2012. február 14., kedd

Ez történt

 A csokis-mézes puszedli. Ennyire szereti :-) Kiporciózta saját magának az embörös adagot. Ez van. Aztán minden tiszta nyál és maszat, de nem gond, én úgy is megeszem utána, mert hát igen, valakitől kellett ezt örökölni! :)
 Ez van, ha valaki korán kel, ebéd meg kicsit később van. Anyja meg győzze kikurkászni a szájából a félig megrágcsált falatot...
 Barnus főz III. Csak a részletekre hívnám fel a figyelmet: úszik a konyhapult a vízben, szerteszét rizsszemek, két almát is megkezdett, darabot kiköpött, a narancsot úgyszintén bepróbálta (vagy háromszor, mindháromszor közöltem vele, hogy 'narancs, nem alma', ezt suttogva utánam mondta, aztán újbólpróbálkozott...), a kancsó vízben meg egy műanyag kanálka és egy tűzoltóautó figyel. Ez egy tökéletes Barnus-kompozíció! :-)
 Éljen az ifjú apuka, a nagy vadász! 12 fácánt lőtt, de csak hetet mert hazahozni. Nem véletlen. Egy jó fácánlevest, valaki?
 Barnus izgatott a fácántól, érdeklődik. Olyan nagyon izgatott amúgy, hogy ez az egyetlen kép, amin nem mozdult be és csináltam vagy 15-öt. Félek, ő is nagy vadász lesz :)
 Apától kapott egy fácántollat is. Nagy öröm! (Mondanom sem kell, hogy Lilit mennyire izgatta a téma... :))
Hát, ez meg talán mégsem mobilka...A gimit túlélte, az egyetemet túlélte, de fiókban porosodás közben egy taknyos nózijú manócska csak nem hagyott békét neki. Szét is szedte...

2012. február 13., hétfő

Áttörés: Fityesz baba

Lili az okosító kezdeményezéseim során mérsékelten szokott figyelni, azt is rövid ideig. Ma újból elővettem a formákat, ami úgy néz ki, hogy kis papírkákon fekete nyomtatott alakzatok vannak és mutogatom őket, mondom közben, hogy melyik micsoda. Ma kb. 5-6-ot néztünk át. Szokás szerint gyorsan otthagyott a kis lapocskáimmal a francba és ment olvasni...
Délután viszont nagyon aktív lett, többek közt fogta Fityesz babáját és kihúzta az ágyrácsok között, és szeretgette, babázgatott vele (=lábánál fogva lóbálta), és beszélt hozzá. Aztán egyszer csak megkaparintotta az én ottfelejtett lapocskáimat, és mit hallok:
- Fityesz bab, figyeljél ide! Mi ez? Ez a csillag! Ide figyelj! Fityesz, nézd csak, ez a kör. Ez a háromszög......
és így tovább... :-)

Ki mit mond 2. - Lili

Lili lábujjhegyen lépkedet viccesen. Én megjegyzem neki:
- Figyelj, Lili, pipiskedsz!
Erre ő:
- Kispipi és kisréce...

Én: - Lilike, gyere ide, meg kell töröljem a nózidat, mert folyik!
Lili: - Folyik a verseny

Csak úgy, a semmiből:
- Reklámot hallottak. Kapos Rádió.

- Mit csinál anya?-kérdi Lili.
- Teszi bele Lilit a hálózsákba.
- Vagy szórakozik.

Ja, és mostanában selypít. Szándékosan, és tetszik magának...

Ki mit mond

Lilkómackó

Lili mókázik mellettem,én megkérdem: - Lili vicces?
Erre ő: - Vicces anya miatt! :-)

Mosogattam, hallom, hogy kis bicebócám közelít. Hozzám simul, és kicsattanó jókedvében ezt mondja nekem: - Hurráááááá, egy igazi anya! :-))) (ezt szokja mondogatni, mondjuk egy héten egyszer tuti hallom. Szerintem valami Bogyó és Babóca adaptáció lehet...)

Nézegeti a mesekönyvet és mondogatja: - csíkos majom, csíkos majom....
Odanézek, hogy kiderítsem mire mondja, és egy zebrát nézegetett :-)

Voltunk szombaton szülinapi partin. Mondom Lilinek nem sokkal azután, hogy megérkeztünk:
- Gyere, menjünk, köszöntsük föl Borit, szülinapja van, adjuk oda az ajándékot!
Erre Lili:
- Adjunk Borinak ajándékot alkalmából!


Barnuska

Nagyon lassan bővül a szókincs, de édesen, suttogva próbálgatja a szavakat. Két nagy favorit van most:
- ha éneklésről van szó, a 'Brumm, Brumm Brúnót' kéri folyton. Ha mást is énekelünk, közbevág, hogy jó lenne, ha brúnóznánk. Imádja, ha a Brúnó helyett Barnát mondunk :-)
- és, megvan a leghosszabb szó á la Barna: tolltartó. Tökéletesen mondja ki, és énekelgetni is szereti :-)
- új szófejlsztése is van, ez pedig az "apanya". Ezt mindkettőnkre alkalmazza, amolyan univerzális szülőhívó szó. A Lilit alig mondja ki, ha véletlenül kimondja, nem igazán lehet érteni. De a könnyen kimondható családtagneveket is szokta sorolni. Pl. ha beszélünk a kukiról, mert mondjuk véletlenül megfogja pelenkázás közben, felsorolja nekem a fél családot és nekem meg mondanom kell, hogy kinek van kukija, kinek nincs... :)
- Átkeresztelés vagy egyszerűsítés okán pedig a szánkó is autó. Ja, és egy autósújságot lapozgatva, egyszer csak a hírek rovatban ott pózolt a cikk mellett egy félpucér néni, az új Michelin naptárat hirdette. Barnusnak teljesen természetes volt, hogy a nő nem más, mint "kutyus". Mentségére legyen mondva, hogy olyan nagy borzos lokni-hajú néni nézett szembe a kamerával és bár nem kutyapózban volt, de rendesen szétnyúlva...
- Amivel meg az őrületbe kerget, az a 'nincs'. Ártatlan pofival, nagy kerek szemekkel mondja azonnal, ahogy érdeklődök valami iránt, vagy keresek valamit. Ha épp az orra előtt van, akkor is ez a helyzet. Kényelmes gyerek.

2012. február 12., vasárnap

Óda a szárítógéphez

Kettő ember kérte, hogy osszam meg a tapasztalataimat a szárítógéppel kapcsolatban, ha már megvan. Jelentem, egy ideje már használjuk és örülünk neki :) Aztán egy harmadik kedves ismerős facebookon keresett meg tapasztalatokért (főleg azért, hogy akkor ez most tényleg vasal-e), így úgy döntöttem, hogy a neki írt levet kicsit átvariálva megosztom a blogolvasókkal. Mármint azokkal, akiket érdekel. Semmi más nem lesz benne, úgyhogy akit nem érdekel, az ugorhatja is!

Whirlpool-t vettünk, valami AZA és utána sok szám. Középkategóriás. Aki tutira megy, az Miele-t vesz. Nagyságrendekkel drágább, de minden Miele tulajdonos el van ájulva. Én olyan 85%-osan. Azt is olvastam, hogy az olcsóbb noname típusok is vannak ilyen jók, ha nem zavar, hogy 5 év alatt tönkremennek.
Mi a vasalás miatt vettük, mert hely száradni, az van, időm viszont nincs vasalgatni. Tényleg vasal :) És öblítő nélkül is pihe-puha minden! Viszont meg kell találni azokat a programokat, melyek jók a ruhának. Volt pár félrement program, de mára nagyjából kiismertem a gépet. A titka az egésznek, hogy nagyjából ugyanolyan anyagú ruhákat tegyen be az ember, ami elég nehéz nálunk, de kiderítettem, hogy a "vegyes" program is elég ügyes. A legeslegfontosabb, hogy ha lejár a program, akkor azonnal ki kell venni a ruhát, mert különben elkezd bent gyűrődni. Általában van olyan kiegészítő gomb, hogy még a program vége után negyed órán át átforgatja a cuccokat, levegőt fúj be, ezt érdemes nézni, én mindig előre be is kapcsolom. Ha nem veszi ki az ember a ruhát ekkor sem, akkor viszont oda a vasalás, összegyűrődik durván. Akkor is gyűrődik, ha túlszárít a gép - ezt ki kell tapasztalni, hogy mikor következhet be. Egyébként amikor kiveszem a ruhákat, sokszor amolyan hullámos az egész, de ettől nem kell megijedni, mert tenyérrel simán le lehet lapogatni, összehajtani, és ahogy a szekrényben egymásra kerülnek, kilapulnak a hullámok is. Ezek nem gyűrődések valójában, és még férjem golf-pólóiból is kijönnek ezzel az "összehajtós-másik inggel lelapítós" módszerrel :) Az igazi rendes ingeket viszont továbbra is vasalni kell sajnos (van olyan Miele tulaj ismerősöm, aki azt sem vasal!), ill. a rövidgatyókat. Ami nekünk közben derült ki, és fontos, hogy a mosógép fordulatszámának legalább 1000-nek kell lennie (a mi szárítógépünk leírása alapján). Sajnos a mi mosógépünk csak 800-on pörög, így nem elég száraz a ruha, volt olyan program, hogy 3 órán át futott...1200-as mosógéppel a legtutibb! De hát az adva van, nem veszünk újat, mert amúgy meg jó az! Majd megnézzük az energiaszámlát...A mosógéppel kapcsolatban azt is érdemes nézni, hogy mekkora, hogy összhangban legyen a szárítógéppel. A szárítógép pamut programja pl. 9 kg-ot bír, az nálam két mosás (5 kg-os a mosógépem, de mindig akad valami műszálas, amit nem rakok a szárítógépbe), ilyenkor összevárom a két mosást.
Ami még eszembe jutott, hogy kondenzátorosat vettünk, ez annyit tesz (számomra), hogy egy tartályba gyűjti a vizet a szárítás közben a gép, amit minden szárítás után ki kell önteni, de nem kell semmilyen vízelvezetésről gondoskodni. Összesen csak a konnektorba kell bedugni a gépet és azonnal használható. (Helyszűkében a mosógép tetejére is lehet állítani a szárítógépet!)
Hát, ennyi. Ha van az embernek pénze Miele-re, az a tuti márka, de a 85%-os elégedettség a Whirlpoollal is elérhető :-) És az tök jó, hogy egyszerre főzök, megy a mosogatógép, a mosógép, és a szárítógép, így vasalok is, halad a munka ezerrel! A modern háziasszonyok álma! :-)
(Köszi nagyon a családnak a karácsonyi ajándékot! :-))

2012. február 9., csütörtök

Sérült gyerek a családban

Reni (http://msara.freeblog.hu/archives/2012/02/09/Segithet_ha_kuldeteskent_elik_meg) hívta fel a figyelmem a cikkre. A hvg.hu oldalon jelent meg (http://hvg.hu/egeszseg/20120208_fogyatekos_gyermek_nevelese), nagyban támaszkodva a Sorsfordító gyerekek c. könyvre, melyről már leírtam a blogon, hogy mit gondolok (http://orsiferilove.blogspot.com/2011/06/boldogsagrol.html).
Én nagyon sok mindent nem osztok abból, ami ebben a cikkben szerepel...
Egy érdekes momentum van benne viszont (a könyvben is folyamatosan előjön), ez pedig a gyászé. Pontosabban a folyamatos gyász momentuma. Hiszen a sérült gyerekes szülők napról napra szembesülnek azzal, hogy bizony gyerekük sohasem lesz olyan, mint amilyet képzeltek maguknak, vagy akár olyan, mint egy "átlagos" gyermek. Hiába az elfogadás, ez az érzés azért csak elő-előtör. Például amikor fordulópontokhoz érkeznek a gyerekek (pl. iskolaköteles lesz), egészen biztosan.
Én pontosan úgy érzek, mint Reni: "Bár úgy érzem, eljutottam az elfogadásig, mégis van, hogy igenis vissza-visszaesem egy-egy korábbi fázisba, de ez szerintem emberi dolog." Nálam mindez nagyban függ Lili aktuális állapotától, teljesítményszintjétől - és ez nem jó, tudom...

És akár folytathatnám Reni gondolatával, ezt is teszem :)
"DE már jobban vagyok. Bár ehhez kellett egy remek Társ, amilyen nekem VAN." Merthogy a cikk idézi a könyvet, miszerint a sérült gyereket nevelő párok 80%-a nem marad együtt. Nyilván, ilyen is van, sajnos. De, Feri szerint (és szerintem is) pontosan a sérült gyerek erősít a kapcsolaton, még összetartóbbá teszi a családot! Legalábbis ez a mi tapasztalatunk. És hogy ne legyen túl nagy a szám, érdemes bemásolnom a cikk első kommentelőjének a véleményét, aki nem más, mint Szirka anyukája (http://szirkababa.blogspot.com): "Hogyan lehet egy olyan forrásra hivatkozni, amelyben egyáltalán nincs irodalomjegyzék, sem lábjegyzet - magyarán nem tartalmaz adatokat? Ezt a szép kerek számot nem ártott volna valami konkrétummal alátámasztani, (esetleg megemlíteni, hogy más kutatások teljesen másra jutottak: erinto.postr.hu/elhagyjak-e-az-apak-fogyatekos-gyermekuket ) mielőtt riogatni kezdik vele az embereket. Biztosan szenzációsabb így a cím, mint mondjuk 30%-kal, de megéri pár kattintásért eladni azokat az újszülötteket, akiket az ilyen tévhitek miatt nem visznek haza a kórházból a szüleik?" Na ugye? :-)
És ha már ilyen vidáman, mosolyogjunk még egyet, megint csak magunkra vonatkoztatva (idézet a cikkből):
"Az is segíthet a szülőknek, ha dicsekedhetnek kicsit a gyógyulásban elért eredménnyel, legyen szó csak arról, hogy a gyermek megtanul járni, pedig azt állították róla, hogy sosem fog, ..." DICSEKEDHETNEK és CSAK ARRÓL, HOGY...hát ja. Már aki dicsekvésnek fogja fel...no meg a CSAK. Ha tudná a kedves valaki, aki e mondatot alkotta, hogy mekkora munka és küzdelem van abban a gyerekek, családok és terapeuták részéről, hogy CSAK a járás összejöjjön... 

2012. február 8., szerda

Bölcsikében

Egy héten kétszer 2 órában Töttyömpöttyék elmennek bölcsikébe. A világ legjobb dolga értük menni, úgy örülnek nekem! :-))) De ott is nagyon jól érzik magukat ám! Ha kérdezem a bölcsis nap reggelén őket, hogy menjünk-e, Barni hevesen bólogat, Lili meg vagy azt mondja, hogy "angolozni", vagy azt, hogy "énekelni". Mert mindkettő van a két órában! Nagyon szeretjük a bölcsikét (www.tuskevarnapkozi.hu)!

Barnus háttal a széken (megzabálom), Lili ölben (nagyon figyelve). Éppen angol órán tapsolnak (clap your hands!)
Lili viszi a könyvet a Mikulásnak és nincsen különösebben meghatva, bár szimpatizál.
Barnus fél, nem baj, anyuka átveszi a csomagot azért.
Anyuka a csomaggal bíbelődik, Barnus már épít (a Mikulás nagy építőjátékot hozott ám a bölcsikének), Lilit meg pont nem érdekli semmi, csak hogy hol a könyv az asztalról :)