Elirigyeltem

Elirigyeltem Barbi ajándékát, egy jópofa könyvet, melyet ajándékba kapott. A vicces, hogy én már belebotlottam, nézegettem ilyet, és akkor visszatettem a polcra, hogy mégsem. Talán az ára miatt... Most rákerestem neten, hogy hol lehet beszerezni, és leltem még hasonlókat itt: http://www.tessloff-babilon.hu/category.php?cid=31
Az elirigyelt sorozat a "Tapintós lapozó", "Tapintós felfedező", de az "Ujjvezető lapozó" is tetszik, valamint jópofa a "Játékos felfedező" és az "Ujj-bújócska". Ha valami alkalom kapcsán, ahol fennáll az ajándékkényszer :) (pl. Lilkó szülinapja) nem tudnátok, hogy mivel lepjétek meg a leányzót kedves rokonaink, akkor ezeknek itt mind-mind nagyon örülne - én legalábbis biztosan :)

Azoknak, akik Doman módszert kezdenének, de nem beszélnek angolul

Jucika írt nekem a minap, hogy ő szívesen megismerkedne a módszerrel és bár ő sem zsenit akar faragni kislányából, de tudná használni a módszer bizonyos elemeit. Csak a www.okosbaba.hu oldalra tudtam irányítani, amit én viszont annyira nem is ismerek, de legalább magyarul van.
Aztán ma eszembe jutott, hogy időnként én ellátogatok Szirka blogjára is szétnézni (http://szirkababa.blogspot.com) és hát ott rengeteg hasznos, okos írás van a témában. Pl. a jobb oldali sávban a címkék közül ki lehet választani a 'Doman' címszót és feljönnek az ezen témában írt írások (pl. egy vélemény és általános leírás: http://szirkababa.blogspot.com/2006/10/doman-mdszerrl.html, vagy matekos video: http://szirkababa.blogspot.com/2007/03/htkremszpen.html, de sok más is). Szintén a jobb oldali sávban pedig ott a kincs: a "doman módszer" fejléc alatt a könyvekből kijegyzetelt technikai útmutató magyarul.

Kagylóhinta üzembe helyezve

Apum azt mondta, hogy akkor ő lesz a hintafelelős. Mert Lilikó első hintáját is tőle kaptuk, karácsonyra, majd amikor meséltem neki a wingboról, ragaszkodott hozzá, hogy hintafelelősként azt is ő vegye Lilikének. Mivel Feri unokatesójának segítségével sikerült olcsóbban beszerezzük, mint gondoltuk előzetesen (sőt, ha valakit érdekel, még sokkal többet tudnak hozni Németországból, írjatok csak), így a maradék pénzből beszereztük a kagylós hintát az IKEÁ-ból. Tegnap este Feri felfúrta a nappaliba, a "Lili zúgba", a lejtő és a játszószőnyeg fölé (nem mintha nem lenne továbbra is a lakás többi része is telis tele Lilkó cuccaival...). A második lyuk volt a nyerő, az elsőnél eltrafáltunk egy gerendát és szétégett a fúrófej is (hopp!). De nagyon kafa lett, bennünket is elbír (Feri 100 kg felett van picivel!) És a lényeg, hogy Lilinek is nagyon tetszik: e lenti képen éppen énekelni kezdett :)

Matekozunk!!!

A tegnapi nappal elindult a matek programunk a kis piros pöttyös kártyákkal. Az első húsz táblát készítettem el Lilinek, a vagdosással ment egy kis idő, a pöttyökkel MÉG gyorsan haladtam, mert ugye csak max. 20-at kellett elhelyezzek a lapokon. Az Apli nevű cégtől (www.apli.hu) rendeltettem be kör alakú kis piros matricákat. Doman bácsi azt írja a könyvében, hogy 1.9 cm átmérőjűek legyenek a körök, ez meg 2 centis. Egész tegnap előtt ezzel teszteltem Lilit, hogy vajon látja-e az ilyen pici köröket is, feketében, pirosban, különböző méretekben. De mindig mosolygott rájuk, ha hirtelen, hangtalanul a semmiből beemeltem elé őket. Persze eszembe jutott egy pár hónappal ezelőtti hasonló eset is, amikor a fekete-fehér ábrákra jött hasonló reakció, és Feri hirtelen azt mondta, hogy mutassak csak egy sima fehér papírt az ábrák helyett, és hát Lili azt is mosollyal értékelte...úgyhogy egyáltalán nem biztos, hogy látja a köröket, de ebben a programban az a jó, hogy hamar, mindössze 2 hét alatt elsajátítják 1-től 10-ig, a gyorsabban haladók 1-től 20-ig a számokat, így 2 hetet kell várjunk, hogy megnézzük, működik-e a 2 centis köröcske.
Amúgy a teljes 100 kártyával számolva az anyagköltség minimális lett, bruttó 4080 Ft-ot kellett fizessek a DIPA A2-es lapokért, melyekből vagdostam a táblákat, illetve a 3 tekercs körmatricáért. (A 100 lapra 5050 kis pöttyöt kell felragasztani...számtani sor, emlékeztek még? :))

A módszer a "How to teach your baby math" c. könyvből sajátítható el (http://www.gentlerevolution.com/mm5/merchant.mvc?Screen=PROD&Store_Code=G&Product_Code=0207&Category_Code=books-about-teaching-children). Magyarul sajnos még ez sem elérhető. Itthon a http://www.okosbaba.hu/ foglalkozik a dologgal, de mivel én nem ismerem őket, ajánlani nem merem őket, csak így semleges infóként közlöm. Tudom, hogy szerveznek tanfolyamokat, adnak oktató anyagokat hozzá, de hallottam róluk meleget-hideget, saját tapasztalatunk viszont nincsen.

Judit a matekról is írt egy jó kis összefoglalót, ami gyorsan képbe hoz, mint az olvasó programnál leírt okosságjai, ajánlom elolvasásra az érdeklődőknek. Ezt sem pontosan úgy csináljuk, ahogy ő leírta, de támpontnak megintcsak jó. Íme: http://blogol.hu/comment.php?log=3093709

És nagyon izgulunk!!! :)

Ja, és tegnap voltunk a helyi neurológusunknál, kontrollon, kb. 10 perc alatt letudott mindent. Lili már jogosan nagyon nyűgös volt, mert benne voltunk az alvóidejében, plusz éhes is volt, így azt mondta, nem vizsgálgatja nagyon, de pl. a szemét gyorsan megnézte, és azt mondta, hogy látja, hogy már jól fixál (igen???). Említettem neki a matek és olvasó programokat, és elnéző mosollyal bólogatott. Azt hiszem, orvosféléknek ilyesmiről nem kell a jövőben beszámolni, túlságosan szkeptikusok. Viszont amiért mentünk, az meglett, úgyhogy mégis pozitív a mérlegünk: kaptunk támogatást a HRG-re, így nem kell fizessünk érte, ill. a magasabb családi pótlékról szóló ürlapot is kitöltötte nekünk, kérésre. Elnézést kért, hogy még nem tette meg, de azt hitte, a szemészek már megcsinálták...(még jó, hogy a szegedi neurológus említette a múltkor, hogy ez jár nekünk! Bárcsak ne járna...)

Boldog szülinapokat!

Anyunak boldog szülinapot, kis unokájától is, aki meg bírta állni, hogy ne egye meg a virágot a fotózás alatt, és csak kicsit tépte meg :) Ráadásul a virág csillámporral volt beszórva, így az összes ujjacska csillogós lett. Ragasztó szalaggal kellett eltávolítani, ami annyira nagyon nem tetszett a leányzónak, de bazális stimulációnak megteszi :)

És boldog szülinapot az apai nagyapának is, akinek a köszöntésén bár ott voltunk vasárnap, de csak ma derült ki, hogy volt torta is, ami akkor jól elfelejtődött, mi már rég hazaindultunk, amikor sógornőméknek eszébe jutott :) Sajnáljuk, hogy lemaradtunk és az ünnepeltnek sem eshetett jól (még ha több is jutott neki így a tortából), de majd még igyekszünk jó sok alkalommal ezt bepótolni!

És anyu, ha jössz pünkösdözni hozzánk, veled is pótlunk!
(De jó lesz ez a sok pótlás! :))

Addig is jó játékot!

(Klikk középre és lehet kirakózni. Amikor lent középen megjelenik a "Solve" felirat, akkor ha már nagyon idegesítő, hogy a megoldás még sehol, akkor automatikusan kirakódik a kép.)

Néznivaló: Lilike lejtőzik

Íme a beígért video a kiscsajról. Nem úgy néz ki, de egy elég meredek lejtőn halad lefelé a leányzó. Sajnos csak későn kaptam észbe, hogy ezt bizony rögzíteni kellene, így kb. csak félpályától látszódik a hadművelet, de a felvétel eleje eléggé dinamikus :)

Ez tetszik - Balogh Béla

Balogh Béla "A végső valóság" c. könyvét már jó régen olvastam, akkor sokminden megfogott benne. Most ráleltem a szerző honlapjára, íme: http://www.baloghbela.hu/ .

Áttörés - megint lejtő

Szóval, amikor megvolt az a bizonyos áttörés, és Lili egész szép gyorsan leevickélt a lejtőről és én piszkosul örültem, az nem tartott olyan nagyon sokáig...Megszokta Lilkó az új meredekséget, mi ráragasztottuk a sakk-táblás dekórfóliát, ami még kevésbé csúszós felületet eredményezett, és megélhettem a visszaesést.
Most pár napja azonban Lilkó új erőre kapott. Elég gyorsan leevickél megint, jól bírja a dolgot, még kuncog is közben. Tegnap fogta magát és kinyomta a felsőtestét is, ráaadásul széles kartámaszban, mellmagasságban, azaz nehezített módon. Egyszer és nem többször, de én láttam! :) És biztos a helyben kúszatásnak köszönhetően, ami a T-SMT sorunkban van, de Lili próbálja alkalmazni a mintát a lejtőn is: bal karocskáját sűrűn szépen előre rakja, és néha mintha erőt is fejtene ki hozzá és veszettül forgatja a fejecskéjét, ha kell, ha nem :)
Szóval haladunk! Még mindig nem szabályosan, de hasonlít már ahhoz.
Akartam filmet is készíteni róla, de ma már sokadjára lejött a drágám, és egyre kevésbé lelkes, így nem lenne olyan átütő a felvétel, amennyire én érzem, hogy elhaladtunk már. Úgyhogy majd egy alvás utánit teszek fel, amikor frissen és üdén kepeszt le a drágám. Addig is egy kis képes összefoglaló.

Kaja hogyan?

Nem panaszkodásképpen, de egyre jobban feltűnik, hogy rengeteg pénzt kiadunk üveges gyerekkajára és nem hiszem el, hogy más is ilyen béna lenne...
Ott kezdődik a dolog, hogy Lilike nem fogadja el a tápszert, a tejpépet, rizspépet, és tejtermékből csak az üveges joghurtosat, ill. túrósat hajlandó elfogadni, melyhez gyümi van hozzáadva, illetve van egy kisebb, 4-es csomagolású joghurt (több márkában és ízben), még az jöhet. Próbáltam rávenni, hogy síma, felnőtteknek valót is elfogadjon, mert láttam a kis táblázatunkban, mely a gyerek kiskönyvben van, hogy natúr joghurtot már kaphat, de nem akarja, akárhogy ízesítem...Akkor amire még szükségünk van, az a szilvás trutyi, abból is van üveges és műanyag kicsi, ez a kaki miatt kell. Ha adom neki, rendben vagyunk, ha kimarad, jön a szorulás...Ebédre én is főztem már sokmindent, de valahogy nem tetszik a kiscsajnak. Eszik belőle, de csak udvariasan, kb. a szokásos felét, 100g körül, és köszöni szépen. De az üvegeset elfogadja, majdnem mindent. Ez lehet, hogy annak is köszönhető, hogy szegénykémnek egyszer nagyon megégettem a nyelvét, mert figyelmetlen anyuka voltam, és azt az ízt azóta köszöni, de nem, mert az égéshez társítja. Sajnos az pont egy "turbós, mindent bele" kaja volt: krumpli, pipihusi, borsó, répa, karfiol...Ezeken kívül még van az esti favoritunk, ami mindig valami olyasmi (üveges...), amiben a gyümi mellett van gabona, keksz vagy müzli. És amit csipeget a kiscsaj napközben, az a kifli, zsemle, kenyér és a sajt. Még szoktam egy gyümitrutyit én összecentrifugálni, azt szereti nagyon: banán, alma, narancs van benne. Ennyi. Ha van tippetek, hogyan tudnám olcsóbban és hasonlóan táplálóan, színesen megoldani a kajakérdést, írjatok, írjatok, mert nem tartom normálisnak, amit művelünk! (Még annyi, hogy preferálom a lefagyasztható ötleteket, mert hét közben a sok programunk miatt nem sok időm van főzőcskézni sajnos.)

How To Teach Your Baby To Read

Hamarosan elkezdjük a Glenn Doman által leírt (http://www.gentlerevolution.com/mm5/merchant.mvc?Screen=PROD&Store_Code=G&Product_Code=0201-40&Category_Code=books-about-teaching-children) olvasóprogramot. Kiolvastam a könyvét, felfogtam, megértettem, berendeltem a közeli papír nagykerbe minden segédanyagot, amire szükségem lesz hozzá és mindez holnap be is érkezik hozzájuk; valamint az utóbbi 4-5 napban összeírtam a szólistát több kategóriában, melyből a lehető legtöbbet Lilikének meg fogok tanítani szépen lassan remélhetőleg, és melyeken már több hete morfondírozok. (A könyv is adott jópár tippet, Judit is küldött pár szót, de mivel az adott baba jó ha tisztában van a szavak jelentésével, melyek olvasását meg akarjuk tanítani neki, így eléggé személyre kellett szabjam. Számomra egy olyan ötlet állt elő, hogy fogtam Szendrő Borbála 'I love words' c. képes angol-magyar szótárát és végiglapozva az egészet, kiírtam azokat a szavakat, melyekről úgy gondoltam, hogy nem okoznak nehézséget Lilkónak (az angollal itt nem foglalkoztam, akár egy hindi-magyar szótár is lehetett volna, csak azért volt szükségem pont erre a könyvre, mert ez megvan nekem és ebben tematikusan jó sok szó van felsorolva). Aztán kiegészítettem ezt a lakásunkban bandukolva, jól szétnézve mindenhol, szavak után kutatva, végül megálltam egy 470-es szókincsnél, ez bőven elég lesz. A könyv 200 szóval javasolja a kezdést.) Tehát még hátra van a kezdésig pár nap, amíg legyártom a szókártyákat, de már elkezdődött a visszaszámlálás!

A programról a könyvet ajánlom leginkább, akik pedig gyorsan képbe akarnak kerülni, azoknak Judit bejegyzését: http://blogol.hu/comment.php?log=3091406. Persze nem mindenben követjük majd se az előbbit, se az utóbbit, de mindkettő nagyon hasznos lehet azoknak, akik szintén fontolgatják.

És hogy miért kell ez nekünk?
Mert úgy gondolom, hogy az olvasó program kapcsán hamarosan kiderül, hogy Lilike mennyit lát vagy nem lát. Egy hónap tanulás után jön az első tesztelés és ha legalább 80%-osan teljesít a kiscsaj, akkor tudni fogjuk, hogy olyan látása van, mely különböző segédeszközökkel nagyszerűen használható és akár fejleszthető is. Ez lenne az álomverzió! Ha sikertelen a teszt, akkor még mindig nem adjuk fel a témát, egyszerűen növelünk a betűméreten és jön az újabb egy hónap tanulás...és nagyon izgulunk! Így nem kell megvárjuk, míg Lilikó 3-4 éves lesz, hogy kiderüljön, mennyit láthat...

És még?
Még a matek programba is belevágunk, de arról majd máskor...

27-e

Szombaton elmetünk a Borsóházba Velencére, hogy találkozzunk néhány "csapattárssal", olyanokkal, amilyenek mi is vagyunk: akik folyamatosan keresik azokat a lehetőségeket, melyek eredményeként gyermekük minél közelebb kerülhet ahhoz, hogy teljes és boldog életet élhessen kisebb vagy nagyobb fokú sérülése ellenére is. Jól éreztük magunkat nagyon és ezúttal Lilikének sem volt különösebb problémája, mint múltkor, amikor a fogzás miatt még lázat is mértünk és sok-sok sírás is volt (nemrég kibújt az a bal felső 1-es!). És egy csodaszámba menő dolog: amíg ott voltunk, a mobiltelefonom végig a kocsink tetején pihent, mert ügyesen ott hagytam, ami pedig kint állt az út mentén, több órán át. Volt nem fogadott hívásom és több sms is érkezett ezidő alatt. Nem tudom, hogy mekkora lehetett a forgalom a környéken, de számomra elég hihetetlen, hogy senki sem lopta el. Este jó hideg volt a kütyü, mire észrevettük a sötétben a kocsihoz érkezvén, és pittyegett is, hogy lemerülőben. Érdekes, hogy pár perccel később a kocsiban már alacsony töltöttséget mutatott...Ha pedig már ott jártunk, közel éreztük Budapestet, így gyorsan útba vettük az Ikeát, hogy beszerezzük az akciós kiságyat 7990 Ft-ért (http://www.ikea.com/hu/hu/catalog/products/00115751) és megvettük az EKORRE kagylóülést Lilikének (http://www.ikea.com/hu/hu/catalog/products/S19809351), ami szintén 7990 Ft lett volna, de mivel többen mondták, hogy a légzsákot ne vegyük meg hozzá, mert a gyerekek nem szeretik, nem is jó, és egy óriási párna helyette több mint tökéletes, így még sokkal olcsóbb is lett (3-4 ezer Ft, nem emlékszem pontosan). Ottjártunkkor telibe trafáltuk a Föld órája akciót (http://foldoraja.hu/), a WWF klímavédelmi akcióját, melyhez az IKEA is csatlakozott. Ami különösen mókás volt, hogy pont akkor kezdődött a lámpák lekapcsolása, amikor a lámpaosztály területére beléptünk: hirtelen minden sötétségbe borult, csak pár kisebb asztali lámpával biztosították a hangulatvilágítást. Egy pillanatra azt hittem, hogy a sok lámpa kicsapta a biztosítékot, aztán már mondták is be a hangosba, hogy mitmiért és kellemes vásárlást! A termékekből mondjuk nem sokat láttunk arrafelé, de akkor ez már nem zavart, a lényeg megvolt. (És a cég korrektségéről: kiérve az áruházból, a parkoló megvilágítása is félig volt csak megoldva, az áruházon pedig csak a 'bejárat' és 'kijárat' felirat világított, az IKEA céglogó teljes sötétségben!)
...és szokás szerint hullán érkeztünk haza jó későn.

Őssejtés

Ismerősök, barátok, ismeretlen segítők sokszor ajánlják figyelmünkbe az őssejt-terápiát, mint egy tudományosabb fényben tündöklő csodautat a sok egyéb alternatívság mellett. Lilinek szüléskor levetettünk őssejtet, és hogy lássátok, hogy nem teljesen hitetlen kutyák vagyunk, ezt tervezzük Barni születésekor is megtenni. De épp elég tudósszerűséggel beszélgettünk erről családon belül és ismerettségi körben egyaránt ahhoz, hogy óva intésük gyökeret verjen bennünk: azaz egyelőre mi még kivárunk, távolról szemléljük az eseményeket. Még akkor is, ha jó sűrűn belebotlunk az úgynevezett sikersztorikba. (Azt fontos megjegyezni, hogy szigorúan Lilike feltételezett problémájával kapcsolatos őssejt-terápiáról írok most, a többit nem véleményezem, hiszen én csak célzottan erről olvastam, informálódtam, azaz a szemideg hipopláziások és a de Morsier szindrómások őssejt-kezeléséről. Az angolban ezeket ONH és SOD rövidítésekkel illetik.)

A miértekről:

1.
Őssejtből még nem sikerült reprodukálható módon idegsejtet létrehozni. Természetesen vannak, akik az ellenkezőjét állítják, szigorú laboratóriumi körülmények és bizonyos feltételek teljesülése mellett, de a reprodukálhatóság mint fontos motívum mindenképpen hiányzik. Sajnos azt mondhatjuk, hogy ma még csak az emberkísérleteknél tartunk, azaz mindenki ennek tudatában nevezze be saját magát vagy gyermekét a gyógyulás ígéretébe...Alapfolyamatok sincsenek még tisztázva: az, hogy az őssejtek a vérkeringésből hogyan jutnak el az agyba, hogyan alakulnak át idegsejtté, miképpen találják meg a területet, ahova be kell épülniük, stb. Az egyik orvos erről úgy próbált meggyőzni bennünket, hogy higgyük el, hogy ezt a kínaiak sem tudják, mert olyan szinten óriási felfedezés lenne, hogy nincs olyan tudós, aki ne szeretné, hogy a nevét összekössék a felfedezéssel, márpedig tudományos körökben még nem publikált senki sem ilyet és az ilyenekért díjakat szokás osztogatni :)

2.
Konkrét veszélyei is vannak a beavatkozásnak. És nem csak arra gondolok, hogy nem ritkán fertőzés lép fel (mely mondjuk azért az agyban elég csúnya dolgokat is képes csinálni), hanem konkrétan arra, hogy a sejtosztódási mechanizmust nemhogy nem tudják jelenleg szabályozni, de még csak nem is ismerik rendesen. Nagyon hasonlatos jelenség alakulhat ki az érintett területen, mint daganatos burjánzásnál és nincsen meg a kontroll, hogy leállítsák azt.

3.
Mivel a kontroll nincsen meg, így az érintett területen az egyes idegsejtek arányát sem lehet előre meghatározni. A látópályát többfajta idegsejt építi fel, és a helyes működéshez nem csak az kell, hogy ezen idegsejtek megfelelő számosságban legyenek jelen, de a különböző idegsejtek helyes arányának is meg kell lennie. Ezt pedig jelen tudás szerint senki sem tudja garantálni. (A bejutattot őssejtek ahhoz a sejthez "hasonulnak", amelynek a környezetébe bejuttatták őket.)

4.
Az őssejteket oda kell bejuttatni, ahol valamilyen hiányállapot áll fenn. Esetünkben viszont még a hiány is kérdéses: bár vannak szemészek, akik szerint a látóidegfő Lilikénél vékonyabb, mint kellene neki lennie, és ebből arra következtetnek, hogy a teljes látóideg is vékonyabb lehet; de megint más orvos, egy neurológus pl. az MR-felvétel alapján azt a kijelentést tette, hogy szerinte egyáltalán nem vékonyabb a látóideg, és ezt a kijelentését számos referenciábrával próbálta számunkra is igazolni, melyek alapján így laikusként kijelentve akár neki is igaza lehet...Ha pedig nincs hiány, nincs mit pótolni...

5.
Az ún. sikersztoriknak mindig mögé kell nézni. Én még olyan sikersztorit nem láttam, mely azt írta le, hogy az őssejt-terápiának köszönhetően vakból látó lett. Kisebb javulásokról van szó és hogy csúnya legyek, én azokról sem hiszem, hogy a terápiáknak köszönhetőek. A látóideg hipopláziások többségének ugyanis akad valamilyen fokú fényérzékelése, jobb esetben maradványlátása. Ezek 90%-ban 2 éves kor körülig "megérkeznek", 10% pedig 6 éves korig. Azaz a kezelések során bármikor, mindenféle tréning, szemtorna, vagy beavatkozás nélkül is megtörténhet az, amit a "hívők" csodának hívnak és az őssejt-terápiának tulajdonítanak, de valójában függetlenek ezektől, hiszen egy természetes érési folyamat eredményei. Jó eséllyel ha egy teljesen vak kisbaba pár hónappal az őssejt-terápia után fényt érzékel, akkor minden valószínűség szerint ő erre terápia nélkül is képes lett volna - bár ezt ugye sohasem fogjuk megtudni. (A szülők is sokszor csodát várnak a beavatkozástól és nem ritkán szerintem és nem szándékosan, de becsapják magukat: a tüzetesebb vizsgálódásuk eredményeként olyan dolgokat vesznek észre gyermekeiken, melyeket ő talán a beavatkozás előtt is tudott, csak akkor annyira nem nézegették...)

Mi tehát úgy szummáztuk magunkban ezt a kérdést, hogy hiszünk abban, hogy egyszer valóban működni fog a dolog (már ma is vannak olyan területek, ahol tudományosan megalapozottan működik), de mi még nem hisszük azt, hogy szeretett kislányunk számára ez egy olyan megoldás, melyet veszélytelenül ki lehetne próbálni. Sajnos tehát nem pénz kérdése az, hogy belevágunk-e vagy sem, ha csak az lenne, elhihetitek, hogy minden követ megmozgattunk volna. Bízunk benne, hogy Lilike saját őssejtjeit majd egyszer biztonságosan és sok sikerrel kecsegtetve tudjuk "elhasználni". Addig is próbáljuk követni az eseményeket (hírlevelekre íratkoztunk fel, több közösségnek is tagjai vagyunk a témában), és megköszönjük mindenkinek, aki úgy érzi, hogy hasznos infóra bukkant minderről és bennünket tájékoztat. Mindez persze nem jelenti azt, hogy azt gondolnánk, hogy a mi véleményünk egy univerzális okosság és aki nem így gondolkozik, az hülye vagy a gyermeke életével játszik. Mivel laikusok vagyunk, rész- és torz információink is lehetnek, így ez egyfajta hitkérdés is, és mások hitét tiszteletben tartjuk.

Terhesen vagy várandósan?

Lilivel nagyon nehéz volt a terhesség. Sok-sok rosszullét, hányás, meg aztán az epegörcs, brrrrrrrrr.
Barnival szinte semmilyen rosszullét, egyáltalán semmi hányás.
Most viszont kezd nehéz lenni...

Régebben, amikor még a Suhancos bandában (http://www.youtube.com/watch?v=Oca_d3y4fLc&feature=related, http://www.youtube.com/watch?v=7kQjSXMvyc4&feature=related, http://www.youtube.com/watch?v=N9VP0PTtGIU&feature=related, http://www.youtube.com/watch?v=lPU4vhWLIAU) hallottam, szerettem egy FankaDeli nevű kecskeméti rapperfiút, viszont amióta elkezdett politizálni, a zenéjében is, már nem tartok vele (Feri viszont azóta annál inkább), de mégis egy újkeletű számából (Oltás) ugrik be pár sor (amit Feritől hallottam):
"A ti anyáitok lehet, terhesek voltak / De a mi anyáink áldott állapotban vannak"
Én most éppen terhesnek érzem.

Ma begörcsölt a hasam, valószínűleg, amikor a babakocsit tettem be az autóba, hazafelé indulóban. Alig tudtam vezetni és féltem, hogy Lilit nem fogom tudni kiemelni otthon. Aztán szerencsére megoldottam, de hosszú ágybanheverészés következett ezután, és még mindig nem állt vissza a hasibékém. Nincs már görcs, csak diszkonfort. Vissza kell vegyek, nehogy baj legyen...

Testileg érzem a nehézséget, mégis pszichés dolognak mondják, hogy ki hogyan éli meg: terhességnek, áldott állapotnak, várandósságnak, stb. (Találtam erről egy cikket: http://www.babaszoba.hu/articles/Terhes-e_vagy_varandos?aid=20090610151349;p=0). Megpróbálom agyban elintézni, mert a terhes érzést és szót én sem szeretem...

Beköszöntött a lakásunkba is a tavasz

Elsősorban Rékusnak

Nézelődök...
és nőtt a hajam, látjátok?
Anyu viccet mesélt

Nagyon mókás ám

Kajamaradékos és fogzásosnyáladzós mosoly

Itt csak kuncogok

Csukott szemmel is tudok neveteni

és úgy is, ha számban egy ujjam

Jól hallom? Barni mocorog vagy mi történik odabent?

Anyu mesét mond

Amin most jól elgondolkodom

Tanakodok is kicsit

Megnéztem a blogunkat és most azt is átgondolom

Mosolygós alma

Eddig csak hallottam ilyenről, most anyutól kaptunk is egyet, egy gyönyörűszép mosolygós almát :) Nemrég jöttünk meg Szegedről, mosolygósan. A nagy terv, miszerint kiolvasok jó sok könyvet, nem valósult meg, mert voltak barátlátogatások, rokonlátogatások és kevés időnk. Csak az olvasóprogramos Doman könyvvel végeztem, és a technikai részeket még egyszer megemésztettem, aláhuzigáltam, átgondoltam. Most egyfolytában a szavakon jár az agyam, hogy mikkel kezdjünk, de majd csak holnap ülök neki. Szegeden szokás szerint jó volt, teli volt élettel és napsütéssel a város és anyunál is jó és finom :) volt nagyon. Lilkót meg is gyógytornázta minden nap, mint a babucikat, akik hozzá járnak tornára, cserébe a T-SMT lett egy kicsit lazábban véve. A kiscsaj is élvezte szerintem a nagymamázást, nagypapázást, és Makón a dédszülőket, jó sokat dumált mindenkinek. Persze csak halandzsát, de egy-egy "anya" vagy "igen" kezdeményt is lehetett hallani. Itthon Feri már nagyon várta Lilkót, úgyhogy volt öröm. És a wingbonk is meglett időközben, igaz, hogy még Németországban van, de remélhetőleg hamarosan megérkezik. Most pihi, fáradtak vagyunk.

Bazális stimuláció

A bazális stimulációt súlyos cerebrális zavarokban szenvedő gyermekek részére találták ki, egy olyan módszer, mely ötvözi a neuropszichológiát, fejlődéspszichológiát és pedagógiát. Megkísérli a rendelkezésre álló receptorokhoz a legegyszerűbb módon eljuttatni az ingereket, mely ingerlések a gyermek differenciáló-képességéhez alkalmazkodnak. Nincsen tartalmilag, értelmileg megtöltve, nem akar sem nevelni, sem képezni. A célja, hogy megteremtse azokat a feltételeket, melyek segítségével a gyermek fel tudja fogni és dolgozni környezetét. Fejlődési feltételt nem szab, a szenzoros deprivációkat kiegyenlíti és az ingerek értelmező feldolgozását megindítja. Az agy teljesítőképessége az újonnan létrejött összeköttetések segítségével fokozódik.

Lili szerencsére nem szenved súlyos cerebrális zavarokban, viszont mint minden látássérült baba, erőteljesen hárít (pl. kezét elkapja, ha azt akarjuk, hogy megtapintson valamit) és nem szereti, ha új és/vagy szokatlan inger éri a testét. Ezek a közös elemek miatt én úgy gondoltam, hogy hasznára válhat a bázis terápia, néhány eleme legalábbis mindenképpen. A területekről írok pár sort lentebb, kitérve a kisasszonyra is.

Területek:

- Szomatikus stimuláció

A legfontosabb észlelési szerv a teljes testfelület, ezzel érzékelhető a külvilág. Meg kell tanulni a testfelületet érzékszervként használni, a motoros reakciót, az ingerek lokalizációját és a testséma felépítését.

Gyakorlatok:
- különböző erősségű és hőfokú vízsugárral a kádban, vízfelszín alatt a gyereket maszírozzuk, mindig meghatározott sorrendben, pl. gerinc mentén, mellkas, has, jobb kar, bal kar, stb.
- a gyermeket erőteljesen szárazra dörzsöljük és bekrémezzük - ügyelve arra, hogy mindez hosszabb és intenzívebb legyen, mint szükséges lenne a tisztálkodáshoz.
- hajszárítóval is végig lehet fújni a testet
- a masszázs is hasonló célt szolgál, lehet különböző anyagokkal is masszírozni (szivacs, szörme, ecset), a sorrend itt is fontos és az, hogy durva, ill. lágy érzeteket is megismerjen, hogy megtanuljon differenicálni.
- mozgást aktiváló anyagra is lehet a gyereket tenni, teljes testfelülettel (pl. pukkancsfólia, nagy labda)

Lili: Lili az ingerekre ad válaszreakciót, viszont nem igazán differenciál erőteljesen, így itt van teendőnk. A T-SMT tornájához is kaptunk egy ún. hideg és melegfürdős feladatot. A meleg a fent leírttal megegyezik, a hideg esetében a száraz kádba különböző göcsörtös terméseket kell tölteni (bab, dió, akármi) és arra ráfektetni a kiscsajt, rávenni, hogy túrjon bele, szórni a testére, stb. Ő ezt kegyetlenül rosszul viselte azzal az egy alkalommal, amikor kipróbáltuk, így a fokozatosság mellett döntöttem. Most egy szép adagot dobozba tettem a szárazbabból és abba próbálunk túrkálni, fogdossuk, elengedjük, dobáljuk, ilyesmi. Majd jön a lábikó, stb.

- Tapintásos-taktilis stimuláció

A cél, hogy a kezet megtanulja a gyerkőc tapintó- és fogószervként használni, bizonyos benyomásokat előnyben részesíteni, másokat elhanyagolni.

Gyakorlatok:
- Tárgyak kézbeadása: vatta, borsó, habszivacs, babzsák, jégdarab, felmelegített kő, ecset, stb. Majd az ujjakat megpróbáljuk a tárgyra rázárni. Itt is fontosak az ellentétek egymás utáni prezentációja: meleg-hideg, kemény-puha.
- Érintés: szörme, dörzspapír, hullámpapír, pukkancsfólia, plüssállatka, stb.

Lili:
Ezt nagyon kell gyakorolnunk, mert Lili legszívesebben minden elől elkapná a kezét, és ha komoly látásproblémája lenne a jövőben, számára nagyon fontos, hogy a kezével bátran induljon neki a felfedezésnek. A látásfejlesztés órának így ez is a része, ill. itthon is igyekszem csinálni. Még az is nehézséget okoz, hogy ne csak állandóan ütni akarjon, mint a kisebb babák, hanem rendesen fogja meg a tárgyakat. Viszont ha finoman fog néha, azt gyönyörűen teszi a két ujjacskájával. Végülis volt lehetősége gyakorolni: a fülecskét ugye két ujjal tépi :)

- Akuszto-vibratorikus stimuláció

A hangokat nem csak halljuk, hanem érzékeljük is, érzékelni kell a rezgést, és rá kell jönni a gyereknek, hogy a hangok kellemes kapcsolatban állnak vele.

Gyakorlatok:
- Membrán rezgés éreztetése: gyereket két hangfal közé ültetjük és a basszust ráadjuk, magas hangokat levesszük. Ezt lehet úgy is, hogy egy vibráló felületre tesszük a gyereket (pl. asztallap) és arra a hangszórót. Érdemes ütemesen el-elvenni a hanghatást, pl. minden 5. ütemnél kihagyjuk a hangot.
- Zengő testeket lehet óvatosan a fejéhez emelni, pl. xylofon, dob, hangvilla. Ezeket kézbe is lehet adni.

Lili:
Ebben nincsen sok tapasztalatunk, talán csak a dobot érzékelhette a kezében, de akkor erre tudatosan nem figyeltem, hogy milyen reakciót ad rá. De a köv. pontban szereplő hallásnak mindez a feltétele, úgyhogy valószínűleg itt nincsen problémánk :)

- Akusztikus stimuláció

Meg kell tanulni, hogy nem csak a közvetlenül testre irányuló ingerekre is reagáljon a gyermek, azok jelentését fel kell ismernie és térben hozzájuk igazodnia.

Gyakorlatok
- Metronómot a gyerek közelébe helyezni, ennek frekvenciáját változtatni, jobb- és bal fület szintén
- Ugyanez ütős hangszerekkel ismételhető
- Erősen ritmusos zene játszása (pl. Ravel: Bolero)

Ezek felfogása után kell a beszéd-hallás megértésén dolgozni, pl.:
- gyermek messziről való megszólítása, majd első érintésre újból a nevén szólítani

Lili:
Lili hallása műszeresen bemérve (BERA, pl.: http://www.sztaki.hu/projects/prorec-hu/Htmlhun/BERA.html) is nagyon jó, ezt tudjuk. Amiben ő rossz: nem érdeklik kellőképpen a hangok. Azaz hanggal nem lehet a figyelmét felhívni, nem fordul rá/oda a hanghatásra...Ezért ezt is gyakorolnunk kell, a látásfejlesztésen is gyakoroljuk és otthon is. De látássérültekkel foglalkozók mind tudják, hogy a vizuális ingernél mennyivel sokkal gyengébb az akusztikus, azzal nem lehet olyan szinten motiválni pl. mozgásbeindítást, mint egy vizuális elemmel.

- Vesztibuláris stimuláció

Meg kell tanulnia a gyereknek érzékelni a gyorsulást, kialakítania a megfelelő izomtónust, a fej térbeli orientációját, a testét nem csak fekvési felületen érzékelni.

Gyakorlatok:
- hintáztatás hordón, tölcsérben, labdán, gumimatracon, stb.
- pörgetni, forgatni, gyorsan, lassan, a tér minden irányába

Lili:
ezt nekünk is nagyon ajánlják, főleg mert a mozgása ennyire el van maradva, és ennek hiányában segíteni kell a téri orientáció mihamarabbi kialakulását, ösztönözni a felegyenesedési- és egyensúlyi tendenciák megerősítését. Ezen túl egyéb agyi területek összekapcsolását is támogatja. Ezt mi még nem csináljuk eleget, de azért pl. majdnem minden nap hintázunk, ill. a T-SMT sorunkban van takaróban hintáztatás, mint feladat, amit Lili egyébként nagyon is élvez. És szerezzük majd be szépen sorjában a további eszközöket.

- Szag- és íz-stimuláció

Ez a terület könnyebben nélkülözhető, de pl. aki később evésterápiára szorul, annak fontos lehet. Meg kell tanulnia a gyereknek az illatot és ízt meghatározott személyhez/tárgyhoz/helyhez kötni.

Gyakorlatok:
- intenzív parfümmel szórjunk be tárgyakat otthon
- gyereket is be lehet kenni illatos olajjal
- szagoltathatunk illatszeres, fűszeres tégelyeket a gyerekkel (pl. fahéj, citrom, ecet, bors, stb.)
- nyelvre savanyú folyadékot cseppenthetünk
- ízeket váltjuk savanyútól édesig
- ahol fontos a szopó-nyelő reflex kialakítása: gyümölcslével átitatott szivacs szájhoz érintése

Lili:
Ezek Lilinél a tanulást szolgálják, a gyakorlatok által fogja jobban megismerni az őt körülvevő világot. Van egy nagyon érdekes feladat erre a Doman könyvben is (How smart is your baby). Tíz napon át tíz gyümölcsöt ismertet meg a gyerekkel, lehetőleg a legtöbb érzékszervet egyszerre stimulálva: megszagoltat, megkóstoltat, megtapintat, megnézet, és még egy táblán a gyümölcs sematikus ábrája is szerepel, ill. a neve betűkkel leírva. Nemsokára ezt is csináljuk Lilkóval, az ajánlás szerint minden pelenkázásnál elő lehet venni az aznapi gyümölcsöt, jó lesz :)

- Vizuális stimuláció

Meg kell tanítani a szemet fixálni, a szem konvergenciáját akaratlagosan aktiválni, a szem együttmozgását és a fej beállítását kialakítani.

Gyakorlatok:
-itt temérdek feladat van, de erről már írtam...

Lili
Ez a legfontosabb területünk...


- A feladatok végzése során fontos a biztonság-érzet megteremtése és hogy kellemesek legyenek a gyerek számára a feladatok, hogy fennmaradjon a kutakodó és kíváncsiskodó magatartás, hiszen ez az előbbiek megléte nélkül lehetetlen.

Mindez Andreas D. Fröchlich: Bazális stimuláció - bázisterápia súlyosan sérült, ICP-s gyermekek esetében (ELTE BGGYFK) alapján.

Ez tetszik - fejlesztő könyvek II.

Krister Inde felnőtt fejjel lett gyengénlátó és erről, valamit a látásprobléma kezeléséről írt egy vékonyka könyvet. Sok jó gondolat van benne, és szerintem főleg azok fogékonyak rá, akik hasonló cipőben járnak, de én, Lili által érintetten kicsit többet vártam tőle.
Azért a jobb gondolatokat (még ha nem is teljesen eredetiek) megírom itt, lehet általánosítani, nem csak látássérültek számára hordoz mondanivalót.

"Tartsd észben: mindig egyszerűbb passzívan boldogtalannak lenni, mint aktívan tenni a boldogságért, minél nagyobb részében annak az egyetlen életnek, amid van!" (szerencsétlen fordítás, de érthető azt hiszem)

"Ne hagyd, hogy látássérülésed megakadályozzon abban, hogy világot láss. Ha arra vágysz, menj Norvégiába horgászni, vagy mássz le a Grand Canyonba. Ne mondj le arról a vágyadról, hogy egy amatőr színjátszó csoport tagja légy. Döntsd el, mire vágysz, aztán kérdezd meg önmagadtól: "hogyan tudom megvalósítani?" Nem egyszerűen olyan valaki vagy, akivel a többieknek kedvesnek kell lenni. Te is tudsz adni önmagadnak. Amikor eldöntöd, mit is szeretnél csinálni, mondd azt magadnak: "én nem a szemem vagyok. Nem a szemem dönti el, mit szeretek és mit nem szeretek csinálni. Különösen akkor nem, ha egy álmomat akarom megvalósítani.""

"Szemléld a dolgot pozitívan. Érezd, hogy egész ember vagy, aki örülni és szomorkodni is tud, hiszen ez az élet része. Egyre fejlődsz, mégis időnként bolondot fogsz csinálni magadból.
Ám a legfontosabb dolog az életben a boldogság, nem igaz? Dehogynem igaz! De hogy is tudhatnád, mi a boldogság, ha nem vagy képes az ellenkezőjét, a bánat érzését átélni?"

A könyvecske címe: Krister Inde: Rosszul látok, de jól érzem magam. ELTE BGGYK, 2009.

Egy újabb szem, újat lát

Reggel Lilkóval elmentünk az itteni Vadvirág Alapítványhoz, hogy megnézzék a drágámat itt is és bejelentkezzünk a HRG gyógyúszásra. A szokásos beszélgetés után néhány helyzetbe hozás történt, majd jött a vélemény. Csak azokat írom le, melyek újak, vagy újszerűek.

- Mi eddig úgy gondolkodtunk, hogy Lilit alapjában véve három területen kell fejleszteni. A legfontosabb a látás, majd a mozgás, végül egy intellektuális/egyéb kategóriát hoztunk létre. Ezek a területek kevéssé fonódtak össze egymással. Bár teljesen ez nem igaz, mert a BHRG-s Júlianna is lépéseket tett néhány feladatunknál, hogy közben a megvilágítással is stimuláljunk. Most kaptunk egy olyan ajánlást, hogy az összes feladatát át kellene nézni Lilinek, hogy a mozgásfejlesztőket mind összekössük látásfejlesztéssel. Pl. a fénykövetést hasonfekvésben csinálni: ösztönözve Lilit, hogy felemelje a fény miatt a buksit.

- Most először mondta valaki, hogy Lilike nagyon okos, fejlett intellektusú kislány, jól fejleszthető. Ha...és itt jön az érdekesség: ha elég érdekesen és szórakoztatóan van számára tálalva a feladat. Azt eddig is tudtuk, hogy gyorsan elun dolgokat, de most határozottan ki lett mondva, hogy a feladatok összeállításánál okosabbnak kell lennünk nála, hogy olyan szórakoztató feladatokat vegyünk fel a listára, melyeket a kisasszony élvez. Ez a filozófia itt messzemenőkig érvényesül: a fejlesztést csak úgy tudják elképzelni, hogy az a gyermek számára játék legyen, semmi olyan nem jöhet szóba, ami sírást vált ki hosszabb időn át. (A bazális stimulációnál a negatív érzeteket kiváltó ingereket nem ajánlják használni emiatt.)

- A reflexszerűen kiváltható mozgásban nem igazán hisznek, ők a tanult mozgások fontosságát hangsúlyozzák, de más módszerekkel ellentétben nem kényszerítenek választásra iskolák között. Viszont, nem sok értelmét látják annak, hogy Lili által még nem végzett mozgásformákat gyakoroltassunk be a gyerekkel (pl. patterning vagy a Dévény bizonyos elemei vagy akár a Katona módszer pár eleme), inkább ott kellene tanítást végezni, ahol "elakadt" Lili, nevezetesen a fordulásra kellene rávenni, ill. hason magasabb fejemelésre, szép alkartámaszra. Hiszen abban hisznek, hogy minden egymásra épül, és ha ez meglesz, az megnyitja a kapukat a kúszás, mászás, stb előtt is. A wingbo használatát is támogatják emiatt (fejemelést és alkartámaszt segít).

- A vesztibuláris idegrendszeren keresztük lehet az agytörzs különálló területeit ingerelni, "összehozni", így ennek kiemelt fontosságot tulajdonítanak Lilinél. Ezért a ringatásnak, hintázásnak, forgatásnak, pörgetésnek nagy a jelentősége. Nagyjából úgy is hangzott el, hogy SOS be kellene szerezzünk egy függőhintát, melyben mindezt egyszerre lehet csinálni. IKEÁban lehet is kapni (EKORRE, 7990 Ft: http://www.ikea.com/hu/hu/catalog/products/S19809351), láttam már és többen ajánlották is. A Huple is hasonló célt szolgálna amúgy. No és a HRG is jó lesz erre.

- Ezen kívül még egy tippet kaptunk: a B vitamint (kaptuk már máshonnan is, általános idegrendszer támogató), és amiben ezt természetesen megesszük, a köles. Úgyhogy ezennel én is belépek majd a köleszabáltató anyukák táborába.

Hát, ilyesmi volt, folyt.köv. ezen a szálon HRG úszás után, valamikor 2-3 hét múlva.

Kommunikációs tábla

Erről be kell számoljak: az első kommunikációs táblás kísérletünkről. Glenn Doman és lánya, Janet Doman könyvében (How smart is your baby?) láttam először ezt a kommunikációs táblát (choice board), melyről nemrégiben Judit is írt blogján, elég részletesen, úgyhogy akit érdekel, annak csak ajánlani tudom, minden fontos infó itt megtalálható vele kapcsolatban: http://blogol.hu/comment.php?log=3094894 .


Nagyon röviden csak annyit, hogy mi a legegyszerűbb fajta táblát kezdtük el ma használni Lilivel, csak egy IGEN és egy NEM szerepel rajta. Én is kicsit csicsáztam, mint amilyen Judit példája is, íme a mi táblánk (a zöld és a narancssárga a valóságban bazira rikítóak és kezdetnek A3-as papírt használunk, ezt majd fokozatosan tervezem csökkenteni):

Az alap leírás egy 11"x11"-es fehér lapot ajánl, rajta egyszerűen feketével felírva a két szó, mindennemű csicsa nélkül. Majd ebbe az irányba megyünk idővel. A "feladatkivitelezést" is kicsit módosítottam rögtön az elején: Lilit nem kényszerítem arra, hogy csak az egyik kezét használja a mutogatáshoz, hanem amikor egy kérdés után (Pl.: Lili, kérsz teát?) megkérdezem, hogy "Igen?" és "Nem?", akkor a bal kezével mutatok az "Igen"-re, jobbal pedig a "Nem"-re, hogy mindig kényelmes legyen neki, azaz a válaszát ne befolyásolja az, hogy az egyik kezével keresztbe kelljen nyúlnia a lapon. Nyilván ha majd kisebb lesz a tábla, ennek a dolognak lecsökken vagy megszűnik a jelentősége. De ez most fontos volt, mert adta magát a tojáslámpás tesztelések tanulságából: Lili arra hajlamos ütni, ahol az neki kényelmes, ill. ha az egyik kezét vezetem, akkor azzal a kezével egészen egyszerűen előrefelé lecsap, így ha jobb kezét fognám, "Nem" válaszok sűrűbben születnének, bal kéz fogására pedig "Igen"-ek.
És majd ha rendesen működik a tábla, azaz egyfajta kommunikáció zajlik már köztünk, akkor filmet is fogok feltenni erről, de még az első nap után egyáltalán nem lehetünk biztosak abban, hogy Lili tudja tényleg, hogy mit akarunk tőle és hogy valóban tudatosan mutat ide vagy oda.
Ilyenek voltak ma:

Tudtam, hogy kaja után 2 órával mindig szomjas, így megkérdeztem:
- Lilike, kérsz teát?
- Igen.
Adtam neki, tényleg kért, redesen ivott. Amikor észrevettem, hogy már csak játszik vele, megint megkérdeztem:
- Lilike, kérsz még teát?
- Nem.
Ezt muszáj volt tesztelnem, így a szájához nyomtam a cumisüveget. A reakció a várt volt: elkapta a fejét, tényleg nem akart már inni. :)

Hosszú babázós fejlesztő feladat (baba testrészeit, arcát végigbeszéltük, mutogattuk) után:
- Lili, szereted a babádat?
- Nem.
- És Lili, anyát szereted?
- Igen.
- És apát szereted?
- Igen.
- És mondd még egyszer, a babát szereted?
- Nem.

Délutáni alvásból ébredve:
- Lilikém, mit csináljunk? Szeretnél fényezni?
- Nem.
- Szeretnél lejtőzni?
- Nem.
- Akkor csak játszunk?
Óriási mosoly és hozzá a határozott csapás: Igen.

T-SMT torna után:
- Lili, szereted a tornát?
- Nem.
- Kérsz teát?
- Nem.
Majd egyre sírósabbá vált, újból kérdeztem a teát, megint nem, de már fészkelődött nagyon és nyűglődött. Tudtam, hogy teát akar, de "Nem"-et vagy semmit sem mutatott. Így adtam neki teát. Ez a beszélgetés tehát nem sikerült, de a fáradság számlájára írom. Hiszen nagyon türelmetlen volt már, hogy a torna után megkaphassa a szokásos teáját. Tea után megkérdeztem még egyszer, hogy szereti-e a babáját, anyát és apát, és a korábbival megegyező választ kaptam :)

Még elég esetleges a dolog, de olyan jó érzés, hogy mintha... :)

Ja, és mindez nem jelenti azt, hogy ez bizonyíték lenne arra, hogy Lili lát, netalántán olvasni tudná a két szót, ez súlyos tévedés!!! Azon a lapon tulajdonképpen bármi lehet, két fekete pötty is akár, a lényeg, hogy a bal oldali pöttynek "igen", a jobb oldalinak "nem" jelentést adunk, és ezt megérti Lili és hajlandó véleményt nyilvánítani, azaz a kezével valamelyik pöttyre vagy pötty irányába mutatni. Ez egy kezdetleges kommunikáció, egy analfabéta vagy vak valaki is képes lehet rá, ha belegondoltok.

Hétvégénk

Gyorsan eltelt, arra emlékszem. Pénteken és szombaton még óriási felfordulást rendeztünk, hiszen minden pakolás úgy kezdődik, hogy kipakolás...szerencsére anyósomék bejöttek, és míg én pakolásztam eszetlenül, ő Lilikóval nagyon jól elvolt, plusz még a vasalásban is segített. Feri is rendesen kivette a részét, úgyhogy haladtunk szépen. Én meg egyre jobban fáradok, sokat kellene aludjak, most kezdődik. Emlékszem, Lilivel még inkább hulla voltam, állandóan csak aludni akartam, és nem ritkán a 12 órát is könnyedén megaludtam. Én, aki éveken át öt órás alvással is elégedett volt...

Vasárnap jöttek Gyuri unokatesómék a kis Annával, aki kb. 2 hónappal idősebb Lilinél. Ő már kész sajtkukac: mászik, felhúzza magát állásba és segítséggel rohamtempóban megy. Nem is Lilivel volt elfoglalva, hanem a könyvespolcunkkal és a konyhai fiókok kirámolásával. Így legalább felmértük, hogy milyen "veszélyes" tárgyaink vannak szétszórva babamagasságban. És Feri is megtanulta, hogy figyeljen a szerteszét bóklászó kismanókra, egyszer csak pár centin múlt, hogy nem lépett rá a sebesen kepesztő Annára.

Másodunokatesók

Mindenesetre jól elvoltunk, még este borozgatás is volt a beszélgetés mellé. Ilyenkor mint mindig, Lili szenved csorbát: elmaradoznak a fejlesztések. A mozgást még csak-csak megcsináltuk, de lámpázni nem lehetett.

Tegnap volt pótlás: T-SMT sor (egész jó hangulatban) és kipróbáltuk a babfürdőt. Ez meg egész rosszul sült el :( Sőt, katasztrófálisan. Nem is tudom, hogy Lilkó mikor sírt ilyen nagyon utoljára. Talán az első oltása után. Az a görcsös, beleremegős fajta, levegővétel kimaradással. Talán túl hideg volt a bab, ma előtte valahogy rá fogok melegíteni.

És ma elkészítem Lilkó feleletválasztós lapját is. Egy papíron lesz rajta két szó: az IGEN és NEM és megpróbálom a kiscsajt rávenni a nap során, hogy különböző kérdésekben nyilatkozzon (pici kezével meg kell mutatni a két szót, miközben megkérdezzük, hogy melyik, és ha működik a babuci, akkor a kezét a válasz fölé fogja helyezni kis beleszokás után). A domanos "How smart" c. könyvben is volt róla leírás, de Judit is írt egyet, én pedig újból kedvet kaptam hozzá. Hiszen így jobb lesz a kommunikációnk és ráadásul az olvasóprogramhoz majd úgyis kelleni fog. Meg fényezünk pár intenzívebbet, a sötét szobájában, addig legalább kiszelektálom a kinőtt holmijait, mert már alig férünk tőlük a fiókokban, és veszem elő a 86-os (!) szerkókat. (Még a zöme nagy lesz, de néhány már bejön.)És megpróbálok nem elaludni napközben...

Ez tetszik - fejlesztő könyvek

Szerdán itt járt nálunk a GLS, míg mi jártuk az utunkat, és hozták a könyveket, melyeket a Krasznár és Társa (http://www.krasznar-konyv.hu/) könyvkereskedelmi cégtől rendeltem. Hagytak egy cetlit, hogy hívjam vissza őket, hogy időpontot egyeztessünk, a cetlit másnap a kajakihordó srác hozta be nekem. Akkor azonnal hívtam is a szállítót, aki közölte, hogy már késő, korán reggel kellett volna hívjam, pénteken meg nem tudja, mikor jönne, legyek otthon 8-tól 4-ig. Szerintem ez hihetetlen, hogy a 21. században egy profitorientált csomagkiszállító cég ilyen óriási időintervallumot adjon meg a kiszállításra. Lehet, hogy az összes így csinálja és csak nekem lennének fura elképzeléseim? Mert hát az emberek napközben dolgoznak, hogy vennék át a csomagjukat otthonukban??? Még a legnagyobb esély a magamfajta otthonlevős anyukáknál van, csakhogy péntekre most beugrott egy látásfejlsztés délelőttre, tehát nem tudtam ígérni, hogy itthon leszek egész nap. A könyvekre viszont ki voltam éhezve, így felvetettem, hogy elugrok akkor én értük a depóba. Így is lett. (Emlékszem, hogy anno mosógépet is ott vettem, ahol le tudtam szűkíteni a kiszállítási időt 3 órányi időintervallumra. Az egyik nagy elektronikai cég símán ugyanígy, 8-tól 4-ig kérte, hogy legyek otthon, és csodálkoztak, amikor inkább elálltam emiatt a vásárlástól, hiszen nekem szabadságot kellett volna ezért kivegyek, azt meg ugye nem képzelik...)

A lényeg tehát, hogy megjöttek a könyveim, és így csillapíthatom tudásvágyamat, míg az olvasástanítós és matektanítós Doman könyvek meg nem érkeznek. A könyveket hiánytalanul megkaptam, ill. a három babzsákot, melyeket még berendeltem ezek mellé, mert nagyon olcsók voltak. Úgyhogy akár elégedett is lehetnék a könyves céggel - ha mondjuk válaszoltak volna postázás előtte az e-mailemre, melyben a megrendeléssel kapcsolatos kérdéseim is meg voltak fogalmazva, nem csak a rendelést tartalmazta. Na de mindegy, biztos én vagyok a hülye, hogy már abban a levélben megadtam a címemet és nem csak a válaszuk után küldtem el azt.

Végignézegettem a zsákmányt, ezek jöttek (zárójelben a rövid megjegyzések tőlem):
- Dr. Méhes József: Tiflopedagógia (megjegyz.:a tiflósok azok a gyógypedagógusok, akik a látássérültekkel foglalkoznak)
- Dr. Pálhegyi Ferenc (szerk.): Látássérültek kognitív funkciói (megjegyz.: kutatási eredmények és elmélet)
- Dr. Pálhegyi Ferenc (szerk.): Látássérültek személyiség- és csoportproblémái (megjegyz.: kutatási eredmények és sok-sok elmélet)
- Dr. Csocsán Lászlóné (szerk.): Látni és látni tanítani (megjegyz.: látás fiziológiáról, pszichológiáról és látásnevelésről)
- Dr. Földiné Angyalossy Zsuzsa - Hartdégen Józsefné: Látók között (megjegyz.: ezt lehet, hogy korai volt megvennem, mert most látom, hogy ált. iskolások neveléséhez ad útmutatót)
- Lilli Nielsen: A vakon született csecsemők térismerete (megjegyz.: látássérült csecsemők korai fejlesztése)
- Lovász Ilona-Pántya Gáborné: Szemünk fénye (megjegyz.: ez is picit korai, a látássérültek integrált óvodai nevelésének tapasztalatairól szól.)
- Krister Inde: Rosszul látok, de jól érzem magam (megjegyz.: ez egy fasziról szól, aki elvesztette látását, és elmeséli, ezt hogyan élte meg, milyen úgy az élet, hogyan lehet mégis boldogan élni, tanácsokat ad, stb.)
- Andreas D. Fröchlich: Bazális stimuláció (megjegyz.: ez egy mini füzetecske a témáról)
- Deákné B. Katalin: Anya, taníts engem! (megjegyz.: ez tetszik nagyon, napi szinten ad ötleteket, 0-6 éves korig, hogy mivel lehet játékosan fejleszteni a gyereket, kb. napi fél órában. Beépítjük majd a napirendünkbe.)

Azt hiszem, Krister Indével kezdek, ill. a bazális stimulációs füzetet gyorsan kivégzem, valamint az Anya, taníts engem most Lili számára aktuális feladatait megnézem. Tökre várom :)

Amúgy pedig még mindig olvasom a "Sors, mint esély" c. könyvet, és így fogom is még egy darabig...viszont: érdekes részhez érkeztem, ahhoz a kérdéshez, hogy létezik-e előre elrendelt sors és ha igen, akkor mégis mennyi mozgástere van a szabad akaratnak, mi értelme van az akarásnak. Nagyon tetszik ez a fejezet, komolyan!

Labdafürdő

Akár bazális stimuláció light-nak is lehetne nevezni a labdafürdőt, a látásfejlesztőnk mindenképpen ki akarta próbálni az óra végén, így bevittük Lilkót a sűrűjébe...

Képek "Z" alakban, fentről (ráklikkre nagyobb lesz): 1. Még nagyon nem érzem: most jó ez nekem vagy sem? 2. Tapsikolunk, de tudom ám, hogy csak a figyelmemet akarjátok elterelni! 3. Vigyázzál, mert sírni fogok! 4. Én szóltam, nesztek!!!

Szerda

6:00 körül
Lili ébreszt, ittittitt. Kacaj. Piff-puff. Kap teát és bevisszük az ágyunkba, családi szent heverdét tartunk. Feri próbál újságot is olvasni, de a kisasszony nem engedi, ő akarja az újságot olvasni, ami úgy néz ki, hogy elkapja marokkal a szélét és tuszkolja be a szájába...Feri feladja.
7:00 körül
Próbáljuk rávenni magunkat, hogy bemenjünk Polgár Jenőhöz (ha még akad valaki, aki nem ismerné: http://www.youtube.com/watch?v=jR9BPSqFQZE), mert végre kaptunk utcanevet és így be tudunk jelentkezni lakcímkártyailag. Aztán jön a szikra, miszerint rendeltem én temérdek könyvet Doman bácsiéktól és egy látásfejlsztő központból az USA-ból ill. egy itthoni gyógypedagógiai kiadótól és hát nem lesz az úgy jó, ha új a címünk, mert a postán nem fogják kiadni azokat más lakcímkártyával...így lehet heverdészni tovább, nem kell besietni Jenőhöz...
10:30 körül
Miután a hosszadalmas reggeli készülődés és pakolás után autóba vágtuk magunkat, megérkeztünk Székesfehérvárra, ahol a Bricoban megvettük a sakk-tábla mintás dekorfóliát Lilkó csúszdájára. Én azt hittem, hogy nagyobb négyzetek lesznek rajta, mert így félő, hogy összemosódhatnak a pici négyzetek, de talán nem. Izgatottan várom, mit szól hozzá Lilkó, aki mindeközben békésen szunyált. Majd áthúztunk a TTL-be, ahova nem sok reménységgel mentünk, mert aki ajánlotta a sakk-táblás PVC-t, azt mondta, hogy ők ott kb. 4 éve szerezték be a dolgot. És szerencsénk lett, kaptunk!!! Sőt, két méret is volt, a Doman bácsi által javasolt 10 inches élű és volt egy kisebb, amit a kedves eladó bácsi 16 cm-esnek mért le. A kisebb is vonzott, de maradtunk Doman bácsi ajánlásánál, és vettünk annyit, hogy az egész gyerekszobát le tudjuk majd fedni vele. A 'majd' az érdekes kérdés: mert már megint folyik a víz a falfűtés csövéből!!! Szóval amíg azt ki nem cserélik és be nem falazzák, le nem festik újra az egészet, nincsen értelme lefektetni a szemstimulátort, ami szomorúságos :(
Szóval köszönjük az ajánlóknak és a Briconak és a TTL-nek, hogy volt készleten ezekből a kincsekből.
12:00 előtt kicsivel
Megérkeztünk a Borsóházba Csilláékhoz, hogy kipróbáljuk a fejlesztő eszközöket. Jól el is beszélgettük az időt, így sajnos nagy kapkodás lett a vége. De a lényeg kiderült számunkra: Lili bazi jól érzi magát a Hupléban és nekünk is tetszett, ill. a Wingbo is oltári jó: tényleg arra kényszeríti Lilit, hogy a fejét tartsa rendesen, de mégsincs sírás, mint a kitámasztó hengernél, éknél, mert a mozgás - akár önmaga lökése is (amit ő annyira nem tudott felfedezni a két perc alatt, míg rajta volt) - eltereli a figyelmét. Megbeszéltük Ferivel, hogy ilyeneket be kell szereznünk, keresni fogok használtat, és Csilla is ígérte, hogy figyeli, hogy lát-e. A Bilibo nem jött be egyelőre, mert hozta azt, amit én gondoltam róla: tartania kellene benne magát Lilinek, amit ő nem tesz, és ha az felbillen, akkor bizony a kisasszony frankón kiborul belőle. Nem nekünk való. Csilla mutatott más eszközöket is, de valószínűleg mi annyira belezúgtunk az első kettőbe, hogy már nem tudtunk elájulni a többitől. Kár, hogy rohanás volt, mert még lett volna miről beszélgetni, főleg, hogy volt szakember is. Kérdeztem is arról, hogy mi a véleménye arról, hogy Lili mostanában jobb kezecskéjével ütögeti a fejét és szemlátomást élvezi ezt. Számunkra ez elég ijesztő. Mint más gyógypedagógus, ő is megnyugtatott, hogy ez nem feltétlenül rossz dolog, sőt, ebben a korban még lehet örülni is neki, mert azt jelenti, hogy a kiscsaj kezdi felfedezni a saját testét, és észreveszi, hogy a hanghatást ő adja ki. Nem kell direkt mód rászólni, de tárgyak kezébe adásával el lehet terelni a figyelmét róla, hogy abbahagyja és csináljon mást.
14:00
Pontosan megérkeztünk Zsuzsihoz a rendelőjébe, hogy megnézze kínzó fogamat. Szombaton hajnalban tört rám ugyanis egy iszonyatos pulzáló fogfájás, amit Algozone-nal csillapítottam, és dédelgettem egészen eddig az időpontig, hogy megmutassam Zsuzsának. Olyan fura idegi alapú fájás volt és nem tudtam beazonosítani, hogy hol fáj, mert az egész jobb felső fogsor sajgott. Aztán előző nap már ráébredtem, hogy nem hátsó fog a ludas, hanem az ötösöm. Zsuzsa megerősített benne: egy gyönyörű nagy lyukat növesztettem, gyökértömés lett belőle :( Mint mindig, most is gyors, alapos és fájdalommentes volt Zsu. Ennek ellenére tudom, hogy időszerű lenne már Kaposváron is keresni egy jó szakembert és el kell szakadjak Zsuzsától, mert főleg, ha azonnali beavatkozás kell, nem lehet mindig Budára rohangászni! (Feri meg Tapolcára járkál :))
16:00 körül
Beugrottunk Eni drágámékhoz, úgyhogy végre megnéztük új lakásukat és a babucit. Olyan szuper panellakást vettek, hogy belül nem is lehet érezni/látni, hogy panel, tök otthonos már most is, és bele lehet látni, hogy milyen szép lesz, ha elkészülnek vele. Persze nekem a lényeg kis Tivadar volt, a Herkules! Tündér pofi és nagyon figyeltem, hogy Eni hogyan tisztogatja, pelenkázza a fiúgyermeket, hogy tudjam, hogyan kell majd Barnikával. És drága Enikém, pont olyan hullának néz ki, mint ahogy én éreztem magam közvetlenül Lili születése után kb. 2 hónapon át. De stramm csajszi, úgyhogy nemsokára ő is túllesz ezen. Én meg remélhetőleg nem esek majd újból bele ilyenbe Barnival, mert erősebb lettem, az epémet kiszedték azóta a kövecskékkel együtt, ill. tömöm majd a vasat és vitaminokat! Ez a terv.
19:00
Megérkeztünk a BHRG-be. Most csak egy óránk volt, így nagyon kapkodósra sikeredett. És annyira furcsa, hogy egyre járt az agyunk Júliannával! Kb. egy hete fogalmazódott meg bennem, hogy jó lenne Lilit sokoldalúan még inkább stimulálni, mármint az érzékszerveit. A látásfejlsztésen van ilyen feladata, több is, és tanulmányoztam annak a kaposvári alapítványnak a honlapját, ahova HRG úszásra fogunk járni, és ott is volt ilyesmiről szó, bazális stimuláció címszó alatt. (Okosság: http://human.kando.hu/pedlex/lexicon/B1.xml/bazalis_stimulacio.html, http://gyogyped.gportal.hu/gindex.php?pg=29753378) Eredetileg súlyosan sérült gyerekek ingerlésére találták ki ezt a módszert, és náluk is szokták alkalmazni, de bennem felmerült, hogy nekünk is tudna segíteni. És Júlianna mivel kezdi a foglalkozást? Behozott egy pár eszközt, hogy picit Lili taktilis érzékeit megnézné velük: mindenféle dologgal simogatta, nyomogatta, bökdöste Lilke teljes testfelületét, és nézte a reakcióit. Ami kiderült: van neki, de elég gyenge és nem differenciál: azaz egy durva szálú ecsettel ha az oldalát megcsikizték, ugyanolyan hatást értek el vele, mintha vattapamaccsal cirógatták volna: enyhe elhúzódást. Úgyhogy ezt fejlesztenünk kell, hasonló módon a teszthez, a teljes testfelületet kell majd naponta ingerelnünk mindenféle apró göcsörtös tárggyal, ill. kádban, enyhe vízsugárral. Utóbbi biztos tetszeni fog neki (erős vízsugarat nem szereti mondjuk), előbbit meg utálni fogja :) Tulajdonképpen a játszóházakban látható labdákkal teli elkerített terület, melyekben jókat lehet hancúrozni, hasonló funkciót tölt be. Egészséges gyerekeknél is segíti az érzékelés megerősítését, a differenciálás képességének minél hamarabbi elsajátítását. A "How smart is your baby" c. Doman könyvben is találtam ilyen feladatokat, melyek ezt szolgálják. És most mi is kaptunk ilyet. Ill. a jövő héten, amikor benézek a kaposvári alapítványhoz állapotfelmérésre, ott is beszélünk erről, külön kértem. Plusz még egy könyvet is berendeltem a témában (akciós jegyzet, kevesebb volt, mint kétszáz Ft:)).
Aztán Júlianna megnézte, hogyan tornázunk és eléggé elégedett volt Lilivel, velünk. Amikor betanította a feladatokat, még kellett a kis párna Lili mellkasa alá, mert a négykézláb állás mindig összecsuklott, de már Feri olyan ügyesen fogja Lili karját, hogy elég erős a támasz ahhoz, hogy ne kelljen a párna. Aztán Feri elmondta aggodalmait, és a csúnya "jeleket" is átbeszéltük, mint nystagmus, nyelv-öltögetés, fejveregetés. Első csökkenőben megint, második Júlianna szerint több lett (de én itt nyugodt vagyok, szerintem egyértelmű, hogy a növekvő fogacskához nyomkodja Lili a nyelvét), a harmadiknál meg hasonló volt az álláspont: ebben a korban még felfedezésnek fogható fel, önmaga ingerléséről van, még pozitív értelmeben. Folytathatjuk a sorunkat, nincs hiba a gyakorlatokban.
20:00
Lilit megetettük, mi a Mekiből étkeztünk (immáron szokásosan) és hazaindultunk Kaposvárra. Egész jók voltunk, mert csak a DJ-boltot hagytuk ki a tervezett programok közül, ahol mondjuk szuperséges tükrös gömböt, meg színeslámpás-forgó gömböt, meg UV-fényt, meg ilyen világítótechnikás kafaságokat akartam venni, de majd legközelebb. (Van webshopjuk is, de a fénycsövet nem postázzák, azt csak helyben lehet megvenni...) Ja, és elkaptuk az óriási havazást. A gyerekdoki szokta mondani, hogy ha Berendék Pestre mennek, mindig esik a hó, és majd a jövőben leszünk szívesek előre közölni vele, hogy mikor utazunk, mert pontosabbak vagyunk, mint az időjósok :) Na majd nyáron meglátjuk!
Már itthon
A lakás 18 fokra hűlt így, hogy nem fűtöttünk egész nap. Lilit lefektettem jól bebugolálva, míg Feri fát vágott. Majd ő a zuhanyzóban, én a kádban fürödtem, és míg én a nap eseményeivel traktáltam közben, ő a ház k-értékével foglalkozott. Még jó, hogy néha kibillent a drágám az állandó gondolataimból. Tavasszal szigetelünk!

Jajj, és egy PS: szerdán lett volna szeretett Margit kórházunkban is a kontrollunk, de valahogy elfelejtettünk elmenni. Ejnye-bejnye! :)

Fejlesztőeszköz dömping

Annyi minden van a nap alatt! Hihetetlen! Csak győzze az ember kiválogatni, hogy számára mi lehet a hasznos...Ma is hallottam egy fejlesztő eszközről a korai fejlesztésen, wingbo néven fut, és már nem mai találmány, én mégis csak most futottam bele. Frankó kis önhintáztató szerkezet, amin a baba tartja magát, kinyomja felsőtestét, és saját magát löki a lábaival. Többszörösen hasznosnak néz ki a kis videok alapján (pl.: http://www.wingbousa.com/) és ez nem is olyan szörnyen drága, mint pl. a Huple (http://www.gezenguz.hu/az-alapitvany/huple), ami szintén már egyszer bazira vonzott, de talán nagyobb szükségünk lenne a wingbora, mert Lili utál huzamosabb ideig hason lenni, és bár fejét tudja emelni, de nem szereti, ill. karját nem használja támasznak. Ja, és látáskárosodott babáknak különösen ajánlják, mert automatikusan emeli a fejet, nem kell mindenfélével trükközni, hogy ezt megtegye. Még egy bilibo nevű találmány is bejött a képbe (http://www.bilibo.hu/?bilibo.html), de ez annyira nem szuperséges, mert picike, és a babáktól tartást igényel, azaz szerintem inkább az egészségeseknek való játékhoz. Úgyhogy lehet tobzódni! A jövő héten meg tuti újabb 3 fejlesztő valamibe botlok, melyekben szintén csak az lesz a közös, hogy hülye nevük van :) Mindenesetre szerdán kipróbálhatjuk őket egy kedves sorstárs-anyuka invitálására és persze nagyon kíváncsi vagyok, Lilinek hogy tetszenek. A látásfejlesztésen a huple funkciójához hasonlatos tölcsért kipróbáltunk már (ami valóban egy síma tölcsér alakú műanyag valami, amibe beleültették Lilit és lehetett forgatni körbe-körbe), és az első döbbenet után igazán jól elvolt benne a kiscsaj, csak annyira nem tudom, hogy mire volt jó neki az, hogy pörgették ide-oda. De majd' elaludt, nagyon élvezte :) Jól le is filmezték benne.
Na azért még alszom egyet ezekre az úri huncutságokra. Még mindig erősen motoszkál bennem, hogy Lili ha hipotón baba is, örökletesen is lehet mozgásbeli elmaradása, hiszen Feri is jó későn, 18 hónaposan indult csak meg, a kúszása meg állítólag csapkodásos repülés volt és igen viccesen nézett ki és engem is 2 éves koromig anyu a karjaiban cipelt mindenhova. Ilyen ősökkel nem lehet könnyű mozogni! A legfontosabb továbbra is a látás beindítása, megerősítése, de ahogy múlik az idő és a mozgásbeli mérföldkövek elmaradoznak és csak nagyon lassú mozgásfejlődést látunk, azért éledezik bennünk egy kis egészséges (?) aggodalom...

Pukkancsfólia

Hiperaktív, vidám reggel, nyűgös folytatás...most alszik a drágám. Feri vadászgyűlik, én meg Lilizugot alakítok. Ugyanis elhatalmasodott rajtunk a káosz. A nappali telis teli Lili holmijaival, játékaival, eszközeivel, persze nem rendezetten, plusz Feri szuperférj volt tegnap, mert vasalt, de a maradék vasalandó és az összes kelléke össze-vissza és én nem bírom a káoszt...Feri a koszt nem bírja. Persze ha nagy és ha nem nálunk van, akkor én is rühellem és undorodok, de valahogy a sajátkosszal toleránsabb vagyok, de legyen minden élére pakolva. Feri a káoszt viseli jól. Szóval jól kiegészítjük egymást :) Eszembe jutnak régebbi emlékeim, kisgyerekes családokról: mindig azt gondoltam, ha vendégségben jártunk, hogy az nagyon szép dolog, hogy gyerekeik vannak, de a játékoknak a helye a gyerekszoba és nem a nappali. Iszonyatosan zavarta a szemem, ha tele volt dobálva a nappali mindenféle játékkal és tarka kavalkád alakult ki. A szülőket vagy nem zavarta, vagy megszokták. És ez rendre mindenhol így ment. Én jól el is határoztam, hogy nálunk ez nem így lesz, ha majd egyszer gyerekeim lesznek. Ha ki is jönnek játszani a szobájukból - mert azt tudtam, hogy szívesen rájuknézek majd pl. főzés közben és akkor jobb, ha szem előtt vannak -, akkor ha befejezték, szigorúan minden menni fog vissza a gyerekbirodalomba! Na persze, eddig jók vagyunk: gyakorlatilag két gyerekszobánk van, csak az egyiket nappalinak is hívják...és ha megérkezik Barnika, az első pár hónapot velünk tölti majd a szülői hálóban, ahogy anno Lili is, így lesz még egy gyerekszobánk...

Úgyhogy most szépen le lesz választva a nappaliból a Lilirész, ahol a csúszdája amúgy is van, elé a tegnap vásárolt szuper vastag, széles és hosszú fitnessz szőnyege, csúszda alá meg befér az állvány és két doboz a rengeteg játékkal. És a térelválasztó a kanapé, aminek a hátulja még alkalmas arra, hogy a fekete-fehér sakktáblákat ráapplikáljuk. Majd csinálok képet, ha kész vagyok, nehéz ezt elképzelni! De milyen jó lesz és cserébe marad egy steril nappalink! Lilit már amúgy is át kellett helyezzem a teraszablak elől, mert egy-egy napsütésesebb napon iszonyatosan meleg tudott ott lenni!

Na de lassan főzök egy jó kis virslis paprikás krumplit. Könnyű is, gyors is, és én nagyon szeretem! Feri is szereti, de ő most úgyis a vadászgyülin ebédel.

Ja, és a legfontosabb, ami a mai bejegyzés címe is: ma délelőtt pukkancsfóliáztunk Lilivel! Patront cseréltem a nyomtatóba és az új patron óriási pukkancsfóliával volt körbevéve. Ezt a látásfejlsztésen is alkalmazzák: jó kis ingerencia a kezecskéknek. Lili persze a szájába tuszkolta azt, íme:

Itt fedezte fel a drágám, hogy zenehallgatás közben nem csak markolászni jó a pukkancsokat, hanem be lehet dugni a szájba...

Itt nagyon belelendült: morgott közben, mint kutyák a csonttal és az egész testével dolgozott. Pl. kitámasztotta a lábát, neki az asztalnak és feszítgetett. Filmezni kellett volna, mert csuda szórakoztató volt :)

Itt már megpihent a drágám és felfedezte, hogy anya cicijét is jó fogdosni, nem csak a pukkancsfóliát. Így egyik kezével cicit símogatott, másikkal békésen pukkancsfóliát tartott a szájhoz és a zenehallgatástól szépen elpilledt.

Dobozolunk!

Elkészültem, üzembe helyeztük a csodás műalkotást. Ez pedig nem más, mint egy sakk-tábla mintássá dekorált, alagúttá átalakított IKEA-tárolódoboz.
Fogalmam sincs, hogy miért szivattam magam, és miért a dekorfóliából vágtam fekete hosszú csíkokat, és azokat ragaszgattam az előre "lefehérpapírozott" dobozbelsőre, de valahogy így alakult. Egy nagy előnye lett: Lili ujjacskáinak nagyon tetszik, a körmével kaparássza őket, de szerencsére nem tudja sehogy sem megbontani.
Most megint azt hiszem, hogy látja Lili, hogy mi van körülötte, mert nézelődést rendezett, hosszú percekig, majd felfedezte, hogy az oldalsó falnak tök jól neki lehet vágni a csörgőket. És gyorsan nyűgös is lett, nagyon remélem, hogy azért, mert zavarja a szemét...

Lejtő: az áttörés

Folytatásos sorozatunk nagy fordulóponthoz érkezett: ma délelőtt lejött Lili a lejtőről! :) Feri megemelte egy kicsit a szöget (most már van vagy 40 fokos). Én meg rátettem Lilit, ő meg élvezte. Kacarászott és engedte magát lefelé. Azaz nem szabályosan kúszott, hanem a csúszást kihasználva, ezúttal nem ellenállva neki. Merthogy az szörnyű volt korábban: ahogy észrevette a csúszást, megijedt és kitámasztott a két karjával oldalra és próbálta tartani a testét tiszta erőből, majd amikor elfáradt, jött a nagy sírás. És most engedte magát sodródni! Nagyon édes volt! Közben piócázott, azaz feje lent volt a linoleum borításon és cuppogott rajta, nyalakodott, úgyhogy a végén húztuk a csíkot, mint a meztelen csigusz. Jól megpuszilgattam a végén, tiszta nyál volt a pofija, de örültünk magunknak nagyon. Aztán pár pillanat múlva megint rátettem, mert anyuka úgy örült, hogy újból akarta látni a kommandós akciót, de ezúttal csak fél pályáig ment a dolog, és sokkal lassabban, mint előtte. Picit csikizgettem, ahogy Judit javasolta, de míg a tegnapi kis videon látjátok, hogy mennyire is csikis tud lenni a drágám, ezúttal semmilyen reakciót nem mutatott rá, úgy látszik, csak szelektíven csikis...Aztán meg jött egy óriási sírás, hagytam még egy darabig sírni, mert Doman bácsi írta, hogy az az előre haladást is segítheti, de nem haladt, ellenben egyre hangosabb, panaszosabb lett, így levettem a kisasszonyt és újfent megpuszilgattam nagyon. Délután még lesz ismétlés, remélem kooperál a drágám és végre ráérez az ízére!

Rejtély

A tegnapi nap nagyon eredményes volt, kb. 95%-osan teljesítettük a tervet és még Lili is jókedvű volt. Aztán jött az este 9 óra és a kiscsaj elkezdett sírni, pont mikor letettük az ágyba. Majd egyre jobban. Az ajánlott 10 perces "türelmi időt" sem bírtam végigvárni, annyira sírt, így bementem hozzá, vígasztalgattam. Lili sosem volt karbakéredzkedős fajta, de most felvettem és szépen lassan le is nyugodott nálam. Majd vissza az ágyba, majd vissza karba. Csak nálam nyugodott meg, le kellett üljek vele a kanapéra, mert már olyan sokat kellett tartogatni. Ez újdonság. Soha, de soha nem volt ilyen. Éjfélig csinálhattuk a műsorszámot, amikoris lázat mértem, és 38.4-nél jártunk. Jajj! Feri közben megágyazott nekem és Lilinek kint a kihúzhatóson és nagy sóhajjal nekiálltam az estének. Amikor már nem sírt annyira Lili, a láz is kezdett visszaereszkedni, 38 fokra, de aztán hajnali egy körül megint fent volt, 38.5...Kúpot be, ettől meg is nyugodott Lili és lefeküdtünk aludni. Kettőkor ellenőriztem a hatást: már csak 36.8 volt, lehetett aludni nyugodtan. Aztán jött a szokásos hajnali hat körüli vidámság, a sok lábemeléssel és eldobással és jött a kurjongatós "ittittitt", jókedv. Mintha az este nem történt volna semmi. Ezt fejtse meg nekem valaki. És tegnap fogzásos műsorszám sem volt, új kaját sem ettünk, esetleg egy kis "levegőhabosat" (mert én turmixoltam össze a szokásos irtó fini banán-nari-alma-grízpépet, nem boltit kapott). Hasát fájlalta és lázas volt, ami másnapra elmúlt. Kérdőjeles éjszaka...
Dokihoz azért bejelentkeztünk, mert a vesemedence tágulat miatt minden lázas eseménynél látni akarja Lilit. Kérte, hogy vigyek pisit, de egész reggel nem akart pisilni Lilkó, és ott sem. Úgyhogy a váróban vagy egy órán át teáztattam a drágám a sok beteg gyerek között, hogy produkáljunk. Doki már haza akart zavarni bennünket, hogy majd behozzuk azt a pisit, menjünk csak onnan, de úgy voltam vele, hogy az a biztos, ha túl vagyunk rajta, a délelőttnek már úgyis nagyjából lőttek. Aztán csak összejött a dolog, az eredmény meg negatív volt, úgyhogy mehettünk utunkra isten hírével. Hogy mi volt ez, továbbra sem tudjuk. Doki szerint a szüttyögős majdnemnáthába éppen belefér, de figyeljük a gyereket és pénteken jelentkezzünk. Úgyhogy most figyelem.
Picit sétálgattunk még a városban a napsütésben, Lilkó úgyis aludt, itthon meg még sikerült pár műsorszámot belepréselni az alvás előtti időbe. Pl. fél órát aktívan tekeregve hason. Hm. Aztán játszottunk az abakusszal. Feri hozta tegnap, mert kollégájával beugrottak az Ikeába valami bútort elhozni, én meg ennek apropóján írtam egy listát, hogy mik kellenének onnan, ha élőben is jók, nemcsak neten. Ez jó volt, és tényleg. Persze Lili még nem értékeli kellőképpen, mert a golyócskákat nem húzogatja-tologatja, ahogy kell, hanem inkább az állványt püföli, de majd idővel alakul ez is. Első ismerkedésnek megteszi. (Ja, és lábmasszázsolni is tudok már. Pre-alapfokon. De Lilinek tetszik, és ez a lényeg. Álomba is ringatta. Vagy a csodás hangom, ahogy olvastam fel, hogy mit csinálok.)

Lili a "számítógépe" előtt :)

Egy kis csikis néznivaló

Lili hason és csikis is. És itt nem látszódik, de hátrafelé tolatott, mintegy fél métert. Nem szabályosan, csak úgy tekeregve, mint a filmen.

Képes beszámoló

Ma babázni kellett az okos könyv alapján. És vegyétek észre, hogy gyönyörű csatok vannak a hajamban! Apa kérdezte anyától, hogy kell-e már nekem egyáltalán a csat. Hehe, persze, mert jól áll :)

Mondták, hogy fogjam meg a lábát. Megvan!

Idebújt hozzám. Tűrtem egy darabig, aztán...

...na jó, át is öleltem picit!

Hajat kellett mosni és utána kisandítok a sapka alól

Várom a vacsit. Hol van már?

A textilbőr kanapén frankón lehet a körmöcskéket húzogatni, nagyon jó hangja van!Apa beállítja az arcomat a következő képhez

Na? Hasonlítunk?

Ugye hogy hasonlítunk? És nagyon szeretjük egymást

Kaja utáni elmerengő

Dúúúúúúúrván fogzok. Mindkét kézbe segédeszköz, így talán túlélem...

Lili egy napja

Már többen kérdeztétek, hogy hogy néz ki Lili egy napja. Most megpróbálom leírni. Az éppen aktuálisat, merthogy a fejlődése, ill. új információk után mindig változtatok rajta egy picikét. A mostaniba újult erővel vetettük bele magunkat a mai nappal, ugyanis a sok betegeskedés miatt rengeteg napot ellógtunk - ami egyrészt rossz, mert nem edződnek Lili neuronjai és izomzata, másrészt ismeretes az a jelenség is, hogy a hosszú szünet elteltével hirtelen valahogy mindig megugranak egy lépcsőfokot a gyerekek, mintha pont szükségük lett volna arra a szünetre, pihenésre, mintha nem véletlen mondta volna a szervezetük azt, hogy állj, és ne tovább! Nekünk ez a tojáslámpás dolog volt ezúttal a pozitívum. A negatívum pedig, hogy megismertem Lilike unatkozó pofikáját, láttam rajta, hogy mennyire szeretné, hogy csináljunk mindenfélét, de nem lehetett - és emiatt elpilledt sokszor napközben, az éjszakái meg nagyon éberek voltak. Na de most már minden kezd visszaállni a rendes kerékvágásba. Szóval nézzük!
Három nagy kategóriánk van egy napra, ezek:
- Látásfejlesztés
- Mozgásfejlesztés
- Intellektuális fejlesztés/egyéb.
Számunkra a legfontosabb a látásfejlesztés, így ha valamiért "úszunk", akkor a másik két kategória sérül, a látásfejlesztést nem engedem. Nincs kötött időpontja semminek (kiv. ha külső helyszínre megyünk valamilyen foglalkozásra), csak előírt napi darabszám van, vagy perc mennyiség. Ezeket orvosok/terapeuták/okos könyvek/ismerősök ajánlásai alapján én határoztam meg magunknak.

Látásfejlesztés
- Checkerboard: ez a sakk-táblát jelenti és annyit tesz, hogy Lili környezetét úgy kell kialakítani, hogy a fekete-fehér négyzetek egész nap a szeme előtt legyenek, hiszen ez a minta nagyon alkalmas a szem stimulálásra. Ezt egyrészt úgy csináltuk meg, hogy nyomtattunk több A4-es lapot a mintával, kis nylon-bugyiba tettük és úton-útfélen szembesítjük vele Lilit: autóba betesszük, babakocsiba, a hintára, stb. Most készül egy IKEA-dobozból átalakított "alagútszerűség", melyet Lili fölé lehet rakni és a két oldala, valamint a teteje sakk-tábla mintás. Ez azért kellett, mert Lili még mindig többet van háton, mint hason, és hát akkor is meglegyen a stimulálás. A legfontosabb, egy hungarocellből felépülő hordozható sarok pedig éppen készítés alatt áll: Ferinek még le kell fújnia a fekete négyzeteket és kész. Hamarosan. Én a hétvégén vettem még sok-sok óriási fekete és fehér kartont, készítek még pár helyre ilyet a lakásba. Később majd rikító ábrák jönnek rájuk, össze-vissza, nem fix helyre, de ez még kicsit várat magára.
- Szemkitakarás: világos helyen történik a kitakarás: egyik tenyeremet Lili egyik szeme fölé viszem, anélkül, hogy hozzáérnék az arcához, és picike árnyékot vetek rá, és ezt megismétlem háromszor. Másik szemmel ugyanezt teszem, majd mindkét szemmel egyszerre. Ezt minimum háromszor megismétlem a nap során. A pelenkázáshoz kötöm, így ezt a műsorszámot mindig el tudjuk végezni. Sikerszám amúgy: Lili mindig mosollyal jelzi, amikor észreveszi a tenyeremet.
- Fény spotting: Lilike szobája teljesen be van sötétítve, az ablakot bedeszkáztuk (Lilit csak a feladatokra visszük ide be, nem kell izgulni érte, amúgy a nappaliban tölti a napot velünk! :)), itt kell a feladatot csinálni, általában szintén pelenkázáshoz kötöm. A tök sötétben felkapcsolok egy zseblámpát, Lili feje mögül, és az egyik tenyeremre irányítom a fényét. Megvárom, míg Lili megtalálja a világos tenyerem, majd új helyre helyezem azt. Ez a feladat unalomba szokott fulladni, így hamarosan áttérünk a nagyobbaknak szánt verziójára: egy óralapot ha elképzelünk, akkor a számok helyén körbe kis köröket kell kivágni, és fényt kell egy-egy lyukon bevilágítani. Lili számára az lesz a feladat, hogy mutassa meg, melyik köröcskén át érkezik a fény. A látásfejlsztés órán volt ilyen körös feladat, csak Lili éppen hulla álmos volt, így az már nem érdekelte, de tesztelni fogom. Aztán még ha az UV-lámpa projektet megcsináljuk, akkor ennél a pontnál fogjuk azokat a feladatokat is elvégezni. Amúgy ezt is napi min. három alkalommal csinálom, ameddig Lili el nem unja a dolgot, ami kb. 4-5 tenyérmegvilágítást jelent alkalmanként.
- Akupresszúra: ez a lábon kettő, a kézfejen kettő, az arcon 3, a fejtetőn pedig 2 helyen végzett nyomásos masszírozást jelent. Ezeket egyrész az akupunktúrán mutatták, másrészt az alternatív szemdoki, harmadrészt Erika, a dévényes gyógytornászunk mutatta. Hogy jól csinálom-e, az kérdéses, mindenesetre Lili szereti nagyon, és próbálok hinni benne, hogy működik. Mindegyik a látást vagy az agyi teljesítményt fokozza elvileg, ill. energizál. Ezeken a pontokon is napi háromszor megpróbálok végigmenni, majdnem mindig sikerül is. Általában kajálások után, akkor mozgást úgysem szívesen végzünk.
- Látásreflex: az összes közül ez a legfontosabb. A cél, hogy napi 30x meg tudjuk csinálni. A mai nap11 darab jött csak össze... Egy darab úgy néz ki, hogy a tök sötét szobában Lili egyik szemét gyengéden letakarom a tenyeremmel és 1-2 mp-ig belevilágítok a másik szemébe. Majd elszámolok lassan 5-ig, mondom, hogy "fény", és jön a másik szem. Ezt megismétlem 5-ször és ez egy darab kör. Lili érezhetően telítődni szokott ezzel a feladattal. Ha sokat alszik, vagy másért tolódik nagyon a nap, és én igyekszem minél többet beszorítani, van hogy ez ellenkezést vált ki belőle, nyűgös lesz, vagy sír, vagy nem engedi a szembevilágítást. Ilyenkor engedek neki.
- Fekete-fehér kártyák: a brillbaby.com oldalon van rengeteg ingyenesen hozzáférhető, szemstimuláló kártya (http://www.brillbaby.com/baby-downloads/infant-stimulation-flash-cards.php): non-figuratív, geometriai, tárgyak képei, arcok, egy kis piros pöttyöt tartalmazó, stb. Én nyomtattam (ill. Angi nyomtatott nekem) pár szettet és ezekből egy alkalommal 5 párat (kétoldalasak) mutatok Lilinek. Megvárom, míg rájuk néz, és már kapja is az újat. Ezt egy nap minimum 5-ször ismétlem, általában az étkezésekhez kötöm és menni is szokott.
- Bit cards: ezt a Doman könyv leírása alapján csinálom. Készítettem első körben vagy 30 egyszerű fekete ábrát ppt-ben és minden nap Lilinek megmutatok egyet (kinyomtatottat). Napi 10x minimum. 7 db van egy szettben, az egy hetes adag. (Nem írom le most pontosan a program ezen részét és a logikáját, a lényeg, hogy csináljuk és menni is szokott. Később ezeket az ábrákat kell színesből kivágni és a nagy checkerboardra elhelyezgetni.)
- Számítógépes nézegetés: itt a nemrég felfedezett http://www.northerngrid.org/ngflwebsite/sen/NetSwitch/index.htm oldalt nézegetjük, több-kevesebb sikerrel. A hangjai nagyon tetszenek Lilinek, de a mozgásra nem igazán figyel. Mint korábban is írtam, sok egészséges kisbaba figyelmét sem köti le a laptopon való képnézegtés, nem hogy a látásproblémásokét, de azért próbálkozom. Szoktam még a Winamp visualization-jével is játszadozni, azt cikáztatom Lilinek, de az sem nagyon hatja meg. Illetve van még egy háziállatokról és vadállatokról szóló ppt, melyet szirka blogjáról töltöttem le, mely tartalmazza a háziállatok fotóit, hangjait, amiket kiadnak, illetve pirossal az adott állat nevét. Ezt Lili mindig nagyon illedelmesen végighallgatja, de a szemecskéje közben össze-vissza jár. Újabban a lávalámpát közben a laptop közelébe helyezem el, és a csillámok sűrűn becsillanak, amit Lilkóm is észrevesz.
- Fény/tárgy bűvölés - reggel/este: A 6-7 órási reggeli után az etetőszékben szoktam Lilinek mutogatni tárgyakat, és próbálom kivenni, hogy mi az, amit észrevesz esetleg. Este vagy ebben a székben, vagy a játszószőnyegen fekve a zöld és piros tojáslámpát, ill. két pirosan villogó játékot szoktam Lilivel "megüttetni": a lényeg, hogy tesztelem, hogy látja-e őket. Nagyon hamar megunja, ez a baj...
- Korais látásfejlesztés: ez pedig az a látásfejlesztés, melyre heti egy, max két alkalommal járunk, kb. másfél órára. Vegyesek az érzéseim ezzel kapcsolatban, mostanában inkább pozitív. Mindenképpen megyünk, mert van sok spéci eszköz, olyan feladat, mely felkészít a komoly látássérülés esetére, és tanítja Lilit arra, hogyan használja kezeit, maradványlátását. És Kati, aki csinálja, nagyon lelkiismeretes, és nagyon szereti Lilit. Amit szoktam mondani, hogy szerintem inkább látásnevelésnek kellene hívni, nem látásfejlsztésnek.

Mozgásfejlesztés
- Torna: általában napi egy tornát csinál Lili (ma kétféle volt éppen...), a következők közül: konduktív torna, Dévény-féle, T-SMT vagy majd hamarosan úszás (HRG). Az elsőt a korai fejlesztőben csináljuk heti egyszer másfél órában, csoportosan járunk már egy ideje és ezzel kapcsolatban kicsit szkeptikus vagyok, számomra az egész egyfajta bemelegítésnek néz ki. Semmi megerőltetés jórészt, de cserébe sok a mondóka, dalolás és szuperjó játékok vannak. A dévényes tornára heti egyszer járunk, egy órás és hiszek benne nagyon. Nem csak maszírozás, ahogy egyesek titulálják, hanem sokszor nagymozgást indítanak, elég hatékonyan. Egyet utálok benne: Lili nagyon szokott közben sírni :( A T-SMT pedig a BHRG szárazföldi tornája, heti 3-5x fél órát jelent. Ebben is nagyon hiszek, de most kaptunk nemrég új feladatsort és Lili nagyon sír szegénykém :(. Az úszást (HRG gyógyúszás típusút, ezt konkrétan: http://vadviragalapitvany.hu/index.php?show=tart&id=113) talán a jövő héten elkezdjük, amint végre mindenki meggyógyult. Feri fog Lilivel bemenni a vízbe :)
- Lejtőzés: ez a Doman lejtőn való haladást jelenti és a cél, hogy minél többször lejöjjön róla egy nap Lili. Jó sokszor ráteszem, de ő egyelőre még azzal is küzd, hogy ne akarjon kijönni belőle. A haladás még nem indult be, így hamarosan növelni fogom a szöget. Ill. Judit említette ma levelében, hogy a kúszásminta begyakoroltatása sokat segíthet, Barbinak is azután indult be a lejtőzés. Az új T-SMT sorunk tartalmaz ilyet, úgyhogy reménykedem...
- Hason fekvés: tény 1: a látásproblémás gyerekek nem szeretnek hason lenni. tény 2: a corpus callosum problémás (nincs, része hiányzik, vékonyabb, stb.) gyerekek nem tűrik a hasonfekvést. Azaz mi is küzdünk, többszörösen. Mostanság már elég jól megy a dolog, a mai nap pl. 4,5 órát volt hason Lili (jórészt elaludva, de akkor is! :)) Minél többször hasra teszem Lilit, az a cél, ha a lejtőről "lesírja" magát, azonnal hasra teszem a szőnyegen. Napi min. kétszer mellkasi kiemelést is kap a drágám, hogy a kartámaszt is szokja, ha már magától nem hajlandó rá. Egyszer majdcsak ráérez az ízére!
- Egyéb: ide az aktuálisan hallott újdonságokat teszem be tesztelésre, ill. itt a hintázás, ami nagyon jótékonyan hat egészségesnek, nem egészségesnek egyaránt (napi egy hinta mindenképpen van tehát). A tesztelési körbe most a rázás tartozik. Nemrég hallottam több helyről is (pl: http://www.mackorendelo.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=107&Itemid=137), hogy az izomzatnak (főleg melyeket nem nagyon használunk) nagyon jót tesz a napi 2x4-5 perc rázás. Erre van céleszköz is, de símán megteszi, ha kézben rázzuk a babukat. Lilinek nagyon tetszett ma.

Intellektuális fejlesztés/egyéb
- Ringató/zene hallgatás: Nemrég beszereztem Gállné Gróh Ilona könyvét a népszerű "Ringató"-ról (http://www.ringato.hu/), ahova mi valószínűleg nem fogunk soha eljutni, egyrészt időhiány miatt, másrészt mert nem vágyom a tömegnyomorba csak hogy együtt énekeljek és verseljek milliónyi mamával-babával, de a könyvnek (cd-vel) nagyon örültem. Van más CD-m is, nagynénémtől, ill éneklős, verses könyvem kiskoromból, úgyhogy van hanganyag bőven. Napi min. 20 perc az adag. Ma Lili nem szerette, de általában nagyon imádja, ha dalolok neki.
- Felolvasás: bármilyen szöveg felolvasását meg lehet itt ejteni. Még tudományos szövegét is. A lényeg, hogy a baba hallja és szokja az anyanyelvet, az édesanyja hangját. Természetesen a mese is belefér, de nekünk még tényleg mindegy, mert Lili valószínűleg még csak kevés szót ismer, ennek majd később lesz jelentőssége. Ma felolvastam a drágámnak a babamasszázs könyvből 10 oldalt. Csöndben volt közben, figyelt, ütögette a csörgőit (kivételesen békésen) és néha bekapdosta az ujjait. Az aktuális regényemből is szoktam neki olvasni :) Ezt is napi min. 20 percben.
- Okosítás: mivel Lili látásproblémás, ő nem látja a világot maga körül, mindent el kell magyarázni neki, meg kell tapogatni, stb. Erre fejlesztették ki az ún. tárgydoboz módszerét: egy síma dobozba összeválogatnak az adott napra vagy hétre pár tárgyat, melyeket a baba x alkalommal elővesz, megnézeget, ebszélgetünk róluk, stb. Általában tematikusan megy a válogatás, pl. konyhai eszközök, evőeszközök, papírfajták, ruhadarabok, stb. (Tárgydobozt később mesékhez is javasolnak, különböző tárgyak személyesítik meg a mese szereplőit, melyekkel a gyerek a mese felolvasása közben eljátszhatja a mesét. De lehet kirándulásokhoz, élményekhez kapcsolódó tárgydobozt is készíteni, melyek a fényképalbumokat helyettesítik: kis kavicsok, falevelek, stb. lehetnek benne.) A másik része, hogy az ember beszerez pár okos könyvet (pl ezt: http://www.deakestarsakiado.hu/?p=productsMore&iProduct=67 vagy ezt: http://www.deakestarsakiado.hu/?p=productsMore&iProduct=7) és az azokban leírtakat megpróbálja megcsinálni a babájával. Mi törekszünk erre, hogy fejlesszük Lili szókincsét, ismereteit, így elkezdtük az elsőt...nem egyszerű, de muszáj. Egyelőre napi egy alkalommal, de ezt majd muszáj lesz sűríteni.
- Masszázs: vettem tegnap egy babamasszázs könyvet és igyekszem gyorstalpalóval megtanulni. Pár napon belül már használni szeretném a tudást. A könyv napi egy órás masszázst javasol, mi ezt nem fogjuk tudni belepréselni a napba, így maximáljuk fél órában majd. Jó lesz, már nagyon várom!
- Séta: szép célkitűzés a napi egy órás séta. Nem jön mindig össze. Főleg azért, mert Lili a babakocsiban mindig elalszik, a séta pedig nem alvóidőhöz igazodik a legtöbbször, így sok idő elmenne alvásra, az értékes napi munkaidőből (plusz este akkor nem fog tudni aludni a drágám). Így sokszor nem szívesen sétálok, ha ilyen rosszul jön ki a lépés. A jó idővel majd ez is megoldódik, mert majd a teraszra fogom Lilit kitenni aludni (csak a poloskák és pókok ne lennének...)

Hát ennyi. Most. Ha remélhetőleg be tudjuk indítani az olvasóprogramot, minden változik. És Barnika ahogy nő a pocimban, az is változást hoz: az utolsó 1-2 hónapban nem hiszem, hogy majd nagyon ki akarok mozdulni, hiszen nem egyszerű a babakocsit, ill. Lilit az autóba be- és kipakolni. De majd minden alakul szépen.