Ma elkezdtük a "kúrát". Odáig jutottam, hogy reggel késhegynyi Neuranax gyógygomba örlemény, és fél-fél az egyes, ötös és Silicea Schüssler sókból és indult a nap. A gombákból ez volt a napi adagunk így felvezetőleg, de a sókból kellett volna még adnom, csakhát...csakhát Lilkó energiabomba lett. Ebéd előtt kezdtem látni a hatását, a kiscsaj nyelve még a szokásosnál is jobban megindult, beszélt-gagyogott, mint egy reklámbeolvasó, piszkosul vidáman persze és közben izgett-mozgott az ő helyhezkötött módján - bár szépen próbálgatva a popóemelést. Aztán ebéd (ábéd, ahogy kisasszony mondja) után jött az alvás, vagyis jött volna, mert a kiscsaj totál bepörgött: ugrált fekve, forgott, feltolta magát, ülve ugrált, ágyrácsot (ágyács) rázott, mint egy Duracell nyuszi. Le is izzadt, olyannyira. Három óra körül (a rendes kelés idejében) meg elkezdett nyafogni, így kihoztam a szobából, aminek megintcsak nagyon örült, minden ment tovább. (Leginkább azt hajtogatta, hogy "hamma, hamma", azaz kaját ide, de iziben.)
Szóval első napi tapasztalatunk a Neuranax-szal és Schüssler sókkal az, hogy energizálnak, nem kicsit.
Este elmentünk engem megünnepelni, névnapilag Feri családjával a közeli vendéglőbe, ahonnan az ebédet is hozatjuk és a kisasszony még ott is rendben volt. Induláskor volt egy kis hiszti az öltözködés miatt, de a helyszínen már megintcsak királylány volt. Kapott egy etetőszéket és az asztalfőről ontotta az okosságot és szépen fogta az étlapot is, lapozgatta tudományos fejet vágva hozzá, majd közölte, hogy "sajtot!" Azt is kapott, petrezselymes krumplit rántott sajttal. Annyit evett, hogy csoda, hogy nem fordult le a székről (jól beszorítottuk, hogy ez azért mégsem történjen meg). Hazaérve a szokásos ceremónia után viszont beájult az ágyba, azonnal elaludt a drága, csak Barnus gondoskodott egy kis programról (de már nála is számolom vissza a napokat, hamarosan itt a 4. hónap, és akkor vége kell legyen a hasfájásnak. Ezt minden nap közlöm is vele miheztartás végett.)
De nagy családdal és két kis gyerekkel (a mi részünkről+uncsitesójuk, Pannika) senki ne menjen este vacsorázni vendéglőbe, mert melós, és beszélgetés sem lesz sok a gyerekek miatt. Tudtuk mi ezt, de most jól meg is tapasztaltuk. És erről beugrott egy kedves filmjelenet, a "persze, hogy tudtam, csak nem sejtettem" mondattal, az Oscarból. Aki látta, annak felidézendőül (nincs is ilyen szó...):
http://www.skateman.eu/post/530669763/oscar-persze-hogy-tudtam-csak-nem-sejtettem . Aki meg nem látta, annak meg családi mozinak ajánlom esős vasárnap délutánra, nagy dumák vannak benne :)
2010. október 28., csütörtök
2010. október 27., szerda
Vershallgató elemzés
Írtam Lilinek egy verset. Nem titkoltam úgy született, hogy belegyömöszöltem mindenféle szót, amit szeret. Ebből az lett, hogy mosolyogva hallgatja és ahol tudja, mondja velem, és bizonyos szavakat nyagyon, de nagyon vár :) Íme:
Fülemüle kis madár,
fülemüle merre jár?
Jobbra száll és balra száll,
Lilikére rátalál!
Száll, száll kis madár,
anyukája várja már,
hess!
A 'jobbra' és 'balra' szavaknál mutogatjuk az irányokat, a 'rátalál' szónál megölelem a kiscsajt, a 'száll' szónál pedig repülünk a kezünkkel. Pont ez utóbbit, a 'száll' szót imádja az egészből a legjobban, a vers elején már izgatottan várja, mikor jön :) A másik nagy kedvenc a 'hess'. Bazi édes, ahogy mondja ezeket!
És ez volt az irodalomtörténelem első vershallgató elemzése! :)
Fülemüle kis madár,
fülemüle merre jár?
Jobbra száll és balra száll,
Lilikére rátalál!
Száll, száll kis madár,
anyukája várja már,
hess!
A 'jobbra' és 'balra' szavaknál mutogatjuk az irányokat, a 'rátalál' szónál megölelem a kiscsajt, a 'száll' szónál pedig repülünk a kezünkkel. Pont ez utóbbit, a 'száll' szót imádja az egészből a legjobban, a vers elején már izgatottan várja, mikor jön :) A másik nagy kedvenc a 'hess'. Bazi édes, ahogy mondja ezeket!
És ez volt az irodalomtörténelem első vershallgató elemzése! :)
Háztartás- és irodatechnikai kérdéskör
Az úgy történt, hogy elmentünk Szegedre és itthagytam három adag vasalnivalót Ferinek, hogy a 2 hét alatt hátha. Mert ő az a fajta drága férj, akinek nem esik le a gyűrű az ujjáról (ez most mondjuk nem igaz, de az egy tök más történet...), ha háztartási melóról van szó. Csakhát jött a fránya derékfájás és vasalásról szó sem lehetett. Viszont mosott, kb kettőt, ahogy nézem. Mi visszatértünk Szegedről, és bár anyunál mindent kimostunk, de egy adagot vizesen hoztunk haza, a szárítón landolt. Mint néhány, a lakásban összeszedett dolog is, ill. válogattam a kapott gyerekruhákból megint egy jókora adagot Lilinek, Barninak, hogy most már jók lesznek, belenövünk, irány a mosás. Ebből az lett, hogy ennyi vasalnivalóm lett: a két adag a szárítóról, egy már bekészítve a nappaliba, egy vár mosásra, egy a mosógépben, egy torony (kb. 5 adaggal) és már gyűlik az új a ledobóban...Volt már valaki ilyen szánalmas helyzetben? Én nagyon sajnálom magam - és Ferit is, mert velem együtt már ő is elkezdte a törlesztést...
És a kérdéskör: azt hallotam, hogy ha az embernek van különálló szárítógépe, akkor az olyan csodát művel a rucikkal, hogy nem kell vasalni őket, csak a nagyon kényes férfiingeket. Igaz ez? Érdemes beruházni egy ilyen gépezetbe?
És az irodatechnika: ha elkezdjük a Doman IQ-progiját, akkor nagyon sokat kell majd nyomtassunk. Van egy használaton kívüli színes nyomtatónk, de tintapatronos és mivel az drága, ill. a nyomtató sem új, így elég lassú, így arra jutottunk, kelleni fog egy rendes lézernyomtató. Valaki tud olyat, hogy milyet érdemes és hol? Utoljára 2001-ben voltam képben nyomtatós témában, amikor piackutattam és azóta már új szavak is létrejöttek ebben az iparágban...
Hát ennyi.
Emlékszem egy sztorira egy nőciről, aki a ZUSÁban gazdag feleségként tengette unalmas hétköznapjait, és ezekről az unalmas hétköznapokról elkezdett írni. Olyat, minthogy milyen nyaralni járni, sportkocsikkal száguldozni, partikat adni, stb. A zemberek falták az ezen unalmakról szóló írásait. Aztán egyszer csak a némber elszegényedett és hirtelen egy lepukkant társasházban találta magát valami lecsúszott helyen. Az értékelendő viszont benne, hogy nagyon élvezte ennek a világnak a megismerését, és elkezdett erről is írni. Node a zembereket már az nem érdekelte, ami az ő mindennapjuk is, pl. hogy hogyan is működik a mosógép...Úgyhogy senki sem vette a könyveit, még ez a megélhetési forrása is ugrott. Szegény embert még az ág is húzza ugye. Ez csak azért jutott eszembe, mert most lehet, hogy ti is jól vállrándítotok az én vasalósgondjaimra. Semmi gond :)
És a kérdéskör: azt hallotam, hogy ha az embernek van különálló szárítógépe, akkor az olyan csodát művel a rucikkal, hogy nem kell vasalni őket, csak a nagyon kényes férfiingeket. Igaz ez? Érdemes beruházni egy ilyen gépezetbe?És az irodatechnika: ha elkezdjük a Doman IQ-progiját, akkor nagyon sokat kell majd nyomtassunk. Van egy használaton kívüli színes nyomtatónk, de tintapatronos és mivel az drága, ill. a nyomtató sem új, így elég lassú, így arra jutottunk, kelleni fog egy rendes lézernyomtató. Valaki tud olyat, hogy milyet érdemes és hol? Utoljára 2001-ben voltam képben nyomtatós témában, amikor piackutattam és azóta már új szavak is létrejöttek ebben az iparágban...
Hát ennyi.
Emlékszem egy sztorira egy nőciről, aki a ZUSÁban gazdag feleségként tengette unalmas hétköznapjait, és ezekről az unalmas hétköznapokról elkezdett írni. Olyat, minthogy milyen nyaralni járni, sportkocsikkal száguldozni, partikat adni, stb. A zemberek falták az ezen unalmakról szóló írásait. Aztán egyszer csak a némber elszegényedett és hirtelen egy lepukkant társasházban találta magát valami lecsúszott helyen. Az értékelendő viszont benne, hogy nagyon élvezte ennek a világnak a megismerését, és elkezdett erről is írni. Node a zembereket már az nem érdekelte, ami az ő mindennapjuk is, pl. hogy hogyan is működik a mosógép...Úgyhogy senki sem vette a könyveit, még ez a megélhetési forrása is ugrott. Szegény embert még az ág is húzza ugye. Ez csak azért jutott eszembe, mert most lehet, hogy ti is jól vállrándítotok az én vasalósgondjaimra. Semmi gond :)
2010. október 25., hétfő
EEG
Mégsem lett negatív az EEG-je Lilinek... :(
De dokibácsink azt javasolta, hogy egyelőre ez egy információ, de nem kezdünk vele semmit.
Ma megismételték Kaposváron is (mondjuk nem alvásban) és dokinéni hümmögött, hogy akkor délután az alvóidőben meg kellene ismételni, mert ő is talált valamit. Akkor fedte fel Feri a szegedi eredményeket. Dokinéni javasolni akart már gyógyszeres kezelést is. Ferivel megbeszéltük előre, hogy ez nálunk nem lesz opció, úgyhogy visszautasította.
Remélem, nem lesz semmi...
De dokibácsink azt javasolta, hogy egyelőre ez egy információ, de nem kezdünk vele semmit.
Ma megismételték Kaposváron is (mondjuk nem alvásban) és dokinéni hümmögött, hogy akkor délután az alvóidőben meg kellene ismételni, mert ő is talált valamit. Akkor fedte fel Feri a szegedi eredményeket. Dokinéni javasolni akart már gyógyszeres kezelést is. Ferivel megbeszéltük előre, hogy ez nálunk nem lesz opció, úgyhogy visszautasította.
Remélem, nem lesz semmi...
2010. október 20., szerda
Szegedi történések
A mai nap történt egy olyan, mint még sohasemnem: Lili állt. Bakancsban, guggolásból lett bedöntve picit előre és kapot egy ösztönző csípést a popójába és hajrá. Iszonyatos gyorsasággal saját magát tolta fel, majd olyan stabilan megállt, hogy nem kellett fogni senkinek sem. Mindez persze iszonyatos sírásban történt, de amikor rájött, hogy ő áll, és gondolom meghallotta, hogy én ennek hogy örülök, áttört a síráson a mosoly! Nagyon jó volt! És amíg el nem fáradt, többször, jó 6-7x megismételte a dolgot! Aztán próbálták a szabályos "fellépős" módszerrel felállítani, úgy nem igazán ment, ill. ha csak úgy bepróbálkozik az ember, hogy megpróbálja a tappancsaira rakni, úgysem megy, felkapja a talpait, amint földet érnek...De ezt így látni szuper volt! A gyógytornász csajszi meg is jegyezte szinte felsóhajtva, hogy felejtsük el, hogy Lili mennyi idős, fog ő menni, csak idő kérdése (hányszor hallottuk ezt már, és minden egyes alkalomkor mennyire új értelme tud lenni ennek a kijelentésnek...)
Nekem is volt egy "elsőm", Barni születése óta először elmehettem egyedül egy jó két órára shoppingolni. Azt tudni kell rólam, hogy én utálok shoppingolni, csak a kényszer vitt rá: nincsen téli kabátom. Nem is lett mondjuk, mert nem tetszett semmi sem. Viszont praktikusan bevásároltam az összes idei szülinapi és névnapi ajcsikat és a karácsonyi ajándékok jó részét is :)Ferinek meséltem is, aki megjegyezte, hogy igazi anyuka vagyok. Kérdeztem, hogy ez mit jelent. Ő azt mondta, hogy annyit, hogy mindenkire gondolok, csak magamra nem, ami ugye egyfelől jó, másrészt nem. Valójában meg tényleg nem tetszett igazán egyik kabát sem, másrészt meg egyéb ruhaneműt nem merek még venni, mert bízok abban, hogy még tovább fogyok. Szülések előtt leginkább 38-as méreteket hordtam, most meg még mindig 42-es gatyókban feszülök...Persze megpróbáltam én több helyet is, mert aztán akadt még kimenős alkalmam szerencsére :) Pl. az Alexandrában tök jó gyerekkönyv akciók vannak (már Kaposváron is voltak, itt is), be is zsákmányoltam pár kilónyit. Vettem hármat pl. a "Káprázatos könyvek" sorozatból, melyekben csillogós papírbetétek színesítik a látványt, kemény 300 Ft volt darabja. Lilinek nagyon tetszik az az egy, amit megmutattam neki. A többit majd karácsonyra kapja - ha kibírom addig :) De könyvekből végre hozzájutottam az anno Juditéktól elirigyelt Tessloff-Babilon kiadós könyvekhez is, mert a Bookline jópárat beakciózott, nekem meg csak önmérsékletet kellett tanusítanom, hogy nehogy felvásároljak mindent (bár a végén nagyapa ragaszkodott hozzá, hogy mindet ő fizesse). Az "Ujjvezető lapozó" és a "Tapintós felfedező" nagyon bejönnek Lilinek! (Infó: www.minivilag.hu )
Aztán olyan első dolog is történt, hogy vettem Lilinek sok-sok vastag színes filcet és először rajzoltunk. Piszkosul figyeltem, de fogalmam sincsen, hogy vajon mennyit láthatott abból, amit együtt rajzoltunk, de ő is figyelmes volt. Bár lehet, hogy csak a tollnak a sercegése tetszett neki a papíron. A toll másik oldalán meg minipecsét van (hópihe, szivecske, fenyőfa, stb.), úgyhogy azt találtam ki, hogy Lili majd a karácsonyi ajándékos kártyákra rápecsétel ezekkel - aláírás helyett :)
Engem meg szállnak meg a jobbnál jobb játékötletek folyamatosan. Már azon voltam, hogy meg kellene ezeket valósítani. Nem a "nagy biznisz" miatt, csak az élvezet kedvéért :) Aztán az egyik shoppingolásom során belefutottam az egyik ilyen nagy ötletem egy gyengébb verziójába. Kicsit rosszul esett, hogy nem vagyok olyan nagyon eredeti, mint gondoltam. Feri erre azt mondta, hogy a hatvanas évek óta nem lehet semmit sem kitalálni már, ezért fordul mindenki a genetika felé. És mindez zutty, kicsúszott a száján, nagyon hirtelen. Nagyon jót nevettünk :) Azért még gondolkozom én ezen...vagy marad a genetika :)
És végre a barátokra is lesz idő. Valamelyik este Szisz járt nálam, este 9-re jött és éjfélkor jöttünk rá, hogy már milyen nagyon késő van...És ha minden igaz, minimum két találkám lesz még :)
Szöszke meg úgy vigyorog, hogy arról archiválni kell, csak a fotóapparát dögledezik sajna.
Nagyon jó Szegeden itthon, de már Kaposváron otthon is lennék! :)
Nekem is volt egy "elsőm", Barni születése óta először elmehettem egyedül egy jó két órára shoppingolni. Azt tudni kell rólam, hogy én utálok shoppingolni, csak a kényszer vitt rá: nincsen téli kabátom. Nem is lett mondjuk, mert nem tetszett semmi sem. Viszont praktikusan bevásároltam az összes idei szülinapi és névnapi ajcsikat és a karácsonyi ajándékok jó részét is :)Ferinek meséltem is, aki megjegyezte, hogy igazi anyuka vagyok. Kérdeztem, hogy ez mit jelent. Ő azt mondta, hogy annyit, hogy mindenkire gondolok, csak magamra nem, ami ugye egyfelől jó, másrészt nem. Valójában meg tényleg nem tetszett igazán egyik kabát sem, másrészt meg egyéb ruhaneműt nem merek még venni, mert bízok abban, hogy még tovább fogyok. Szülések előtt leginkább 38-as méreteket hordtam, most meg még mindig 42-es gatyókban feszülök...Persze megpróbáltam én több helyet is, mert aztán akadt még kimenős alkalmam szerencsére :) Pl. az Alexandrában tök jó gyerekkönyv akciók vannak (már Kaposváron is voltak, itt is), be is zsákmányoltam pár kilónyit. Vettem hármat pl. a "Káprázatos könyvek" sorozatból, melyekben csillogós papírbetétek színesítik a látványt, kemény 300 Ft volt darabja. Lilinek nagyon tetszik az az egy, amit megmutattam neki. A többit majd karácsonyra kapja - ha kibírom addig :) De könyvekből végre hozzájutottam az anno Juditéktól elirigyelt Tessloff-Babilon kiadós könyvekhez is, mert a Bookline jópárat beakciózott, nekem meg csak önmérsékletet kellett tanusítanom, hogy nehogy felvásároljak mindent (bár a végén nagyapa ragaszkodott hozzá, hogy mindet ő fizesse). Az "Ujjvezető lapozó" és a "Tapintós felfedező" nagyon bejönnek Lilinek! (Infó: www.minivilag.hu )
Aztán olyan első dolog is történt, hogy vettem Lilinek sok-sok vastag színes filcet és először rajzoltunk. Piszkosul figyeltem, de fogalmam sincsen, hogy vajon mennyit láthatott abból, amit együtt rajzoltunk, de ő is figyelmes volt. Bár lehet, hogy csak a tollnak a sercegése tetszett neki a papíron. A toll másik oldalán meg minipecsét van (hópihe, szivecske, fenyőfa, stb.), úgyhogy azt találtam ki, hogy Lili majd a karácsonyi ajándékos kártyákra rápecsétel ezekkel - aláírás helyett :)
Engem meg szállnak meg a jobbnál jobb játékötletek folyamatosan. Már azon voltam, hogy meg kellene ezeket valósítani. Nem a "nagy biznisz" miatt, csak az élvezet kedvéért :) Aztán az egyik shoppingolásom során belefutottam az egyik ilyen nagy ötletem egy gyengébb verziójába. Kicsit rosszul esett, hogy nem vagyok olyan nagyon eredeti, mint gondoltam. Feri erre azt mondta, hogy a hatvanas évek óta nem lehet semmit sem kitalálni már, ezért fordul mindenki a genetika felé. És mindez zutty, kicsúszott a száján, nagyon hirtelen. Nagyon jót nevettünk :) Azért még gondolkozom én ezen...vagy marad a genetika :)
És végre a barátokra is lesz idő. Valamelyik este Szisz járt nálam, este 9-re jött és éjfélkor jöttünk rá, hogy már milyen nagyon késő van...És ha minden igaz, minimum két találkám lesz még :)
Szöszke meg úgy vigyorog, hogy arról archiválni kell, csak a fotóapparát dögledezik sajna.
Nagyon jó Szegeden itthon, de már Kaposváron otthon is lennék! :)
2010. október 17., vasárnap
Életjel
Szegeden vagyunk, már egy hete. Rengeteg a dolog és sajnos még anyu számítógépe sem hasít, így csak mobilon szoktam netezni vagy sehogy.
Lilkómackó már elkezdte a tornát ugye, az első napon, délelőtt dévényezünk minden nap, délután pedig konduktor foglalkozik vele. De már voltunk a neurológusunknál, alvásos EEG-vizsgálaton és konzultáltunk az endokrinológussal is.
A neurológusnak felvetettem az agykérgi látásprobléma dolgot, gyakorlatilag felhúzta magát az értetlenségemen. Lilinek vékony a látóidege, nem megy rajta az infó, így az agykérge szükségszerűen fejletlen azon a helyen, hiszen nem kap stimulust, hogyan is lenne fejlett?!?! Azaz a látóideg problémához szükségszerűen társul egy látókérgi probléma is, igen, és ezért vélhetjük a hasonlóságot felfedezni Lili viselkedése és az agykérgi látássérültek viselkedése között. Na bummmm, ez is egy magyarázat. Kiábrándító, mert elképzelhető, és ez esetben elveszi a lehetőséget az ezirányú fejlesztés elől. Pár napja a Facebookon az egyik hypoplasiás csoportomban közöltek egy felhívást, hogy várnak kérdéseket Borchert dokihoz (akinek asszisztensével korábban már leveleztem és aki nagyon ott van a témában). Hát, megírtam neki mindezt, feltéve kis kérdéseimet. Egyelőre csak a nagyon triviális kérdések kaptak csak választ, én még várom a sorom...
Barátokkal még sajna nem sikerült találkozni, csak a családtagokkal. Voltunk unokatesóméknál, a másik unokatesóimmal, illetve dédimamánál Makón. Na meg még húgomék is eljöttek, volt hangzavar! :)
Meg volt véletlen találkozás is, anyu régi kollégáival futottunk össze az endokrinolóusra váróban, akik most arrafelé dolgoznak. Pont úgy néznek ki, mint százezer éve, amikor én még kislány voltam, és pont olyan lendületesek, vidámak is! Nagyon örültem nekik!
Ferinek meg iszonytatóan fájt a háta, meghúzta, és már injekciót is kellett kapnia, hogy lazuljon, valami porckorong-sérv rémképet emlegettek. Úgyhogy sokáig függőben volt, hogy tud-e jönni hozzánk hétvégére vagy sem. Aztán pénteken fogta magát, elindult, de ahogy mondta, mikor felhívtam telefonon, Bonyhádról visszafordult. Aztán egyszer csak telefonált, hogy mehetek le kaput nyitni :) a kis komisz ugyanis nem fordult vissza, megszivatott... :)))Nagyon örültem neki, hát még Lilkó (persze szokás szerint nem, teljesen természetesnek vette a leányzó, hogy egy hét távollét után apuci is jelen van.)
Lilike amúgy vegyes képet mutat. Fejlődést egy hét után nem nagyon tudunk felmutatni. Talán annyi, hogy négykézláb helyzetben a popót többször emeli meg. Nagyon mászatják és állítják, de a kiscsajnak nincs hozzá sok affinitása továbbra sem. Feri kissé el is volt kenődve emiatt, de bíztattam, hogy várjunk még egy hetet, hátha majdcsak lecsapódik ebből valami... Beszédileg zseniális, rengetegszer ismétel bennünket, gyakorlatilag folyamatosan kiszúr egy-egy szót és mint a kis papagáj, utánoz minket. A kedvencem mostanság a 'telefon', ami Lili-nyelven úgy hangzik, hogy 'telszetá'. És el is szótagolja, ha nem érted, 'tel-sze-tá' :)
Gondoltam, hogy írok megint egy listát, hogy mik azok a szavak, melyeket mond egy nap, de amikor a technikai kivitelezhetőségén gondolkoztam, rájöttem, hogy befolyásolás nélkül ez már nem megy. Mert azt fogja kimondani, amit én mondok, amit én olvasok neki a könyvekből, amit a környezetéből hall, stb.
Sikerült a mai napig még egy Doman könyvet kiolvassak, az enciklopédikus tudás átadásáról szólót. Eléggé bő lére volt eresztve a könyv, sokat ugráltam benne. Szerintem egy, max. két oldalban össze lehet foglalni a lényegét. Azt hiszem, ezt is elkezdjük majd, csak egy színes lézernyomtatót be kell szerezzünk előtte hozzá.
Ferivel beszélgettünk Lilkóról mélyebben is, megint, és kétcsapásos stratégia mentén haladunk. A fő problémakör továbbra is a nemlátás, és csak utána jön a mozgáselmaradás. És mivel engem izgat az angliai ipse a módszerével, így a kb. 70ezer forintos első tételt bevállaljuk, hogy megnézzük, mit kínál. Én valami olyasmit gyanítok, hogy a BHRG-s sorhoz hasonló valamit tud ő nyújtani, ami persze lehet jó is és rossz is. Nem nagyon tudok elmenni mellette. Hm. Aztán ha buktuk, akkor lenyeljük, mert kénytelenek vagyunk. A másik dolog, hogy tavasszal talán nekiindulunk Olaszországnak... Ez még nem ezer százalék, de lehet, hogy az eddigieknél komolyabb "domanozásba" kezdünk, első lépésben (vagyis sokadikban) a tanfolyam elvégzésével. Ettől az elmondások alapján sokkal okosabbak nem leszünk, amolyan agymosásféle, de megnyílik a kapu a konzultáció felé... A mozgásos témára a fejlesztéseket folytatjuk továbbra is, Lilkó 2 éves korától fekszünk rá ennél is komolyabban, ha szükség lesz rá. Egyrészt addig adunk neki időt, másrészt akkor megnyílik pár (szintén külföldi) módszer kipróbálásának lehetősége, melyeket fiatalabbaknak nem ajánlanak. A mielinizáció felgyorsítására és általában az agyserkentésre pedig elkezdjük az antibiotikumok befejezése után a Schüssler sókat és a Varga-féle gyógygombákat. Sokat várok tőlük.
Barnus a három hónapja betöltésével még mindig hasfájós. Úgy látszik, a negyedik hónapnál kopik ez le nála (legalábbis remélem, hogy legkésőbb addig vége). Volt egy napunk, egy teljes napunk a héten hasfájás, így sírás nélkül. Azt hittem akkor, hogy itt a vég, de sajnos nem. Szép nap volt, imádtam a fiam (mint ahogy amúgy máskor is), folyamatosan mosolygott, nevetgélt, kuncogott és gőgicsélt. Tök jó lesz, ha nem lesz ilyenünk már! Amúgy meg imád tévét nézni (ami gáz, mert ha hazamegyünk, otthon nincsen tévé, csak a youtube-on a teletubbies, amire szintén mindig abbahagyja a sírást:)), rám vigyorogni, és elkezdte a csörgői markolászását. Próbálja a szájához vinni, de nagyon szöletes, robotos, ügyetlen mozdulatokkal operál, tök vicces! :)
Holnap koránkelés, mert reggel torna, apu segít. Mondtam már, hogy halál stresszes két gyerekkel pontosan érkezni bárhova is? Főleg ebben a hidegben, vagy fél órán át öltözünk (Lilire irtó nehéz feladni a kis bakancsot például), aztán egyik gyereket bepakolni kocsiba, míg a másik a lakásban vár egyedül, aztán érte menni, míg az egyik a kocsiban vár. És jobb esetben nem sír. Áhhhhh. Még segítséggel is őrjítő, de ha nincs...
Jajjj, és volt egy tök jó dolog: dévényes torna után, amikor a fáradt Lilkót csomagoltam téli cuccba, egyszer csak egy csajszi odajön hozzám, hogy nem én vagyok-e Orsi és a kislány nem Lilike-e. Mondom, hogy de, és hogyhogy és butafejvágás és nem tudom, hogy honnan kellene ismernünk egymást. Erre mondja, hogy olvassa a blogot, véletlenül talált rá, kereső dobta ki. Ők is odajárnak tornára kisfiával, ahova most mi :)
Lilkómackó már elkezdte a tornát ugye, az első napon, délelőtt dévényezünk minden nap, délután pedig konduktor foglalkozik vele. De már voltunk a neurológusunknál, alvásos EEG-vizsgálaton és konzultáltunk az endokrinológussal is.
A neurológusnak felvetettem az agykérgi látásprobléma dolgot, gyakorlatilag felhúzta magát az értetlenségemen. Lilinek vékony a látóidege, nem megy rajta az infó, így az agykérge szükségszerűen fejletlen azon a helyen, hiszen nem kap stimulust, hogyan is lenne fejlett?!?! Azaz a látóideg problémához szükségszerűen társul egy látókérgi probléma is, igen, és ezért vélhetjük a hasonlóságot felfedezni Lili viselkedése és az agykérgi látássérültek viselkedése között. Na bummmm, ez is egy magyarázat. Kiábrándító, mert elképzelhető, és ez esetben elveszi a lehetőséget az ezirányú fejlesztés elől. Pár napja a Facebookon az egyik hypoplasiás csoportomban közöltek egy felhívást, hogy várnak kérdéseket Borchert dokihoz (akinek asszisztensével korábban már leveleztem és aki nagyon ott van a témában). Hát, megírtam neki mindezt, feltéve kis kérdéseimet. Egyelőre csak a nagyon triviális kérdések kaptak csak választ, én még várom a sorom...
Barátokkal még sajna nem sikerült találkozni, csak a családtagokkal. Voltunk unokatesóméknál, a másik unokatesóimmal, illetve dédimamánál Makón. Na meg még húgomék is eljöttek, volt hangzavar! :)
Meg volt véletlen találkozás is, anyu régi kollégáival futottunk össze az endokrinolóusra váróban, akik most arrafelé dolgoznak. Pont úgy néznek ki, mint százezer éve, amikor én még kislány voltam, és pont olyan lendületesek, vidámak is! Nagyon örültem nekik!
Ferinek meg iszonytatóan fájt a háta, meghúzta, és már injekciót is kellett kapnia, hogy lazuljon, valami porckorong-sérv rémképet emlegettek. Úgyhogy sokáig függőben volt, hogy tud-e jönni hozzánk hétvégére vagy sem. Aztán pénteken fogta magát, elindult, de ahogy mondta, mikor felhívtam telefonon, Bonyhádról visszafordult. Aztán egyszer csak telefonált, hogy mehetek le kaput nyitni :) a kis komisz ugyanis nem fordult vissza, megszivatott... :)))Nagyon örültem neki, hát még Lilkó (persze szokás szerint nem, teljesen természetesnek vette a leányzó, hogy egy hét távollét után apuci is jelen van.)
Lilike amúgy vegyes képet mutat. Fejlődést egy hét után nem nagyon tudunk felmutatni. Talán annyi, hogy négykézláb helyzetben a popót többször emeli meg. Nagyon mászatják és állítják, de a kiscsajnak nincs hozzá sok affinitása továbbra sem. Feri kissé el is volt kenődve emiatt, de bíztattam, hogy várjunk még egy hetet, hátha majdcsak lecsapódik ebből valami... Beszédileg zseniális, rengetegszer ismétel bennünket, gyakorlatilag folyamatosan kiszúr egy-egy szót és mint a kis papagáj, utánoz minket. A kedvencem mostanság a 'telefon', ami Lili-nyelven úgy hangzik, hogy 'telszetá'. És el is szótagolja, ha nem érted, 'tel-sze-tá' :)
Gondoltam, hogy írok megint egy listát, hogy mik azok a szavak, melyeket mond egy nap, de amikor a technikai kivitelezhetőségén gondolkoztam, rájöttem, hogy befolyásolás nélkül ez már nem megy. Mert azt fogja kimondani, amit én mondok, amit én olvasok neki a könyvekből, amit a környezetéből hall, stb.
Sikerült a mai napig még egy Doman könyvet kiolvassak, az enciklopédikus tudás átadásáról szólót. Eléggé bő lére volt eresztve a könyv, sokat ugráltam benne. Szerintem egy, max. két oldalban össze lehet foglalni a lényegét. Azt hiszem, ezt is elkezdjük majd, csak egy színes lézernyomtatót be kell szerezzünk előtte hozzá.
Ferivel beszélgettünk Lilkóról mélyebben is, megint, és kétcsapásos stratégia mentén haladunk. A fő problémakör továbbra is a nemlátás, és csak utána jön a mozgáselmaradás. És mivel engem izgat az angliai ipse a módszerével, így a kb. 70ezer forintos első tételt bevállaljuk, hogy megnézzük, mit kínál. Én valami olyasmit gyanítok, hogy a BHRG-s sorhoz hasonló valamit tud ő nyújtani, ami persze lehet jó is és rossz is. Nem nagyon tudok elmenni mellette. Hm. Aztán ha buktuk, akkor lenyeljük, mert kénytelenek vagyunk. A másik dolog, hogy tavasszal talán nekiindulunk Olaszországnak... Ez még nem ezer százalék, de lehet, hogy az eddigieknél komolyabb "domanozásba" kezdünk, első lépésben (vagyis sokadikban) a tanfolyam elvégzésével. Ettől az elmondások alapján sokkal okosabbak nem leszünk, amolyan agymosásféle, de megnyílik a kapu a konzultáció felé... A mozgásos témára a fejlesztéseket folytatjuk továbbra is, Lilkó 2 éves korától fekszünk rá ennél is komolyabban, ha szükség lesz rá. Egyrészt addig adunk neki időt, másrészt akkor megnyílik pár (szintén külföldi) módszer kipróbálásának lehetősége, melyeket fiatalabbaknak nem ajánlanak. A mielinizáció felgyorsítására és általában az agyserkentésre pedig elkezdjük az antibiotikumok befejezése után a Schüssler sókat és a Varga-féle gyógygombákat. Sokat várok tőlük.
Barnus a három hónapja betöltésével még mindig hasfájós. Úgy látszik, a negyedik hónapnál kopik ez le nála (legalábbis remélem, hogy legkésőbb addig vége). Volt egy napunk, egy teljes napunk a héten hasfájás, így sírás nélkül. Azt hittem akkor, hogy itt a vég, de sajnos nem. Szép nap volt, imádtam a fiam (mint ahogy amúgy máskor is), folyamatosan mosolygott, nevetgélt, kuncogott és gőgicsélt. Tök jó lesz, ha nem lesz ilyenünk már! Amúgy meg imád tévét nézni (ami gáz, mert ha hazamegyünk, otthon nincsen tévé, csak a youtube-on a teletubbies, amire szintén mindig abbahagyja a sírást:)), rám vigyorogni, és elkezdte a csörgői markolászását. Próbálja a szájához vinni, de nagyon szöletes, robotos, ügyetlen mozdulatokkal operál, tök vicces! :)
Holnap koránkelés, mert reggel torna, apu segít. Mondtam már, hogy halál stresszes két gyerekkel pontosan érkezni bárhova is? Főleg ebben a hidegben, vagy fél órán át öltözünk (Lilire irtó nehéz feladni a kis bakancsot például), aztán egyik gyereket bepakolni kocsiba, míg a másik a lakásban vár egyedül, aztán érte menni, míg az egyik a kocsiban vár. És jobb esetben nem sír. Áhhhhh. Még segítséggel is őrjítő, de ha nincs...
Jajjj, és volt egy tök jó dolog: dévényes torna után, amikor a fáradt Lilkót csomagoltam téli cuccba, egyszer csak egy csajszi odajön hozzám, hogy nem én vagyok-e Orsi és a kislány nem Lilike-e. Mondom, hogy de, és hogyhogy és butafejvágás és nem tudom, hogy honnan kellene ismernünk egymást. Erre mondja, hogy olvassa a blogot, véletlenül talált rá, kereső dobta ki. Ők is odajárnak tornára kisfiával, ahova most mi :)
2010. október 9., szombat
Csodálatos bókot kaptam ma...
...férjemtől.
Az úgy volt, hogy régi képekbe botlottunk egy elhagyatott mappában a laptopon és elkezdtük nézegetni őket. Az egyiken ott tündökölt egy régi énem. Férjem ösztönösen megjegyezte:
- De szép voltál itt!
Én meg nagyon kihallottam azt a múltidőt, így kérdeztem, hogy hogyhogy csak voltam. Mire a válasz:
- Mert most sokkal szebb vagy!
:)
Megmentette a menthetőt :)
Nem hiába, szuperjó értékesítő!
Az úgy volt, hogy régi képekbe botlottunk egy elhagyatott mappában a laptopon és elkezdtük nézegetni őket. Az egyiken ott tündökölt egy régi énem. Férjem ösztönösen megjegyezte:
- De szép voltál itt!
Én meg nagyon kihallottam azt a múltidőt, így kérdeztem, hogy hogyhogy csak voltam. Mire a válasz:
- Mert most sokkal szebb vagy!
:)
Megmentette a menthetőt :)
Nem hiába, szuperjó értékesítő!
2010. október 8., péntek
Lejtő kórház után
Még pár ilyen, és megtanulom, hogy a gépet nem forgatjuk el, amikor a felvétel készül! Megint bocsi, elfelejtettem...
Végén azért emeli fel a kezeit, hogy vegyem fel a tánchoz. Imádom :)
Ez pedig a lejtőzések közötti pihenőben készült. Vagyis inkább azért lett pihenő, mert Lili fogta magát és megint a sarkaira ült kúszás helyett:
Végén azért emeli fel a kezeit, hogy vegyem fel a tánchoz. Imádom :)
Ez pedig a lejtőzések közötti pihenőben készült. Vagyis inkább azért lett pihenő, mert Lili fogta magát és megint a sarkaira ült kúszás helyett:
Kupakolás
No, kaptunk leveleket a témában, vannak lelkesek, vannak lebeszélők, majd jöttek a bennfentesek, azok, akik csinálják is, és mi meg végkövetkeztettünk.
Erre jutottunk: a kupakolás még össze is jönne, mert van sok lelkes kupakoló. A tárolás még úgy-ahogy megoldható, itt-ott valakinél, de a szállításba belebukunk. Nincs hozzá megfelelő kocsink, kisbuszunk vagy utánfutónk, kérni, szívességből meg egyrészt nem szeretnék, másrészt pedig nem lehetne rendszeresen ezt eljátszani. Úgyhogy sajnálattal azt kell mondjam, hogy mégsem kupakolunk :(
Sebaj, van más! :)
Erre jutottunk: a kupakolás még össze is jönne, mert van sok lelkes kupakoló. A tárolás még úgy-ahogy megoldható, itt-ott valakinél, de a szállításba belebukunk. Nincs hozzá megfelelő kocsink, kisbuszunk vagy utánfutónk, kérni, szívességből meg egyrészt nem szeretnék, másrészt pedig nem lehetne rendszeresen ezt eljátszani. Úgyhogy sajnálattal azt kell mondjam, hogy mégsem kupakolunk :(
Sebaj, van más! :)
2010. október 7., csütörtök
Itthon
Végre, hazaengedtek bennünket!!! Én sajnos nem voltam itthon akkor, amikor Feriék hazaértek, ugyanis Barnussal és anyósommal Tapolcán jártunk, hogy a fogazatomat befejezzék, megkaptam koronámat. De Feri mesélte, hogy Lilkó hihetetlenül boldog volt, nagyon örült minden ismerős tárgynak. Amikor mi is megérkeztünk (jajj, annyira vártam, mint kiskoromban a Karácsonyt:)), Lili nem borult a nyakamba, sőt. Éppen bilizés után volt és valamiért nyafogott. Én kitörő örömmel átöleltem, de a kisasszony nyűglődött tovább, mintha én mindig is ott lettem volna, és különben is mit ölelgetem...így bementem a hálóba Barnust szopiztatni, na és akkor állt össze Lilimaciban a kép. A nappaliból harsogta: "Anya! Anya! Szeret! Anya! Anya! Szeret!" :)
Antibiotikumot még szedni kell, sokáig, szirupos formában. Most majd 2 hét Szeged jön, Lilinek sok-sok programmal, tornával és egy endokrinológiai vizsgálattal a SOD miatt, de utána itt Kaposváron újabb vér- és vizeletminta vétel, nefrológiai vizsgálat és az elmaradt EEG. Szegény drágaságom! :(
Ma voltunk Barnussal oltáson és 3. havi státuszon (köszi apu a köszöntést :)). Nekem mindig az volt az érzésem, hogy Barnus nagyobb darab baba, mint anno Lilike volt. És most elővettük a kiskönyvét, és lássatok csodát: Lili a nagyobb! Barnika pontosan 7 kg és 62 cm, Lili három hónaposan 8 kg volt és 67 cm. Hm.
Volt egy félelmem azzal kapcsolatban, hogyha hazajövünk, nagy visszaesést fogok látni Lilinél mozgásilag. Jelentem, ez abszolút nem igazolódott, sőt! :) Készítettem is kis videókat, csak időm nincsen feltölteni, de a kis gyík veszett tempóban siklik le a lejtőn, ill. ha úgy tartja kedve, hasról felül és ülve dobálja magát lefelé :)
Úgyhogy most csak pár kép:
"Szia, ki vagy és mit akarsz?" - gondolja a mégsem kövér Barna, ki ma celebrálta a 3. hónapos szülinapját (két oltással és este egy extra hasfájással :( )
Feri szabadalom: állítani is lehet a wingbon :) (háttérben a kórházbólhazajövés ruhahalmai és picit a vasalásé is)
Csak úgy repül előre a kis gyíkocska! :)
Bilinkoncentrálás vadiúj flanel pizsónkban (háttérben pedig a már említett diszkrét kupleráj)
Antibiotikumot még szedni kell, sokáig, szirupos formában. Most majd 2 hét Szeged jön, Lilinek sok-sok programmal, tornával és egy endokrinológiai vizsgálattal a SOD miatt, de utána itt Kaposváron újabb vér- és vizeletminta vétel, nefrológiai vizsgálat és az elmaradt EEG. Szegény drágaságom! :(
Ma voltunk Barnussal oltáson és 3. havi státuszon (köszi apu a köszöntést :)). Nekem mindig az volt az érzésem, hogy Barnus nagyobb darab baba, mint anno Lilike volt. És most elővettük a kiskönyvét, és lássatok csodát: Lili a nagyobb! Barnika pontosan 7 kg és 62 cm, Lili három hónaposan 8 kg volt és 67 cm. Hm.
Volt egy félelmem azzal kapcsolatban, hogyha hazajövünk, nagy visszaesést fogok látni Lilinél mozgásilag. Jelentem, ez abszolút nem igazolódott, sőt! :) Készítettem is kis videókat, csak időm nincsen feltölteni, de a kis gyík veszett tempóban siklik le a lejtőn, ill. ha úgy tartja kedve, hasról felül és ülve dobálja magát lefelé :)
Úgyhogy most csak pár kép:
"Szia, ki vagy és mit akarsz?" - gondolja a mégsem kövér Barna, ki ma celebrálta a 3. hónapos szülinapját (két oltással és este egy extra hasfájással :( )
Feri szabadalom: állítani is lehet a wingbon :) (háttérben a kórházbólhazajövés ruhahalmai és picit a vasalásé is)
Csak úgy repül előre a kis gyíkocska! :)
2010. október 5., kedd
Kórházas kalandok és arachnoélmények
Ma politikusi hozzáállásomról teszek tanubizonyságot, ugyanis a kórházban kisebbségi kérdés merült fel, és én erről nem írok most itt nektek. Nagyon bosszantó, hogy egyszerűen nem írhatom le a megfigyelésemet, mert akkor ott valamelyik doki biztosan rosszul járna. Szóval trallala, értelmes bekezdésen vagytok túl és én is...
Amúgy meg teltház van bent, ha még jön valaki, akkor azt már csak a mi szobánkba tudják pakolni és megszűnik kiváltságos helyzetünk. Ma esett az eső amúgyan meg a délután kellős közepén, amikor mi sétálni szoktunk menni kiccsaláddal, így bent ragadtunk. Önkéntes gyógypedes diáklányok járják ilyenkor a kórtermeket és gyermekeket toboroznak játszáshoz. Tök jó, hogy van ilyen, még akkor is, ha mi nem csatlakoztunk. És még egy szellemszerű néni is bolyongott nagy szatyrával, barackokat rejtett. Azt mondta, gyerekeket látogat. Kérdeztem, hogyhogy. Erre mondja, hogy nem tudja, karácsonykor megfogadta. Nem kérdeztem, hogy miért. Olyan nagyon szomorú volt, nem tudom miért. Nem a néni, hanem a lénye, sugározta, még úgy is, hogy közben mosolygott és mindenképpen azt akarta, hogy Lili bemutatkozzon neki, de a lányom megmakacsolta magát, pedig tök jól mondja már, hogy "Lele", esetleg "Leila" (a Zizi lekopott). Mindenképpen azt akarta a néni, hogy fogadjunk el tőle egy barackot. Hülyén jött ki, hogy épp előtte zabált be (szó szerint) a kiscsaj egyet, így a nagy tukmálások ellenére vissza kellett utasítsam. A nénit még vagy fél órán át láttam bolyongani a kórtermek közt, majd eltűnt. Éteri jelenség volt.
Lilivel ma nem csináltak semmit, azon túl, hogy napjában 3x megkapta az antibiotikumot. Holnap lesz vérvétel és pisigyűjtés, és ha kedvező a kép, átállunk a szirupra, megkapjuk a görcsoldónkat és adieu l'hospital, a soha viszont nem látásra! Volt ma fogzás, nyűg és rengeteg "szeret, szeret" még. És apuci rém büszke volt magára, mert a nagyvizit során szétdícsérték, hogy milyen szuper apuka, hogy ilyen ügyesen ellátja a lányát, nagyon ritka az ilyen! Különben meg tényleg ügyes! :) De hát olyanban könnyű jónak lenni, amit imád az ember! :)
Itthon meg nekikezdett a "Pókinvázió - az utolsó támadás" c. szezonális pszichothriller. Kezd kint hűvös lenni, azok meg be akarnak húzódni a melegre. Komolyan ki fogok tenni már egy táblát, hogy teltház, lehet menni a szomszédba! A mai szellőztetésem el is maradt, mert a szúnyoghálón felfedeztem egy olyan példányt, amitől sírni tudtam volna, de helyette jól lefotóztam, hogy ti is sírjatok. A potroha akkora, mint másfél kockacukor és karcosvégű a lába. És tohonya jószág, meg se nyekkent, míg lefújtam a Chemotox-szal. Majd lengedezett pár másodpercig valami szálon, és nagyot koppant, konyec. Ha valami pókbuzi erre tévedne és elvinné valami rezervátumba ezeket a gyönyörű állatokat (=rusnya dögöket), annak megköszönném!
Ilyen. Ez nem a szongáriai cselőpók, mert az nagyobb, szőrősebb, szeretnivalóbb. Ez valami pókszerű gusztustalanság...(És nem ez volt az egyetlen, akit ma lefújtam...)
Amúgy meg teltház van bent, ha még jön valaki, akkor azt már csak a mi szobánkba tudják pakolni és megszűnik kiváltságos helyzetünk. Ma esett az eső amúgyan meg a délután kellős közepén, amikor mi sétálni szoktunk menni kiccsaláddal, így bent ragadtunk. Önkéntes gyógypedes diáklányok járják ilyenkor a kórtermeket és gyermekeket toboroznak játszáshoz. Tök jó, hogy van ilyen, még akkor is, ha mi nem csatlakoztunk. És még egy szellemszerű néni is bolyongott nagy szatyrával, barackokat rejtett. Azt mondta, gyerekeket látogat. Kérdeztem, hogyhogy. Erre mondja, hogy nem tudja, karácsonykor megfogadta. Nem kérdeztem, hogy miért. Olyan nagyon szomorú volt, nem tudom miért. Nem a néni, hanem a lénye, sugározta, még úgy is, hogy közben mosolygott és mindenképpen azt akarta, hogy Lili bemutatkozzon neki, de a lányom megmakacsolta magát, pedig tök jól mondja már, hogy "Lele", esetleg "Leila" (a Zizi lekopott). Mindenképpen azt akarta a néni, hogy fogadjunk el tőle egy barackot. Hülyén jött ki, hogy épp előtte zabált be (szó szerint) a kiscsaj egyet, így a nagy tukmálások ellenére vissza kellett utasítsam. A nénit még vagy fél órán át láttam bolyongani a kórtermek közt, majd eltűnt. Éteri jelenség volt.
Lilivel ma nem csináltak semmit, azon túl, hogy napjában 3x megkapta az antibiotikumot. Holnap lesz vérvétel és pisigyűjtés, és ha kedvező a kép, átállunk a szirupra, megkapjuk a görcsoldónkat és adieu l'hospital, a soha viszont nem látásra! Volt ma fogzás, nyűg és rengeteg "szeret, szeret" még. És apuci rém büszke volt magára, mert a nagyvizit során szétdícsérték, hogy milyen szuper apuka, hogy ilyen ügyesen ellátja a lányát, nagyon ritka az ilyen! Különben meg tényleg ügyes! :) De hát olyanban könnyű jónak lenni, amit imád az ember! :)
Itthon meg nekikezdett a "Pókinvázió - az utolsó támadás" c. szezonális pszichothriller. Kezd kint hűvös lenni, azok meg be akarnak húzódni a melegre. Komolyan ki fogok tenni már egy táblát, hogy teltház, lehet menni a szomszédba! A mai szellőztetésem el is maradt, mert a szúnyoghálón felfedeztem egy olyan példányt, amitől sírni tudtam volna, de helyette jól lefotóztam, hogy ti is sírjatok. A potroha akkora, mint másfél kockacukor és karcosvégű a lába. És tohonya jószág, meg se nyekkent, míg lefújtam a Chemotox-szal. Majd lengedezett pár másodpercig valami szálon, és nagyot koppant, konyec. Ha valami pókbuzi erre tévedne és elvinné valami rezervátumba ezeket a gyönyörű állatokat (=rusnya dögöket), annak megköszönném!
Ilyen. Ez nem a szongáriai cselőpók, mert az nagyobb, szőrősebb, szeretnivalóbb. Ez valami pókszerű gusztustalanság...(És nem ez volt az egyetlen, akit ma lefújtam...)
2010. október 3., vasárnap
Ma is volt nap
Megint új gyerek jött a hodály-kórterembe, lázas-szüttyögős, sok csővel, így egy idő után szóltak, hogy mi talán költözzünk át egy kedves kis szobába. A szoba kedvessége abban áll, hogy csak a mienk, amúgyan meg a szokásos pici, régi, elkopott, sivár, stb...Délután hazaküldtem Ferit aludni egyet, mert nekik éjszaka alvásból nem sok jut, és ő nagyon nem bírja az ilyet a drágám. Persze ő meg begyújtott, meg bevásárolni is ment, alig hunyta le a szemét, és már jött is vissza hozzánk, nem ment a rendes alvás. Azt mondta, ha rendesen nekifeküdne, éjfélig sem láttuk volna. Miután megjött, már mondhatni, hogy menetrendszerint elmentünk sétálni egyet, amit egybekötöttünk a szavazással is. Vagyis csak Feri, mert nekem sikerült iratok nélkül elindulni. Ok, tudom, fáradt szőke vagyok. Különben gondban is lettem volna, hogy kire. Még mindig nem ismerek itt sokmindenkit, közszereplőket, politikusokat, akikről meg véleményt hallok, az meg nem jó. Beszéltük is Ferivel, hogy milyen fura, hogy az emberek általában helyi szinten jobban tobzódnak, hogy kire is voksoljanak, mint országosan. Őszerinte pont azért, mert helyben ismerik a jelölteket, mint a rossz pízt, oszt nem akaródzik senkire sem szavazni, mert pontosan tudni vélik az emberek, hogy ki miért csalafinta (találtam egy szép népmesei szót)...
Lili amúgy meg a kórház reklámarca lehetne (várjuk is az ajánlatokat), ugyanis imádja a kórházi kosztot. És valószínűleg ő az egyetlen a magyar kórháztörténelemben, aki ahelyett, hogy fogyna a bentlét alatt, hízik. Akkora pókhasa van, hogy alig mennek rá a pólók. De hát vajszívű apja nem bír nem adni neki kajcsit, ha egyszer a lánya csak enne, csak enne, csak enne. Amikor én anno hasnyálmirigy gyulladtam, és szintén Ferire volt bízva Lilike, etetésileg is, akkor is beletömte a tápszert, a maximumot kapta, ami a dobozra volt írva. Az nem zavarta Ferit, hogy az talán a félévesek adagja volt, Lilkó meg volt vagy 2 hónapos :) Azóta is azon mosolygunk, hogy a duciságát akkor alapoztuk meg a leányzónak. És most is kerekedik, az is biztos :)
Aztán azt már meséltem, hogy utánoz a drága. Beszélünk hozzá, és elkezd lovagolni egy-egy szón. Kóstolgatja, ízlelget és mosolyog közben, mint a vadalma. Most már továbblépünk: fülel, konkrétan hallgatózik. Amikor beszélünk valakihez, akár telefonon is, tőle távolabb, kinyitja a kis fülét és ezerrel hallgatózik, majd elismétli, ami tetszett neki a dologból. Az, hogy ha mi telefonban elköszönünk valakitől, ő meg odateszi a maga kis "szia-sziá"-ját, az már az alap :)
Lili amúgy meg a kórház reklámarca lehetne (várjuk is az ajánlatokat), ugyanis imádja a kórházi kosztot. És valószínűleg ő az egyetlen a magyar kórháztörténelemben, aki ahelyett, hogy fogyna a bentlét alatt, hízik. Akkora pókhasa van, hogy alig mennek rá a pólók. De hát vajszívű apja nem bír nem adni neki kajcsit, ha egyszer a lánya csak enne, csak enne, csak enne. Amikor én anno hasnyálmirigy gyulladtam, és szintén Ferire volt bízva Lilike, etetésileg is, akkor is beletömte a tápszert, a maximumot kapta, ami a dobozra volt írva. Az nem zavarta Ferit, hogy az talán a félévesek adagja volt, Lilkó meg volt vagy 2 hónapos :) Azóta is azon mosolygunk, hogy a duciságát akkor alapoztuk meg a leányzónak. És most is kerekedik, az is biztos :)
Aztán azt már meséltem, hogy utánoz a drága. Beszélünk hozzá, és elkezd lovagolni egy-egy szón. Kóstolgatja, ízlelget és mosolyog közben, mint a vadalma. Most már továbblépünk: fülel, konkrétan hallgatózik. Amikor beszélünk valakihez, akár telefonon is, tőle távolabb, kinyitja a kis fülét és ezerrel hallgatózik, majd elismétli, ami tetszett neki a dologból. Az, hogy ha mi telefonban elköszönünk valakitől, ő meg odateszi a maga kis "szia-sziá"-ját, az már az alap :)
Lili szépen "Z-be ül", Erika nagyon büszke lehet rá! Plusz ágyrácsra ráfogunk, mert az jó és ismételgetjük azt, hogy "ágyá" (kb így hangzik), majd örülünk neki. A kép a koncentráció tetőfokán készült, ugyanis kicsit a popóval fel kellett emelkedni, hogy meglegyen az a rács, és az olyan különleges alkalom, nehéz...Zabálnivaló :) Kézfejben pedig ott az egyes számú, már leváltott branül.
Itthon apuka Barnust fürdet este. És én meg csodaszép kompozícióval takartam le a titkos fütyköst. Ezeket a fazonokat is megzabálom :)
"Hát te meg jól megnőttél!" - gondolja Barnus a mégszebb kompozíciójával és közben felnéz apukájára. Ő is husimusi, nem? És állandóan figyel, és megles és mosolyog és megbámul és rácsodálkozik.
Hát imádnivalóak. Megkerestem nektek ezt az írást: http://szirkababa.blogspot.com/2010/05/gyereknapi-titok.html . Ebből kiderül, hogy a gyerekekre azért van szükség, mert viccesek, puhák és jószagúak. Maximálisan egyetértek. No meg mert imádnivalóak :)
2010. október 2., szombat
Helyzet - ami mellesleg Lilike egyik kedvenc szava a sokból :)
A lázgörcs csúnya dolog. Mint egy epilepsziás nagyroham. Van egy gyerek, aki történetesen a te gyermeked és imádsz, és hosszú sírogatás, majd egy nagy hányás után fogja magát, a fejéhez kap, mint akit villámcsapás ért, majd elkezd rázkódni, fentakadnak a szemei, befeszít ezerrel, nem akar levegőt venni és semmire nem reagál...Mivel korábban volt egy kis orrfolyás, ezért minden nap mértem a lázát folyamatosan, de nem volt neki. Ezen az estén is a semmiről indultunk, majd 38 körüli értéknél még kúpot is adtam a popójába, és 39 után beindult a görcs...Mindezen hőemelkedés derült égből villámcsapásként, késő este sírásra felébredve, mintegy fél óra leforgása alatt. Beugrott, hogy ez vagy epilepszia, vagy lázgörcs, de inkább az utóbbi. Szóltam Ferinek, hogy kapja a kezébe Lilit, és irány a zuhany alá. Így is lett. Szörnyű pillanatok voltak. Nem mondtuk ki hangosan, de mindketten arra gondoltunk, hogy most lehet, hogy elveszítjük a lányunkat... A hidegzuhany jót tett, lekókadt a buksi feje, leállt a rángás és elaludt a drága. Úgy, vizesen a hálózsákjában, a kádnak dőlve. Én közben a mentőkkel bájcsevegtem. Sikerült a 112-t tárcsáznom, ami a központi segélyhívó, de valójában a hívás a rendőrségre érkezik be, úgyhogy kis beszélgetés után rávettem őket, hogy kapcsolják már legyenek szívesek a mentőket. Mondjuk én is elég zavart voltam, pl. határozottan emlékszem arra, hogy megkérdeztem tőlük, hogy "Önök most Kaposváron vannak?" :) A lényeg, hogy egy álmos hang végül orvosként bejelentkezett, de rájöttem, hogy nagyon kómás, és rákérdeztem, hogy jó-e, ha kocsival bevisszük a sürgősségire Lilit, mondta, hogy persze, majd ásított egyet (na jó, nem, de nagyon érződött rajta az ágy). Feri becsavarta vizes Lilkót egy törölközőbe, és rohant az autóhoz, elszáguldottak. Én maradtam alvó Barnussal otthon és piszkosul izgultam.
Nem kell izgulni, a lázgörcs ártalmatlan dolog. A fél és öt év közötti gyermekek kb. 3 %-át érinti, akik ráadásul általában tipikusan egészséges gyermekek. A leggyakoribb 1 és 2 év között. Van két fajtája, az egyszerűbb (nekünk ilyen volt) és a komplex, mely utóbbi annyiban más, hogy 24 órán belül van ismétlődése, a görcs maga 15 percig is eltart (mienk nem tartott egy percen át), egyoldali és általában van neurológiai "utóélete". A későbbi epilepszia kialakulásának kockázata a nem komplex esetében állítólag nem nagyobb, mint a maradék populációban. Ez az egész egy hajlam, akinek van erre hajlama, annál jelentkezni fog, bármit is csinál az ember, a fejletlen idegrendszer reakciója a hirtelen felszökő lázra. Sajnos a lázgörcs ismétlődési kockázata 30-40% az első görcs után és ezeknél az eseteknél felerészt egy éven belül jön az ismétlődés. És akár nem is nagy testhőmérsékletnél, hanem már a láz felszálló ágában, hőemelkedéskor is beindulhat. Ha hazamegyünk a kórházból, előtte kapunk majd egy fejtágítást a témáról állítólag és kapunk valami görcsoldó szert, ami a jövőben mindig nálunk kell hogy legyen az ilyen esetekre felkészülésképpen.
Azaz Lili 5 éves koráig van egy új célunk is (idősebb gyerekeket nem érint a lázgörcs): olyan erős immunrendszert kell felépítenünk, hogy betegség ne vehesse le a lábáról a kiscsajt. Még csak hőemelkedése sem lehet. (Nemrég a kis levelező csoportunkban folyt erről levelezés, még egyszer alaposabban átnézem...)
Kórházban meg azért van még mindig Lilike, mert ugye egyrészt mindenképpen ki kell zárni az epilepsziát, azaz lesz megint egy EEG-nk, ki tudja, hanyadik...másrészt meg kell keresni a láz okát. Én különböző amcsi forrásokból olyanokat olvastam, míg vártam, hogy Feri hívjon, hogy nem baj, ha azonnal elkezdik az antibiotikumos kezelést ilyenkor, mert ugye a vírus az magától fog lecsengenni 2-3 nap alatt, arra az nem jó, viszont ha bakteriális, akkor fontos a mielőbbi kezelés. Meg hogy agyhártyagyulladás és társait ki kell gyorsan zárni. Én gondoltam, ilyen komoly azért csak nem lehet, mert Lili tényleg jól volt a megelőző napokban, tényleg csak egy kis nózicsurgás, krákogás, de remek közérzet, nulla szipogás, nulla láz. A kórházban nem akartak antibiotikumot adni, pont azért, mert ha vírusos, akkor feleslegesen terheljük babucit, illetve az EEG-felvételt torzítja (és gondolom, mert pénz...). Másnap kiderült, hogy olyan rossz a vizeletminta eredménye, hogy azonnal, vénásan kell adni, napi 3x...És akkor beugrott a vesemedence-tágulat, és most igen, ez a tipp. Hétfőn lesz hasi UH, megnézzük a helyzetet képileg is, de több mint valószínű, hogy Dr.House néni megfejtette velem együtt a helyzetet. (Az a dokinéni amúgy nagyon aranyos, szimpatikus, lelkiismeretes és okos.) Pedig piszkosul küzdöttek, hogy azt hozzák ki, hogy torokgyulladása van, még fül-orr-gégészetre is elküldték, de azok nem vették túl komolyan a tüneteket, ennek ellenére a gyerek osztályon még mindig vannak olyan alakok, aki hajlanak efelé (időközben már néha szüttyög mondjuk az a nózi).
Azért is járunk amúgy időnként UH-ra, hogy megnézzék, elnőtte-e már Lili a vesemedence tágulatát(sok gyereknek van ilyenje, de a legtöbb 2 éves koráig elnövi. Van aki csak 6 évesen...sőt, tinédzsereknek is szokik ilyenük lenniük.) Illetve időnként vizeletmintát is kell leadnunk, amit szoktunk is, amikor szól a gyerekdoki, hogy már megint időszerű, menjünk. Épp a legutóbb mondta, hogy lassan megint időszerű lesz... és tessék, máris itt a baj...
Azt egyelőre nem tudom, hogy ezt hogyan tudnánk a jövőben kivédeni...a vesemedence tágulat ugyanis egy olyan helyzetet szül, melyben a pangás miatt gyulladás léphet fel és ha ez megtörténik, ott a baj. Azt hiszem, beszélnem kell róla uncsitesóm férjével, aki gyereksebész. Mondja meg, hogy lehet kivédeni, van-e rá gyógyszeres kezelés megelőzésképpen, és mikor kell műteni.
Ezzel a szxrsággal sem akarok mégegyszer találkozni!
Szegény Lilike. Már maga a kórház szörnyen sivár környezet, teljesen alulstimuláljuk bent...(hiányzik is neki a sok foglalkozás, piszkosul unatkozik, nehéz most vele bent). Aztán a sok szúrás :( ma volt branül-áthelyezés, mert eldugult neki az, ami eddig volt. Borzalmas volt hallgatni. 4 helyen próbálták, míg feladták. Aztán vettek vért, hogy ha javulás van, akkor talán áttérhetünk a szirupra, és akkor nem kell bökni többet. Mi elmentünk sétálni addig, míg vártuk az eredményt. Sétáltunk egy jó másfél-két órát. Majd jött az eredmény: kétszer olyan rossz az érték, mint ami volt, azaz még nem hatott az antibiotikum :( Így újból próbálkoztak a branül behelyezésével...másodjára sikerült...Most kapott egy sínt is Lili a karja alá, hogy ne tudja leoperálni a dologot. Nem tudom még, hogy tetszik-e neki vagy sem, de sokat fogdossa, harapdálja és mondogatja, hogy sín :)
Mára lett egy szobatársunk. A kisfiú születési oxigénhiányos volt, pár nap múlva 12 éves lesz. Az agykárosodás a beszédközpontját érintette, nagyon nehezen beszél és a mozgása sem tökéletes. Nagyon durva, hogy elsőre lefogyatékosozná az ember, pedig nagyon értelmes fiú, csak nem tudja kifejezni magát. Ilyenre írta Glenn Doman is a könyvében, hogy a társadalom kimondja rá, hogy gyagyás anélkül, hogy megnézné, valójában mit tud, mi van benne, amit ki lehetne bontakoztatni. Döbbenetes hallgatni és nézni és belegondolni abba, hogy a gondolatai pedig teljesen a helyükön vannak: a kép és a valóság között nagyon nincs összhang. Megkérdezte például, hogy tegezhet-e bennünket, hogy én ott fogok-e este aludni, hogy megnézhetné-e a mobilomat, mert imádja a kütyüket, ill. amikor Lilikét szúrták, aki nagyon sírt, én meg láthatóan nehezen viseltem, odajött hozzám, megsímogatott és annyit mondott: ugye milyen rossz még hallgatni is szegényt? Szóval döbbenetes. Kíváncsi vagyok, mi tud lenni egy ilyen fiúból...
Elvileg 10 nap az antibiotikum kúra. Ha javul a kép, esetleg áttérhetünk szirupra, és akkor hamarabb haza lehet jönni. Én is a fél napot bent töltöm a kiccsaláddal a kórházban, a lehetőségekhez képest sokat vagyunk együtt. De már piszkosul hiányzik, hogy itthon legyen mindenki! Együtt, egészségesen.
Barnus Lilikét látogat (és kiterült, mert még közben szopizott is), rácsoságyban pedig Lilike alszik. Még egy kedvenc szavunk: ágyrács (alig lehet érteni, ahogy mondja, de imádja :))
És itt alszik a drágám. Nagyon nehezen ment az első két nap az elalvás az állandó zajok miatt. Lili és Feri is kivoltak nagyon fáradva. Elalvás előtt meg hihetetlen akrobatikus mutatványokat nyom Lilkó: ágyrácstól ágyrácsig gurul sokszor ide-oda, majd hasra vágja magát, kitolja a popót, fel az égbe, majd négykézláb áll, hintáztatja magát és nevetgél, majd felül a bokájára és végül ledobja magát hasra :) (persze tornahelyzetben mindezt kérésre és segítséggel is csak döcögve, így meg spontán, röhögve...mondtam én, hogy huncut (fúúúúú, és ezt a szót hogy milyen édesen mondja :)))
Nem kell izgulni, a lázgörcs ártalmatlan dolog. A fél és öt év közötti gyermekek kb. 3 %-át érinti, akik ráadásul általában tipikusan egészséges gyermekek. A leggyakoribb 1 és 2 év között. Van két fajtája, az egyszerűbb (nekünk ilyen volt) és a komplex, mely utóbbi annyiban más, hogy 24 órán belül van ismétlődése, a görcs maga 15 percig is eltart (mienk nem tartott egy percen át), egyoldali és általában van neurológiai "utóélete". A későbbi epilepszia kialakulásának kockázata a nem komplex esetében állítólag nem nagyobb, mint a maradék populációban. Ez az egész egy hajlam, akinek van erre hajlama, annál jelentkezni fog, bármit is csinál az ember, a fejletlen idegrendszer reakciója a hirtelen felszökő lázra. Sajnos a lázgörcs ismétlődési kockázata 30-40% az első görcs után és ezeknél az eseteknél felerészt egy éven belül jön az ismétlődés. És akár nem is nagy testhőmérsékletnél, hanem már a láz felszálló ágában, hőemelkedéskor is beindulhat. Ha hazamegyünk a kórházból, előtte kapunk majd egy fejtágítást a témáról állítólag és kapunk valami görcsoldó szert, ami a jövőben mindig nálunk kell hogy legyen az ilyen esetekre felkészülésképpen.
Azaz Lili 5 éves koráig van egy új célunk is (idősebb gyerekeket nem érint a lázgörcs): olyan erős immunrendszert kell felépítenünk, hogy betegség ne vehesse le a lábáról a kiscsajt. Még csak hőemelkedése sem lehet. (Nemrég a kis levelező csoportunkban folyt erről levelezés, még egyszer alaposabban átnézem...)
Kórházban meg azért van még mindig Lilike, mert ugye egyrészt mindenképpen ki kell zárni az epilepsziát, azaz lesz megint egy EEG-nk, ki tudja, hanyadik...másrészt meg kell keresni a láz okát. Én különböző amcsi forrásokból olyanokat olvastam, míg vártam, hogy Feri hívjon, hogy nem baj, ha azonnal elkezdik az antibiotikumos kezelést ilyenkor, mert ugye a vírus az magától fog lecsengenni 2-3 nap alatt, arra az nem jó, viszont ha bakteriális, akkor fontos a mielőbbi kezelés. Meg hogy agyhártyagyulladás és társait ki kell gyorsan zárni. Én gondoltam, ilyen komoly azért csak nem lehet, mert Lili tényleg jól volt a megelőző napokban, tényleg csak egy kis nózicsurgás, krákogás, de remek közérzet, nulla szipogás, nulla láz. A kórházban nem akartak antibiotikumot adni, pont azért, mert ha vírusos, akkor feleslegesen terheljük babucit, illetve az EEG-felvételt torzítja (és gondolom, mert pénz...). Másnap kiderült, hogy olyan rossz a vizeletminta eredménye, hogy azonnal, vénásan kell adni, napi 3x...És akkor beugrott a vesemedence-tágulat, és most igen, ez a tipp. Hétfőn lesz hasi UH, megnézzük a helyzetet képileg is, de több mint valószínű, hogy Dr.House néni megfejtette velem együtt a helyzetet. (Az a dokinéni amúgy nagyon aranyos, szimpatikus, lelkiismeretes és okos.) Pedig piszkosul küzdöttek, hogy azt hozzák ki, hogy torokgyulladása van, még fül-orr-gégészetre is elküldték, de azok nem vették túl komolyan a tüneteket, ennek ellenére a gyerek osztályon még mindig vannak olyan alakok, aki hajlanak efelé (időközben már néha szüttyög mondjuk az a nózi).
Azért is járunk amúgy időnként UH-ra, hogy megnézzék, elnőtte-e már Lili a vesemedence tágulatát(sok gyereknek van ilyenje, de a legtöbb 2 éves koráig elnövi. Van aki csak 6 évesen...sőt, tinédzsereknek is szokik ilyenük lenniük.) Illetve időnként vizeletmintát is kell leadnunk, amit szoktunk is, amikor szól a gyerekdoki, hogy már megint időszerű, menjünk. Épp a legutóbb mondta, hogy lassan megint időszerű lesz... és tessék, máris itt a baj...
Azt egyelőre nem tudom, hogy ezt hogyan tudnánk a jövőben kivédeni...a vesemedence tágulat ugyanis egy olyan helyzetet szül, melyben a pangás miatt gyulladás léphet fel és ha ez megtörténik, ott a baj. Azt hiszem, beszélnem kell róla uncsitesóm férjével, aki gyereksebész. Mondja meg, hogy lehet kivédeni, van-e rá gyógyszeres kezelés megelőzésképpen, és mikor kell műteni.
Ezzel a szxrsággal sem akarok mégegyszer találkozni!
Szegény Lilike. Már maga a kórház szörnyen sivár környezet, teljesen alulstimuláljuk bent...(hiányzik is neki a sok foglalkozás, piszkosul unatkozik, nehéz most vele bent). Aztán a sok szúrás :( ma volt branül-áthelyezés, mert eldugult neki az, ami eddig volt. Borzalmas volt hallgatni. 4 helyen próbálták, míg feladták. Aztán vettek vért, hogy ha javulás van, akkor talán áttérhetünk a szirupra, és akkor nem kell bökni többet. Mi elmentünk sétálni addig, míg vártuk az eredményt. Sétáltunk egy jó másfél-két órát. Majd jött az eredmény: kétszer olyan rossz az érték, mint ami volt, azaz még nem hatott az antibiotikum :( Így újból próbálkoztak a branül behelyezésével...másodjára sikerült...Most kapott egy sínt is Lili a karja alá, hogy ne tudja leoperálni a dologot. Nem tudom még, hogy tetszik-e neki vagy sem, de sokat fogdossa, harapdálja és mondogatja, hogy sín :)
Mára lett egy szobatársunk. A kisfiú születési oxigénhiányos volt, pár nap múlva 12 éves lesz. Az agykárosodás a beszédközpontját érintette, nagyon nehezen beszél és a mozgása sem tökéletes. Nagyon durva, hogy elsőre lefogyatékosozná az ember, pedig nagyon értelmes fiú, csak nem tudja kifejezni magát. Ilyenre írta Glenn Doman is a könyvében, hogy a társadalom kimondja rá, hogy gyagyás anélkül, hogy megnézné, valójában mit tud, mi van benne, amit ki lehetne bontakoztatni. Döbbenetes hallgatni és nézni és belegondolni abba, hogy a gondolatai pedig teljesen a helyükön vannak: a kép és a valóság között nagyon nincs összhang. Megkérdezte például, hogy tegezhet-e bennünket, hogy én ott fogok-e este aludni, hogy megnézhetné-e a mobilomat, mert imádja a kütyüket, ill. amikor Lilikét szúrták, aki nagyon sírt, én meg láthatóan nehezen viseltem, odajött hozzám, megsímogatott és annyit mondott: ugye milyen rossz még hallgatni is szegényt? Szóval döbbenetes. Kíváncsi vagyok, mi tud lenni egy ilyen fiúból...
Elvileg 10 nap az antibiotikum kúra. Ha javul a kép, esetleg áttérhetünk szirupra, és akkor hamarabb haza lehet jönni. Én is a fél napot bent töltöm a kiccsaláddal a kórházban, a lehetőségekhez képest sokat vagyunk együtt. De már piszkosul hiányzik, hogy itthon legyen mindenki! Együtt, egészségesen.
Barnus Lilikét látogat (és kiterült, mert még közben szopizott is), rácsoságyban pedig Lilike alszik. Még egy kedvenc szavunk: ágyrács (alig lehet érteni, ahogy mondja, de imádja :)) És itt alszik a drágám. Nagyon nehezen ment az első két nap az elalvás az állandó zajok miatt. Lili és Feri is kivoltak nagyon fáradva. Elalvás előtt meg hihetetlen akrobatikus mutatványokat nyom Lilkó: ágyrácstól ágyrácsig gurul sokszor ide-oda, majd hasra vágja magát, kitolja a popót, fel az égbe, majd négykézláb áll, hintáztatja magát és nevetgél, majd felül a bokájára és végül ledobja magát hasra :) (persze tornahelyzetben mindezt kérésre és segítséggel is csak döcögve, így meg spontán, röhögve...mondtam én, hogy huncut (fúúúúú, és ezt a szót hogy milyen édesen mondja :)))
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)