Ez tetszik - Dan Millman

"Volt egyszer egy király, akinek vára egy magas hegy tetején állt és a birodalmára nézett. Az uralkodó annyira népszerű volt, hogy a közeli város lakói mindennap ajádékokat küldtek neki, és születésnapját az egész királyságban megünnepelték. Az emberek szerették, mert közismerten bölcs és igazságos volt ítéleteiben.
Egy napon tragédia sújtott le a városra. A város vize beszennyeződött, és minden férfi, nő és gyermek megőrült. Csak a király nem, akinek saját kútja volt.
Nem sokkal a tragédia után a bolond városlakók beszélni kezdtek, hogy a király "különösen" viselkedik, az ítéletei nem helyesek és a bölcsessége színlelés csupán. Néhányan azt is feltételezni merészelték, hogy a király megőrült. Népszerűsége hamarosan szétfoszlott. Az emberek már nem hoztak neki ajándékokat, nem ünnepelték a születésnapját.
A hegy tetején élő magányos királynak nem maradt senkije. Egy nap elhatározta, hogy lemegy a hegyről és ellátogat a városba. Meleg nap volt, ezért ivott egyet a város kútjából.
Aznap éjjel hatalmas ünneplés volt a városban, az emberek boldogok voltak, hogy imádott királyuk "visszaenyerte a józan eszét"."
(37-38.o.)

"Egy közép-nyugati építkezésen, amikor megyszólalt a jelződuda, a munkások egy kupacba letelepedtek, hogy megebédeljenek. Sam minden alkalommal kinyitotta az ételhordóját és panaszkodni kezdett.
- Hogy a ménkű verje meg! Ez nem lehet igaz, már megint mogyoróvajas-lekváros kenyér. Utálom a mogyoróvajas-lekváros kenyeret!
Sam mindennap siránkozott a szendvicse miatt. Teltek a hetek, és a többi munkást már kezdte idegesíteni ez a nyafogás. Végül az egyik társa így szólt: -Az ég szerelmére, Sam! Ha utálod a mogyoróvajat és a lekvárt, miért nem mondod meg az asszonynak, hogy valami mást készítsen?
- Milyen asszonynak? - felelte Sam. - Nincs feleségem, magam készítem a szendvicseimet."
(45.o.)

"- Az "elme" az alapvető agyi folyamatok illuzórikus kinövése. Olyan, mint egy tumor. Magában foglalja az összes véletlenszerű, irányíthatatlan gondolatot, mely a tudattalanból felbukik a tudatba. A tudatosság nem ugyanaz, mint az elme; a tudat sem az elme; a figyelem sem az elme. Az elme akadály, az elme bajt okoz. Valamiféle evolúciós hiba ez az emberi lényben, egy elsődleges gyengeség az emberi kísérletben. Nekem nincs szükségem az elmémre.
...
Az agy hasznos eszköz lehet. Képes telefonszámokra emlékezni, matematikai feladatokat megoldani, vagy költészetet létrehozni. Ily módon a test többi részét traktorként szolgálja. De amikor valaki nem képes megszabadulni a matematikai problémától, vagy állandóan a telefonszámra gondol, vagy zavaró gondolatok és emlékek merülnek fel benne akarata ellenére, akkor nem az agya dolgozik, hanem az elméje irányítja őt; a traktor megvadul."
(76-77.o.)

"Az eső a természet tökéletesen törvényszerű megnyilatkozása volt. Az, hogy "ideges" lettél a tönkrement kirándulás miatt, vagy boldog, amikor a nap visszatért, a gondolataid eredménye volt. Semmi közük nem volt magukhoz az eseményekhez."
(81.o.)

"Csak egy szerelmes, fiatal bolond nem látja, hogy a csalódásai és örömei az elméjének szüleményei csupán."
(82.o.)

"A hűtőszekrénybe nyúlt, elővett egy hagymát, és beletette a kezembe. - Hámozd meg rétegenként! - szólított fel. Elkezdtem hámozni. - Mit találtál?
- Egy másik réteget.
- Folytasd.
Leszedtem még néhány réteget. - Csak újabb rétegek, Szok.
- Folytasd a hámozást, amíg nincs több réteg héj. Most mit találsz?
- Semmi nem maradt.
- De, van valami.
- Micsoda?
- Az univerzum. Gondolkozz el ezen hazafelé menet."
(117-118.o.)

"Végre átláthattam a felhőkön. Megláttam, hogy nem tanultam meg élvezni az életet, csak azt, hogyan érhetek el dolgokat. Egész életemben a boldogságot kerestem, de sohasem találtam meg, s nem tudtam megtartani."
(218.o.)

"boldogság=kielégülés/vágyak
...
A boldogság titkát nem akkor lehet megtalálni, ha többre törsz, hanem hogyha kifejleszted a képességet, hogy élvezd a kevesebbet."
(225-226.o.)

"Maradj a jelenben. Semmit nem tehetsz, hogy megváltoztasd a múltat, a jövő pedig soha nem lesz pontosan olyan, amilyennek tervezed vagy reméled."
(229.o.)

"Japánban két szerzetes, egy öreg és egy fiatal, egy őserdő sáros ösvényén sétált, vissza a kolostorukhoz. Egy gyönyörű nővel találták szemben magukat, aki tehetetlenül állt egy iszapos, gyors folyású folyam partján.
Az öreg szerzetes a nő szerencsétlen helyzetét látva, erős karjaiba vette őt, és átvitte a folyón. A nő rámosolygott és átöltlte a férfi nyakát, míg az le nem tette a túlsó parton. Köszönetet mondva meghajolt, a két szerzetes pedig csendben folytatta útját.
Amikor a kolostor kapujának közelébe értek, a fiatal szerzetes nem tudta tovább tartóztatni magát. - Hogy voltál képes átvinni egy gyönyörű nőt a karjaidban? Úgy tűnik, az ilyen viselkedés nem illik egy paphoz.
Az öreg szerzetes ránézett a társára és azt válaszolta: - Én ott hagytam. Te még mindig a karjaidban tartod?"
(231-232.o.)

"Egy anya elvitte Mahatma Gandihoz a kisfiát. Így könyörgött: - Kérlek, Mahatma, mondd meg a fiamnak, hogy ne egyen cukrot.
Gandhi egy pillanatra megállt, aztán azt mondta:
- Két hét múlva hozd vissza a fiadat. - A meglepett asszony megköszönte a dolgot és azt mondta, így is fog tenni.
Két héttel későb az asszony visszatért a fiával. Gandhi a gyerek szemébe nézett és azt mondta: - Ne egyél cukrot!
Hálásan, de meghökkenve kérdezte meg a nő: - Miért mondtad azt, hogy két hét múlva hozzam vissza? Akkor is megmondhattad volna neki ugyanezt.
Gandhi azt válaszolta: - Két héttel ezelőtt még én is ettem cukrot!

- Dan, testesítsd meg azt, amit tanítasz, és csak azt tanítsd, amit megtestesítesz.
- Mi mást tanítanék, mint tornát?
- A torna elég jó egészen addig, míg arra használod, hogy valamilyen egyetemesebb üzenetet hordozzon - mondta. - Tartsd tiszteletben a többi embert. Add meg nekik először, amit akarnak, és azután egyszer talán némelyikük akarni fogja azt, amit adsz nekik. Elégedj meg azzal, hogy megtanítod őket flikkezni, amíg valamelyikük nem kér többet.
- Honnan fogom megtudni, hogy valami mást akarnak?
- Tudni fogod."
(248-249.o.)

"Kelj fel! Ha biztosan tudnád, hogy halálos beteg vagy, ha kevés lenne hátra értékes idődből, hogy hasznosítsd az életed és eltöprengj azon, ki vagy, nem pocsékolnád az idődet önmagad kényeztetésére, félelmeidre, letargiákra vagy ambíciókra. Nos, Dan, azt mondom neked, hogy halálos beteg vagy; meg fogsz halni ugyanis. Néhány évvel több vagy kevesebb idő, mielőtt elmúlnál, nem sok különbséget jelent. Légy boldog most, ok nélkül - vagy soha nem leszel az."
(256-257.o.)

"Lao-ce elaludt és azt álmodta, hogy lepke. Amikor felébredt, feltette magának a kérdést: "Ember vagyok, aki éppen azt álmodta, hogy lepke, vagy alvó lepke vagyok, aki most éppen azt álmodja, hogy ember?"
(257.o.)

"A megvilágosodást nem lehet elérni, Dan. Csak ráébredni lehet. És amikor felébredsz, minden megváltozik és semmi sem változik meg. Ha egy vak ember rájön, hogy lát, attól megváltozik a világ?"
(259.o.)

Dan Millman: A békés harcos útja. Az önismeret és a megvilágosodás felé.

Lilistátusz

Szoktátok kérdezni, hogy mizujs a kiscsajjal. Én meg szoktam mondani, hogy mosolygós, sokszor kacarászós boldog baba. Na de a szeme. Nos, ott minden változatlan. A szegedi dokinő említette, aki legutoljára vizsgálta, hogy a kevésbé szimpatikus "látóideg vékonyság" (optic nerve hypoplasia) mint kórkép (ami rossz látást eredményez, mely lehet bármilyen fokú, és egy stabil állapot, azaz nem fejleszthető. Lilikénél ez vakságot jelente, fénylátással...) mellett lehet szerencsénk egy ún. "késői látásfejlődéssel". Erről sokan nem hallottak még, nem csak rendes halandó emberek, de szemészek sem. Magyar szakirodalma nem is nagyon van neki. A neten én keresgéltem az amcsi oldalakon, és leltem ezt-azt. Aki tud angolul, annak íme egy tömör és érthető összefoglaló: http://ohiolionseyeresearch.com/delayed_visual_maturation.htm , de leltem tudományos értekezést, kutatási beszámolót, sőt, egy édesanya blogját is, kinek ötödik gyermekénél ezt diagnosztizálták, és ma már tökéletesen lát a kisfiú!
A lényege annyi, hogy nagyon-nagyon ritkán előfordul, hogy némely kisbabának nem fejlődött ki rendesen a látása (nem tudják, hogy miért, de nem genetikai defekt, hanem fejlődési rendellenesség) az anyaméhben, és a születés utáni 2 hónapban, hanem úgy viselkedik a szeme, mintha vak lenne. Fényérzékenység megvan, az agyból érkezik válaszreakció fényre (egy ún. VEP vizsgálattal mérik az ilyet, Lilkónak is volt, és az egyik szemén van gyenge reakció), de látás az nincs, illetve semmilyen egyéb organikus eltérés nem található.

Lilkó VEP-vizsgálata Szegeden

Ez van nálunk is: kissé vékonyabb a látóideg (de ilyennel bőven lehetne látni), kicsit vékonyabb a corpus callosum (de corpus callosum teljes hiánya mellett is látnak mások) és van egy kis nystagmusunk (gyors önkéntelen szemmozgás, megakadályozza, hogy a szem fixálni tudjon). Ezzel a kórképpel a babák kb. 6 hónapos koruk körül kezdenek el látni, de egy éves koruk előtt mindenképpen megjön a látásuk. Ezért mondják nekünk, hogy tessék várni egy éves korig, és ha nem lát majd a kiscsaj, akkor majd meglátjuk (!) mit lehet kezdeni az ún. maradványlátásával (merthogy valamennyi feltételezhetően lesz neki, olyan lesz, mintha homályosan látna, a kérdés az, hogy mennyire homályosan...). Merthogy a kutatásokban szereplő babuciknak mindenféle fejlesztés nélkül jött meg a látásuk, spontán, hirtelen, 6-11 hónapos koruk között...
Úgyhogy most nem járunk sok-sok km-re Budapestre akupunktúrára, helyben viszont visszük Lilkót látásfejlesztésre, mert ha nem is lenne szerencsénk, a maradványlátást talán valamennyire felfejleszti, és egyáltalán, stimulációnak jó. Ez a parám ugyanis, hogy Lilkót nem éri sok inger, hiszen az összes vizuális inger ki van zárva, és a látó babák az információk min. 70%-át vizuálisan szívják magukba ebben a korban. Ha pedig nincs elég inger, nem jön létre olyan sok agyi összeköttetés, ami eléggé kritikus ebben a korban...Amellett, hogy későbbi intelligenciát is meghatároz(hat), a mozgást is ez indítja be. Mostanra kezd Lilkó picikét elmaradozni a kortársaitól mozgásilag, de még nem vészes a helyzet. Rúgkapál, szépen beviszi középre a karocskáit, örömmel felhúzatja magát ülésbe rövid időre, de például utál hason lenni, és nem fordul. Persze még csak öt hónapos, és ha hat hónaposan fordul, az sem tragédia. Ja, és hát ugye óriási a baba...71 cm és 10 kg...Ha teljesen egészséges látó gyerek lenne, valószínűleg nem is zavarna. De így árgus szemekkel figyeljük Ferivel. El is vittük egy Dévény-módszerben (http://www.deveny.hu/) járatos gyógytornászhoz a kiscsajt, és egy kis ideig heti 2 alkalommal menni fogunk tornára. Szegény Lilkó nem nagyon bírja, de lehet, hogy csak az újdonságtartalma miatt. Mondták nekünk, hogy az órákat a legtöbb baba végéigsírja, míg meg nem szokják. Szörnyű hallgatni...de állítólag használ. Nagyon kedves a gyógytornász, leginkább úgy tűnik a szemlélőnek, mintha masszírozná Lilikét, amit a leányzó nem bír, annyira kötöttek az izmai. Az első óránkon jól el is aludt félidőben a sok sírástól, úgy tornáztatták... :)És persze ahova látásfejleszteni járatjuk Lilkót, ott mozgásfejlesztés is van, egy nagyon kedves konduktor foglalkozik Lilkóval. A mosolygás azért itt is többnyire sírásba hajlik, amint a hasonfekvős gyakorlatok kezdődnek. Most már csak a két tornát kell összehangolni, hogy ne hassanak egymás ellen, és az úszással várni. Szerettünk volna menni, de a Dévény módszer kizár minden más terápiát, nehogy ellene hasson.
Szóval ez van most. Várjuk, hogy hirtelen a semmiből felbukkanjon a látás és közben mozgunk, hogy el ne maradjunk nagyon. És próbáluk stimulálni, stimulálni minél jobban.

...

Egy fontos dolog kimaradt: a szemüveg. Mivel Lilike szeme ép, így nem a szokásos korrekció miatt van rá szüksége, csak egy csel az egész, a pesti doktornő találta ki korábban, egy másik babánál bevált. A +6-os szemcsi célja, hogy a tárgyakat bazira kinagyítsa neki, így hátha felkelti az érdeklődését és elkezd látni. Jól hangzik, hátha beválik. Minden nap pár percig rajta van. Az elején nagyon utálta, most már csak akkor veszi észre, hogy rajta van a buksiján, ha véletlenül beleakad. Egy korábbi bejegyzésnél találtok szemüveges képet, zabálnivaló benne a kis okoska bagolyka fejecskéjével :)

Ez tetszik

Arra gondoltam, hogy azokat a gondolatokat, melyek tetszettek aktuális olvasmányaimban, jól megosztom veletek, hátha nektek is tetszik. Szerintem magyarázatot vagy elemezgetést nem akarnék hozzáfűzni, mindenki értelmezze belátása szerint. Esetleg egy-egy kérdést vagy rövidke megjegyzést odabiggyesztek, ha kikívánkozik belőlem, de nem hiszem, hogy sokszor előfordul majd. ("Ez tetszik" kezdettel ilyen bejegyzéseket találtok majd a jövőben.)
Benneteket is bátorítanálak, hogy ha eszetekbe jut valamilyen kapcsolódó olvasmány, azt küldjétek el nekem. Máris kaptam egy ajánlást, Thorwald Dethlefsen "A sors mint esély" c. könyvét. Majd keresni fogom.
Idézeteket, gondolatokat is küldhettek, de nem ígérem, hogy azokat kiteszem, csak ha számomra is van mondandója. Mert mégiscsak az én, a MI blogunk :) (Szoktam olvasgatni egy főzős blogot, az írója nemrég írta, hogy két kivétellel nincsen jó cukrászda az országban, mire egy kommentelő megjegyezte, hogy hozzátehette volna azt a kis szócskát, hogy "szerintem". Szerintem meg nem kell, végülis az az ő blogja, felesleges. Úgyis mindent úgy ír le, ahogy az szerinte jól van. Akinek nem tetszik, majd nem fogja olvasni.)
Használjátok a "Megjegyzés" funkciót vagy írhattok levelet is az orsiferilove(kukac)hotmail.com címre.
Ja, és nem fordultam be, vagy ilyesmi, nagyon is jól érzem magam! Végre van időm újból a könyvekre is! :)

Ez tetszik - Shirley Maclaine II.

"...
És ahelyett, hogy mélyebbre hatolnánk, inkább a kényelemigényünket elégítjük ki, elfogadjuk a biztonságos felületességgel kreált korlátokat és határokat, hogy sikeres és jómódú melegben, kényelemben és védetten élő lények legyünk, - csak semmi kihívás, csak semmi ijesztően új és ismeretlen...csak semmi késztetés arra, hogy lehetnénk többek, jobbak, csak semmi biztatás arra, hogyan láthatnánk tisztábban, csak semmi kihívás a félelmesre, csak nem beismerni, milyen is lehet egyedül maradni...
Egyedül...hideg szó. Mindenki retteg a magánytól. Bárkivel élünk, hálunk, élünk házasságban, a végső elemzésben egyedül vagyunk - egyedül önmagunkkal - és ez a bökkenő. Sok-sok kapcsolat fulladt kudarcba azért, mert az érdekeltek nem tudták önmagukról, kik ők, mégkevésbé a partnerükről."
(161.o.)

"Nem tartottam sokra a fizikai bizonyítékokat olyan témákban, hogy miért élünk. Ez a küzdelem kinek-kinek a magán dolga. Nem szükségszerű, hogy bármiféle "szakemberek" birodalmába tartozzék. Talán ez értendő azon, hogy a lelki szegényeké a mennyeknek országa. Lehet, hogy a lelki szegények, a jámborak, éppen mert nem erővel lépnek föl, közelebb állnak Istenhez, az élethez, a jósághoz, az emberiséghez. Lehet, hogy akik félelmükben hajlamosak agyonbonyolítani az életet, azok nemcsak a Föld karmikus összetettségét, hanem saját életükét is tovább bonyolítják."
(223.o.)
Ezt én sem értettem soha. Hogy kik azok a lelki szegények és pontosan miért övéké a mennyek országa...

"Lehet, hogy fizikailag sosem fogják bebizonyítani a lélek létezését. De ez talán nem is fontos. Lehet, hogy az realitás, amiben az ember hisz. Ezáltal minden felfogott realitás valóssággá lesz. Talán ez az új lecke - korlátlanul gondolkodni... elhinni, hogy minden lehetséges...elhinni, hogy az ember bármit megtehet, bárhova fölszárnyalhat, bármivé válhat. Ezt kell mindnyájunknak újratanulnia."
(322.o.)

Shirley Maclaine: Találd meg önmagad. Találkozás belső lényeddel.

Mellényúltunk

Sűrű nap volt: én a konyhában, Feri Balázs unokatesójával a padláson, munka. A nap fénypontjaként Lilikét megfürdettük. Hát, zabálnivaló ahogy rúgkapál a vízben! :) (készült róla video, majd valahogy felaplikálom ide) Fürdés után nagyon nyűgös volt, sírni kezdett a pelenkázón - amit nem nagyon szokott, és feszesen nyújtogatta lábacskáit. Az ilyen "megmagyarázhatatlan", görcsölős sírásokra nagyon jól jön a hasfájás elleni lötty (Papaverine), amiből 3X5 ml helyett mi 1X2ml-t szoktunk csak adni és természetesen nem minden nap, csak ha úgy ítéljük meg. Most is ehhez folyamodtunk. Vagyis csak akartunk... Történt az, hogy Feri véletlenül másik üveget kapott elő, felszívta a fecskendőbe a löttyöt (fecskendőből könnyebb a szájba betalálni, mint kiskanállal bénázni és nyakba öntögetni...), és csak miután beadta neki, akkor jött rá egy furcsa érzés, hogy valami nem stimmelt...Ugyanis a hasfájós löttyünk kifogyóban volt, ez az üveg meg majdnem teli, ráadásul azon gyerekzáras a kupak, ezen meg síma kupak volt. Kiderült, hogy a borsavas oldatból sikerült adagolnunk...Leizzadtunk, pánik. Üvegen az állt, hogy 2%-os oldat. És akkor mi van? Alig emlékeztem, ezt mire használtuk, olyan rég nyúltunk hozzá. Valami bőrproblémára. Feri indulni akart ügyeletre, hívta tesóját. Közben én az ügyeleti számot kerestem, a gyerek kiskönyvben volt szerencsére. Arra gondoltam, hogy semmi pánik, úgy nem lehet cselekedni, hidegvér. Nem volt könnyű, mert közben a gyerek ordít. Nem tudni, hogy ettől-e vagy csak a korábbi sírás folytatása...Feri mondta, hogy mégiscsak sav. Nekem halványan derengett, hogy a szájpenész elleni ecsetelő is borsavas volt anno. Ferinek közben kapcsolták a dokinőt, kérdezte, mire kaptuk, ő kérdezte tovább tőlem, de közben már én is telefonáltam, Kati visszahívott, hogy megnézte, ill. férje, Lackó -aki vegyész - üzeni, hogy semmi baj nem lesz az ég világon, nyugodjunk meg. A dokinő is végül ide lyukadt ki. Meg hogy itassuk sokat, tejet neki például, az lúgos. Kapott is Lilkó, extrán, mindkét ciciből. Többször bealudt volna, de én csak tömtem belé. Letettük aludni. Utána még sokáig idegesek voltunk. Még jó, hogy a 70%-os alkoholos üveget nemrég elzártam, de korábban az is a babaholmiknál volt. Lilkó éjszaka nem ébredt fel, így nem tudtam szopiztatni, de hajnali ötkor a szokásos műsorszámra ébredtünk, hiába is mondtuk neki, hogy hékás, magának még senki nem szólt, hogy átállították az órákat? Gurgulászva nevetgélt, énekelt, beszélt, prüszkölt a nyálával és dobálta magát az ágyban. Amúgy tündéri ilyenkor, rögtön kiveri az álmot az ember szeméből. Szóval nem történt semmi, Lilkó jól van (még egy székletre azért kíváncsi lennék), csak mi ijedtünk meg. Dehát nekünk is fel kell nőni a szülőszerepbe és azért azt hiszem, összességében nem vagyunk olyan rosszak!

BEKÖLTÖZÜNK!

Igen, most már "csak" a lakhatási engedély van hátra, hogy beköltözhessünk közös otthonunkba. Azért időnk nagy részét ott töltjük, hisz tudjátok, ki kell fűteni és takarítani mire megjön a hivatalos engedély.

Tehát lakhatási fokig elkészültünk. A tényleges kezdet január végén volt nővéremék telekvásárlásával. Mi is gyorsan beneveztünk egy telekre, melyet többen is kinéztek nekünk, és ez (eddig) jó döntésnek bizonyult. Az első terveket még nem ide szántuk, de a forma és a kiosztás már ekkor erősen körvonalazódott.

először kívülről:

majd belülről is:

aztán a szokásos utakat jártuk be, minthogy mi mennyi és mikor.

A tervező ezek után következett (ide nem írok kommentet, de az építkezés közben néha szerencséje volt, hogy szegedi a srác ), mentségére legyen, hogy 3 hetet adtunk neki, ami természetesen több lett vagy másféllel, rohanás Bajára átvenni a terveket és vinni az építésügyre. Rendes hivatalnokok, gyors ügyintézés, de..... kiderült, hogy bányaterület a lakópark, így Pécsre kellett küldeni a terveket. (csak ne mindig az a fránya USA jutna eszembe, hogy vidéken oda és azt építenek, amit kigondolnak, és a hivatalnok segít a helyes kialakításban nem pedig gátol). Még egy hivatalnok és még több idő, amiből nekünk a legkevesebb volt, mert - és ez volt a sietség fő oka - Lili már erősen nőtt Orsi hasában és szegény feleségem csak a pozitív hitelelbírálásért dolgozott még. Közben kivitelező keresés, úgy, hogy senkit nem ismertünk Kváron. Előzetes tervvel már kértem árajánlatot és itt találkoztunk egy fiatal és segítőkész csapattal, akikről mindenki csak jót mondott. A legegyszerűbb kérdést tettük fel minden referenciának: Újból velük építené fel házát? - és mindenki igent mondott. Aztán: pénz vagy minőség? - de őket választottuk az olcsóbbal szemben. Minden megoldódott, kezdődhet az építés. Erről már néhány kép került fel a blogra régebben.

Minden nap látványos változások tárultak szemünk elé. Ekkor tanultam meg igazán tervrajzot olvasni, hogy amit én megkérdeztem a tervezőtől, hogy az az e, az (természetesen) nem az volt. Sajnos ezek menet közben derültek ki és bár mi elmondtuk, vagy leírtuk mindenkinek, hogy képzeljük el, de egy rossz tervre mindig lehet mutogatni. Júli közepéig nagyon gyorsan zajlottak az események, azt gondoltuk, hogy aug végére beköltözünk, de sajnos nem csak nálunk dolgoznak a belső munkákért felelős vállalkozók, na mindegy, de végül is elkészült, és majdnem tökéletes. A mi általunk tevezett ház lett volna a tökéletes megoldás, normál osztású lépcsőkkel, kicsit laposabb tetővel, magasabb áthidalóval.

Lili első perce szobájában

Itt indultam el majdnem Szegedre, de nem családlátogatóba, ti is látjátok,hogy ez 35' (mi ezt kértük)? Nem, ez 40'!

Nem akartunk csöveket látni a lakásban. Ezt itt lent nem is furtuk át :) amit igen, az viszont szépen spriccelt...

Volt néhány részlet amiben nem engedtünk, az egyik ilyen a járólap, csempe rész. Minden nap ezt látja az ember, és ha ez ronda, vagy rosszul lerakott, akkor a kedélyeket rossz irányba terelheti. Nagyon nagy szerencsénk van, hogy a CUPRUM lapokra rátaláltunk egy barkácsáruházban, már mikor a nagy, legnagyobb választékú csempeáruházakban sem találtunk olyat ami az agyunkban élt.

és hozzá társult egy profi munka, Ivánéké - csak velük burkoltatni!

A fürdőszobánk egy ZK bemutató is lehetne, de a gyári képnél biztos jobb. :) különösen az elfektetett lap díszcsík helyett. Nagyon nagy ötlet by ferike

A másik fontos látható elem a nyílászáró. Ez volt az, ami döntött, hogy melyik építőt válasszuk, és végül majdnem nem ezt a gyártót. Pityu nagyon szép munkát végez, de nem promóter.

Ami a házunk éke, a panoráma és amin keresztűl ez elérhető:




Közben mi is dolgoztunk, 60köb követ teregettünk el barátokkal, Sanyi döngölőjével. Mindenkinek köszönöm ki itt volt, főleg POSZA Úr segítsége volt pótolhatatlan.



Az eredmény itt látható, nem értem miért nem fényképezett menet közben senki, így nem lett megörökítve apámék öreg MTZ traktora sem, ami hatalmas részt vett ki a munkából:







...És Ibié, ki kislánya születése után, aratás közben is éjfélig (!) fektette le velem a parkettát.

Az ajtó (Pityu termék) és a parketta árnyalatban is megegyező, mákunk volt itt is.





És végül a konyha. Feleségem nem csak okos és szép, de még nagyon jó ízléssel is bír (természetes, hisz engem választott). Én a konyhához nem sokat tudtam szólni, csak az ajtók mintázata tetszett meg, Orsi pedig egy tökéletes konyha színkombinációt hozott össze. Az előszobát is ugyanígy választotta ki.

Előtérben az a lámpasor látszik, ami miatt leamortizáltam egy mobil ágyat (szétrúgtam) és lopással gyanusítottam meg néhány embert, közben máshol volt mint kerestem. Mentségemre szóljon, hogy előző éjjel szalagparkettáztunk és nem aludtam sokat.

Összességében szerencsések vagyunk, hogy jó építőnk és szerelőink voltak, a házunk 95%-ban a harmadik házunk, és a hibáival megbarátkoztunk. Nagyon nagy szerencsénk, hogy izlésünk nagyon hasonló Orsival, nem is tudunk vitás kérdést feleleveníteni. Nekünk simán ment az építkezés, nem tudom máshol ez miért vízválasztó.

Sokat köszönhetünk szüleimnek, barátaimnak, akik anyagi és fizikai segítséget nyújtottak nekünk.

Tavasszal pucolással folytatjuk!

Nászutazósat leltem

Feri hazahozta céges laptopját, ahova lementette mobilja tartalmát fényképileg és videoilag. Plusz leltem rajta egy bejegyzés darabkát, a nászút utánit. Merthogy elkezdtem írni, de annyiban maradt. De most ide jól bemásolom lentre, csak előbb a két kép. Az elsőn Lilike még pocaklakó, másodikon is, de a második képet csak egyszerűen szeretem. És hujujujj, közeleg az első házassági évfordulónk :)

Szóval...

Hasi és Pasi a hétvégén mininászúton valának, ami volt pihentető-láblógató, rendesen kikapcsolós. És igazán aluldokumentált, mert archiválás céljából csak a mobilok álltak rendelkezésre, fényképezőgépeket sikeresen otthonhagytuk. Az utat Feri baráti körének köszönhetjük és köszönjük ezúton is, mert nagyszerűen éreztük magunkat! Bük-fürdőn, a Hotel Caramelben lazultunk leginkább, és ún. menedzserkirándulásokat (azaz főtér megnéz, látványosságokat kipipál, séta, kaja, ennyi) tettünk a közeli városokba. Ezeket mind megtudtuk:
- Bük a nemzet sportvárosa (egy tábla szerint)
- a barna tetőcserép jól néz ki, nyugodt szívvel választhatjuk magunknak is (ezt is tettük)
- Fertődön a kastélyban van 8 órás idegenvezetős túra is, de csak a nyári időszakban
- Szentpétervárról lehet rizsport tartó urnákat rendelni, amivel a főurak az arcukat fehérítették - mármint a rizsporral. Ezek a főurak szinte ülő pózban aludtak igen kényelmetlenül, mert azt hitték, így a tüdőbaj elkerüli őket.
- Haydn lehet, hogy nem lenne híres zeneszerző, ha nem az Esterházyak házi zeneszerzője, mert akkor nem bizti, hogy sok nagyember meghallja műveit és felfigyel rá. Ez magánvélemény.
- Aki szerelemből házasodhat (Mária Terézia egyik lánya, Mária Krisztina főhercegnő), az sem biztos, hogy szerelemből teszi. A csajszi ugyanis hozzáment Albert-Kázmér szász-tescheni herceghez, aki igen rusnya volt (ez is magánvélemény), de mégis Magyarország császári helytartója. Aztán kiderült, amikor utánaolvastam, hogy mégsem így volt. M.T. (Mária Terézia és nem Magyar Telekom) ugyanis ennek az egy gyermekének engedélyezte azt, hogy szerelemből házasodjon, merthogy annyira nagyon szerette, de férje, I. Ferenc német-római császár nem támogatta a dolgot, így csak akkor kelhettek egybe, amikor ő meghalt, és M.T. nevezte ki a pasit helytartóvá. A résztvevők pedig gyászruhát vettek fel az esküvőre az elhunyt császárért.

- És ha már Mária Terézia, akkor mindenféle ismert dolgon túl ti tudtátok, hogy 16 gyereke volt? Mármint 16-szor szült... Aztán: három lánya is IV. Ferdinánd nápolyi királyhoz ment volna feleségül, de csak a harmadiknak sikerült, mert a másik kettő az eljegyzést követően, az esküvő előtt meghalt. És ez nem volt gyanus senkinek sem??? És ezek után a harmadiknak sorra kerülő nem félt egy kicsit sem???? (http://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%A1ria_Ter%C3%A9zia)
... ennyit találtam, pedig hú, de sokminden volt még...

jóccakát!

Nehéz nap

Ma nehéz napunk volt. A kisasszony rá nem jellemző módon nem nyughatott, sírt, hisztizett, pukifelhőket eregetett kínkeservesen és teljeskörű odafigyelést igényelt. Ja, és még nincsen vége a napnak... Ilyenkor különösen tudatosítani kell magamban, hogy én vagyok az anya, aki szeretem ezt a mütyűrt, még ha kibírhatatlan és órákon át kiköveteli, hogy foglalkozzak vele, akkor is. És tényleg szeretem, akkor is. Csak elfáradtam. Hogy is volt az nem is olyan régen, hogy a szerdai Rewind partik után hajnalban hazaérve, gyors zuhany után 2 órát aludva másnap munkában semmi sem látszott rajtam? Maximum délután az elnyomott ásítozások, de azt meg helyrerakta egy kis kávé...

Már csak egy kis fürdőhabos tinglitangli hiányzik - a következő 1-2 óra nyugihoz (köszi Tivi, nagyon jó :))

Ez tetszik - Shirley Maclaine

"Micsoda világ; mind holdkóros idegenként bolyongunk benne, egymásnak ütközünk, ahelyett, hogy valódi kapcsolat jönne létre köztünk...elbeszélünk egymás mellett...félünk a saját szavainktól, meg a másokétól is. Akkora a kommunikációs csőd, hogy szomjazzuk a bizalmat, úgy kapaszkodunk a kedvességbe és gyöngédségbe, mint fuldokló a mentőcsónakba. Nagy kétségbeeséseinket igyekszünk halk türelemmel elviselni, nehogy megbillentsük a mások hajóját, főleg ne a magunkét. Mindig reménykedünk abban, hogy a dolgok jobbra fordulnak, töprengünk mit tehetnénk, míg azután intézményesül a hiábavalóságunk; már-már azt hisszük, biztonságosabb nem is tudni, mi az életünk.
Megpróbáltam elálmosodni. Átizzadt kézzel szorongattam a poharamat. Apróságokra gondoltam. Az apró dolgok örömére kellene koncentrálnom. Az ablakom előtti pálmafa leveleinek lágy zöldjére, a fekete olajbogyókra, amelyek a kocsifelhajtómra potyognak; a fát hajdan magam ültettem, ki akartam próbálni, felelős tudok-e lenni olyasvalamiért, ami fejlődik...meleg vízre gondoltam és fürdőhab-buborékokra, a holnapi kocogásra, amelytől jól érzem majd magam egész nap, mert derekasan megdolgoztam érte - apró dolgok ezek, de együttesen mégis szebbé teszik az életemet."
(46-47.o.)

"...magam se tudom, valami felé, vagy önmagam elől rohanok-e."
(48.o.)

Forrás: Shirley Maclaine: Találd meg önmagad. Találkozás belső lényeddel.

Lilike már négy hónapos

Kis beteg, megfázott...
Egy melós nap után

Napimádat

Szoptatás közben a naplemetés égalja, a kerevetről a nappaliban :)

Napocska álomba simogatta

Mi az, hogy rosszkedv?

Valami ottan van. Látom?

Bebugyoláltam, hogy meg ne fázzon, aztán mégis... :(