A mi Lilikénket nem viselte meg olyan nagyon az utazás, szerencsére ezúttal nem volt hányás. Békésen viselkedett, míg a babakocsiban eltoltuk a polgári szertartás színhelyére. Szépen beálltunk a kocsival leghátulra, hogy gond esetén a hátsó ajtón kimeneküljünk. Igen ám, csak az nem tudatosult bennünk, hogy a menyasszony is onnan fog érkezni. És amikor elkezdődött a szertartás és megszólalt a zene, Lilike is rázendített. De nem finoman, hanem jelzésértékűen, harsányan. Amint a gyönyörű menyasszonyunk megjelent az édesapja oldalán, és minden tekintetnek rá kellett volna szegeződnie, valószínűleg ehelyett mindenki rosszallóan felénk pislogott, de mi még menekülni sem tudtunk a tekintetek elől, hiszen a fő esemény a menekülési útvonalunkban történt. Megvártuk, míg bejött a menyasszony és elvonult mellettünk, majd gyorsan kisasszéztunk, huhh. Feri rögtön meg is jegyezte, hogy most már egészen biztos, hogy Lilike színésznő lesz. Mert más nagy napján is neki kell a középpontban lennie... Én ezt korábban is mondtam. Ezzel a névvel vagy színésznő vagy cirkuszi műlovarnő lesz a kiscsajból. De ha nem, az sem baj :)
Hazafelé pedig Tinnyén át jöttünk, ahol kitértünk megnézni az Üvegtigrist. Ott volt. És mellé építettek egy vendéglőt is, a Gazdasági minisztérium támogatásával, az is Üvegtigris névre hallgat. Pont nem illik oda.
