Rámjött a szüléspara. Persze nem ilyen nyilvánvalóan, hanem tudatalatt. Nemalvás, rémálmok, és sokat morfondírozok a szülésen, Barnikán, hogy vajon mikor óhajt befordulni és egyáltalán. Kitaláltam, hogy a császármetszés jó, talán a lábadozás az első 1-2 napban rosszabb, de hosszú távon okésabb, és hát ugye kaszabolták már az én pocimat epeműtét után, emlékszem még, hogy milyen felülni majd a friss vágással, kilógó csővel...Valahogy könnyebbnek tűnik, mint a fájást elviselni akár hosszú órákon át, majd a gátmetszés gyógyulását heteken át (bocsi fiúk). El is olvastam pár helyen, hogy hogyan történik ez a császárdolog, hogy ne legyen nagy meglepi, és olvastam véleményeket is. Leszűrtem, hogy ugyanaz a helyzet, mint hüvelyi szülésnél: van akinek szuperséges, és máshogy sohasem akar, van aki pedig óva int mindenkit attól, hogy ezt válassza. Én egyelőre egyetlen negatívumot látok: a plusz két napos kórházbeli vendégeskedést. No, ehhez nincsen kedvem, Lilikém piszkosul hiányozna. Úgyhogy magam sem tudom, hogy mit akarok, vagyis folyamatosan ingok az egyik verzióból a másikba: vajúdós-fájós hüvelyi szülés, és gyorsabban itthon, vagy a másik verzió? A vége úgyis az lesz, hogy majd Barni eldönti. Beforgatni úgysem fogják, ma már nem vállalnak ilyen kockázatot. De hogy még hatni se tudjak rá, mert magam sem tudom...
Megnéztem a Libero oldalán, még 38 nap és szülünk. Már ha a kisherceg tartja magát az első UH alapján kiszámolt határidőhöz, ami júli 8 volt. (Lassan a kórházas táskát nem árt összerakni, meg őssejt témában leszerződni. Mi is van még?)
Mint anno a VAKÁCIÓ! betűinek felirogatásával, én is keresni akartam egy szót, amit felírhatok. A leghosszabb szó, amiről tudok, az a 'megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért', ami 44 betű. Tehát itt tartunk a mai nappal: 'itekért'. Te jó ég, mindjárt szülünk!!! (Ebből nem csinálok minden napra egy bejegyzést, ne ijedjetek meg! :))
2010. május 31., hétfő
2010. május 28., péntek
Egyedüllét
Van nekem egy nemtudom kérdésem.
Szokják mondogatni, hogy az jó, ha a gyermek tud, esetleg szeret is egyedül lenni. Lili régebben jól elvolt egymaga. Figyelgetett hangokra és a fölötte lógó játékokat ütögette. Ez ki is elégítette két szoptatás között. Még mondogattuk is mindenkinek, hogy milyen jó gyerek. Aztán most itt vagyunk, egy évesen és lehetetlenség magára hagyni. Még ha körbeveszem játékokkal fulladásig, akkor is egy perc alatt észreveszi, ha már nem vagyok mellette és jön a nyüszítés, majd sírás. Ha nagyon melankólikus kedvében van, akkor a sírásból átcsúszunk a révedezésbe: nyelvvel a fogínyt kezdi símogatni, és mindkét kezecskéje a füleit morzsolgatja. Napközben úgy tudok csak pisilni menni, ha rárakom a lejtőre a drágámat. De hosszabb időigényű dolgokra (pl. mosógép betöltése, konyha elpakolása, főzés, vasalás, stb.) nem hagy időt. És már a délelőtti alvás sincsen, csak délután jut nekem 2-3 óra nyugi, és igen, akkor inkább nyugi van: napozok, olvasok, netezek és nem háztartási munkázok.
Mindig az van bennem, hogy én ilyet nem engednék Lilinek, ha egészséges lenne, kényszeríteném, hogy bizonyos időt egyedül töltsön el délelőtt és délután is. De így, hogy nem lát sokat és helyváltoztatásra sem képes, ill. passzív kegyetlenül (nem akar felfedezni, pl. a köré pakolt játékokat vagy kaját sem) egyszerűen nincs szívem magára hagyni, hogy sírjon, vagy feküdjön, mint egy bot.
Fogalmam sincs viszont, hogy ez így helyes-e.
Ha van okos mondásotok e problémámra, írjatok. Akik inkább e-mailben, azok úgy - vagytok páran úgy is :)
Szokják mondogatni, hogy az jó, ha a gyermek tud, esetleg szeret is egyedül lenni. Lili régebben jól elvolt egymaga. Figyelgetett hangokra és a fölötte lógó játékokat ütögette. Ez ki is elégítette két szoptatás között. Még mondogattuk is mindenkinek, hogy milyen jó gyerek. Aztán most itt vagyunk, egy évesen és lehetetlenség magára hagyni. Még ha körbeveszem játékokkal fulladásig, akkor is egy perc alatt észreveszi, ha már nem vagyok mellette és jön a nyüszítés, majd sírás. Ha nagyon melankólikus kedvében van, akkor a sírásból átcsúszunk a révedezésbe: nyelvvel a fogínyt kezdi símogatni, és mindkét kezecskéje a füleit morzsolgatja. Napközben úgy tudok csak pisilni menni, ha rárakom a lejtőre a drágámat. De hosszabb időigényű dolgokra (pl. mosógép betöltése, konyha elpakolása, főzés, vasalás, stb.) nem hagy időt. És már a délelőtti alvás sincsen, csak délután jut nekem 2-3 óra nyugi, és igen, akkor inkább nyugi van: napozok, olvasok, netezek és nem háztartási munkázok.
Mindig az van bennem, hogy én ilyet nem engednék Lilinek, ha egészséges lenne, kényszeríteném, hogy bizonyos időt egyedül töltsön el délelőtt és délután is. De így, hogy nem lát sokat és helyváltoztatásra sem képes, ill. passzív kegyetlenül (nem akar felfedezni, pl. a köré pakolt játékokat vagy kaját sem) egyszerűen nincs szívem magára hagyni, hogy sírjon, vagy feküdjön, mint egy bot.
Fogalmam sincs viszont, hogy ez így helyes-e.
Ha van okos mondásotok e problémámra, írjatok. Akik inkább e-mailben, azok úgy - vagytok páran úgy is :)
Lili szülinap - Második rész
Hát akkor íme a folyt.köv.:
Anyum kényezteti Lilkót :)
A nappali-konyha szépséges ebben a színkavalkádban
Apa és lánya kukucs-játékot játszanak az állványok közt
Egy pipi rátévedt a dobra. Felhúzhatós és megy is, én apai nagyapám (Lilkó egyik dédapjának) ajándéka. Sajnos Lili nem látja, de hallani hallja, és sűrűn lecsapott szegény pipire...
Apa és baba együttest alakítanak. Vagy egy órán át ment a zenélés. Én meg egy fotelból, felpolcozott lábakkal gyönyörködtem bennük :)
Anyum megint Lilkót kényeztet, aki szétnyúlva élvezi azt. Persze volt dolog is: anyuval tornázni is kell ám, és állítás is volt. Utóbbit mondjuk elég jól viselte ezúttal.
Feri szülei a két unokával. Hogy a harmadik hova fog elférni, azt még nem tudom :)
Én is kényeztetek
És ha nincs más, akkor a saját kis kacsó is megteszi :)
Építőkocka sógornőméktől. Amíg nem dől a megépített torony, addig nincs baj. No de akkor... :)
Dobolni tanulunk
A dobverőt összeütni sokkal jobb, mint a dobot püfölni...
És az én kedvenc képem: mind a 4,5 fog látszódik és a boldogság a símogatás végett. Boldog szülinapot, kis csillagom! :)
Festők városa
Kicsit későn szólok, de kaposvári esemény forog fenn, mely jól szokott elsülni.
Festők városa hangulatfesztivál a neve (www.festokvarosa.hu) és van jó sok program köré rittyentve! Május 27-31 az ideje, tehát tegnap elstartolt. Tessék programot választani és jönni!
Festők városa hangulatfesztivál a neve (www.festokvarosa.hu) és van jó sok program köré rittyentve! Május 27-31 az ideje, tehát tegnap elstartolt. Tessék programot választani és jönni!
Szerda
Szerdán torna- és utazónap volt. Budapest, Feldenkrais módszerrel való ismerkedés, majd Brendonban babakocsi nézegetés (testvérbabakocsi, de már nem volt 3 kerekű Jané, amit akartunk, sőt, nem is lesz...marad az ebay), aztán Rékushoz beugrani a biciklitartóval, majd spuri a BHRG központba kontrollra, onnan a neten rendelt kókuszmatracért Barnikának az Üllői útra, végül pesti lakáskámhoz, hogy a garanciális, hibás csaptelepet leadjuk. Hazafelé menet egy Mekiből kivezető sáv záróvonalán vacsiztunk ölben, de jó volt. Az egész nap.
Írtam, hogy talán a Feldenkrais lesz a mi utunk. Hát nem. Senkit nem fogok lebeszélni arról, hogy megismerje, de nekem nem sikerült és bár azt hiszem, hogy értem nagyjából, hogy mi a lényege, de csak félig. A probléma detektálásánál lehet, hogy jól működik, mert ügyesen, finoman figyeli a mozgást, valójában azt, hogy egy elindított mozgásfajta véghezvitele során a babuci figyelme ott van-e avagy sem. Nézi az izomzat munkáját, az inakét, stb., de nem nyúl bele. És innen jön az én problémám: akkor hogyan kezel vagy fejleszt vagy korrigál? Felnőttek esetében megint lehet, hogy értem, mert a tanfolyamokon, bemutatókon elmondják azt, amit meg kellene érezni, majd csinálni egy adott mozgáshoz, így aggyal fel lehet fogni és lehet rajta dolgozni, hogy megvalósuljon. De egy gyereknél ez hogy működik? Ráadásul útravalóul azt is kaptuk, hogy Lilinél minden rendben (még ott is, ahol én rosszaságot érzek), így nem tudnak nekünk mit javasolni a türelmen kívül. Anyuka ne izguljon, fekszik, nyugszik, béke van...
Szóval lapozunk, vagyis nyitott szemmel tovább!
Ja, viszont kaptunk három olvasmány tippet is. Az egyikről már hallottam, Helen Keller (http://hu.wikipedia.org/wiki/Helen_Keller) nevű siketvak nő (író, aktivista, előadó, az első siket és vak, aki főiskolai diplomát szerzett) írása (http://mek.oszk.hu/02900/02961/): Csöndes, sötét világom címmel. Állítólag sokban tudja segíteni a megértést, ill. segíthet a vakok és-vagy siketek nevelésben, oktatásban. Kíváncsian nézek elébe. A másik ajánlás Oliver Sacks volt, "A férfi, aki kalapnak nézte a feleségét és más orvosi történetek" címmel. Az ismertetőből: "A híres angol neurológus, Oliver Sacks meghökkentő orvosi esettörténeteiben a hangsúly nem a betegségek rémséges leírásán van. Amire Sacks kíváncsi, az a testi-szellemi fogyatékosságaival küszködő ember belső világa. Szerinte az orvos feladata az, hogy megtalálja betegének azt a közeget, a létezésnek azt a módját, ahol fogyatékosságai ellenére épnek, embernek érezheti magát. Nekünk, a könyv olvasóinak pedig ezek a történetek lehetőséget adnak arra, hogy rácsodálkozzunk az emberi természet hihetetlen gazdagságára, s egyben felülvizsgálhatjuk a fogyatékosságról alkotott elképzeléseinket." Akinek mond valamit az Ébredések c. Robert de Niro film, az akkor tudhatja, hogy annak a filmnek az alapja szintén Oliver Sacks írása. A harmadik nem konkrét könyv volt, hanem egy fogyatékosokkal foglalkozó alapítvány neve (ebben a zárójelben fogom pótolni, ha meglelem), akik rengeteg hasznos kiadvánnyal szolgálnak a témában.
Lapozzunk.
Júliannánál ezúttal remekelt Lilike, ügyes volt és a gördeszkás, önmagát hajtós műsorszámtól eltekintve nem volt nagy sírás. Annál az egynél viszont gigantikus, borzalmas :( Először fordult elő, hogy Lili jobban teljesített a kontrollon, mint amit otthon nyújt. De legalább Júlianna is látott ilyet!
Az egyik feladatnál egy 20-as hengert kell Lili mellkasa alá betenni és azon gördíteni a kiscsajt tenyértámaszig (rühelli, sír, vicsorog, kezeit felkapja...). Nekünk ilyenünk nincsen, így egy labdán csináljuk a feladatot, ami még rosszabb...Feri mondta, hogy napok óta úttúrásokat figyel, hogy hátha lát egy ilyen csövet és megszerezheti...És itt jön a csoda: amikor már a matracért mentünk az Üllői útra, láttunk jó nagy csatornázási munkálatokat az egyik utcában. És amint piros lett a lámpánk, Feri lenéz a gödörbe és mit lát? Egy kb 60 centi hosszú 20-as csövet, a mi csövünket :) Egy darabig szemezett vele, majd megkérdezte tőlem, hogy megszerezzük-e. Mondtam, hogy persze. Ő ki a kocsiból, a munkásokat megkérdezte, hogy vihetjük-e (persze, nekik már nem kell az), be a csomagtartóba, jött a zöld lámpa és mentünk tovább. Úgyhogy már csak be kell vonni valami puha, tapadóssal (műbörrel szokták) és megvan az eszköz, hurrá! :)
Hát ilyenek voltak szerdán.
Írtam, hogy talán a Feldenkrais lesz a mi utunk. Hát nem. Senkit nem fogok lebeszélni arról, hogy megismerje, de nekem nem sikerült és bár azt hiszem, hogy értem nagyjából, hogy mi a lényege, de csak félig. A probléma detektálásánál lehet, hogy jól működik, mert ügyesen, finoman figyeli a mozgást, valójában azt, hogy egy elindított mozgásfajta véghezvitele során a babuci figyelme ott van-e avagy sem. Nézi az izomzat munkáját, az inakét, stb., de nem nyúl bele. És innen jön az én problémám: akkor hogyan kezel vagy fejleszt vagy korrigál? Felnőttek esetében megint lehet, hogy értem, mert a tanfolyamokon, bemutatókon elmondják azt, amit meg kellene érezni, majd csinálni egy adott mozgáshoz, így aggyal fel lehet fogni és lehet rajta dolgozni, hogy megvalósuljon. De egy gyereknél ez hogy működik? Ráadásul útravalóul azt is kaptuk, hogy Lilinél minden rendben (még ott is, ahol én rosszaságot érzek), így nem tudnak nekünk mit javasolni a türelmen kívül. Anyuka ne izguljon, fekszik, nyugszik, béke van...
Szóval lapozunk, vagyis nyitott szemmel tovább!
Ja, viszont kaptunk három olvasmány tippet is. Az egyikről már hallottam, Helen Keller (http://hu.wikipedia.org/wiki/Helen_Keller) nevű siketvak nő (író, aktivista, előadó, az első siket és vak, aki főiskolai diplomát szerzett) írása (http://mek.oszk.hu/02900/02961/): Csöndes, sötét világom címmel. Állítólag sokban tudja segíteni a megértést, ill. segíthet a vakok és-vagy siketek nevelésben, oktatásban. Kíváncsian nézek elébe. A másik ajánlás Oliver Sacks volt, "A férfi, aki kalapnak nézte a feleségét és más orvosi történetek" címmel. Az ismertetőből: "A híres angol neurológus, Oliver Sacks meghökkentő orvosi esettörténeteiben a hangsúly nem a betegségek rémséges leírásán van. Amire Sacks kíváncsi, az a testi-szellemi fogyatékosságaival küszködő ember belső világa. Szerinte az orvos feladata az, hogy megtalálja betegének azt a közeget, a létezésnek azt a módját, ahol fogyatékosságai ellenére épnek, embernek érezheti magát. Nekünk, a könyv olvasóinak pedig ezek a történetek lehetőséget adnak arra, hogy rácsodálkozzunk az emberi természet hihetetlen gazdagságára, s egyben felülvizsgálhatjuk a fogyatékosságról alkotott elképzeléseinket." Akinek mond valamit az Ébredések c. Robert de Niro film, az akkor tudhatja, hogy annak a filmnek az alapja szintén Oliver Sacks írása. A harmadik nem konkrét könyv volt, hanem egy fogyatékosokkal foglalkozó alapítvány neve (ebben a zárójelben fogom pótolni, ha meglelem), akik rengeteg hasznos kiadvánnyal szolgálnak a témában.
Lapozzunk.
Júliannánál ezúttal remekelt Lilike, ügyes volt és a gördeszkás, önmagát hajtós műsorszámtól eltekintve nem volt nagy sírás. Annál az egynél viszont gigantikus, borzalmas :( Először fordult elő, hogy Lili jobban teljesített a kontrollon, mint amit otthon nyújt. De legalább Júlianna is látott ilyet!
Az egyik feladatnál egy 20-as hengert kell Lili mellkasa alá betenni és azon gördíteni a kiscsajt tenyértámaszig (rühelli, sír, vicsorog, kezeit felkapja...). Nekünk ilyenünk nincsen, így egy labdán csináljuk a feladatot, ami még rosszabb...Feri mondta, hogy napok óta úttúrásokat figyel, hogy hátha lát egy ilyen csövet és megszerezheti...És itt jön a csoda: amikor már a matracért mentünk az Üllői útra, láttunk jó nagy csatornázási munkálatokat az egyik utcában. És amint piros lett a lámpánk, Feri lenéz a gödörbe és mit lát? Egy kb 60 centi hosszú 20-as csövet, a mi csövünket :) Egy darabig szemezett vele, majd megkérdezte tőlem, hogy megszerezzük-e. Mondtam, hogy persze. Ő ki a kocsiból, a munkásokat megkérdezte, hogy vihetjük-e (persze, nekik már nem kell az), be a csomagtartóba, jött a zöld lámpa és mentünk tovább. Úgyhogy már csak be kell vonni valami puha, tapadóssal (műbörrel szokták) és megvan az eszköz, hurrá! :)
Hát ilyenek voltak szerdán.
2010. május 27., csütörtök
Lili szülinap - Első rész
Pár napig nem voltam netközelben, mert sürgés-forgás, pörgés-mozgás és ilyenek. De már nagyon akartam Lilkó szülinapjáról pár sort írni. Olyan képes tudósításosat, hogy könnyebben lehessen emészteni. A képek persze több fotóaparátból származnak, és a saját fotóimat a másik laptopra töltöttem fel, és most éppen Ferién nyomulok, így lesz egy "második rész"-es bejegyzés is e szülinap témára. Mondjuk holnap.
Szülinap persze jó volt: összecsődítettük a családot, jó sokan voltunk. Kár, hogy Lili még kicsi ahhoz, hogy mindezt felfogja, de majd jövőre. És hát a rutint meg meg kell szerezni addig is! Itt volt Feri családja, a nagyszülők és tesójáék, ill. az én családomból anyu, apuék (a másik nagyszülők) és Kucika barátjával. A kajakészítésbe is mindenki beszállt: Rékus tortát sütött, anyu sok-sok kaját, az én nagymamám (dédimama) küldött vagy háromféle sütit, én sütöttem Lilinek szülinapi tortát, anyósom hozott fácánlevest, ill. Lilikének szülinapi tortát. Úgyhogy volt torta rendesen. Meg kaja is. Meg kidekorált lakás. Meg jókedv. Szóval nem ragozom, jó volt.
Jöjjön egy adag kép:
Lili és az egyik ajándék: egy hypoton kutyus. Tényleg az: összecsuklik, ha 4 lábra próbáljuk állítani. Lili azért szereti. Mert puha és jó, ha símogatják vele bármelyik testrészét... :)
Nagyon nem látszódik, de hangszerpróba van éppen. Dédimami küldött Lilinek jó sok babahangszert. Eléggé beváltak: a dob, a rumbatök, a csörgődob jó barátok.
A szülinapi napokon a lejtőzést azért nem hagytuk ki. A sok tortától elpilledve azért kicsit meg-megálltunk. De szurkolótábor sem volt még soha ekkora!
Kukucsjáték működés közben! Lili rájött a kukucsjáték értelmére (van neki?) és működésére és bazira élvezi. Végre lehúzza a saját fejéről a rádobott kendőt, ill. a saját kis kezecskéivel is játsza: eltakarja a szemeit, veszettül vigyorog, majd hirtelenkedve kitárja a kezeit és várja, hogy mondjuk, hogy "kukucs". Édes :)
Sétához készülődünk éppen. Elmentünk a környéket felfedezni anyuékkal. Volt egy kör a Rippl-Rónai villába (ajánlott!) és egy eldugott katonai temetőbe (szintén!) Mindkettő két km-en belül van tőlünk. És majd szentelek nekik egy külön bejegyzést, mert van mit írni róluk!
Ez nem az a torta, amit én készítettem, de ennek van látványos tüzijátéka (vagy mi). És finom is volt. Itt volt az, hogy "Boldog szülinapot, Lili!" :)
Apu (nagyapa) és Lili. A lényeg itt apu mozulata, ugyanis Lili kifejlesztette a "kéjenc módszert". Ez abból áll, hogy pici kacsójával odabök valahova a saját nyakára és hozzámondja a szokásos "itt"-et. Erre az alattvalóknak meg kell símogatniuk, csiklandozniuk pontosan azt a kis bőrfelületet, melyre a kisasszony mutat. Ha ez az ő kedve szerint történt, hangos kacaj a jutalom. Veszélyes a játék, mert a végtelenségig eltart, rengeteg pont van egy nyakacskán. Melyet mellesleg ilyenkor ki is dug, állat kiemel és közben tündérpofa. Szerintem össze fogok hozni egy kis videot erről, mert hihetetlen az attrakció. És milyen érdekes, hogy pár hónapja még azt sem tudtuk, hogy Lilinek egyáltalán van nyaka! Úgy kellett a redők közt lapozzunk pl. fürdetéskor... :)
No ez a közeli pedig a napszemcsi miatt került be a válogatásba. Új. Mármint Lilinek. Amúgy Pannikáé volt. Tökéletesen tűri, csak kevésszer kellett rá visszaszuszakolni. Maffiózólányka...
Lili és nagymami (anyósom). Szerintem éppen pogácsát sütni készülnek. Ja, és Lili ölből ölbe vándorolt. Nagy volt rá az igény!
Rékus is lejtőzik :) Merthogy ki kellett próbálnia ezt a csúszdát!
Ez pedig a házikónk, állványozottan. Meg kellett így is örökíteni. Hamarosan lesznek képek a végleges állapotról is, mert hamarosan előáll a végleges állapot :)
Anyósom és két unokája: Lili és Panni. 
Rékus közölte, hogy jobban szereti Lilit, mint engem. Kicsit furcsán nézhettem rá, mert megkérdezte, hogy miért, hisz' én is jobban szeretem Lilit, mint őt... :)
Lili elégedett. Szerencsére majdnem mindig. És mi pedig imádjuk! :)
Szülinap persze jó volt: összecsődítettük a családot, jó sokan voltunk. Kár, hogy Lili még kicsi ahhoz, hogy mindezt felfogja, de majd jövőre. És hát a rutint meg meg kell szerezni addig is! Itt volt Feri családja, a nagyszülők és tesójáék, ill. az én családomból anyu, apuék (a másik nagyszülők) és Kucika barátjával. A kajakészítésbe is mindenki beszállt: Rékus tortát sütött, anyu sok-sok kaját, az én nagymamám (dédimama) küldött vagy háromféle sütit, én sütöttem Lilinek szülinapi tortát, anyósom hozott fácánlevest, ill. Lilikének szülinapi tortát. Úgyhogy volt torta rendesen. Meg kaja is. Meg kidekorált lakás. Meg jókedv. Szóval nem ragozom, jó volt.
Jöjjön egy adag kép:
Lili és az egyik ajándék: egy hypoton kutyus. Tényleg az: összecsuklik, ha 4 lábra próbáljuk állítani. Lili azért szereti. Mert puha és jó, ha símogatják vele bármelyik testrészét... :)
Nagyon nem látszódik, de hangszerpróba van éppen. Dédimami küldött Lilinek jó sok babahangszert. Eléggé beváltak: a dob, a rumbatök, a csörgődob jó barátok.
A szülinapi napokon a lejtőzést azért nem hagytuk ki. A sok tortától elpilledve azért kicsit meg-megálltunk. De szurkolótábor sem volt még soha ekkora!
Kukucsjáték működés közben! Lili rájött a kukucsjáték értelmére (van neki?) és működésére és bazira élvezi. Végre lehúzza a saját fejéről a rádobott kendőt, ill. a saját kis kezecskéivel is játsza: eltakarja a szemeit, veszettül vigyorog, majd hirtelenkedve kitárja a kezeit és várja, hogy mondjuk, hogy "kukucs". Édes :)
Sétához készülődünk éppen. Elmentünk a környéket felfedezni anyuékkal. Volt egy kör a Rippl-Rónai villába (ajánlott!) és egy eldugott katonai temetőbe (szintén!) Mindkettő két km-en belül van tőlünk. És majd szentelek nekik egy külön bejegyzést, mert van mit írni róluk!
Ez nem az a torta, amit én készítettem, de ennek van látványos tüzijátéka (vagy mi). És finom is volt. Itt volt az, hogy "Boldog szülinapot, Lili!" :)
Apu (nagyapa) és Lili. A lényeg itt apu mozulata, ugyanis Lili kifejlesztette a "kéjenc módszert". Ez abból áll, hogy pici kacsójával odabök valahova a saját nyakára és hozzámondja a szokásos "itt"-et. Erre az alattvalóknak meg kell símogatniuk, csiklandozniuk pontosan azt a kis bőrfelületet, melyre a kisasszony mutat. Ha ez az ő kedve szerint történt, hangos kacaj a jutalom. Veszélyes a játék, mert a végtelenségig eltart, rengeteg pont van egy nyakacskán. Melyet mellesleg ilyenkor ki is dug, állat kiemel és közben tündérpofa. Szerintem össze fogok hozni egy kis videot erről, mert hihetetlen az attrakció. És milyen érdekes, hogy pár hónapja még azt sem tudtuk, hogy Lilinek egyáltalán van nyaka! Úgy kellett a redők közt lapozzunk pl. fürdetéskor... :)
No ez a közeli pedig a napszemcsi miatt került be a válogatásba. Új. Mármint Lilinek. Amúgy Pannikáé volt. Tökéletesen tűri, csak kevésszer kellett rá visszaszuszakolni. Maffiózólányka...
Lili és nagymami (anyósom). Szerintem éppen pogácsát sütni készülnek. Ja, és Lili ölből ölbe vándorolt. Nagy volt rá az igény!
Rékus is lejtőzik :) Merthogy ki kellett próbálnia ezt a csúszdát!
Ez pedig a házikónk, állványozottan. Meg kellett így is örökíteni. Hamarosan lesznek képek a végleges állapotról is, mert hamarosan előáll a végleges állapot :)
Anyósom és két unokája: Lili és Panni. 
Rékus közölte, hogy jobban szereti Lilit, mint engem. Kicsit furcsán nézhettem rá, mert megkérdezte, hogy miért, hisz' én is jobban szeretem Lilit, mint őt... :)
Lili elégedett. Szerencsére majdnem mindig. És mi pedig imádjuk! :) (folyt.köv. hamarosan)
2010. május 20., csütörtök
Boldog szülinapot, Lilike!
Ma (május 21.) van Lili szülinapja, a legelső! (Majd jövőre lehet csak énekelni tehát Halász Judittól, hogy "MEGINT egy évvel öregebb lettél...")
A reggel jól kezdődött: nem jöttek a vakoló-festők, Barni a pocimban majdnem leverte a kakaóporos tégelyt, a kikészített szemetet meg széttúrta valami vad és a kertünkben széthordta a szemetet...
Tegnap óta próbálom Lilinek megtanítani, hogy a "Hány éves vagy, Lilike?" kérdésre mi a helyes válasz. Ő pedig zsigerből nyomja:
- Öt!
Esetleg:
- Hét!
De egy véletlenül sem :)
A reggel jól kezdődött: nem jöttek a vakoló-festők, Barni a pocimban majdnem leverte a kakaóporos tégelyt, a kikészített szemetet meg széttúrta valami vad és a kertünkben széthordta a szemetet...
Tegnap óta próbálom Lilinek megtanítani, hogy a "Hány éves vagy, Lilike?" kérdésre mi a helyes válasz. Ő pedig zsigerből nyomja:
- Öt!
Esetleg:
- Hét!
De egy véletlenül sem :)
2010. május 19., szerda
Gyerektények
Lilinek ma megvolt az egyéves orvosi vizitje. Mértünk 10300 g-ot, hozzá 77 centit. Ez doki szerint nem rossz; korábban a korosztályának a 97%-nál volt nagyobb a gyerekorvos okos táblázata alapján, már csak 75%-nál nagyobb és ez lejjebb valószínűleg már nem fog kúszni, hiszen genetikailag sanszos, hogy nagyobbacska lesz mindig is :) Kutacsa már alig van, csontosodások rendben, csípő is, csak laza a lány és a köhécselés sem vészes, tüdő és szívhang sem rossz. Csak azt tudnám, hogy akkor miért 86-os ruhákat kell, hogy ráadjak?
Barnit is vittem ma dokihoz, akiről kiderült, hogy igazi kiskirály, trónolva ül a pocimban. Doki azt mondta, hogy lassan beszélhetnék vele, hogy forduljon lefelé. Ugyanis az ún. beforgatást ő és a kórházban általában senki nem csinálja, mert veszélyes. Ha Barni így marad, császármetszés lesz a vége. Engem ez igazából nem izgat. Előnye és hátránya is van a dolognak, majd úgy állok hozzá, hogy csak a pozitívumokat lássam. De még van idő! Ja, és a legutóbbi UH papíron azt találtam, hgy a szülés várható kalkulált dátuma július 4, 4 nappal előrébb jött. No és ez pont az én szülinapom is! Érdekes az úgy is, hogy egy napon lesz anya és fia szülinapja, és idén az én ajándékom Barni lesz, de persze az is jó, ha saját napja lesz a fiúnak.
Barnit is vittem ma dokihoz, akiről kiderült, hogy igazi kiskirály, trónolva ül a pocimban. Doki azt mondta, hogy lassan beszélhetnék vele, hogy forduljon lefelé. Ugyanis az ún. beforgatást ő és a kórházban általában senki nem csinálja, mert veszélyes. Ha Barni így marad, császármetszés lesz a vége. Engem ez igazából nem izgat. Előnye és hátránya is van a dolognak, majd úgy állok hozzá, hogy csak a pozitívumokat lássam. De még van idő! Ja, és a legutóbbi UH papíron azt találtam, hgy a szülés várható kalkulált dátuma július 4, 4 nappal előrébb jött. No és ez pont az én szülinapom is! Érdekes az úgy is, hogy egy napon lesz anya és fia szülinapja, és idén az én ajándékom Barni lesz, de persze az is jó, ha saját napja lesz a fiúnak.
2010. május 18., kedd
Csajos hétvége
Úgy volt, hogy Feri durván vadászni fog a hétvégén, minden nap este, napközben pedig társadalmi munkázik, ami annyit tesz, hogy a vadásztársaságoknál kötelezően valamennyi órát közösségi munkázni kell, amikor is pl. kerítést építenek vagy javítanak. Aki nem szeretne ilyet, az meg fizet. Hát mi most nem akartunk fizetni és Ferinek még volt is kedve mozogni egyet a vadásztársakkal, így megbeszéltük, hogy én Lilkóval meg csajos hétvégét rendezek és felutazunk Rékushoz Pestre, shoppingolunk egyet, ill. Rékus elkísér bennünket a borsóházas programra. A pénteket még itthon töltöttük, mert Lilkó kicsit tüsszögött és köhögött és úgy döntöttem, hogy elég lesz így neki csak egy éjszakát otthontól távol tölteni, tehát csak szombaton indultunk (és sajnos így még az úszást is kihagytuk).
És ugye itt jött be a pocsék idő, bár feljutni Pestre még nem volt olyan szörnyű, még csak tűrhetően esett az eső...Ami az esőből meg lett aztán, azt tudjuk ugye. De ez a mi hétvégénket nem nagyon zavarta meg, ellenben Feri se nem tudott társadalmi munkázni, se nem tudott vadászni menni, így egyedül maradt...
Szombaton a fő attrakció a borsóházas program volt. Ezúttal nem Lilkónak volt fejlesztőnapja, hanem szülői okosítás volt két témában: megismerhettük kicsit a Feldenkrais módszert, valamint a Body Mind Centeringet. Engem az előbbi érdekelt, azért mentünk, és az lett belőle, hogy az utóbbit ismertük meg jobban, mert az utóbbi módszer képviselője foglalkozott Lilkóval. Általános verbális ismertetés a módszerekről nem is nagyon volt, csak érintőlegesen, inkább arról szólt a nap, hogy a jelenlevő gyerekeket vagy az egyik, vagy a másik módszer képviselője megnézte és dolgozott velük. Így háttértudás anyagot én is a netről vadásztam le róluk, összeollózva rövidebben egy s más, íme az érdeklődőknek:
Body Mind Centering
"Harmincöt éves múltra visszatekintő mozgáselemző,- újranevelő rendszer, mely egyszerre, egységben vizsgálja az ember mozgásának fizikális és lelki (tudati) összetevőit. A rendszer gyakorlati jelentősége is épp ezen az összefüggésen alapszik: azon, hogy a mozgáson keresztül, mind a fizikális, mind a tudati összetevőkre befolyással lehetünk. ... A Body-Mind Centering Iskolában felhalmozott ismeretek, tanulságok, eszközök integrációjának, egyik legfontosabb területe, legnagyobb kihívása a csecsemő mozgásfejlődés megismerése, és annak megértése, hogy a felnőtt (a szülő, gondozó) hogyan lehet a legpozitívabb befolyással erre a folyamatra. ... A mozgásminták fejlesztésével nem csak a gyermek testi, hanem érzelmi és értelmi fejlődését is segítjük, esetleges idegrendszeri sérüléseket, funkciós zavarokat is korrigálhatunk.
A BMC különlegessége, hogy látókörébe vonja a hagyományosan mozgásszerveknek tekintett csont,- izom- és idegrendszeren kívül a többi testi rendszert is (pl.: belső szervek, mirigyek, folyadékok), mint a mozgások mindenkori részesét.
A BMC Iskola speciális Csecsemő Mozgásfejlődés Nevelői Programja (IDME) gyermek központú, a gyermek természetes kíváncsiságára, érdeklődésére épít; az adott gyermek sajátosságaihoz illeszkedik, irányított és pontos; a gyermek figyelmét igyekszik lekötni és fókuszálni, nem erőltet, vagy kényszerít; inkább segítő, mint követelő megközelítést javasol.
A képzés során megtanulhatjuk korai fejlődési mintákat (az embrionális mozgásoktól a járásig), és azt, hogy ezeket milyen gyengéd, játékos módszerekkel tudjuk előhívni. A cél az, hogy egyszerre fejlesszük a könnyed erőkifejtés, hatékonyság és a változó helyzetekhez való alkalmazkodás képességeit; megelőzzünk olyan kompenzációs módozatok kialakulását, melyek megakadályozzák a gyermek adottságainak teljes kibontakozását."
(Forrás: http://www.tancterapia.net/ics28.htm)
Feldenkrais
"A Feldenkrais módszer testünk belső, saját intelligenciáját használja a mozgás rugalmasságának, koordinációjának fejlesztéséhez és új mozgáslehetőségek felismeréséhez. ... A mozgásban a szándék és megvalósítás közti területet vizsgáljuk: magát a mozdulatot és a hozzá kapcsolódó érzékelést éljük meg, ezzel mélyebb, intimebb kapcsolatba kerülünk önmagunkkal."
És hogy mindez érthetőbb legyen, íme néhány közelebbi gondolat a módszerről egy tanítója tollából:
"Ezzel a módszerrel olyan embereket tanítok mozogni, akiknek valami fizikai-testi korlátozottságuk van, mint például a krónikus fájdalom vagy mondjuk, idegrendszeri probléma, ami gátolja hétköznapi működésüket. ... Azoknak a problémáknak, amivel én is foglalkozom, krónikus fájdalom, idegrendszeri nehézségek, a teljesítésben vagy működésben való akadályozottság érzése, nincsen semmi közük ahhoz, hogy milyen erős az ember. Inkább ahhoz van mindegyiknek köze, ahogy mozgunk. Mondhatnám, engem az érdekel, hogy hogyan tudunk okosabban mozogni, ahelyett, hogy mindig erősebben akarnánk. ... körülírhatom, mi történne, ha a mamája eljönne hozzám. Megnézném mozgás közben, megkérném, hogy forduljon jobbra és balra, hajoljon előre, hátra és mindkét oldalra. Ráraknám a kezem, hogy érezzem melyik izmok működnek, melyik izmok nem vonódnak be a mozgásba, és melyek azok, amik nem engednek. Valamiféle mintát, vagy szokást keresnék, ami akadályozza a többi mozgást. ... A masszázsnál a masszőr egyenesen az izmokkal dolgozik, a csontkovács a csontokkal. A Feldenkrais módszer azzal a képességgel dolgozik, amivel szabályozzuk és koordináljuk a mozgásunkat, ami azt jelenti, hogy a Feldenkrais módszer esetében az idegrendszerrel dolgozunk és a mozgás koordinálásával."
(Forrás: http://www.feldenkrais.hu)
Hát nem tudom, hogy a leírások alapján mindez mennyire érthető. Számomra mindkettő nagyon finom módszernek tűnik. Külső szemlélő számára pedig eléggé furcsa, hogy a pacienseket (itt a gyerekeket) gyengéden tapintgatják, érintik, símogatják. Pedig csak ugye a mozgást nézik, az izmok működését mindeközben és próbálnak rájönni arra, hogy hol van a gát, ami miatt nem megy valami és rásegítenek arra, hogy megszűnjön az a gát.
Három nagyon érdekes momentum is volt számomra abban, amit Ferenc (Kálmán Ferenc, testtudat-oktató) Lilikével csinált - sok egyéb hasznos morzsa mellett. Az egyik egy végtelenül egyszerű dolog. Megmutatta ugyanis nekem, hogy bár Lilike nagyon szépen ül egyedül, de az ülésében a háta dolgozik csak, a hátat terheli. Ideális esetben a hasi oldal is tart. És az egyszerű recept: határozottan, de gyengéden tegyük egyik tenyerünket Lilike hasára üléskor, aminek hatására a hasizom is elkezd dolgozni. És tényleg így működik a dolog! Logikus és végtelenül egyszerű! A másik módszert Lili hárítására kaptuk, azaz amikor a kezecskéjét kellene használnia fogáshoz, de a kisasszony úgy dönt, hogy nem akarja a fogást, és hátrakapja kis kacsóit és onnantól kezdve már csak erőszakkal lehetne rávenni, hogy érintse meg az adott dolgot. Ez egyébként egy tipikus "vakos" hárítási mozdulat babáknál, amit minél hamarabb le kell építeni, hiszen a látáskárósodott babáknál létfontosságú, hogy akarjanak a kezükkel "felfedezni". A megoldás mögött a törzs-periféria gondolata állt (nem biztos, hogy Ferenc így hívta, én most így hívom): a törzset azonosítom magammal, az vagyok én, és a kezem a periféria. Hogy ezt tényleg érezzem is, demonstrálta rajtam: megfogta a lapockámat gyengéden, majd a felkaromat. Éreztem a másságot. A megoldás pedig az lenne, hogy a törzset, azaz magamat ki kell terjeszteni a perifériákra, hogy ugyanazt a biztonságot érezzem bennük, mint mondjuk a szívem tájékán. És ennek a módszere egyszerű: szintén gyengéden, de határozottan, és szépen lassan, szakaszosan a lapockától símogassunk végig a kar mentén - ameddig csak el tudunk jutni, ideális esetben az ujjakig. Tiltakozásnál pedig menjünk vissza a lapockához és közelítsünk újból. Mindezt sok-sok türelemmel. Rajtam nagyon működött a bemutató, az ujjaim hegyét is végül a törzsemhez tartozónak éreztem. Persze a gondolatom rögtön az volt, hogy ennek az egyszerű oka annyi, hogy aggyal fölfogtam a módszer lényegét és rendesen beleképzeltem magam és akartam, hogy működjön. Tehát az agyammal végeztem el a munkát, az illúziót vagy nevezzük bárminek, és arra gondoltam, hogy na ez akkor Lilinél tutira nem fog működni, mert ő mindebbe a háttérinfóba nem fog belegondolni. És tévedtem. Lili jól tűrte a lapocka felől induló simítást, elsőre a könyöke tájékán kezdte a tiltakozást, majd jópárszor ugyanide jutottunk, végül Ferenc az ujjakig is eljutott mindennemű tiltakozás nélkül. A harmadik érdekesség pedig az volt számomra, hogy amikor én említettem, hogy Lili nem használja a karjait támaszra, akkor megkérdezte Ferenc, hogy és ez miért is baj. Kulcselem ugyanis a türelem. Lehet, hogy az izületei, az izomzata, vagy az idegrendszere még nem felkészült rá. Hiszen támasztani tud. Kérdeztem, hogy honnan veszi. Erre megmutatta, hogy más helyzetekben, pl. ülésben is milyen szépen lerakosgatja Lili a tenyerét és ráhelyezgeti a testsúlyt (ilyet ugye már mi is láttunk elvétve). Szerinte nem négykézláb-pózba erőszakolással kellene őt helyzetbe hozni, aminek előbb-utóbb úgyis sírás a vége, hanem olyan pózokban kell az egyensúlyából kimozdítgatni, melyekben otthon van. Ülésben pl. nagyszerűen lehet hintáztatgatni, amit ráadásul még szeret is, és támasztgat is közben.
Szóval ilyenek voltak BMC fronton. Érdekes. (És elnézést minden hozzáértőtől, ha félreértettem volna valamit :))
A jövő hétre pedig a Feldenkrais módszer képviselőjétől kértünk időpontot, hogy ő is megnézze Lilikénket. Valahogy olyan érzésem van, hogy az a szikra, vagy lökés, vagy megindítás, ami Lilinek hiányzik a mozgásának beindulásához, a Feldenkrais módszerből ki tud pottyanni. Talán.
Amikor visszatértünk az autóhoz Rékussal, rájöttem, hogy mekkora szőke vagyok már megint, közvetlenül egy árok szélére húzódtam le, így esélytelen volt, hogy a saját oldalamon beszálljak a kormány mögé a gigantikus esőzésnek hála...Úgyhogy el lehet képzelni pocakos énemet, amint bevergődik az anyósülés felől...jajjj, szegény Barnit majdnem szétpréseltem. Aznap már nem volt nagy programunk, Rékus csinált nekem egy fini rántottát, amiről megállapítottuk, hogy olyan kaja, amit elrontani nem lehet, de mégis iszonyat jól esett. A másnapra tervezett shoppingolást pedig az eső miatt elnapoltuk a távoli homályos jövőbe és inkább fetrengtünk hosszan bele a délelőttbe, majd kaja után hazaindultunk Kaposvárnak, ahol Feri már nagyon várt bennünket. Az út igen cifra volt, óriási széllökésekkel az autópályán, átfolyásokkal, zöld levélszőnyeggel, majd a 67-esen igazi medencékkel, de megúsztuk ép börrel ... És mivel semmilyen vadászesemény nem akadt, így Feri szépségesre takarította cserébe a házat, míg mi kikapcsolódtunk és okosodtunk. Másnapra az is kiderült persze, hogy beáztunk a kémények mentén, ill. hogy Lili szülinapjára nem lesz gyönyörűségesre bevakolva a házunk az esőzés miatt - de az már egy másik történet...Mint ahogy az is, hogy másnap Lili a védőnők sztárja lett, mert kijött értünk a látásfejlesztőnk, hogy bevigyük Lili sztárt egy látásfejlesztéses bemutatóra védőnéni hallgatók számára. De hát ez már a szokásos uncsi dolog, el sem mesélem :)
És ugye itt jött be a pocsék idő, bár feljutni Pestre még nem volt olyan szörnyű, még csak tűrhetően esett az eső...Ami az esőből meg lett aztán, azt tudjuk ugye. De ez a mi hétvégénket nem nagyon zavarta meg, ellenben Feri se nem tudott társadalmi munkázni, se nem tudott vadászni menni, így egyedül maradt...
Szombaton a fő attrakció a borsóházas program volt. Ezúttal nem Lilkónak volt fejlesztőnapja, hanem szülői okosítás volt két témában: megismerhettük kicsit a Feldenkrais módszert, valamint a Body Mind Centeringet. Engem az előbbi érdekelt, azért mentünk, és az lett belőle, hogy az utóbbit ismertük meg jobban, mert az utóbbi módszer képviselője foglalkozott Lilkóval. Általános verbális ismertetés a módszerekről nem is nagyon volt, csak érintőlegesen, inkább arról szólt a nap, hogy a jelenlevő gyerekeket vagy az egyik, vagy a másik módszer képviselője megnézte és dolgozott velük. Így háttértudás anyagot én is a netről vadásztam le róluk, összeollózva rövidebben egy s más, íme az érdeklődőknek:
Body Mind Centering
"Harmincöt éves múltra visszatekintő mozgáselemző,- újranevelő rendszer, mely egyszerre, egységben vizsgálja az ember mozgásának fizikális és lelki (tudati) összetevőit. A rendszer gyakorlati jelentősége is épp ezen az összefüggésen alapszik: azon, hogy a mozgáson keresztül, mind a fizikális, mind a tudati összetevőkre befolyással lehetünk. ... A Body-Mind Centering Iskolában felhalmozott ismeretek, tanulságok, eszközök integrációjának, egyik legfontosabb területe, legnagyobb kihívása a csecsemő mozgásfejlődés megismerése, és annak megértése, hogy a felnőtt (a szülő, gondozó) hogyan lehet a legpozitívabb befolyással erre a folyamatra. ... A mozgásminták fejlesztésével nem csak a gyermek testi, hanem érzelmi és értelmi fejlődését is segítjük, esetleges idegrendszeri sérüléseket, funkciós zavarokat is korrigálhatunk.
A BMC különlegessége, hogy látókörébe vonja a hagyományosan mozgásszerveknek tekintett csont,- izom- és idegrendszeren kívül a többi testi rendszert is (pl.: belső szervek, mirigyek, folyadékok), mint a mozgások mindenkori részesét.
A BMC Iskola speciális Csecsemő Mozgásfejlődés Nevelői Programja (IDME) gyermek központú, a gyermek természetes kíváncsiságára, érdeklődésére épít; az adott gyermek sajátosságaihoz illeszkedik, irányított és pontos; a gyermek figyelmét igyekszik lekötni és fókuszálni, nem erőltet, vagy kényszerít; inkább segítő, mint követelő megközelítést javasol.
A képzés során megtanulhatjuk korai fejlődési mintákat (az embrionális mozgásoktól a járásig), és azt, hogy ezeket milyen gyengéd, játékos módszerekkel tudjuk előhívni. A cél az, hogy egyszerre fejlesszük a könnyed erőkifejtés, hatékonyság és a változó helyzetekhez való alkalmazkodás képességeit; megelőzzünk olyan kompenzációs módozatok kialakulását, melyek megakadályozzák a gyermek adottságainak teljes kibontakozását."
(Forrás: http://www.tancterapia.net/ics28.htm)
Feldenkrais
"A Feldenkrais módszer testünk belső, saját intelligenciáját használja a mozgás rugalmasságának, koordinációjának fejlesztéséhez és új mozgáslehetőségek felismeréséhez. ... A mozgásban a szándék és megvalósítás közti területet vizsgáljuk: magát a mozdulatot és a hozzá kapcsolódó érzékelést éljük meg, ezzel mélyebb, intimebb kapcsolatba kerülünk önmagunkkal."
És hogy mindez érthetőbb legyen, íme néhány közelebbi gondolat a módszerről egy tanítója tollából:
"Ezzel a módszerrel olyan embereket tanítok mozogni, akiknek valami fizikai-testi korlátozottságuk van, mint például a krónikus fájdalom vagy mondjuk, idegrendszeri probléma, ami gátolja hétköznapi működésüket. ... Azoknak a problémáknak, amivel én is foglalkozom, krónikus fájdalom, idegrendszeri nehézségek, a teljesítésben vagy működésben való akadályozottság érzése, nincsen semmi közük ahhoz, hogy milyen erős az ember. Inkább ahhoz van mindegyiknek köze, ahogy mozgunk. Mondhatnám, engem az érdekel, hogy hogyan tudunk okosabban mozogni, ahelyett, hogy mindig erősebben akarnánk. ... körülírhatom, mi történne, ha a mamája eljönne hozzám. Megnézném mozgás közben, megkérném, hogy forduljon jobbra és balra, hajoljon előre, hátra és mindkét oldalra. Ráraknám a kezem, hogy érezzem melyik izmok működnek, melyik izmok nem vonódnak be a mozgásba, és melyek azok, amik nem engednek. Valamiféle mintát, vagy szokást keresnék, ami akadályozza a többi mozgást. ... A masszázsnál a masszőr egyenesen az izmokkal dolgozik, a csontkovács a csontokkal. A Feldenkrais módszer azzal a képességgel dolgozik, amivel szabályozzuk és koordináljuk a mozgásunkat, ami azt jelenti, hogy a Feldenkrais módszer esetében az idegrendszerrel dolgozunk és a mozgás koordinálásával."
(Forrás: http://www.feldenkrais.hu)
Hát nem tudom, hogy a leírások alapján mindez mennyire érthető. Számomra mindkettő nagyon finom módszernek tűnik. Külső szemlélő számára pedig eléggé furcsa, hogy a pacienseket (itt a gyerekeket) gyengéden tapintgatják, érintik, símogatják. Pedig csak ugye a mozgást nézik, az izmok működését mindeközben és próbálnak rájönni arra, hogy hol van a gát, ami miatt nem megy valami és rásegítenek arra, hogy megszűnjön az a gát.
Három nagyon érdekes momentum is volt számomra abban, amit Ferenc (Kálmán Ferenc, testtudat-oktató) Lilikével csinált - sok egyéb hasznos morzsa mellett. Az egyik egy végtelenül egyszerű dolog. Megmutatta ugyanis nekem, hogy bár Lilike nagyon szépen ül egyedül, de az ülésében a háta dolgozik csak, a hátat terheli. Ideális esetben a hasi oldal is tart. És az egyszerű recept: határozottan, de gyengéden tegyük egyik tenyerünket Lilike hasára üléskor, aminek hatására a hasizom is elkezd dolgozni. És tényleg így működik a dolog! Logikus és végtelenül egyszerű! A másik módszert Lili hárítására kaptuk, azaz amikor a kezecskéjét kellene használnia fogáshoz, de a kisasszony úgy dönt, hogy nem akarja a fogást, és hátrakapja kis kacsóit és onnantól kezdve már csak erőszakkal lehetne rávenni, hogy érintse meg az adott dolgot. Ez egyébként egy tipikus "vakos" hárítási mozdulat babáknál, amit minél hamarabb le kell építeni, hiszen a látáskárósodott babáknál létfontosságú, hogy akarjanak a kezükkel "felfedezni". A megoldás mögött a törzs-periféria gondolata állt (nem biztos, hogy Ferenc így hívta, én most így hívom): a törzset azonosítom magammal, az vagyok én, és a kezem a periféria. Hogy ezt tényleg érezzem is, demonstrálta rajtam: megfogta a lapockámat gyengéden, majd a felkaromat. Éreztem a másságot. A megoldás pedig az lenne, hogy a törzset, azaz magamat ki kell terjeszteni a perifériákra, hogy ugyanazt a biztonságot érezzem bennük, mint mondjuk a szívem tájékán. És ennek a módszere egyszerű: szintén gyengéden, de határozottan, és szépen lassan, szakaszosan a lapockától símogassunk végig a kar mentén - ameddig csak el tudunk jutni, ideális esetben az ujjakig. Tiltakozásnál pedig menjünk vissza a lapockához és közelítsünk újból. Mindezt sok-sok türelemmel. Rajtam nagyon működött a bemutató, az ujjaim hegyét is végül a törzsemhez tartozónak éreztem. Persze a gondolatom rögtön az volt, hogy ennek az egyszerű oka annyi, hogy aggyal fölfogtam a módszer lényegét és rendesen beleképzeltem magam és akartam, hogy működjön. Tehát az agyammal végeztem el a munkát, az illúziót vagy nevezzük bárminek, és arra gondoltam, hogy na ez akkor Lilinél tutira nem fog működni, mert ő mindebbe a háttérinfóba nem fog belegondolni. És tévedtem. Lili jól tűrte a lapocka felől induló simítást, elsőre a könyöke tájékán kezdte a tiltakozást, majd jópárszor ugyanide jutottunk, végül Ferenc az ujjakig is eljutott mindennemű tiltakozás nélkül. A harmadik érdekesség pedig az volt számomra, hogy amikor én említettem, hogy Lili nem használja a karjait támaszra, akkor megkérdezte Ferenc, hogy és ez miért is baj. Kulcselem ugyanis a türelem. Lehet, hogy az izületei, az izomzata, vagy az idegrendszere még nem felkészült rá. Hiszen támasztani tud. Kérdeztem, hogy honnan veszi. Erre megmutatta, hogy más helyzetekben, pl. ülésben is milyen szépen lerakosgatja Lili a tenyerét és ráhelyezgeti a testsúlyt (ilyet ugye már mi is láttunk elvétve). Szerinte nem négykézláb-pózba erőszakolással kellene őt helyzetbe hozni, aminek előbb-utóbb úgyis sírás a vége, hanem olyan pózokban kell az egyensúlyából kimozdítgatni, melyekben otthon van. Ülésben pl. nagyszerűen lehet hintáztatgatni, amit ráadásul még szeret is, és támasztgat is közben.
Szóval ilyenek voltak BMC fronton. Érdekes. (És elnézést minden hozzáértőtől, ha félreértettem volna valamit :))
A jövő hétre pedig a Feldenkrais módszer képviselőjétől kértünk időpontot, hogy ő is megnézze Lilikénket. Valahogy olyan érzésem van, hogy az a szikra, vagy lökés, vagy megindítás, ami Lilinek hiányzik a mozgásának beindulásához, a Feldenkrais módszerből ki tud pottyanni. Talán.
Amikor visszatértünk az autóhoz Rékussal, rájöttem, hogy mekkora szőke vagyok már megint, közvetlenül egy árok szélére húzódtam le, így esélytelen volt, hogy a saját oldalamon beszálljak a kormány mögé a gigantikus esőzésnek hála...Úgyhogy el lehet képzelni pocakos énemet, amint bevergődik az anyósülés felől...jajjj, szegény Barnit majdnem szétpréseltem. Aznap már nem volt nagy programunk, Rékus csinált nekem egy fini rántottát, amiről megállapítottuk, hogy olyan kaja, amit elrontani nem lehet, de mégis iszonyat jól esett. A másnapra tervezett shoppingolást pedig az eső miatt elnapoltuk a távoli homályos jövőbe és inkább fetrengtünk hosszan bele a délelőttbe, majd kaja után hazaindultunk Kaposvárnak, ahol Feri már nagyon várt bennünket. Az út igen cifra volt, óriási széllökésekkel az autópályán, átfolyásokkal, zöld levélszőnyeggel, majd a 67-esen igazi medencékkel, de megúsztuk ép börrel ... És mivel semmilyen vadászesemény nem akadt, így Feri szépségesre takarította cserébe a házat, míg mi kikapcsolódtunk és okosodtunk. Másnapra az is kiderült persze, hogy beáztunk a kémények mentén, ill. hogy Lili szülinapjára nem lesz gyönyörűségesre bevakolva a házunk az esőzés miatt - de az már egy másik történet...Mint ahogy az is, hogy másnap Lili a védőnők sztárja lett, mert kijött értünk a látásfejlesztőnk, hogy bevigyük Lili sztárt egy látásfejlesztéses bemutatóra védőnéni hallgatók számára. De hát ez már a szokásos uncsi dolog, el sem mesélem :)
2010. május 17., hétfő
Nagyon előre tekintve
Találtam egy cikket a Népszabadságban egy vak kislányról, hogy hogyan sikerült integrált oktatási intézménybe bekerülnie. A kislány is látóideg probléma miatt vak - neki egyáltalán nem fejlődött ki ilyen (míg Lilikénké csak alulfejlett) és egy ideig egy kaposvári iskolába járt integráltan, csak túl sokat kellett ingáznia, ezért új, a lakóhelyükhöz közelebbi helyet kellett számára keresni. Ja igen, az integrált képzés annyit tesz, hogy valamilyen sérült gyermek (legyen az mozgás- vagy látás- vagy hallás sérült) tud a többi, egészséges gyerekkel egy intézményben tanulni, nem kell speciális helyre mennie, mert az iskola felkészült a fogadására (a tanárok hajlandóak segíteni a tanulást és beilleszkedést, az iskola hajlandó beruházni speciális eszközökbe, melyek sokszor nem olcsóak - no és persze cserébe felveszik az emelt állami normatívát, bár sokan említik, hogy a nagyobb beruházásokért az bizony senkit nem kompenzál...).
Maga a cikk amúgy jó hangulatú, kedves, a problémák bemutatása ellenére is, csak van benne két mondat, ami eléggé szíven ütött: "Bogit ötévesen íratták be a Vázsnoktól két kilométerre lévő körzetközpont, Sásd óvodájába, s nyolcesztendősen vált alkalmassá arra, hogy iskolába menjen. Hogy ezt a szintet elérje, Pécsre és Budapestre járt speciális fejlesztőfoglalkozásokra." A nyolc év volt az, ami rosszul esett: a speciális fejlesztések ellenére csak nyolc évesen lett iskolaérett a kislány. Persze tudom, hogy ez nem tragédia és nem a világ vége, és a mi esetünkben a nyolc évből akár még több (vagy kevesebb) is lehet, de én eddig abba nem gondoltam bele, hogy ez is előfordulhat. Tegnap Rékussal beszélgettünk erről: szerintem nem jó, hogy egy lány évet (éveket) veszít. Rékus szerint ez hülyeség, őt nem izgatná, ha a gyermeke lassabb ütemben halad csak. Bennem van egy olyan gondolat viszont, hogy egy lánynak ki kell járnia az iskoláit, el kell kezdenie dolgozni, karriert építeni, és nem biztos, hogy mindez jó, ha megcsúszik, mert bár nem feltétlenül, de ezzel megcsúszhat a családalapítás, gyerekvállalás is. És bár hiszek abban, hogy 40 év felett is símán lehet szülni manapság már, de biológiailag egészen biztosan szerencsésebb a korábbi gyerekvállalás. A fiúk ilyen szempontból jobban járnak.
Speciális intézmény viszont csak Budapesten van, a Vakok Iskolája. Még jó, hogy van pár évünk, hogy kiderüljön, Lilkó mennyit láthat és kitaláljuk, hogy milyen suliba adjuk. Jó lenne itt helyben integráltan maradni, csak kérdés, hogy így megkapja-e mindazt, amire speciálisan szüksége lenne. Értve ezalatt olyan apróságokat is, hogy megtanítják a pesti suliban az önvédelemre, a közlekedésre, az önellátásra, a számítógéphasználatra, stb. - vajon itt is meglesz ezekre a lehetősége???
A cikkhez klikk ide>>
Maga a cikk amúgy jó hangulatú, kedves, a problémák bemutatása ellenére is, csak van benne két mondat, ami eléggé szíven ütött: "Bogit ötévesen íratták be a Vázsnoktól két kilométerre lévő körzetközpont, Sásd óvodájába, s nyolcesztendősen vált alkalmassá arra, hogy iskolába menjen. Hogy ezt a szintet elérje, Pécsre és Budapestre járt speciális fejlesztőfoglalkozásokra." A nyolc év volt az, ami rosszul esett: a speciális fejlesztések ellenére csak nyolc évesen lett iskolaérett a kislány. Persze tudom, hogy ez nem tragédia és nem a világ vége, és a mi esetünkben a nyolc évből akár még több (vagy kevesebb) is lehet, de én eddig abba nem gondoltam bele, hogy ez is előfordulhat. Tegnap Rékussal beszélgettünk erről: szerintem nem jó, hogy egy lány évet (éveket) veszít. Rékus szerint ez hülyeség, őt nem izgatná, ha a gyermeke lassabb ütemben halad csak. Bennem van egy olyan gondolat viszont, hogy egy lánynak ki kell járnia az iskoláit, el kell kezdenie dolgozni, karriert építeni, és nem biztos, hogy mindez jó, ha megcsúszik, mert bár nem feltétlenül, de ezzel megcsúszhat a családalapítás, gyerekvállalás is. És bár hiszek abban, hogy 40 év felett is símán lehet szülni manapság már, de biológiailag egészen biztosan szerencsésebb a korábbi gyerekvállalás. A fiúk ilyen szempontból jobban járnak.
Speciális intézmény viszont csak Budapesten van, a Vakok Iskolája. Még jó, hogy van pár évünk, hogy kiderüljön, Lilkó mennyit láthat és kitaláljuk, hogy milyen suliba adjuk. Jó lenne itt helyben integráltan maradni, csak kérdés, hogy így megkapja-e mindazt, amire speciálisan szüksége lenne. Értve ezalatt olyan apróságokat is, hogy megtanítják a pesti suliban az önvédelemre, a közlekedésre, az önellátásra, a számítógéphasználatra, stb. - vajon itt is meglesz ezekre a lehetősége???
A cikkhez klikk ide>>
2010. május 14., péntek
Borsóházban II.
Hétfőn megint voltunk ám Lilkóval a Borsóházban Velencén Csilláéknál. Szokás szerint elröppent az a nap! Kár, hogy nincsenek közelebb, mert Barni partraszállásáig valószínűleg már nem fogunk kiröppenni, maximum hétvégi rendezvényekre, amikor Feri el tud kísérni, azaz ő vezetne, én meg csak gyönyörködnék a tájban, nyugisan a nagy hasammal...
A képeket Katának (Lizi anyukájának) köszönjük nagyon, aki dokumentálta a napot profi módon. (Csak ajánlani tudom, nézzetek be hozzá, ide: ribizlifoto).
Délelőtt Sanyi bácsi tornázott Lilivel. Neki sírás nélkül állt Lilike (nem egyedül, dehogy!) többször is és tűrte az állítást. Amúgy meg sírt is sokat. Hiperérzékenyt játszott, mindentől hisztis-csajos lett. Ez egy esetben szokványos tőle: fogzáskor. Akkor indulhatott be valami... El sem akart aludni torna és kaja után, pedig múltkorról emlékeztem, hogy muszáj lesz, különben álmos és éhes lesz a zenés foglalkozás alatt délután...Miután minden babát felébresztett az alvós szobában, kihoztam azzal, hogy "nyertél", és letettem a többi lazító baba mellé a szőnyegre, hasra. Alig telt el pár perc, Lilkó már aludt is :)
Amíg Lilkó aludt, én Csilla Borijának (balra), Kata Lizijének (háttal) és Judit Barbarájának (szemben) gyűrűjében játszottam toronyledöntögetőset. (Pont ilyen tornyot szeretnék Lilinek is. Még ennél is magasabb ám, csak egy Márk nevű kisfiú éppen elkobozta a csúcselemeket :) És már ígéretem is van rá :))
Aztán jött az, hogy Lilkót ébresztgetni kellett, hogy tudjunk enni is a nagy zenélés előtt. Nem voltam sikeres, hiába puszilgattam a kis drágámat...
Simizgettem-szeretgettem, lassan, nagyon lassan éledezett. Pedig mondom: hangzavar az volt rendesen a nagy teremben!
Itt már szilvázunk! Kicsit kómásan, de eszik a kiscsaj.
Fogzókellékek bekészítve, hátha kelleni fognak...
És mehet a móka, s kacagás, dalolászás! (Jobb szélén Márk, fürtös Lizikénk mellett balról pedig Kinga és kislánya, Hanga).
A képeket Katának (Lizi anyukájának) köszönjük nagyon, aki dokumentálta a napot profi módon. (Csak ajánlani tudom, nézzetek be hozzá, ide: ribizlifoto).
Délelőtt Sanyi bácsi tornázott Lilivel. Neki sírás nélkül állt Lilike (nem egyedül, dehogy!) többször is és tűrte az állítást. Amúgy meg sírt is sokat. Hiperérzékenyt játszott, mindentől hisztis-csajos lett. Ez egy esetben szokványos tőle: fogzáskor. Akkor indulhatott be valami... El sem akart aludni torna és kaja után, pedig múltkorról emlékeztem, hogy muszáj lesz, különben álmos és éhes lesz a zenés foglalkozás alatt délután...Miután minden babát felébresztett az alvós szobában, kihoztam azzal, hogy "nyertél", és letettem a többi lazító baba mellé a szőnyegre, hasra. Alig telt el pár perc, Lilkó már aludt is :)
Amíg Lilkó aludt, én Csilla Borijának (balra), Kata Lizijének (háttal) és Judit Barbarájának (szemben) gyűrűjében játszottam toronyledöntögetőset. (Pont ilyen tornyot szeretnék Lilinek is. Még ennél is magasabb ám, csak egy Márk nevű kisfiú éppen elkobozta a csúcselemeket :) És már ígéretem is van rá :))
Aztán jött az, hogy Lilkót ébresztgetni kellett, hogy tudjunk enni is a nagy zenélés előtt. Nem voltam sikeres, hiába puszilgattam a kis drágámat...
Simizgettem-szeretgettem, lassan, nagyon lassan éledezett. Pedig mondom: hangzavar az volt rendesen a nagy teremben!
Itt már szilvázunk! Kicsit kómásan, de eszik a kiscsaj.
És mehet a móka, s kacagás, dalolászás! (Jobb szélén Márk, fürtös Lizikénk mellett balról pedig Kinga és kislánya, Hanga).
2010. május 13., csütörtök
Igen: nem, nem: igen
Szóval én éppen ledőltem aludni, amikor a kistündér felébredt. Feri hozta is oda az ágyamhoz, így nem volt alvás ezúttal sem. Viszont volt bólogatás tanítás. Próbálom rávenni, hogy bólogasson vagy csóválja a fejét, hogy kiváltsuk a választótáblát. A "nem" az nagyon megy fejrázásilag és néha mondogatja is, de szerintem nincs tisztában a jelentésével, még szokjuk. Ha én kimondom viszont, akkor azonnal tudja, hogy csóválni kell a fejét :) (Mint ahogy meghallja azt a szót, hogy "butaság", azonnal elkezdi ütni a fejét, mert ugye amikor ezt csinálta, akkor mondtuk neki. Az ok-okozati összefüggésekkel tehát annyira még nincsen tisztában, viszont vicces a dolog.)
Az "igen" sajnos sehogy sem működik. Próbálok a kezeimmel rásegíteni neki, hogy ráérezzen a fejmozgás ízére, de tök feszes a nyaka, nem érti, hogy mit akarok, bár egy idő után enged és mosolyog, de magától még nem megy. Amúgy ez meg tipikus: a "nem" igen, az "igen" nem :) Rékus szerint igenis nehezebb az "igen", mert meg kell küzdeni a gravitációval is :)
Ma amúgy maszírozós és helyzetbe hozós tornáztatás ment, kétszer is, és még egy tornát nyomtunk Ferivel együtt, a T-SMT sorunkat. (A délelőtti maszírozásom volt a bűnös abban, hogy Lilkó elaludt. Pedig már délelőtt nem szokik olyat egy ideje.) Vegyes a kép, de már látszódik, hogy hol kell valamit változtatnunk, hogy rendesen tudjuk csinálni a gyakorlatokat. Pl. nem ártana, ha lenne egy mellkas alá betehető hengerünk. Eddig jól elvoltunk párnával is, de most gördíteni kellene Lilkót rajta, a párna ehhez meg édeskevés (így kis gumilabdával bénáztunk, ami volt itthon...). Meg síma támasztéknak is jó lenne a billenő deszkára, mert most megint az lett a mondás, hogy nem jó, ha Feri tartja Lilkó karját négykézláb pózban, mert megszokja és magától továbbra is csak össze fog csuklani, elégnek kellene lenni, ha Feri csak a kis tenyereket szorítaná a padlóhoz, hogy Lili ráérezzen, milyen az, ha picikét tartania kell magát. Mivel éppen szigetelik a házikónkat, így Feri hozott egy darabka hungarocellt, pont jó magasságút Lilike mellkasa alá, és az lett támasztéknak kinevezve. Már csak azt kellene megoldani, hogy ne hulljanak belőle a darabkák.
Torna torna hátán. Ja. Mert elfogytak a szókártyák és a matekos pöttyös kártyák. Azt beszéltük Ferivel, hogy a jövő héten úgyis itt a család, mindenkit befogunk manufaktúránkban és daraboljuk a lapokat, ragasztjuk a pöttyöket együttes erővel! :) Most egyébként megint "nemlátós" napokat érzékelünk Ferivel, mintha megint nem nézne meg Lili semmit...
És sajnos mintha picit megfázott volna. Túl laza hacukában sétáltunk tegnap? :( Pedig itt az áttörés halolaj evésben: az jó az immunrendszernek is, de úgy látszik, gyorsabbak voltunk a megbetegedéssel. Tök jó tippeket kaptam e-mailben gyógyszerbeadagolásra Szanditól, Judittól amúgy. Szandiék védőnénije szerint a kanalat picikét bent kell hagyni a gyógyszerrel a szájban, és így előbb-utóbb kénytelen nyelni a baba (számomra félő, hogy később elutasítja így a kanalat, kvázi a kajálást, ill. Lili elég hevesen tiltakozik az ellen, amit nem akar, nagy küzdelem, majd sírás lenne egy ilyen trükkből), Judit pedig valami cumiszerűségről írt, amit sokfelé lehet kapni, bele kell tölteni az anyagot és kicumizza belőle a baba. Hm. Én kezdtem az abszolút hagyományos eljárással: kajába kevertem. A 2.5 ml elég sok amúgy, kb. 4-5 kiskanál kaja-halolaj keverékkel tűntethető csak el. Már kétszer csináltam, és asszem menni fog. Bár Lili észreveszi a turpisságot, de túlteszi magát rajta. És ha már evés: ma szenzációs voltam, mert Lili előkéjének zsebében összegyűlt kekszdarabkákból, fél doboz natúr joghurtból és fél lereszelt zöldalmából zseniálisan finom vacsit csináltam Lilkónak. Úgy nyelte, hogy öröm volt nézni. Boldogságos volt :)
Az "igen" sajnos sehogy sem működik. Próbálok a kezeimmel rásegíteni neki, hogy ráérezzen a fejmozgás ízére, de tök feszes a nyaka, nem érti, hogy mit akarok, bár egy idő után enged és mosolyog, de magától még nem megy. Amúgy ez meg tipikus: a "nem" igen, az "igen" nem :) Rékus szerint igenis nehezebb az "igen", mert meg kell küzdeni a gravitációval is :)
Ma amúgy maszírozós és helyzetbe hozós tornáztatás ment, kétszer is, és még egy tornát nyomtunk Ferivel együtt, a T-SMT sorunkat. (A délelőtti maszírozásom volt a bűnös abban, hogy Lilkó elaludt. Pedig már délelőtt nem szokik olyat egy ideje.) Vegyes a kép, de már látszódik, hogy hol kell valamit változtatnunk, hogy rendesen tudjuk csinálni a gyakorlatokat. Pl. nem ártana, ha lenne egy mellkas alá betehető hengerünk. Eddig jól elvoltunk párnával is, de most gördíteni kellene Lilkót rajta, a párna ehhez meg édeskevés (így kis gumilabdával bénáztunk, ami volt itthon...). Meg síma támasztéknak is jó lenne a billenő deszkára, mert most megint az lett a mondás, hogy nem jó, ha Feri tartja Lilkó karját négykézláb pózban, mert megszokja és magától továbbra is csak össze fog csuklani, elégnek kellene lenni, ha Feri csak a kis tenyereket szorítaná a padlóhoz, hogy Lili ráérezzen, milyen az, ha picikét tartania kell magát. Mivel éppen szigetelik a házikónkat, így Feri hozott egy darabka hungarocellt, pont jó magasságút Lilike mellkasa alá, és az lett támasztéknak kinevezve. Már csak azt kellene megoldani, hogy ne hulljanak belőle a darabkák.
Torna torna hátán. Ja. Mert elfogytak a szókártyák és a matekos pöttyös kártyák. Azt beszéltük Ferivel, hogy a jövő héten úgyis itt a család, mindenkit befogunk manufaktúránkban és daraboljuk a lapokat, ragasztjuk a pöttyöket együttes erővel! :) Most egyébként megint "nemlátós" napokat érzékelünk Ferivel, mintha megint nem nézne meg Lili semmit...
És sajnos mintha picit megfázott volna. Túl laza hacukában sétáltunk tegnap? :( Pedig itt az áttörés halolaj evésben: az jó az immunrendszernek is, de úgy látszik, gyorsabbak voltunk a megbetegedéssel. Tök jó tippeket kaptam e-mailben gyógyszerbeadagolásra Szanditól, Judittól amúgy. Szandiék védőnénije szerint a kanalat picikét bent kell hagyni a gyógyszerrel a szájban, és így előbb-utóbb kénytelen nyelni a baba (számomra félő, hogy később elutasítja így a kanalat, kvázi a kajálást, ill. Lili elég hevesen tiltakozik az ellen, amit nem akar, nagy küzdelem, majd sírás lenne egy ilyen trükkből), Judit pedig valami cumiszerűségről írt, amit sokfelé lehet kapni, bele kell tölteni az anyagot és kicumizza belőle a baba. Hm. Én kezdtem az abszolút hagyományos eljárással: kajába kevertem. A 2.5 ml elég sok amúgy, kb. 4-5 kiskanál kaja-halolaj keverékkel tűntethető csak el. Már kétszer csináltam, és asszem menni fog. Bár Lili észreveszi a turpisságot, de túlteszi magát rajta. És ha már evés: ma szenzációs voltam, mert Lili előkéjének zsebében összegyűlt kekszdarabkákból, fél doboz natúr joghurtból és fél lereszelt zöldalmából zseniálisan finom vacsit csináltam Lilkónak. Úgy nyelte, hogy öröm volt nézni. Boldogságos volt :)
2010. május 12., szerda
Lili headbanger videója
Legnagyobb megdöbbenésemre Lilike Moby Dicket élvez, a Legyél hepi című számot. Ő nagyon az. És headbangel, mint a legnagyobb rajongók :)
A wikipedia szakszerű leírása a fejrázás stílusairól. Lilike maximálisan profi a témában:) (bocsi, hogy angol...)
"There are various styles of headbanging. Various styles are often mixed together according to taste and to the tempo and heaviness of the music. They can also be performed with eyes closed and/or in combination with hand gestures such as the sign of the horns, singing, yelling, and lip syncing. Headbangers' bodies usually bang with the head, reducing the strain on the neck and making the body move in a serpentine, up-and-down fashion to the music. There are a number of different stances a headbanger can adopt." (http://en.wikipedia.org/wiki/Headbanging)
2010. május 11., kedd
Pocakok
Az első kép Lilkó születése előtt 11 nappal készült. A második kép Barnika feltételezett születése előtt 68 nappal...Szerintem ott járok már most, mint Lilkucival a szülőszobán...hogy mi lesz ebből? Lehet szavazni!
a) Második szülésnél ez normális, kevés idő telt el az első óta, ki van tágulva ott bent minden. Lesz ez még nagyobb is!
b) Barnika mégiscsak giganagy babu lesz, hurrá! És szegény én!
c) Elszámolták a szülés várható időpontját és legközelebb már a szülőszobáról jelentkezem.
d) Nem szavazok gyerekes dolgokra!
e) Egyéb, mégpedig...
Főpróba
Tartottunk főpróbát halolaj evésből :)
Megjött ugyanis a nem olcsó szülinapi ajcsi és hát ki kellett próbáljam. Főleg, hogy a mielinizációnk elmaradozott a legfrissebb MR-szakvélemény szerint. Hátha ez is jó rá (leírás szerint igen) a B12 mellett. De majd mindezt jól megerősíttetem a neurológussal!
Szóval teszt indul: kiadagol kiskanálba, száj felé visz óvatosan, Lili szagol, majd mosolyog. Én döfködök a szája felé a kanállal, ami illatozik a tutti-frutti aromától, szörnyű. Lili csíkszájú, kuncog és várja, kitát. Én beadagolok, ő ízlelget, majd jön a vélemény: ki vele! Szépen lassan csurdogáltatja, mint a tejtermékeket szokja, majd hogy alapos munkát végezzen, még köpköd is egy jót. Mindezt viccesen fogja fel, mintha ez valami móka lenne!
Na most mit kezdjek vele? Nem volt ugye olcsó mulatság, de ami ennél sokkal fontosabb: én ezt tényleg szeretném adni neki!
Szülinapi torta főpróbát nem tartottunk, de már keresgélek mindenfelé. Akinek esetleg van ehető és jól kinéző tortatippje, amit egy leendő egy éves maradandó egészségkárodás nélkül megehet, az küldje el nekem! (Ja, és rendes recept legyen ám! Hány percre, milyen hőfokra, pontosan mennyit - ezek kritikusak nálam. Égnek áll a hajam az olyan kifejezésekre, hogy "ízlés szerint", "míg barna nem lesz a teteje", "amíg meg nem sül", brrrrrrrrr) Előre is köszi!
Megjött ugyanis a nem olcsó szülinapi ajcsi és hát ki kellett próbáljam. Főleg, hogy a mielinizációnk elmaradozott a legfrissebb MR-szakvélemény szerint. Hátha ez is jó rá (leírás szerint igen) a B12 mellett. De majd mindezt jól megerősíttetem a neurológussal!
Szóval teszt indul: kiadagol kiskanálba, száj felé visz óvatosan, Lili szagol, majd mosolyog. Én döfködök a szája felé a kanállal, ami illatozik a tutti-frutti aromától, szörnyű. Lili csíkszájú, kuncog és várja, kitát. Én beadagolok, ő ízlelget, majd jön a vélemény: ki vele! Szépen lassan csurdogáltatja, mint a tejtermékeket szokja, majd hogy alapos munkát végezzen, még köpköd is egy jót. Mindezt viccesen fogja fel, mintha ez valami móka lenne!
Na most mit kezdjek vele? Nem volt ugye olcsó mulatság, de ami ennél sokkal fontosabb: én ezt tényleg szeretném adni neki!
Szülinapi torta főpróbát nem tartottunk, de már keresgélek mindenfelé. Akinek esetleg van ehető és jól kinéző tortatippje, amit egy leendő egy éves maradandó egészségkárodás nélkül megehet, az küldje el nekem! (Ja, és rendes recept legyen ám! Hány percre, milyen hőfokra, pontosan mennyit - ezek kritikusak nálam. Égnek áll a hajam az olyan kifejezésekre, hogy "ízlés szerint", "míg barna nem lesz a teteje", "amíg meg nem sül", brrrrrrrrr) Előre is köszi!
2010. május 9., vasárnap
Zsufi hét volt
Nemcsak Lilike MR-je és Barnika UH-ja miatt volt zsufi a hét, hanem mert jól telepakoltuk programmal. Szerdán még felrohantunk Budapestre, a BHRG központba kontrollra. Júlianna és Feri végigtornázták a sorunkat és megbeszéltük, hogy hogyan tovább. Érdekes, hogy a plédbecsavarós műsorszámunk, mely alatt Lilkó folyamatosan vigyorog itthon ott újfent csak erős sírásba torkollott. Úgyhogy ígértünk egy felvételt, hogy megmutathassuk, hogy otthon már minden rendben ezzel :) Aztán jött az új sor új kihívásokkal. Most csináltuk meg itthon először Lilivel, és az új sorok szokásaihoz híven eléggé sírósra sikeredett :( A kis karját nem bírja úgy kinyújtani ugyanis a kis drága, hogy közben rajta van a testsúlya (pedig kapott könnyítést is: egy labdát tettünk a mellkasa alá). Ez azért érdekes, mert előfordul olyan helyzet, amikor ez nem gond egyáltalán, pl. ma reggel, amikor Feri játszott Lilkóval, rögzített is egy ilyen támaszos és mosolygós helyzetet:
Franc sem érti, de mindegy, haladunk tovább...
Csütörtökön Ódrikáék jöttek hozzánk látogatóba, aki a szembeszőke volt a munkahelyemen, egypár évig. Ő is pocit növesztett, 2-3 héttel fog előttem szülni, ha minden igaz és most kezdte el élvezni a nemdolgozás örömeit. Azaz még nem szokott bele, de szerintem menni fog neki :) Ha pedig munkahely, akkor a hét (és néhány megelőző hét) nagy híre, hogy átszervezték a céget, ahol dolgoztam ezidáig és a főnököm, valamint az ő főnöke is "közös megegyezéssel" távozott... Hogy ez mit jelent rám nézve, az majd kiderül, és a jövő zenéje lesz, egy darabig én úgyis csak a kölkökkel tervezek itthon dolgozni :)
Pénteken a már szokásossá vált úszás volt napirenden, egyre ügyesebb a kiscsaj. Tök jól tartja magát az úszógumiban. Csak most egy kicsit keményebb volt az "edzés" a szokásosnál, így elég jól kifáradt Lili és a többi babu is. Sajnálom, hogy itt is nyári szünet lesz, ez az utolsó úszós hónap, aztán majd csak szeptemberben.
Szombaton a badacsonyi évfordulónk ünneplésének egy hetes hétfordulóját tartottuk :) Magyarul csak annyi történt, hogy elmentünk megint Badacsonyba. És előtte kényelmesen a közeli Kilátó vendéglőbe tértünk be ebédelni, amit már jó régen nem műveltünk és így kellőképpen jól esett. És milyen érdekes volt, hogy a pincér emlékezett ránk rendesen, pedig utoljára akkor jártunk náluk, amikor még javában építkeztünk. Ezúttal csirkehusit kértem, amire megkérdezte, hogy a sok steak után hogyhogy csirke? :) Majd Badacsonyban Feri haverjaival találkoztunk, akik a szokásos éves (egyik) bortúrájukat tartották, no meg sétáltunk, fagyiztunk és jól éreztük magunkat. Ha már nem mentem fel Pestre, ami a hirtelentervem volt a hétvégére. Valahogy nem volt kedvem a vezetéshez, pakoláshoz, ottani cipekedésekhez, stb. Pedig már leszerveztem, hogy talizunk végre a csajokkal. Persze ami késik, az nem múlik, majd pótlunk.
No és persze egész héten már zajlik a házikónk szigetelése, vakolása. Nagy lázban égünk, hogy milyen lesz és mikorra lesz kész. Jó lenne, ha Lili szülinapján már szépeséges környezet venne bennünket körül. Majd Feri biztosan ír róla bejegyzést, mint házfelelős, de hogy képek lesznek, az biztos.
2010. május 5., szerda
Szülinapi készülődés
Lilikének hamarosan itt a szülinapja! (Hogy múlik az idő....)
Lesz neki nagy-nagy bulija természetesen, már most keresem az ideális torta-receptet, ami ezúttal lehet "bűnözős", azaz ezúttal nem veszem szigorúan a cukormentességet sem.
Ajándék-ügyben volt egy kis gondolkozás, hogy vajon mi legyen az. Arra jutottunk Ferivel, hogy még úgysem fogják fel a babucik egy évesen, hogy mit is kapnak, így az egészségére gondolunk elsősorban a nagylánynak, és berendeltem a nagyszerű hírű Eskimo Kids halolajat (http://www.omega3wellness.hu/eskimo-kids/eskimo-kids-gyerekeknek.html). Már régóta szemezek vele, magam is szedtem halolaj kapszulát, míg szoptattam, Lilire gondolva, de egy éves kortól már ő is kaphatja. Úgyhogy ez lett kitalálva. El ne áruljátok neki!
Lesz neki nagy-nagy bulija természetesen, már most keresem az ideális torta-receptet, ami ezúttal lehet "bűnözős", azaz ezúttal nem veszem szigorúan a cukormentességet sem.
Ajándék-ügyben volt egy kis gondolkozás, hogy vajon mi legyen az. Arra jutottunk Ferivel, hogy még úgysem fogják fel a babucik egy évesen, hogy mit is kapnak, így az egészségére gondolunk elsősorban a nagylánynak, és berendeltem a nagyszerű hírű Eskimo Kids halolajat (http://www.omega3wellness.hu/eskimo-kids/eskimo-kids-gyerekeknek.html). Már régóta szemezek vele, magam is szedtem halolaj kapszulát, míg szoptattam, Lilire gondolva, de egy éves kortól már ő is kaphatja. Úgyhogy ez lett kitalálva. El ne áruljátok neki!
MR
Elérkezett Lili szülinapjának közelsége és azt beszéltük a szegedi neurológusunkkal, hogy ezidőtájt jelentkezünk nála kontrollon, ami áll egy előzetes MR vizsgálatból, és egy szemészeti ERG, ill. VEP vizsgálatból, amit követ nála a konzultáció. Én szépen jelentkeztem is nála, hogy akkor az MR-t hogyan tervezi megejteni, és kiderült, hogy Szegeden augusztus-szeptember tájékán kerülnénk csak sorra, és az OEP-et kikerülő sajátzsebes megoldásra (26 ezer Ft körül van) is kb. 2 hetet kell várni. A kaposvári korábbi szakvéleményünkön is szerepelt, hogy egy éves korban javasolt a kontroll, így felvetettem, hogy esetleg az itteni készülék nem lenne-e alkalmas, mint ahogy egyszer már alkalmasnak bizonyult. A szegedi neurológus szerint nagyon jó kis gép ez, megfelelő szakértelemmel párosul, így azt mondta, hajrá. Mi pedig megkértük sógornőmet, hogy segítse az ügyintézést gördülékenyebbé tenni, ami sikerült is, azonnal sorra kerültünk, amint rendelkezésre állt az altatóorvos. Keddenként történik a gyermekek altatásos vizsgálata (azért kell altatni, mert a gyerekek nem tudnak ugye kérésre mozdulatlanul egy helyben maradni), így megkaptuk az utasításokat: előző este éjfélkor az utolsó kaja, és aznap reggel 6-kor az utolsó folyadékbevitel, 8-kor vizsgálat.
Lili hétfő este 8 körül vacsizott és lefeküdt aludni. Én kegyetlenül ideges lettem, Feri is, ettük egymást rendesen - ami amúgy egyáltalán nem szokásunk. Az altatás körülményein (infúzió bekötés, nemevés, nemivás) ugyanúgy stresszeltem, mint a vizsgálati eredményeken. Nagyon rosszul aludtam, sokszor fent voltam, a köztes időben pedig különböző rémálmokat élvezhettem. Csak eljött a reggel, szerencsére Lilkó 6-kor jelzett először, hogy szomjas, majd pedig 7-ig kihúztam az időt a készülődéssel. Nem volt sírás, hogy nincs újabb folyadék vagy reggeli, tereltük a kisasszony figyelmét, ahogy csak tudtuk. Persze az törvényszerű, hogy az utunk hosszabb volt a szokásosnál, mert egy vonatot kifogtunk, és soha nem kellett annyit dekkolnunk a sorompó előtt, mint aznap, de végül csak megérkeztünk az egyetemre 8 után 1-2 perccel. Beregisztráltunk, majd közölték, hogy foglaljunk helyet, az altatósok még sehol nincsenek. Ekkor már komplett csörgőarzenált kellett Lilinek hadba fogni, hogy ne sírdogáljon. Majd telt-múlt az idő. Feri fel-felugrált, ideges volt, többször rákérdezett, telefonálgatott a gyerekorsztályra, hogy nehogy ott várjanak bennünket, és az ott dolgozó ismerősöktől próbált felvilágosítást kérni, hogy most akkor mi van. Ketten is dolgoznak ott radiológusként, megnyugtató volt látni őket. Kb. 3/4 9-kor befutott a kisbusz a dokinénivel, asszisztensével és még két gyerekkel, szüleikkel. Már a tűrőképességünk határán jártunk, azaz főleg Lili. Vele kezdtek ezek után: kapott egy nyugtató szirupot, amit Feri próbált a szájacskájába lövellni, majd végignézegették a vénáit, hogy hova lehet beszúrni a tűt. Fel is készítettük őket, hogy kihívásos lesz a dolog, a kis duci tündérkémen nehéz megfelelő vénát találni... Ő közben valamelyest megnyugodott, már nem sírt, viszont élénk lett: hintáztatta magát, nevetgélt és énekelt hangosan. Nagyon édes volt! Aztán amikor mindennel előkészültek, elvették Lilkót tőlünk, hogy a további előkészítés már zárt ajtók mögött fog zajlani, mert csak egymást idegesítenénk: bennünket, hogyha nem találják el a vénát sokadjára sem, és mi őket, ha ezt nehezményezzük. Idegesen a váróba mentünk Ferivel, vettünk forró csokit nekem, csokit neki, és beültünk az ajtóba, hogy onnan szorítsunk Lilinek. Kb. 6-8 percet sírt nagyon, majd csend lett. Kijöttek szólni, hogy nyugodjunk meg, másodjára sikerült vénát találni, az infúzió bekötve és várják, hogy elszenderedjen a kiscsaj. Aki végig a lábait emelgette a feje mellé vidáman, míg ez meg nem történt :) Aztán elkezdődött a vizsgálat. Én előzetesen odaadtam a neurológus szakvéleményét és kéréseit arra nézve, hogy milyen felvételeket szeretne kérni, mely agyrészekről, és az orvosigazgató-helyettessel (aki sógornőmék ismerőse) át is beszéltük a dolgokat. Kiderült, hogy Budapesten van egy jobb készülék, azzal lehetne finomabb felvételeket csinálni, de végülis mint utólag kiderült, ezzel is nagyon jó felvételek készültek, csak egy kicsikét több ideig tartott. A szegedi neurológus egy tudományos cikket is küldött és az azokban leírtakat is figyelembe tudták venni a vizsgálat során, hogy a cikkbeli adatokkal összevethető adatok álljanak majd rendelkezésre. A vizsgálat után is beszélgettünk egy sort, és ezek derültek ki:
- a látóideg kétségkívül nagyon vékonyka
- a corpus callosum is vékonyka, de talán az alsó határértéket megüti
- a kisagyi vermis vékonyságát nem tudták megítélni, mert kisbabákról nem állt rendelkezésükre összehasonlító adat, de készítettek felvételeket róla és lemérték, hogy a szegedi neurológus tudjon majd nyilatkozni
- a septum pellucidum tökéletesen kivehető, nem hiányzik, sőt, a korábban esetleg cisztának tűnő fekete foltot sem sikerült ezúttal észrevenni, úgyhogy úgy néz ki, vagy soha nem is létezett, vagy felszívódott.
Részletes szakvéleményt és a felvételeket pár napon belül kapjuk meg.
Ez két dolgot jelent számunkra:
1.) eléggé esélyes, hogy optic nerve hypoplasia (vagy a septo-optic dysplasia) lesz a végső diagnózisunk, azaz a látóideg vékonyságából eredő látássérülés. Ezzel egy nagy probléma van: nem fejleszthető. Ha agykérgi rendellenességet találtak volna, az állítólag annyiban jobb eset, hogy elég jó eredményeket érnek el a fejlesztés terén...Azaz lehet tovább kutatni az alternatív megoldásokat: új kört futni az akupunktúrával, utánaolvasni a műtéti eljárásoknak és nagyon erősen követni az őssejtes eredményeket...nem maradt sok. :(((
2.) egy nagyon jó hír: úgy néz ki, az agyban nincsen (különösebb) problémája Lilkónak :)))
Aztán már csak az maradt hátra, hogy Lilkó magához térjen. Ez egy eléggé hosszadalmas folyamat volt, hiába mozgattuk, noszogattuk, nagyon mélyen aludt. Az egyetemről át is vittek közben bennünket kisbusszal a gyerekkórházba, megfigyelésre. Aztán dél körül csak feléledt a drágám széles mosollyal, "itt"-tel bejelentkezett, majd jött a sírás. Megitattuk Lilit, megetettük, nem volt hányás, így a kanülkéjét kihúzták a karjából (óriási visítás) majd jöhettünk haza.
Még nagyon mélyen alszik a drágám, frissen kihozva az MRI-ből.
Feri próbálja Lilkót az altatásból felébreszteni.
Lilkó inkább alszik tovább, mint a bunda.
Lili hétfő este 8 körül vacsizott és lefeküdt aludni. Én kegyetlenül ideges lettem, Feri is, ettük egymást rendesen - ami amúgy egyáltalán nem szokásunk. Az altatás körülményein (infúzió bekötés, nemevés, nemivás) ugyanúgy stresszeltem, mint a vizsgálati eredményeken. Nagyon rosszul aludtam, sokszor fent voltam, a köztes időben pedig különböző rémálmokat élvezhettem. Csak eljött a reggel, szerencsére Lilkó 6-kor jelzett először, hogy szomjas, majd pedig 7-ig kihúztam az időt a készülődéssel. Nem volt sírás, hogy nincs újabb folyadék vagy reggeli, tereltük a kisasszony figyelmét, ahogy csak tudtuk. Persze az törvényszerű, hogy az utunk hosszabb volt a szokásosnál, mert egy vonatot kifogtunk, és soha nem kellett annyit dekkolnunk a sorompó előtt, mint aznap, de végül csak megérkeztünk az egyetemre 8 után 1-2 perccel. Beregisztráltunk, majd közölték, hogy foglaljunk helyet, az altatósok még sehol nincsenek. Ekkor már komplett csörgőarzenált kellett Lilinek hadba fogni, hogy ne sírdogáljon. Majd telt-múlt az idő. Feri fel-felugrált, ideges volt, többször rákérdezett, telefonálgatott a gyerekorsztályra, hogy nehogy ott várjanak bennünket, és az ott dolgozó ismerősöktől próbált felvilágosítást kérni, hogy most akkor mi van. Ketten is dolgoznak ott radiológusként, megnyugtató volt látni őket. Kb. 3/4 9-kor befutott a kisbusz a dokinénivel, asszisztensével és még két gyerekkel, szüleikkel. Már a tűrőképességünk határán jártunk, azaz főleg Lili. Vele kezdtek ezek után: kapott egy nyugtató szirupot, amit Feri próbált a szájacskájába lövellni, majd végignézegették a vénáit, hogy hova lehet beszúrni a tűt. Fel is készítettük őket, hogy kihívásos lesz a dolog, a kis duci tündérkémen nehéz megfelelő vénát találni... Ő közben valamelyest megnyugodott, már nem sírt, viszont élénk lett: hintáztatta magát, nevetgélt és énekelt hangosan. Nagyon édes volt! Aztán amikor mindennel előkészültek, elvették Lilkót tőlünk, hogy a további előkészítés már zárt ajtók mögött fog zajlani, mert csak egymást idegesítenénk: bennünket, hogyha nem találják el a vénát sokadjára sem, és mi őket, ha ezt nehezményezzük. Idegesen a váróba mentünk Ferivel, vettünk forró csokit nekem, csokit neki, és beültünk az ajtóba, hogy onnan szorítsunk Lilinek. Kb. 6-8 percet sírt nagyon, majd csend lett. Kijöttek szólni, hogy nyugodjunk meg, másodjára sikerült vénát találni, az infúzió bekötve és várják, hogy elszenderedjen a kiscsaj. Aki végig a lábait emelgette a feje mellé vidáman, míg ez meg nem történt :) Aztán elkezdődött a vizsgálat. Én előzetesen odaadtam a neurológus szakvéleményét és kéréseit arra nézve, hogy milyen felvételeket szeretne kérni, mely agyrészekről, és az orvosigazgató-helyettessel (aki sógornőmék ismerőse) át is beszéltük a dolgokat. Kiderült, hogy Budapesten van egy jobb készülék, azzal lehetne finomabb felvételeket csinálni, de végülis mint utólag kiderült, ezzel is nagyon jó felvételek készültek, csak egy kicsikét több ideig tartott. A szegedi neurológus egy tudományos cikket is küldött és az azokban leírtakat is figyelembe tudták venni a vizsgálat során, hogy a cikkbeli adatokkal összevethető adatok álljanak majd rendelkezésre. A vizsgálat után is beszélgettünk egy sort, és ezek derültek ki:
- a látóideg kétségkívül nagyon vékonyka
- a corpus callosum is vékonyka, de talán az alsó határértéket megüti
- a kisagyi vermis vékonyságát nem tudták megítélni, mert kisbabákról nem állt rendelkezésükre összehasonlító adat, de készítettek felvételeket róla és lemérték, hogy a szegedi neurológus tudjon majd nyilatkozni
- a septum pellucidum tökéletesen kivehető, nem hiányzik, sőt, a korábban esetleg cisztának tűnő fekete foltot sem sikerült ezúttal észrevenni, úgyhogy úgy néz ki, vagy soha nem is létezett, vagy felszívódott.
Részletes szakvéleményt és a felvételeket pár napon belül kapjuk meg.
Ez két dolgot jelent számunkra:
1.) eléggé esélyes, hogy optic nerve hypoplasia (vagy a septo-optic dysplasia) lesz a végső diagnózisunk, azaz a látóideg vékonyságából eredő látássérülés. Ezzel egy nagy probléma van: nem fejleszthető. Ha agykérgi rendellenességet találtak volna, az állítólag annyiban jobb eset, hogy elég jó eredményeket érnek el a fejlesztés terén...Azaz lehet tovább kutatni az alternatív megoldásokat: új kört futni az akupunktúrával, utánaolvasni a műtéti eljárásoknak és nagyon erősen követni az őssejtes eredményeket...nem maradt sok. :(((
2.) egy nagyon jó hír: úgy néz ki, az agyban nincsen (különösebb) problémája Lilkónak :)))
Aztán már csak az maradt hátra, hogy Lilkó magához térjen. Ez egy eléggé hosszadalmas folyamat volt, hiába mozgattuk, noszogattuk, nagyon mélyen aludt. Az egyetemről át is vittek közben bennünket kisbusszal a gyerekkórházba, megfigyelésre. Aztán dél körül csak feléledt a drágám széles mosollyal, "itt"-tel bejelentkezett, majd jött a sírás. Megitattuk Lilit, megetettük, nem volt hányás, így a kanülkéjét kihúzták a karjából (óriási visítás) majd jöhettünk haza.
Még nagyon mélyen alszik a drágám, frissen kihozva az MRI-ből.
Feri próbálja Lilkót az altatásból felébreszteni.
Lilkó inkább alszik tovább, mint a bunda.
Barnika a pociban
Rájöttem, hogy Barnikát nagyon elhanyagoltam. A családi blogunk 95%-ban átalakult Lilike bloggá, pedig hát nem annak indult!
Szóval ma ultrahangon voltam délelőtt. Csak másfél órát vártam úgy, hogy időpontra mentem...grrrrrr. Aztán meg futószalagszerű vizsgálat, semmi beszélgetősdi, hogyvagyunkkéremszépen, mint a magánrendelésen. Hja, ilyen ez itt errefelé. De hát végülis felnőttek vagyunk, nem pszichológusi fogadóóra ez, hogy kellemesen is érezzük lelkecskénket utána...
Megtudtam viszont, hogy Barnika
- 1790g körül járhat és ha hihetünk egy népi okosságnak, akkor kb. ennek a súlynak a duplájával fog a világra jönni (ami 3580g összehasonlítva Lilkó 3280 grammocskájával).
- még mindig fiú, van neki szép óriási zacsija a hozzávaló kukival. Nem lehetett nem észrevenni, még én is láttam (ha ezek után lányt szülök, akkor egészen nyugodtan tekintsétek semmisnek ezt a pontot)
- nem fordult még befelé-lefelé, az uraság szépen ferdén fekszik, jobb bordáim alatt a buksija, bal bordáim alatt pedig a lábikókkal. De még nem izgulunk emiatt, legalábbis a doki még nem izgul, majd csak a 36. hét után, azt mondta. Ha meg ő nem izgul, akkor én sem. Végülis együtt fogunk szülni.
Fotót nem mellékelek, mert bár Barnika piszkosul jóképű gyerek, de a család többi tagjához hasonlatosan nem túl fotogén. Kaptam egy kis képet róla, amit a doki úgy adott át, hogy magyarázatot fűzött hozzá, ami úgy kezdődött, hogy "nem a gyerek fejéből hiányoznak kis darabok, nem kell megijedni, csak a köldökzsinor csavarodik előtte...".
Okos szüléskalkulátorral megnéztem, hogy hanyadik hétnél járok. 31. No még 9, és ránkszakad a nemulass! A 31. héten ilyenek vannak:
"Baba:
Ultrahang segítségével hosszabb ideig megfigyelve a magzatokat sikerült kimutatni, hogy ekkor már álmodnak is alvás közben. Ezt azért lehet megállapítani, mert a magzat szemei ugyanúgy mozognak a különböző alvási fázisok során, mint a felnőttek szemei. Ha a magzat fiú, a heréi már a herezacskóban vannak.
A magzat mintegy 39 cm hosszú, és 1350 grammot nyom.
Anya:
Duzzadtaknak érzed a lábaidat? Szorul az ujjadon a gyűrűd? Ebben az időszakban nem szokatlan enyhe vízvisszatartás jeleit tapasztalni. Általában ez nem veszélyes, de a biztonság kedvéért a védőnő meg fogja mérni a vérnyomásodat minden találkozáskor."
(http://www.libero.hu/Pages/Pregnant/CalendarDefault.aspx?id=18923)
"A baba 39 cm és 1,4 kg. Bőre kezd kisimulni, eltűnik róla a magzatmáz egy része. Mozdulatai néha fájdalmasak lehetnek a mama számára. Ha kifogysz a levegőből, lélegezz mélyeket!
Munkahelyi kockázatok felismerése és csökkentése
A dolgozó kismama számára fontos, hogy ismerje a lehetséges munkahelyi kockázatokat, elkerülje, de legalábbis csökkentse azokat. Így például ne dolgozz olyan helyiségben, ahol dohányoznak vagy vegyszerekkel foglalkoznak - előbbiből már kevés van hazánkban is. Ha képernyő előtt dolgozol, az nem árt a terhességnek, de ügyelj a megfelelő ülőhelyzet megválasztására. Gyakran változtass testtartásodon és próbálj időnként tornagyakorlatokkal lazítani. Változtass gyakrabban ülőhelyzeteden, pl. tedd fel lábad egy kisszékre vagy a papírkosárra. Lehajlás helyett guggolj le inkább, ha alacsony helyhez, polchoz akarsz hozzáférni." (http://www.babazo.hu/9honap/2005120931het.html)
Szóval ma ultrahangon voltam délelőtt. Csak másfél órát vártam úgy, hogy időpontra mentem...grrrrrr. Aztán meg futószalagszerű vizsgálat, semmi beszélgetősdi, hogyvagyunkkéremszépen, mint a magánrendelésen. Hja, ilyen ez itt errefelé. De hát végülis felnőttek vagyunk, nem pszichológusi fogadóóra ez, hogy kellemesen is érezzük lelkecskénket utána...
Megtudtam viszont, hogy Barnika
- 1790g körül járhat és ha hihetünk egy népi okosságnak, akkor kb. ennek a súlynak a duplájával fog a világra jönni (ami 3580g összehasonlítva Lilkó 3280 grammocskájával).
- még mindig fiú, van neki szép óriási zacsija a hozzávaló kukival. Nem lehetett nem észrevenni, még én is láttam (ha ezek után lányt szülök, akkor egészen nyugodtan tekintsétek semmisnek ezt a pontot)
- nem fordult még befelé-lefelé, az uraság szépen ferdén fekszik, jobb bordáim alatt a buksija, bal bordáim alatt pedig a lábikókkal. De még nem izgulunk emiatt, legalábbis a doki még nem izgul, majd csak a 36. hét után, azt mondta. Ha meg ő nem izgul, akkor én sem. Végülis együtt fogunk szülni.
Fotót nem mellékelek, mert bár Barnika piszkosul jóképű gyerek, de a család többi tagjához hasonlatosan nem túl fotogén. Kaptam egy kis képet róla, amit a doki úgy adott át, hogy magyarázatot fűzött hozzá, ami úgy kezdődött, hogy "nem a gyerek fejéből hiányoznak kis darabok, nem kell megijedni, csak a köldökzsinor csavarodik előtte...".
Okos szüléskalkulátorral megnéztem, hogy hanyadik hétnél járok. 31. No még 9, és ránkszakad a nemulass! A 31. héten ilyenek vannak:
"Baba:
Ultrahang segítségével hosszabb ideig megfigyelve a magzatokat sikerült kimutatni, hogy ekkor már álmodnak is alvás közben. Ezt azért lehet megállapítani, mert a magzat szemei ugyanúgy mozognak a különböző alvási fázisok során, mint a felnőttek szemei. Ha a magzat fiú, a heréi már a herezacskóban vannak.
A magzat mintegy 39 cm hosszú, és 1350 grammot nyom.
Anya:
Duzzadtaknak érzed a lábaidat? Szorul az ujjadon a gyűrűd? Ebben az időszakban nem szokatlan enyhe vízvisszatartás jeleit tapasztalni. Általában ez nem veszélyes, de a biztonság kedvéért a védőnő meg fogja mérni a vérnyomásodat minden találkozáskor."
(http://www.libero.hu/Pages/Pregnant/CalendarDefault.aspx?id=18923)
"A baba 39 cm és 1,4 kg. Bőre kezd kisimulni, eltűnik róla a magzatmáz egy része. Mozdulatai néha fájdalmasak lehetnek a mama számára. Ha kifogysz a levegőből, lélegezz mélyeket!
Munkahelyi kockázatok felismerése és csökkentése
A dolgozó kismama számára fontos, hogy ismerje a lehetséges munkahelyi kockázatokat, elkerülje, de legalábbis csökkentse azokat. Így például ne dolgozz olyan helyiségben, ahol dohányoznak vagy vegyszerekkel foglalkoznak - előbbiből már kevés van hazánkban is. Ha képernyő előtt dolgozol, az nem árt a terhességnek, de ügyelj a megfelelő ülőhelyzet megválasztására. Gyakran változtass testtartásodon és próbálj időnként tornagyakorlatokkal lazítani. Változtass gyakrabban ülőhelyzeteden, pl. tedd fel lábad egy kisszékre vagy a papírkosárra. Lehajlás helyett guggolj le inkább, ha alacsony helyhez, polchoz akarsz hozzáférni." (http://www.babazo.hu/9honap/2005120931het.html)
2010. május 2., vasárnap
Majális
Nyugágyban Vonyarcon. És egy intés a rajongóknak :)
Szerelem ... sokadjára :)
Ez már a lejtmenet Badacsonyról
Kronológiailag visshzafelé: ez itt a pihi felfelé menet a hegyre...Lili az egészet végigaludta, én meg ufó vagyok.
Ez még nagyon az eleje...
No photos, please! :)
Ez meg már Kaposvár, a Deseda partján sétálgatva
Smink nélkül. Lili is.
Lili szeretgeti apát :)
Apu edzésben: bal kézzel lányát hintáztatja egy öv segítségével, jobb kézben répa, mert piszkosul egészségesek vagyunk :) Ja és közben naplementét tartunk a teraszon.
Naplemente folyamatban, ráadásul még izmosodtunk is közben :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)