2010. április 29., csütörtök
Borsóházban jártunk
Szerdán elmentünk Lilikével kettesben Velencére a Borsóházba Csillához, Borihoz. Nagyon jól éreztük magunkat a kis csirkefogók társaságában és még én is jókat beszélgettem Hajnival, Marci anyukájával és Fruzsival is kicsit, akinek tündérszőke hajú Jancsikáját végre láthattam. Mindenféle játékot jól kipróbáltunk, délben pedig Sanyi bácsi érkezett, aki gyógytornász-masszőr és már nagyon sok pozitívat hallottunk róla. Nem gondoltam volna, hogy így lesz Lilivel is, de ő is nagy bizadalommal volt iránta, pedig harmadikként kerültünk csak sorra nála és addigra a drágám kellőképpen kifárasztotta magát és volt nyűg rendesen. Csak címszavakban, nem túlragozva, a következőket tudtuk meg (néhány dolog már tudott volt, csak ráerősített most Sanyi bácsi):
- Lili nagyon laza, símán angol spárgázik (amit be is mutatott), ami ebben a korban nagyon-nagyon ritka dolog. Így pontosan azokat a gyakorlatokat kell eröltetni, amit pl. a csípőficamosoknak tilos: mindenféle csukott lábas lábemelgetés, lábösszezárás, ilyesmi.
- Kaptunk néhány tornáztatós ötletet is, melyeknél az ismétlésszám a lényeg: addig míg mi vagy Lili bírja. Pl. a sok kisgyermek által szeretett popófelhúzás hason való helyzetben és hagyni, hogy Lili kirúgja magát a pózból, majd újra vissza, stbstbstb... Ezt ma délután jó sokszor megcsináltam Lilivel és közben haladtunk is rendesen így...A másik fontos dolog, hogy minden olyan mozgást, amit Lili kezdeményez, támogassunk annyival, hogy teszünk rá még egy lapáttal: azaz ha a drágám az élére fordul, akkor borítsuk át, majd vissza, vagy pl. amikor a kezünk után kap, hogy együtt csápoljunk a kezekkel, akkor azt is ismételjük, míg Lili ellen nem áll, és ekkor még húzzunk rá párat. Ilyen ellenállós feladatot anyu is mondott és csinálunk is, úgyhogy anyu véleménye és Sanyié sokban összecseng.
- Sanyi bácsi úgy gondolja, hogy Lili többet lát, mint gondoljuk és fontosnak tartja, hogy a szemfixálást minél többször elérjük vele. Szerinte ha símán Lili fölé hajolunk, akkor előbb-utóbb találni fog az arcunkon egy pontot, amit nézni tud és fog is.
- A fejcsapogatásra és fülhúzigálásra olyan mondás született, hogy Lili a felesleges energiáit vezeti le ily módokon, azaz hagyni kell, mert ha ez nincsen, akkor nyűgös lesz vagy sírni fog. Anyu ezt a nézetet nem osztja, szerinte ezzel Lili saját magát kellemes ingerhez juttatja és félő, hogy rászokik. Mindkét nézettel találkoztam már, és már nem is tudom, hogy ki ajánlott rá feloldást, de kaptam egy olyan javaslatot, hogy ne szóljunk rá Lilire, de szépen cselesen csúsztassunk a keze ügyébe valami tárgyat, amivel játszhat tovább, és így abbamarad a csapkodás. Lehet, hogy ez lesz, de még nem érzem 100%-osan, hogy mi a helyes.
- Néhény masszírozni való pontot is megismertem újonnan, ill. a talpreflexiológia során Sanyi bácsi "boszorkánnyá" vált, mert olyat kérdezett, hogy nem volt-e Lilinek kb 3 hónapja hörghurut gyulladása, mert olyasmit érez, hogy mintha ott visszamaradt volna valami...hát igen, volt...
- A végkicsengése a dolgoknak az volt, hogy Lili mindent szépen meg fog tanulni, csak sokkal lassabban, és a leghelyesebb, ha úgy gondolunk rá, hogy ő most 3 hónapos szinten van kb. és elfelejtjük a valós korát. Majd egyszer behozza. És a szeme is javulni fog még.
Ezek után Lilkót letettem aludni, majd 4-kor már keltettem is fel, mert jött a zenés-éneklős foglalkozás. Eközben sajnos Lilinek kajaideje lett, így csak félerővel nótáztunk, a másik felével ettünk, de így is nagyon élvezetes volt. Legközelebb majd az időzítésre jobban oda kell figyeljek. Szóval igen, jól éreztük magunkat és megyünk máskor is!
- Lili nagyon laza, símán angol spárgázik (amit be is mutatott), ami ebben a korban nagyon-nagyon ritka dolog. Így pontosan azokat a gyakorlatokat kell eröltetni, amit pl. a csípőficamosoknak tilos: mindenféle csukott lábas lábemelgetés, lábösszezárás, ilyesmi.
- Kaptunk néhány tornáztatós ötletet is, melyeknél az ismétlésszám a lényeg: addig míg mi vagy Lili bírja. Pl. a sok kisgyermek által szeretett popófelhúzás hason való helyzetben és hagyni, hogy Lili kirúgja magát a pózból, majd újra vissza, stbstbstb... Ezt ma délután jó sokszor megcsináltam Lilivel és közben haladtunk is rendesen így...A másik fontos dolog, hogy minden olyan mozgást, amit Lili kezdeményez, támogassunk annyival, hogy teszünk rá még egy lapáttal: azaz ha a drágám az élére fordul, akkor borítsuk át, majd vissza, vagy pl. amikor a kezünk után kap, hogy együtt csápoljunk a kezekkel, akkor azt is ismételjük, míg Lili ellen nem áll, és ekkor még húzzunk rá párat. Ilyen ellenállós feladatot anyu is mondott és csinálunk is, úgyhogy anyu véleménye és Sanyié sokban összecseng.
- Sanyi bácsi úgy gondolja, hogy Lili többet lát, mint gondoljuk és fontosnak tartja, hogy a szemfixálást minél többször elérjük vele. Szerinte ha símán Lili fölé hajolunk, akkor előbb-utóbb találni fog az arcunkon egy pontot, amit nézni tud és fog is.
- A fejcsapogatásra és fülhúzigálásra olyan mondás született, hogy Lili a felesleges energiáit vezeti le ily módokon, azaz hagyni kell, mert ha ez nincsen, akkor nyűgös lesz vagy sírni fog. Anyu ezt a nézetet nem osztja, szerinte ezzel Lili saját magát kellemes ingerhez juttatja és félő, hogy rászokik. Mindkét nézettel találkoztam már, és már nem is tudom, hogy ki ajánlott rá feloldást, de kaptam egy olyan javaslatot, hogy ne szóljunk rá Lilire, de szépen cselesen csúsztassunk a keze ügyébe valami tárgyat, amivel játszhat tovább, és így abbamarad a csapkodás. Lehet, hogy ez lesz, de még nem érzem 100%-osan, hogy mi a helyes.
- Néhény masszírozni való pontot is megismertem újonnan, ill. a talpreflexiológia során Sanyi bácsi "boszorkánnyá" vált, mert olyat kérdezett, hogy nem volt-e Lilinek kb 3 hónapja hörghurut gyulladása, mert olyasmit érez, hogy mintha ott visszamaradt volna valami...hát igen, volt...
- A végkicsengése a dolgoknak az volt, hogy Lili mindent szépen meg fog tanulni, csak sokkal lassabban, és a leghelyesebb, ha úgy gondolunk rá, hogy ő most 3 hónapos szinten van kb. és elfelejtjük a valós korát. Majd egyszer behozza. És a szeme is javulni fog még.
Ezek után Lilkót letettem aludni, majd 4-kor már keltettem is fel, mert jött a zenés-éneklős foglalkozás. Eközben sajnos Lilinek kajaideje lett, így csak félerővel nótáztunk, a másik felével ettünk, de így is nagyon élvezetes volt. Legközelebb majd az időzítésre jobban oda kell figyeljek. Szóval igen, jól éreztük magunkat és megyünk máskor is!
Lili egy új hintában. Ebben is nagy volt az élvezkedés. Volt mosoly, vigyor, danolászás rendesen :)
Ilyenünk itthon is van, de persze a borsóházas sokkal jobb valamiért :)
2010. április 27., kedd
Szívbajok és nem szabadok
Tegnap itt járt nálunk Berni a kis Gáborral. Még abban a korban vannak a gyerekek (Gábor 6 hónapos múlt), hogy bár észreveszik egymást, de nem foglalkoznak a másikkal.
Történt, hogy én Lili játszószőnyegén ültem, nagy terpeszemben Lilike ücsörgött és az elétett tálkában túrkált, melybe kis habszivacsokat tettem neki - olyanokat, amivel a törékeny árut veszik körül a csomagolásokban. Bazális stimuláció gyanánt, hogy merjen beletúrni. Elég bátortalanka, de azért már csinálgatja. Persze még mindig jobban tetszik a tálka fogdosása, és mintegy véletlenül nyúlkál bele kapdosva, de már ez is előrelépés. Berni és Feri velem szemben ültek, kis Gábor éppen cumisüvegből itatta magát Lilikó mellett és beszélgettünk. Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy Lili nem ütöget, tök csöndben ücsörög. Az anyai pulzus nagyon gyorsan felszaladt, azonnal megéreztem, hogy baj van: Lili bekapott egy habszivacsot! Annyira beszélgettünk, hogy egyikünk sem vette észre, amikor Lili leharapot két piciny darabkát az egyik szivacskából és csendben majszolgatta azt...Persze villámgyorsan benyúltam a szájába és kihalásztam belőle a darabokat és csak reméltem, hogy előzőleg nem nyelt le belőle már, ha pedig igen, kikakilja. Ezzel picit megsértettem a drágám, nagyon rákezdett a sírásra...
Ez már a második ilyen eset volt. Gyakorló szülők gondolom csak legyintenek, mert hát sokfelől hallottunk ilyet-olyat, sokkal cifrábbakat is, de én mégis nagyon megijedtem. Mint amikor a drágám az ölemben ülve egy filctollal játszadozott és csak pár perc után eszméltem arra rá, hogy a toll tetejénél folyik a tinta és Lilkó bizony összemaszatolta magát és éppen élvezettel nyalogatta azt, a nyelve is teljesen fekete lett tőle. Persze itt is volt sírás Lili részéről és riadalom részemről (vajon mennyi mérgező anyag lehet egy tollban, amivel cd-re lehet írni?). Amikor megnyugodtam, készült néhány képecske is az esetet megörökítendő:
Sok ilyen lesz még, egyre több. Picit félelmetes, hogy ezeken mind át kell esni és reméljük, leszünk olyan éberek, hogy az igazán veszélyes helyzeteket kihagyjuk.
Szülői szerepünkben mostanság a másik nagy feladat a "nem" szó megismertetése. Valamelyik okos magazinban olvastam, hogy a gyerekek első három szava az "apa", "anya" és a "nem" szokott lenni. Hát ugye Lilinél ez máshogy volt, ő az "itt", "egy" és "öt" szavakat favorizálta és teszi azt a mai napig is. Merthogy amúgy nyugodt, jó gyerek, nem kellett alkalmozzuk nála még a tiltást. Most két helyzetünk van: 1. a drágánk előszeretettel ütögeti a fejét vagy húzogatja füleit. Olyan erősen, hogy nézni is fáj. 2. ha befejezte az ivást, az utolsó kortyba szépen fúj egy buborékot, majd lassan engedi kifolyni a szájából... Úgy döntöttünk Ferivel, hogy mindkettő tilalmi listára kerül. Mondjuk neki, hogy "nem", "nem szabad", határozottan. Néha a kezecskéjéhez is oda kell nyúlni. Ő ilyenkor (első eset) elbátortalanodik, megáll, kivár, majd vagy folytatja a műveletet, vagy kezet vált és úgy folytatja azt. Második esetben pedig teljesen tehetetlenek vagyunk, szerintem még észre sem vette, hogy mi ott kifogásolunk valamit...
Szóval nevelődünk mi is, Lili is. Hogy mik jönnek még majd?...
Történt, hogy én Lili játszószőnyegén ültem, nagy terpeszemben Lilike ücsörgött és az elétett tálkában túrkált, melybe kis habszivacsokat tettem neki - olyanokat, amivel a törékeny árut veszik körül a csomagolásokban. Bazális stimuláció gyanánt, hogy merjen beletúrni. Elég bátortalanka, de azért már csinálgatja. Persze még mindig jobban tetszik a tálka fogdosása, és mintegy véletlenül nyúlkál bele kapdosva, de már ez is előrelépés. Berni és Feri velem szemben ültek, kis Gábor éppen cumisüvegből itatta magát Lilikó mellett és beszélgettünk. Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy Lili nem ütöget, tök csöndben ücsörög. Az anyai pulzus nagyon gyorsan felszaladt, azonnal megéreztem, hogy baj van: Lili bekapott egy habszivacsot! Annyira beszélgettünk, hogy egyikünk sem vette észre, amikor Lili leharapot két piciny darabkát az egyik szivacskából és csendben majszolgatta azt...Persze villámgyorsan benyúltam a szájába és kihalásztam belőle a darabokat és csak reméltem, hogy előzőleg nem nyelt le belőle már, ha pedig igen, kikakilja. Ezzel picit megsértettem a drágám, nagyon rákezdett a sírásra...
Ez már a második ilyen eset volt. Gyakorló szülők gondolom csak legyintenek, mert hát sokfelől hallottunk ilyet-olyat, sokkal cifrábbakat is, de én mégis nagyon megijedtem. Mint amikor a drágám az ölemben ülve egy filctollal játszadozott és csak pár perc után eszméltem arra rá, hogy a toll tetejénél folyik a tinta és Lilkó bizony összemaszatolta magát és éppen élvezettel nyalogatta azt, a nyelve is teljesen fekete lett tőle. Persze itt is volt sírás Lili részéről és riadalom részemről (vajon mennyi mérgező anyag lehet egy tollban, amivel cd-re lehet írni?). Amikor megnyugodtam, készült néhány képecske is az esetet megörökítendő:
Sok ilyen lesz még, egyre több. Picit félelmetes, hogy ezeken mind át kell esni és reméljük, leszünk olyan éberek, hogy az igazán veszélyes helyzeteket kihagyjuk.Szülői szerepünkben mostanság a másik nagy feladat a "nem" szó megismertetése. Valamelyik okos magazinban olvastam, hogy a gyerekek első három szava az "apa", "anya" és a "nem" szokott lenni. Hát ugye Lilinél ez máshogy volt, ő az "itt", "egy" és "öt" szavakat favorizálta és teszi azt a mai napig is. Merthogy amúgy nyugodt, jó gyerek, nem kellett alkalmozzuk nála még a tiltást. Most két helyzetünk van: 1. a drágánk előszeretettel ütögeti a fejét vagy húzogatja füleit. Olyan erősen, hogy nézni is fáj. 2. ha befejezte az ivást, az utolsó kortyba szépen fúj egy buborékot, majd lassan engedi kifolyni a szájából... Úgy döntöttünk Ferivel, hogy mindkettő tilalmi listára kerül. Mondjuk neki, hogy "nem", "nem szabad", határozottan. Néha a kezecskéjéhez is oda kell nyúlni. Ő ilyenkor (első eset) elbátortalanodik, megáll, kivár, majd vagy folytatja a műveletet, vagy kezet vált és úgy folytatja azt. Második esetben pedig teljesen tehetetlenek vagyunk, szerintem még észre sem vette, hogy mi ott kifogásolunk valamit...
Szóval nevelődünk mi is, Lili is. Hogy mik jönnek még majd?...
Évfordulás
Harmadjára megyünk szombaton Ferivel Badacsonyba: egyszer akkor voltunk, amikor megismertük egymást, rá egy évre már az óriási pocimban cipeltem fel Lilkót, idén Lilikó kényelmesen a babakocsiban fogja megmászni a hegyet, én pedig Barnikát cipelem a pocimban. (Teljes indukcióval ki ne okoskodja senki sem, hogy mi lesz jövőre, mert nem! :))
Szóval nyitnak a pincék, lesz dínom-dánom, szemszájnak ingere és hömpölygő vidám tömeg. Nézegettem a netet programügyileg, de ugyanúgy, mint tavaly, nem híresztelik az eseményt sehol. Még a www.badacsony.hu oldal is mélyen hallgat róla, és csak a pünkösdi nagy vigadalmat hirdeti.
Mi ott leszünk, akinek van kedve, becsatlakozhat!
Szóval nyitnak a pincék, lesz dínom-dánom, szemszájnak ingere és hömpölygő vidám tömeg. Nézegettem a netet programügyileg, de ugyanúgy, mint tavaly, nem híresztelik az eseményt sehol. Még a www.badacsony.hu oldal is mélyen hallgat róla, és csak a pünkösdi nagy vigadalmat hirdeti.
Mi ott leszünk, akinek van kedve, becsatlakozhat!
Hirtelen jött népszerűség hirtelen múlt el
Éppen elkaptam a blogunkon látható látogatottság-számlálót, amint az megkattant. Sok-sok milliónyi látogatót regisztrált, adott időpillanatban pedig 3858 látogató nézte a blogunkat egyszerre a világ minden tájáról :) Nagyon mókás volt. Azért kicsit elszomorodtam, hogy vége az alkalmazásnak ezzel, de helyrehozták a hibát elég gyorsan, így visszaállt a rend. Pedig jól nézett ki ez a látogatottsági térkép :)
2010. április 26., hétfő
Ilyenek voltak
Lilike egyre odabújósabb. Vagy lehet, hogy behallgatózik Barnikához? Itt éppen a T-SMT-s hasizomgyakorlat után vagyunk. 10-szer kell felhúzódzkodnia, nem semmi a kiscsaj! Nagyon ügyin csinálja ám!
A Doman könyvet felütöttem, hogy lépjünk tovább a gyakorlatokban. Elkezdtük csinálni a részletek látását stimuláló feladatokat is (ezt ugyan az olvasó és a matek progi is fejleszti). Persze megmaradtak az olyan feladatok is, mint fényezés, csak csökkentettem az ismétlésszámukat.
Na, hogy is van ez? :)
Hát, most ezzel meg mit kezdjek?
De most komolyan!...
Na jó, nézem még egy kicsit, de elég uncsi...
Vagyis tulajdonképpen vicces :)
És nem tudom, hogy látjátok-e, de én már támaszték nélkül is ülök. És nem 5 mp-ig, mint eddig, hanem akár 3-5 percig is. Egyensúlyozgatok is, és imádom hátravágni magam, vagy oldalra, bele a kanapéba. Ilyenkor anya szívbajt kap, de apával a végén mindig jót nevetünk.
Szépen kidekorálta anya a lejtőmet is, a részletlátásos világítóan rikító figurákkal az oldalán...
...és a sakk-táblám is kapott ezekből a rikító figurákból. Volt olyan, amit nézegettem is wingbozás közben.
Itt apával egyensúlyozok, ijesztő gyakorlatokat csinálok ám!
Nagyon szeretek apuhoz bújni :) 
így is jó bújni :) 
Wingbozás közben olvasgatok is néha, kaptam egy szép nagy színes könyvet anyutól Húsvétra, még nálam is nagyobb. Apu ilyeneket szokott mesélni belőle: "Ez egy plázacica királynő, ilyen ne legyél soha." vagy "Kör közepén áll Pataki Attila és a rajongók körbeveszik." Anyu nagyon sokat nevet, amikor apu mesél nekem.
Itt is bújok még egyet, apunak hízelgek, aki teljesen elolvad.
Apán ülök.
Gyorsan leellenőrzöm, hogy megvan-e még a fülem, hátha nem veszik észre...
Apu és anyu új kedvenc képe rólam.
2010. április 22., csütörtök
Nagyon szőke vagyok?
Voltam szerdán nőgyógyásznál, kérdezte, hogy hanyadik héten is járunk. Mondtam, hogy 29., mert előtte okosan kipörgettem a terhességi öröknaptárkámban, ill. a védőnői szolgálatnál előtte való napon is megnézték nekem. Ő persze nem hisz holmi terhes nőszemélyeknek (amúgy nagyon helyesen - mások esetében :)) és fogta a saját kis korongocskáját és szintén kipörgette, de ő 28-at hozott ki. Elcsodálkoztam, hogy ez hogy lehet. Erre hátradőlt a székén, levette a szemüvegét és a száránál tartogatta, majd végtelenül türelemesen és lassan a következőt mondta:
- Nézze, én ezt úgy szoktam a nőknek elmagyarázni, hogy ha most Karácsony van, de Ön tegyük fel, hogy január 5-én született és akkor lesz a 31. születésnapja, akkor Karácsonykor még nem mondja azt, hogy Ön 31 éves. Érti?
Hát, szép példa, de talán kevésbé lenéző modorral is megértettem volna...de úgy tűnik, azt nem nézte ki belőlem a doktor bácsi :(
Feri a hétvégén elment egy tejfakasztó buliba és én is mentem vele, hogy az autót visszahozzam, hogy ő tudjon inni a cimborákkal. Odafelé menet láttam is, hogy rendőrök igazoltatnak a visszafelé úton, és gondoltam, mindenre felkészülök, hátha megállítanak. No, ez meg is történt persze. Gondoltam a menetlevélre, az irataimat bekészítettem, nagyon szépen vezettem betartva a sebességet és magabiztos is voltam. Rendőrbácsi végignézte az iratokat, mindent megfelelőnek talált, majd erősen felhúzott szemöldökkel számonkérően beszólt az ablakon:
- Ééééééééééésssss, hogy is van ez a világítás dolog?
Basszus, hát nem elfelejtettem felkapcsolni a fényeimet??? Kénytelen voltam előadni, hogy kettőig sem tudok számolni és amúgy is nagyon szőke vagyok és nagyon terhes. Bambán rámeredtem hirtelen levetkőzve a magabiztos szőkeségem és bizonytalanul visszakérdeztem:
- Miért? Nem ég? Tényleg?
- Így van! - mondta határozottan.
- Jajj, hát az hogy lehet? - nyafogtam tovább. Erre ő felhúzta a vállait, aztán megkönyörült szorult helyzetemen és megkérdezte, hogy terhes vagyok-e. Felmerült bennem, hogy azt válaszolom, hogy nem b.m., csak lenyeltem egy rohadt nagy dinnyét, de aztán rájöttem, hogy akkor nem biztos, hogy jól jövök ki a dolgokból, így csak bólintottam. Erre ő azt mondta, hogy jól van, akkor lesz hova tenni azt a pénzt, menjen csak! Szóval rendes, tündér rendőr volt. Ennél a terhességnél az első alkalom, hogy előnyöm származott belőle (Lilivel egyszer előre engedtek a WC-hez álló sorban, akkor is volt egy előnyöm.)
Persze aztán a másik rendőr is odajött, a következővel:
- Látom, nagyon vehemensen köti be azt a biztonsági övet. A KRESZ szerint terhes nőnek nem kell bekötnie magát, nem büntethetik meg, mert egy karambolnál ha megfeszül az öv, akkor megölheti a babát.
Erre én:
- Jó, köszönöm, majd elgondolkozom rajta! - és nem kötöttem ki az övet.
Erre ő:
- Nem kell elgondolkozni, ez így van!
Itt egy kicsit az jutott eszembe, hogy ez vajon a szőke nős vagy a hülye rendőrös viccek sorába illene be inkább...
Különben meg már eléggé megkopott a szőkeségem, terhesen nem szeretek fodrászhoz menni.
- Nézze, én ezt úgy szoktam a nőknek elmagyarázni, hogy ha most Karácsony van, de Ön tegyük fel, hogy január 5-én született és akkor lesz a 31. születésnapja, akkor Karácsonykor még nem mondja azt, hogy Ön 31 éves. Érti?
Hát, szép példa, de talán kevésbé lenéző modorral is megértettem volna...de úgy tűnik, azt nem nézte ki belőlem a doktor bácsi :(
Feri a hétvégén elment egy tejfakasztó buliba és én is mentem vele, hogy az autót visszahozzam, hogy ő tudjon inni a cimborákkal. Odafelé menet láttam is, hogy rendőrök igazoltatnak a visszafelé úton, és gondoltam, mindenre felkészülök, hátha megállítanak. No, ez meg is történt persze. Gondoltam a menetlevélre, az irataimat bekészítettem, nagyon szépen vezettem betartva a sebességet és magabiztos is voltam. Rendőrbácsi végignézte az iratokat, mindent megfelelőnek talált, majd erősen felhúzott szemöldökkel számonkérően beszólt az ablakon:
- Ééééééééééésssss, hogy is van ez a világítás dolog?
Basszus, hát nem elfelejtettem felkapcsolni a fényeimet??? Kénytelen voltam előadni, hogy kettőig sem tudok számolni és amúgy is nagyon szőke vagyok és nagyon terhes. Bambán rámeredtem hirtelen levetkőzve a magabiztos szőkeségem és bizonytalanul visszakérdeztem:
- Miért? Nem ég? Tényleg?
- Így van! - mondta határozottan.
- Jajj, hát az hogy lehet? - nyafogtam tovább. Erre ő felhúzta a vállait, aztán megkönyörült szorult helyzetemen és megkérdezte, hogy terhes vagyok-e. Felmerült bennem, hogy azt válaszolom, hogy nem b.m., csak lenyeltem egy rohadt nagy dinnyét, de aztán rájöttem, hogy akkor nem biztos, hogy jól jövök ki a dolgokból, így csak bólintottam. Erre ő azt mondta, hogy jól van, akkor lesz hova tenni azt a pénzt, menjen csak! Szóval rendes, tündér rendőr volt. Ennél a terhességnél az első alkalom, hogy előnyöm származott belőle (Lilivel egyszer előre engedtek a WC-hez álló sorban, akkor is volt egy előnyöm.)
Persze aztán a másik rendőr is odajött, a következővel:
- Látom, nagyon vehemensen köti be azt a biztonsági övet. A KRESZ szerint terhes nőnek nem kell bekötnie magát, nem büntethetik meg, mert egy karambolnál ha megfeszül az öv, akkor megölheti a babát.
Erre én:
- Jó, köszönöm, majd elgondolkozom rajta! - és nem kötöttem ki az övet.
Erre ő:
- Nem kell elgondolkozni, ez így van!
Itt egy kicsit az jutott eszembe, hogy ez vajon a szőke nős vagy a hülye rendőrös viccek sorába illene be inkább...
Különben meg már eléggé megkopott a szőkeségem, terhesen nem szeretek fodrászhoz menni.
Spéci VEP-vizsgálat
Ma délelőtt jártunk Pécsett és elvégezték a spéci VEP-vizsgálatokat. Még csak egy gyors szóbeli kiértékelést tudtak megejteni, a részletes szakvéleményt postázni fogják.
Ebből az derült ki, hogy nem igazán volt válaszreakció, kivéve a flash-VEP-nél (idegesítően villódzó fényt kellett Lilinek néznie), mely nagyon jól sikerült, úgy mondták nekünk, hogy egy egészséges felnőttnél is hasonló eredményt kapnánk. Ez viszont csak azt jelenti, hogy fényt egészen biztosan érzékel Lilike - de ezt valójában ugye már tudtuk.
Volt egy ún. sakk-táblás vizsgálat is (a monitoron sakk-tábla kép jelent meg, és a fekete négyzetek fehérré és viszont váltakoztak), ahol az egyik táblánál "közel szignifikáns" eredményt kaptunk, tehát majdnem elfogadhatóak reakcióként Lilike "agytevékenységei" eközben. Azért írom így, mert egyrészt én nem tudom, hogy melyik táblánál történt ez (többféle van), másrészt a kiértékelést nagyban befolyásolták bizonyos elemzési beállítások. Mivel én magam is az egyetemen egyik szakirányként alkalmazott statisztikát végeztem, így sajnos tisztában vagyok vele, hogy óvatosan kell bánni az elemezendő adatok körének kiválasztásával, hiszen többnyire ha az ember sokáig keres, talál szignifikáns összefüggést...
Amit összegzésként hallottunk, az annyi, hogy nem lehet megmondani, hogy Lili mennyit láthat, de fénylátása egészen biztosan van, és egészen biztos az is, hogy komoly problémája van a látással. Az eredményt még két dolog befolyásolhatta: a nystagmus (ez az önkéntelen gyors szemmozgás; ha ez csökkenne, valószínűleg jobb eredményt kapnánk. Ez egyébként már nagyon szépen lecsökkent Lilinél ahhoz képest amilyen volt, de aki úgy nem látta őt, annak a mostani állapot is szembetűnő), ill. a fénytörési problémák esetleges megléte (de ezt a 7 hetes korban végzett vizsgálatok kizárták. Bár már többen is tippeltetek ti is ilyet...) Újabb vizsgálatot szeptember környékére beszéltünk meg, akkor Barnit is lehet vinni a vizsgálatra, mert 2.5-3 hónapos babákkal ez már elvégezhető.
Én három teendőt fogalmaztam meg magunknak a vizsgálat után:
1.) A nystagmus csökkentésére keresek gyakorlatokat és intenzíven csináljuk majd őket (A nystagmus önmagától is csökkenhet, illetve van olyan motorikus nystagmus, mely soha nem múlik el. Vannak olyan tökéletesen látó emberek is, akiknek nystagmusuk van...)
2.) A látásfejlesztést tovább folytatjuk, viszont eggyel felléphetünk az általunk követett lépcsőfokokon (Doman módszer), mert a pupilla-reakció, ill. bizonyított fényérzékelés meglett időközben :)
3.) A fénytörési problémákra rákérdezünk még egyszer a következő, május végén esedékes szemészeti kivizsgáláson.
Megmutattuk a két kis filmecskét is (lásd kettővel ezelőtti bejegyzés), hogy arról mi a véleményük a szakembereknek, de fény-árnyék hatásra tippeltek inkább, hogy amiatt jelezte Lilike jól az "a" betű hollétét. Most gondolkozunk egy olyan teszten, ahol ezt teljesen ki lehetne zárni. Nagyon úgy tűnik, hogy a számítógépet kell majd hozzá befogni, hogy a teljes sötétségben semmivel se hozzunk létre árnyékot és a fényerő is folyamatosan állandó legyen...
Tehát nem tudtunk olyat kideríteni, hogy hol a defekt a látópályán és sok újdonság sem derült ki, a kérdések viszont szaporodtak. Viszont megfogalmaztunk magunknak három feladatot, ill. nem fejeztük be ezt a vonalat sem, ide még visszatérünk egy kis gyakorlatozás után :)!!!
Ebből az derült ki, hogy nem igazán volt válaszreakció, kivéve a flash-VEP-nél (idegesítően villódzó fényt kellett Lilinek néznie), mely nagyon jól sikerült, úgy mondták nekünk, hogy egy egészséges felnőttnél is hasonló eredményt kapnánk. Ez viszont csak azt jelenti, hogy fényt egészen biztosan érzékel Lilike - de ezt valójában ugye már tudtuk.
Volt egy ún. sakk-táblás vizsgálat is (a monitoron sakk-tábla kép jelent meg, és a fekete négyzetek fehérré és viszont váltakoztak), ahol az egyik táblánál "közel szignifikáns" eredményt kaptunk, tehát majdnem elfogadhatóak reakcióként Lilike "agytevékenységei" eközben. Azért írom így, mert egyrészt én nem tudom, hogy melyik táblánál történt ez (többféle van), másrészt a kiértékelést nagyban befolyásolták bizonyos elemzési beállítások. Mivel én magam is az egyetemen egyik szakirányként alkalmazott statisztikát végeztem, így sajnos tisztában vagyok vele, hogy óvatosan kell bánni az elemezendő adatok körének kiválasztásával, hiszen többnyire ha az ember sokáig keres, talál szignifikáns összefüggést...
Amit összegzésként hallottunk, az annyi, hogy nem lehet megmondani, hogy Lili mennyit láthat, de fénylátása egészen biztosan van, és egészen biztos az is, hogy komoly problémája van a látással. Az eredményt még két dolog befolyásolhatta: a nystagmus (ez az önkéntelen gyors szemmozgás; ha ez csökkenne, valószínűleg jobb eredményt kapnánk. Ez egyébként már nagyon szépen lecsökkent Lilinél ahhoz képest amilyen volt, de aki úgy nem látta őt, annak a mostani állapot is szembetűnő), ill. a fénytörési problémák esetleges megléte (de ezt a 7 hetes korban végzett vizsgálatok kizárták. Bár már többen is tippeltetek ti is ilyet...) Újabb vizsgálatot szeptember környékére beszéltünk meg, akkor Barnit is lehet vinni a vizsgálatra, mert 2.5-3 hónapos babákkal ez már elvégezhető.
Én három teendőt fogalmaztam meg magunknak a vizsgálat után:
1.) A nystagmus csökkentésére keresek gyakorlatokat és intenzíven csináljuk majd őket (A nystagmus önmagától is csökkenhet, illetve van olyan motorikus nystagmus, mely soha nem múlik el. Vannak olyan tökéletesen látó emberek is, akiknek nystagmusuk van...)
2.) A látásfejlesztést tovább folytatjuk, viszont eggyel felléphetünk az általunk követett lépcsőfokokon (Doman módszer), mert a pupilla-reakció, ill. bizonyított fényérzékelés meglett időközben :)
3.) A fénytörési problémákra rákérdezünk még egyszer a következő, május végén esedékes szemészeti kivizsgáláson.
Megmutattuk a két kis filmecskét is (lásd kettővel ezelőtti bejegyzés), hogy arról mi a véleményük a szakembereknek, de fény-árnyék hatásra tippeltek inkább, hogy amiatt jelezte Lilike jól az "a" betű hollétét. Most gondolkozunk egy olyan teszten, ahol ezt teljesen ki lehetne zárni. Nagyon úgy tűnik, hogy a számítógépet kell majd hozzá befogni, hogy a teljes sötétségben semmivel se hozzunk létre árnyékot és a fényerő is folyamatosan állandó legyen...
Tehát nem tudtunk olyat kideríteni, hogy hol a defekt a látópályán és sok újdonság sem derült ki, a kérdések viszont szaporodtak. Viszont megfogalmaztunk magunknak három feladatot, ill. nem fejeztük be ezt a vonalat sem, ide még visszatérünk egy kis gyakorlatozás után :)!!!
2010. április 20., kedd
Wingbo-láz
Lilike egyre több időt tölt a wingbo-n. És nem ám sírva, nyöszörögve, hanem vidáman és a hangját próbálgatva. A lábtempó még nem tökéletes, leginkább csak bátortalanul próbálgatós, de nyomokban észrevehető :)
És ha egy informatikai zseni idetévedne: ajánljon egy olyan convertert, mely MOV fájlt tömörít! Ingyeneset persze és olyat, mely a teljes fájlt átalakítja, nem csak x%-át. Végülis a chip.eu-nál leltem egy Pazera nevűt, de mint látjátok, elég csúnyán konvertál, ráadásul csak mpg-be. Sajnos a kamerám MOV fájlokat gyárt (ami annyira nem sajnos, mert elég jó minőségű az, csak hát óriási lesz a mérete és nem tudom feltölteni youtube-ra úgy...). És már vagy két órája ezzel szöszölök és holnap hulla leszek, nagyon megszívom és nagyon makacs vagyok, hogy meglegyen, de nem tökéletes ez a megoldás, így bosszantó...asszem megyek alunni, jó éjt!
És ha egy informatikai zseni idetévedne: ajánljon egy olyan convertert, mely MOV fájlt tömörít! Ingyeneset persze és olyat, mely a teljes fájlt átalakítja, nem csak x%-át. Végülis a chip.eu-nál leltem egy Pazera nevűt, de mint látjátok, elég csúnyán konvertál, ráadásul csak mpg-be. Sajnos a kamerám MOV fájlokat gyárt (ami annyira nem sajnos, mert elég jó minőségű az, csak hát óriási lesz a mérete és nem tudom feltölteni youtube-ra úgy...). És már vagy két órája ezzel szöszölök és holnap hulla leszek, nagyon megszívom és nagyon makacs vagyok, hogy meglegyen, de nem tökéletes ez a megoldás, így bosszantó...asszem megyek alunni, jó éjt!
2010. április 19., hétfő
TESZT
Hirtelen ötlettől vezérelve a vacsi utánra rögtönöztem Lili számára egy tesztet. Többször megismételtük, el kellett higgyük, amit látunk... így felvételt is készítettünk, lássátok ti is...
1. filmecske
Szóval mit is láttunk?
Teszteljük, hogy Lilike lát-e egy 3.7 centis „a” betűt (referenciaméretnek egy gyufás skatulya látható az első kockákon). A betűt kinyomtattam kis papírkára, körbevágtam és egy átlátszó vonalzó végére erősítettem. Azért a vonalzó, mert gyanítottam, hogy esetleg a kezemet veszi Lilkó inkább észre és nem a betűkét. Ezért is emeltem be inkább fentről a látómezejébe. Az árnyékokat is próbáltuk kiszűrni, ez nem biztos, hogy teljesen sikerült is. Alapból nem nyúlt a betű után, kérésre viszont megfogja azt :) Ami még érdekes, hogy Lili jobb kézzel nyúlt a betű után, ami ritkább, mert szeret majdnem mindent bal kézzel csinálni.
2. filmecske
És itt mi látható?
Feri ötlete volt a kontroll. Először nem emeltem be Lili elé semmit, csak szóban kértem meg, hogy fogja meg kezecskéjével, amit lát. Szokás szerint elhangzik, hogy „itt”, kézzel még próbál is keresni valamit, de mintha tudná, hogy „hülyét akarunk belőle csinálni”, mert még kuncog is egyet a huncutka. Ezek után valóban beemelem a betűkét és Lili kétszer is megfogja azt :)
És ezek után a nagy kérdés: ha ezt a 3.7 centis betűt Lili valóban látja, akkor pl. az arcunkat miért nem? Mosolyunkra miért nem reagál mosollyal? Valaki tudja a választ?
1. filmecske
Szóval mit is láttunk?
Teszteljük, hogy Lilike lát-e egy 3.7 centis „a” betűt (referenciaméretnek egy gyufás skatulya látható az első kockákon). A betűt kinyomtattam kis papírkára, körbevágtam és egy átlátszó vonalzó végére erősítettem. Azért a vonalzó, mert gyanítottam, hogy esetleg a kezemet veszi Lilkó inkább észre és nem a betűkét. Ezért is emeltem be inkább fentről a látómezejébe. Az árnyékokat is próbáltuk kiszűrni, ez nem biztos, hogy teljesen sikerült is. Alapból nem nyúlt a betű után, kérésre viszont megfogja azt :) Ami még érdekes, hogy Lili jobb kézzel nyúlt a betű után, ami ritkább, mert szeret majdnem mindent bal kézzel csinálni.
2. filmecske
És itt mi látható?
Feri ötlete volt a kontroll. Először nem emeltem be Lili elé semmit, csak szóban kértem meg, hogy fogja meg kezecskéjével, amit lát. Szokás szerint elhangzik, hogy „itt”, kézzel még próbál is keresni valamit, de mintha tudná, hogy „hülyét akarunk belőle csinálni”, mert még kuncog is egyet a huncutka. Ezek után valóban beemelem a betűkét és Lili kétszer is megfogja azt :)
És ezek után a nagy kérdés: ha ezt a 3.7 centis betűt Lili valóban látja, akkor pl. az arcunkat miért nem? Mosolyunkra miért nem reagál mosollyal? Valaki tudja a választ?
Néhány képecske
Jó kis hétvége van a hátunk mögött! Itt volt anyu, így csudagyorsan elröpült az idő. Nagyon vicces amúgy, hogy anyu máig nem bírta még eldönteni, hogy hogyan szeretné, hogy Lilike szólítsa őt. Lassan egy éves a kiscsaj és mi még mindig nem tudunk anyura hogyan hivatkozni! :) Vasárnap Feri családrészét is meghívtuk egy ebéd erejéig, amire én Ferinek és Pannikának rántott hússal készültem, mert tőlük nem várhattam el, hogy egyenek az én chili con carne-mból. Ami amúgy jó lett, csak minimálisan csípett, mindenki kedvére utócsípethette volna Pistával, de anyun kívül senki sem vágyott rá. Apósom is derekasan nekiállt az evésnek, közölte, hogy érdekes, majd egy idő után, hogy az érdekességből épp elég is volt :) Hát istenem, még sosem evett ilyet, ráadásul ő nagyon hagyományosan eszik, sok volt ez a mexikói (ami egyébként szerintem tök közel áll a magyar konyhához)! Sok képet nem csináltam, de apu és Rékus kedvéért legyen itt pár:
Anyu és Lilike nemcsak labdáztak ám, hanem tornáztak és szerelmeskedtek is :)
A két unoka és a büszke apósom
Anyu nagyon koncentrálva eteti türelmetlen Lilikét
Anya és lányáról olyan kevés kép született, hogy megkértem Ferit, lőjön párat. Csak kevés lett jó. Jól nézek én ki, csak nem vagyok fotogén :)
Anyu és Lilike nemcsak labdáztak ám, hanem tornáztak és szerelmeskedtek is :)
A két unoka és a büszke apósom
Anyu nagyon koncentrálva eteti türelmetlen Lilikét
Anya és lányáról olyan kevés kép született, hogy megkértem Ferit, lőjön párat. Csak kevés lett jó. Jól nézek én ki, csak nem vagyok fotogén :)A megingásról
Nagyon köszönöm és köszönjük mindenkinek a kedves sorokat, akár itt a blogon, akár azokat, melyek e-mailben jöttek vagy telefonosan értek utol! Nem az első elkeseredettség volt és nem is hiszem azt, hogy az utolsó lett volna, mindenesetre most jelentem, hogy újra közel egyensúlyban vagyok. Az agyam piszkosul tudja mindig, hogy mit és hogyan kell tenni, csak az érzelmek néha megcifrázzák a hozzáállást, melyeket most még a fránya terhességi hormonok is befolyásolhattak :) Egyszerűen csak túl sok negatív jelet vettem észre Lilikével kapcsolatban túl rövid időintervallum alatt és emiatt sokminden megkérdőjeleződött, amiket mi fejlesztés címszó alatt csinál(gat)tunk és amiknek a működésében mi eddig hittünk. A módszereink átvilágításával még nem végeztem rendesen, mindenesetre abban sziklaszilárdan biztos vagyok, hogy Lilikét fejlesztjük tovább - valójában ez sosem kérdőjeleződött meg bennem amúgy. Ahogy Judittól is többször olvastam: mindent belead ő is, hiszen nem veszíthet azzal semmit, ha hisz Barbiban. Ha csinálom és Lili fogékony rá, akkor azzal sokat lendítek az állapotán, fejlődésén; ha kiderül, hogy Lilike nem vagy nem annyira fogékony a fejlesztésekre, akkor legalább elmondhatom ugye, hogy megpróbáltam...Persze van egy olyan vetülete is az egésznek, hogy ha az utóbbi derül ki, akkor egészen más pályára kell átállnunk - akkor abban kell Lilikét segíteni, hogy látássérültként minél jobban boldoguljon a világban...és erről sem szeretnék lekésni. Ha ez a helyzet, nem akarom, hogy lépéshátrányba kerüljön csak azért, mert a kedves szülők hiú ábrándokat kergettek és túl későn ismerték fel, hogy mi az, amivel többet segíthetnének.
No de még a másik utat járjuk, reménykedünk tovább!
Mozgásilag leépítettem a konduktív (csoportos) órát, most csak a Dévény torna, a T-SMT feladatsor megy, ill. a HRG gyógyúszás. Itthon továbbra is tornázgatunk (forgásokat gyakorolunk, rugózunk négykézláb, ilyesmi), lejtőzünk vegyes sikerrel, wingbozunk egyre ügyesebben (néha beindul a lábbal való lökés), próbálunk minél többet hason lenni és lengőhintázunk (vesztibuláris rendszer stimulálására). Továbbá elkezdtem újból a keresést valami után, ami továbblendítene bennünket. Első körben ellátogatunk újból Velencére Csilláékhoz a Borsóházba és Sanyi bácsi véleményét kikérjük Lilivel kapcsolatban, aki gyógytornász-masszőr, nagyon szimpatikus volt, amikor bemutatkozott legutóbb és többen is szépen nyilatkoztak róla. Hátha rávilágít valamire...
Látásilag a csütörtök lesz igazán nagy vízválasztó, amikor megyünk Pécsre az Élettani Intézetbe és remélhetőleg kiderül, hogy Lilike látópályájának mely szakaszán lehet az "akadály". Az eredmény függvényében adnak javaslatot a fejlesztésre. Ha a gond az agyi területen van, az lenne a jobb verzió állítólag, mert az jól fejleszthető a tapasztalatok szerint. Ha a gond a látóideg környékén van, már kevesebb lehetőség van a fejlesztésre...Persze ahogy magunkat ismerem, semmilyen eredményt sem fogunk 100%-ban elhinni, se a pozitívat, se a negatívat :)
Kénytelen voltam egyébként a heti egyszeri látásfejlesztés óránkat is lemondani (amiért igazából a konduktív foglalkozást is kiírtam az életünkből), mert ezzel a héttel kezdődően már nem vállalom a babakocsi emelgetését, éppen elég a kisasszony 10.5 kilója :) így nem tudunk bejutni a városba. Csak akkor megyek, ha nagyon muszáj és nem tudok aznapra segítséget szerezni. Nem szeretném kis Barni kilátásait semmiben sem veszélyeztetni. Úgyhogy látásfejlesztésileg én maradok Lili egyetlen programja, komolyan kell vegyem magam! :) Csinálom tovább, amit eddig is, a csütörtöki vizsgálat eredményének tükrében esetleg kissé átvariálva...
És még egy nagy csomag van hátra, a május végi kontollok. Szegedi VEP, ERG ismétlés, neurológusi vizit és MR ismétlés. Nyűgnek nyűg, de hajt a kíváncsiság!
Úgyhogy elkezdődött a folyt.köv., újból az úton!
No de még a másik utat járjuk, reménykedünk tovább!
Mozgásilag leépítettem a konduktív (csoportos) órát, most csak a Dévény torna, a T-SMT feladatsor megy, ill. a HRG gyógyúszás. Itthon továbbra is tornázgatunk (forgásokat gyakorolunk, rugózunk négykézláb, ilyesmi), lejtőzünk vegyes sikerrel, wingbozunk egyre ügyesebben (néha beindul a lábbal való lökés), próbálunk minél többet hason lenni és lengőhintázunk (vesztibuláris rendszer stimulálására). Továbbá elkezdtem újból a keresést valami után, ami továbblendítene bennünket. Első körben ellátogatunk újból Velencére Csilláékhoz a Borsóházba és Sanyi bácsi véleményét kikérjük Lilivel kapcsolatban, aki gyógytornász-masszőr, nagyon szimpatikus volt, amikor bemutatkozott legutóbb és többen is szépen nyilatkoztak róla. Hátha rávilágít valamire...
Látásilag a csütörtök lesz igazán nagy vízválasztó, amikor megyünk Pécsre az Élettani Intézetbe és remélhetőleg kiderül, hogy Lilike látópályájának mely szakaszán lehet az "akadály". Az eredmény függvényében adnak javaslatot a fejlesztésre. Ha a gond az agyi területen van, az lenne a jobb verzió állítólag, mert az jól fejleszthető a tapasztalatok szerint. Ha a gond a látóideg környékén van, már kevesebb lehetőség van a fejlesztésre...Persze ahogy magunkat ismerem, semmilyen eredményt sem fogunk 100%-ban elhinni, se a pozitívat, se a negatívat :)
Kénytelen voltam egyébként a heti egyszeri látásfejlesztés óránkat is lemondani (amiért igazából a konduktív foglalkozást is kiírtam az életünkből), mert ezzel a héttel kezdődően már nem vállalom a babakocsi emelgetését, éppen elég a kisasszony 10.5 kilója :) így nem tudunk bejutni a városba. Csak akkor megyek, ha nagyon muszáj és nem tudok aznapra segítséget szerezni. Nem szeretném kis Barni kilátásait semmiben sem veszélyeztetni. Úgyhogy látásfejlesztésileg én maradok Lili egyetlen programja, komolyan kell vegyem magam! :) Csinálom tovább, amit eddig is, a csütörtöki vizsgálat eredményének tükrében esetleg kissé átvariálva...
És még egy nagy csomag van hátra, a május végi kontollok. Szegedi VEP, ERG ismétlés, neurológusi vizit és MR ismétlés. Nyűgnek nyűg, de hajt a kíváncsiság!
Úgyhogy elkezdődött a folyt.köv., újból az úton!
2010. április 14., szerda
Talán- Vérünk
Furcsa amit ma olvastam itt a blogon, de benne volt a levegőben, sőt még beszéltünk is róla.
Már napközben éreztem Orsi hangján, hogy baj van, de Ő nem egy kitárulkozós tipus. Még nekem 25 év ismeretség után sem. :)
Az elmúlt napokban, hetekben beszéltük, hogy fogjuk megélni a tesztek eredményeit, mi lesz ha ... és itt jöttek különböző feltevések, de a végén mindig oda jutottunk, hogy nem fogjuk elhinni és megyünk tovább.
Talán....
-sokat vártam Lili pár héttel ezelött elkezdett mozgásfejlődésétől,
-sokat vártunk az olvasó-programtól
-mégtöbbet a matek programtól
de...
ha hiszi az olvasó, ha nem volt alapja! És ez nem elfogult szülői belelátás, túl racionálisak vagyunk, hogy a szubjektivitás elvakítson minket. Lili nagyon vidáman jött le a lejtőn, többször egymás után, fel is tette Orsi a videót, folyamatosan fel akart ülni és forgolódni drágaságunk. A matek teszt szerintem nem volt rossz, főleg, hogy Doman bácsi mit fogad el helyes jelzésnek, ahhoz képest LILI ütött a helyes oldali kezével, igaz nem mindig a papirra, néha lábára. Sokat akart Orsi tesztelni rövid idő alatt.
és mégegyszer, ha meg is torpant most Lilimaci,
Ő a vérünk, és olyan géneket örökölt tőlünk ami a folyamatos küzdelmet, akaratot és a fel nem adást- egyszóval a cél eléréséhez szükséges küzdeni akarást hordozza.
Látni fog és egészséges lesz!
Még egy poén:
Orsi olvasta valamelyik amcsi könyvben, hogy a hipoplaziások lassabban gondolkoznak, több idő kell a felelet megalkotásához (tehát megfontoltabbak :) ).
Erre én azt válaszoltam, hogy akkor Lili átlagos gyermek lesz, mert a mi gondolkozási, kombinálási sebességünk átlag feletti.
Most mindkét leány békésen alszik
Már napközben éreztem Orsi hangján, hogy baj van, de Ő nem egy kitárulkozós tipus. Még nekem 25 év ismeretség után sem. :)
Az elmúlt napokban, hetekben beszéltük, hogy fogjuk megélni a tesztek eredményeit, mi lesz ha ... és itt jöttek különböző feltevések, de a végén mindig oda jutottunk, hogy nem fogjuk elhinni és megyünk tovább.
Talán....
-sokat vártam Lili pár héttel ezelött elkezdett mozgásfejlődésétől,
-sokat vártunk az olvasó-programtól
-mégtöbbet a matek programtól
de...
ha hiszi az olvasó, ha nem volt alapja! És ez nem elfogult szülői belelátás, túl racionálisak vagyunk, hogy a szubjektivitás elvakítson minket. Lili nagyon vidáman jött le a lejtőn, többször egymás után, fel is tette Orsi a videót, folyamatosan fel akart ülni és forgolódni drágaságunk. A matek teszt szerintem nem volt rossz, főleg, hogy Doman bácsi mit fogad el helyes jelzésnek, ahhoz képest LILI ütött a helyes oldali kezével, igaz nem mindig a papirra, néha lábára. Sokat akart Orsi tesztelni rövid idő alatt.
és mégegyszer, ha meg is torpant most Lilimaci,
Ő a vérünk, és olyan géneket örökölt tőlünk ami a folyamatos küzdelmet, akaratot és a fel nem adást- egyszóval a cél eléréséhez szükséges küzdeni akarást hordozza.
Látni fog és egészséges lesz!
Még egy poén:
Orsi olvasta valamelyik amcsi könyvben, hogy a hipoplaziások lassabban gondolkoznak, több idő kell a felelet megalkotásához (tehát megfontoltabbak :) ).
Erre én azt válaszoltam, hogy akkor Lili átlagos gyermek lesz, mert a mi gondolkozási, kombinálási sebességünk átlag feletti.
Most mindkét leány békésen alszik
Bipolár
Néha úgy érzem magam, mint egy bipoláris ember érezheti: váltogatják egymást a feldobottság és a levertség időszakai. Most egy hosszabb feldobott szakasz végéhez érkeztem, azt hiszem. Megint át kell gondoljam, hogy merre tovább.
Lilike mozgásában megint stagnálás állt elő. Csináljuk vele a gyakorlatokat, jár a dévényes tornára, de hason nem produkálja, amit kellene (gyengén próbálgatja a kúszást, de nyöszörgés lesz belőle elég hamar), lejtőn pedig megint visszaléptünk: alig halad a legtöbbször és sokszor sír. Oldalra fordulásai elmaradoznak és csak az ülés az, amit szeret, és akar csinálni, kezdetleges kartámaszokkal.
Számomra a tegnap esti budapesti BHRG kontroll is katasztrofálisra sikeredett. Hogy engem kíméljen Júlianna, elkezdte ő csinálni a gyakorlatokat Ferivel, Lilivel, de ezt Lili egyáltalán nem vette jó néven és olyan típusú szörnyű sírást produkált, mint még soha. Kétszer is, két különböző módon, még sosem hallottuk így. Júliannában nem csapódott le ennyire negatívan a bemutató, de szerintem a múltkori közel tökéletes teljesítmény után ez egy nagy érthetetlenség volt...
Lili kezdeményezőkészsége is nulla. Ha az etetőszékben elé tesszük a rágcsálnivalót, nem keresi meg, akkor sem, ha megmutatjuk, hol találja. Ha a kezébe kapja, akkor hevesen majszol.
Hangját szépen próbálgatja, de új szavakat nem vett fel a repertoárba, a régieket ismételgetjük.
És a látás. Igen. Számomra a matek teszt rossz eredménnyel zárult, most szüneteltünk pár napot. Gyűjtöttem az erőt a folytatáshoz. Hogy meg tudjam magyarázni magamnak, hogy van értelme folytatni. A speciális VEP vizsgálatra jövő hét csütörtökre kaptunk végülis időpontot, úgyhogy abban maradtam magammal, hogy addig még biztosan folytatjuk, aztán megint elgondolkozunk a dolgokon...Vannak nagyon rossz jelek. Pl. egyre többször fordul elő, hogy a kisasszony "letapogatja" az arcunkat a kis kezecskéjével, mosolyog, élvezettel csinálja, és mindeközben oda sem néz. Tipikusan "vakosan". Egyre kevesebbszer érzem úgy, hogy "talán, mintha látna valamit".
Megint az a bajom, hogy nincs tiszta helyzet, amit már megbeszéltem magammal pedig, hogy mivel ez tény és nagyon soká fog csak változni, nem foglalkozom vele. De a bipolár hullámvölgyében csak-csak előjön.
Tegnap az egyik kolléganőm írt egy idézetet a facebookra G.B. Shawtól, ezt: "Az emberek mindig a körülményeket okolják azért, amit az életben elérnek. Én nem hiszek a körülményekben. Azok az emberek, akik boldogulnak ebben a világban, olyanok, hogy reggel felkelnek és megkeresik azokat a körülményeket, amelyekre szükségük van. Ha nem találnak ilyet, megteremtik őket!" Kicsit magunkra áthangolva a gondolatot, én is ilyen varázsló akarok lenni, csak Lilivel kapcsolatban még nem mindig tudom, hogy hogy csináljam. Most éppen egyáltalán nem tudom...
Lilike mozgásában megint stagnálás állt elő. Csináljuk vele a gyakorlatokat, jár a dévényes tornára, de hason nem produkálja, amit kellene (gyengén próbálgatja a kúszást, de nyöszörgés lesz belőle elég hamar), lejtőn pedig megint visszaléptünk: alig halad a legtöbbször és sokszor sír. Oldalra fordulásai elmaradoznak és csak az ülés az, amit szeret, és akar csinálni, kezdetleges kartámaszokkal.
Számomra a tegnap esti budapesti BHRG kontroll is katasztrofálisra sikeredett. Hogy engem kíméljen Júlianna, elkezdte ő csinálni a gyakorlatokat Ferivel, Lilivel, de ezt Lili egyáltalán nem vette jó néven és olyan típusú szörnyű sírást produkált, mint még soha. Kétszer is, két különböző módon, még sosem hallottuk így. Júliannában nem csapódott le ennyire negatívan a bemutató, de szerintem a múltkori közel tökéletes teljesítmény után ez egy nagy érthetetlenség volt...
Lili kezdeményezőkészsége is nulla. Ha az etetőszékben elé tesszük a rágcsálnivalót, nem keresi meg, akkor sem, ha megmutatjuk, hol találja. Ha a kezébe kapja, akkor hevesen majszol.
Hangját szépen próbálgatja, de új szavakat nem vett fel a repertoárba, a régieket ismételgetjük.
És a látás. Igen. Számomra a matek teszt rossz eredménnyel zárult, most szüneteltünk pár napot. Gyűjtöttem az erőt a folytatáshoz. Hogy meg tudjam magyarázni magamnak, hogy van értelme folytatni. A speciális VEP vizsgálatra jövő hét csütörtökre kaptunk végülis időpontot, úgyhogy abban maradtam magammal, hogy addig még biztosan folytatjuk, aztán megint elgondolkozunk a dolgokon...Vannak nagyon rossz jelek. Pl. egyre többször fordul elő, hogy a kisasszony "letapogatja" az arcunkat a kis kezecskéjével, mosolyog, élvezettel csinálja, és mindeközben oda sem néz. Tipikusan "vakosan". Egyre kevesebbszer érzem úgy, hogy "talán, mintha látna valamit".
Megint az a bajom, hogy nincs tiszta helyzet, amit már megbeszéltem magammal pedig, hogy mivel ez tény és nagyon soká fog csak változni, nem foglalkozom vele. De a bipolár hullámvölgyében csak-csak előjön.
Tegnap az egyik kolléganőm írt egy idézetet a facebookra G.B. Shawtól, ezt: "Az emberek mindig a körülményeket okolják azért, amit az életben elérnek. Én nem hiszek a körülményekben. Azok az emberek, akik boldogulnak ebben a világban, olyanok, hogy reggel felkelnek és megkeresik azokat a körülményeket, amelyekre szükségük van. Ha nem találnak ilyet, megteremtik őket!" Kicsit magunkra áthangolva a gondolatot, én is ilyen varázsló akarok lenni, csak Lilivel kapcsolatban még nem mindig tudom, hogy hogy csináljam. Most éppen egyáltalán nem tudom...
2010. április 11., vasárnap
Választások á la Lili
Mi is a választások napját tartottuk itthon. Lili matekprogiját teszteltük ugyanis a két hét tanítás után.
Ferivel előre megbeszéltük, hogy úgyis az lesz, hogy ha Lili jó válaszokat fog adni, mi majd azt sem fogjuk elhinni, mert nem lesz egyértelmű a dolog...hát, ez is benne lett az eredményben...
Szóval a terv az volt, hogy a nap során három alkalommal mutatunk négy kártya-párost, melyek közül Lilinek meg kell mutatnia, hogy melyik kártya az, melyet én szóban kimondok. Voltunk anyósoméknál ebédelni (nagyon fini volt) és Lili nyűgös is lett, hisztizős (mostanság egyre sűrűbben fordul ez elő...), így a három tesztalkalmból csak kettő lett...Reggel az első. Itt a négy kártyapárosból háromnál kaptunk helyes választ (kissé nem egyértelműen bár), a délutáni négy kártyapárosnak pedig mindegyikét elfogadtuk, melyből nekem azért kettő kissé kétséges. Ha a tényeket nézzük, ez 8-ból 7, ami 87.5%. De: kevés a tesztalkalom és sok a nem egyértelmű helyzet!!! Jajj, azt hittem, ennél könnyebb lesz! :( Holnap is tesztelni fogok...Doman bácsi biztos nem értene velem egyet... Próbálom lazán venni és elképzelni, hogy egy teljesen jól látó, egészséges kisbaba sem adna 100%-osan egyértelmű válaszokat, de azt hiszem, egy kicsit mintha feszültté tett volna a teszthelyzet. Mert ugye nem azt mérem, hogy mennyire okosan képes számolni a drágám, hanem azt, hogy lát-e annyit, amennyi ehhez kell, vagy sem. És ez nagyon nem mindegy nekem. Most lát Lili vagy sem?
A jövő héten egy újabb, speciális VEP-vizsgálatra jelentkezünk be, a binokuláris látás meglétét nézik és meg tudják majd mondani, hogy a látópálya mely szakaszán lehet a defekt. Fontos vizsgálat lesz, Lili látásáról sokminden kiderülhet és a fejleszthetőségéről is. Még egy dolog, ami miatt lehet izgulni.
És hogy beleőrüljek: ha Lili matek eredményei jók, a spéci VEP-vizsgálat pedig negatív lesz, akkor melyiknek higgyek? Vagy ha fordítva történik a dolog: akkor örülhetek?
Ferivel előre megbeszéltük, hogy úgyis az lesz, hogy ha Lili jó válaszokat fog adni, mi majd azt sem fogjuk elhinni, mert nem lesz egyértelmű a dolog...hát, ez is benne lett az eredményben...
Szóval a terv az volt, hogy a nap során három alkalommal mutatunk négy kártya-párost, melyek közül Lilinek meg kell mutatnia, hogy melyik kártya az, melyet én szóban kimondok. Voltunk anyósoméknál ebédelni (nagyon fini volt) és Lili nyűgös is lett, hisztizős (mostanság egyre sűrűbben fordul ez elő...), így a három tesztalkalmból csak kettő lett...Reggel az első. Itt a négy kártyapárosból háromnál kaptunk helyes választ (kissé nem egyértelműen bár), a délutáni négy kártyapárosnak pedig mindegyikét elfogadtuk, melyből nekem azért kettő kissé kétséges. Ha a tényeket nézzük, ez 8-ból 7, ami 87.5%. De: kevés a tesztalkalom és sok a nem egyértelmű helyzet!!! Jajj, azt hittem, ennél könnyebb lesz! :( Holnap is tesztelni fogok...Doman bácsi biztos nem értene velem egyet... Próbálom lazán venni és elképzelni, hogy egy teljesen jól látó, egészséges kisbaba sem adna 100%-osan egyértelmű válaszokat, de azt hiszem, egy kicsit mintha feszültté tett volna a teszthelyzet. Mert ugye nem azt mérem, hogy mennyire okosan képes számolni a drágám, hanem azt, hogy lát-e annyit, amennyi ehhez kell, vagy sem. És ez nagyon nem mindegy nekem. Most lát Lili vagy sem?
A jövő héten egy újabb, speciális VEP-vizsgálatra jelentkezünk be, a binokuláris látás meglétét nézik és meg tudják majd mondani, hogy a látópálya mely szakaszán lehet a defekt. Fontos vizsgálat lesz, Lili látásáról sokminden kiderülhet és a fejleszthetőségéről is. Még egy dolog, ami miatt lehet izgulni.
És hogy beleőrüljek: ha Lili matek eredményei jók, a spéci VEP-vizsgálat pedig negatív lesz, akkor melyiknek higgyek? Vagy ha fordítva történik a dolog: akkor örülhetek?
Csökkenő méretek
Lilike mindig is óriási baba volt, már nem sokkal születése után (merthogy születni közel átlagosan született, ami 3280 g és 55 cm volt). Margit kórházas vendégeskedésünk során olyan nagynak ítélték Lilkót, hogy rám szóltak, hogy esetleg teáztathatnék ahelyett, hogy állandóan hagyom szopizni a drágámat...és megnézték, hogy nem cukorbeteg-e...és amikor mi, anyukák ki voltunk tiltva a kis ketrecekből, akkor a nővérkék bizony teáztattak...A gyerekorvosunk nem volt megijedve egyedül, csak legyintett, hogy majd kinövi, hisz' apja, anyja nagy. Persze nála is kilógtunk a sorból, a praxisa során Lili volt kb. a harmadik legnagyobb baba. Még amikor az endokrinológusnál jártunk, akkor is a súly-hossz növekedési táblázat felső 97%-os percentilisébe rajzolta Lilit a dokinéni és ezért is volt különösen mosolygós, amikor kiderült, hogy bizony a növekedési hormont alultermeli a kiscsaj.
Tegnap megmértük Ferivel a nagylányt, mert az úszópelenka bár 11-15 kg közti babákra volt nevesítve, igen nehezen tudtam csak Lilit belepréselni és kíváncsivá tett a dolog, hogy akkor hogy állhatunk. És meglepődtem, mert 10.5 kg-t mért a mérleg, amihez mi 80 centit. Már jó rég óta ennyi, azaz kezdünk konszolidálódni :)
Kerestem egy mérvadóbbnak számító táblázatot, a WHO-ét választottam, hogy elhelyezzem ezen a kis drágát, és ebből szépen látszódik is, hogy közeledünk az átlaghoz :) ...Vagy?...
(Források: http://www.who.int/childgrowth/standards/cht_lfa_girls_p_6_2.pdf,
http://www.who.int/childgrowth/standards/cht_wfa_girls_p_6_2.pdf)
A korábbiakhoz képest tehát Lilkó kicsit normalizálódott súlyban, közeledett a korosztályi átlaghoz, a hossza viszont még mindig szép :) Viszont azt is tudjuk, hogy arányos. Egy arányos másfél éves adatai ezek :)
(Lehet, hogy vannak spécibb, magyar táblázatok, de nekem a WHO is megfelelt :))
Tegnap megmértük Ferivel a nagylányt, mert az úszópelenka bár 11-15 kg közti babákra volt nevesítve, igen nehezen tudtam csak Lilit belepréselni és kíváncsivá tett a dolog, hogy akkor hogy állhatunk. És meglepődtem, mert 10.5 kg-t mért a mérleg, amihez mi 80 centit. Már jó rég óta ennyi, azaz kezdünk konszolidálódni :)
Kerestem egy mérvadóbbnak számító táblázatot, a WHO-ét választottam, hogy elhelyezzem ezen a kis drágát, és ebből szépen látszódik is, hogy közeledünk az átlaghoz :) ...Vagy?...
Forrás: http://www.who.int/childgrowth/standards/cht_wfl_girls_p_0_2.pdf
No igen, ez a kép így torz, mert csak azt mutatja, hogy a súly-hossz páros egy közel átlagos páros, de a nagy kérdés persze az, hogy milyen idős kornál. Hát nem a mi 10.5 hónapunknál, az is biztos! Lenti ábrákból ki is derül, hogy miért.
Ha a hosszt nézzük, rögtön látszódik, hogy messze kilóg Lilkó, azaz az ő hossza jóval idősebb babákra jellemző...ha megnézitek az ábrát, akkor leolvasható róla, hogy egy átlagos kb. másfél éves hossza a 80 centi...
Ha a súlyt nézzük, akkor is látszódik a "kilógás": kb. 1 év és 7 hónapos babák nyomnak ennyit mint a mi drágánk :)
(Azaz a fenti ábrában ha Lili egy másfél éves kiscsaj, akkor tökéletesen átlagos lenne.)
(Források: http://www.who.int/childgrowth/standards/cht_lfa_girls_p_6_2.pdf,
http://www.who.int/childgrowth/standards/cht_wfa_girls_p_6_2.pdf)
A korábbiakhoz képest tehát Lilkó kicsit normalizálódott súlyban, közeledett a korosztályi átlaghoz, a hossza viszont még mindig szép :) Viszont azt is tudjuk, hogy arányos. Egy arányos másfél éves adatai ezek :)
(Lehet, hogy vannak spécibb, magyar táblázatok, de nekem a WHO is megfelelt :))
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)