmaz, ami jó nagy fejetlenséget okoz, ha nincsen kulturáőltan megszervezve a tárolásuk. Karácsonyi ajándékként meglesz! Puszi (dédi)mamának!)
Aztán szervezem majd, hogy legyen nekünk is levelünk az itteni Életfán (http://commondatastorage.googleapis.com/static.panoramio.com/photos/original/34497199.jpg ). Ez egy szobor, melynek a levelein a városban született gyermekek nevei szerepelnek. Igenám, csak mi még nem kaptunk egyszer sem meghívót avatásra, pedig rendszeresen vannak ilyenek, ráadásul Lilinél fiatalabb ismerőseinknek már régen ott a nevük a fán. Tök hülyeség ugye, hogy ilyennek foglalkozik az ember és zavarja, de olyan jó érzés lenne az örömöt látni a gyerekek arcán majd, amikor nagyobb lesznek, és arra sétálunk, hogy megnézzük a nevüket...
Elértem a brit neurológust is végre, úgyhogy onnan is várom a visszajelzést, no és persze még a riport sem jött meg Lilikémről, a grazi felméréséről.

Ja, és ma főztem túrógombócot, mert ugye köztudottan a túró hasfogó és a gombóc a hasfogásnak igencsak kellemes formája. Ezt csináltam meg: http://www.mindmegette.hu/turogomboc-20-perc-alatt.recept és hát szenzációsan jó lett. Erősen gondolkozom rajta, hogy a karácsonyi verzióját megteszem karácsonyi desszertnek, fahéjjal, ilyesmivel, nyamm!

Vakpoén

Ilyenekkel is csak a vakok viccelődhetnek...Forrás: A Láthatatlan Kiállítás Facebook oldala

A szerelem vak

Adj hegyes végű fehér botot a vakoknak, és a szemét probléma is megoldódik

Észrevetted már, hogy amikor elveszted a látásod, egy másik érzéked felerősödik?

Életmentő kutya

Szép pillanatok

"Az édesapa azt mondja: "nekünk ez az út jutott, ezen kell végigmennünk. Az embernek el kell tudnia engedni az illúzióit, el kell tudnia gyászolni az egészséges gyerekkel elképzelt jövőt, ami nem fog megvalósulni, el kell felejteni az önsajnálatot. Ha ezt el tudjuk fogadni, akkor vannak szép pillanatok.""
Forrás, melyet ajánlok elolvasásra: http://hirszerzo.hu/belfold/20101117_gyogyithatatlan_betegseg_misko

Az édesapa anno kollégám volt.
Misko blogja: http://izomdisztrofia.blogspot.com, itt pedig támogatni tudod a Misko Alapítványt: http://webshop.misko.hu

Mit mondanak az állatok és Paff-imádat

Így mondja Lili, hogy mit mondanak az állatok. A kacsát mondjuk pont tök jól tudja, itt meg nem mondja. Meg tud ám másokat is, amiket nem volt időm kérdezni, mert jött a kajám és a kamera is lemerült.


Felhangzik a Paff, a bűvös sárkány első pár hangja és Lili máris szerelmesen ismételgeti, hogy Paff...(a vége nem érdekes, amikor előredől megnézni jól a pepitamintát, csak nem tudtam levágni a videoról...)

Mennyire vicces,

hogy be vagyok sz*rva a lázgörcstől és a Sors manó (vagy aki ebben a szerepben tetszeleg) mást küld a nyakamra...
Barni az este kétszer is hányt, sárgásat, nagyokat, bűzöset. Magunk közé is vettük inspekcióra, amiből az lett, hogy folyton letúrt engem az ágyról.
Reggel meg a remek napkezdés: Lilkó a habszivacsán békésen zenét hallgat, majd egyszer csak hörgés és sugárban hányás. De szó szerint, kb. három nekifutással. Ahogy odarohantam hozzá a konyhából, észrevettem, hogy Barnus mindezt már szép csendesen abszolválta, egy jókora tócsában feküdt mosolyogva. Sors manó még a gyerekeket is szinkronizálta, hogy fel legyen adva a lecke.
A helyes sorrend: Ferit felhív, hogy forduljon vissza (nem tud, időre megy tárgyalni), Barnit arréb pakol a tócsából, Lilit megfürdet, Barnit is elintéz, felmos, habszivacsot kádba dob áztatni fertőtlenítőbe, lefertőtlenít mindent, összeszedi az összehányt ruhákat és mosógépbe tesz. Kész. Aki soha nem akar gyereket, annak íme itt a megerősítés. Nekünk még egy tervbe van véve. Majd ilyen szituban remélem őt is jól összeszinkronizálják nekem a másik kettővel és lesz nagy boldogság!
Azóta már volt Barninak két szopi (egyelőre benne maradt a lé), Lili tízóraizott (hasfogó répát és almát), ebédelt (főtt krumplit) és hasment mind a kettő. Most alszanak.
Doki szerint benyaltak valamit (apuka, apuka!). Semmi gond, ilyenen is túl kell esni! Hasznos dolog ez a hányós-fosós móka, mert építi az immunrendszert. Úgyhogy valójában jó nekünk. Lehet irigykedni!

Oltás

Itt járt ma délelőtt a védőnéni, mert hozott aláírandó tájékoztatót, hogy Lili megint oltáskötelezett. Így felhívtam a dokit, hogy hja, ha már így, akkor két Berendet egy csapásra, mit szól hozzá. Mehettünk. Gyerkőcök megkapták a szurikat, remélhetőleg nem lesz lázasodás. Mindenesetre fel vagyok vértezve három fajtájú lázcsillapítóval és van egy pozitív hűtőfürdetős tapasztalatom. Talán megússzuk a lázgörcsöt. Fruzsi megnyugtatott a minap levelében, hogy egyszer csak majd kifordul a kezemből a lázmérő, el fogom hagyni ezt a lázparámat. Csak lenne így! Zsuzsával is beszéltem telefonon tegnap, ő meg aszonta, hogy kiskorában 5-6x ő is produkált lázgörcsöt, amire természetesen nem emlékszik, csak a szülei hozzák fel rémsztoriként néha, oszt tessék, mégis normális felnőttember lett belőle. Bíztató kilátások! :)
Doki Barnussal is meg volt elégedve. Hízásilag tankönyvi súlygyarapodást művelt, úgyhogy meg lettünk dícsérve. A hasfájásra nem mondott semmit, mert nem tudott. Van ilyen és kész. Probiotikumot ilyen picinek még nem ír fel, de nemrég hallotta egy orvoslátogatótól, hogy szedjen az anyja, úgyis jó. Anyja szedi, mégsem. Vagy mégis. Ez van.
Számszakilag 7740 gr a drágám tegnap esti gigakaka után. Lili 4 hónaposan ezzel szemben 9980 gr volt. Elég durva, igaz? Ennyit tesz, hogy Barni általában 3 óránként szopizik és este a legtöbbször egyáltalán nem, Lilike anno pedig kétóránként szopizott, sokszor este is. Lilinek cserébe nem igazán fájt a hasa (volt, de össze sem lehet hasonlítani Barniéval), de állítólag a fiúk hasfájósabbak.
No ez van. Próbálok a nap hátralevő részében és a holnapi nap egészében nem a lázra gondolni...

Az milyen már,

hogy a lakóparkunk beruházócége egyszerűen fogta magát tulajdonosilag és felszívódott? Csak egy megbízott vezérig. elérhető, aki külföldi, és bőszen mutogatja a papírjait, hogy neki viszont a megbízatása járt már le...Azért érdekes a dolog, mert a cég anno szerződésben vállalta, hogy amíg minden telek értékesítésre nem kerül, addig az összes felmerülő közös költséget állja. Mint belső közvilágítás, fűnyírás, ilyesmi. No és itt jön a lényeg: a kapu! Merthogy elektromos. Tegnap reggel meg arra ébredtünk, hogy az E.ON drága megunta a féléves nemfizetést, és lekapcsolta az áramot, így sebeseki (jaj, van ilyen címmel egy humoreszk Kishontól, kiskoromban tetszett, amikor tök véletlenül megvettem egy könyvét az antikváriumban és fingom sem volt arról, hogy ő kicsoda). Boldogok vagyunk. És az élet szép! De tényleg! :)

3 gyerek

No, ma hajnalban arra ébredtünk, hogy megy az én drága férjemnek a hasa. És ez egész nap így is folytatódott, úgyhogy a meglévő kettő mellé szereztem még egy gyermeket, akiről gondoskodni kellett. Azt mondjuk hozzá kell tenni, hogy vele volt a legkevesebb teendő, de azért csak-csak rá kellett szóljak, hogy folyadékpótoljon és egyen egy kis főtt krumplit.
Lili volt tornán Erikánál, és picit megmutatta, hogy mit tud. Nagyon nem, mert nem akaródzott mászni, talán ha 2 ütemet lenyomott, akkor sokat mondok, de szerencsére Erika nem olyan, hogy bármit is bizonygatni kelljen neki, elhitte. Aztán meg jól meggyötörte a lányt, volt rendesen mászatás és állás és felállás és járatás!
Barnus továbbra is vegyesen: hol mosolyog, hol feszítve sír, gondolom a belek gázosságának függvényében.
Sok volt ez a mai napból, de végre mind ágyban, így végre lesz időm Lili ezres szólistáját megírni. Tegnap akartam kezdeni, de csak odáig jutottam, hogy mindenféle segédkönyvet kihurcolásztam a gép mellé, de jött a finn szemészdokitól egy e-mail, jó hosszú, mindenféle okossággal, kérdésekkel, úgyhogy inkább arra válaszoltam, hasonló terjedelemben. Tök jó, hogy ilyen. Úgy kezdte a levelét, hogy most, hogy hazarepült Finnországba, volt ideje elgondolkozni Lilin a repcsin...Szerintem ritka ez dokiéknál, legalábbis nem találkozni sűrűn ezzel a hozzáállással. Még egy kis DVD-t is felajánlott, hogy elküldi, egy SOD-os kisfiún keresztül mutatja be a film, hogy hogyan is kell tanítani, terelgetni az ilyen jellegű szembetegséggel rendelkező gyermekeket. Ja, én is találtam rengeteg oktató anyagot, könyvet, eszközöket, itt: shop.aph.org. Hihetetlen, hogy mennyi mindent meg lehetne venni! Össze sem lehet hasonlítani ezt a kínálatot azzal, ami itthon elérhető!

Délelőtt ilyenek voltak...

A tízórai almával az történt, hogy "leesett". Lili zutty, levágta a földre a tálcájáról és közben igazán aggódva és gondterhelten, továbbá végtelenül szomorúan közölte a tényállást. Ilyenkor nehéz ám erélyesen rászólni és nem elröhögni magam...

Barnus lehet, hogy fogzik...éppen menetrendszerinti ebéd előtti nagysírását művelte, amikor fogtam magam és bekentem az ínyét a fogzásos kencével (mert nyáladzik veszettül és dugdossa az öklét a szájába amúgy meg). Egy percen belül megnyugodott és el is aludt. Vagy éppen már nagyon kifáradt - az is egy lehetőség.
Ilyen az átszellemült Lilipofi, amikor felhangzanak a Paff kezdőakkordjai :) Ebből kisfilm is lesz majd :) ÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉS, ma én is láttam mászni!!! Kétszer is, elmászott a laptopjáért. Picit részegesen és a cél felé erősen oszcillálva, de végülis sikerrel járt! Harmadjára, amikor a kamerát is készenlétbe állítottam, már nem törént semmi. Jellemző.
" Állok!" Ha csak térdel és saját magát küzdötte fel térdeplő poziba, akkor is azt mondja ám, hogy "állok" :) És megzabálom a kis húsos popóját... :)
Bankár úr csendesen, nyálcsurgatósan hintázgat és közben mélabúsan mereng a költségvetés sarokszámain.
Lili fényvisszaver csillogós matricákkal és véletlenül sem használja rendeltetésszerűen a lejtőjét.
Édesdrága bogarantyúm a kényelmetlen testhelyzetek királynője.
És ma főztünk is. Lili keverte az ebédet, közben a "deszka" szót nagyon szerette.

Lili jegyzőkönyvébe

Épp Barnust szoptattam fekve, kényelmesen az ágyunkon, mikor Feri szinte felkiáltott örömében a nappaliban. Lili ugyanis vagy egy métert mászott. Rendes, szabályos mászásban! :)
Feri megkérte, hogy menjen oda a játék laptopjához, ő pedig odament. Ismétlésre persze nem futotta, de így is jó, elsőre.
Amúgy meg egész délután állni akart. Ez annyit tesz, hogy a kanapéra rádölve felállítjuk és akkor ő ott matat és ácsorog, majd elfárad, eldől. Amikor felállítjuk, akkor közli, hogy "állok", amikor vége az állásnak, akkor meg azt mondja, hogy "állt". Okos :)

Nr.2.

Közeleg a második házassági évfordulónk. November 29. Az évet a minap le kellett lesnünk az esküvői borunkról Ferivel, mert nem emlékeztünk... :) Pedig most volt az, csak olyan sokminden történt már azóta. Két év, két gyerek például. :) Az étterem Siófoknál, ahol a "hivatalos" lánykérős ebédet tartottuk, azóta leégett. Nem kell félni, nem rossz ómen. Feri tegnap találkozott a tulajjal, aki mesélte, hogy a kemence volt a ludas, így most, hogy ujjáépíti, a kemencét teszi a középpontba, ami valami gigaméretű lesz! Fogunk mi még ott enni!
Megnéztem a hülye amcsi honlapokon, hogy mit szokás a második évfordulóra egymásnak ajándékozni, mert nagy keletje van ott az ilyen dolgoknak! Pamutból készült tárgyat kell, ill. modern ajándékként pedig porcelánt. Feri szerint az nem jó, mert törik :)
Én egy gondolatot adnék magunknak. A gondolatot, melyen Gary Chapman: Egymásra hangolva (Férfi kiadás) c. könyve alapszik. Nem olvastam és nem is tervezem, hogy bármelyikünk is elolvassa :) Egy ajánlót olvastam róla, az épp eléggé megragadt bennem.
A könyv a tökéletes emberi kapcsolatok receptkönyve, így a párkapcsolaté is. Az író szerint nem kell más ehhez, mint
- minőségi idő,
- elismerő szavak,
- szívességek,
- ajándékozás és
- testi érintés.
Ennyi és más semmi.
Jó ötös.
Az évfordulón garantáltan mind az öt lesz! :)
---------------------------------------------------------------------------------
Feri szólt, hogy helyreigazítás: ő emlékezett az évre, csak én nem :) Illetve azt nem mondta, hogy a leégett vendéglőnél a tüzet a kemence okozta, ezt csak az én agyam egészítette ki. (Tuti így volt :)) Ennyi.

Lea Hyvärinen felméri Lilkót

Gyermekek nemzetközileg elismert szemdiagnosztája, Lea Hyvärinen Lilkót méri fel Grazban az Odilien Intézetben.

Ölemben Lili, az ősz hajú hölgy Lea Hyvärinen személyesen, a két másik hölgy pedig az osztrák intézet gyógypedagógusa.

Szóval, nehezen kezdődött ez az út, mert Barnus náthás lett, Lilkó is, megspékelve hőemelkedéssel. Az indulás előtti este amikor 37.2-ről rövid idő alatt felkúszott a hőmérséklete 38-ra, azt hittük, elkéstünk, és hamarosan ránkköszönt a lázgörcs. Azonnal kúpot kapott a kisasszony, majd hűtőfürdőt. Van egy profi kis SOS-es gyerekkönyvem a bajságokról (anyutól kaptam, amikor Lili még pocaklakott) és abban lényegretörően le volt írva a hogyan. (Gyereket be a kádba kellemes meleg vízbe, amiben amúgy fürödni szokik, kedvenc játékait köré, majd a láb felől kezdjük el a hideg vizet adagolni. Az ülőfürdő hőmérséklete 28 fok alá nem mehet és 15 percnél tovább nem maradhat a gyerek a kádban.)Szépen le is ment a hő, de eléggé izgultam ahhoz, hogy ne aludjak rendesen...
Persze más elfoglaltság is akadt még az este: Feri ugyanis kacsázni volt előtte, és lőtt néhányat, amiből tizet haza is hozott. Nem lehetett tovább várni a nyúzásos melóval viszont, mert a kamrában túl meleg volt, így nekiesett a drágám a dolognak. Megnyúzta mindet lent, a garázsban. Nekem ez azért fura, mert anno nagymamám forró vízben kopasztotta a tyúkokat, nem nyúzta, de hát állítólag vadászéknál így szokás. Szép is lenne mondjuk, ha nekiesnének tollazni marcona külsejű vadászurak :) Aztán két óriási tálban megkaptam a kacsákat, hogy utókezeljem őket, hogy konyhakészek legyenek. No, ez nem volt semmi! Magokkal még telis tele voltak, a tüdőket ki kellett szedni, lecsutakolni őket kívül-belül, a püspökfalat tájékát kikozmetikázni...szóval hmmmm. Gyomorforgató és fárasztó a lázasgyermekes nap után. 2.5 fél óra alatt lettem készen. Próbáltam közben emlékezni arra, hogy mit s hogyan csinált nagymamám, azt hiszem, eléggé jól bennem maradtak a dolgok! :) Egy után feküdtünk, 7-kor kelés.
Az út viszonylag rendben ment, csak sokat bénáztunk Magyarországon (bevásárol, tankol, matricát vesz, szoptat, pelenkáz...), majd kint is, mert mindenhol útépítésekbe, így sebességkorlátozásokba botlottunk. Anno olyan GPS-t vettem Ferinek az első karácsonyunkra, mely vagy 15 ország térképét tartalmazza, természetesen Ausztriát nem...de a Google maps tökéletesen eligazított bennünket, gond nélkül lehetett követni! Negyed órával a megbeszélt idő előtt meg is érkeztünk az intézethez. A portással németül beszéltem, tök jó volt. Egy kis gond adódott mondjuk, mert nem voltak biztosak benne, hogy kihez akarunk bejutni, így elővettem a kinyomtatott e-mailt, amit kaptam az osztrák nőtől a részletekkel, ami angolul volt, és amitől ők teljesen zavarba jöttek. Hogy miért van angolul? Csak néztek rám, a papírra, vissza rám, nagyon vicces volt. Át is váltottak angolra gyorsan, és szótagolva, lassan beszéltek velem onnantól kezdve, mintha hülye lennék :) Aztán bemehettünk az intézet területére. Nagyon szép kis hely volt, sok-sok épülettel, rendezett parkkal. Parkolóhelyünk az persze nem volt, így megkérdeztük a helyi erőt, hogy hova álljunk. Azt mondta, álljunk az egyik fal mellé. Amikor már kipakoltunk mindent, inkluzíve a gyerekeket, akkor jött oda egy nőci az épületből, és kérte, hogy álljunk el, mert a vakoknak komoly akadályt jelentene az autónk, hiszen ezen a területen ők pontosan tudják, hogyan közlekedhetnek, és megzavarodnának, ha az útvonalukat egy autó keresztezné. Tök korrektek! (Szerencsére pont akkor felszabadult egy parkolóhely is, így oda tudtunk állni.)
A megadott épületben már lent ki volt írva, hogy a CVI kutatáshoz hol tart ma vizsgálatot Lea Hyvärinen. Bekopogtunk, és még ők kértek 5 percet. Remek időzítés! Addig rapid pelenkázásokra és szoptatásra bemehettünk. Volt a földre terítve egy pokróc, illetve néhány asztal is össze volt tolva, rengeteg vizsgálókütyüvel, eszközzel elhalmozva, szép, katonás rendben. Egy kis csillogós láncot pl.(ami valójában karácsonyfadísz) meg is kaptuk a legvégén. Végig Lea Hyvärinen vizsgálgatta Lilit, az osztrák nő pedig, akivel leveleztem, ő jegyzetelt, a másik pedig kamerázott. Volt réslámpás vizsgálat, majd mindenféle játékokkal a látóteret, a látásélességet, a szem-kéz koordinációt, a színlátást, és ilyesmiket próbálták belőni. Lili elég jól elvolt velük, nem zavarta, hogy a dokinéni finnül is és angolul is beszélt hozzá, az osztrák nő meg németül :) A dokinéni mondta, hogy érdekes, hogy akármerre megy a világban, ez a másfél év körüli korosztály ugyanazokkal a hangzókkal gügyög a világ minden táján (erre mondta Feri, hogy persze, mert alapjában véve mindenki magyarnak születik, csak aztán ez sokaknál megváltozik :))

Ezek a mondások jöttek ki:
- Lili kommunikációja nagyon erős. A korosztályának az átlagánál is erősebb. Maximálisan ki tudja fejezni akaratát.
- Értelmi szintje szintén nagyon magas, többször is elhangzott, hogy nagyon okos kislány.
- Kérdésemre, hogy vajon meg tud-e tanulni olvasni azt a választ kaptam, hogy mindenképpen, kérdés, hogy hogyan. (Ja, valójában az én kérdésem is erre vonatkozott...)Erre azt a választ kaptam, hogy 10-12 centis betűket láthat Lili, és léteznek eszközök, melyek kinagyítják a szövegeket ilyen nagy betűsökké, csak értelemszerűen úgy elég lassan lehet haladni az olvasással. Állítólag sok gyengénlátó van, aki hasonlóan, és ők választják inkább azt, hogy Braille-t olvasnak, azt is megtanulják. A mi ábécénket is símán megtanulják, de a gyakorlati élet azt hozza ki, hogy nemigen használják, kényelmi okokból. A dokinéni szerint Lili is ezt fogja választani.
- A látóterére azt mondta, hogy nagyon nagy és egyáltalán a szem-kéz koordináció is nagyon jó, egy picike tévesztés van a mélységet illetően, de az irány mindig jó volt, ahova nyúlt Lili a dolgokért. Összességében annyit mondott, hogy ő nagyon sok SOD-os gyereket látott és ezidáig Lili az egyik legjobb "állapotú" közülük. Egy nagyon pici javulást még be mert ígérni nekünk a látást illetően.
- A fejlesztéssel kapcsolatban igencsak konzervatív volt, ami azért is meglepő, mert a honlapján ő is sok-sok lehetőséget felsorol, melyből pl. a magyarországi Vakoda is táplálkozott. Véleménye szerint a legjobb fejlesztés, ha intenzíven kitesszük annak, aminek az ép látású gyermekek ki vannak téve: játszon csak a konyhai edényekkel, babrálja csak az újságokat, stb. egyáltalán mindent, ami a természetes környezetében őt körbeveszi. A gyerekeknek készült speciális játékok nincsenek annyira jók véleménye szerint, mint a való élet dolgai...Amiket még említett, hogy hasznosak, azokat mind-mind ismerem: a rezonáló lap, a Lilli Nielsen-féle kis szoba megépítése és a lightbox. A rezonáló alap segít a hangok megismerésében, ill. a saját test felfedezésében, a Lilli Nielsen-es kis szobáról a könyvet olvastam és szerintem már a blogon is írtam róla: egy pici szoba tényleges létrehozása a feladat, mely kicsivel nagyobb csak a gyereknél, és melybe mindenféle kis kütyüt kell elhelyezni. Rengeteg dologra jó, de a leginkább arra, hogy a rosszul látó gyermekekben is kialakuljon a térismeret. (De tevékenységre ösztönöz, lehet tanítani a tárgyaállandóságot, a változást, stb.)Ezen még gondolkozom, de lehet, hogy megcsináljuk. Manapság már nem is olyan őrületes összegért lehet kapni kis műanyag házikót gyermekeknek, vagy sátorszerűséget. A lightbox pedig egy olyan doboz, melynek a teteje (jobb esetben A3-as méretű) egy alulról megvilágított plexi lap (magyarul átvilágító doboz és diafilmeket nézegetnek vele fényképészek, csak azok kisebbek) és ehhez lehet kapni temérdek kiegészítő cuccost, amit a plexire rátéve egy gyengénlátó felismerhet, megtanulhat. Mint formák, vagy akár bárminek a körvonalai - látásától függően kinek mi. Drága mulatság. Mi USA-beli termékeket nézegettünk 4-600 ezer Ft körüli áron adogatják...
- A CVI kontra SOD kérdésre ugyanazt mondta érdekes mód, mint a szegedi neurológusunk: az agy szükségszerűen lesz fejletlen a látókéregben, hiszen a vékony látóideg miatt nem jut el infó hozzá. Amúgy nem tartja Lilit CVI-snek.
- Kérdeztük, hogy mit láthat Lili. Szerinte nem homályosan lát, inkább árnyszerűségeket. A színekre még sajnos nem tudott mit mondani. Egy érdekes feladatot elárult, hogy mivel kezdhetünk el kísérletezni. A színlátás megítélése ebben a korban a hasonlóságon-különbözőségen alapszik. A feladat ennek megfelelően, hogy Lili vegye észre, ha két vagy több valami ugyanolyan színű. Vegyünk kb. 5 kis kosárkát, mindegyik más színű legyen (5 főbb színű), és vegyünk apró, egyszínű játékokat, melyek nagyjából olyan színűek, mint a dobozok. Kezdjünk el a gyerek orra előtt ezzel "játszani", ami abból áll, hogy a megfelelő színű dobozokba beletesszük a megfelelő színű tárgyakat. Azt mondta, hogy Lili még kicsi ehhez, de elkezdhetjük. Szerinte kb. fél év múlva kellene látnunk, hogy a dolog működik-e. Akkorra ugyanis észre kell vegye a mintát, ha lát színeket, és csatlakozni fog a pakolászáshoz, magától. Nem szabad viszont megkérni rá és erőltetni sem. Érdekes játék. Kipróbáljuk!
- Fejrázás. Épp nem rázta nagyon Lili ottlétünkkor a fejét. Amúgy van neki egy amolyan motorikus horizontális, melyet abbahagy viszont, ha kérjük. A dokinéni szerint, ha unatkozik a leányzó, akkor rázza a fejét. Talán azért, mert akkor "mozgásban" látja a tárgyakat és úgy könnyeben lát. Esetleg a hallást segíti a fej mozgatásával. De összességében nem tartotta vészesnek. Koncentrációra pedig azonnal el is tűnt. A nystagmust is elég picinek ítélte meg, szerinte ez nem zavarja Lilit a látásában.
- Szemüveg. Egyetértett a magyarországi szemészünkkel a dioptriát illetően és a tekintetben is, hogy nem baj, hogy bár Lili szeme "csak" +4-es, de +6-os szemüveget használ a közeli dologk nézésekor. Szerinte nagyon fontos, hogy mindig rajta legyen a szemüveg, ha játszik, olvas, stb. (közelre néz)
- A mielinizáció csak annyiban hat a látásra, mint általánosságban az agyra. Különösebben nem fog javulni a látása Lilinek, ha jobban beindul a mielinizációja.
- Az őssejt-terápiáról sem volt túl pozitív véleménnyel. Viszont érdekesség, hogy ő nem csak általánosságban beszélt róla, hanem testközelből. Ugyanis többször volt Kínában, hogy rávegye a kínaiakat, hogy publikálják eredményeiket. Olyan választ kapott, hogy azért nem csinálják, mert egyszerűen nem érnek rá és nincs meg hozzá az apparátus...Most olyasmin fáradozik a dokinéni, hogy segítene ezt megteremteni. De az a véleménye az állítólagos javulásokról, mint nekem, laikusnak: az a szem akkor is javult volna, ha nincsen terápia...

Hát, ilyesmik voltak. Jókat beszélgettünk, igazán partnernak tekintették itt a szülőket, figyeltek a kérdésekre és a válaszokat is úgy fogalmazták, hogy megértsük. A végén még a legújabb, szülőknek készülő könyvecskéjét is megmutatta a dokinő. Volt benne egy olyan, hogy az apukák hogyan erősítsék kapcsolatukat gyermekükkel. Példának említette a borotválkozást, nem borotválkozást. Így is legyen apuka, úgy is, sőt, hétvégenként reggel "féloldalasan", hogy a gyermek megtanulja, hogy apu arca akármilyen, ő akkor is az apa. Ezt kipróbáltuk Lilin. A borostát nem igazán szereti, de ha rávezetjük, jól elmarkolássza és nevetgél közben. A fele ilyen, fele olyan arcot nem akarta viszont...majd még folytatjuk ezt a feladatot :)
Szóval, örültem, hogy elmentünk, annak ellenére, hogy nagyon sokkal okosabbak ugye nem lettünk, csak kicsit. Jó élmény volt ez a több, mint 2 óra.
Kicsit kellemetlenül ért véget viszont. Ugyanis előzőleg a levelemben kérdeztem, hogy mi lesz ennek a vizsgálatnak az ára. Azt írták vissza, hogy egy kutatásba fogják Lilit "felvenni", melyet az intézet alapítványa, ill. ők, saját zsebből finanszíroznak, így bármilyen adománynak örülnek. Mi otthon kiokoskodtuk, hogy itt egy szemészeti vizsgálat jó nevű szemésznél kb. 8 ezer Ft (ami mondjuk max. fél órás...), így annak a 2-3-szorosa elég kell, hogy legyen. Végül 100 Euróra kerekítettünk magunkban. Az egész vizsgálat végén ugye fel kellett tegyem a kérdést hát, hogy mennyivel tartozunk. Erre az osztrák nő mondta, hogy hát annyival, amit gondolunk. No de mégis, mennyit szokás? Azt mondta, hogy amit mi megfelelőnek tartunk. Hm. Erre azt mondtam, hogy mi csak a magyar szintet ismerjük, foglamam sincs, hogy itt mennyi, így sokat segítene, ha egy kb. szintet elárulna. És itt elkövette azt a baklövést, hogy megkérdezte, Magyarországon mennyi. Ekkor kimondtam a 100 Eurót, amire csak nyeltek egyet. Próbálkoztam még, hogy de mi kifizetnénk, amit itt szokás, csak árulja el végre, hogy mennyi az annyi, de nem. Azt mondta, hogy tudja, hogy milyen nehéz az élet manapság Magyarországon, és nagyon rendben van ez a 100 Euro. Látszott rajta különben, hogy valószínűleg nagyságrendekkel többet kellett volna adjunk. Szegény Feri nagyon-nagyon rosszul érezte magát emiatt. De ők rontották el, nekem meg az a véleményem. Ha a levélben megírják, hogy ezer Euro, mi akkor is elmegyünk ugyanis, ha törik, ha szakad....Így jártak.
Lili drágám a végére elég nyűgös volt, nem evett rendesen, és a vizsgálat közben újabb kúpot kellett beadni neki, mert lázas lett. A visszaútra ki is ütötték magukat kismanóék és szerencsére minden rendben ment.
Dokinő jövő októberben megint Ausztriában lesz, ha gondoljuk. Ezt még hozzátették. Még nem tudom, addig annyi minden történhet még... :)

Kamerabűvölő Szöszke és verselő-biliző Lilkó főhercegnő

Anyuka idétlenül gügyög, Szöszke meg ilyen édesen, vagy akár mégédesebben gügyög, de leginkább a kamerába néz. Filmsztáros, műsorvezetői avagy politikusi allűrök. Vigyázunk.

Hát így versel Lilkó, amikor más gondolatai is akadnak a vers és bilizés mellett. Full koncentrációban még jobb a lány :)

Bilizés anya költeményére, verseléssel egybekötve

Neuranax - 12 nap

Megoszlik Feri és az én véleményem a Neuranax-szal kapcsolatban.
Szerintem adott Lilinek egy nagy lökést mozgásilag és energizáltságilag is, Feri szerint ez már benne volt a levegőben. Gyakorlatilag Szegedről ezzel az energiával érkeztünk haza, ami magasabb fokozatra kapcsolt a kórház után, és méginkább pont aznap előtt, amikor elkezdtük adni Lilinek a gyógygombákat. Ezzel én is egyetértek, viszont szerintem ehhez hozzáadott a Neuranax és azóta is hozzáad. Olyannyira, hogy a délutáni nehezebb elalvást is hajlamos vagyok ennek a számlájára írni. Úgy ficánkol, mint egy kiskacsa néha... :)
De abban megegyeztünk, hogy egyelőre folytatjuk.

Áll a baba

Csütörtökön Lili fogta magát és felállt a dévényes gyógytornán Erika lábairól. Ezt többször is eljátszottuk aztán :) Azóta itthon is sokszor akarja. Persze még nem tökéletes, és sokáig sem bírja, de álldogálunk :)
De rég volt az, amikor anyu először elkezdett próbálkozni az állítgatással... :)
Vajon karácsonyra menni fog? (Nem mintha fontos lenne bármilyen határidő is...)

Táplálékkiegészítős arzenál

Legutóbb tán Misko blogján láttam egy gyógyszerarzenálos képet, de nem nehéz elképzelni, vagy elég ha ellátogatunk egy kisgyermekes családba.
Nekem elég rossz tulajdonságom ezzel kapcsolatban, hogy bespájzolom, amiről jót hallottam, aztán nem adom be a gyereknek (vagy akár magamnak), nem kell mérgezni a szervezetet ilyenekkel... Erről meg az Ovizsaru film egyik jelenete ugrik be, amikoris a rosszfiú mielőtt elrabolná a kisfiát az óvodából, az édesanyjával betér egy gyógyszertárba, mert az anyuka vitaminokat akar még vásárolni. A rosszfiú kérdi, hogy minek. Őt is éveken át tömte minden sz*rral, mégsem volt soha semmilyen baja. Erre a néni ad egy fülest a rosszfiú fiának és sommásan ezt mondja: "Hát pont ezért nem volt soha semmi bajod!"
Lilinek ma reggel elkezdett nagyon csurognia először az egyik, majd a másik nózija. Picikét köhög is. Vagy elkapott valakitől valamit, vagy megfázott. Basszus. Félek egy újabb lázgörcstől, illetve féltem a holnapi utunk sikerességét...Megnéztem hát mi van itthon, és rögtön kapott Cebiont és 500-as C vitamint, a mai tornát meg lemondtam...
No de akkor leírom az arzenált is, íme:
- Cebion 2x multi: ez lett az általános vitaminkomplexumunk. Van benne inulin is, ami manapság divatos, de még nem nagyon tudom, mire jó, de örülünk neki :) Szirupos és nagy előnye, hogy Lili lenyeli. Folyamatosan fogjuk ezentúl szedni...
- Bonolact Pro+kid: ezt azért szedjük, mert az antibiotikum kúra után a kicsinált gyomorflórát valamivel vissza kell állítani a rendes működésre. Por alakú és a reggeli pépbe gond nélkül bele lehet keverni. Kb. 1 hónapig szedjük. Amúgy magyar fejlesztés, sok jót hallottam róla.
- C-vitamin 500 mg bioflavonoidokkal: ezt a Dr. Lenkei oldalról szereztem be. Kis kapszulákban van a por, a kapszula könnyen szétnyitható, port ki lehet szedni belőle és bele a joghurtba. Kész. Ezt egyébként magamnak vettem, én szedem, Lili ezt rendkívüli, sokkjelleggel kapja, napi 2x, hogy ha lehet, elejét vegyük a bajnak...A Lenkei készítményekről egyébként nekem azt mondták, hogy túl sok bennük a vivőanyag, így nem jók...
- Chamomilla: ezt a Remediától szereztük be, homeopatiás bogyókák. Ha nem is naponta, de sűrűn beszedünk 5-10 golyócskát, mert mostanában (is) fogzunk. Kis kanálra teszem őket, és Lilinek annyit kell mondani, hogy cukorka, és beveszi, elszopogatja őket (cukros golyón van ugye a hatóanyag). Fogzásra még használjuk a borostyán nyakláncot, többnyire jól működik, de komolyan! Illetve ha nagy a gond, bekenjük Dentinox-szal. Ezek így együtt hatnak valamilyen kombinációban (természetesen első és utolsó üti egymást, jó fél órának el kell telni, míg ezt és azt használjuk.)
- Schüssler sók:
- Nr.1. Calcium fluoratum: ezt szednénk a mielinizáció beindítására
- Nr.5. Kalium phosphoricum: ezt általános idegrendszeri erősítőként
- Nr.11. Silicea: ezt pedig az újabb vesemedence gyulladást, a baktériumpangást megelőzendő.
Ezeket még nem szedjük. Olyanok egyébként, mint a homeobogyók. De mivel ezek tabletták, és ezekből napi 3xfelet, illetve az utolsóból másfelet kell beszednünk, így törhetem őket félbe és oldhatom fel vízben, mert túl nagyok maradnak. Egy próbát egyébként csináltam már, Lili kicsurgatta ezeket a száján. Márpedig ez máshogy nem fog menni, nem lehet belekeverni kajába. Láttam egyszer valami zselés verziónak a hirdetését egy bevásárlókocsin, ennek még utána kellene járjak...
- Eskimo kids: ez a halolaj omega zsírsavakkal, ill. E és D vitaminokkal. Ezzel leálltunk egy ideje, de folyt.köv, mert immunrendszer erősítő is, meg pl. "okosít" is.
- Homoktövis olaj: ezt még nem adtam szintén Lilinek, mert olyan hülye a tégelye, hogy nem tudom hogyan kinyerni belőle azt a pár cseppet, amit adni kellene. De már vettem egy pipettát a héten a gyógyszertárban, velem nem lehet kiszúrni :) Ez a szemre jó egyébként, látóideg sorvadásban szenvedőknél állítólag volt hogy megállította azt.
- Dr. Lenkei Mg+B6+Omega3: ez a lágyzselatinkapszula a Mg-t és a B6-ot olyan arányban tartalmazza, mely viszonylag megfelel annak, amit Doman bácsi javasolt Barbiéknak. Megkonzultáltam a mi gyerekdokinkkal, ő szerinte nagyon rosszat nem tehet ezzel a mennyiséggel az ember, annak ellenére, hogy az a felnőtt adagot jelentené Lilinek, mert nem felhalmozódó anyagokról van szó, a felesleges kiűrül. A magnézium nyugtatja az agyat, segít megelőzni a kóros agytevékenységeket, a B6 frissé teszi az agyat, az omega 3 meg a ráadás ebben a pakkban, szintén agyserkentő hatásokkal. Ezen még gondolkozom. Ugye ennek most lett nagyobb aktualitása, hogy Lilinek nem lett jó az EEG-je és hajlama van a görcsökre. Megelőzésnek lehet, hogy el lehetne kezdeni már végre...
- VitaMist vitaminspray családból a VitaSight-ot szemerősítőnek használjuk és hébe-hóba, leginkább az esti lefekvések előtt kap Lili 1-1 fújással a szájába. Szereti az ízét.
- Neuranax: ez a Jolly Joker, agyserkentő, idegsejt-védő, immunrendszer erősítő, őssejt-fokozó és még sokminden más, nekünk ezek a tulajdonságai a fontosak. De erről majd külön beszámolok...
- És egy dolog van még, amit veszettül keresek, hogy melyik termék legyen az és hogyan adagoljam, az pedig a tőzegáfonya. Ezt is folyamatosan kellene szednünk, míg Lili vesemedence tágulata el nem nő. Fertőtlenítő hatású.
Hát ennyi.
Azt tudom, hogy vannak készítmények, melyek bizonyos összetevőikben átfednek, és köztük olyanok, melyekkel vigyázni kell, mert felhalmozódnak (mint A, D és E vitaminok). Erre figyelek.
Meg most már arra is, hogy Lili rendesen megkapja ezeket. Egyszerűen nem lehetünk betegek!

Vadkacsa

Apa elment vadászni, meglőtte, hazavitte. És még a megette is ismert, de hogy ki fogja megfőzni?! Hát én!
Így jár az ember, ha vadászik a férje és beállít 10 vadkacsával (de legalább megnyúzza, mert vadászék nyúznak ám, nem tollaznak forró vízzel, mint anno nagymamám...). Szóval a karácsonyi étek adva van.
De tessék nekem segíteni: mit süssek-főzzek belőlük? (Kipróbált, bevált és mérnöki pontossággal leírt recepteket küldjetek, ha van. Köszi!)

Napközbeni pár kép

Itt jártak Mónikáék a hétvégén, már nagyon vártuk őket a gézengúz fiúkkal együtt! Ez az egyik szuperséges ajándék tőlük, amit Lili éppen a bilizés közben vidáman explorál.
A világ legédesebb tejbetökje :)

A lejtőn elkezdődtek az életveszélyes műveletek, Barni is megszeppent.

Együttjátszik (na jó, nem együtt, hanem egymás mellett)

Jól van apa, ügyes vagy!

Liliduma ---kiegészítve!

Egyik este Feri elment sétálni a gyerekekkel, míg én elrohantam bevásárolni. Feri és Lili közt a következő párbeszéd zajlott le:
- Anya?
- Elment.
- Hova? Hova?
- Boltba.
- Hova?
- A Tescoba.
- Teszkn? (...mert így mondja...)
- Igen.

Délutáni uzsonna alatt.
- Lili, fincsi az uzsonna?
Épp kétpofára tömi a kaját, de majd megfullad, hogy lenyelje, hogy válaszolhasson:
- Aztaaaaaaaa! -és már tömi is tovább.

Ez nem duma, csak aranyos volt. Nézegettük az állatokat a képeskönyvében. Most már nem csak a nevüket vesszük át, hanem azt is, hogy mit mond az adott állat, ill. hogy ha jellegzetes, akkor mit eszik. A majomnál tartva mondtam Lilinek, hogy banánt eszik a majomka. Erre vágyakozva megismételte (bábn az természetesen, nem banán:)), majd egy akkorát nyelt, hogy csak nnnnnnnnna.

Feri trükkje volt, hogy átváltottunk a kisebb térfogatú cumisüvegre, hogy ne igyon annyit Lili. És bejött!!! Nagyon szépen lecsökkent a vízfogyasztásunk! :) Így viszont néha fordulni kell egyet, ha még Lilkó inni akar. Ilyenkor szoktuk mondani neki, hogy várjon, hozzuk a vizet. Irtó türelmetlen, rögtön megy a hiszti, hogy ő márpedig azonnal akarja a vizet tovább...
Most is ez történt, Lili kiitta az üveget, de még mielőtt hozzászóltunk volna nyugtatólag, ő nyújtotta is azt felénk és közölte:
- Hozzá'!

:)

Újabban Lili kajdiból levág cuccokat (c.üveget, játékokat) a földre, de azok akár 2-3 métert is röpülnek. Erre a megjegyzése:
- Leesett... (csodálatosan érthetően)

Párszor meg rászólt már síró öccsére fölényesen, fitymálóan, félvállról odavetve:
- Hiszti! :)

Barni jegyzőkönyvébe

2010. november 3-án, azaz tegnap este (3 hónapos és majdnem 4 hetes korában) cici után való veszett kajtatásban fogta magát a nagy kisember és hátról jobb oldali irányba megforult, hasra. Nem lepődött meg. Én annál inkább. Lehet, hogy a 3db aszott és kiszáradt és lejárt szavatosságú konyakosmeggyet nem kellett volna este betolnom? :)

Képek Szegedről

Amikor nem sír, nem mosolyog és nem eszik...
...szintén...
Kukucs, ki vagy?

A testvérbabakocsink, Lili tornája után vidámkodva. Általában már jó kedvvel távoztunk, Barni meg sírósan. Volt, hogy meg is kérdezték tőlem a kint várakozó anyukák, hogy nagyon megkínozták-e szegénykét? Mire mondtam, hogy nem, nem ő tornázott, hanem a nővére... :)

Ez a kép Makón készült, mamámnál, azaz tökmagék dédszüleinél. (A "dédi" szó is nagy kedvenc.)

YO RAPS! :) (Fürcsi után ezzel a bűbájjal kezdődik a 2 órás hasfájósság...)

Lili Ildivel tornázik. Az "Ildit" is szépen mondta, de a nagy kedvenc mégis Zsuzsa, a másik gyógytornász, aki Lilivel foglalkozott délelőttönként. Még manapság is többször elhangzik egy nap, hogy Zsuzsa...:)
"Állok, látod?"
"És szépen kapaszkodom"
"Csörgő és labda, nagy királyság! És mind az enyém!"
Két gyerekkel szinkronfoglalkozás. Ha nincs sírás, nem is nehéz :)

Én sajnáltam...

...már a nénit, akinek fotót kellett csinálnia Liliről az útlevélhez. Barnus seperc alatt megvolt, intelligensen belebambult az édes kis nyálban úszó kobakjával a kamerába és kész. Jött Lili, Feri ment be vele a fotózóslyukba.
- Állítsák fel a gyereket a székre!-mondja a néni.
- Nem tud állni.-mondja Feri.
- Jajj, akkor fogja ölbe!
- Ok.
Csattogtatás, semmi nem jó. Lili lefelé tartja a fejét, ha az állánál megemelnénk, sír. Csettinget a néni és ismételgeti:
- Nézzél ide! Aranyoska, nézzél ide!-mondja és valami csörgőt is ráz.
Feri elunja, és megjegyzi, viszonylag nyersen (mert melege van és a cukra leesett):
- Nem fog odanézni, nem lát!
Néni nagyot nyel, kényelmetlenül érzi magát vagy mi.
Megkérik anyukát, hogy álljon a kamera mellé és beszéljen a gyerekhez.
Közben néni vagy 15 használhatatlan képet ellő. Mind bemozdult, vagy lefelé nézett a leányzó.
És közeledett 16:00 közben, végefele a félfogadási időnek. Ez azt jelenti, hogy még pár kolléga odajön okoskodni körénk. Mondjuk vagy három csajt leköt a fiam, mert ontja a bűbájmosolyt.
Egyik kolléga felveszi a csörgőt, de a néni rászól, hogy tegye le. Férfikolléga furán néz rá és megkérdi:
- Miért?
- Mert nem. Ez most nem működik.
- De miért?
- Mert még mindig az a legjobb, ha az anyuka szólintgatja.
- De...-kezdené a pasi, és már emeli is a csörgőt, de a néni kikapja a kezéből...
Valójában vicces a helyzet, és tényleg sajnálom a nénit, hogy kényelmetlenül érzi magát, pedig nem kéne.
Végül lett egy jó kép, vagyis egy annyira nem rossz kép.
És akkor elszállt a számítógép. Vagy pont 16:00-kor leállítják a rendszert, hogy lehet hazamenni?! Mindegy. Program újbólnyit, kamerát újból kalibrál, Lili nem bírja, sír. Egyre rosszabb képek születnek, én csak rötyögök. Feri ideges. Mondja, hogy válasszanak egy képet azok közül, melyeket már lőttek és hagyjuk abba. Átveszem Lilit. Valamelyik debil mondókába belekezdek. Hat. Jön a mosoly és végre megvan a kép. Van valami szabály, hogy mindkét fülnek látszódnia kell a képeken (diszkriminálják az egyfülűeket...), és hát ezen a jólsikerülten a bal oldali fülből éppen csak egy pirinyóka látszódik. Kis kupaktanács összegyűlik, hogy jó lesz-e, majd megszavazzák. Gondolom, mindenki siet haza.
Szóval, szegény néni. (Kata, ugye olvasod? Ha összehozzuk valaha ezt a mi közös fotózásunkat, akkor gatyót felkötni! :))

Szóval lesz útlevél mindkét tökmagnak. Szerdán meg irány Graz! Tökmagék külföldre mennek! :) (Vigyázzatok, lavina és mindenféle változatos rossz időre számítani lehet, mert a gyerekdoki megfigyelte: ha Berendék mennek valahova, hó lesz:))
És Barni az este 0 perc hisztit művelt :)
Én meg viszkető és terjengő börallergiát szedtem össze, nemtom mitől, rusnya lett a fejem. Most nyomom a 3. Ca pezsgőtablettát. Utoljára akkor volt ilyen, amikor Lilivel voltam terhes. Csak remélem, hogy most nem vagyok az...
Ja, és megvan a csodálatos télikabátom. Végre. Csak tavaly óta keresek...most egy darabig kipipálva ez a projekt!

Lilivideók

Lili egyedül iszik, majd kipróbálja a gravitációt


Lili kúszás helyett felül, majd függönybe lesz szerelmes


Pogácsasütés bilin


Duda über alles


Apa elment autóval (és néz az ajtó felé hátra, hátha felbukkan mégis:))


Nevem Dede Lele

Végtelenített ma reggeli mondóka

Lili baba, nagy a hasa,
belefér vagy kilenc kacsa!
Háp, háp, háp,
mind azt harsogják,
hogy...(és vissza az elejére)

Tovább is van

Sokminden történik, megpróbálom kapkodva, össze-vissza, mert már megint álmosan vagyok. Valszeg a szoptatás miatt megint kellene egy kis vasat felírassak, mert merülnek a tartalékok, érzem. Napközben nem, csak ilyenkor, este, amikor amúgyan meg még elég energizáltan ütöttem a billentyűzetet.
A legnagyobb szerintem, hogy Lili kezd kimozdulni a kis világából. Mit kezd? Szélsebesen halad! A mai nappal elértük azt is, hogy "Z ülésből" négykézláb pózba tudja magát pakolni. Nem mindig, de sűrűn. Ha nem sikerül, összeesik, ahonnan pedig szintén fel tudja magát küzdeni ülésbe. Ez a mutatvány a lejtőn 1-2 mp alatt abszolválódik, amivel csak az a baj, hogy így elég keveset kúszunk. Szépen felül a lejtőn, zagyvál össze meg vissza, énekel, hangoskodik, elkapja a lejtő peremét, és elkezd felhúzódzkodni rá, popót már fel is emeli közben és ott kell lenni folyamatosan, nehogy olyan lendületet vegyen, hogy áttornássza magát és zutty...
Az új szóalkotása, hogy "Pafap", ami annyit tesz, hogy "Paff, a bűvös sárkány". Már a felvezető pár hangból tudja, hogy az jön és okosan mondja, hogy Pafap...
Kajából nagy kedvenc most a "bábn" (ami a banán) és a "papa" (ami a tejpép). És amikor mentünk bevásárolni a Tescoba, hangosan megjegyeztem, hogy hova is megyünk, ő pedig próbálgatta az ízét, hogy "Tesz". Erre mondom Ferinek, hogy ki ne mondja ez a lány, mert tök gáz lenne, ha a szólistánkon ilyen előkelő helyen végezne ez a szó. Erre a kisasszony befejezte a szót hirtelen "kó". Azóta is próbálgatja...
De igazából mindent. Gyakorlatilag egész nap be nem áll a szája. Engem egy állandó párbeszédfoszlánnyal kerget az őrületbe, mely így hanzik:
- Anya!
- Igen, kislányom?
- Tánc!
Általában a kocsiban megy neki ez a legsűrűbben. És érdekes, hogy ha nem azt mondom, hogy "Igen?", hanem mondjuk, hogy "figyelek" vagy "hallom", akkor ezeket a szavakat mondja vissza és rögtön nem táncolni akar...
A bemutatkozás már frankón megy, ebben a formában:
- Hogy hívnak, bogárkám?
- Lele.
- És milyen Lili? Berend?
- Dede. :)
És van folytatása, megzabálom:
- És hogy hívják a tesód?
- Szöszi. (És tudja, és tudja, és tudja!!! :))
Amire meg nagyon rá vagyok most kattanva, azt az egyik Domanos könyvben olvastam, hogy kezdjük azt el, hogy ismert mondókák vagy versecskék rímelő sorvégi szavát nem mondjuk ki, hanem szünetet tartunk. És figyeljük meg, hogy a gyerek folytatni fogja egy idő után. Akár már hat hónapos kisbabákkal is meg lehet csinálni, mert ha szeretik a játékot, és mi meg várunk eleget (nekik több idő kell rá sokkal, akár 15-20 mp is), akkor valamit begügyögnek majd boldogan. Később nem csak a sorvégét lehet elhagyni, hanem akár közben is, bárhol lehet szünetelni. Lili nagyon ráérzett erre, tökre szereti, mosolyog és mindig próbálkozik valamivel. Ha meg nagyon nem megy, akkor szégyenlősen mosolyog, esetleg közli, hogy "itt". De az "Éliás, Tóbiás" "dödöléje" tökéletesen hangzik tőle, és a "belőle" valamint a "tyúkok" is elég jól meghallhatók.
És még egy nagy dolog számunkra, az EGYEDÜL IVÁS!!! Egyszer hat hónaposan megcsinálta már (azt hiszem, volt is itt a blogban róla fotó), aztán hosszú hónapokon át semmi. A kis tenyerét szétfeszítette, ha a cumisüveg füléhez erőltettük, és igyekezett elkapni, de mintha tüzes valamihez nyúlt volna! Kb. 4-5 napja viszont ráérzett az ízére. Tündéri, nem győzök betelni vele! És mondani sem kell, hogy LÁTJA is a cumisüveget, pontosan értenyúl, ha elég közel van hozzá! És szinte kiizzad az ivásban, annyira nagy vehemenciával teszi. (És úgy látom, így még többet iszik, szerintem ma 2.5 liternél járhattunk, annyira élvezte. Bár hozzátartozik, hogy vendéglős ebéd volt, fűszeres grillhússal, fűszeres levessel, talán sok és szokatlan volt ez neki, kellett rá a víz. De a biztonság kedvéért mérek egyet valamelyik nap, amikor itthon leszünk végig, nehogy 3 fölé menjünk...) De bazi édes :)))
Akkor is, amikor együtt fürcsizünk. Mostanában kétszer is tartottunk anya-Lili fürdést, és nagyon jól éreztük magunkat :) Kaptunk még százezer éve unokatesóméktól egy dm-es 6-os pohárszettet, 3 színnel és egymásba rakhatóak, illetve alul különféle "lyukazatúak", más-más erősséggel jön belőlük a víz. No ezzel önmagában el lehetne vagy fél órán át szórakozni (tanuljuk, hogy kicsi, ill. nagy, a színeket, a locsolást, az egymásba tevést, a vízerősségeket, stb.), aztán volt még egy gumikacsánk is, és egy sünilabdánk.
Sokmindent tanulunk, asszem vasárnap mentünk a Deseda körüli sétánkra, ahol a fa részeit tanulgattuk, leveleket, ágat, terméseket fogdostunk és Lili szépen utánunk mondta a szavakat. Úgy néz ki, hogy érti is őket. Persze könnyű volt, mert nagy kedvence a "Fújja a szél a fákat, letöri az ágat" mondóka, mert tök jól el lehet játszani és mindent erre fűztem föl.
És érdekesség, hogy a Rékustól kapott (bicikli)dudát is megszerette, sőt, messziről ha felmutatjuk neki, akkor valószínűleg annak jellegzetes alakja miatt kimondja Lili, hogy duda!!! Látja...(És a vicces, hogy amikor dudál vele, összeszorítja mindig a szemeit, amikor jön a hang :))
Mindezen lendületességet Ferivel egyetértve a gombaadás előtti naptól datáljuk. Mégis, úgy gondolom, a gomba mindehhez hozzáadott. Legalábbis én hiszek benne.
Az állás, állítás, járatás terén mégis visszaesést láttam a dévényes tornán. A kisasszonka nem akarta megerőltetni magát. (Ja, és hízunk nagyon basszus, ez a mozgásnak nagyon nem tesz jót. Mindenki azt mondja, hogy ne izguljunk, majd ha beindul, úgyis leadja, de én kicsit izgulok. Nem-e nagyon gátja a duciság a mozgásnak?...) A héten meg suliszünet van, és mivel ugye a korai fejlesztő oktatási intézménynek számít, így nuku óra...megpróbálunk menni privátba...
A fejlesztőben feldobtam egy kérdést, vagy legalábbis ötletet, hogy én szeretnék Kaposváron sérült gyermekeknek zenei, mondókázós foglalkozást szervezni, csak hát az a pár hely, melyeket megkerestem, nem támogatta az ötletet olyannyira (vagyis ajánlották az egészségeseknek, vagyis jobban mondva a bárkinek szabadon látogatható lehetőségeket). Én szeretnék viszont egy "sérülteknek szólót", mindenképpen. Egyrészt, mert szerintem kicsit mást kellene ott tartani (pl. minimális testmozgás), másrészt lassabban kell haladni, több ismétléssel, harmadrészt jó lenne kimozdítani a sérült gyermekes anyukákakat, negyedrészt másról is folyhatna előtte-utána az eszmecsere a szülők közt, lehetne gondolatokat cserélni, egymásnak ötleteket adni, stb. Erika elvitte az ötletet az igazgatónőhöz, akivel kis körben megbeszélték a dolgot, és ráharaptak. Nem pont erre, de hasonló jóra. Zeneterápia. Ugyanis a suli nyert egy pályázaton valami villogó és beszélő zenegépet, amivel "lehetne kezdeni valamit", csak most kölcsön van adva a zenesulinak. Ebben a hónapban jól visszakérik, és már meg is van az ember, aki már el is kezdett gondolkozni azon, hogy mit is lehetne csinálni egy ilyen géppel egy ilyen foglalkozás keretében. Én is kíváncsi vagyok! Várom nagyon, de az eredeti ötletemről sem akarok lemondani. Csilla mesélte (asszem :)), hogy Bori mennyire kész volt a zeneterápiától. Úgy zenéltek ugyanis valami hangszeren, hogy ha felnézett Bori, akkor hangosabb lett (vagy gyorsabb?) a zene, ha elnézett, akkor halkabb (vagy lassabb?) és amikor mindezt a leányzó felfogta, rendesen kiborult azon, hogy ő befolyásolja a zenét :) (persze a kiborulása nem vicces, csak az a jó, hogy milyen hatással is lehet a zene a sérült gyerekre).
És ha már Csilla és Bori, akkor el kell mondani, hogy voltunk szombaton a Borsóházban! :) (itt: http://5mp.eu/web.php?a=borsohaz ). Szülői találkozót szerveztünk, ahol Doman diéta és Doman olvasóprogram témákban okosodtunk (és nem utolsó sorban kaptam egy tonna elektronikus anyagot az IQ programhoz, ehhez-ahhoz :)). Most, hogy Lilike egyre ducibb, kicsit jobban figyeltem a diétás témára, de nem igazán tudom elképzelni, hogy mikor lenne időm nekem arra, hogy egyrészt beszerezzem az alapanyagokat a bioboltból, másrészt meg is főzzem a diétás kosztot...szégyen ide vagy oda...mi még mindig üveges babaételt eszünk (1-3 éveseknek valókat) és szeretjük reggelinek 7-kor a tejpépet, mert én nem bírok korábban felkelni, hogy rendesebb kaját rittyentsek (fél 10-kor van tízórai, ott kompenzálunk mondjuk és az uzsonnát is elkészítem, no meg a vacsit). Egyelőre elraktároztam az okosságokat.
Az olvasóprogiról való beszélgetés is újabb lendületet adott. Most viszont nem kezdek neki, míg kb. 600 szókártyát össze nem állítok. Ez lesz a 3. újrakezdésünk...Ezúttal Szöszi is kap belőle :) És a miértről is. Nem, nem azért, merthogy azt gondolnám, hogy jó lenne, hogy tudjon olvasni a gyerek. Sem nem azért, hogy zsenikéket képezzek, vagy ki tudja még miket szoktak mondani. Leginkább azért, mert az olvasóprogram szuperjól fejleszti a szemet és a látást. A szemizmokat edzi, segíti a fixálást, küzdi lefelé a nystagmust. És ha bejut az agyba szókép, megvalósul a látás. Ezen kívül csak azáltal, hogy egy "bemeneti" utat aktiválunk, munkára bírjunk, fejlesztjük magát az agyat. Csak a használat által. És ez az, amire a sérült gyermekeknek nagy szükségük van! Mindez természetesen játékos formában történik, semmi eröltetés! De hisz' Lilinek eddig is nagyon tetszettek a szókártyák! Barnuska pedig majd kiugrik a pihizőszékéből, hogy megnézzen egyet-egyet :)
De ez a gyártás a kettes prioritás. Beugrott elé egy másik dolog. Írtam nemrég egy levelet, a világhíres finn szemésznőnek, Lea Hyvärinennek, jól megdícsérgettem a honlapját, hogy millió hasznos dolog van ott (http://www.lea-test.fi/ ) és hogy tudna-e nekünk segíteni, mi szívesen felkeressük őt, ha alkalmas (jó kis tavaszi finnországi túra lebegett szemeim előtt :)). Erre visszaír (!), hogy OK, de előtte küldjem el a leleteinket, illetve válaszolja pár (kb. 10) kérdésére részletesen. Mondtam OK, csak kérek egy kis időt, kb. 2 hetet, mert hosszú lesz...Erre aszongya, hogy nem gond, mert most két hetet úgyis Ausztriában dolgozik. Erre én: nem akarok tolakodó lenni, de nem kereshetnénk fel ott? De, ha éppen be tudnak sűríteni a helyiek a programba. Szerdán fixáljuk az időpontot. Nagyon szeretném, ha összejönne! Csak Grazig kellene eljutnunk, hogy a világ egyik legjobb gyerekszemész diagnosztája megnézze Lilit! Honap intézem az útleveleket. Merthogy gyereknek vagy személyi vagy útlevél kell EU-ba, de az osztrákok szórakozni szoktak állítólag, hogy nekik a személyi kevés, útlevél kell. Azt olvastam, hogy sürgősségivel 5 munkanapon belül elkészítik, remélem, nem korábban kellene kint lennünk Grazban (ha igen, asszem papírok nélkül is elindulunk, bekészítve mindent, ami viszont van, pl. anyakönyvi kivonat, aztán reménykedhetünk, hogy ha megállítanak, nem kekeckednek).
Ma pedig Halottak napi túrát tartottunk, csatlakoztunk Feri szüleihez, ill. sógornőmékhez és elmentünk Szőkedencsre, ill. Keszthelyre temetőbe, együtt ebédeltünk egy nagyot, majd itthon nagy családi hangzavart tartottunk immár négyesben, vasalással és mosással egybekötve. Szép napunk volt, csak Barnus nem akarja elfelejteni ezt a hasfájást! Lenne már vége!