Új ötlés

Új ötletet adott Juditék új terápiája (http://blogol.hu/comment.php?log=3395055 ), integráljunk mi is, mert kell Lilinek is: látás, hallás, egyensúlyérzék egyszerre való stimulálása révén. (Szerintem ez az a program, de majd javítom, ha Judit javítja: http://www.sensorylearning.com/). Volt már, aki ajánlott ilyent nekünk (pl. Vadvirág Alapítvány) és ésszerűnek is tűnt, aztán jött a másik vélemény (Júliannától) arra a megfigyelésünkre, mintha néha Lili kikapcsolná a látását, hogy lehet azért tesz ilyet, mert más úton szerzi be az infót, pl. tapogatás révén és úgy annyival ügyesebb, mint ha a szemét kellene megeröltetnie, hogy ki is iktatja az agya a látást. Azaz a szemstimuláló gyakorlatokat néma csöndben, lehetőleg Lilihez való hozzáérés nélkül kell csinálni, hogy munkára kényszerítsük a szemet. Ez is ésszerű, mármint szemtornára, de valószínűleg az integrációra nem.
Úgyhogy lesz ez is, és az is. Csináljuk a fényezős feladatokat és megkoreografáltam a szenzoros integrációt is. Ezek lesznek egyszerre:
1. Látás.
Tartalom:
- első lehetőség: volt gimis oszt.társam, Endrus segített nagyot, aki művészettörténész (is). Ő is rájött, hogy a winampos vibrálás nem az, amit én itt most szeretnék, így korai absztrakt filmeket javallott, geometriai formák ritmikus váltakozásaival pl. Nagyon vicces, hogy akár 1924-ig is lehet visszamenni :) (pl. Eggeling, Hans Richter, Harry Smith, Len Lye, James Whitney) Ja, és minden elérhető a youtube-on (olyan szoftvert is ajánlott, amivel a youtube-ról le lehet vadászni a videokat :), hogy ne kelljen állandóan a netre kapaszkodni emiatt).
- második lehetőség: készítettem én is valamelyik este egy ppt-s animált vetítést, fekete-fehérben, ill. színesben geometriai formákkal főleg. Az is jó erre a célra.
- harmadik lehetőség: SEN szoftver (már egyszer belinkeltem valaholva...)
- negyedik lehetőség: csak fények használata (szórt fény tükörgömbbel, csillámos lávalámpa, színes fóliák használata fehér fényforrás előtt)
Eszköz:
- laptop+projektor. Projektorunk ugye nincsen, de kértünk egyet kölcsön, holnap kapunk is, ha minden igaz :)
2. Hallás.
Tartalom:
- a filmeknél az adott film zenéje
- egyebeknél: majd jól összeválogatom. Valami harmonikusat szeretnék. Olyan sodródós Enyát, vagy hasonlót. Ill. lehet jó kis meditálós zenéket is letölteni innen-onnan...
Eszköz:
- laptop
3. Egyensúlyérzék
Tartalom: Lilkó mozgatása: fel-le, jobbra-balra, előre-hátra, körbe
Eszköz:
- a wingbot felfúrtuk a plafonra, már nem kis álványozunk. Nagyon jó így, mert a térben rengeteg irányba lehet mozgatni. Lili is szereti így, jó sokáig bírja is benne, csak egy a gond: nem tudja még lökni így magát, még tanulja az új helyzetet. (No és a másik gond: a teljes nappali átalakult gyerekfejlesztő térré :))
- ikeás, ill. egyszerű hinta

Holnap hozzuk a projektort. A kritikus elem. Ugyanis a kiválasztott filmeket, ill. animációkat Lili nem volt hajlandó észrevenni a laptop kijelzőjén :( Vajon nagyra kivetítve a falra észreveszi? És az ellentmondás: a fénykardot remekül észreveszi a lány, forgatja a fejét arra, ahol van és szépen nyúl is érte, még kérni sem kell. Ezt miért nem? No ha nem megy, még mindig marad más alternatíva (pl. wingo+zene+lávalámpa trió).

Fogalmam sincs, hogy mire lesz elég, de kipróbáljuk. Nagyon kíváncsian várom.
(Mint ahogy az olvasóprogram "működését", újrakezdtem Lilkónál... :))

Testvérek lefekvés előtti hancúr szituban

Mosolyognak és imádnivalóak egyben

Mosolygós szülinap

Apuci és a törött kezű etetés. Mindeközben kétgyermekes anyuka palacsintát süt és pudingokat hozzá férjének, szülinapi torta gyanánt :) Boldog 35-öt drágám! (Hogy te milyen öreg vagy!) :)
Ilyen Barnus alap arcberendezése. Vagyis az elmúlt másfél hónap ez volt. Most már sokkal elnézőbb a világgal :)

Szociális mosolygok, azaz mosolyra mosolyt :)

Ez már nevetés kérem szépen a javából!

Na ugye, hogy jól áll a toka!

Meg ne csikizzél, te!

Elégedett...

Huncut

Mindeközben Lilkó dolgozik a szobájában a laptopján. Vagyis püföli és folyamatosan visszabeszél neki :)

Balerínának készülök.

Így is lehet enni

Még egy gyerek...

A 6 hetes kontrollon túl, fogamzásgátló felírása mellett már zöld utat is kaptunk a nőgyógyásztól így szülés után a házasélet aktív megélésére, és akkor úgy gondoltam, hogy a harmadik gyerek projekt majd csak később jöhet, ha már mindkét gézengúz biztonsággal tud járni, de máshogy alakult. No, nem úgy, ahogy most szívetekhez kapva, felszisszenve, esetleg vérmérséklettől függően felsikítva, majd elalélva tévesen gondolni vélitek!
Az úgy történt, hogy Feri eltörte ma a kezét. Az egyik kisujjában valami csontocskát és kapott egy könyékig gipszet. Így történt, hogy magamra maradtam felnőttként a családban, mától mindent nekem kell csinálni, 3 gyerekem van! :) A gyerekek (a definíció szerintiek) fürdetése például új volt számomra, az Feri privilégiuma volt eddig. Nagyon aranyos volt, mellém állt, és mondta-mondta mit hogyan kell és közben az ép kezével locsolgatta őket - merthogy én elég lassan (=alaposan) fürdettem és hát nehogy kihüljenek vagy mi. Ez a helyzet még annyira nem is volt cifra, ellenben a tornával. A T-SMT sorunkban van pár érdekes feladat, melyeket most bénán vagy sehogy sem tudunk végrehajtani :( A legrosszabb feladatot, a cigánykerekezést pl. teljesen ki kell hagyjuk... És ami vicces: Feri haját majd nekem kell megmossam, mert azt nem tudja egymaga. Holnapra időzítjük, szerintem úszni fog a fürdőszoba :)

Szavak

Még nem is kezdtünk el az új helyre járni, máris kaptunk házi feladatot: a Lili által mondott szavakat fel kell írni egy papírkára. Minden egyes nap, mindent. Ez az első nap, azaz ma, nagyon izgi volt, tökre érdekelt, hogy miket mond és hány szót mond a drágám.
Jelentem, 44 szót írtam fel! Büszke vagyok rá! :) Ebből a mai napon 5 volt az új szó, és 21 szónak szerintem tisztában van a jelentésével is Lilkó!
Szerintem ha kitartó leszek, és tényleg rendesen csinálom a házi feladatot, akkor kb. havonta bebiggyesztek egy táblázatot ide. Kíváncsi vagyok, egy hónap alatt mennyire fog megnövekedni az egy nap alatt mondott szavak száma, ill. hány új szavunk lesz. Még egyszer: tök izgi! :)
Éééééééés: kitaláltam, hogy a doman olvasós programot ezekkel a szavakkal fogom újra kezdeni Lilinél. Mert ezeknél biztosan tudom, hogy ki tudja őket mondani. És abban is biztos vagyok, hogy a Doman olvasnitanítós módszer működik. Ebből a két dologból pedig az következik, hogy kiderülHET, Lili mennyire lát. Ha a tanítás után tudja olvasni a szavakat, akkor látja őket. Ha nem, akkor próbálkozunk a betűméret növelésével.
Lehet majd szorítani! (Újabb izgiség.)

Doman gyerek

Gondoltam egy merészet, vagy inkább nagyot: mi lenne, ha Barnusból Doman gyerek lenne? Mármint hogy követnénk a Doman módszer egészséges gyerekeknek szánt publikus motívumait. Olyat, mint korai olvasás és számolás és társaik. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy működne-e. Nem cél a zseniképzés, és semmi szín alatt nem lenne eröltetett, ha játéknak nem fogadná el az uraság, akkor hagyjuk is az egészet. Már végig is gondoltam, hogy kb fél éves kora előtt én nem kezdeném, hiába is javasolják a mihamarabbi kezdést. Nekem egyszerűen szükségem van visszajelzésre, hogy tudjam, gyermekem fogta azt, amit át szeretnék számára adni, korábban meg annyira nem megbízható a dolog - szerintem.

És az is felötlött bennem, hogy Lilkóval is folytatni kellene. Vagyis újrakezdeni. De nagyon zavar, hogy nem tudom, lát-e a leírtakból valamit, ill. a piros pöttyöket fogja-e egyáltalán. Nemsokára jelentkezek be Pécsre az Élettani Intézethez VEP ismétlésre, majd megint mondanak valamit Lilkó szemecskéjére. De most már mi is felkészültebbek leszünk: visszük a szemüveget, hogy a fénytörési hibát kiiktassuk a méréskor, illetve ha az 50 centis távolságnál, ahova a monitortól ülni kell, nem regisztrálnak már megint semmilyen agyi tevékenységet, kérjük majd, hogy ültessék közelebb a kis drágámat, illetve azt is, hogy a frekvenciákkal játszadozzanak egy picit. Hiszen egészen biztosan lát valamit Lili, akkor meg miért is nem lehet ezt kimérni?

Szóval bizonytalan vagyok még ezzel a döntéssel kapcsolatban, legalábbis ami Lilit illeti. Az újabb VEP eredménye majd biztosan billent rajtam egyet erre vagy arra...

Viszont a "How smart is your baby" könyvet előkaptam, amikor Barnus még 3-4 hetes volt és jól kiértékeltem Doman bácsi fejlődési profilja alapján. Erre jutottunk:

1. Vizuális kompetencia: ez az a bizonyos pupilla-reflex vizsgálat, amin igazából Barnus megbukott, mint már írtam. Ennek ellenére tudjuk, hogy jól lát, nem úgy mint anno Lilike. Egyre sűrűbben érkezik tőle az ún. szociális mosoly. Elolvadok, de tényleg. És olyan szomorú, hogy Lilikétől ilyet soha nem kap(t)unk...

2. Auditoriális kompetencia (jaj, nem megy most a fordítgatás szépen magyarosan...): itt az volt a feladat, hogy két fadarabot össze kell csapni hirtelen és váratlanul és a babusnak szépen össze kellene rezdülnie tőle. No, ez annyira nem történt meg, mert nem tudtam kellőképpen ijesztőleg fellépni, de itt meg azt tudjuk, hogy Barnusnak tökéletes szerencsére a hallása, mert műszeresen már jól ki lett mérve. Azaz kipipálhatjuk ezt a pontot.

3. Taktilis kompetencia: ez a Babinski reflex lenne, amit úgy tesztelünk, hogy a körmünk hátával húzunk egy csíkot a babuci talpának a belső szélén, a talptól a nagyujjig. Ennek hatására a nagyujj felhúzódik hirtelen, a többi ujjacska pedig szétnyílik. Nagyobb babáknál ez nem figyelhető meg, mert ez egy leépülős primitív reflex és átveszi majd a helyét a Plantar reflex, mely fordítva működik: az ujjacskák lefelé és befelé húzódnak. Ebben jók vagyunk, Barnus tökéletes Babinski reflexet produkál.

4. Mobilitás: itt csak annyi a megfigyelnivaló, hogy a testtől függetlenül mozognak-e szépen a végtagok. Hát igen, tudnak olyat.

5. Nyelv: itt még nincs különösebb megfigyelni való, elég, ha rendben volt a születéskori felsírás. Ezt is kipipálhatjuk tehát.

6. Manuális kompetencia: itt hasra kell fektetni a babucit, és a két kezét előre tenni, és beletenni a két tenyérkébe a mi egy-egy mutató-ujjunkat, majd gyengéden magunk felé húzni a gyereket így. Annak kell történnie, hogy a baba rászorít úgy rendesen az ujjunkra a húzás hatására. Ez is rendben ment Barnusnál.

Az első kiértékelés tehát ennyi. 6-ból 1 pontnál van igazából teendőnk, a látásnál. A pupilla-reflexet meg kell erősítenünk. Fényezünk majd Barnussal is. Amikor Lili megy a fénybe, Barni is menni fog :)

Lilivel is persze megcsináltuk ezt a tesztsort anno. Ő akkor megbukott a látás kompetencián, a Babinski reflexe már nem volt kiváltható (de a Plantar sem volt tökéletes), a születési felsírás nem azonnal volt, el kellett telnie pár másodpercnek és a manuális kompetencia nem működött és igencsak sokáig kellett várni, mire beindult.

Aztán a kiértékelés után el lehet kezdeni a javasolt feladatokat. Kb. 1 hónapig kell őket az előírt mennyiségben csinálni, majd meg kell ismételni a kiértékelést, majd a következő fázis kiértékelése következik. Hamarosan tehát folyt.köv. Addigra talán a pécsi VEP eredménye is meglesz és megálmodom, hogy mi legyen az olvasással és matekozással...

Korai fejlesztés - újratöltve

Én jól kitaláltam, hogy korai fejlesztőt váltunk Lilikének, mert nem voltak jó érzéseim azzal a hellyel kapcsolatban, ahova eddig jártunk. A látásfejlesztő kivételével semmi kötődésem nem volt a helyhez. Még olyan semmiségek is zavartak benne, hogy 98%-ban hallássérültekre van kihegyezve és hogy nehéz a környéken parkolni - főleg egy megkopott szőkének. De mozgásfejlesztésre már rég nem jártunk oda, a HRG-t sem tudtuk igénybe venni, mert én nem mentem vízbe, míg Barnussal voltam terhes (most meg azért nem, mert míg Lilkó úszna, nekem kellene ugye rá vigyáznom), Feri meg hétközben dolgozik, így kellett egy alapítványt keresni, akik hétvégén HRG-znek. Más meg nem volt itt. Szóval semmi értelme nem volt a folytatásnak itt, csak Katit sajnálom, hogy elveszítjük, bár megpróbálom még rábeszélni, hogy jöjjön ő mihozzánk...
Ma volt a nagy találkozás az új hely csapatával. Féltem a találkozástól. Attól, hogy nem fogok róluk elég "érzést" összegyűjteni, hogy kialakuljon bennem egy kép, hogy bátran megléphessem a váltást. Azt nagyon nem szeretném, ha utólag kellene megbánni. Jelentem, teljesen pozitívan csalódtam bennük! Az igazgató-helyettes volt ott, a beszédfejlesztő, a mozgásfejlesztő, aki egészen pontosan a mi dévényes Erikánk :), a HRG és egyben T-SMT oktató és a látásfejlesztő. Ja, és egész hosszasan az igazgatónő is bent volt. Én is meséltem Liliről, ők is meséltek magukról, arról pár szóban, amit Liliről gondolnak az első benyomások alapján és arról, hogy ki mit csinálna. Annyi előnyük volt, hogy Erika már felkészítette őket, szerintem egy viszonylag reális képet festhetett le Lilkóról, de mivel 2 hete jártunk nála utoljára, így azóta is kézzelfogható változást produkált, azaz a kollégák pozitívan csalódtak. Pl. Lili az utóbbi két hétben beszédileg megtáltosodott, minden nap új szót szúr ki és beleszerelmesedik, azt hajtogatja. Ennek ellenére a legdöbbenetesebb kijelentést pont a beszédfejlesztő tette, aki bár jelezte, hogy az Erika által elmondottak alapján ő is most pozitívan csalódott Lilkóban, mert kevesebbet várt, de jelzi, hogy még így is el van maradva a kiscsaj attól a szinttől, ami elvárt lenne. Egy-egy szó mellett ugyanis már kétszavas mondatokat is kellene mondania, és pl. hanggal jeleznie akaratát. Mondjuk ha bilizni akarna, akkor nem feltétlenül azzal a szóval és szépen, mondatilag helyesen, de mindig ugyanazzal a valamilyen kifejezéssel kellene ezt a szándékát tudtunkra adnia. Feri mondta, hogy ácsi, nekünk eddig mindenhol azt mondták, hogy még előrébb is jár beszédileg a korosztályánál és tényleg, ismerős babákkal összehasonlítva színesebben gagyarog. A helyzet viszont az, hogy nem más babákhoz kell hasonlítgatni, hanem okos könyvek okos táblázataihoz és márpedig ahhoz képest van már tennivaló, elveszett a korábbi előnyünk... Ferivel mondjuk mi ezt a hozzáállást szeretjük. Ha hisznek a lányunkban, de őszintén kimondják azt, ha teendőnk van és dolgoznunk kell valamin. És a hit is megvan. Kialakítjuk a helyes fejtartást (néhány hangot az életben nem mond ki tisztán, ha "vakosan" lógatja a fejét...), szókincset hozunk létre (jó 300x el kell ismételni az adott szót, míg rendesen megtanulja... Ezek mind főnevek lesznek, majd jönnek az igék, majd a melléknevek) és tartalommal töltjük meg a szavakat (mindent meg kell tapogatni). Nagyon várom ezt a beszédfejlesztést. Én magam eléggé nehéznek tartottam ezt itthoni környezetben, bár hozzáteszem, hogy nem lehetetlennek. Megvettem egy csomó gyerekszótáras könyvet, hogy összeszedjem a szavakat, amiket meg akarok tanítani Lilinek, csak még rendesen nem álltunk neki. Olvastam egy interjút nemrég egy két diplomás vak leányzóval, akitől megkérdezte az újságíró, hogy milyennek képzeli el a szivárványt. És a válasza nagyon mélyen belém vésődött. Azt mondta, hogy úgy képzeli el a szivárványt, mintha az színes felhőkből lenne. Teljesen kibuktam ezen a válaszon Lilike miatt. Hiszen neki az elmondások alapján egészen pontosan tudnia kellene, hogy nem olyan a szivárvány! Féltem nagyon a lányom, nehogy neki is torz képei, fogalmai legyenek. A tiflopedagógiai tankönyvben olvastam ilyenről: nagyon sűrűn előfordul vakoknál, hogy úgy használnak szavakat, kifejezéseket, hogy nincsen meg számukra azok tartalma. Egyszer bele is bonyolodtam abba, hogy ezt értelmezzem saját magam számára. Például ott a TV. Én tudom, hogy milyen rajta megnézni egy filmet, egy vak nem. Ő csak el tudja mondani, hogy milyen hallgatni egy filmet és kb. hogy néz ki a TV készülék. Kérdés, hogy az én fogalmam a TV-ről teljesebb-e. Hiszen a TV lényegét, a belsejét, a működési elvét rendesen egyikünk sem tudná elmondani...
A HRG-T-SMT-s oktató nagyon kedves volt. Mintha a T-SMT-t még csak most tanulná, ezt nem értettem rendesen, de a HRG-ben otthon van és ismeri jól a Lakatos Kati-féle budapesti csapatot, Júliannáról is tudta, hogy kicsoda. Szombaton lesznek az órák, 4-5 fős csoportokban és egy szülőnek kell itt is a gyermekkel a vízbe menni. És igen, lesznek gyerekspecifikus feladatok, nem mindenki ugyanazt fogja csinálni!
Erikát ugye ismerjük és szeretjük, vele heti két órája lesz Lilinek, dévényes torna.
A látásfejlesztő is csupa szívvel közelített Lilkó felé, szinte egész végig vele "játszott", azaz mérte fel a látását, tudását.
Hamarosan visszajelzést kapok tőlük, én leadtam az igényt, miszerint preferálnám, ha házhoz tudnának jönni, mert én kevésbé vagyok mobil, azt modták OK, fogták, majd meglátják, mit tudnak tenni az ügy érdekében.
Remélem, nagyon jó lesz nekünk itt: http://www.barcziiskola.hu
(És izé: tök közel van hozzánk, kocsival kb 5-8 perc, ill. parkolni is csodásan lehet :))

Fogzás

No, megint rázendítettünk erre a témára. Tuti, hogy a cranio-sacrális terápia hozta elő - merthogy ezt sokan említették nekünk, hogy a fogzást úgy rendesen be tudja indítani. Eddig 7 foga volt Lilinek, most jön vagy 4 párhuzamosan...Feri szerint hat a Chamomilla bogyó, én meg nem tudom. Mindenesetre felemelte a dózisát, de úgy vagyok vele, ez nem fáj senkinek, túladagolni úgysem lehet homeopátiás cuccost...A kencék nem használnak, legalábbis nem hosszú távon. És már megint ajánlották a borostyán nyakláncot. Sajnos én ebben annyira, de annyira nem hiszek... Vagy a kipróbálás nem fáj senkinek? Ha nem változik a helyzet, kénytelenek leszünk ennek is utánajárni. Addig is, leltem egy ilyent: http://www.kismamablog.hu/fogzas.pdf . Rajtunk annyira nem segített, merthogy sok szer leírásában van stimmelős elem, de mégsem fedi le egyik sem fullra a mi nyűgünket.
Amúgy meg, lehet, hogy Lilkó fejének jobb oldali izzadása is a fogzás számlájára írható? Mert már megint majdnem endokrinológushoz futkorásztam ijedelmemben, hogy 'ésezmimármegint'?
Amíg tart a kivárással egybekötött döntésképtelenség, addig meg marad a Lilkó lekötése hadművelet. Figyelemelterelés. Egész jól működik. Ha meg nem, akkor úgyis én húzom a rövidebbet: belémharap. Ma kétszer, nem kímélt. És amikor közöltem, hogy ez anyának fájt, ő kezdett el sírni. Szerintem színésznő lesz a lányból...

Szemrevételezési évforduló

Tegnap Feri említette, hogy egy éve, mikor lányunk is hét hetes volt, mint most Barnus, akkor vettük észre Lilikénél a szemproblémát. Nem ünnepeljük, de nem is sírunk. És olyan nagyon sokkal okosabbak sem lettünk egy év alatt...már ami a lényeget illeti: hogy mennyit is fog látni a tündérke...

Tegnap Feri észrevette, hogy Barni szemével viszont nincsen oly' nagy gond. Követte a szemével a mozgást, nézte az apukáját. Én ezt már észrevettem korábban is: hang kiadása nélkül már többször szemeztem vele mosolyogva és viszontmosolyt kaptam cserébe.

Orsika viszont azt is észrevette, hogy teljesen rendben nincsen a dolog, mert van egy furcsaság: Barnus pupillája tök sötétben nem húzódik össze gombostű-fejnyi nagyságúra hirtelen, fény hatására...Megnéztük többször is. A fényviszonyoknak viszont megfelelően viselkedik amúgyan meg. Ez nem tudom, hogy mit jelent. Szeptember 13-án megyünk Lilkóval szemészetre, rákérdezünk az uraság szemdolgára is.

Jelentkezzetek!

Nemrég kaptam e-mailt egy kedves anyukától (még mindig fura, ha engem így hívnak :)), miszerint az ő kislánya is optic nerve hypoplasiában szenved. Rajta kívül még egy anyukáról (már megint :)) tudok, akivel szintén levelezek.
És most megfogalmazódott bennem, hogy szeretném, ha többen lennénk, hogy megoszthassuk egymással tapasztalatainkat!
Úgyhogy ha valaki idetéved és valamilyen kapcsolata van ezzel a kórképpel, írjon ide nekem iziben, ha kedve szottyan:
orsiferilove kukac hotmail pont com
A kórképek tehát:
- Optic nerve hypoplasia vagy aki angol helyett latinul beszél: Hypoplasia nervi optici
- Septo optic dysplasia (Septo-opticus dysplasia) vagy de Morsier szindróma

Barni update

Amint Barni 6 hetes lett, ment a wingbora. Maradjunk annyiban, hogy nem utálta :))) azaz nem sírt, csak jó 10 perc múlva és a lábával is lökte el magát a talajtól. Édes volt. Hasfájás ellen állítólag kafa. Majd meglássuk!

A sok impulzustól nagyon kifáradva...

Apa és fia egymás mellett elaludtak, de nagyon :)

Endokrinológus és cranio

Na, voltunk ismét Pesten-Budán. Berémítettem magam, hogy Lili sokat iszik és mivel az új szegedi endokrinológus csak októberre adott időpontot, én nem várhattam, írtam a réginek, hogy mégiscsak mennék mi őhozzája, ha beférünk, mert ez van. Fél liter is lemegy egy éjszaka, és hajnalban muszáj átpelenkázni, mert óriási vízkupacon fekszik a drágaságunk. Azt gondoltuk amúgy, hogy 2-3 litert fogyaszt Lili egy nap, de csináltunk egy méréses napot. Kiderült, hogy nincs annyi, "csak" 1.5-2 litert iszik, ebből kb. fél liter éjfél és hajnali 6 között. A dokinéni erre azt mondta, hogy nyugi van, ez normális, egészen 4(!!!) literig. Én mondtam, hogy a környeztünkben élő hasonló korú kisbabák jóval kevesebbet isznak, erre ő azt mondta, hogy hát velük van a baj... :) Bemondásos alapon benyögtem a legutóbb mért súlyt, mértünk egy hosszt, kikereste dokinéni a táblázatát, és megállapította, hogy rendben növekszik a kiscsillag, így most nem szúrná meg, és utunkra bocsátott. Legközelebb már az új endokrinológus dönti el, hogy merremeddighánylépés. Nyugodt azért nem vagyok. A korábbi leletünket most megkaptuk, és hát a mért 5 hormonszintből 2 túl alacsony, egy meg túl magas volt...majd meg kell keressem, mit jelentenek és hogy mit lehet velük kezdeni. Ez a vízháztartásos dolog is fontos nálunk, mert a SOD (feltételezett problematikája Lilkónak) együtt járHAT ilyen nyavalyával.

Délután mentünk Kucikához, hogy pihenjünk egyet az ebéd után. Lili persze randalírozott, nem akart alunni, de Barnus szépen teljesített, végigaludta a pihenőt, de az egész napot is!

Délután elmentünk craniózni egyet. Ezúttal Feri is megkezeltette magát. Lilkó egy ürgéhez került, aki ezen kívül energetikával is foglalkozik. Egy érdekes dolgot mondott Liliről: olyan, mintha lenne benne egy ki-be kapcsoló. Dettó ugyanez, amit mi érzünk Ferivel! Van, hogy megcsinál egy bizonyos dolgot a leányzó, van, hogy hetekig, akár hónapokig nem csinálja ugyanazt, majd megint "bekattan valami" és újból megy. Amikor kiderült, hogy a mielinizációja elmaradott, mi azzal hoztuk összefüggésbe, de amúgy passz, hogy miért van ez. De nem ritka a dolog, a fejlesztők szokták mondani. Ez a kezelés hosszabb volt, és az ürge "hitelesebbnek" is tűnt - már ha lehet ilyet mondani. Mindenesetre továbbra sincs egyértelmű megérzésem azzal kapcsolatban, hogy érdemes-e folytatni, mert ezen kezelés után sem láttam semmilyen változást Lilin, talán nyűgösebb lett picikét, de ez belefér a fogzásos nyűgjeibe. És a fickó szerint jó sok kezelés kellene, hogy kimozdítsuk a leányzót. A látására nem mert ígérni semmit, de általánosan szerinte nagyon jól hatna rá a kezelés. No igen, ha nem lenne 14 ezer forint egy alkalom...Ez több, mint amit egy hónapban dévényes tornára otthagyunk, és annak valahogy közvetlenebbül látom az eredményét. Feri azt mondta, hogyha ezt mást csinálná, lesajnálnánk az illetőt, hogy ilyen dolgokhoz kell folyamodnia...
Ja, és a craniotól durván beindult a fogzás, állítólag az hat nagyon rá. Már nem jó a Chamomilla homeopátiás cucc, kereshetek mást. Most van egy folytonosan hisztiző, nyűgölődő kismanóm, akivel nem lehet semmit sem kezdeni. Szörnyű ez a fogzás!!!

Új cuccok

Feri tegnap lefektette Lili szobájába a fekete-fehér négyzetes linóleumot, beüzemeltük a fénykardot és a lávalámpát és mindenféle fényezős cuccot behordtunk a kiscsaj szobájába és napi minimum fél órás benttartózkodást írtam elő magunknak, plusz annyit, amíg a laptopos vetítés lemegy. A karácsonyafa izzós villogás egy ideig felfüggesztve Lili ágyikójánál, mert valami bűzt éreztem használat után a minap és zárlatos lett a dolog vagy mi...dúúúúrva. A sakktábla cuccos bejön, mert jól lehet körömmel kapargatni (érdes felületű, de eléggé csúszós, a lejtő is megkapta ugyanezt a bevonatot, de nem lett tőle jobb a kúszástechnika), s fénykard szintén, mindig ráfordul Lili (de kúszni nem kúszna érte), a lávalámpa meg csak figyelemfelkelt.

Lili a sok melótól kifáradt az ótóban (Barni a háttérben szintén.) Ez a laptopunk. Bal oldalt a pepita matricás rész saját invenció: ugyanis a nagyon okos játékgyártó lehagyta a hangerő szabályozót a gépről és veszettül ordít az egész. Nem hittem el, hogy nem lehet szabályozni, de tényleg. És akiknél láttuk a cuccost, ott is le volt ragasztózva a hangszóró - utólag jutott eszembe. Csak akkor azt hittem, hogy eltört, azért van leragasztva...Mellesleg nem igazán jók a hangok, amiket kiad. A hétvégén Pannika rendre vissza is kérdezett tőlünk, hogy Mit mond? Zongora? (Majd Lilkó kap alternatívát is, nehogy ez alapján kelljen beazonosítania a hangszereket...)

Ez meg az 1500 Ft-os szinti. Még csak azt tanuljuk, hogyan kell a billentyűket megnyomni és nem ütögetni :) de néha eltalálja és megyeget. Vagy van, hogy a demot nyomja be a drágám, olykor mérges lesz. Vagy a kíséretet állítja be, sokáig azt sem tudja elhallgatni. De összességében barátok ők ketten: Lili és a szinti.

Lili dumál

Lili egyre jobban beszél.

Ma megkérdeztem tőle, hogy mit mond a kutya. Ő meg rávágta, hogy "vauvauvau".
Aztán megkérdeztem, hogy mit mond a cica. Ő meg a nyávogós hanglejtéssel rávágta megint, hogy "vauvau" :)
Állathangból megy még a brumbrum, a zzzzzzzzz(szúnyog) és a szszszszsz(kis kígyó).

Színekből megy a pink, a kék és a zöld. A zöldet kimondottan szereti mondogatni. (Felismerni még nem igazán, vagyis fogalmunk sincs, hogy látja-e a színeket...)

A családtagok nevei is jól mennek, főleg Szöszié (Barnika á la Lili). Elég sűrűn helyzetjelentést kell adnunk, hogy Szöszi merre :) De az apa is (aba) és az anya is (anyanyanyanyanya) jól megy. Illetve a mama. Saját nevét nem mondja, ma viszont bemutatkozott: ő Zizi :) Párszor megpróbáltuk kijavítani, de mindannyiszor közölte, hogy ő bizony Zizi. És vigyorgott hozzá. Úgyhogy ezen még dolgozunk...

Olyat is tudunk még, hogy pápá, puszi, szia. Illetve a testrészek közül a térdet és a cicit. Ja, és a számok aktuálisan: egy, öt, hat, hét. És mondja, hogy hány puszit kér (ötöt), hány éves (egy) - adott kérdésre a megfelelő válasz. Vagy cselekvés: kukucsjáték, tapsikolás, integetés, repülőzés, jobb-bal-fel-le játék, egyszerű kérések teljesítése (kezet emel, ha felemelném, felülésben segít). És a "nem" is nagyon megy, ha tépi a füleit, és rászólok, rosszalva, fejét csóválva ismétli, hogy "nem". Zabálnivaló. A mai friss szó pedig a zene. Ugyanis apával zenéltek a szintin és megdícsértem, hogy szép zene. Ő meg fülig érő szájjal megismételte, hogy zeneeeeeee :)

Tornahegyek

Tegnap voltunk a BHRG-ben Lilkóval Budapesten. Egy szomorúságos és egyben örvendetes hír is ért bennünket: Júlianna szeptembertől beül megint az iskolapadba, megy egyetemre, mesterképzésre, így már nem fog a BHRG-be járni, a mostani volt az utolsó óránk vele :( Viszont örvendetes, hogy neki remélhetőleg nagyon jó lesz a suliban, ill. az, hogy Lakatos Katalin, a módszertan kiötlője (http://www.bhrg.hu/alap/munkatarsak.html ) veszi át Lilikét, hozzá fogunk járni. Ő állítólag egy nagyon kemény és elhivatott nő, ez az élete. Ahogy említette, 92 egyéni gyerek jár hozzá, ami óriási szám, tekintve, hogy ő az alapítvány vezetője. No majd meglássuk, milyen lesz a közös munka! Júlianna mindenesetre el volt ájulva Lilitől, és ahogy a végén összegezte a kapcsolatunkat, azt mondta, hogy nagyon szépen fejleszthető a kiscsaj, gyakorlatilag csak időre van szüksége és minden menni fog. Bárcsak így lenne! A szemecske területén viszont ezúttal sem látott előrelépést, változást. Azért továbbra is kaptunk szemstimuláló gyakorlatokat, majd csináljuk azokat is. Egy érdekességet azért mondott, amin hazafelé az úton morfondítoztunk Ferivel. Említettük, hogy Lili szeme hol jobbnak tűnik, hol rosszabbnak, most éppen úgy néz ki, hogy nem használja őket. Erre azt mondta, hogy a gyenge szemet más érzékszervek próbálják kompenzálni, ami részlegesen vagy ideiglenesen "kikapcsolhatja" a látást. Azaz amikor valamit meg akar fogni, akkor neki egyszerűbb kaszáló mozdulatot végezni a karjával, mint megeröltetni a gyenge szemét. Vagy valami ilyesmit értettem. De van benne valami. Ez megmagyarázza azt is, hogy miért érezzük egyszer így, egyszer meg úgy, egyszer mintha látna, másszor meg semmi.
Persze a tornasorunkat is végig kellett mutatni, volt sírás-rívás, de Júlianna szerint minden szépen ment, és a sírás nem is volt vészes :) Egyetlen gyakorlatot kell átvinnünk az új sorba (meg még egyet, de nem azért mert nem megy, hanem mert szüksége van még rá Lilinek), ami amúgy meg sokkal egyszerűbbnek tűnik, mint a mostani. De majd kiderül, hogy nem az :) És azt is mondta Júlianna, hogy most rengeteg-rengeteg gyakorlatot tudna Lilinek írni, de már így is sok az, amit kaptunk. Kíváncsian várom! (Új mondókákat is kell tanuljunk, mert csupa olyat írt fel a feladatok mellé, melyeket én nem is tudok, lehet keresni a neten...)
Ezután elmentünk a Régió játékboltba, hogy vegyünk Lilnek "laptopot" :) Az úgy volt, hogy amikor anycival a Balcsis napot tartottuk az egyik hétvégén, utána beugrottunk ismerőseinkhez Fonyódon és az ő Luca babájuknak volt egy olyan laptopja, ami teljesen lenyűgözte Lilkót. 20 gomb van rajta összesen: mindenféle hangok (állatok, hangszerek, stb.) és lehet nyomogatni őket, meg püfölni. Akkor elhatároztuk, hogy ilyen Lilinek is lesz, annyira élvezte. Mivel ajándékba kapták, így ki kellett nyomozni, hogy hol lehet beszerezni, innen jött a Régió. Szerencsére meg is találtuk, így meg is vettük. Plusz, iszonyatos féket kellett beépítenünk, hogy ne akarjunk mindent felvásárolni a kiscsajnak! Nagyon jó cuccok voltak. Egy valamit akartam viszont nagyon: egy toronyépítős akármit, amolyan műanyag poharakból, mert a honlapjukat előzetesen átböngésztem és többfélét is ajánlottak ebből, de sajnos nem volt, mert nem tartottak csecsemős cuccot, és ez annak számít szerintük. Persze azt kötve hiszem, hogy egy méteres tornyot egy csecsemő megépít, maximum alvállalkozókkal, de mindegy, nem volt, ez a lényeg. Még egy kis szintetizátort is vettük, millió funkcióval, nagyon bejön ám, és 1500 Ft volt csak! Király vétel! Ja, és az ezer forint alatti kategória győztese a fénykard, amiből kettőt is bespájzoltunk. És a legjobb, hogy tök véletlenül vettük észre egy kisfiú kezében, hadonászva rohangált vele. Elkezdtem utánarohanni, hogy várjon, hol találta. De ő inkább viccesnek találta, hogy kergetem, így cikázott össze-vissza az állványok között és kacarászott. Gondoltam, inkább odakiáltok és megkérdezem, hogy merre lelte a fénykardot, mielőtt valami perverz gyermekkergetőnek néznek és kivezettetnek a boltból. Jó háromszor utánakiáltottam, hogy honnan a cucc, mire jött a nevetgélős válasz: "Nem mondom meg, titok!" He...a b..meg bent maradt, nem szabadult ki, gyereknek ilyet nem mondunk. (Meg senkinek sem. Tudom, anya! :))Aztán csak megleltük, az akciós kacatok közt villogott egy vödörben.
Természetesen hullák lettünk, mire otthon ágyba kerültünk szokás szerint. Pedig olyan sok okom nem volt panaszra, bár Lili kicsit nyűgös volt a foga miatt, illetve mert nem vittük a bilit (!!!) és a drágám nem akart pelusba tojni!!! Nagyon szenvedett, míg végül beleeresztette a pelusba a nagydolgát.

Én meg egy benzinkút parkolójában a motorháztetőn átpelenkáztam, Feri meg fotózott :) Barnus is tündér volt: amikor kellett neki, gyorsan szopizott és csak visszafelé követelt egy "Barni-féle rászopizást", azaz kb. 20 perccel a szopás utáni újabb töltést. Ezt viszonlag türelmesen végigjátszottuk vele az autópályán, majd innentől nem volt sok gond.
Ma pedig itt a két torna napja: reggel a konduktoros, délután az általános. A reggeli megint jó volt! Én persze lótvafutva kapkodtam a két gyerekkel (Lili ébred, kaja, bili, én reggeli, Barnus szopi, Lili öltözik, Barnus öltözik, én öltözöm, táska pakol, Barnust hordozóba, Lilit és táskát kocsiba, Barnust kocsiba. Kb. másfél óra...), hogy odaérjünk, majd negyed órát késett a konduktor csajszi! Ezeket a késős dolgokat nem igazán kezelem jól, mindig felhúzom magam rajta! De a csajszi már megint levett a lábamról: bazi jó gyakorlatokat csinált Lilivel, aki élvezte az egészet, még a hamis éneklést is :)! Egy medvés nótát pl. megbabonázva hallgatott, majd a végén közölte Katival, hogy szép. Ő a refrént még egyszer elénekelte neki, Lili meg megint közölte, hogy szép! :) Majd becsatlakozott, hogy "brum". Ezek új szavak, még nem hallottuk a leányzótól. A Borsóházban volt Csilláéknál anno egy sínen húzható hevederes hinta, amiben négykézláb van a gyerek és a tehermentesítés, ill. a sínek révén könnyebb a mászás. No, ez Lilkónak nem ment akkor, most pedig egy rém egyszerű dologgal Kati kiváltotta az egész szerkezetet: egy nadrágot hozott, összehajtotta (két láb egymáson), rá keresztben Lilkó, a hasa alatt megemelte, és tartotta négykézláb, majd ösztönözte a haladásra, és Lili elindult. Saját maga rakosgatta lábát, kezét, és jókedvű maradt! Nagyon jó volt ezt látni! Telefonon fel is hívtam Ferit, elújságoltam, hogy mi történt. Este kipróbáljuk mi is! Várom!
Ez a konduktív torna most kezd megérni nálunk! Eddig tényleg semmi értelmét nem láttam, egy éves kor alatt. De most, hogy Lili értelme egyrészt nyiladozik fénysebességgel, másrészt mozgékonyabb a lány, már a módszer tud vele mit kezdeni! (Ja, azt írtam már, hogy a konduktív torna alól kizáró tényező a súlyos látásprobléma? Olvastam az oldalukon...) Szóval tetszett nagyon! A délután meg a katasztrófáé...Megint jött az általánis gyógytornánk, ami jó kezdődött ezúttal, majd jött a sírás-rívás megint, de nem a fog miatt. Legalábbis nem úgy tűnt. Így kegyetlenek voltunk, mert arra szavaztunk, hogy bizony folytatódjon a torna, és bár csak félgőzzel, de kihúztuk az egy órát. De jó lenne, ha ezen a gyógytornán is rendesen dolgozna a leányzó. A legviccesebb, hogy ez a legkevésbé terhelő, bár annyiban megértem, hogy itt nincsen éneklés közben és a kapcsolat is friss még nagyon. Szóval, kicsit tartok a jövő héttől...
A péntek koránkeléssel kezdődött, siettünk Biatorbágyra a craniosacrális (www.craniosacralis.hu ) terápiára. Előre felkészítettek engem, hogy nagyon humbinak néz ki az egész kezelés, ne legyenek fenntartásaim, mert hatása márpedig jó eséllyel lesz. Ennek megfelelően megpróbáltam nem szkeptikus lenni, és edzettem Ferit is. Persze azért megmondva az őszintét, nehéz hinni benne, de szerencsére semmilyen hit nem szükséges a gyógyuláshoz. Ami vagy bekövetkezik, vagy nem, garancia nincsen. És mivel a jövő héten mennünk kell megint Pestre az endokrinológushoz, így betábláztunk rögtön még egy kezelést. És nem csak Lilkónak, hanem az apukának is. Hátha jó ez a cukrára! Úgyhogy itt most nem is nyilatkoznék a témáról többet, ha bármilyen változás előáll, majd akkor mégishogyde.
Aztán voltak olyan elképzelések, hogy mindezek előtt a Borsóházba elugrunk, utána meg egy wingbot elszállítunk egy sorstárs babának, ill. elnézünk végre a dj boltba mindenféle fénytechnikai izéért, de nem. Csak a Decathlon fért bele, hogy túraszandált nézzünk nekem (nem leltünk, helyette vettünk karúszót Lilinek, vasárnap teszteljük!), és kaja után zúztunk Rékushoz, hogy pihenjünk nála egyet. Persze aludni egyik gyerek sem akart, Lilkó megaébert játszott, Barni meg szopizósat, mi meg Ferivel majd összeestünk a fáradságtól. Rékus éppen hazaért a melóból, mielőtt mi leléptünk tőle, így megszeretgette rajngásig szeretett unokahúgát, Lilkót és jól fel is öltöztette a két gyereket, míg mi elkészültünk. Majdnem lekéstük Angéla drágám esküvőjét! Majd ha lesznek képek, beszúrok ide egyet, mert Angi gyönyörű volt a ruhájában, melyet saját maga tervezett és varrt, sk!!! A lagzi is igen kellemesre sikeredett, fent az Udvarház étteremben volt, gyönyörű panorámával Budapestre. Nem gondoltam volna, hogy mindkét gyerek jól tolerálta a szabadtéri lagzizást és a rajongótábort, elsősorban Adri személyében. 10 után léptünk le valamivel és a kezdődő égszakadás, földindulásban iszkoltunk haza. Hajnali egykor már ágyban is voltunk. És jött az újabb nap, reggel 9-kor már dévényes torna. Hogy milyen kis ügyi volt Lili! Volt bordásfalazás és egészen kis méltatlankodás. Pedig régen Erikánál voltak a nagy sírások tornán, most viszont alig. Holnap meg kezdjük az új T-SMT sorunkat...Addig is jó éjszakát gyerekek! :)

10000

Kedves családtagok, barátok, ismerősök (és még aki olvassa)!
A látogatottság számlálónk átfordult a 10000-en! Ennyiszer jöttetek, hogy megnézzétek mizujs velünk!
Ilyen "évfordulókor" el is gondolkozik az ember, hogy miért is írkál blogot, mi a célja vele. Jó-e ha ennyi minden olvasható, látható rólunk.
Először is arra jutottam, hogy terápiás jelleggel írodik a blogunk, hogy kiírjam magamból a napunkat, napjainkat. Feri sokszor viccesen mondja, hogy azért olvassa, hogy megtudja, mi van velem :) merthogy tényleg volt már olyan gondolat, mely valahogy nem került köztünk terítékre, és férjemnek itt kellett róla először olvasnia...Persze hogy mi kerül ide és mi nem, azon én írás közben sokat morfondírozok. Leginkább úgy fogalmaznék, hogy olyan dolgok, melyekről nem baj, ha akár a fél világ tud. Azaz bár lehet, hogy úgy tűnik, hogy ez a magánélet kiteregetése, de mégsem az, mert a csak egymásra tartozó gondolatainkat nyilván nem tesszük ki ide. Főleg eseményekről vannak itt beszámolók, szövegben, ill. képben, hogy mi történik velünk, mi az, ami tetszik nekem/nekünk, ill. mi a véleményünk bizonyos dolgokról. Végülis a blognak ez a funkciója, internetes napló. No és kinek? Elsősorban én anno anyuékra, apuékra gondoltam, akik sajnos nem tudnak bennünket sűrűn meglátogatni, majd a tágabb családomra, illetve barátaimra, ismerőseimre, akik nincsenek itt a közelünkben, és nem tudunk velük olyan sokat beszélni, mint szeretnénk. Van közöttük olyan, aki napi szinten benéz a blogra, mások sokkal ritkábban nézegetnek meg bennünket. Így még akár zárt körűvé is tehettem volna az oldalt, de egyelőre marad minden így. Ha esetleg Lilike már olyan nagy lesz, hogy úgy ítélném meg, esetleg őt zavarná, hogy ennyi minden olvasható róla, akkor bezárkózunk. Szerintem általános iskolás kora körül előállhat ez az helyzet...De addig is, míg bírom szóval, még folyt.köv lesz. Már csak azért is, mert hátha itt olvasható hasznos információ, ami más életét megkönnyíti, amivel esetleg segíteni tudok. Csak hogy mások lerövidítsék az utat és hamarabb megtalálják, hogy merre induljanak, mint anno mi. Még szerencse, hogy akkor én is belebotlottam egy blogba (www.balerina.blogol.hu), ami nekünk sokat segített és segít azóta is (KÖSZÖNJÜK, JUDIT!), hátha a kapott segítséget valakinek én is tovább adhatom.
Nos, ilyen gondolatok szálltak meg a 10 ezer kapcsán.
Gyertek holnap is! :)

Barni a sztár

Barnika nagyon komoly baba. Pont nem sikerült olyan képet ide összeválogatnom, de vészesen az. Összevonja a szemöldökét és amolyan öregemberes. Én is kis öregnek szoktam hívni, mint megtudtam, Rippl-Rónai is úgy hívta nevelt lányát, Anellát. Tényleg olyan. És nem néz ki egy hónaposnak, mindenki mondja. Ha tippelnek, általában 3 hónaposnak mondják. Ma a gyerekdoki is azt mondta. És hogy nem csak úgy néz ki, de úgy is viselkedik. Hehe. Koravén. Ja, és kilóra is ötezerháromszázvalamennyi volt. Szép szál legény ez a leendő államférfi, alkotmányjogász, esetleg bankár! Még egy ja: javul a hasfájás téma. Asszem kezdi a gyomra megszokni a belsőséges viszonyokat. Napközben nincs is már nagyon hasbántalom, este azért de. Menetrendszerinti. Már csak azzal variál, hogy 9-től 11-ig tartson, esetleg 11-től 1-ig. Persze édes akkor is (kivéve, amikor cicitcibál). És egész jól lehet bírni már két gyerekkel, ha hasfájás és az abból eredő sírásrívásnyavalygás, illetve Lilivel a szinkron-, esetleg kánonsírás nincsen. No de lássuk a sztárt!

Szemlélődünk, szemlélődünk...

Enyhe mosoly, olyan tablóképes :)

Szopi utáni elégedett szájhúzós mosoly

Hö-hö-hö

Elég volt a vigyorgásból, komolyodjunk csak el!

Szopi után elfáradva (háttérben Lilkó kalimpál)

Elégedett kedves mosoly

Izomból alszik (dizájnereknek: a ruci illik a takaró színéhez...)

Pihenőágyban (a használati utasítás szerint: ne hagyjuk a gyereket benne aludni, nem arra szolgál...)

Itt sem nézelődik. Ez a nem rendeltetésszerű használat...

Itt már nem is írok semmit...

Figyelek ám! - avagy börtöntöltelék ruciban félszemesen vagánykodik (a diszkréten tartott középső ujjra hívnám fel a figyelmet)

Anya és fiacskája, szopi után, de mégis éhhalált játszva. Anyuci pocija lassan mén lefelé. Lassan, nagyon lassan. Konyhában kvázirend.

Bili update

Bilizni jóóóóóóóó! Minden kajálás után Lilikét bilire ültetjük. Ő pedig jól érzi magát, de nagyon. Felélénkül, dobol a bili oldalán, hangosan énekel és az őt körbevevő játékokkal játszik. Nagyon édes :) Az esetek 95%-ban produkál is, vagy kakit, vagy pisit, és a pelusba már nem szereti "tenni". Ha mégis oda kell tennie, mert éppen nem vagyunk otthon, elég nyűgös lesz, mire a kedves szülők esetleg rájönnek, hogy mi a baj. Majd könnyebb lesz, ha már tud menni a kisasszony és egyszerűen ráül, ha akar (tudom, akkor majd fel is fog tudni állni...), vagy ő kéri, hogy tegyük bilire. Addig marad ez a biliztetős megoldás.
Hipotón kutyus nagy kedvenc, jól lehet tépni a fülét és cirógatni vele az állacskát, nyakacskát :)
Tudunk ám csajosan is ülni! (Talp persze nincs sokszor a földön, de gyakoroljuk!) Ja, és azt írtam már, hogy anyum megtanította Lilinek, hogyan kell megnyomni a zenélő kutyust (Lili lábainál), hogy az énekeljen? Nagyon megy neki (Persze rossz ujjtartással, de dolgozunk azon is!)

Lejtő: az áttörés - 2.rész

Az ígért videó. Anyum megtanította Lilit lefelé húzni magát a lejtőn, kérésre. Ez kb. 2 hete volt. Ma már sokkal fürgébb: képes folyamatosan haladni, gyorsan. Kis gyíknak hívom azóta :) Remélem, lesz ebből kúszás. Egyszer már majdnem volt ugye (lásd korábbi videót) - csak az elmúlt :(

(Elnézést a szörnyű minőségért, már megint gagyival tömörítettem...)

Nemalvás: nálunk is...

A nagyom fogzik, így néha felsikít, tömi szájába az ujjait, füleihez kapdos megnyugvásért és valódi könnyel sír. Torna elmaradt. A pici ma jó volt, eddig. Most hasfájunk. 00:20 van. 7-kor Lilit kell etetni, és holnap Feri fél 7-kor útra kel. Fejfájós (és cicifájós) zombi leszek. És Lilkó holnap kap oltást is: extrán jó. Na de ettől szép? :)

Fesztivál time

Augusztus 13-20 között lesz kisvárosunkban a Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztivál (www.kaposfest.hu ). A zenei programok mellett turisztikai, családi és gasztronómiai programok is lesznek. Tessék megnézni a kínálatot és jönni! Szuperséges!!! :)

Hasfájós Ketteske

Krisztián a Ketteskék szószólója, még Barnus születése előtt jól megmondta, hogy aztán odafigyeljünk arra, hogy ugyanannyi kép készüljön a második gyerekről is, mint az elsőről, mert különben irgumburgum és hejehujjjj! Merthogy ő is Ketteske státuszú és töredékannyi kép sem készült róla, mint a nővéről. Gondoltam, OK, szem előtt tartom a dolgot, és mégsem megy. Viszont rájöttem arra is, hogy ennek nem az a tény az oka, hogy a második gyerek már nem olyan izgi, mint az első, és ezért nem foglalkoznak velük annyit a szülők, mert ez nem igaz így ebben a formában. Egészen egyszerűen nincsen rá ideje az embernek, hogy a drága időt fotózással töltse. Vagyis inkább annyi minden más dolog akad, hogy a fotózás nem az első a sorban. És most ez megint eszembe jutott, amikor ma ketten is kértek mégmégmég képet Barnusról. És ma még aktualitása is lett a dolognak. Ugyanis a hasfájás téma elharapódzott. Már nem csak este van egy jó két órás sírós műsorszám, hanem délelőtt is. Nyilván köze lehet ahhoz, hogy rengeteget lefetyel a drágám, ill. szerintem nem tökéletes a technikája. Nagyon sokat mellé csurgat és még levegőt is nyel. Azaz elég gyorsan nyomja a pociját a bentrekedt légbubi. Próbálom a technikájában segíteni, rendesen ráharapatni a cicire, de óriási erő lakozik a kismanóban, kiküzdi magát olyan pózba, ahogy neki jó...Úgyhogy harcolunk, keményen. És próbálgatunk sokmindent, hogy könnyebbséget hozzunk a drágának és csöndet magunknak. Volt masszázs (Dévényes gyógytornászunk mutatott fogásokat), láb hashoz nyomogatása, lógó tigris póz, pocira meleg pakolás, és a szerek: Infacol, Papaverin, Espumisan, Gripe Water. Lilinél a Papaverin volt az abszolút befutó csodaszer. Barninál semmilyen hatása nem volt. Az Infacolnak sem. Az Espumisantól volt nagy böfi és óriási bukás, de marad a sírás és feszülés, a Gripe water pedig azonnal csöndet csinál és böfiket, de a hatása kb. 20 percre korlátozódik csak.

Feri javaslatára bevetettük a csodafegyvert, ami Lilike nyűgösségét és fogbántalmait is pár másodpercen belül megoldja: betettük a leendő államférfit (esetleg bankárt vagy alkotmányjogászt?) az Ikeás vesztibuláris stimuláló hintába. Egy picikét folytatódott még a sírás, azaz nem azonnali a hatás, mint Lilinél, de abszolút működött! :) Picikéket kell benne jobbra-balra ringatni, esetleg gyengéden bepörgetni és előáll a csend. Barnus pedig elalszik felszínesen, ha hosszabb ideig benne marad, akkor elég mélyen is. Szóval, ezt meg kellett örökíteni ma! (Lilinél is bevetettük a hintát ma: pont akkor kezdett iszonyatosan visítós ordításba a fogzástól, amitől még az arcocskája is foltosra pirult, amikor itt járt az új gyógytornász csajszi nálunk. Annyira szuperjó, hogy így se azt nem tudtuk megnézni, hogy ő milyen, se ő nem kapott képet Liliről...De amint beletettük a hintába, már kezdődött a dúdolászás ezerrel...)

Túlélve

Az a hihetetlen helyzet állt elő, hogy egyszerre aludt el a két kis gézengúz (geese and goose). Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy ledőlök én is alunni egyet. De mégsem. Úgy értékes fentléti időt vesztek és kiütöm magam a nap hátralevő részére. Márpedig ma Dévény torna és vendégség. Feri unokatesójáék jönnek hozzánk, teraszozunk, jó lesz!
A tegnapot túléltük, mert Feri korán haza tudott jönni. Délután Pannikáék is átugrottak. Feri bébicsőszködött, a teraszon vigyázott Pannira és Lilkóra, akik a medencében hesszeltek. (Sógornőm, Kati pedig nem zárójelesen, de kivasalt nekem mindent! :)) Lilkó seperc alatt, mint egy kis gyík négykézláb vágta magát az amúgy ülve ciciig érő vízben, alig tudta a fejét kint tartani. Végtelenül büszke volt magára, ami jogos is, mert a szárazföldön ilyet eddig csak a kiságyában csinált, biztosan a rácsok segedelmével. Aztán hirtelen szétcsúsztak a lábak, és hopp, már el is merült a vízben a kisasszony, de Feri azonnal utánakapott, úgyhogy az ijedségen kívül nem történt semmi. Sokáig hüppögött viszont a drága, igazán rossz néven vette az esetet. Utána meg azt művelte, hogy nyújtott lábas terpeszülésbe vágta magát, amit a gyógytornászok annyira nem szeretnek, és elkezdett a két mancsával letámasztani, és behajolgatott szépen. Még a buksiját is nyomkodta befelé a vízbe, szigorúan homlokközépig és vigyorgott hozzá. Aztán rájött, hogy így haladni is lehet: kezére rádobta kis pehelysúlyát és araszolgatott a körmedence íve mentén szépen hátramenetben. Nagyon édes volt. Egyébként a szárazföldön is csinált már hátratolatást, a kézkinyomós pózzal sikeredett befarolnia a dohányzóasztal alá, aminek csak a neve dohányzik, mert amúgy nyilván mi nem. (Bár a minap volt egy elég tiszta vízióm arról, hogy bizony szívesen kimennék a hűvös estébe a teraszra és rágyújtanék egy cigire. Pedig hát én majdhogynem sosem dohányoztam. És mégis. Van ezek szerint valami elnyomott énem, aki kitörni próbálkozik, vagy valami előző életes sztori lehet még a dologban...)
Tegnapra összeraktam Lilkó új napirendjét is, vaskosan és megpróbáltuk tartani. Persze ez lehetetlenség, még Barnus nélkül is, így meg pláne, de azért elégedett voltam magunkkal. Barnus meg sajna hasfájós baba lett, úgy zabál, mint egy éhező. Újból 170 ml körüli az egy étkezés, és ezt 3-4 felvonásban teljesíti, mert kell a szünet a sok levegő és annak eltávolítása okán. Nem egyszerű. Ezerrel kepeszt a ciciért, bekapja óriási vákuummal, majd 5 húzás után eltorzul a kis pofija és sikítva sír. Ekkor böfizünk egy derekasat, férfiasat (mármint ő) és folyt köv. Szenvedéses móka. Ja, és ha elég neki, akkor elég. Hiába csak 30 ml-t vett magához és mindketten tudjuk, hogy 20 percen belül jön a folytatás, én akkor sem tudom neki beadni, hogy márpedig most folytassuk...Akaratos, mint az apja (bocsi szívem!) :) (Ja, és ha már itt tartunk: gyönyörű, mint az anyja. Kivéve az arcbőrét. Rendbejött a szájpenész, illetve a szörnyűséges popsi is, erre kicsapta a tejfehérje. Rosszabb képű most a kismanó, mint amilyen lesz tinédzser korában. Teljesen ki van rügyezve a pofija fehér pattanásszerűségekkel. Lilikének is volt mondjuk ilyen, kb 3-4 hét alatt múlt csak el...) Ma majd kap olyan hintaszékes izét, amibe be kell ültetni a kölköket, és ott ringanak a saját mozgásuktól és az állítólag jó nekik, főleg a hasfájós fajtának. Lilinek nem volt ilyenje, mert 9 kg-s súlykorlátos a cucc, és amikor már rendesen 7 kg körül járt, először akkor fogalmazódott meg bennünk, hogy kellene. De Barnus, mint szörnyenzabáló hasfájós ketteske, megkapja. A ritka pillanatok egyike, hogy Ketteske jobban jár, mint Egyeske. Tegnap egyébként bementünk egy Brendonba is, mert úgyis bementünk a városba, mert Berni felajánlotta, hogy az ő megmaradt hasfájás elleni készítményeit odaadja, próbálkozzunk csak (köszönjük!), így sétáltunk is erre-arra. A Brendonban felültettük Lilkót mindenre, amire lehetett persze: kisautó, kismotor, kishintapaci. A kishintapaci bazira tetszett neki, még az is lehet, hogy kap egy olyant egyszer! :)
Szóval eléggé jó lett a tegnapi napunk, és még az éjszaka is tűrhető volt (Lilkó jelentkezett csak be vízért hajnali 3 körül, Feri adott neki.), igazán büszke voltam magunkra! Ezek után ma beszéltem a gyerekdokinkkal, aki most jött vissza egy hónapos szabijáról, és azt bírta mondani, hogy ő meg beszélt a védőnővel (aki minden hétfőn meglátogat bennünket, így tegnap is itt járt) és azt mondta neki, hogy nehezen bírom (vagy nem nagyon vagy ilyesmi). Akkor ezek szerint jobban érzem magam, mint ahogy kívülről kinéz? :) Lesz ez még így sem! Persze már előre szervezem le Lili hétköznapjait szeptemberre gondolva, ill. a dokis kötelező köröket (már októberre is van ám időpontunk... :)). Jövő héten Lili oltást is kap, kétszer megyünk Pestre (BHRG és a craniosacrális terápia végett, ill. Angibangi esküvőjére), kezdődnek a szokásos körök! Szeretem is meg nem is...Itthonra pedig keresem a fejlesztőket, akik kijárnának házhoz is. Van már pár nevem, de lassan haladok. A védőnő azt mondta, meg kell próbálni kérni az önkormányzattól Lilire hivatkozva, hogy sérült baba. Szoktak akár 8 órában is kirendelni pl. ápolót. Hát, lehet hogy menne, de nekem nem megy az ilyen. Az emelt családi pótlékot úgyis egy az egyben Lilire szánjuk, mármint kizárólag a fejlesztésére, így majd megpróbálok abból egy itthoni látásfejlesztést, mozgásfejlesztést, ill. egy értelmi fejlesztést kigazdálkodni. Remélem, összejön. Ehhez még hozzájön szeptemberben a korai fejlesztés, és akkor máris szétfejlesztettük a drágámat :) Csak használjon!

Én sürögtem-forogtam, mire a két gyerek egyszerre kezdett sírni. Még mindig mosolygunk az ilyenen ám :) (Lehet strigulázni, hogy meddig...) Feri felkapta Barnust, hogy megmaszírkálja a pociját, és közben itatta Lilkót is :) Kérte, hogy csináljak erről egy képet, ne mondhassa senki, hogy ő nem csinál itthon semmit :)))
Még mindig nincs kész a terasz, de már nagyon jókat teraszozunk! Én kényelmesen szopiztatom a tejben fuldoklós zabagépemet, Lilkó pedig osztja az eszet az asztalnál pancsi után... :)

Beszótá'??? :)

Látod azt a morzsát? Piszkosul idegesít, söpörjed lefelé! (Egy kör alakú kekszet tettünk előzőleg az asztalra, fehéres színűt. Azt hittük, hogy na ezt biztosan látja Lilkó. Sajnos nem. Miután megmutattuk neki, hogy konkrétan hol van, utána sem talált vissza... Azt hittük, ilyen kontrasztos dolgot biztosan észrevesz. Hát nem :()

Én asztalom! Nagyapitól kaptam névnapomra :)

Unokatesók és a bébicsősz

Utóbbi pár nap

Lezárult ismét egy időszak, Barnika születésétől kezdődően, amikoris anyu itt volt nálunk, velünk együtt élt, Lilkó szobatársaként :) 3 hétig tartott ez az időszak, és nagyon megkönnyítette a dolgomat. Nemcsak kaja volt állandóan, de Lilkóval rengeteget foglalkozott anyci, aminek a látszatja, eredménye is megvan, segített a ház körüli teendőkben, babysittelt és nem utolsó sorban engem is kényeztetett. No és örvendett, hogy övé volt az éjszakai műszak Lilkónál :)

Szóval nekem nagyon jó dolgom volt, holnap lesz az első igazi nap nélküle :((( Mert bár már szombaton szétváltunk, de a hétvégén Ferivel voltunk természetesen a gyerkőcökkel, így még nem indult el élesben a "hárman vagyunk napközben" téma. Picit félek tőle, de úgy vagyok vele, hogy egészen egyszerűen meg kell oldani a dolgot, ill. énelőttem is megoldották már millióan, akkor nekem is menni fog. És igen, legfőképp nincs más választásom :)

Arra is gondoltam, hogy milyen jó is lehet az, ha a nagyszülőknek nem kell dolgozniuk és a gyerekük, unokájuk mellett lehetnek, főleg ezekben a zűrösebb időkben. Aztán meg arra jöttem rá, hogy ez valójában nagy önzőség lenne, hiszen a nagyszülőknek is megvan a maguk élete, amiben nyilván helye van az unokázásnak, de nem csak arról kell szólnia. Persze azt nagyon el tudnám viselni, ha anyuék közelebb laknának hozzánk, és sűrűbben tudnánk találkozni. Na de ez még változhat is akár...

Szóval jöjjön néhány kép, nagyon nem sorrendben, csak olyan hosszadalmas lenne a helyes kronológiai sorrendet létrehoznom ezen a blogspoton, és az idő az, melyből óriási hiányt szenvedek, hogy most eltekintek ettől. Sorry.

Most hétvégén anyuval és a gyerkőcökkel elmentünk kirándulni. Fonyódról komppal Badacsonyba. Hogy anyunak is megmutassuk a helyet, ahol először találkoztunk anno Ferivel. No és Barnikának. Itt a kompon nagyban etetem a kisasszonyt.

Lilkó a teraszon lazul a kis műanyag székébn, ill. vigyorog. Megmutatja majdnem az összes fogát. Még minimum három folyamatban: hegyük kint, de még útban. A háttérben a napernyő is ott virít, amit aputól kaptam szülinapomra. Ebben a sok jó időben jó sokat teraszoztunk :)

Szopizás után a kis mütyűrrel, aki bár ruhában, de átlépte az 5 kilós határt...Még nincs 1 hónapos...Mi lesz itt???

Lilike Vonyarcvashegyen a szőlőlugasban, Feri szüleinél, ahol ma jártunk.

Anyci és a kilátás Badacsonyból. A kép elég komor időjárást mutat, viszont remek kirándulóidőnk volt!

Ugyanott Feri halad előre a két drágasággal a Laposa pincészet felé. Valami borhotel fog ott nyílni, az volt kiírva és egyelőre nem lehetett beülni.

Ittittitt, ez az a hely, ahol Ferivel először megpillantottuk egymást. A Hordónál, a kanyarban :)

Badacsonyba átérve azonnal pelenkázni kellett mindkét porontyot, majd Barnust szoptatni. Félrehúzódtunk a yachtklub oldalába :) Anyu addig Lilkót kötötte le, Feri archivált és küzdött a cukor-szintjével, aminek köszönhetően kaptunk Calippot is :)

Lilkó maci "kiscicában" hintázik. Anyu tanította neki. Önállóan még nem tudja a pózt felvenni, de ha beleteszik, remekül elhintázik :) Anyu sok haladást elért Lilinél. Még a lejtőn is lejön kúszásban a kiscsaj, frankón húzza a testét a két kezével :) (lábtempó nélkül még) Csináltam róla kisfilmet, fogalmam sincsen, hogy mikor lesz időm felpakolni ide...

Tündérszép Ducijucikám, a Rékustól kapott napvédős sapóban, anyu ölében.

Apuka böfizeteti csöpp fiát :)

Vonyarcvashegyen a szőlőlugasban Lilkóval és Pannikával

Ez meg itt apa játéka :) Asszem Lilkónak is tetszeni fog :)