Lázgörcs

Az éjjel Lilike drágám sok sírás és hányás után lázgörcsöt kapott, így kórházba került. Feri van bent vele, szerencsére a leányzó már jól van. Ki kell vizsgálni, hogy mi okozta a lázat, így pár napot (4-6-ot) bentmaradnak. Ha mailben, vagy ide kommentbe tudnátok küldeni figyelemlekötős játék-tippeket, annak nagyon örülnénk, mert hullafáradt Feri már most kezd kifogyni az ötletekből.

Jobbra át!

- és ezzel a képpel vége is Feri gipsz-korszakának. Most a háta fáj, ilyen korszakunk viszont már volt. Kobraméreggel kell kenegetni, ami most aktuálisan azért is jó, mert kidugaszolja az én nózimat. Lili meg előszeretettel harsogja, hogy "háta". Újabb szó, amibe bele lehet szerelmesedni...Úgyhogy most mindenkinek megvan a maga baja. Ezotérikusan majd jól elgondolkodom rajta, hogy mitmiért van ez, de leginkább alszom egyet, gyorsan és sokat, jó éjszakát!

Fuldoklunk a tejben,

fáj a hasunk, feszítünk ezerrel, nem székelünk rendeset. Mármint Barnuska, a drága. Így ma Lili tornászidejében elvittem a dokihoz, hogy mormoljon rá varázsigét, javítsa meg a gyerekemet és mindenki menjen szépen tovább, amerre lát. Előkaptuk a mérleget, mértünk egy jót és kiderült, hogy a súlygyarapodás sem megfelelő. Dokink első körben betippelte a refluxot hát, amit laikus szülő is, midőn látja folyton folyvást gyerekéből a tejcifolyást (bocsi, így jött ki...). Kaptunk rá csodaszert, holnap gyógyszertárból el kell hozni és egy hét próbaidőre raktak minket, lehet hízni. Amúgyan meg nem kell ijedezni, mert ránézésre még mindig nagyon ép és üde és hamvas kinézete van a kissrácnak, amolyan Michelin babás. Csak sokat rí :( Ilyen:


Itt nem rí, hanem okosan és értelmesen kipróbálja nővére laptopját, miközben a hasonfekvést gyakoroljuk alkartámasszal.

Dokinál én is voltan, vitt a férjem. Ugyanis letört a gyökérkezelt fogacskám, melyre még szülés előtt mondtuk, hogy majd szülés után befejezzük...A pillanat eljött, kikényszerítette magát. Egészen Tapolcáig mentünk, szép út volt. Gyerekek is jól bírták, csak a rendelőben volt egy kis erőtpróbáló feladat Feri számára, hogy az egy órácskát kihúzza velük, míg engem előkészítettek a korona fogadására, de jól bírta. Megetette Lilikót, miközben lábával hintáztatta Barnit :)

No persze apukán kívül mindenki beteg, így Lilkó is. Nem vészes, csak néha csurog a nózi picit és tud hörögni torokból, leginkább egy macska dorombolásához hasonlatosan, de egy köhögés, és kész, vége. Most gyakorolgatjuk a köhögést, nagyon édesen csinálja! :) Leginkább utánozni szereti, a mai gyógytornán is végigutánozta, ha Erika köhögött :) Persze meg sem kottyan neki, irtózatosan aktív. Mondja, mondja (aktuális kedvencek: 'szalvéta', 'hát', 'terítő' a nagy favoritok, mint 'sajtóóóóóót' és 'tálca' mellett) és ficánkol erre-arra. Hasról képes "ülésbeszenvedni magát". Legnagyobb megdöbbenésemre ezt a mutatványát a lejtőn is abszolválta, kétszer láttam. Feltornássza magát négykézláb, onnan meg már le tud ülni ügyesen.

Itt éppen a sarkain ül, és a "száll, száll, száll" kezdetű végtelenített nótát kezdi mutogatni a kacsóival, orrfújás után ("zsebkendőt a zsebbe tesszük, Lilike" - és odadugja. Most véletlenül bele is talált :)).
Rohamtempóban meg kell gyógyuljunk, mert hétvégén szülői találkozni akarunk, Borsóházban!

Dilemma

Mostanában sűrűbben botlottam bele abba a megjegyzésbe, hogy igen, csináljuk csak a Doman látásfejlesztést, bár lehet, hogy nekünk nem arra van szükségünk, hiszen Lilnek nem az agyával van a baj, nem a látóközpont sérült, hanem a látóideg vékony, ezért nem lát.
És egy ideje már motoszkál bennem valami, és Feriben is ezzel kapcsolatban. Talán oda vezethető vissza a dolog, hogy a legtöbb szemész úgy vélekedik Lili látóidegfőjének átmérőjéről, ill. az MR-felvételen látszódó látóideg vastagságáról, hogy igen, kisebb, ill. vékonyabb, mint lennie kellene, de nem annyira nagyon. Volt aki még azon is csodálkozott, hogy nem lát vele Lili. Sógornőm (aki szemész) meg azt mesélte, hogy akadt olyan betege, akinek semmi baja nem volt a látásával, valami másért tért be hozzá a rendelésre, mégis, olyan picikének látták a látóidegfőjét, hogy csodálkoztak rajta, hogy jól lát vele (- de ezt azt hiszem már írtam). Azaz: lehet, hogy vékonyka Lili látóidege, de lehet, hogy mégsem ezért nem lát (jól). Már felmerült részünkről is kérdésként, hogy vajon hol lehet a defekt: a látóidegben vagy az agyban? Egyszer azt hittük, hogy választ is kapunk rá a pécsi VEP-esektől, de mégsem tudtak választ adni. Az MR pedig középagyi fejlődési rendellenességet mutatott, az agy hátsó részéről nem írtak semmit, így sokáig abban gondolkoztam, hogy akkor mégsem az agyban a baj...de nem stimmeltek dolgok.
Ma kaptam a Facebookon az egyik csoportomban egy levelet, melyben egy angol neurológus faszit és szolgáltatásait ajánlják. Nincs nagy múltja és nincs sok nyoma sem az interneten, ellenben találtam nála egy érdekes cikket (nem ő írta, csak bemásolta magához). Ez pedig arról szól, hogy is viselkednek azok a gyerekek, akiknek agykérgi látássérülésük (CVI, azaz cortical visual impairment) van. És én erről ezidáig nem olvastam és le kellett döbbenjek, merthogy Lilike majdhogynem kivétel nélkül mindet produkálja!!! Ilyenek (http://snowdrop-snowdropblog.blogspot.com/2010/03/cortical-visual-impairment-cvi.html ):
- váltakozó látás: az egyik nap lát egy bizonyos tárgyat a gyermek, másnap úgy tűnik, hogy nem veszi észre, aztán megint...vagy akár napszakról napszakra változik a dolog, vagy percről percre...(Ez nagyon így van nálunk is, egyszer úgy érezzük, hogy lát, másszor nem)
- általában jobb a perifériális látásuk, mint a centrális, azaz sokszor úgy tűnik, hogy a szemük sarkából néznek meg dolgokat (Lilinél tipikus a jobbra fel nézés)
- a tárgyat néha nehezen veszik ki a háttérből (Lili is síma fekete felület előtt jobb eséllyel talál meg dolgokat, mint anélkül)
- térbeli nehézségek: nehezen találják meg a tárgyat a térben, pedig látják azt (Lili pl. sokszor odanyúl valamiért, amit elétartunk, de a mélység-érzékelése gyakran csal és vagy előrébb, vagy hátrább próbálja megfogni azt, mint ahol van)
- sokszor érdektelenek a vizuális ingerekre (Lilire illik egy az egyben)
- nem akarnak ránézni nekik mutatott tárgyakra, inkább elfordítják a fejüket (milliószor előfordul Lilkónál)
- előnyben részesítik a tapintást a látással szemben (ha lehet tapintani, még a szemét is kikapcsolja Lili, pl. evésnél)
- nagyon gyakran ezek a gyerekek még el is fordítják a fejüket akkor, ha valamit letapogatnak, nem nézik a szemükkel, hogy mi az (totálisan igaz Lilire)
Aztán rákerestem erre kicsit jobban is, és már a wikipedia is elhalmozott mindenfélével. Ilyenekkel bővül a lista a wikipedia által beidézett blindbabies oldalról (http://blindbabies.org/wordpress/wp-content/uploads/2010/03/Fact-Sheet-CVI-REVISED-FINAL.pdf ):
- a legtöbben fényérzékenyek (photophobia), bár pontosan az ellenkezője is előfordulhat: vonzza a tekintetüket a fény (az a durva, hogy Lilire mindkettő igaz, bár mostanában inkább a vonzódás) - és egy másik forrás szerint ez az ellentmondás is jellemző... (http://www.aph.org/cvi/articles/good_1.html )
- színeket jól látnak (ezt éppen tanuljuk, még nem tudom, hogy itt hogyan állunk. a lea-test honlapon tanultam újfajta színlátás tesztelési módot, úgyhogy megpróbálom azt is...)Sokszor a színeket jobban szeretik ezek a gyerekek, mint a fekete-fehéret (passz...)
- gyakran rossz a mélység érzékelésük, így nehezen fognak meg tárgyakat (igen, ezt már fent is írtam)
- ha vagy a gyerek, vagy a tárgy, amit mutatunk mozog, akkor jobban látja azt a gyerek (passz...) - ha sokminden van a szemük előtt, nagyon közel hajolnak ahhoz, amit meg akarnak nézni (ez a legújabb, amit Lilinél észreveszünk, bazi közelről megnéz dolgokat)
- gyors horizontális fejrázás és a szem nyomogatása általában nem jellemző rájuk (előbbi jellemző Lilire, utóbbi nem)
- sokszor jobban látnak, ha megmondják nekik, hogy mit kell nézniük (ha mondom Lilinek, hogy fogja meg, amit lát, pontosan odanyúl, ahol a dolgot tartom, pedig sokszor előfordul, hogy semmit nem csinál, ha nem szólok neki, hogy 'van valahol valami').
- sok gyerek csak egy-egy pillanatra néz rá egy tárgyra és amint megfogják, el is néznek (teljesen igaz Lilire)
(És még egy durván profi forrás kedvenc finn szemspecialistámtól (aki sajnos a terápiákból pont nem túl jó): http://www.aph.org/cvi/articles/hyvarinen_1.html (ebből nem idézek most...) )

Namármost. Kérdés: valóban van CVI-ja is Lilinek? Vagy főleg az van, azaz a látóideg vékonysága nem túl fontos dolog az ő látásában, hanem elsődleges az agykérgi probléma?
Ki tud erre mit mondani? Szemészek nem, élettani kutatók nem, neurológusok talán? De melyik? MR nem feltétlenül igazolja, VEP sem feltétlenül méri...
És hogy ez miért nagyon fontos?
Mert a látókérgi látáshiba eléggé jól fejleszthető. Doman bácsi például sikeres benne, Judit nemrég küldött egy pici tanulmányfüzetecskét, mely tudományosan ír erről, mármint a Doman módszer sikeréről. Sokkal komolyabban kellene vegyem a domanozást???
És itt van ez a fószer is, aki most elém tárta ezt az újszerű aspektust. Higgyünk benne? Ő "távprogramot" is ajánl, 200 fontot kér az első felmérésért, 150-et a továbbiakért (4 havonta kb). Elkezdjük? "Veszteni csak a pénzünket veszíthetjük" alapon?
Izgatott vagyok. A netet bújom, pedig aludni kellene, mert holnap is nap lesz...

Ezt mondja Lili

Lilkó egyik nap nagyon nyafogós volt, erre én szépen leültem vele szemben és nyugodtan meséltem arról, hogy miért is ne legyen h.p. (aki nem tudja, hogy mi ez, annak klikk ide és lásd a 2-es jelentést: http://www.hogymondom.hu/showslang.php?slang=hp ). Még hozzátettem azt is, hogy a fiúk sem szeretik a h.p.-ket. Ő tényleg nagyon figyelmesen hallgatott, buksiját picit megdöntve. Amikor én befejeztem a mondandómat, lassan elvigyorodott és végtelenül boldogan közölte velem:
- Hápi!
(A kacsát nagyon szereti :))

Szintén egy nyafogósabb pillanatban használtam először azt a szót nemrég, hogy 'hiszti'. Szépen részleteztem a kisasszonynak, hogy mi az a hiszti és pont azt csinálta az imént. De éppen szomjazott, így az ismertető után fogtam a cumisüvegét, és vittem a szájához. Közben megkérdeztem tőle, hogy 'mi ez, Lilike?'. Erre ő rávágta:
- Hiszti!

Az egyik kedvenc szavunk most pedig az, hogy 'sajtot'. Lili nem csak a szóba szerelmes, de a sajtot is imádja, legszívesebben mindig azt enne. Vacsira rendszerint kap is mindig, még akkor is, ha más a kajája amúgy. Amikor egyik nap bevásároltunk a Tescoban, a kisasszony nagyon éber volt és a babakocsira nagyokat csapkodva a következőt harsogta:
- Sajtóóóóóóóót, sajtótóóóóóóóóót, sajtóóóóóóóóóót!
Azt hiszem jó sokan megnéztek minket... :)

Van egy kis mondókánk arról, hogy száll a repülőgép, hogy száll Lilike és közben a kezével "agyintegrációs" mozdulatokat csinálunk. Lili közben széles mosollyal mondogatja, hogy
- Száll, száll, száll.
Az egyik nap kint voltunk a teraszon és meghallottuk, hogy beindította valaki a fűnyíróját. Mondtam Lilinek, hogy ez egy fűnyírógép. Erre boldogan nekikezdett:
- Száll, száll, száll... - és kezecskéjét pedig már tette is abba a helyzetbe, mint amikor a gyakorlatot csináljuk.
(Kipróbáltam: minden 'gép' száll... :))

Állítólag Lilinek már vagy 3-4 hete 2 szavas mondatokat, szókapcsolatokat kellene használnia a kora alapján és hát mivel nem teszi, el vagyunk maradva a logopédus szerint. Én ezt nem veszem komolyan, szerintem jól állunk :) De a múlt héten elhangzott az első (és azóta is az utolsó) két szava. Tornán a gyógytornász éppen szemben ült Lilivel, és Lili hirtelenjében ráfogott a zoknis lábfejére. Erre Erika közölte vele, hogy ez az ő lába. Lili boldogan pedig a következőképpen kommentálta:
- Szép láb! - mondta és Erika elolvadt.

Kupak, információ, zene

Nagyon sokat gondolkoztam ezen a témán magán és a bejegyzésen is. Mert miről is van szó? Kérésről és én azt nem szeretem. Még akkor sem, ha nem magamnak, hanem Lilkó drágámnak. Mert nem létfontosságú, nem életmentő a dolog, csak életminőség jobbító. És én ugye hogyan is kérnék mástól, aki lehet, hogy rosszabbul él, mint én? Illetve: hogyan is vehetném el a felajánlandó erőforrásokat más, jobban rászoruló ember elől, akinek esetleg az életét lehetne ugyanazzal megmenteni, amivel kis drágánkat "csak" közelebb juttatnánk a boldog, önálló élethez... Aztán meg az jut eszembe, hogy már megint hülye vagyok, nem mást kell nézni, hanem magamat, ez az én (a mi) életem(/ünk), majd mással foglalkozzon más vagy saját maga. De milyen ez már...
Így rájöttem, hogy pénzt én egészen biztosan nem fogok kérni senkitől sem, még ha kenyérre kellene, akkor sem (és szerencsére szó sincs ilyenről). Nem az én stílusom, sem nem Feri stílusa, és én szeretném úgy nevelni a lányomat (és fiamat), hogy az övé se legyen. Sose legyen ráutalva más emberek szánalmára, jóindulatára. Ez tény. (Ha valaha alapítvánnyá alakulnánk, az más tészta, más szabályokkal, de egyelőre a világ legjobb ügyvédnője, Maca barátném nagyon óvva int az alapítványosditól...)
A másik tény pedig, hogy Lili fejlesztése nem kevés pénzbe kerül és még sokkal többet szeretnék. (Csúnya szó ez a fejlesztés, ne izguljatok, semmi rossz nem történik a lánnyal, csak játékos formában okosodik, ügyesedik. Néha elkerülhetetlen egy kis sírás, de tudom, hogy az inkább a macerából, kényelmetlenségből fakad, fájdalmat nem okozunk.) És persze nem csak a fejlesztés az, ami viszi a pénzt, hanem a "körítés": a táplálékkiegészítők, az eszközök, az utazások, az okos könyvek, az új terápiák. És arról még nem is beszéltem, hogy hány külföldi terápiával szemezgetünk...
Résztvettem egy szintén sérült gyermeket nevelő gyógypedagógus hallgató kutatásában is nemrég és a kérdőívében kérte, hogy számszerűsítsük, hogy egy hónapban átlagosan mennyit költünk Lilire, már ami a fejlesztésével hozható összefüggésbe. Döbbenetes számhoz jutottunk...


És aztán többször belefutottam a kupakolásba...
Ez annyit tesz, hogy létezik egy cég, Holofon Zrt. néven, mely pénzt fizet a nála leadott kupakokért. Jelenleg 30 Ft-ot 1 kg kupakért. Namármost, ha valaki megiszik egy üccsit, alapesetben kidobja a kupakot is a szemétbe, pedig azokat szépen össze is lehetne gyűjteni! Sokan csinálják, magánszemélyek, cégek, sérült emberek számára, költséges beavatkozásaikat segítendő. (Azt hiszem, mondhatom, hogy éveken át én is mindig összegyűjtöttem a kupakokat egy "valaki" számára, akit nem ismertem, és egyik kolléganőm juttatta el bizonyos időközönként a munkahelyünkről egy gyűjtőpontra a számára összegyűlt kupakokat.) És akkor jött a gondolat: hátha van köztetek olyasvalaki, aki szívesen gyűjtene munkahelyén, otthonában Lilkónak kupakot! És ez igazán nem kerül semmibe, csak egy kis odafigyelésbe, hogy az a kupak ne a szemetesben landoljon, hanem szépen egy zsákban. Persze a zsákok összegyűjtése sem feltétlenül egyszerű feladat, illetve a Holofon Zrt-hez eljuttatni sem, de igyekeznénk ezt közelebbi rokonokkal, ismerősökkel megoldani. Sajnos az is könnyen előfordulhat, hogy több megy el benzinre, mint amennyit kap érte az ember, ez esetben lemondanánk a már összegyűlt kupakokról valaki más javára, tehát nem veszne kárba a mi sikertelen próbálkozásunk sem.
Egyszóval, nagyon örülnék, ha az óriás irodaházakban dolgozó Lili-szimpatizáns olvasóink szívesen beszállnának egy ilyen kupagyűjtésbe! (Ja, és még környeztbarátabbak is lennétek általa! :)) Úgy gondoltam, hogy egy szórólapot el is készítenék, amit céges szemetesek környékére ki lehetne tenni. No és persze a legfontosabb, hogy az összegyűlt kupakok időnként eljussanak gyűjtőhelyekre. Úgyhogy íme a felhívás: keresem azon embereket, akik szívesen vállalják munkahelyükön Lili számára a kupakgyűjtés megszervezését, ill. olyanokat is, akik egy-egy városban/megyében/régióban gyűjtőhelyek is tudnak lenni, ahonnan majd mi begyűjtenénk a zsákokat. (Valószínűleg nem visz sűrűn zsákot az ember a céghez, mert nem éri meg a sok fuvar, így sokáig kell tárolni a zsákokat, míg összegyűlik egy rendes mennyiség, azaz tárolókapacitás is kellene.) Kíváncsi vagyok az érdeklődésre nagyon, kérlek benneteket, hogy az orsiferilove (kukac) hotmail (pont) com címen osszátok meg velem gondolataitokat ezzel kapcsolatban.
Ha pozitívnak tűnik az ügy (azaz mobilizálhatóak vagytok kedves olvasóink és még irodaházakban is dolgoztok), akkor elkészül Lilike honlapja. Mely arról fog szólni, hogy milyen, számotokra nem költséges módokon tudtok hozzájárulni Lilkóka fejlesztéséhez. A kupak csak egy pont.
Egy másik pont az "információ". Azaz arra kérnénk majd kedves látogatóinkat, hogy ha Lilivel kapcsolatban bármilyen hasznosnak tűnő információtok van (terápiákról, beavatkozásokról, gyógymódokról, cikkről, stb.), osszátok meg velünk!
Harmadik pont pedig a "termék vásárlása". Merthogy ilyen is lesz, kitaláltam. Tetszeni fog nektek :) Egy nagyszerű dolgot eszeltem ki, aminek megvalósításán már dolgozom is, de mivel nincsen sok időm, így kb. egy éves "terhességgel" számolok, mire megszülethet. Csak annyit árulok el, hogy zenével kapcsolatos és gyerekeknek szól, és nem tudok róla, hogy létezne már ilyen! És természetesen az értékesítéséből származó teljes bevételt Lilkóra költenénk. (És ugye itt a kiadott pénzért cserébe az ember egy nagyszerű dolgot kap, míg az előző két esetben csak egy gyönyörű mosolyt :))

Ilyet mint itt. Lili mosolya kiplakátolva (klikk rá a nagyobb mosolyért) :)

Hát ennyi. Kupak, információ, zene. Ez az a hármas, amivel pici Lilkónk számára ti is tudtok egy kis lendületet adni, ha kedvetek van hozzá. Extra kiadás nélkül.

Ha lesz honlap, szólok.
Ha lesz kupakolás, szólok.
Ha lesz termék, szólok.
"Hajrá, hajrá!" - ahogy mostanában Lilike mondani szokja... :)

Miből lesz a cserebogár?

Ez itt Orsi baba, szexisen, gyönyörű alkartámasszal, nézéssel és hajzattal. Van benne egy kis Barnikás. Vagyis fordítva: Barnika nézésében van egy kicsi anyukából...

Aztán így néz ki apuka, még a kórházban, anno:

És így Barnika a kórházban, anno:

Itt is van egy kis hasonlóság.

Na ugye, hogy ugye? :)

Munkavilága

Eni visszament dolgozni, mert kell a pénz. Tiszta sor. Nagy szerencse a szerencsétlenségben, hogy Tivi otthonról tud dolgozni, így a kis Tivinek nem kell bölcsibe mennie. Nagyon veletek vagyok, drágáim, és szorítok, hogy minden rendben menjen, mindenki jól érezze magát a bőrében ebben az új helyzetben!
Tegnap Eni beszámolt a benti, munkahelyi dolgokról.
Furcsa érzés volt hallgatni. Hiányzott is és nem is. És míg nosztalgia fogott el, rögtön rájöttem, hogy tán kerek egy hétig bírnám azt a fajta munkát, amit eljövetelem előtt végeztem és kész is lennék tőle. De nem csoda, hogy azért valamennyire perverz mód hiányzott is mindaz, amiről mesélt, hiszen 2001 óta dolgoztam ott. Második otthon vagy mi. Fel is merült bennem, hogy vajon az a valóság, ott Budapesten a Kaposvár utcában a T-nél, vagy az, amiben most vagyok benne itt Kaposváron a drágáimmal. Földhözragadt férjem közölte is az evidenst, hogy mindkettő valóság :) no igen.
Arra is rájöttem, hogy a nőknek nem család és karrier között kell választaniuk, hanem család és munka között. Mert ha már valaki a munkát választja, akkor a saját személyes beállítódása, tehetsége, személyisége, stb. döntik el, hogy lesz-e belőle karrier vagy sem. Mert nem egy példa akad, hogy bizony család ÉS karrier (az is igaz, hogy ez ritka). Persze valószínűleg genetikailag kódoltan a többség "csak" a munkára szavaz és 8-tól 4-ig elketyeg bent valahol féllángon, de amint lehet, kihullik kezéből a billentyűzet és spuri haza. És ez is teljesen rendben van. Mert azért ők mégiscsak a családra szavaznának, de anyagi okok miatt ezt nem tehetik meg. Aki meg olyan, hogy 'úgyis ezt kell csinálni, akkor adok neki egy löketet és a csúcsra török, mert igenis a gyermekem engem nem hátráltat ebben', az meg akár el is indulhat fölfelé. Talán nehezebb egy kicsit, de nem hiszem, hogy lehetetlen.
(És egy nem vidám furiság: a legtöbb karrierista nő - már akiket én látok - elvált és gyerekes. De nem a karrier miatt történt a válás, hanem még azelőtt. Egyedülállóként pedig sokat kell keresni, hogy az ember a gyermekét is szépen eltartsa, így valahogy karrieristává kell válni, mert az az út vezet a pénzhez. Pedig lehet, hogy ezek a nők is legszívesebben a családot választanák...)
Hogy velem hogy lesz, azt még nem tudom. Az eredeti terv az volt, hogy Lili fél éves kora körül elkezdek bedolgozni, elsősorban nem a pénzért, hanem hogy ne őrüljek meg itthon. Aztán kiderült Lilkó drágám 'baja', de az is, hogy a pénz is jól jönne, és az is, hogy szerencsére nem őrülök meg, jó itthon a csimotákkal (jó, hullámvölgyek akadnak, de kezelhető a dolog, nem nagy számosságú), no és az is, hogy a főnökasszonyom megvált a cégtől, az új ember meg nem tudom, hogy mit szólna hozzám és bedolgozós álmaimhoz... Barni miatt meg most megint kiírtam magam egy kis időre. Valójában meg csak akkor kellene visszamennem, amikor már nagyon sürget a pénz, hiszen Lilikém dolgai miatt 10 évig maradhatok itthon - persze a havi huszonvalahányezres zsebpénz annyira nem teszi vonzóvá ezt a verziót...
A legjobb lenne kifundálni egy kis sajátot. Ami hoz annyit, amiből meg lehet élni, lehet szeretni és lelkesedni érte, de nem szív ki és nem von el a családtól. Ezt el is kezdem jól megálmodni. Érdemes.

A történelmi hűség kedvéért:

ma Lilike magától felült. Az ágyunkon és többször is. Nem teljesen sík felületről, mert a háta alatt volt a takaró, de az nem olyan nagyon vastag. És élvezte, mert többször visszadobta magát, hogy újból felüljön :) Kis lépés az emberiségnek, de nagy nekünk. Hát ennyi :)

Pusztítás

Lilikó mama (dédi) féle szilvalekváros kenyeret pusztít IKEA típusú védőruházatban. Szintidő: kb. 3 perc. Nagyon szereti :)
Előtte

Utána

Itt van az ősz...

...itt van újra. Csak tudatnám mindenkivel. Az utolsó virágját is eldobta ma az orchideám, amivel ünnepélyesen megnyitottuk a tavaszt. Jó őszt mindenkinek! :)
Ja, és hozzá kell tegyem a tegnap estét: testi nyűgjeimre vettem gyógynövényt, vagyis annak virágját és vettem egy csodálatos fürdőt, amikor a csimotákat már letettük alunni. Annyira jó illat volt és a kis virágocskák össze-vissza csiklandoztak :) Közben meghallottam a városból a MÁV-szignált és nagyon mosolygós volt az egész. Én még sosem fürödtem gyógynövényben, de ezentúl mindenkinek ajánlom!

Kontrollon, Lakatos Katinál

Voltunk pénteken Pesten, a BHRG-ben, hogy bemutassuk a feladatsorunkat milyen ügyesen is abszolváljuk. Az ítélet végülis az lett, hogy OK, rendben, csak szigorúbban :) Mert mi sajnos nem síratjuk eléggé Lilit, és többet kéne. Na jó, cinikus vagyok. Valójában az az igazság, hogy sok-sok olyan feladatunk van most, hogy szélső helyzetekben kell Lilit kint tartani (pl. labdán oldalra billenteni) és a lényeg ugye az lenne, hogy Lili megtalálja abban a helyzetben az egyensúlyát és erőből megtartsa magát, csak mi olyan gyorsan csináltuk a feladatokat, hogy a lendülettel megsegítettük, azaz nem dolgozott a kiscsaj kellőképp izomból. Most viszont meg lett mutatva nekünk, hogy hogyan is kell, és ezért volt a sírás, Lili nem vette túl jó néven, hogy neki sokkal-sokkal többet kell majd ezentúl dolgoznia :(
És sikerült csodás mutatványt is végrehajtanunk: van egy olyan feladatunk, amikoris Lili négykézláb van a gördeszkán és egymást közt gurítjuk őt úgy, hogy közben mond az egyikünk egy szót és Lilinek át kell adnia a másikunknak. Na, ez szépen működget, Lili is élvezi és elég jó százalékban elismétli a szavakat a másik oldalon, még akkor is, ha sosem hallotta korábban a szót. Ez a mutatványunk nagyon tetszett Lakatos Kati néninek.
Összességében pozitív érzéssel távoztunk, mert megtudtuk, hogy pontosan melyik feladatnak mi az értelme és egészen pontosan hogyan kell csinálni. Ja, és megint elhangzott, hogy Lili milyen jól fejleszthető :)

Aztán nemrég ért bennünket egy e-mail, miszerint intenzív mozgásfejlesztős hét lesz az egyik fejlesztő helyen Budapesten. Rengeteg pénzért. Én kicsit rápörögtem, hogy összehozom, de aztán rájöttem, hogy két gyerekkel szállást találni nem egyszerű (Angi felajánlotta bár a hálójukat), két gyereket hurcibálni segítség nélkül szintén nem az, az ára az folyamatosan eltántorított, ill. a napi foglalkozások száma kegyetlenül sok. Úgyhogy feladtam, hogy megoldjam ezt a helyzetet, nem megyünk, bármilyen vonzó is. Ellenben felmerült bennem, hogy október közepén úgyis megyünk endokrinológushoz Szegedre, akkor rittyentek én köré intenzitást! Először is megpróbálom elintézni, hogy a neurológus írjon fel Dévény tornát, aztán anyu egyik kedves konduktor ismerősét kellene megkérni, hogy a délutáni alvás után jöjjön hozzánk tornázni egyet, aztán ugye anyu is tutira megmozgatná a kiscsajt és kipipálnánk a NES-t és a természetgyógyászt is. Hm, azt hiszem, ezen érdemes lenne pörögni egyet!

Szenzációs UV-fény

A héten beüzemeltük az UV-fényt Lilkó szobájában. Az úgy volt, hogy a kicsi Sára (http://msara.freeblog.hu ) anyukája, Reni már régebben írt nekem arról, hogy ők milyen látásfejlesztő gyakorlatokat csinálnak. Egy kivétellel mindet csináltuk mi is és ez az UV-fény volt. Erről én eddig csak egy finn oldal ajánlásában olvastam, de fel sem merült bennem, hogy akár nekünk is lehet otthon ilyen fényünk. Aztán Tivikém is talált pár helyet, ahol beszerezhettük volna az eszközt, végül Krisztián segítségével a Reni által ajánlott zaj dj boltból szereztük be a fénycsövet és az armatúrát (nagyon szövevényes történet, sok szereplővel, igaz?). Ehhez kellett a héten vagyünk egy vezetéket, melyen van kapcsoló, amit az Obiban le is tudtunk (persze előre nem néztük meg, hogy milyen kell, így földeletlenet vettünk, de annyi baj legyen!). És beüzemeltük! És csodálatos! És remekül működik!
Ha egy fehér cipőfűzőt belengetünk Lilkónak a fényben, csodálatosan gyorsan megtalálja és szép tempóval követni is tudja a mozgását :) De bármi jó, a fekete-fehér kontrasztos ábrák is működhetnek. Ami meg a legeslegjobb: a Müllerben én vettem anno fluoreszkáló vastag színes papírt, egy mappában árulták, a Doman táblára a figurákat abból vágtam ki (lásd pl. a Barni nézegetős nem régi bejegyzésemen a képen). Az gyönyörűen világít, tényleg olyan, mintha világítana!
Már csak egy kérdés van: mennyi ideig szabad ebben a fényben tartózkodni szemkárosodás nélkül? A fénycsövet természetesen a hátunk mögött helyezzük el, egy polc tetején, még véletlenül sem nézünk bele, de akkor is, kb. 2 perc után már érezni a szemen, hogy valami furcsaság történik. Aki tudja, mondja, amúgy meg nyomozom én is...
Köszönjük Reni!

Nagyonapuka :)

Ezt muszáj volt: ma jártunk Feri szüleinél és felváltva kellett ebédelnünk Ferivel, mert vagy Egyeske vagy Ketteske sírdogált valamiért. Amikor én befejeztem, és mentem felváltani Ferit, lenti kép fogadott. Olyan édesek voltak - csak kár, hogy bűnrossz a kép, de segítek: Pannika kíváncsiskodik állva, Lilkó fogja a könyvet és Barnus vígasztalódik gipszelt kezű apuka ölében, miközben ő mesét olvas :)

Lejtő: tovább is van...

...mondom is: Lili újabb lendületet vett lejtő-ügyben. Szépen húzza magát - bár sokszor megáll kitolni a felsőtestét. Ezen a felvételen olyan sokszor nem, ill. a popót sem tologatja itt, de olyat is tud ám. Estére oly' profi szintre fejlesztette a csúszást, hogy Ferivel megbeszéltük, holnap délelőtt a lejtő szögét lejjebb vesszük, hogy kevésbé legyen csúszós...
(Ja és sajnos a fényképezőt elforgattam, úgyhogy monitort vagy fejeket csavarni kell...)



Itt a mai későbbi, több popóemeléssel:


Ezt a bácsit meg tök véletlenül találtam és tök jó videói vannak itt: http://www.youtube.com/user/mozgasfejlesztes#p/u

Paff, a bűvös sárkány

Én ezt csak most láttam, és világ életemben azt hittem, hogy ez egy 100 Folk Celsius nóta. De nem. A tyúk vagy tojás kérdése elég egyszerű: íme egy 1966-os felvétel...(a magyar Paffot pedig csak 1984 óta szerethetjük...) Én teljesen paff vagyok...

Túl az első balhén

Ma veszekedtek a gyerekek, hihi. Történt, hogy Barnust lefektettem Lili mellé a játszószőnyegre, és felé tettem az állványát a sok-sok csüngő csörgőjátékkal és rohantam a konyhába, hogy bundikenyeret készítsek magunknak vacsira. Hallom ám, hogy nem sokkal később rástartolt a sírás mindkét gézengúz részéről. Tudtam, hogy Barnus szopit akar, Lili meg vacsit, hát jobban rákapcsoltam, hogy ne sírjanak sokáig, már úgyis majdnem kész voltam. És nyugtatólag elkezdtem beszélni hozzájuk (ez Lilit mindig meg szokta nyugtatni). Hatástalannak bizonyultam. Úgyhogy csak rájuk néztem, hogy mi a helyzet. Látvány következő: Lili kapaszkodik az állványba és ezerrel húzza azt maga felé, de az nem megy, mert annak lába beleakadt a fekvő Barnus nyakába, aki emiatt vörös fejjel ordít. Anyai szívinfarktus...Lesz ez még durvább is, amikor pl. majd szándékos lesz ugyanez. No de legalább megvolt az első interaktusuk, nem külső kezdeményezésre! :)

Barnus lát és mozog(gat)

ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy amikor a Doman-táblicskut elé teszem, szépen kitolja magát és hosszasan elnézelődik rajta - Lilkó sosem nézte ezeket meg, pedig neki csináltam mindkettőt :(. Így:
Aztán meg jól felhúzza magát és jön a hiszti, el kell vegyem azt. Az állvánnyal ugyanez a helyzet, és ha belegondolok, majdhogynem mindennel. Amit nem tud elérni, azzal az a baj, amit meg elér, azzal meg az a baj, hogy nem lehet rendesen a szájba tuszkolni, vagy nem áll rendesen kézre, stb. Nem egy egyszerű gyermek! :)

A VEP-vizsgálata is korának megfelelő, fél év múlva ajánlott a következő, a binokuláris látásos VEP, a sakk-táblás, illetve akkor a szemész dokinénink is megvizsgálja rendesen.

Persze tudom én hogy lát, a legszebb mosolyokat nekem küldi, ha hangtalanul rámosolygok, akár 2 méterről is. Bűbájos mosolya van, még sok lány szívét fogja megdobogtatni! :)

Mozgásilag sem rossz a kisfiú, csak végtelenül lusti, szeret heverészni egész nap. Pedig jó erős gyermek! A dévényes gyógytornászunk felajánlotta, hogy ha nincs ellene kifogásom, Lili órájából mindig az utolsó 10 percben meggyötri az uraságot. Picit rakosgatja, forgatja, maszírkálja, pocit, ezt-azt. Nem zavar, sőt. Át is lett vizsgálva, minden rendben találtatott, csak a nyakánál van egy kis feszesség, de még belefér az életkorába. Huhh :)

Lassan pörög a kerék...

Ez az új órarendünk nagyon nehezen akar felállni, az órák még csak most indulgatnak be. A dévényes órákra már járunk az új fejlesztőbe Erikához, ami tök jó, ill. a konduktív óránk is leszervezve és túl is vagyunk vagy három órán, és az egyik látásfejlesztés is elindult (aki látásnevel és nem fejleszt, cserébe tündér-aranyos és imádja Lilit). A T-SMT-t a kisebb heti gyakorisággal csináljuk (pénteken kontroll), a többi pedig még mindig sehol. Látásfejlesztés II és a HRG majd csak októbertől lesz, a lovaglásos téma pedig most elfeküdt idő hiányában. Azaz szabad hétvége hiányában. Talán a mostanin elnézünk egy lovardába, de lehet, hogy nem lesz ebből most se semmi, mert a menetrend szerinti betegeskedés elkapott bennünket is. Nem durva, de én bazi csúnyán köhögök, Lili is, és folyik az orra, Barnus pedig tüsszög. Hurrá!
Egyelőre az itthoni dolgokat csináljuk. Lili előrelépett "kúszásmászás" tekintetében. Létrehozott egy hibridet: lábak kúsznak, a felső test pedig kinyomva és ebben a pózban tolat! :) Elég mérges, hogy nem előre megy, hanem hátra :) (Lejtőn előre csúszik, ott viszont minden egyes csusszanás után újból kitolja magát, majd elfelejti, hogy mi a feladat és rém lassú az egész.)
A fényezős móka viszont lehet, hogy engem jobban leköt, mint a leányzót :) de azért ő is jól elvan szerintem, néhány fényforrást kimondottan kedvel, még tolatni is hajlandó, hogy elérje azt (és ugye egyre jobban távolodik tőle :))
És beszél, beszél ezerrel. Csak úgy röpködnek a szavak! (Fürdés után ilyenek: "Anya, anya, tánc, pizsi, anya, Haydn (ez a hegedű), hálózsák, Lele (ez most a Lili), át, anya...")
És imádja a wingboját ("száll, száll, száll" - énekli Lili) és olvasunk Doman módszerrel (NEM teszteltem még).
És a finommozgást is gyakoroljuk - szereti nagyon a pepecselést.
És nézegetünk könyveket, hallgatunk hangokat.
És most leállt a fogzás picikét szerencsére, hatékonyak vagyunk. De még nem teljes a dolog, hamarosan...

Szemészeten

Voltunk hétfőn Budapesten szemészeti kontrollon. Hogy mennyire nem egyszerű két gyerekkel a logisztika! Az elindulás se kutya, aztán viszonylag hamar elcsendesülnek a kocsiban, majd megérkezünk, sorra kerülünk, erre a vizsgálat megkezdése után kettő perccel Lili kezelhetetlen lesz, éhes. Pisis a gatyója és Barnus is felsír. Anyuka izzad, irtózatosan pisilnie kell, két táskát is cipel, apuka a fiát tartja a hordozóban, lengeti, ill. a mappát a tonna lelettel és ugye ne felejtsük el a gipszelt kezét, és elő kellene kapni egy eredményt a mappából és Lili átmegy tombolósba..........áááááááá. Jó, kértünk 10 percet. Etetés 2x, pelenkázás 2x, átöltöztetés 1x, anyuka pisil, apuka kirohan megetetni a parkolóórát (300 HUF óránként, pedig nem a Bazilikánál járunk a hipermodern mélygarázsban). Aztán várhatunk, míg kijönnek, akik bemehettek, míg mi bénáztunk és jön a folyt.köv. a következő lényegekkel:
- Lili szeme továbbra is 4 körüli, de maradjon a 6-os szemüveg, erősebb stimulálás végett. Ha lehet, fejlesztés közben mindig legyen rajta és egyáltalán akkor, ha közeli dolgokat néz. A szemüveget jól tolerálja úgy is.
- A dokinéni mutogatott neki pár képet, színeset, kontrasztosat. A mondása az volt, hogy a kiscsaj mindegyikre ráfixált nagyon rövid időre, majd "elúszott" a szeme. (Mi is ezt tapasztaltuk.)
- Arra, hogy megfog tárgyakat, kisebbeket is, melyeket elé tartunk, vagy a kiterpesztett ujjú tenyerünket, kitérő választ adott. A tenyérnél azt, hogy a kézmeleget érzékelheti. Erre én elég távol elhelyeztem a tenyeremet Lilitől, és sikerült a bemutató: mosoly, majd gyönyörűen ráfogott az ujjaimra, a távolság miatt kézmeleg szóba sem jöhetett. Hm - kb. ennyi volt a reakció :)
- Pupilla reflex rendben volt, fovea reflex nem volt látható, amire azt mondta (nyugatatólag?) hogy lehet, hogy csak ő nem látta...
- Az új, pécsi VEP vizsgálaton felvetett retina-gonddal nem ért egyet a szemész nénink, de nem is javasolja a kontaktlencsés vizsgálatot, mert nem visz előrébb, ráadásul Lili nystagmusa miatt a vizsgálat során megsérülhet könnyen a szem. Bp-en nem is csinálják ezt gyerekeknek. Amit tennének talán, hogy (szintén bódításban) hoznának egy rohadt nagy mikroszkópot és megnéznék azzal a szemfeneket. Felmerült, hogy nem-e tudományos kísérletben akarják inkább, hogy Lili részt vegyen...Én sem hajlottam erre a vizsgálatra és szerencsére nem csak a szemészünk, hanem az angliai Moorfields kórházbeli ismerősünknek is ez a véleménye.
- Összességében pozitív volt a dokinéni és a további fejlesztést szorgalmazta. Arra a felvetésre, hogy az intenzív fényezéssel le kellene állni, nehogy megsérüljön a retina, azt mondta, hogy hülyeség :) Bízik a csodában, Lili fejlődésében. (Az ő egyik lánya tiflopedagógus, és ő állítólag sok ilyen gyereket látott, akikkel aztán jobbnál jobb eredményt értek el. Bárcsak...)
Mi is pozitívak vagyunk Ferivel. Mintha Lili látna színeket, de ez még bizonytalan feltevés, olyannyira, hogy nem is írok róla. Illetve többször előfordult, hogy egészen közel dugta a szemecskéjét valamihez, amiről mi azt gondoljuk, hogy meg akarta nézni. Hátha tényleg lenne valami kis látásféleség...

Szemészet után rohantunk a T-hez, hogy a két ajándékcsomagot megkapjuk. Egyiket Anikóéktól, aki a poharas-tornyot felajánlotta Lilkónak, másikat pedig Krisztiántól, aki vállalkozott rá, hogy zaj dj-éknél összevásárolja azokat a dolgokat, melyeket én kiválogattam Lilinek. Köszönjük mindenkinek és Krenczikének is a közreműködést! :) Lili még elég félénk a toronnyal, alig meri ledönteni és miután az eldőlt, legszívesebben sírna :), de pl. remekül doboltunk ma rajta bilinülés közben :) A fényezős dolgokat annyira még nem nézegettük, kivéve a diszkógömböt. Az kerek 30 másodpercig kötötte le Lili figyelmét, majd folytatta a puzzle-pusztítást, amiben éppen bennevolt. Legjobban az UV-fény izgat ebben a csomagban, csak azt még össze kell rakni, és vezeték+kapcsoló nincs hozzá, vennünk kell, majd szerelni. Remélem, a hét végéig megvagyunk azzal is és tesztelhetünk. Ja, és az előző bejegyzésből lemaradt apuék ajándéka Lilinek: az a rugalmas műanyagcsöves villogó fénysor! Kettőt is kapott a leányzó és tök jól elvagyunk vele! :)

Hazafelé megint volt nyűg, Barnust a 67-esen szoptatni kellett, és késő lett, mire ágyba kerültünk. És pénteken megint megyünk...

Anyu után apuék

Egy hétvégével azután, hogy anyu nálunk járt (mintha ezer éve lett volna...), meglátogatott bennünket apu Emmával.
Az idő pocsék volt, így szinte végig be voltunk zárva a sok fal közé, csak egy esős sétára merészkedtünk ki, amiből megtapasztalhattam, hogy én bizony esőben a babakocsit soha sem fogom összeszerelni, mert nem egyszerű...És azt is, hogy a gyerkőcöknek be kell szerezzek kezeslábas anorakot (vagy hogy hívjákot - az autóskabát elnevezésnek sincs sok értelme, mégis van olyan...), mert az sokkalta praktikusabb, mint pulóver, harisnya, nadrág, kis cipők, sapka, sál.
Ezúttal is el voltam amúgyan kényeztetve: apu babysittelt, Emma pedig főzött és vasalt is! Kicsit mi is kikapcsolódtunk Ferivel, már rendesen ránkfért, volt egy kis fáradt gőz, amit ki kellett már ereszteni...
És néhány kép:

Lili a zenei őstehetség. Itt a szintijét nyomogatja élvezettel. És már kimondja azt a szót, hogy 'zene'. Mellesleg azt is, hogy 'hegedű'. Pontosan úgy hangzik, mintha azt mondaná, hogy 'Haydn'. Ma meg is szivattam, mondtam neki, hogy 'Haydn hegedűn hegedül'. Elfordította a fejét, emésztette az infót, majd bólintott egyet és közölte, hogy 'Haydn'. Ennyiben maradtunk.
Nagyapa, azaz apum etet. Azt hiszem, ő Lilike legnagyobb rajongója. Mármint a szülein kívül. És most anyu tuti megsértődik. Mert ő is. No meg Réka. Tovább is van, mondjam még?

Barnus szemez a lógó állatkákkal. Piszkosul le tudják kötni a figyelmét...a kezeit, ujjacskáit még nem vette amúgy észre. Mostanság lesz az esedék...

"Franc essen abba a béka! Hát már megint nem ott van!?!?!?"

"Hőőőőő, nagyapa is ott van közvetlenül a zebra és béka között!"
Művészien csodálatos!
A sok nézés kifárasztotta Barnust...
...aztán felébredt, átöltözött (bukás érte a pizsit vagy másnap érte Barnust) és tovább nézett...

Anya és fia imádják egymást :)

Jó cikk - látásfejlesztés

A látás fejlődését segítő mozgásos játékok
http://www.mozgasfejlesztes.hu/irasok/a-latas-fejlodeset-segito-mozgasos-jatekok.html

Barni két hónapos

Barni két hónapos lett tegnap. Ma meg már a dokinál is jártam vele, megkapta az első (valójában második) védőoltását. Nagyon derekasan, férfiasan viselte, csak a szúrásnál sírt, amikor karba kaptam, már békésen nézelődött :) Láz egyelőre nincs, remélem, ez így is marad.
Amúgy a világ is kezd kinyílni neki: egyre kevesebbet sír, amikor ébren van, már szemlélődik, és sokat mosolyog továbbra is. Hasfájós esték is határozottan rövidülnek, talán jobban emészti már a tejet. És nagyon drága tőle, hogy 10 körül a szopi után a kis sírása után bealszik, és 6 körül a halk neszezésekor én hurcibálom át az ágyunkba, hogy könnyítsen a cicin. Ha nem viszem, elcsendesül és kb fél 9-ig bírja...
Ja, és a mérleg szerint 6440 g volt a dokinál mérve pucéran... :)
Belelapoztam a már rég forgatott Doman matek könyvbe, hogy mikor legyen a start. 3 hónapos kora előtt semmiképp, az biztos, mert akkor leginkább még szemtréningről van szó, nem matekozásról. 2-3 hónapos kor között fejlődik amúgy is a legnagyobbat a szem, úgyhogy reméljük, jól kifejlődi magát. Persze erre kicsit rásegítünk: stimuláljuk picikét képekkel, fényekkel. Ezeket mondjuk nagyon élvezi is. A fekete-fehér okosbabás könyvecske kifejezetten felkeltette az érdeklődését, jókat mosolyog rajta.
Ma bevittem a "laborba" is Lilivel. A képen úgy néz, hogy Lili veszettül figyeli a projektor által falra vetülő képet, persze ez nem így van. Az éppen hátra tekingető Barnus sokkal többet nézett előre...

Lilkó meg nyűgös megint. Nehéz ilyenkor vele nagyon, rosszul tolerálom a nyafogást. És hogy ne tegye, nagyon a kedvére kell tenni: folyamatosan figyelmet terelni, foglalkozni vele, nevettetni. No, ehhez meg egész nap energiám nincsen sajnos...

Csütörtökön felhívtam a "lovaglós" nénit, aki a gyógylovaglást csinálja. Aszonta, hogy ő 3 éves kor alatt nem szokott lovagoltatni és vakhoz sem volt még szerencséje...Remek. De kinyomozza, hogy mit lehet tenni és visszahív legkésőbb hétfőn. Miért is éreztem én abban a pillanatban, hogy nem fog visszahívni?!?! Ma megeresztettem egy érdeklődős telefont. Fura stílusban közölte, hogy még nem volt ideje ezzel foglalkozni, különben is éppen versenyre készül, de a hétvégén találkozik egy kollégájával, aki foglalkozik vakokkal és majd hív. És ne izguljak, nem vagyunk még lemaradva semmiről. Hm. Ezen az utóbbi mondaton kicsit elpörögtem magamban...Hogy nem vagyunk lemaradva semmiről. Miért ő akarja ezt nekem megmondani?! Igen is le vagyunk maradva és ha én úgy gondolom, hogy szeretném, ha a lányom lovagolna, akkor ez van és pont. Nyilván nem lovaglás lesz és nem lehet majd vele sokat kezdeni! De igenis le van maradva a világ megismerésével, és ez is egy nagyszerű tapasztalási lehetőség, amit én most akarok megadni neki. A lovat megtapintani, érezni az illatát, ráülni, megtapasztalni a mozgását. Lehet, hogy nem is fogja szeretni! Vagy 10 perc után le kell vegyük a hátáról, mert ő nem akarja. De én, az erőszakos szülő, ki akarom ezt próbálni, most! Ha nem vele, elmegyünk máshova. Olyan sok ilyen hozzáálással találkozom: a szülőnyugtató gyógypedagóguséval, orvoséval. Nem veszik észre, hogy nem az én lelkecskémet kell istápolni, hanem a gyereket reálisan látni, hinni benne és elkezdeni a foglalkozást vele. És nem húzni-vonni, hogy hej, ráérünk arra még! Én azt gondoltam, hogy vagy elhivatottságból vagy a pénzért dolgoznak emberek, de már látom, hogy van egy amolyan minden mindegy lagymatag kategória is, flegma, nemtörődöm, mindent jobban tudok fajta. Nekem pont nincs ilyenre szükségem, és Lilinek főleg nem. Ilyenkor mindig rájövök, hogy a munkahelyemen anno még a kezdetekkor milyen szuper csapat dolgozott együtt és elkényeztettek rendesen: mindenki profi volt, elhivatottságból dolgozott, no és ha ígért valamit, tartotta magát ahhoz (ja, és ha elfelejtett valamit megtenni, elnézést kért...). A világ meg nem ilyen...ez a fejlsztős szelete legalábbis nagyon nem. Rendesen össze kell vadászni a megfelelő személyeket...

Vanitatum vanitas

Barnus két hónapos óriásbaba. A legújabb és egyben legdurvább mondás: 5 hónaposnak is kinéz... :)
Anyuka pocija még megvan, pedig kétnaponta körbeszorítom az Enitől Ódrikán és húgomon kersztül megkapott hasszorítóval. Sokszor úgy érzem, hogy már olyan vagyok mint régen, sok régi rucimba beleférek, csak hát kidudorodik az a fránya poci...
Meg is szokták nézni az utcán, de még csak egy gyümiárus néni gratulált a terhességemhez. Pironkodva mondtam, hogy nem, ez nem az, csak a maradványa...
Persze amikor mellettem a csimoták, nem zavar a téma, mindenki láthassa, hogy ott a két poronty, ezért a has. De ha nincsenek ott alibinek és úgy méregetnek, na, az a nem jó. Igyekszem behúzni olykor, meg egyáltalán, takargatni.
A gyerekdoki mesélt egyet a múltkor, amikor Barnust mértük a mérlegén, a fiú meg kispriccelt, én meg reflexből oda akartam tartani a kezem, hogy ne menjen a padlóra. A doki lökte el a kezem, hogy hagyjam csak, fel tudnak mosni és fel vannak ők készülve az ilyenre. De gondoljak csak bele, én hogy néznék ki pisis gatyóval. Hát ja. És akkor elmondta, hogy annyira nem rosszul, mint amikor ő megy haza néha lepisilva, lekakilva. Mert nekem ott a gyerek alibinek. De mellette nincs ott a gyerek ugye, kvázi mindenki csak a csúnya szemét meresztgeti...
Még jó, hogy szoptatás alatt nem szabad fogyózni, vagy sportolni. Ez jó kifogás. Lenne. De én nagyon vágyom már a futásra és a squashra is! Csak hobbiszinten űztem mindkettőt, de egy "Szigetkör" még Bp-en heti háromszor is belefért néha, no és egy squash. De jó lenne már...Fúúúú, és milyen béna leszek majd az első pár alkalommal...Remélem, senki sem látja majd... :)

Szakember kereső

Ingyenes regisztráció után egy szuperjó szakemberkeresőre bukkantam a http://www.beszed.hu/ oldalon:
http://www.beszed.hu/szakember/kereses .
A vidéki (Somogy megyeit néztem) keresés is sok találatot ad, de van lehetőség határon túli keresésre is - azt nem próbáltam.

Rapidhétvége

Olyan jó volt ez a hétvégénk, hogy ihaj, gyorsan el is repült! Volt benne minden, de leginkább az, hogy anyu eljött meglátogatni bennünket.
Sütött-főzött rengeteget, így a jövő heti kajakérdésem például megoldva :) Lilkózott jó sokat, tornáztatta, szeretgette. Hozott neki fejlesztő játékokat. Kapott Lili pl. kirakót, kettőt is, aminek a lényege egy piros nagy nyomógomb, amit meg kell nyomni, és egy pindur hanganyagot játszik le arról, ami a puzzle-n látható. Esetünkben ezek állathangok. Lili megbabonázva hallgatja és egy nap után már önkiszolgálóvá vált, ő nyomogatja a gombot! Kapott olyan puzzle-t is, amin kis fogó van, azzal kell a darabot kiemelni, azt is ügyesen megfogja ám! És egy nagy sláger: egy tapsoló tenyér, jó erős hanggal, na, ennek nagyon örült!
Amúgy megint furcsaságot, visszaesést élünk meg nála, a kezeit újból nagyon félti, megint hárít, pedig ezt már egyszer levetkőzte. Sokszor nyúlok ugye napközben a kezéért, hogy megmutassak neki vele dolgokat, de nagyon erősen kihúzza a kis kacsókat megint mostanság :(
A borostyán lánc egyelőre működik, nincs fogfájásunk!
Az olvasóprogi folyamatban, a színeket is tanítom. A T-SMT-re sokszor nem kerül sor, mert kicsúszunk a napból sajnos...itt kellene egy kis önfegyelem...
Barnus pedig egyre pofásabb gyerek, egyre szebb és egyre jobban imádnivaló :) És értelmes és figyelmes. És sokat mosolyog az anyukájára, aki ettől olvadozik. Azt hiszem, csökken nála a hasfájós sírások időtartama is (erősen lekopogom). És csodálatos az alvókája: este 10 körül leteszem, f6-6 körül mocorog egyet, de ha nem kapom fel, visszaalszik és f9-ig is képes húzni a lóbőrt. Inkább kelünk miattam, mint miatta, mert a cickó nem bírja...És gügyög és édes. Vagy ezt már írtam? :)
Gasztroélmény is akadt a hétvégén. Az egyiket én követtem el: vaníliás túrókrémet készítettem. Merthogy Feri is és én is nagyfelhasználók vagyunk a témában és az úgy elég drág megoldás boltilag. Így készítettem házilag. Jól sikerült nagyon! A másik gasztroélményt anyu követte el: kikaptuk az egyik vadhúst a mélyhűtőből, és a vadpácban pácolt finomságot (+mustár és olaj és sok-sok fokhagyma) durr be a sütőbe és ízorgazmikus élményt okozott. Pedig előre összezacsizott fűszerkeverékkel dolgoztunk és úgy is. (Egy óriási hibája volt: a babérlevelet vagy valami hasonlót is belemorzsoltak a keverékbe és az bizony nem puhult meg sehogy sem, de a húsról levadászni is nehéz volt...).
Turisztikai élményünk is akadt, elmentünk Bikalra, mert én már régóta szerettem volna, ide: http://elmenybirtok.hu/ . Vegyes érzésekkel tudom csak ajánlani. Először is bazi drága, és miután ezt a bazi drága belépőt (még úgy is, hogy utószezonos és fél napos) kicsengeti az ember, bent mindenért még pluszban fizethet...Ha a programok nem lennének, amik viszont színvonalasak nagyon (és azokért nem kell pluszban fizetni, legalábbis a főbb programokért), akkor az egész hely egy skanzennek felel meg. Mi két programot láttunk: madárröptetést (sólyom és bagoly) és lovagi tornát (érdekes és vicces volt, jó koreográfiával). Nem gondoltam volna előre, de jó volt a madaras móka is. A hely amúgy nagyon igényes. Szerintem ideális utószezoni program, de nyáron felrobbantam volna itt. Így utószezonban pedig sok dolog zárva volt. Ja, és persze nem a mi gyerkőceink a célcsoport, de ezt tudtuk. Pelenkázó is csak az egyik wc-ben volt és látszódott, hogy nem volt végiggondolva, mert egy szép komód volt alá pakolva, amitől nem lehetett lenyitni az amúgy is elég bénán felszerelt ikeás pelenkázót. Két gyerekkel egy félnapos túra elég melós mondjuk. Lili etetés, Barnust kétszer cicire kellett tenni (egyik alkalommal a lovagi torna lelátóján...), peluscsere (Barninak a wc-ben, Lilinek a lovagi torna lelátóján...de full csere, az összes ruhával együtt, mert a sok folyadékivászat miatt mindene vizes lett...), a terepen a babakocsit sem könnyű tolni, és egyáltalán: a sok ki-be pakolás elveszi az erőt.
De azért összességében nagyon kafa kis hétvégénk volt! :) (Fotók Feri mobiljából majd kivarázsolódnak ide egyszer csak, csak nem most.)

Ez mind lesz

A jövő héten részlegesen beindul Lilkó programja, elkezdünk iskolába (a korai fejlesztőbe) járni! Hip-hip hurrá! Tömény lesz, de kell is az a töménység! És ezek mind tervbe vannak véve:

A "programok":
- heti 2x Dévény torna
- heti 1x konduktív torna
- heti 1x HRG
- folyamatos T-SMT (heti 3-5, megjelenés kontrollon havonta-másfél havonta)
- heti 1x látásfejlesztés a korai fejlesztőben
- heti 1x látásfejlesztés itthon
- heti 1x "foglalkozás" (zene, vers, ügyesedés a mindennapi élethez) - kérdőjeles még
- heti 1x gyógylovaglás - kérdőjeles még
+ itthoni nyaggatás általam: lejtőzés, wingbozás, "helyzetbe rakosgatás", masszázs-átmozgatás (mostanában hanyagolom...)látásfejlesztés fényekkel, értelmi fejlesztés (zene is), Doman olvasóprogram.

A programon túl vannak a "kipróbálós" terápiák vagy esetiek, melyek tervben:
- még 1 cranio-sacralis
- NES terápia (pl.: http://www.nesterapia.hu/)
- valamilyen szenzomotoros integrációs terápia (most éppen szimpatikus nekem ez: http://www.sensorylearning.com/ , ahol Juditék vannak), de még jobban utána járok
- ha a mozgás továbbra sem akaródzik jobban nekilendülni, akkor itt is nézegetnem kell hamarosan valami komolyabbat...de még csak a felmérő fázisban járok
- kell egy evésterápia is, talán egyszeri megjelenéssel megússzuk és megpróbálom a korai fejlsztőben letudni
- ill. van egy szegedi természetgyógyász, akit fel szeretnék keresni
- és van egy szemészeti vizsgálatunk is félévente, ami mostanság esedékes

Aztán vannak a könyvek, melyekből okosodnom kell:
- ezt ma kaptam tippnek és jónak tűnik: http://eu.wiley.com/WileyCDA/WileyTitle/productCd-1898683867.html
- itt még mindig van olyan, amit meg tudnék venni: http://www.blindchildrenscenter.org/pubs.html#auw
- plusz kellene egy nagy gyógypedagógiai keresést megejtenem megint, mert már rég nézegettem ilyet

Aztán ott vannak az eszközök, lightosan.
- Mindig megakad a szemem valami jópofa hangkiadós kütyün vagy fényes cuccon. Pont a hétvégén ment el drága Krisztián zaj dj-ékhez is (http://www.zaj3.hu/ ) mindenféle világító izéért Lilikének. Itt sokmindent meg tudtam volna venni, vissza kellett fogjam magam a rendeléskor...Ez a pont is nagyjából folyamatosan felmerül, néha nem kis tétellel.
- Most épp egy újabb hintára is fáj a fogam :) és valami bicikliszerűségre, amibe Lilit be lehet ültetni és tudja magát lábbal hajtani, de mi is tudjuk tolni. No és igen, meg egy hintalovat is kinéztem a Brendonban, ráült Lili és élvezte nagyon. Műanyag szxrság az egész, és drága is, lehet, hogy nem lesz ebből mégsem semmi, van elég hintánk :)

Aztán a táplálékkiegészítők:
- halolaj és vitaminspray - mostanában mindkettőt visszafogtam
- Lutein és homoktövis olaj cuccokon is gondolkozom...
- szemezek a Varga-féle gyógygombákkal is, csak még nem tudom, hogy melyiket szeressem: Neuranax vagy Vargastem...

De jó, hogy megírtam ezt a listát :)

Rengeteg pénzt veszítettem tegnap...

...pedig nem tőzsdézek.
És most elmondom hogyan, hogy más ne járjon így.
Amikor az ember GYED-en van, és megtudja, hogy újból terhes, azonnal menjen el táppénzre. Aki kicsit is jobban keres, és nem mondjuk minimálbérre van bejelentve saját cégénél, az mindenképpen. No, én ezt nem tettem, hiba volt. Ha valaki beszámol egy kis pecsételő vérzésről vagy hivatkozik Egyeske emelgetésére, rögtön kiírja a szülész-nőgyógyásza pedig...
- Ez azért jó, mert a táppénz több lesz, mint a GYED, ill.
- a táppénz beleszámít a 180 napba, amire az újabb terhesség T-GYÁS igénylésénél szükség van.
És én, mivel későn kerültem csak táppénzre - amikor valóban volt egy kis ezmegaz, ami riadalmat okozott - nem lett meg a 180 napom! 12 nap hiányzott hozzá...Így ha kiszámolom, hogy a fél év alatt mi az az összeg, amit most kapok, ill. amit kaphattam volna, ha ezt az infót korábban tudom, kijön egy gyönyörű szép summa, amiből töménytelen dévényes torna kitellett volna Lilinek...
(...ez itt a csúnya káromkodáshalmaz helye...)

VEP, Pécs, Élettani Intézet

Ez nehéz tészta, mind tartalma miatt, mind amiatt, hogy én nem sokat hallottam első kézből, mert a vizsgálatokra én vittem be a gyerekeket (hiszen Ferinek el van törve a keze ugye, ill. nem is bírja a villódzást), majd Barnust kellett pelenkáznom, illetve szoptatnaom és vígasztalgatnom...Piszkosul sajnáltam, hogy csak Feri hallott mindent és én csak pár beszélgetés-foszlányba csatlakoztam be...

Az egyik lényeg és ami a síma ügy: Barnus vizsgálati erdménye teljesen rendben, a korának tökéletesen megfelelő. Hurrá, tapsot! :)))

A másik vizsgálati eredmény: Lili fényt és árnyékot tökéletesen lát és meg tud különböztetni, mint bármilyen egészséges felnőtt ember. (Ez már volt korábban is.) A szofisztikáltabb, sakk-táblás vizsgálat viszont nem kecsegtet semmi jóval, az alsó tartományban egy nagyon gyenge reakciót mértek, ami valószínűleg nem lesz szignifikáns :( Azaz látni nem lát az okos gépek szerint...ezek után persze Lili éhes lett és Feri elővette a kekszes dobozt és odatartotta elé folyamatosan a kekszeket, melyeket a kiscsaj folyamatosan megtalált és elvett. Szóval demonstrálta, hogy ő bizony VALAMIT egészen biztosan lát :)

Aztán a lényeg most jön: jelen volt egy ideje már Svájcban dolgozó elektrofiziológus-szemész kolléga is, aki Lili leleteit végignézve MEGINT FELVETETTE A LEBER SZINDRÓMÁT, melyet korábban egy EEG-vizsgálattal elvetettünk. Mint kiderült, az nem túl pontos vizsgálat volt, mert csak a szem alatti bőrre helyezték az elektródákat, de a szemre kellene rátenni. Ezt úgy szokták megoldani, hogy egy kontaktlencsét kell a vizsgálat alatt hordani és abba van beépítve minden szükséges mérőcucc, csak hát míg egy felnőttet meg lehet kérni, hogy nyugisan viselje a kontaktlencsét a vizsgálat kedvéért, addig egy gyereket nem. Így a gyerekeket bódításban szokták vizsgálni. No, ezt a vizsgálatot kellene megejtenünk, csak gyerekeknek való lencse feltételezhetően nincsen, így a doki azt ajánlotta fel, hogy december végén, amikor hazajön, hoz magával, ha el szeretnénk végeztetni a vizsgálatot. Merthogy retina-gond lehet a háttérben, Lilkónak szerinte nincsenek csapjai, melyek felelősek a színlátásért. Azaz Lili feltételezhetően nem lát színeket. Szerinte olyan lehet a látása, mintha mi egy túlexponált képet néznénk. Ráadásul nagyon bánthatja szerinte a fény (itt szerintünk egy picit sántít a feltételezésével, mert Lilit csak a nagyon nagy fény, pl. a napfény zavarja), és állandóan napszemüveget kellene ráadnunk a szabadban, ill. félhomályban láthat ő a legjobban. Plusz, a mi látásunknak kb. 10%-val rendelkezhet, a látótere közepén (kb. 5%-ában) egy fekete folttal, ott nem lát semmit, de ami viszont elég lehet ahhoz, hogy akár olvasni is megtanuljon :) És ugye ez genetikai "csoda", így finoman megkérdezte, hogy szeretnénk-e még egy gyereket...hát igen.

Úgyhogy először nem akartam a vizsgálatot, mert ha meg is tudnánk a dolgot, nem visz előrébb, nincs rá gyógymód, akkor meg minek. De aztán mégis, két okból kifolyólag:

- szeretnénk egy harmadik kis gézengúzt is (majd ha az első kettő biztonsággal jár - így beszéltük meg), és ha genetikai a defekt, kiszűrnénk...

- ha retina problémája van Lilinek, a domanos, és egyáltalán a látásfejlesztős fényezések nem tesznek jót neki (itt nagyon sántít nekem ez az elmélet, mert ahelyett, hogy Lilit zavarná a fényezés, kimondottan szereti, ha beindítjuk az ágya fölött a karácsonyfa-füzért, ill. este fürdés után a pelenkázó feletti fényt)... akkor sürgőben abba kellene hagyni ezeket.

Mivel csak dec végén lenne a vizsgálat, így megúszhatjuk, ha két dolog valamelyike teljesül:

- Lili meggyőz bennünket arról, hogy meg tud tanulni olvasni a Doman módszerrel (elvileg egy hónap után már tesztelhetünk)

- megtanítom neki a színeket.

Mindkettőn már dolgozok. Az olvasás nagyon vicces, mert ma háromszor is előfordult, hogy mutattam a kártyát a szóval és pont azt mondta ki, ami rá volt írva. "Helyzet", "Gizi" és "hát" szavakkal. Nem, nem hiszem, hogy elolvasta, vagy akár felismerte, szerintem teljesen véletlen volt, csak jól jött ki. A vacsija után is fogtam a kártyákat, és mielőtt felemeltem őket, Lili kimondta pontosan azt a szót, amivel kezdtem volna, de ő azt nem láthatta. Úgyhogy lehet, hogy Lili a jövőbe lát, de nem olvas :)

Mai séta

Ma el kellett menni a csöppségekkel sétálni, merthogy mindkettő huzamosabban nyafogósat játszott. Biztos kompenzálólag, merthogy reggel 8:20-kor keltünk csengetésre (szomszédnak hozták az ebédet futárék...grrrrr), mindkét gyermek jóízűen aludt, így kipihentük magunkat. A böjtje meg délután jött el, miután én kimenőt kaptam szabadságon levő férjemtől és szétshoppingoltam magam. Este meg Barnus katasztrófázott, sírt-rítt és semmi nem volt jó. A szélsőségek napja tehát. Séta meg jó volt, ilyen:

Lilike csodaszép! És tessék megnézni a nyakában hogy mi van. Beadtam a derekam, nyertek az ajánlások és a fogfájásos sikítással szemben viselt tehetetlenség. Úgyhogy ma vettem neki borostyánláncot. Kétszer ki is tapogatta a nyakában, de nem akarta lerántani, mosolygott édesen. Megbeszéltük vele, hogy csudaszép nyaklánc és kész! Már csak működnie kell!

Sétálós, apátfigyelős érdeklődő Barni-arc.

Ez meg kb. 2 másodperccel később: a világ és az emberiség sorsáért aggódó mufurc alap-arcberendezés.

Új ötlés - BUKTA

Csak tájékoztatom a kedves érdeklődőket: Lili nem hajlandó a kivetítő falra vetített óriási képét megvizslatni, akármit is vetítünk :( ez a kísérlet megbukott.
Hogyan tovább?
- még próbálkozunk azért, míg nálunk a projektor
- Judittal pontosítjuk a dolgot az alapján, amit ő megtud kint az intézetnél
- elkönyveljük, hogy a "monitoros" dolgok nem működnek Lilinél és kész. Ellenben fénykard nagyszerűen működik, ill. ma vettem egy olyan lámpácskát, amiben üvegszálak vannak és azok vezetik a fényt a szál végébe, sok-sok kis világító pöttyöt eredményezve és hát annak aztán nulla a fényereje, Lilikó mégis bazi kíváncsi rá és úgy követi a fejecskéjével, hogy az hihetetlen.
Ezt rakja össze az ember!!!